Egyáltalán nem bántam, hogy ismét csak a kapuig jutottam el, Elorak városánál, igaz, most azért mégis. Nem érdekelt az ünnepség, az érdekelt, hogy húgom mellett lehessek, hiába felnőtt ember már, a féltés azért bennem van, főleg azok után, amik történtek vele. S egészen biztos vagyok, ennél jóval több történt, ám a magánéletet tiszteletben tartom, s nem faggattam. Annyira. Miatta vállalkoztam az útra is, legalább addig is a közelemben tudhattam, ha magam mellett mégsem. - Szerinted mennyire lesznek kiütve, mikor indulni kell? - többen felhorkantanak, én csak az eget nézem. - Várd meg, mikor megjelennek, és megtudod - vigyorgok rá, a vízből kortyolva. - Ünneprontó - rántja meg a vállát. - Nem, inkább amondó, hogy ezt le fogod késni. Enyém az indulás - pakolom össze magam, készülve a váltásra, ami nálam most az alvást jelenti. Éber alvást, veszély esetén azonnal készen állva, és elég pihentető lesz arra, hogy frissen keljek az őrségre. Az indulás előtti ellenőrzés után a vezetés rám marad, s amint Városba értünk, s mert hugival is akartam időt eltölteni, nem feltétlenül teljes páncélban, ahogy megérkeztünk, felé siettem, levéve a sisakot. - Egy óra múlva? A kapunál? - szélesen mosolyom érdeklődő várakozássá alakul. - Persze, ha nem terveztél mást - dobom fel a mentőövet, mert ráakaszkodni nem kívánok, de olyan régen beszélgettünk már. Kiskopaszt és Hannaleet is vágyom már nagyon látni, hiányoznak, s ha minden jól alakul, akkor már hárman fognak hiányozni. Egy óra múlva már valóban ott várom a kapunál, a közeli térre szándékszom sétálni vele, vagy, ha van kedve, a még biztonságos távolságra is elsétálhatunk a kaputól. - Milyen volt? Az ünnepség - csak azután kérdezem meg, hogy karjaimba zártam, kapva egy hatalmas, testvéri ölelést.
*Egészen korán kimentem már Elorak főterére és a kút peremén ülve vártam az indulást. Miután Vademberrel visszatértünk, már nem volt értelme aludni, így elfoglaltam magam szép csendben, hogy a szobatársamat ne keltsem fel. Összepakoltam és átöltöztem, a Vadembertől kapott perdai ruhát elsüllyesztettem a csomagom aljára, nehogy árulkodóm legyen. Egyszer majd előveszem, és azt mondom ajándékba kaptam és ezzel még csak nem is hazudnék. Az elmúlt éjszakán merengtem és nem tudtam lemosni arcomról a mosolyt, csak az a kis ijedtség törte meg amikor a kapunál megláttam Vadembert egy őr közelében. De ezt is szerettem benne, ezt a szemtelen vakmerőséget, amit képes volt kacsintással és mosollyal kísérni. Aztán eltűnt a szemeim elől és a következő pillanatban már Max-et láttam magam előtt. Rámosolyogtam, de szerencsére neki kellett vezetnie a csapatszállítót, így volt egy kis időm arra, hogy rendezzem a gondolataimat. A Városba érkezve azonban nem tudtam elkerülni, a gondolataim közül ragadott ki a hangja, a mosolyát viszonoztam ugyan, de egy rész nem neki szólt, hanem az elmúlt éjszakának. * -Persze, szívesen. Nem terveztem semmit, ma szabad vagyok. *Hiába is tagadnám, pontosan tudja, hogy későn értünk vissza ahhoz, hogy bárki is a munkájába temetkezzen. Másrészt úgy sem tudnám hitelesen kimenteni magam és értelme sem lenne. Holnap vagy azután sem lennék képes jobban tagadni, elhallgatni, palástolni azt, hogy majd` kiugrok a bőrömből. Az egy óra arra volt elég, hogy letusoljak és tiszta ruhát vegyek fel, de mivel számítottam arra, hogy sétálni fogunk, nem magas sarkút húztam a lábamra. Reggel a hajamban látható piros virág most is ott volt a tincseim közé tűzve, jóllehet már megviselte leszakítottsága, menthetetlenül el fog hervadni. Azt terveztem, hogy este a festéshez használt vásznak közé préselem valami nehezékkel és így ha kissé megfakulva is de megmarad szép emléknek. A kapunál Max már várt rám, talán néhány percet késhettem, de nem rótta fel nekem. Az ajkaim majd` a fülemig értek és az ölelésem is vidámabb, lendületesebb volt, mint korábban. * -Csodálatos volt. Látnod kellett volna. Színes forgatag és zsibongás, a gyerekek viháncoltak, szaladgáltak, aztán jött Elorak Danája és megáldotta a gabonát. Utána mindenki ünnepelt. Együtt. Még sohasem láttam ilyet. Nálunk ez elképzelhetetlen. *Ecseteltem lelkesen azt amit még láttam, szerencse, hogy nem léptünk le azonnal, így volt miről mesélnem. A többiről már mélyen hallgatok, pedig szívesen elmesélném mennyire jól éreztem magam és azt is, hogy motort vezettem, és száguldoztunk és a tó gyönyörű volt a holdak különös fényében. Azt is elmondanám, hogy milyen boldog vagyok most, de nem lehet. Hangulatomon azonban nem változtat ez sem, csak az látszik mennyire sajnálom Max-et amiért ő nem láthatta az ünnepséget. Ő biztosan kíváncsi lett volna rá szemben néhány katonatársával, akiket ez nem érdekelt. Sosem értettem az ő lelkével miért katona lett belőle.* -Sajnálom, hogy kimaradtál belőle. Ez igazságtalan. *Lelkiismeret furdalásom azonban fellángol, mert egyben örülök is, hiszen ha ott lett volna mellettem, nem találkozom Vademberrel és nem töltjük együtt az éjszakát Elorak falain kívül. Sajnálkozásom tehát nem túl őszinte és ez lehet, hogy látszik is rajtam, a mosolyomon amit nem tudok letörölni az arcomról.*
Annyira jó látni ennyire mosolygósnak, felszabadultnak! Tudom, hogy nálla vannak hullámhegyek és völgyek, s minden alkalommal aggódom, mikor éppen lent van, s akkor is aggódom, mikor éppen fenn van. Mikor fog lefelé zuhanni? De most boldog, és azért én is megkönnyebbülök kicsit, de csak egy kicsit, amit nem mutatok ki, az az aggodalom, ami ilyenkor is bennem van. - Nagyszerű! - szélesen mosolygok rá, s amint megszabadultam a páncéltól, s fel is frissültem, a családom egyik felétől búcsúzva a másik részéhez sietek, hogy találkozzunk. Csillogó szemekkel hallgatom, s nem is az érdekel igazán, milyen volt az ünnepség, hanem mindaz, ami sugárzik róla. Legszívesebben nevetnék, és felkapnám, hogy végre boldog! A háttérben azért megszólal bennem az, hogy valóban az? S meddig fog tartani? Az érzetet azonban elhessegetem, s csak rá figyelek. Szerencsés vagyok, hogy a Városba jöttem át, ahol sokkal szabadabban mozoghat a fiam, élvezheti a rosszalkodás formáit, szabadabban szaladgálhat, élvezheti a fényt, a meleget, az évszakokat. Csodálatos élmény mindezeket átélni. - Csodálatos lehetett! - még mindig mosolygok rá. Észreveszem a virágot a hajában, s hogy hervadni kezdett, amit nem csodálok, hiszen régóta lehet ott, ha este tűzte bele. S gyönyörűen néz ki vele. Megérintem az egyik szirmot, de csak óvatosan, s el is veszem a kezem róla. - Szép a virág. Van neve is? - az ilyeneket én képtelen vagyok megjegyezni, csak akkor, ha az veszélyt jelenthet. - Nincs mit sajnálnod rajta - tekintek rá. - Jöhettem volna civilként is - ami annyira nem igaz, csak enyhíteni akarom lelkiismeretfurdalását. Egy pillanatra megfogom hozzám közelebb lévő kezét, majd elengedem. - Van kedved egy sétára? - tekintek a park felé, amit sosem hagyok ki, ha van szabad időm. Elképzelni sem tudtam, hogy valaha fogok ilyen helyen sétálni, s élvezni mindezt. Már semmi sem tudna visszavinni a hajókra, hiába szeretek repülni, s ezt a hiányt az időnkénti repülés sem enyhíti. Ami előttünk tárul el, azt semmivel sem lehet pótolni. - És milyen az, hogy megáldotta? - a fogalmát sejtem, de hogy azt miként teszik, s hogy mire jó, nem tudom. Hiszenk valamiben, amiben én annyira nem, sőt semennyire sem, de ők egészen mások, mint mi, s elfogadom, nekik másképp működik a világ.
*Max mindig is vevő volt a lelkesedésemre, ő inkább apára hasonlít, mindenen annyira el tud csodálkozni és mindennek tud örülni, mint egy gyerek. Anya egy kicsit komolyabb, ő két lábbal a földön áll, belőle jobban kiütközik a tudós énje, noha pontosan tudom, hogy van romantikus oldala is. Ő tartja egyben a családot, támasza mindenkinek, azonban Max a legjobb gyógyító a lélekre. Mikor látom rajta milyen lelkesedéssel hallgatja a beszámolómat, lassan de biztosan megnyugszom. * -Az is volt. Nagyon különleges és vidám. Bő termés volt idén, volt mit ünnepelni. *A perdaiak mindennek tudnak örülni, ezt nagyon irigylem tőlük, de jó értelemben. Akkor is ünnepelnének, ha a termés nem lenne elég. Kicsit szomorúbban, de akkor azért adnának hálát, hogy van termés. Ez a fajta optimizmus nálunk elképzelhetetlen és erre is értettem egy kicsit azt ahogyan jellemeztem az ünnepet. Nyugodtságom egy kicsit megremeg amikor Max keze a hajamban lévő virághoz emelkedik. Nem mintha félteném, de eszembe juttatja azt aki beletűzte a hajamba és azt is, hogy tilosban jártam, olyannal akinek a személye önmagában véve is tilos, titkos, veszélyes. Max azonban ártatlan kérdést tesz fel, és megkönnyebbülök. Biztosan látja rajtam a változást, én nem vagyok tudatában, csak a kérdésre válaszolok, mert az eltereli a figyelmemet Vademberről. * -Saessi. Leginkább tűzvirágnak lehetne lefordítani. Sok perdai ház falán látható. Futóvirág, felkúszik a házak falaira és a meleg évszakokban virágba borul. *Nem hagyom, hogy kitörjön belőlem a botanikus, épp csak annyit mondok amennyit Max is megért, megszoktam már, hogy vele nem ragadtathatom el magam, és nem merülök bele a virág rendszerezésébe. Azt viszont sajnálom, hogy nem láthatta a várost, épp ezen a napon amikor talán a legszínesebb, jóllehet akkor nem találkozhattam volna Vademberrel. * -Legközelebb majd úgy jössz. Megmutatok mindent. Olyan csodálatos a város, el sem hiszed. *Boldogan mosolyogva mondom ezt, nem tagadhatom meg tőle ezt a szépséget még akkor sem, ha Elorakban, Vademberrel szívesebben tölteném az időt. Csak azért, mert a bátyámat minden nap láthatok akár. * -Szívesen. Lemegyünk a tó partjára? *Kérdezem, hogy tudjam merre induljak, de látom, hogy a park felé sandít. Megyek hát mellette amerre ő szeretne. Tudom, hogy szeret a parkban lenni, sokat sétál ott és Xanival is ott szoktak „fogócskázni” . Belekarolok miután elengedte a kezem, mely érintés csupán irányt mutatott nekem, de jó így sétálni. Sokszor hosszú idő telik el, hogy egyes kutatóutak után láthatjuk egymást, most is sok mesélnivalóm van.* -Pontosan nem tudom, nem értettem mindent, még nem vagyok olyan jó perdaiban és nem is mindent hallottam. Az Isteneikről beszélt és hálát adott a bő termésért, majd az Isteneik áldását kérte. Valami ilyesmi. Nagyon szépen beszélt. Szeretem a perdai nyelvet, annyira dallamos. Te mit csináltál addig odakint? Unalmas lehetett. Sosem értettem miért jó katonának lenni. *Kicsit elgondolkodva jegyzem meg, sokszor eszembe jutott már, de sosem kérdeztem meg. Ebben nagyon különbözőek vagyunk.*
Mosolyom szélesebbé válik. Szüksége van húgomnak a jókedvre, a vidámságra, s bár tudom, nála minden érzés múlandó, hullámhegyek és völgyek, már ideje volt, hogy újra jól érezze magát. - Miben volt különleges? - a szemeim biztosan csillognak, de minden újdonság érdekel, szeretek felfedezni, noha cseppet sem szokásom irigykedni, vagy sajnálni, hogy bármiből is kimaradok. Egyszer majd csak meglesz ennek is az élménye, ha meg nem, akkor nem volt szükséges ott lennem, ennyi az egész. - Az jó, ha lesz mit enniük a következő aratásig - ez a a ciklikusság az, ami a legjobban megfog. A maga kiszámíthatatlanságával, a csodával. És hogy az itteiniek mégsem félnek, vagy aggódnak. Mert mindenkinek jut, ha szükséges, akkor úgy, hogy maguk adják lejjebb az igényeiket. Ezt nem olvastam a mi történelmünkben, legjfeljebb a természeti népeknek nevezett emberekében, akikre mindig tisztelettel gondoltam. - Saessi. Szép neve van - nekem ennyi éppen elég, amit elmondott, nem vagyok tudós aggyal bíró, s hamar csendbe és figyelésbe burkolózo minden családi összejövetlenél, mikor végül az ilyenek felé fordulnak. Én nem bánom, élvezettel hallgatom, miközben Xandert próbálom lekötni, a maga elevenségével. Időnként azonban most már közéjük ül, és hallgatja őket, amiből tudom, szerencsére nem az én agyamat örökölte, hanem a szüleimét és a húgomét, az anyjáéval együtt. Vajon mikor fogja először a képembe vágni, hogy apa, te olyan buta vagy? Azt hiszem, nem fog számítani, mert a válaszom ugyanaz lesz: ha bután is, de ugyanúgy szeretem. - Jó lenne - érdekel a város, még sosem voltam bent, mindig katonaként kaptam oda beosztást, s nem zavart, mert azok, akik kíváncsiak, ugyanúgy kijöttek hozzánk, ha nem is hosszú időre, s megosztották örömüket, szavaikat, némi elemózsiával, itókával együtt, ám sosem az érdekelt, vagyis az is. Az itteni ételek finomak, ízletesek, nem úgy, mint fent. Már-már félig a park irányába fordulok, kezem is abba az irányba vezeti, mikor meghallom a kérdését, így a következő lépesem a tó irányába fordul. Legyen, ahová szeretné, a tavat is éppen úgy szeretem. Az a sok víz! Még mindig lenyűgöz. Örömöm mosolyban fejeződik ki, ahogy belém karol, s másik kezemet ráhelyezem az övére. Időnek kellett eltelnie, mire megértettem, nekem mi a fontos. S azok közül az egyik az, hogy a családommal eltöltött időt mindennél többre becsülöm. Ezért is döntöttem úgy, hogy leteszem a pilótakormányt, mert a családdal eltöltött időt semmi sem tudja pótolni. - Nagyon csodás tett. Bárcsak mi is tudnák többször hálásak lenni - márpedig én az vagyok. A szüleimért, a húgomért, a családomért, a kis lurkóért, az érkezőért. Szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen áldásokban lehet részem. - Nagyon szép nyelvük van - majd elnevetem magam. - Egyáltalán nem volt unalmas. Rengeteg perdai jött ki, s beszélgetett velünk - vagyis főleg velem, mert nagyon szeretném megtanuni a nyelvüket rendesen, s már nagyon is jól megy. A többieket csak az étel és az ital érdekelte. Én viszont hallottam közben nagyon érdekes történeteket, amik ehhez az ünnephez kapcsolódnak, és a csillagokoz is. Egyre többet és többet értek meg szavaikból, s ez nagy örömmel tölt el. A folytatásra azonban nem reagálok. Szívembe mar a hozzáfűzés, pedig nagyon jól tudja a családom, hogy nekem az észt kevés mérővel adták, sosem voltam képes, és nem is akartam unalmas adatokkal, kifejezésekkel foglalkozni, egyszerűen nem ment. Az iskolában is mindig butának éreztem magam, sokszorosan több időt kellett eltöltenem tanulással, s nagyon fellélegeztem, mikor korengedéllyel, a flottához csatlakozhattam. Még egy karbantartónak is tömérdek szakszót kell megismernie, pedig szerelni szeretek, és a kétkezi munkákat, de olyan sok mindent kellett volna megtanulni, hogy a legkönnyebb lehetőséget választottam, s ahová a lelkem is húzott: az űrbe, száguldani, megismerni az ismertlent. Annak még nem kell szakszó, nem kell definiálni, nem kell dobozba tenni, nem kell körülírni. Csak van. - Lesz miről festened - mosolygok rá. - Kíváncsi vagyok rá. Olyan gyönyörűeket festesz - a világ, a növények, amiket lát, és ami benne van, mint fantázia, olyan gyönyörűek! Tehetségesnek tartom benne, noha ehhez sem értek, és nem is érdekel. Számomra gyönyörűek, egyediek, és lélegzetelállíóak.
*Hogy miben volt különleges az ünnep? Azt el tudom mondani, hogy a perdaiaknak miben volt az, azt nem, hogy nekem miben. Azt nem lehet, még Max-nek sem. A kérdésre mégsem tudom elfojtani azt a csillogást és boldogságot mely szemeimben látható. Folyton Vadember jut eszembe, a nevetése, az ölelése, az együtt töltött éjszaka. Az a sok vidámság, még a szándékos bosszantásom ellenére is. Próbálok tényleg az ünnepre koncentrálni, hogy arról mesélhessek, de csak néhány dolog jut eszembe abból, amit elmondhatok.* -Sokan voltak, még a környező kis falvakból is eljöttek. Mindenki vidám volt és énekeltek, táncoltak. Azt hiszem, maga a perdai nép különleges. Az összetartozásban, önzetlenségben. Ők nem irigyek, nem azt nézik, hogy saját maguknak jó legyen, persze azt is, de nekik fontos, hogy a másiknak is jó legyen. Érted? *A mi társadalmunk nem erre van berendezkedve és abból a kevésből amit a földiekről olvastam, azt szűrtem le, hogy ez valamiféle örökség, nálunk embereknél mindig is meglesz, hozzánk tartozik, hogy csak magunkra gondolunk és hagyjuk veszni a másikat. Nem mindenki ilyen, az én családom sem, de többen vannak azok akiket nem lehetne megtanítani arra, hogy adni sokkal jobb, mint kapni. Mosolyogva bólintok arra a megjegyzésére, hogy örül, lesz elég élelem a perdaiaknak a hideg évszakban, majd Max figyelme a hajamban lévő virág felé fordul és nem tudok nem elpirulni, mikor rákérdez. Eszembe juttatja, hogyan került oda, ki által és, hogy mit kapott ezért Vadember. Most meg még mindig a hajamban viselem. Ha ezt látná! * -Igen, de a virág is szép, főleg úgy, hogy sok van belőle és körbe fogja az ablakokat. *Sajnálom, hogy Max nem láthatta a város, és tényleg jó lenne, ha egyszer nem lenne szolgálatban és bejöhetne velem, hgy mindent megmutassak neki. Akkor megértené miért vagyok úgy oda a perdai népért, mindenért amit ők képviselnek. * -Intézd úgy, biztosan kapsz rá engedélyt. *Ő biztosan, de nem hiszem, hogy a családjával együtt. Erre sajnos nagyon odafigyelnek. Valaki mindig otthon marad. Most viszont nem akarok ilyenekre gondolni, belekarolok Max-be és megkérdezem merre menjünk, de mikor a tavat említem, rögtön fordít a lépésein. Talán a park felé jöhetnénk majd vissza és akkor az ő kívánsága is teljesülhetne. Max igazi perdai ha arra gondolok, mennyire önzetlen. Felnézek rá és halkan elnevetem magam mikor kezét az enyémre teszi. Jó vele lenni, szeretem, hogy mindig nagyon figyel másokra, akárcsak rám. El sem tudom képzelni honnan van erre energiája. Közben mesélek még az ünnepségről, azt a részt amit még láttunk, mielőtt átadták volna magukat a vígasságnak. Utána már nem tudom mi történt és nem mertem a szobatársamként rendelt lányt sem megkérdezni, hiszen akkor gyanús lett volna hol voltam én, mikor hajnalban mentem vissza a szobába. * -Te mindig hálás vagy mindenért és Xani is ilyen lesz. Jó ember lesz. *Kicsit megpaskolom a kezét, hogy bíztassam. Max erős és ügyes katona, bátor és önzetlen, önfeláldozó, mégis olykor úgy hiszem kevesebbre tartja magát csak azért, mert ő nem tanult többet, nem tudós lett. Pedig ugyanolyan értékes ember ő is, nem csak a tetteiben, hanem a szívében is. PErsze ez utóbbit a kancellária nem szokta értékelni. * -Tényleg? Ezt nem gondoltam volna. Kedves tőlük. *Még a szemöldökeim is megemelkednek, úgy meglepődöm, fel is nézek Max-re, mert különben az utat figyelem magam előtt. Annak örülök, hogy mégsem unatkozott, de az örömbe üröm is vegyül, mert érzem azt a leheletnyi csendet ami mélyebb minden szakadéknál, ami az utolsó mondatom után árad szét kettőnk között. Ha meg is bántottam, nem mondja, de tudom, hogy ez olykor rosszul esik neki. Önkéntelenül ejtettem ki a szavakat és egyáltalán nem arra akartam célozni, hogy ő bármiben is rossz, vagy keveset nyújt. Sőt! Inkább méltatni akartam, hogy ő több annál, mint egy katona, de ez valahogy most mégsem sikerült. Max engem méltat azok után, hogy megpróbálta észrevétlenül kikerülni a kérdést. * -Köszönöm, kedves tőled, hogy ezt mondod. Majd megfestem neked a tűzvirágot és kiteheted a szobátok falára. De tudod….*Megállok és felnézek rá, karomat kihúzom az ő karjából és két tenyerem közé fogom a kezét. * -…Én csodállak azért amit teszel nap mint nap értünk, a többi emberért és jó vagy benne, nagyon jó. Az előbb csak arra akartam célozni, hogy te több vagy ennél. Sokkal több, és azért nem értem sokszor miért lettél katona, mert a lelked olyan szép és kedves vagy és empatikus, ami egyáltalán nem…katonás. *A végén elfintorodom, mert jobb szót nem találok arra amit mondani szerettem volna, és jelzem, hogy van ennél jobb is, de ajkaim zugában mosoly bújik meg, remélve, hogy megérti mire szerettem volna utalni az imént. *
Boldog mosollyal figyelem a csillogást a szemeiben, s iszom szavait. Boldog volt. Végre. Annyi hosszú idő után! Noha ismerem, s ebből fakadóan tudom, nem lesz az olyan hosszú életű, mint szeretném, mégis, megkönnyebbülten sóhajtok fel magamban. MOST boldog, s csak ez számít. - Igen, értem - bólintok mosolyogva, mégis komolyan. A másik segítése, az összetartás, s hogy mindez belülről fakadjon, s a szeretet, mely szintén, olyan, amit parancsra nem lehet tenni. Ez csak belülről jöhet. S hogy hiszem, húgomnak ez is hiányzott a dominiumi közösségben: viszonzva legyen mindazon gondoskodás és érzelem, amit ő ad másoknak. Ez a világ egészen más, s hiszem, egykoron mi sem voltunk ilyenek, mégis ez lett. - Kíváncsi vagyok rá - nem értek én a növényekhez, a szépségük az, ami megfog, mégha képtelene vagyok mindezt úgy visszaadni, ahogy húgom adja vissza alkotásaiban. Csodaszépek. - Meglehet - nem hiszek nagyon benne, minden időm be van táblázva, vagy ezért, vagy azért. Elorakba sem jutottam volna egyszer sem, legalábbis a kapui elé, ha nem lennék jó abban, amiben. Mosolyom szélesedik, ahogy elneveti magát, s ránézek, mert látni akarom, boldogan, nevetéssel arcán. Nem kérdezek tovább az ünnepségbe, van egy sejtésem, hogy az italuk hamar fejbe tudnak szállni, így arról talán nem akar annyira beszélni, amit megértek. - Természetes, hogy hálás vagyok! - mosolyodom el. - Gyönyörű ez a hely! - mutatok körbe, noha azért sajnálom, hogy az, ahol éppen mi ütöttünk sátrat, elvettük az itt élőktől. - Ajánlom is neki, különben gatyába rázom - felelem félig komolyan, félig mosolyogva. Nagyon büszke vagyok a fiamra. - Igen, nagyon - nem lett volna kötelességük, szerintem ők is éppen olyan kíváncsiak voltak, mint... én, talán egyedül, azt hiszem. Szerencsére a többiek nem morgóport nyeltek be az út előtt, így többet tudtunk beszélgetni a tűz mellett, de csak annyira tartottam fel őket, amennyire ők elégségesnek tartották, aztán hagytam, hogy visszatűnjenek a mulatozásba. Mégis, rengeteg történettel lettem gazdagabb. - Köszönjük! - vidul fel arcom. - Hannalee biztosan örülni fog neki - szereti a szépet, s én pedig neki, örömet okozni. Jas figyelmessége nagyon jól esik. - Igen? - komoly várakozással tekintek rá, a mosolyom eltűnik, csak figyelek rá. Valami baj van. Zavarba jövök a szavaitól, s noha szívem szerintem kérném, hagyja abba, hagyom, hogy végigmondja, közben a kezeit figyelem, ahogy az enyémet fogja közre. Olyan kecses, olyan vékony, finom metszésű... - Kedves vagy... - teszem rá kezem az övére, s a szemeibe tekintek. - De ha anyánk nem tanítja meg, mire figyeljek, - főleg veled kapcsolatban, drága húgom, érzékenységedre mindig figyelni akartam, s nem akartalak megbántani sosem! - akkor nem lennék ilyen. A lelked sokkal gyönyörűbb, mint az enyém valaha lesz. Akkor... mi a katonás? S nekem minek kéne lennem? - kérdezek rá érdeklődéssel. Nem abba akarok kapaszkodni, amit már párszor elmondtam, mert ahogy látom, valamiért mindig ugyanitt kötünk ki, márpedig igaz: nem vagyok se tanult, se művelt, még ha szeretek is olvasni, tudásban sosem fogok felérni még egy sima iskolát végzettel sem. Nem megy.
*Max annyira tud örülni mindennek, jó látni amikor mosolyog és most is azt teszi. Szerencsére egyáltalán nem gyanakszik, a perdaiak ünnepe és az arról való mesélés elég ahhoz, hogy elfedje a boldogságom igazi okát. Sikerrel próbálom azt is elmagyarázni, mi volt olyan szép az egészben, ami felkeltette az érdeklődésemet, ami a perdaiak sajátja, a lényükből fakad, nekem mégis igazi csoda volt. Annak éltem meg, s mindezt Vadember mellett, hogy megoszthattam vele, még nagyobb öröm volt. A virágról ami a hajamban van is tudok mesélni úgy, hogy ne kerüljön szóba honnan van és Max sem gyanakszik, hogyan is került egy leszakított virág oda, mikor én nem tennék ilyet. * -Én biztos vagyok benne. *Nézek fel rá mosolyogva, biztatva őt és közben arra gondolok, még akár el is intézhetném, de nem akarok túl sok szívességet kérni Callumtól. Inkább sikerüljön magától, pusztán az én kérésemre, legfeljebb én nem megyek akkor Elorakba. Megkérhetem Quinlah-t vagy Aliyah-t, hogy várják ők Max-et a kapunál és kísérjék el mindenhova. Persze tudom, hogy az nem lesz úgy az igazi, de majd elmeséli, neki mi tetszett a perdai városban és ha tud képeket készíteni, még Xaninak és Hannaleenek is megmutathatja. * -Igen, nagyon szép, jobb mint a Dominiumon, és igen hálásak lehetünk azért, hogy az elsők között jöhettünk le ide. *Egyetértek vele mindenben, noha a perdai város nekem azért jobban tetszik, sokkal közelebb van a természethez, ahogyan maga a nép is. * -Biztosan kell majd, virgonc és kíváncsi, egyszer majd egy fáról kell leszedned, hidd el nekem. *Nevetek a hirtelen támadt gondolaton, de nem elképzelhetetlen. Az unokaöcsém meglehetősen mozgékony, tele van energiával, kíváncsisággal, minden amit lát érdekli, meg akarja vizsgálni…és gyakran meg is enni. Könnyű helyzetben van, a nagyszülei sok mindenre meg tudják tanítani úgy, hogy szinte észre sem fogja venni, és imádni fogja a Perdát, vigyázni fog rá. Az ő generációjában van a reményünk, és az esély arra, hogy ne rontsuk el megint. A felajánlott kép már akkor a fejemben kezd el alakulni, amikor szólok róla és biztosan csodás lesz, azt is tudom, Hannalee hova fogja majd akasztani, mert ismerem Max.ék otthonát és tudom mikor és hova süt be a nap az ablakokon. Ez a másik jó dolog itt a Városban, hogy vannak ablakok és nem a hideg és sötét űrt lehet látni, hanem a sok zöldet, a kék eget, a napot és a holdakat, az egész életet. Azonban a korábbi vétlen elszólásomat Max félreérti és muszáj megmagyaráznom, hogyan is gondoltam a kijelentésemet a katonákról és róla. Nem akartam megbántani, de úgy tűnik akaratlanul sikerült. S ahogy gondoltam, még mindig engem dicsér, magát pedig hátrébb tolja. Megszorítom a kezét, hogy figyeljen rám, nem hagyom annyiban, bár elég fogós kérdést tett fel a végén amit nem tudok kikerülni, vagy megválaszolni úgy, hogy ne rángassam vissza oda, ahova saját magát gyűrte le. * -Max, testvérek vagyunk, te is kedves vagy és önzetlen, kevesen vannak ilyenek. Ha nem vagy rá fogékony, anyánk bármennyire is próbálta volna a fejedbe verni, nem ért volna el sikert. Hidd el nekem, ne kisebbítsd magad. *Hogy milyen az a katonás? S minek kellene lennie ha nem katona lenne? Tudom, hogy a tanulás mindig is nehezen ment neki és bármit is mondanék ami illene hozzá, talán nem jutott volna el a végére. * -Nem tudom, ez nem igazán kézzel fogható. A katonás olyan…határozott és kemény lelkű, kevésbé empatikus, racionális…nem tudom tényleg. De azt igen, minek kellene lenned. Perdainak. *Fellélegzem az utolsó pillanatban eszembe jutott mentőötletnek. A legjobb szó, jellemzés Max-re és el is mosolyodom. Őszintén így gondolom. *
Perda népe és a természet jobban érdekel, mint a városuk, még ha tudom, sok mindent lehetne városban élés gyanánt tanulni tőlük. Azok a falvak, ahol eddig megfordultam, egészen mások, mint amit a földi helyekről olvastam, s csodálattal nézek körbe mindig, tiszteletben tartva magánéletüket. - Igen - és sosem akarnék már visszamenni, úgy érzem. A repülés az továbbra is nagyon hiányzik, ám Perda... mélyet lélegzek, s engedem ki a levegőt, széles mosollyal arcomon. S hogy Jas-nek is tetszik, hiszem, hogy nem csak tudományos indokból. Teljesen kicserélődött itt, még akkor is, mikor mélyponton volt. Mintha a természet is segítene neki, s ő kapaszkodik bele. - Volt kire ütnie - mosolygok rá, mert szerintem Xander egyáltalán nem tőlem örökölte a kíváncsiságot, hanem húgomtól. - Vagy én mászok utána - kuncogok fel. Nem bánnám, egyáltalán nem. Olyan élményekben van már most is része, amiben nekünk sosem volt, s még többet akarnék neki adni. Nem tudom, folytassam-e, hiszen nem én vagyok a bizonygatás élen járója, a szavak nem az én asztalom, s már egy ideje beletörődtem, van, amit nem fogok tudni elmagyarázni, miként vélekedem magamról. S hogy ez nekem így jó, hiszen tudni úgysem tudnék ellene tenni, és már jó ideje nem is akarok, helyette arra figyelek magamban, amit építeni tudok. Kézszorítása viszont arra késztet, hogy hagyjam abba a választ. Zavaromban ismét leveszem szemeiről tekintetem, s inkább kezét figyelem, azt simítgatom ujjaimmal, míg hallgatom. S meghagyom neki a választ, elfogadva, így gondol felőlem. Vagyon benne igazság is, s tudom, sosem fogok húgom nyomába érni, s a szüleimébe, de még a nejem, és majd felnövő gyermekeimébe is. De legyenek is jobbak, mint én, vihessék többre az életben, mint én, ha úgy szeretnék. Nekem jó így. Nagyon jó így, többet, jobbat és szebben sem álmondtam életemben, s nem is akarok kívánni. Elégedett vagyok. Még mindig nem nézek fel rá, a határozottra azért elmosolyodom, míg mondja, aztán csak figyelek, mert elcsodálkozom, amit mond, az utolsó szó pedig... Finoman ráteszem kezem az övére, ismét, s csak egy pillanatra vetem rá tekintetem. - A tavat akartad látni. Lehet, vannak benne már új gyönyörködni valók - megfogom a kezét, s a tó felé fordulnak ismét lépteim. A perdaiak számomra olyan lények, akikhez sosem fogunk felérni, s legfőképpen én nem, s így ráhagyom húgomra, milyennek gondol, még ha talán hirtelen is jöttek szavai, nem tudom. El akarom ezt hagyni, annyiszor körbejártuk már, s mindig ugyanoda lukadunk ki, inkább leteszem, s inkább a jelenre akarok figyelni. Legfőképpen, mert itt van végre velem, mellettem Jas. - Kacsáztál már vizen? - a víz illatát már érzem, semmivel nem összefogható jellegzetes illatát, s mint mindent, ezt is nagyon szeretem itt.
*Emlékszem amikor bezárkóztam a kabinba és két napig megmakacsoltam magam Jason halála után, Charles-szal kötendő házasságom küszöbén, mielőtt a Perdára jöttünk volna. Most pedig nem lehetne innen elhúzni két siklóval sem. Sokszor kiültem az akkor még meg nem művel szántóföld szélére és néztem a végtelen tájat, feltöltődtem a látvánnyal és szabadidőm minden percét azzal töltöttem, hogy megfessem mindazt mait látok. Charles közönye is oda űzött és mindig mosolyogva, reményekkel telve mentem vissza. Próbáltam ezt korábban is átadni a családom minden tagjának, lelkesen ecseteltem milyen szép minden amikor felkel a nap, vagy épp amikor lenyugszik, hogy egészen más fényben fürdik a táj reggel és alkonyatkor, és még a szürke, borongós napokban is meg lehet látni a szépet. Elorakról is ezzel a lelkesedéssel meséltem, kedvet csinálva hozzá Maxnek és az unokaöcsémnek is aki kis kora ellenére nagyon fogékony minderre. Talán miattam is lesz az, ha egyszer majd egy fa tetejéről kell leszednie a bátyámnak, de vállalom. * -Igen, úgy gondoltam én is, de akkor azt megörökítem. *Válaszolok neki nevetve és bízhat abban, hogy ha megtörténik, ígéretemhez hűen nyoma marad a mentőakciójának. Később azonban kicsit eltűnik ez a derű, de egyszerűen muszáj, hogy szóba hozzam újra Max gondolatait saját magáról. Korábban sem tudtam meggyőzni őt arról, hogy sokkal többnek és jobbnak hiszem őt, mint amennyit bevall magának, de most is falakba ütközöm. Nem szakít félbe, de nem is helyesel és érzem a felőle áradó szomorúságot, de furcsa mód a hangjában elégedettséget hallok. Nem tudom ezt hova tenni, keze finoman az enyémre simul s ezzel együtt rám néz, már tudom mielőtt megszólalna, hogy ki fog ugrani mindebből…megint. Beletörődve mosolyodom el mikor gondolataim bizonyítást nyernek és nagyot sóhajtok. Hagyom elsiklani mellettünk a témát és mintha soha meg sem történt volna, kihúzom magam és bólintok.* -Azt hittem te is szeretnéd látni….mindig vannak. Hamarosan beköszönt a hideg időszak, de ilyenkor a legszebb. *Mindig ezt mondom, legyen tél vagy nyár, nekem akkor a legszebb.* -Főleg alkonyatkor, egészen különös színpompába öltözik a tó és a környéke, a fák ahogy rozsdásodni kezdenek és a Caligo különös színe ahogy a tó vízén tükröződik…hogy mit? Kacsázni? Az micsoda? *Hirtelen nem is tudom mire gondoljak. A kacsa, legjobb emlékeim szerint egy régi földi állat volt, de már a búrák idején sem éltek a Földön. Megkopott emlékek csupán, melyek gyorsan feledésbe merültek. Elképzelni sem tudom, hogy mi lehet a kacsázás, remélem nem azt jelenti, hogy kacsára kell ülni, bár azt nem tudom hogyan lenne lehetséges. Lépteimet felgyorsítom és Max-et a kezénél fogva húzom magam után nevetve. Ez a tó egészen más, mint amit éjszaka láttam, mégis eszembe jut minden ott töltött pillanat.*
Sosem értettem meg igazán, miért sújtja az élet annyi sok szomorú eseménnyel a húgom életét. Hiszek abban, hogy mindent okkal kapunk az életünkbe, s nekem mégis szenvedés látni, hogy annyi rossz történik húgom életében. Csak annyit tudok tenni, hogy mellette vagyok, kitartok mellette, támogatom. S most boldog, így én is úszok ebben. - Ó, dehogy, te is jössz, utánam - nevetem el magam. Amilyen Xander, fel fogja csalogatni a fára, hogy nézzek meg együtt azt a levelet, a kukacot, és még ki tudja, mit. Mindenre kíváncsi, mint én, s minden meg is marad a fejében, mint az anyjának, és ez nagy megkönnyebbülés nekem. - A tó is jó, a park is jó. Mindegyik gyönyörű számomra - mosolygok. S valóban így is van. Nagyon szép a város, a zöld, a tó, az ég, minden olyan csodás! - Mindegyik időben gyönyörűnek tartom, mindig más színek és formák vannak benne- s még ha nem is rendelkezem olyan szépérzékkel, mint húgom, nagyon megnyugtató a parton ülni, vagy a fák lombjai alatt ücsörögni. - Igen, és hajnalban is, főleg, a pára felette. Szépek a levelek színei is - s ahogy beterítik a talajt, színes szőnyeget hozva létre, még rálépni sincs kedvem, csak gyönyörködnék bennük. Elnevetem magam a kérdésre, sokat sejtetően mosolygok rá. - Egyik nap bukkantam rá, archívumban böngészve - kíváncsi voltam, mit csináltunk a földön, mikor még volt víz, élhető víz. És némely dolgok felkeltették az érdeklődésem. Ám folytatni nem folytatom, mert hirtelen szakad ki húgom jókedve, s megfogva kezem, maga után húz, így én is felgyorsítom lépteimet, s széles mosollyal haladok vele, míg a tóhoz el nem jutunk. - Csodálatos - mint mindig. Képtelen vagyok betelni vele. - Fogsz egy lapos kavicsot, és a víz felüleletével párhuzamosan dobod el felette, s így időnént hol felbukkan a víz felett, hol belemerül. Ezt nevezik kacsázásnak. Megmutatom. S van még más meglepetést is - bár szerintem ő előbb tudott minderről, hiszen ezzel is foglalkozik, ha jól emlékszem. Őszi hagymás növények virágai bukkantak fel, amelyek októberben virágoznak, érdekes tűznarancs szín, lilás-rózsaszín virágjaikkal. Meg láttam sárgát is. Keresek megfelelő kavicsot, egyiket átnyújtom neki, s a víz felszínét figyelem, nem akarok fejbe kólintani senkit, sem a felszín felett, sem alatta. - Így tartod a kavicsot - mutatom a laposabbik felét felfelé, s alul sem olyan hasas - és a víz felszínével párhuzamosan eldobod - azzal lehajolok, és elindítom az útjára a kavicsot, ami elég szépen beljebb kerül a tóba, mire végül nem bukkan fel. - Persze, remélhetőleg senkit se találjunk el vele. Kipróbálod? - nézek rá. Nagyjából, mint egy hatéves, aki játék kellős közepén van.
-Csak miután megörökítettem ahogyan apuci fára mászik a fia után. *Azért vannak feltételeim arra, hogy én is fára másszak, de megtenném, hiszen a mi gyerekkorunkból ez kimaradt, de a lelkünkben ott lobog a késztetés és jó, hogy a gyermeki lelkünk nem tűnt el nyomtalanul. Nekünk más játékok voltak régen, jóllehet nem igazán használtam ki őket, több volt a tanulás, de szívesen tanultam és faltam minden információt, főleg ahogyan anya és apa tanítottak. A természet csak holografikus formában adatott meg, látványnak ugyan remek volt és izgalmas, de nem pótolja a valóságot. Talán ezért van az, hogy minden gyerekkori érdeklődésünket most lobbantja fel. Max fiának is szeretném megmutatni, nem csak a természetet, hanem a tanulás játékos, érdekfeszítő és izgalmas formáját is. Mégis jobb egy nagynénitől tanulni, mint az iskolában, ahol nem egy oktató jut egy gyerekre, a figyelem is megoszlik, a kérdésekre sem úgy érkeznek a válaszok. Túljutva, vagy inkább elengedve azt a témát ami Max számára még mindig kellemetlen, eljutunk a tóhoz és nem csak szavainkban. Alaposan ki is beszéljük a tó szépségét minden évszakban és napszakban, ebben legalább egyetértünk, Max-et is lenyűgözi a természet és nem csak szépnek látja, hanem tudom, hogy vigyáz is rá, szereti, tiszteli. S ahogy mesél, eszembe is jut milyen képet festek nekik, mert szinte az egész megjelenik a fejemben is. Hannalee szerencsés, hogy ilyen férje van, Max néha nagyon romantikus tud lenni és úgy tud szeretni ahogyan senki más, persze ehhez kell a másik fél is. Hannalee pedig elbűvölő nő. A tóhoz azonban Max fejében nem csak a szép látvány, hanem egy játék is kapcsolódik, amiről én még nem hallottam. Valószínűleg ha kevesebbet tanulok a növényekről és többet nézegetem az archívumot a Földről – nem csak a földi növénytant – akkor ez is szembejött volna velem. * -Én is böngésztem az archívumot de ilyesmire nem leltem rá. *El sem gondolkodom igazán ezen, inkább meg sem várva, hogy mi lehet az a kacsázás, magammal húzom Maxet, hogy minél előbb a tó partjára érjünk. Nevetve hagyja magát és most egy kicsit úgy érzem amgam mint azok a gyerekek, akiket gyakran látok a parton szaladgálni, szabadon, gondtalanul kihasználva azt a kis időt amit az iskola után és a hazatérés előtt le tudnak csípni maguknak. Sok mindenből maradtam ki, ezt most érzem igazán és nem kicsit járul hozzá ehhez az érzéshez a Vademberrel töltött idő. Az sem volt véletlen, hogy a Szent tó partján azt mondtam neki, vele nem csak azt érzem, hogy élek, hanem valóban élek is. Figyelmem aztán Max-re terelődik, és már most sajnálom, hogy nem ismertem ezt a játékot előbb, hogy megmutathassam Vadembernek. * -És ez miért kacsázás? Nincs is benne kacsa.*Kérdezem értetlenül de annál kíváncsibban és elveszem a nekem nyújtott kavicsot. Forgatom a kezemben, egészen lapos. Biztosan rengeteg van ilyen még, de sosem néztem a kavicsokat. Hát, ezentúl másképp lesz.* -Milyen más meglepetés? *Közben próbálom úgy tartani a kavicsot, ahogyan mutatja. Kicsit bénán, ügyetlenül, de még nem dobom el, csak azt nézem ahogyan az övé kecsesen pattog a víz felszínén és csak ámulok rajta. * -Ó, és ki hozza vissza? Ez elég fárasztó játék ha mindig új kavicsot kell keresni. És ha elfogy a kavics? *Gyakorlatias énem lázad, de nem komolyan.* -Sosem leszek olyan ügyes, mint te. *Rázom a fejem nevetve, de azért nem adom fel. Igyekszem leutánozni Max mozdulatait, de az én kavicsom csak egyet pattan mielőtt elsüllyedne a vízben. El is keseredem, akár egy gyerek, alsó ajkamat lebiggyesztve, kezeimet széttárva nézek Max-re.* -Látod? Az egész tómedret feltöltöm a sikertelen dobásaimmal. *De…máris elindulok újabb kavicsot keresni, a tenyerembe gyűjtöm mindet amit találtam és szerintem megfelelő, de Max biztosan kiszortírozza majd. * -Ezek jók? *Nyújtom a tenyeremet, megmutatva a szerzeményeimet, elszántan készülve arra, hogy ma ezt én megtanulom. Nem lehet olyan borzasztóan bonyolult. *
- Rendben, de akkor te is mászol utána. Utána - nevetem el magam. Legyek akármilyen felnőtt, a fára mászás olyan élményt adott nekem is, ami teljesen új, és csodálatos. Ülni az ágon, lábat lóbálni, s majszolni a fiammal a gyümölcsöt. Rendkívül hálás vagyok mindezért, s hogy a fiam itt lehet. És még mindig furcsa érzés azt hallani, apa, apuci, és hogy az én vagyok. Büszkeséggel és boldogsággal tölt el, hogy van egy fiam, s úton van a második gyermekünk is. Amiről még nem tud senki sem, páromon, és a dokin kívül. A tó látványa a játékot juttatja eszembe. S hogy már gyerekkoromban is a kézügyességet és mozgást igénylő ismeretek foglalkoztattak, a stratégiain kívül. Míg Jas a tudást szívta magába, én újrajátszottam csatákat, erődöket emeltem, megvédtem az ellentámadástól a várost, bejutottam olyan helyre, ahová csak lehetett. Mindezt gyerekként, saját kezűleg épített makettekkel, s így voltam a repülőgépekkel is. Míg készítettem, terveztem, fejben rengeteg dolgot elképzeltem, s éltem át, többször, s még többször módosítva, ami az eszembe jutott. - Talán mert nem a játékok címszót szokásod böngészni - vigyorodom el, már engedve tréfás húzásának, s átadom magam a bennem lévő hatévesnek, s élvezem, hogy együtt lehetünk, kettesben, mint gyerekként, s így élvezhessük ki azt, ami most adatott meg. - Nem én vagyok a tudós, Jas, hogy ezt megmondjam - vigyorgok rá. Nem foglalkoztat, miért hívják így, az már sokkal inkább, hogy a lehető legalaposabban beavassam húgomat a mókába. - Egy ebéd. Nálunk, hétvégén. Amikor neked is jó - mosolygok rá. El akarjuk mondani, most már biztos, hogy minden rendben van a babával is. Nem tervezünk többet, szeretnénk nekik minél többet megadni, s Hannalee visszatérni dolgozni, amit teljességgel támogatok, még akkor is, ha tudom, nehéz lesz összehangolni a munkánkat. Még a fiunk előtt néha felébredtem éjjel, s figyeltem, ahogy dolgozik. S amilyen odaadással mélyül el fiunk ringatásában, ugyanolyan mélységet láttam minden alkalommal akkor benne, amit nem akarok elvenni tőle. Ez ő. - Mondogasd még magadnak, s biztos így is lesz. S ahhoz mit szólnál, ha azt mondanánk, minden alkalommal egyre jobban sikerül a dobás? - kacsintok rá, széles mosollyal. Az már mellékes, hogy én meg ugyanezt mondogatom magamról, a tudományokat illetően. - Ez benne az egyik élvezet - szedek fel még pár, megfelelő kavicsot. - Ha jobban megnézed, teljesen mások a rajzolatok bennük, és a színük is. Mindegyik egyedi - s nem foglalkoztat annyira, miből vannak, bár némelyiken vannak nagyon érdekes rajzolatok, amikről szeretném tudni, mik is azok. - Nem fogy el. A tó visszasodorja a partra. Vagyis ő hozza vissza neked. Persze, nem azonnal, és nem pont ugyanoda, ahonnan eldobtad. - Dehogynem! Csak gyakorlás kérdése! - bíztatom. Nekem mindig is jobban ment minden, ha előtte megmutatták, a magyarázatokkal alig értek el valamit. Azok csak száraz szavak. A mozdulatok azok, amiket értek. - Ez tök jó! - vigyorgok, miután szuggerálva néztem a kavicsot. - Nekem csak beleesett a legelső, nem pattant - nevetem el magam. - Igen? Szándékozod? Sokáig fogsz élni - vigyorgok. Ha tudná, milyen aranyos a játékos ajaklebiggyesztéssel. És hogy tudtam, hogy fel fog lelkesülni! Máris keres újabb kavicsokat. Egy kicsit nézem, aztán útjára engedem a sajátomat, gyors mozdulattal, csakhogy nagyon felette repül, így csak a vége felé kezd el igazán kacsázni. - Ejjj, majdnem - pedig jócskán bement a tó közepe felé. Olyan komolyan hajolok, s nézem Jas kavicsait, mint valami eligazításon. - Nézd, ennek hasa van - mutatom. - el fogja húzni, lefelé, nem fogja tudni szelni olyan szépen a felszínt. Ez viszont tökéletes. Hűdeszép! - tartom fel, s mutatom meg neki. - Ez nagyon nehéz, hiába szép lapos, de próbáld csak ki, látni fogod! - bíztatom, s egyelőre megvárom a dobását, addig a saját zsákmány köveim várakoznak. És nagyon drukkolok Jas-nek!
*Most még könnyedén rábólintok a fára mászásra, de nem tudom mit fogok tenni, amikor ott leszek a fa mellett, Max és Xani alatt, ellőve az összes előnytelen képet, és nem lesz már több kifogás. Egyelőre azonban még „nagy a szám” jóllehet csak bólintok mosolyogva, mielőtt megtenném a következő lépést a tó felé. A természet és kiváltképp a tó szépségének kitárgyalása után, áttérünk másra, először csak elméletben tudom meg, hogy a kavicsok mire is jók azon kívül, hogy a partot borítják. * -Ó, tényleg, ez lehetett a hiba. *Elgondolkodva bólintok, majd elmosolyodom. Maxnek igaza van, már gyerekkorunkban is egészen más volt az érdeklődési köröm mint az övé, de így volt ez jó. Sajnos akkoriban nem voltam rávehető arra, hogy olyasmibe is belepillantsak, ami egyébként nem hozzám való, pedig biztosan jól szórakoztam volna. A motorozás is tetszett, Max játékai és érdeklődése terén is biztosan találtam volna olyat ami megnevettet. A hangulatom elég játékos ahhoz, hogy most bepótoljam egy részét, kiváló alkalom erre a kavics dobálás, speciális módon. Nem csak úgy eldobjuk, ennek technikája van. * -Azt hiszem erre én sem fogom megtalálni a választ, beleveszett a múlt homályába, ott van valahol a csillagok között. *Még fel is mutatok az égre, nem vagyok abban biztos, hogy az elpusztult Föld irányába, de a szándék megvolt. Viszont Maxnek van egy meglepetése, amiről igen sejtelmesen fogalmaz, ráadásul nem is mostanában fog kiderülni. Szeretem a meglepetéseket, de nem szeretek rájuk várni, és el is húzom a számat kissé talán túltolva a nyafogást.* -Jaaaaj ne Max, még addig várnom kell? Ez igazságtalanság, hallatlan, borzasztó! Beszélnem kell Hannalee-vel. *Végül elhatározásra jutok, talán a sógornőmtől hamarabb megtudom mi lehet a meglepetés. Ha visszagondolnék a beszélgetésünk elejére, minden bizonnyal rájönnék, össze tudnám rakni a teljes képet, de még mindig a tegnapi nap és az éjszaka hatása alatt vagyok, folyton Vadembernél járnak a gondolataim, még a kavicsok dobálása is őt juttatja eszembe, a tó látványa pedig mindenképp. Bár itt nem olyan puha a talaj, több a kavics és egészen más a tó túlpartján lévő táj, de kicsire nem adunk. * -Ez jó lesz. Mindig egyre ügyesebb leszek, mindig egyre ügyesebb leszek. Így jó lesz? *Kérdezek vissza, a nevetés csiklandozza a torkomat és az arcom is kipirul, csak most nem Vadember pimasz szavaitól, hanem a játék iránti lelkesedésemtől. Ennek ellenére eléggé gyakorlatiasan tekintek a játék elé, az eldobott kavicsok utóéletéről érdeklődve. Ha jó messzire sikerül eldobni, hogyan sodorja vissza a víz? Itt nincsenek áramlatok, mint a tengeren, nincs sodrása mint a folyóknak, legfeljebb egy-egy viharosabb szél az ami hullámokat vethet, olyat láttam is. Anyának úgy kellett beráncigálnia az eső alól. Most viszont csodálatos idő van, ragyogóan süt a nap és csak azt sajnálom, hogy Vadember nem lehet itt velünk. Biztosan jól megértenék egymást a bátyámmal, mindketten ugyanolyan játékos kedvűek, Hannalee is ilyen, csak én vagyok ilyen…elcseszett, ahogy vadember mondaná. De csak gondolok a szóra és szigorúan azért, mert Vadember mindig a gondolataimban köröz, még a szemtelen mosolya is előttem van, mikor letépett egy levelet a fáról. Aztán kirángatom magam a közeli múltból a jelenbe, és eldobom a kavicsot úgy, ahogyan Max mutatta, de mindketten másképp reagálunk az eredményre. Én elégedetlen vagyok, Max örül, kiderül miért is. Az, hogy neki elsőre nem sikerült, elég lelkesedést ad a következőhöz, szélesen el is mosolyodom mielőtt újabb kavicsok után vadásznék.* -Tényleg? Akkor én már profi vagyok. *Eltúlzom, naná, de kell ez egy kicsit most nekem. A játék magával ragad és már egy maréknyi kavicsot viszek vissza Maxhez. Felé nyújtva mutatom és kérem, hogy lektorálja. Persze egészen más meglátásmódunk van nekünk. * -Hol van annak hasa? …Pedig úgy figyeltem….szerintem ez elég lapos….még könnyű is legyen? Nagyon macerás ez a kacsázás. *Rázom meg a fejem elégedetlenül, még úgy is, hogy az egyik kavicsot a rengeteg közül, Max hivatalosan is tökéletesnek nyilvánította. Mennyi hajolgatás egyetlen kavicsért! Elkapom azt a tökéletes kavicsot a kezéből ha sikerül, és megtartom a szerintem laposakat is, amik Max szerint hasasak és nehezek és el fognak húzni. Először persze a tökéletessel kezdek, de ahogy ismerem magam még ezt is képes leszek elrontani. Meglendítem a karomat és eldobom a kavicsot, kicsit alulról, aztán egyenesen, és még bele is hajolok. *
0-4: Csak egyet ugrik a kavics...üsse kavics, jó lesz az 5-7: Kettőt ugrik, örülünk, táncolunk 8-9: Egyet sem, Max szörnyülködhet, hogy elpocsékoltam egy tökéletes kavicsot
Jasmine Benedict carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
Csak somolygok a bajszom alatt. Mások voltunk gyerekként, de egyáltalán nem bántam. Hugi az igazi tudós, akire a nagy tesónak vigyáznia kell. Nagyon szerettem ezt a szerepet, s szeretem ma is, még ha egyértelmű: nem tudtam, s nem tudom mindentől megvédeni. De ha más nem, akkor legalább itt lehetek mellette, s feledtethetem vele a gondjait. - Nem is mindig szükséges - vonok vállat. Sok dolog van, amit nem ésszel tud felfogni az ember, abban mindig hátul kullogtam. Játszani viszont lélekkel lehet! Az a száj elhúzás! Megint somolygok, annyira számítottam rá! Elnevetem magam, amikor a szavakat is körítésnek teszi hozzá. - Ó, Hannalee ötlete volt, szóval őt meg aztán pláne faggathatod - nem fogja neki elmondani, mert azt mindenkinek közösen szeretnénk elmondani. És nem a húgom lenne, ha nem akarna mindent azonnal tudni, alaposan megismerni, kielemezni! Bárcsak minden így lenne az életben! De akkor a meglepetések is oda! És azzal együtt az élvezet is, az öröm, így megtartjuk meglepetésnek a hírt. - Abszolút tökéletes! - nevetem el magam. Örülnék, ha sokkal optimistábban állna a dolgokhoz, talán kevesebb gond érné? Nem tudom. Szeretem a tavat, szerintem olyan, mint egy nagyobb méretű pocsolya, s úgy vélem, a jellege mégis eltér attól. Sokszor láttam már, sok nappal eső után, hogy a még ki nem száradt, nagyobb pocsolyák büdösek, zöldek, az állatok sem isznak belőle, így mi sem, hiszen egyértelmű, nem egészséges. S hogy hiába lett például egy újabb eső után ugyanolyan nagy méretű pocsolya, a szaga és a színe csak felhígult, de ugyanolyan nem jó volt. Vagyis egy ekkora vízmennyiségnek mozognia szükséges, mint ennek a tónak, hogy elég levegő kerüljön bele, s ne legyen büdös és zavaros, elpusztítva mindazt, ami benne él, s ezt a keringtetést meg lehet oldani mesterségesen is. S bizonyára kotorják is, egyszer már láttam, s a mederbe került kavicsokat vissza, kihelyezheti, megfelelő tisztítás után. Csak gondolom, hiszen nem én vagyok a tudós, hanem aki mellettem áll, ám a megfigyeléseim mindig jók. Valami keringteti a tó vizét, ezért van benne ennyi növény és mozgékony lakója is, s takarítják is, hogy ilyen szép legyen. - Látod? - mutatok rá sokat jelentően. - Mi lesz majd, ha már sok kavicsot dobáltál el? Forgatom a kavicsait, és a válaszaira is figyelek, nem könnyű, nem könnyű, kétfelé nem megy a figyelmem. - Laposnak lapos, de itt - mutatok a hasra. - ez pont elég, hogy ne legyen egyensúlyban. Kipróbálhatod, megnézni, mit csinál, ha ilyet dobsz el - az is megismerés. - Igen - bólintok. Ami nehezebb, az hamarabb lesüllyed. Hagyom, hogy visszalopja a kavicsát, akár mindet is kipróbálhatja, hiszen azzal lehet a legjobban tanulni. Kíváncsian várom az eredményt, s megmosolygom, ahogy még bele is hajol, aztán már a csak felszínt figyelem. - Aaztaaaa! - csapom össze a tenyereim nevetve, majd felé tartom őket, hogy csapjon bele. - Mit is tanítgatlak én itt, Mester! - mosolyogva döntem meg magam. De jó lett volna ezt gyerekkorunkban megtenni! Ám sosem késő, és most be akarom pótolni. - Versenyezzünk! Kinek bukkan a kavicsa a felszínre a legtöbbször! - nem vagyok versenyszellemű, de hamar túlléptünk a kezdeten, s tudom, Jas szereti, ha az érdeklődését fenn tudja tartani valamivel. De ha nem akar, akkor csak kacsázunk. Nekem mindenhogyan jó, jól akarom tölteni el vele az időt, nevetve, boldogan, s hogy ő is élvezze.
*Én már gyerekkorunkban is mindenre választ kerestem, csak mostanában érzem úgy, hogy csodálom Max-et azért, mert neki mindig mindegy volt. Sosem foglalkozott azzal, mi miért van úgy ahogy, csak elfogadta és kész, ment azon az úton amelyen elindult és nem érdekelték a miértek. Mégsem lett belőle kára, nem izgatja az egész, boldog és nem tért le az útról sem. Én meg állandóan azon görcsölök, hogy válaszokat találjak a kérdésekre és emiatt sok mindenről lemaradtam. Mindez azonban mégis jó, mert van egy bátyám akire felnézhetek, aki minden tekintetben erős és képes kirángatni a kérdésekből. Hagyom is annyiban, mosolyogva térek át a másik témára, ami derűs bosszankodással tölt el. Megint kérdések….és megint válaszokat keresek, holott épp elhatároztam, hogy nem fogok. * -Úgy is ki fogom találni. *Kinyújtom a nyelvem hegyét Max felé és az ötlet elhatározássá változik, kifaggatom Hannalee-t a titokról, amikor Max szolgálatban lesz. Ami el tudja terelni a figyelmemet Hannalee és Max titkáról, az elmúlt éjszakáról és Vademberről, az egy számomra új játék. Az egésznek az a lényege, hogy hosszú perceket, akár fél órát is vagy többet azzal töltsek el, hogy megfelelő kavicsokat keresek, majd azokat öt másodperc alatt el is dobáljam. Ennél értelmetlenebb játékkal még nem találkoztam, de tetszik. Persze míg az ember lányának sikere van, szereti csinálni. Tudom, hogy lehetetlenség teledobálni a tavat kavicsokkal annyira, hogy a víz eltűnjön, de mókának jó. * -Vicceltem. *Jegyzem meg, mikor Max tovább próbál győzködni, közben kavicsokat keresgélek és azon gondolkodom, ha sikerül megtanulnom, tényleg megtanulnom és nem csak véletlenszerű diadalokra szert tennem, versenyezni fogok Vademberrel. A legjobb tanárom van, akire persze nem ezért nézek fel olyan nagyon. * -Ki is fogom, majd a végén. *Persze nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az általam tökéletes kavicsnak pocakja van, de előbb inkább azzal próbálkozom, amire Max mondta, hogy tökéletes, kizárólag a tudomány kedvéért, hogy legyen összehasonlítási alapom. Végül rátérek a gyakorlati kísérletre és meglepő módon kettőt pattog a víz felszínén. Fel is ugrom helyből és összecsapom a kezeimet, mintha tapsolnék, de az egyikben ugye a kavicsok vannak, amiket összegyűjtöttem és azokra vigyázni kell.* -Ugyeugye? Jó vagyok benne. *Jóízűen nevetek, és biztosan csillognak is a szemeim ahogy Max felé fordulok. Nem tudok róla, de bennem is ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg, hogy sajnálom amiért ebből kimaradtunk gyerekkorunkban. PErsze a Dominiumon nem dobálhattunk volna kavicsokat, de biztosan volt más játék, amivel eltölthettük volna az időt. * -Jóóó! Versenyezzünk. *Bólintok rá azonnal, gondolkodás nélkül és máris nézem a kezemben melyik kavics lehet a legalkalmasabb Max legyőzésére. Maradt még olyan amiről nem volt lesújtó véleménye, így elő is készítem. Előbb azonban felé fordulok, mert kíváncsi vagyok. * -Max! A Dominiumon mivel játszottál amikor gyerek voltál? Mi az amit együtt játszhattunk volna? *S igen, bár mosolygok, a hangomból minden bizonnyal kiérződik a sajnálat, hogy nem töltöttem több időt vele akkoriban. Pedig Max nem volt olyan testvér, mint más lányoknak a bátyjuk, hogy inkább teherként élték meg a húguk jelenlétét a barátaik mellett, mint áldásnak. Ezt én a magaménak tudhattam, de számomra az természetes volt és nem különleges dolog. Minket így neveltek a szüleink. Sajnálom, hogy erre jöttem rá akkor.*
Legbelül elszomorodom, és inkább válasz nélkül hagyom, hogy nem adja fel a faggatózását. Tudom, hogy nem fog neki menni, Hannalee is mestere a hallgatásnak, s most boldog akarok lenni, és a felé fordulok inkább. Meg a kavicsokhoz, az mindig kisimítja a gondolataimat, mint a repülés. - Rendben - mosolygok rá, s rábízom, miként szeretne a pocakossal megismerkedni. Most dobálunk. Ahogy tapsolna, önkéntelenül nyúlok a kezei alá, mert hát ott van az egyik kezében az addig összegyűjtött kavics, aztán ahogy látom, megfogta őket, még szélesebben vigyorgok rá. - Jóóó? Szuper vagy! - mosolygok rá. Jó látni, hogy jókedvű, s gyermeki örömmel ugrál, mint ahogy én is, bár ha én nekikezdek ugrálni, az kicsit más eredménnyel zárulna, így csak feltartott kezekkel mutatom ki örömömet. - Rendben! Felkészültél? - keresgélni kezdek kavicsokat, és mint minden báty, én is úgy tervezem most, hogy hagyom nyerni hugit, különben elmegy a kedve tőle. Bár ahogy látom, nagyon jól megy neki már az elején, lehet, nem is lesz szükség ilyenre. Teljes döbbenettel nézek rá, még ki is egyenesedem a kérdésre. - De hiszen veled egy szobában játszottam, tök csendben, amikor láttam, elmerültél valamiben - és amihez általában sosem értettem, s noha kiváncsi voltam az elején arra, amit csinal, hamar ráébredtem már akkor is, sokkal okosabb, mint én valaha is leszek nem értettem a válaszait, s ha belekérdeztem, csak még inkább hülyének éreztem magam, s inkább visszatértem a játékaimhoz. Meglep a kérdése és hirtelen elveszettnek érzem magam. Ott volt velem, együtt voltunk egy szobában, és mégis egy teljes világ választott el bennünket, s láthatatlan voltam a számára? - Nem tudom - felelem csendesebben. Nem fejezem be a mondatot, hogy hozzám túl okos volt. Próbálkoztam játékokba belevonni, de sokkal jobban szeretett "elvonulni", s a saját világában, később tudományában lenni, ahová én már nem jutottam el, s ez nem az ő hibája volt, sosem. Olyankor "kivonultam", s egyre többször kéredzkedtem át ezalatt másokhoz, hogy együtt legyek velük, vagy tanuljunk, aztán abból úgyis játék lett, mert hamar érdektelenné vált a tananyag számomra. Eldobok egy kavicsot, mert az örömömet nem hagyom elmúlni. Jó lett volna, ha többet tudunk együtt játszani, de ami volt, elmúlt, s most akarok itt lenni, s kavicsokat dobálgatni. Élni és boldognak lenni csak a jelenben lehet, a múlton változtatni nem tudok, a jövő pedig még nincs itt. - Hmm.. remélem, nem valaki fején koppant - hirtelen bukott le a kavics a víz alá, de csak mert rossz irányban hajítottam el a felszín felett. - Na, megvannak a kavicsok? Tizenöt jó lesz? - nézek rá, aztán a markomba. Még kell két kavics. - Nekem még kell kettő! - tartom fel gyorsan a másik kezem, s mikor megvan a hiányzó is, beállok, dobásra készen. - Mehet? - nézek rá. - Te kezdesz! - mert nézni és látni akarom, ahogy önfeledten elmerül a játékban.
*Egészen felszabadító érzés ez a játék, még Max és Hannalee titkáról is eltereli a figyelmemet, Max sem mondott arról semmit, hogy kifaggatnám Hannalee-t, így nekem sem kellett tovább győzködnöm arról, hogy majd igenis sikerrel járok. A félretett pocakos kavics még a tenyeremben vár a többivel, míg az elsőt kipróbálom és én lepődöm meg a legjobban amikor kettőt is pattan a kavics a víz felszínén. Nem csak a siker tesz boldoggá, hanem a látvány is, annyira kecses a kavics ahogyan pattan mielőtt elsüllyedne, csodálatos! Amikor meg tapsolnék, Max a kezem felé nyúl, de nincs szükség arra, hogy elkapja a többi kavicsot, mert azt a tenyeremet összezárom és a taps a kézfejemen csattan csupán. Fülig ér a szám és tovább keresek a tenyeremben a megfelelő kavics után, bólogatok Max kérdésére, és valóban izgatottan és felkészülve várom a versenyt. Azonban eszembe jut valami a korábbi játékokkal kapcsolatban, mert játszottunk mi Max-szel amikor kicsik voltunk, de nem sokat. Arra emlékszem, hogy esténként együtt hallgattuk apa meséit, aztán már amikor nagyobbak lettünk, mi találtunk ki meséket. Így szórakoztattuk egymást és imádtam az ő meséit, sokkal érdekesebbek voltak, színesebbek, viccesebbek mint az enyémek. De játék? Az valahogy kimaradt az életünkből, mindig azt hittem, egészen más érdekli mint engem, hiszen fiú és fiús dolgokat képzeltem el hozzá, neki. Ezért is merült fel bennem a kérdés, de a válasza nem csak meglepő, hanem fájó is. Valóban ennyire különbözőek lettünk volna? Pedig szerettem őt akkor is, el nem tudtam volna képzelni, hogy csak egyszer is nélküle feküdjek le aludni, vagy a történetei nélkül, melyekben sok igazság is volt. Valóság amik vele estek meg, én viszont nem tudtam olyan dolgokról mesélni, mert velem sosem történt semmi. Legalábbis olyan nem, ami érdekelte volna. Sokat voltam anyával a Kertben és arról meséltem, a szép virágokról, az érdekes bokrokról, de úgy vettem észre untatja. * -Emlékszem. Mindig elvonultál egy sarokba miután hazaértünk az iskolából. *Elszomorodom. Akkor nem tudtam miért tette, én meg hagytam, mert azt hittem, hogy untatom azzal a sok mindennel, amit eleinte elmeséltem neki. Nekem nem igazán voltak barátaim, nem jártam át másokhoz, nem is igazán tudom, hogy ők mivel játszottak. Most viszont itt vagyunk együtt, bár nem lehet bepótolni az elvesztegetett időt és lehetőségeket, kiélhetjük a második gyerekkorunkat. Max amúgy is gyakorlottabb ebben, hiszen apuka. A kavicsa után nézek ami nagyon gyorsan eltűnt a vízben, gondolom mert nem jól dobott, vagy hasa volt a kavicsának.* -Csak ne úszkál ilyenkor senki. *A kezemben tartott kavicsokra nézek, de nekem még tíz sincs.* -Az én kezemben nem fér el annyi. Neked nagyobb tenyered van! *Méltatlankodom egy kicsit de nem komoly, ez is hozzátartozik a játékhoz és a végén el is mosolyodom, de megyek még kavicsot keresni. Azokat amik eddig a kezemben voltak, belesüllyesztem a nadrágom zsebeibe, egészen kidudorodnak most és a súlyukat is megérzem ahogyan lehúzzák a zsebem. Amikor elindulok csörögnek is. Gyorsan keresek még kavicsot, de mintha eltűntek volna a laposak.* -Várj, nekem még nincs annyi. Hova tűntek? Nálad van az összes lapos kavics! *Arrébb is megyek, egészen a partig, már majdnem elérek a víz széléhez. Lábammal kotorászok a kavicsok között, majd amit alkalmasnak találok, azokat felszedem. Sietek vissza Maxhez, mosolyogva közlöm, hogy készen állok.* - Megvannak. Felváltva dobunk? És ki nyer? Akinek többet pattogtak a kavicsai, vagy akinek egy kavicsa pattant többet? *Megint csak bonyolítok ahelyett, hogy elkezdtem volna, de hát verseny, tisztázni kell a szabályokat. Persze én még nem vagyok ebben olyan gyakorlott, nem tudom, hogy ennek a lényege, az önfeledt szórakozás. Végül csak eldobom az első kavicsomat, nagyon odafigyelek hogyan tartom a kezem és még a nyelvem hegyét is kidugom a nagy koncentrálás közben. *
Kavics ugrás: 0-4: kettőt ugrik 5-7: hármat ugrik 8-9: Egyet sem
Jasmine Benedict carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
Látom szomorúságát arcán, s közelebb lépve, átölelem, karjaim közé zárom. Nem mondok semmit, a szavak nem az én világom, csakis a tettek. S ugyan mi mutathatná meg a legtökéletesebben, s legkifejezőbben, hogy szeretem, mint az, hogy szeretettel ölelem át? Elmosolyodom, majd elnevetem magam. - Ha meg mégis, akkor majd kimentjük - bár ha én belecsobbanok a fele víz kimegy a partra. Odalépek hozzá, komolyan a tenyere fölé hajolok, a válla felett. - Tényleg? Nézzük csak... - s ujjal számolni kezdem, aztán hirtelen kiveszek belőle kettőt, majd ártatlan arccal kiegyenesedek. - Nem is igaz... - ha sikerül elvenni, a hátam mögé dugom mind a két kezem, s ha el akarja venni, akkor előbb szorítom, majd kinyitom a tenyerem, s az övével együtt ott van még jó pár, amit összegyűjtögettem. Ahogy elkezdi belerakni a zsebeibe a kavicsokat, először csak mosolygok, aztán ahogy elindul... És amilyen komoly képet vág... egy ideig csak szélesedik és kunkorodik a mosolyom, aztán felnevetek. - Elszedtem előled az egészet - nyújtom rá a nyelvem hegyét, teljesen felololdódva abban, ahogy Jas is elkezdett átalakulni. Annyira szüksége lenne neki is erre, és olyan jó így látni... - Mmmm... legyen egy olyan, hogy kinek pattan egy kavicsa a legtöbbet, aztán legyen a legtovább, és lehet egy olyan is, hogy összesen kinek pattannak a kavicsai a legtöbbet. És menjen felváltva. Kiszúrok még két követ, azt felveszem, s odaadom neki, először játékosan dobnám felé, aztán a kezébe teszem inkább. Csak figyelem, ahogy kidugott nyelveheggyel dob. Egészen pontosan olyan, mint amikor nagyon belemerült valamibe, ez nála a koncentrálás jele. - Igeeeen! - örülök a dobásának. - Sokkal jobban megy neked, mint nekem. Fel kell zárkóznom, veszíteni fogok. Kiválasztok egy kavicsot, s most én állok oda a part szélére, még le is hajolok, oldalt. - És akkor most jövök én! - teljesen fel vagyok lelkesedve. Nem, nem érdekelnek a versenyek, sokkal inkább azt élvezem, hogy vele vagyok és játszunk. Úgy, mint még soha. És nagyon nagyon jó érzés! De olyan erővel dobom lelkesedésemben, hogy sokáig a víz felszíne felett reppen, aztán mivel élesen csapódik a felszínbe, azonnal le is fordul, eltűnik a vízben. Azért nem lenne jó, ha ez eltalálna valakit. - Így jártam! - nevetem el magam. - Eddig te vezetsz, mondtam én - nézek rá, várva, hogy dobjon. Hátrébb lépek, kiesve a látószögéből, s igyekszem úgy közel menni hozzá, hogy ne kelljen majd lépni, mert a kavics hangja árulkodó lenne. Amikor dobná, akkor mutatóujjammal megbököm a derekát, s ha felém néz, akkor úgy teszek, mint aki nem is látott semmit, de a kópés mosoly és a tekintetemben ott van, hogy igenis tudom, mi történt, történetesen én voltam.
*Max mindig jól tudja mi hiányzik nekem, bámulatos milyen könnyedén tud olvasni a gondolataimban, vagy akár az arckifejezéseimben. Néha elég pár szó, de a leggyakrabban az is, ha csak átölel. Mindig így volt ez, most sincs másként, mikor láthatóan elszomorodom azon, milyen távol is állunk egymástól annak ellenére, hogy testvérek vagyunk és szeretjük egymást. Két külön világ, ami szinte sehol nem fedi egymást, vagy legalábbis nem fedte gyerekkorunkban. Felnőttként is más az érdeklődési körünk, de az értékrendünk ugyanolyan. Kibontakozom az öleléséből és hálásan rámosolygok. Nem is kell több szó, egy időre félre teszem a rossz érzéseimet, a múltat és a jelenre figyelek.* -Én biztosan nem ugrom bele a tóba most. *Rázom is a fejem, hideg még a víz, de szívesen átengedem a hős szerepét Max-nek, de már rá is térünk a játékra. Első sikeremen felbuzdulva bele is megyek egy versenybe, de nincs annyi kavicsom még amit Max mond. A galád még el is csen tőlem kettőt. Számon tartom ám. * -Héééé! Ez így nem ér! Pont olyan….*Látványosan és hangosan fakadok ki, de aztán egy pillanatra elhallgatok, mert majdnem kimondtam ki jutott eszembe róla. Vadember is biztosan ezt tette volna, ha esetleg lesz alkalmunk nekünk is ilyet játszani, jó ha figyelek rá. * -…Majd keresek még. Sokat. Ezekre meg vigyázok. *Folytatom elterelve a témát, és remélem nem vette észre, hogy elakadtam. A zsebembe is dugom a már meglévő jó kavicsokat és nekiállok a keresésnek. * -Egy egész partnyi kavics van itt, nem hiszem, hogy mind nálad lenne. *S nyelvet is öltök mielőtt tisztáznánk a feltételeket. * -És ezeket te számon is tudod tartani? Én már most belekavarodtam. *Felnézek rá a keresés közben kíváncsian, a második mondatot viszont már az orrom alatt morgom, nem mérgesen persze. Tudom, hogy csak viccelődik, mégis elérte azt, hogy már a játék elején kétségekkel induljak. Jutalomból és a megnyugtatásomra viszont kapok két kavicsot tőle, szerencse, hogy nem dobja végül felém, mert elkapni azt nem tudtam volna, el is hajolok a mozdulat elől önkéntelenül, de aztán megfenyegetem az ujjammal. A sok munkának végül beérik a gyümölcse, mert a kavicsom kettőt pattan megint mielőtt elsüllyedne, legalább tudom tartani a szintet. Velem örül, én meg annak, hogy végre nevetni hallom és mosolyogni látom, egészen felhőtlen a jókedve. * -Csak szerencsém volt, nem megy ez még nekem. *Ismerem a korlátaimat, nem valószínű, hogy ennyi idő alatt ekkora gyakorlatra tettem volna szert, de az örömömet nem csorbítja. Erre még Max rátesz egy lapáttal, mikor az ő dobása egyáltalán nem sikerül, bár él bennem a gyanú, hogy szándékos volt, de egyelőre nem tudom lebuktatni.* -A legjobbak is elrontják néha. *Nevetem felé, tudva, vagy legalábbis sejtve, hogy meg leszek bosszulva, de már készülök a második dobásomra s ugyanúgy ahogy az elsőnél, most is kidugom a nyelvem hegyét, jóllehet nem vagyok tudatában. Max nem is vár sokáig a bosszúval, érzem, hogy megbök bár nem jut eszembe, hogy ő az. Az érzés viszont kizökkent és a kavicsom, a nagyon jó lapos kis kavicsom úgy pattan bele a vízbe, mintha felülről ejtetem volna bele. Azonnal meg is perdülök és megállok előtte, kipirult arccal, kezemmel hadonászok előtte megjátszott mérgesen.* -Hééé! Ez nem ér, te csalsz! Dobjál csak, majd én is csiklandozlak közben. Maximillian Benedict játssz tisztességesen! *S a végén toppantok is egyet a lábammal, s kezeimet csípőre teszem, hátha még mérgesebbnek tűnök. *
Szomorú voltam, s szomorú vagyok, ám a szeretetet, amit iránta érzek, semmi és senki nem veheti el tőlem. Ez a fontosabb, minthogy ugyanolyan okos legyek, mint ő, vagy hogy ugyanazt szeressük. - Ne is. Hideg már - megfázik, és azt nem szeretném. Vigyáznia kell magára. Szélesen és hamiskásan vigyorgok, ahogy hátrateszem a kavicsot tartalmazó kezeim, ne érje el azonnal. Nem értem a megakadást, a mosoly ott marad a képemen, ám valamiért azt érzem, nem kéne, hogy rákérdezzek, milyen pont olyan. Nagyon gyorsan elhessegetem a pillanatnyi fekete felhőket, s azért elszomorodom, hogy nem akarja játékosan elszedni tőlem, így inkább visszaadom neki. Még mindig mosolygok, belül kicsit szomorúan. Mintha nem itt lenne egy pillanatig. - Rendben - zavarba jövök, s a kezem megtörlöm a nadrágba, inkább úgy teszek, mint aki kavicsokat keres, inkább csak a jó hangulatomat és a mosolyomat keresem. Hátha valahol ott bújik az egyik kavics alatt. - Deeee. Reggel direkt leültem, megbeszélni velük, hogy ugorjanak a kezembe, előled meg el - arra akarok figyelni, hogy jó így és jó itt. És azért jól érzi magát hugi, és ezt akartam elérni. - Számolni MÉG tudok - nézek rá játékos csípősséggel. - Meddig is, várjunk... tíz? - kezdek el számolni, hogy a kavicsok kiesnek az ujjaim közül, a földre. - Eddig biztos megy - vigyorgok rá. Ahogy felém fenyeget az ujjával, közben már odaérek, és érdeklődő, kíváncsi arcot vágok, majd az ujjammal keresztezem az ő ujját, amivel fenyegetett, majd körbefonom és meghintáztatom az ujjainkat. Most én dugom ki a nyelvem, miután a kezébe tettem a két kavicsot, visszafojtott mosollyal, kicsit felszegett állal, játékosan. - Egyszer felejtenéd már el ezt! - már megint lekicsinyiti magát, kifelé csak csendesen megjegyzem. Mi lenne, ha egyszer elengedné ezt, és csak élvezné, ami van? - Te? - mutatok rá egyből kíváncsi komolyan, utalva, hogy még a legjobbak is elrontják. Széles a mosolyom utána egyből. Merthogy az "aljas" tervem már megfogant a fejemben, s ki is vitelezem. Ahogy megfordul, s látom rajta a játékos mérgességet, gyorsan összerakom magam előtt a két karomat, és úgy teszek, mint aki "ujujuj", védi magát. - Az mióta buli? - emelgetem meg hadonászásai közben a kezemet és lépek hátra párat, mintha valóban meg lennék ijedve, aztán elnevetem magam, amikor még toppan is, aztán felveszem a "szégyellem magam" pózt, leejtem a vállaim, s leszegett fejjel nézek rá. - Bocsánat - majd rákacsintok, s nekifutásból dobom el a kavicsomat. Ami érdekesen sikerül, mert előbb sokáig van a víz alatt, majd felbukkanva kezd pattogni. Igaz, csak háromszor. - Igeeeeen! - tartom fel a kezeim, bennük a kavicsokkal.
*Szerencse, hogy senki nem fürdik most a tóban, elvetemült hideg imádattal, és Max sem akar beküldeni fürödni. Mindketten tudjuk jól, ha arra kerülne a sor, hogy valakit ki kellene menteni, ő lenne az első aki szó nélkül menne. Többek között ezért is szeretem annyira és csodálom is, milyen önzetlen és önfeláldozó. Bárkin segítene ha szükség lenne rá és olyankor még az ellentéteit is félre tenné. Mégis remélem, hogy amikor elakadok, nem kérdez rá arra, mit akartam mondani. Bármennyire is ismerem őt, azt nem tudom hogyan fogadná a tényt, hogy egy ellenállóval találkozgatok és nem csak beszélgetni szoktunk. Másrészt nem akarom őt sem bajba keverni, elég ha az én fejem felett lebeg a lebukás veszélye. Csak annyit látok rajta, hogy hirtelen elszomorodik, de nem tudom miért. Nem igazán vagyok gyakorlott játékos, eszembe sem jutott, hogy megpróbáljam tőle elvenni a kavicsokat, de majd később, ha rávezet a játék ízére, lényegére…addig is kavicsokat keresek, nehogy lemaradjak mögötte. Ha már verseny, akkor legyenek egyenlők az esélyek, az pedig azt jelenti, hogy nálam több kavics van, elvégre Max már ki tudja mióta gyakorol. A gondolatot szavakba öntöm olyan formán, hogy reményemet fejezem ki aziránt, nem nála van a tó összes kavicsa, de ahogy rákontráz, nevetnem kell. Az első hang pontosan olyan, mint amikor Xani ellenkezik valamiért, amikor dacos és mikor felpillantok, Max arcvonásai pont olyanok mint a fiáé. Gurgulázó hanggal nevetek, mintha tényleg azt tette volna amit mondott.* -És a kavicsok szót fogadtak? Milyen velük beszélgetni? *Cukkolom egy kicsit, és elképzelem ahogy Max a parton ül és….jobb híján magában beszél. Aztán számolni kezd, de a méltatlankodásommal egyáltalán nem arra céloztam, hogy nem tud, épp ellenkezőleg, a saját gyengeségemet próbáltam közölni, hogy ami neki világos, azt én nem tudom követni.* -Hahaha! Megy ez! *Bár végül is teljesen mindegy kinek hány kavicsa van és azzal mennyire tudja megelőzni a másikat. Kezdem érezni a játék lényegét, maga a szórakozás még akkor is ha veszítek, de annyira még nem megy, hogy tudjak mit kezdeni a fenyegetőn kinyújtott mutatóujjamat keresztező ujjával. Ráncolom is a homlokomat rendesen, olyan mintha viaskodni akarna, akár egy régi filmen, csak ott nem mutatóujjal csinálták. El is húzom az enyémet, hogy aztán az ujjának a másik oldalán csattanjon újra, mintha kardoznánk, de addigra már körbe is fonja az enyémet és…mit csinál? Értetlenül bámulok rá, tekintetemben kérdés, hogy ez most mi is akar lenni tulajdonképpen. Végül elfújom az arcomból egy hajtincsemet, és visszanyújtom a nyelvem. Egyszer biztosan rájövök majd ennek a mozdulatnak a lényegére. A dobásom után azért tudom, csak véletlen szerencse, de azért örülök neki, nem is kicsit. Mégsem bízom el magam, bár sok mindenben inkább a felhők felett járok és álmodozom, a képességeimet illetően a realitás talaján állok két lábbal, ami Max-nek nem tetszik.* -Majd ha te is. *Vágok vissza neki, hiszen nem én vagyok az aki állandóan kevesebbnek érzi magát, mint amennyi. Korábban szóvá tettem, de szomorú lett tőle, láttam, hogy megbántódott, és nem forszíroztam tovább. * -Te! *Én meg rá mutatok, mint legjobb és ezzel patthelyzet alakul ki. Később azonban magához rántja az előnyt, aljas módon megzavar dobás közben és így nem is sikerül a kavicsot megugratnom a víz felszínén. Nehéz azonban szigorúnak lennem vele, az a beállás és a nevetés, majd a szégyenlős póz, az ajkaim megremegnek a visszafojtott nevetéstől, de azért toppantok egyet „mérgemben”. Nem is veszem őszintének a bocsánatkérését, igazából nem is kell miért bocsánatot kérnie, hiszen csak játék az egész. Épp ezért felkészülök arra, hogy megbosszuljam, de Max olyan gyorsan fordul és dobja el a kavicsot, hogy megtervezni sincs időm, nemhogy végrehajtani. A kavics pedig olyan furcsán süllyed el és ugrik ki a vízből, hogy eltátom a számat. * -És még mondd azt, hogy nem csalsz! Ezt hogy csináltad? Biztos a víz alá tettél valamit amin megpattant! Hát ez….égbekiáltó! *Persze örülök, de muszáj játszanom a legyőzöttet a mérgeset és a durcásat, így nagy dérrel-dúrral tisztes távolságba megyek tőle, nehogy megint megcsikizzen. * -Ne gyere közelebb! *Emelem fel a mutatóujjamat figyelmeztetésképp, de mikor elfordulok a víz felé, már mosolygok és a fejemet ingatom. Nekikészülök a dobáshoz, nagyon koncentrálok, a legjobb kavicsot választom ki hozzá, majd megrogyasztom a térdeimet is és úgy dobom el, hogy míg pattog is görnyedve maradok. Csak nézem a vidáman ugráló kavicsot és két kezem ökölbe szorítva szurkolok…annak a három tökéletes pattogásnak. A negyediknél elsüllyed a kavics, hacsak Max ugye nem töri a fejét megint valamiben, mert akkor szinte biztos, hogy egyet sem pattan. De akkor ledöntöm a lábáról.*
- Hogyne! - bólogatok. - Látod az eredményt, nem? - vágok teljesen ártatlan arcot, s újfent elnevetem magam, nevetése ragadós, főként, hogy felmelegíti lelkem, hogy újfent boldog. - Beleegyezően hallgattak - vonom fel egyik szemöldököm, félmosollyal. Nem, nem ültem le ezért velük, ellenben nagyon szeretek itt ülni, a családommal még inkább. Szélesen mosolygok. Lényegtelen, ki nyer, s bár szeretek szabályokat alkotni játékokhoz, sosem érdekelt, ki nyer vagy nyert. Csak az együtt eltöltött idő számít. Visszafojtottan elnevetem magam, amikor a viaskodás után felnéz az ujjainkról. Láttam, hogy valami mást akar, s mire már megtehette volna, addigra már körbefontam az ujjammal az ujját. Kérdő tekintetét nem értem, mert éppen a kezeinkre pillantok, miközben hintáztatom a kezeinket. Kedvelem az ilyen gesztusokat, fontosak számomra. A nyelvnyújtás viszonzására abbahagyom a sajátomét, s úgy mosolygok rá szélesen. A dobás után egy kisebb zuhanás következik, de talán azért, mert valóban szeretném, ha tudná, sokkal többre képesebb, mint én valaha is leszek, és hogy mellette vagyok. Csendben maradok a visszavágásra. Tisztában vagyok azzal, mire vagyok képes, és most róla volt szó, így elengedem, hogy ha nem akarja meghallani. - Oké, akkor egyezzünk meg a többes számban - adom a mindenki számára megfelelőnek tűnő megoldást. Mert a legjobb, ebben biztos vagyok. Belemegyek a játékba, de nagyon nehéz visszatartani a vigyorgást, hiába szedem el a szám széléről, a szememben ott van. Az a toppantás! - Ühüm. Nem csak a kavicsokkal, hanem a halakkal is megbeszéltem, hogy segítsenek - bólogatok komolyan. - Szeretik a kavicsokat utaztatni a vízben. Labdáznak - állítom határozottan. - Igenis - emelem fel a kezem, s lépek odébb, majd leguggolva lesem, amikor eldobja a kavicsot. De mégsem az foglalkoztat, azt nézem, miként drukkol, s szélesen mosolygok. S amikor sikerül neki, felugrok, s odaszaladok hozzá, hogy csapjon a kezembe. - Mondtam én, hogy menni fog. Négy! Aaaz igen! Fogom az egyik kavicsot a kezemből, s elhajítom, de már az első másodpercben tudom, mi fog következni: a kő egy bluttyanással a vízbe süllyed. - Nos, ilyen, amikor nem megfelelő kővel dobsz - mutatok a vízbe, miközben várom, mikor jár hugi örömtáncot, mert így bizony ő áll nyerésre. És egyáltalán nem bánom, a játék a lényeg, és az együtt eltöltött idő.
-Sejtettem. *Nevetek vissza a válaszára, az egész annyira mókás, ahogy elképzeltem Maxet a kavicsokkal beszélgetni, de közben tudtam, hogy az egész maximum annyi lehet, hogy magában fennhangon beszél. Az viszont biztos, hogy Max szeret itt lenni, bárhol ahol valami zöld van, valami természetes, valami amit nem rideg falak vesznek körül. Nekem ne mondja, hogy semmiben sem hasonlít a szüleinkre, hiszen a természet szeretete ugyanolyan, ha nem nagyobb. Nem ért hozzá, na és? Nem kell érteni is azt amit szeretünk. Elég csak megélni. S mi most éppen megéljük az egyik legjobb dolgot a világon, legyünk bárhol. Akár a Földön, akár a Dominiumon, akár itt a Perdán, egymással lenni és jókat nevetni, ugyanolyan. Az azért látszik, hogy korábban, gyerekként nem töltöttünk el egymás társaságában tartalmas időt. Szeretjük egymást, ebben nincs hiba, megtennénk a másikért mindent, hogy boldognak lássuk, ám Max mozdulataiból és az enyémekből kiderül, hogy sokszor nem értjük a másikat. Ezek csak apróságok, néha nem is olyan fontosak, mert érzelmek terén nem kell segítség. Viszont fogalmam sincs az ő játékairól, köztünk korábban is jobban dominált a beszélgetés. Egy kicsit elveszettnek érzem magam, de most eldöntöm, hogy törekedni fogok arra, hogy valahogy bepótoljam a kihagyott játékidőt. Marad hát a dobás, de ennek sikerében sem értünk egyet. * -Rendben, legyen döntetlen. Ebben. *Emelem megint az ujjam, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak annak, hogy játékban nincs döntetlen. Egyikünknek nyernie kell. Max dobása után meg kell gyanúsítsam csalással, nem komolyan persze, de a színjáték meg van hozzá. El is kerekednek a szemeim a magyarázatára, jó lesz vigyázni Xanira is, ha annyira apja fia, mert amint elkezd történeteket is mesélni, a rekeszizmainknak annyi lesz. * -Labdáznak. Ne is mondd, elképzeltem. *Ingatom meg a fejem mosolyogva, hogy képes ennyi sületlenséget kitalálni? Nem azért megyek arrébb, hogy ne ragadjon rám belőlük, hanem azért, hogy még egyszer ne tudja befolyásolni a dobásomat. Sikerül is eggyel növelnem az ugrások számát, de csak a szerencsének tudom be, de azért annál jobban örülök a sikernek.* -Szerintem csak három volt, az utolsónál már lesüllyedt. *Az övé viszont egyet sem ugrik, és ennek szerintem nyomós oka van. Oda is lépek hozzá és megfogom a vállát, hogy magam felé fordítsam. * -De hát nem is dobtál rendesen. Akarsz te egyáltalán nyerni? Fel sem készültél a dobásra, úgy ahogyan nekem mutattad, csak elhajítottad. Dobjál rendesen, ez nem ért. *Szeretem a játékot és tudom, hogy a lényeg az, hogy együtt vagyunk és együtt mulatunk, de ha már versenyről van szó, akkor az legyen tisztességes, ne hagyjon engem nyerni. S nem is dobok, várok arra, hogy ő dobjon újra, ott állok csípőre tett kezekkel, türelmesen és még a fejemet is oldalra hajtom kíváncsian, noszogatóan. *
(10 oldalú.) :
