Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 04, 2022 11:16 am Következő oldal☽
Callum && Enna
Let me take you into the garden, into the garden I'll be there, painting the flowers, give them color
A kérdésén elmerengek egy kicsit. - Hát, ez nehéz kérdés, de talán a legtöbben akkor lennének meggyőzhetőek, ha az emberek tisztelni kezdenék a mi isteneinket. Ha az életvitelünket megpróbálnák felvenni. Tudom, hogy ti élni akartok, de azt úgy is lehet, ahogy mi tesszük.A Városotok nagyon sokakban ellenérzést kelt, de nem is feltétlenül azért, mert ott van: idegen, ahogy kinéz. Nem a természetbe való. Nem a Perdára való. Tudom, hogy a külső nem minden, de ha megítélésekről van szó, mindig ez az első. A Város pedig jelenleg egy furcsa, fényes hegy a zöld tenger mellett, és ez sokak szemét szúrja. Ha a segítségünket kéritek házakhoz, szerintem többen lennének nyitottak, ha látnák a hajlandóságot az alkalmazkodásra, és nem kellene attól félniük, hogy az otthonunkat olyanná akarjátok átalakítani, mint a Város. - nem tudom, hogy van-e értelme ennek a mondatnak, de remélem, hogy igen. Ezután kiderül, hogy az emberek nem halnak meg az alvás folyamán, csak... kicsit. Még mindig nehéz felfognom a dolgot, hiszen... Ez a természetben nem így működik. - Nyilván lelassul a rohadás folyamata, de az már az elmúlás jeleinek halogatása: maga a növény akkor szűnik meg élni, mikor letépjük a száráról. A téli álmot alvó állatok szíve sem szűnik meg dobogni a hóban, csupán annyira lelassul, hogy alig lehet észre venni. - épp ezért furcsa, hogy nekik viszont teljesen megáll a szívük, teljesen megfagynak, és még a testnedveiket is kicserélik. Ez valami olyan borzalmasan és furán hangzik, hogy nem tudom visszatartani az arcomra kiütköző érzéseket, amik... értetlenség? Sajnálat? Döbbenet? Nem is tudom, mit érzek. Furcsa diszkomfortot, annyi biztos. Az ijedős apákra térve azonban mosolyt csal az arcomra és megrázom a fejemet. - Nem, nem. Az egyedüli kihordást nem arra értem, hogy egyedül lennének a szobában... hanem hogy a fájdalmon nem tudunk segíteni, a szülés csodáját és a vele járó minden nehézséget magának kell kibírnia, és végig járnia. Bizonyos, nehéz eseteknél, amikor a vajúdás annyira elhúzódik, hogy a gyógyítás sem elég, rituálékat is szervezünk köré, amelyekkel transzba lehet ejteni az anyát, és könnyíteni a szülésen. - a következő kérdésre elmerengek, és halkan sóhajtok. - A háborúk alatt számtalanszor volt erre példa. Be tudjuk gyógyítani a sebet, de ha túl sok vért vesztett az illető, akkor Shiennel minden fénye is a miénk lehet, túl gyenge a túléléshez. Kénytelenek vagyunk erősek maradni. Nem szabad túl sokat mutatni a szomorúságból, még akkor sem, ha megszakad a szívünk, mert kihathat a további munkánkra. Ha szükség van rá, inkább elvonulunk. Gyakran részt veszünk a temetési szertartásokon is. Én legalább is szeretem a betegeket addig kísérni, míg vagy fel nem épülnek, vagy örökre meg nem pihennek. - mesélem, néhány esetre visszaemlékezve. A témákon át lovagolva megtudom, hogy a Dwaworuut Dominiumnak hívják, és a kérdésre, hogy a csillagok közé mennék-e, egy lelkes bólogatás a válasz. Milyen gyönyörű lehet oda fent minden! Végül eljutunk odáig, hogy ők a tea mellé fogyasztanak mást is, és hirtelen nem tudom, mit ajánlhatnék fel, de végül megnyugtat, hogy csak összehasonlítja a szokásokat, meg hogy a kedvese ki fogja kérdezni őt. Ezen elmosolyodom különben. A kóstolás kérdésére bólintok. - Meghagyjuk az időseknek, a rangosaknak és a vendégeknek az első finom falatokat és kortyokat. - mosolygok rá kedvesen. Gyorsan telnek a percek. Sokat kérdezgetjük a másikat, a tea pedig lassan és biztosan fogy. Rengeteg kérdésem van a régi világukról is, a régi, elfeledett isteneikről, az öltözködésük stílusáról, arról, hogy mi alapján választanak mit. A praktikusság népe minden tekintetben. Végül mikor eljön az idő, hogy mennie kell, akkor mosolyogva kísérjük vissza, el a kapuig. - Köszönjük, hogy meglátogattál minket. Az istenek vezessenek vissza az utadon, Callum Jenkins. - teszem kezemet a szívem fölé és tisztelettel, lassú, mély biccentéssel köszönök el tőle.
Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 04, 2022 1:13 pm Következő oldal☽
Enna és Jenkins
Figyelem a választ és már az első pont aggályos. Vagyis, jobban belegondolva nem. Tisztelni és magunkévá tenni a másik hitét nem ugyanaz. Magam részéről nincs gondom a hitükkel, valahol egy picit irigylem is, mert bizonyos dolgokat úgy vélem, hogy megkönnyít egy erős hit, kevesebb a kétely bennük. Másrészt persze nem tudnám úgy vélni, hogy efféle felsőbb hatalom irányít dolgokat, akár minket is, elvégre egy istennek hol vannak a határok? De tisztelem annyira őket, hogy egyikkel sem tervezem közölni, hogy az isteneik nem léteznek és a világuk teremtése is egészen másképp gyönyörű. Később majd rákérdezek, hogy Enna mire gondolt tisztelet alatt. Lehet valami olyat tapasztalt, rongálást vagy nem is tudom, aminek mondjuk tényleg elejét kell vennünk. Nem cél a viszony további romlása. - És biztosak benne, hogy ami más, az rossz is? Ha tennénk falécekből burkolatot az épületeinkre és kicsit jobban álcáznánk őket, mintha jobban a természet részei lennének, az jobb lenne? Alatta ugyanaz marad. - Kérdezek vissza, de magamban feljegyzem azt, hogy ezek szerint a perdaiak is szeretnek külső alapján első benyomás szerint ítélkezni és meg kellene ismertetni őket az építészetünk szemléletével, miért is nem káros a környezetre, legfeljebb szokatlanul néz ki. De ha meg fával beburkoljuk, akkor meg az plusz anyagfelhasználás feleslegesen. Fából meg nem építhetjük, a megmunkálása sokkal nehezebb és valami talán lehetetlen is, hogy működjenek velük a mi technológiai dolgaink. Hiszen azokról miért is mondanánk le? Na majd elmesélem alkalomadtán Evans-nak és Morgenstern-nek, hátha ők ezzel tudnak mit kezdeni. Áttérünk aztán az én munkámra, a kellemesebbre, mert szerintem a génsebészet bonyolultabb és évszázadok óta számos etikai kérdés merül fel vele kapcsolatban, amiket a Kancellária létezése óta könnyedén félre lehet söpörni erővel. Egy perdai viszont sokkal szabadabban megfogalmazhatja az ellenérzéseit. - Rossz példa volt a gyümölcs, elnézést. - Jegyzem meg, mikor rámutat arra, hogy azok már valóban nem élnek. Inkább nem említem meg a szervátültetést most hasonlatként. Így is az Alvókról beszélve, az eljárást egyszerűsítetten elmagyarázva az a benyomásom, ahogy elnézem az arcukat, hogy ezek után az építészetünk nem is tűnik olyan borzalmasnak. Szívesen, Evans. Haloványan el is mosolyodom ezen, de szerencsére még az én orvosi céljaim között sem szerepel perdaiak hibernálása, így nem aggaszt, hogy nem lelkesedik a dologért. Könnyen átlibbenünk az ő munkájára, ami a szüléssel is kapcsolatos. - Transzba? - Vonom fel a szemöldökeimet meglepetten. Merőben eltérő módszer a mieinkhez képest. Talán valamiféle delíriumot okozó fájdalomcsillapító növénnyel érik el. Érdekes nagyon, akárhogy is és magamban arra gondolok, ha egyszer megadatik, remélem, nem lesz szükségünk gyógyítóra Saskiával. Ekkor még nem sejtem, hogy az egyedüli mentsvárunk lehet például az előttem ülő Enna, és sajnos hamar nem is fog eszembe jutni a lehetőség, de talán majd még éppen időben igen. - Ebben sok a hasonlóság velünk, bár a temetési szertartásokra nem szoktunk elmenni. - Annál is inkább, mert sokszor kimondva vagy kimondatlanul az orvost is hibáztatják a halott rokonai, botrányt meg senki se szeretne egy temetésen. Talán itt is segítség a perdaiak hite. Biztosak benne, hogy a gyógyítójuk mindent megtett és ha mégis meghal valaki, az az istenek akarata volt. Milyen egyszerű! Elmosolyodom meglepettségemben, hogy nem pusztán addig emelkedne fel Enna, ameddig a madarak vagy grodrak nevű lény, hanem tovább is repülne, fel a csillagok közé. Vajon tényleg vagy az indulás előtt a siklóra lépve olyan bizonytalannak mutatkozna majd, mint Roda? Még ha ő eleve nem is gondolt soha repülésre. Kiderül egyszer, miként viselkedik majd Enna. - Talán nem megoldhatatlan, ha komolyan gondolja. - Mondom aztán, elvégre tudományos indokot simán kerítenék köré, és talán így nem is lehetetlen siklót szerezni meg egy pilótát, aki kezeskedik a perdai utas biztonságáért, mert egy váratlan tragikus baleset diplomáciailag nem éppen szerencsés. Szóval jó pilótának kell lennie. - De előbb jobb, ha párszor eljön a Városba. - Teszem hozzá, mert ha én hirtelen megint egy gyógyítót viszek fel egyenest a Dominiumra, vagy csak ki a Perda légköréből, rögtön beindulna a találgatás, hogy most melyik halottnak hitt rokonom fog csodás módon felébredni? - Köszönöm. - Biccentek arra, hogy enyém lett vendégként az első kóstolás joga. Azt hiszem, az első kettő kritériumnak is megfelelnék most, de a vendégnek mindenképpen. Amúgy se lehet tudni biztosan egy perdairól ránézésre, hogy hány éves is. A tea... fanyar, ami amúgy nem zavar, nem vagyok egy kimondottan édes szájú, még ha a teákat rendszerint ízesítem is szemben a kávéval, de még szoknom kell az ízét ennek. Furcsa. Tetszik és nem is, s akármennyire is igyekszem vigyázni a vonásaimra és udvariasan dicsérem meg a teát, látható rajtam, hogy még nem döntöttem el, mi a végső véleményem erről a teáról. Mindenesetre másik fajtát nem kérek, és mire a beszélgetéseink végére érünk, addigra lerendezem magamban a dolgot: tulajdonképpen nem is rossz. Majd lehet egyszer meg is mutatom ezt a fajtát Saskiának, és Jasmine-nak is, mindketten nagy teázósok. Az Enna részéről szóba kerülő témák kérdéseire igyekszem a legjobban megfelelni, de van, amivel kapcsolatban inkább a feleségemhez vagy Jasmine-hoz irányítom ismét, például az öltözési stílust illetően. A nők erről jobb választ tudnak adni, kiváltképp egy olyan férfihoz képest, aki szinte mindig ugyanolyan ruhákat és felöltőt visel. Tény, praktikus okból teszek így. Nekem is lesz pár kérdésem Ennához még, és azt kell, hogy mondjam, a válaszokkal csak még több kérdésem lett, de el kell tennem őket későbbre, mert engem is meglep, hogy az idő hogy elszaladt. Indulnom kell vissza a Városba, így is némi késésben vagyok már. Ennek ellenére nem szaladok el. - Köszönöm, Enna és Liara, hogy vendégül láttak. Igazán különleges élmény volt és remélem, egyszer meg tudjuk ismételni a beszélgetést is. Például a Városban. - Teszem hozzá a végén ravaszkás mosollyal és biccentek előbb Enna, majd a segítője felé, utána a testőrömmel együtt távozunk Elorak mellett parkoló járműhöz.
//Nagyon szépen köszönöm a játékot, imádnivaló Enna //
//