A Városból kilépni csak engedéllyel lehet és jellemzően ekkor is időhöz kötött a távollét, valamint feljegyzik azt is, ki ment ki és mikor, milyen okból, majd jegyzik a visszaérkezést is. Az éjszakai távozáshoz viszont speciális engedély és indok kell a vadon veszélyessége miatt. A városon kívül alig fél órányi sétára több kisebb vízesés is elérhető, mely abba a tóba zúdul, amely mentén a Város is felépült. Dús, buja zöld növényzet veszi őket körül, vannak alacsonyabbak és vannak amelyek több emelet magasságból zúdulnak alá. Az egyik legmagasabb és egyben legszebb mögött kis sziklapárkány is húzódik, titkos légyottok kedvelt helye lesz, mihelyst többen is felfedezik majd. Jellemzően békés hely, a Város közelsége miatt a legtöbb nagyobb vad inkább kerüli, legalábbis nappal mindenképpen.
November van, s az utóbbi jó pár hónapban nem nem sikerült találkoznom az én legjobb barátnőmmel, Jasmine-al. Túlságosan lefoglaltak a sürgős küldetések, emellett vallom, hogy senkit sem szabad túlpátyolgatni, mert akkor képtelen lesz egyedül megcsinálni a nehéz helyzetekben. A titkos üzengetés megmaradt közöttünk,egy-egy jelzés, hogy még élek, ne aggódjon, nem hagyom magára. Talán mondhatom azt, hogy csiszolódtak ezen képességeink, aminek örülök. S mire készülők megint? Arra, hogy megtörjem az üzengetést, s kikapcsolódva kicsit személyesen találkozzak vele. Letudtam a munkáim, s jeleztem tehát, hogy szabad vagyok, s találkozzunk egy bizonyos ponton. Még saját kezűleg gyártott részletes térképeket készítettem, hogy Jasmine odataláljon, ahova én. Magamban boldog vagyok, s remélem ő szintén az lesz. Én már itt vagyok a találkozási pontnál, s minden előállt. Egy kisebb fakunyhót csináltam, közepén tűzrakási lehetőséggel, két fa ágyat, puha mohákkal borítva, hogy ne legyen kényelmetlen. Mérete szép, s még azon ügyeskedek, hogy mitől tehetném még otthonosabbá ezt a kis zugot úgy, hogy tudva azután ki lesz téve az időjárás viszontagságainak, s nem lesz túlságosan hosszú életű, ha csak valaki nem jön kipofozni. A környéken találtam pár rágcsáló koponyát, s azokat rakosgatom a kunyhó díszítésére, mint valami vadászkunyhó. S elkészültem a nagy művel, akkor nekiláttam forró gyógynövényes teát készíteni. A tüzet nem hagyom magára, csupán akkor, mikor már csak parázslik a tea alatt. Nyújtózok egyet odakint, mint egy álmaiból ébredező vadászmacska. Ránézek a távolban bóklászó bogámra, aki a víz közelében talált magának némi élelmet. Kell ennél több? Nem. Kíváncsi vagyok, hogy benne mennyit fejlődött a hónapok alatt. Ez fontos, mert mint fő barátnője és oktatója hírnevét csorbítja. Nem emlékszem annyira vészesnek a tanulását, láttam már rosszabbat, ráadásul pont perdaitól. De térjünk rá az öltözetemre, ami maradt a meleg öltözet. A jól bevált bundákban vagyok, maximum most más színezetűek, mert a régieket elhordtam. De azok is megvannak, azt pakoltam rá az ágyainkra, valamint takarónak még tökéletesek. Valójában én arra kértem, akkor töltsünk el néhány éjszakát a vadonban. Annyi minden mesélni valóm van számára, hogy képtelenség belesűríteni egy egész napba. S én mesélni szeretnék neki, élményeket megosztani vele. Erre vágyom, mert vele meg lehet tenni. Bevallom attól tartok, hogyha meglátom, akkor nem lehet majd leállítani a beszéddel, s vissza kell majd magam fogni. Várakozom rá, s direkt meghagytam neki, hogy korai órákban jöjjön, úgy már az első nap sokat tudunk dumálni, meg akár ha van kedve, akkor végigsétálhatjuk a környéket is. A bogáink biztosan megvédik magukat, s igyekeztem direkt félreeső helyet találni, hogy a cuccainkat se vigyék el. Úgy döntök, hogy megcsinálom a reggeli tornám, azzal felébresztem a szervezetemet, utána pedig fogok valamit enni. De remélem együtt reggelizhetek a barátnőmmel, a kedvéért sok ennivaló alapanyaggal készültem. A reggeli tornám abból áll, hogy jól átmozgatom és lazítom a testem részeit.
*Nem mondhatnám, hogy unalmasan teltek a napok az aratási ünnep óta, de tény, hogy Vadember nagyon hiányzik, és hiába nem magyaráztam bele semmit sem szántszándékkal a kapcsolatunkba, annak bonyolultsága okán, azért remélem több is lesz még belőle. Castillo kancellár mintha pontosan tudná, hogy most sok munkára van szükségem – nem mintha nélküle ne találnék – de elhalmozott ezzel-azzal, még a kis kutatóállomáshoz is el kellett mennem, ami kifejezetten szerencsésen alakult. Ellátogattam Tywi kis kunyhójához, hogy lássam járt-e arra. Vele nehézkesebb megoldani az üzengetést, de valamit majd csak kitalálunk. Most, hogy Elorakba is többet fogok járni terveim szerint, talán több szerencsével járunk. A kis kunyhóban találtam az üzenetet és a térképet, még épp időben, mert már elkezdődött a november, vagy ahogy a perdaiak mondják, a hideg szelek hava, s méltán a nevéhez, valóban hideg idő köszöntött be. Napkeltekor indultam, kezemben a térképpel, mögöttem a két katonával, akik kocsival követtek, lévén kihasználtam a kancellária engedékenységét és már az aratási ünnep előtt bevittem a Tywitől kapott bogát a Városba, s most az ő hátán lépem át a városkaput s indulok el a vízesés felé. A hely amit drága perdai barátnőm jelölt meg, kissé távolabb van, de abban az irányban, így még az ösvényről sem kell letérnem. Örültem, hogy fel tudtuk venni a kapcsolatot, de az üzenetből nem igazán volt világos néhány részlet, épp csak a hely és úgy nagyjából az időpont, hogy mit tervez, arról nincs fogalmam, nem is készültem több napra. A háttáskában is csak egy napi élelem és tea van, amíg kitart addig meleg marad a hőtartó termoszban, utána lesz bele víz a vízesés tavából. Egy plusz pulóver és meleg zokni, felkészülve az időjárás meglepetéseire vagy a saját ügyetlenkedésemre. Nem merek száguldozni Csipetkével, jóllehet egész jól összebarátkoztunk, már csak akkor csipked ha valami nem tetszik neki, de nem is lépésben haladunk az ösvényen, így hamarosan elérünk a vízeséshez, ami kellemes emlékeket ébreszt bennem. Talán akkor és ott kezdett el bennem pislákolni az élet, igaz akkor úgy éreztem, hogy fellángolt…de igazán ez akkor történt meg amikor Vademberrel a Szent tóhoz mentünk. A vízesés mellett mégis boldogan mosolyogva megyek el, hogy aztán ránézve a térképre, majd magunk elé keressem meg a tájékozódási pontokat. Elég jó térkép, lehet a perdai gyerekeknek készül ilyen…de néhány különös növésű fát felismerek, biztosan azért rajzolta fel Tywi. A találkozási pont a vízesés felett van, ott ahova mindig is vágytam felmászni, Csipetkével ez most már nem olyan lehetetlen, hogy megnézzem honnan ered a zuhatag és milyen odafent a növényvilág. A katonák kénytelenek lesznek felmászni ha a közelemben akarnak maradni, és nem is mondtam előre, hogy hova tartok, csak a vízesést jelöltem meg, azt már nem, hogy melyik részéhez. Azt is tudják, hogy kivel találkozom, ismerik már Tywinna nevét azóta, hogy a mocsárban begyűjtöttem a kis bwi`ensákat. Megállva a kis tó mellett fordulok hátra és mutatok fel, hogy oda tartok, s mielőtt még kiszállhatnának a kocsiból a katonák, indulásra ösztönzöm Csipetkét. Nagyot dobban a szívem amikor elindulunk, sosem próbáltam vele sem fel, sem lejtőnek lefelé menni, így ez most újdonság, és kapaszkodom is nagyon, nem csak a szárban, és a nyeregben, hanem a boga nyakában is, egészen előrehajolva. Combjaim már remegnek a megerőltetéstől mire felérünk, és azt sem mondom, hogy nem imádkoztam magamban a perdai Istenekhez, hogy ne essek le, mert nem lenne igaz, de tény, hogy az egész manőver vetekszik a Vademberrel való motorozáshoz. Az elején még rettegés tölt el, a végén döbbenet, hogy túléltem….de legalább megpróbáltam. Korábban sosem tettem volna ilyet csak úgy. Odafent háborítatlanul csodálhatom meg a vidéket még pár percig, míg a katonák felérnek, de Tywinna bogáját már meg is pillantom, ahogy az a víz közelében téblábol mindaddig, míg észre nem vesz minket. Hogy minket üdvözöl, vagy Tywinnának jelez, azt nem tudom, de Csipetke örül neki. Én Tywinnának örülnék, ha látnám, de körülnézni sem tudok, mert a bogámra kell figyelnem. Nehezen de sikerül lenyugtatnom, hogy ne ugorjon ki a világból, és úgy döntök, jobb ha itt és most leszállok a hátáról és gyalogosan keresem meg perdai barátnőmet. * -Még egyszer ilyet ne csinálj! Érted?....TYWINNA! ITT LENNI?*Először is rendre utasítom a bogámat, amit egy horkantós „nevetéssel” fogad, és a nyakával vállon lök, majd miután kihevertem a túláradó szeretetét, Tywinna után kiáltok. Már van alkalmam körülnézni, és a távolban megpillantom a tüzet, és arra indulok el száron vezetve Csipetkét. *
A reggeli tornázás közepén tartok, mikor hűséges bogám jelez számomra, hogy megérkeztek. Összeszokott páros vagyunk, így tudom jól, hogy nem vészjelzés, hanem öröm jelzés. Úgy vélem, hogy a bogáink azon út alatt jól összebarátkoztak, úgy ahogy a gazdáik. Félbehagyom a mozgást, s a magam nyugodt tempójában lépek ki a kunyhóból, hogy meglássam a régen látott barátnőmet. Jól mutat a bogával, ha esetleg valami quorsa gép lenne, akkor kevésbé lennék rá büszke. Jól láthatja, hogy elégedett a tekintetem, de tudom jól, hogy még messze áll a teljes perdai ideáltól. Még hosszú út áll előtte, de szerencséje van, hogy itt állok mellette. A mozdulatlanságom megszakítom. Lépteim sebesek, s határozottak. A köztünk levő távolság szélsebesen elfogy, de már jóval előtte egy természetes mosoly jelenik meg ajkaimon, s a két karom már előre felkészítem a fogadására. Ott vagyok, s előtte! Nem, a mozdulatomban nincs semmi durvaság, tudom jól ő még törékeny. Az én szememben még az. Egy lágy, de annál melegebb barátnős öleléssel kínálom meg. Megsimogatom a hátát, s egy picit meglapogatom. - Jasmine hiányozni nekem. - rakom a fejem az ő bal vállához, s a feje mellé. S mielőtt még ő megszólalna, én a fülébe suttogom. - Csss, ne szólj. Ez a mi pillanatunk – úgy értem, hogy ennek a pillanatnak kell örülni. De nem marad ez örökké, mert ad egy vészjelzést a bogám. Én elengedem Jasmine-t, hátrálok egyet, miközben a tekintetem az övét keresi, hogy összekapcsolódhasson a lényeink. - Őrök? - csak ennyit kérdezek, s ha megkapom a választ, akkor annak megfelelően szólok a bogámnak egy jelzéssel, hogy nyugodjon meg. Nem érdemes idegeskednie, ez nem az a helyzet. Hamar kizárom a koloncokat az elmémből, mintha nem is léteznének, s nem lennének a nyakunkon. Elérkezettnek látom, hogy közöljem barátnőmmel, hogy mi a tervem. - Én tanítani neked a környék virágait, s mutatni meg kezelésük. Te meg én több napon keresztül járni a környéket. Előkészítettem a házunk, ahol alszunk közösen. Puha világító mohaágyon, meleg bundákkal. A házat díszítettem apróbb és jelentéktelenebb rágcsálok koponyájával. Így fogadni téged, s örülök neked. - nemsokára megpillantom a koloncokat, de el is fordulok felőlük. Őket igazából nem vártam, s nem készültem semmivel. De talán idő közben megajándékozom őket valamivel. S hogy Jasmine-nak mi a véleménye a programról, akkor még egy őrült ötletet is felvetek számára. - Mi majd közösen fürdeni vízesésnél, ilyenkor nagyon frissítő és fiatalító. De ráér, ha bejártuk a helyet. - ebből látszik, hogy nem a forró meleg zuhanyhoz vagyok hozzászokva, hanem a hideg vízhez. Legyen akármilyen hideg, én aztán bírok pancsolni, főleg mikor megizzadok.
*Elég nehéz tartani Csipetkét úgy, hogy Tywinna bogája is hozzá hasonlóan szeleburdi és örökmozgó, de igyekszem olyan határozott lenni, mint amilyennek Tywinna tanította…vagy legalábbis látszani olyannak. Ám ahogy meglátom perdai barátnőmet, mindez a határozottság szertefoszlik, és elengedve Csipetke szárát, már indulok is felé. Hiányzott, de, hogy mennyire, azt csak most érzem. A mosolya, a határtalan jókedve, szabad lelke, mindezek hiánya most éreztetik hatásukat. Mosolyom nevetésbe vált és mikor odaér elém, széttárt karjaimmal ölelem meg és még egy puszit is kap az arcára, csak azután ölelem még szorosabban. * -Te hiányozni nekem! Jó látni! *Nem is figyelek már másra, így bogájának jelzése is elsiklik mellettem, míg ő nem hátrál el tőlem. A kérdése kicsit elgondolkodtat, de hamar eszembe jut a szó és önkéntelenül is magam mögé nézek, de az őreim kissé lemaradtak tőlem, lévén nem egy gyakorlott hegymászó bogával közlekednek. Hamarosan úgy is feltűnnek majd, de bízom abban, hogy meghagyják a távolságot tőlünk. * -Igen. Mindig őrök. *Mosolyomat elhúzom amikor felé fordulva válaszolok, majd ha van rá alkalmam akkor belékarolok és elindulok arra, amerről ő jött. Tywinna azonban már nem is zavartatja magát, csak mondja és mondja ahogy szokta, én pedig nevetve kérdezek közbe.* -Több nap? *Úgy gondolom ezt azért még átbeszéljük, de nem ez az egyetlen dolog ami meglep, úgy meséli, hogy házikót épített – már megint – mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, és nem tudom szó nélkül hagyni. * -Te minden helyen építeni ház? Perda lesz tele Tywinna ház, sok ház. *S mutatom karommal az egész Perdát, jelen esetben a minket körülvevő tisztást és az azon túli erdőt. * -Én köszönni, te várni rám. Meleg bunda? Jól hangzani. *Gondolom valami kabát lehet, vagy takaró ha már meleg. A bunda szóig még nem jutottam, és a rágcsáló koponya sem ugrik be, ezen el is siklik a figyelmem, majd biztosan nagyot nézek ha meglátom. Közben a katonák is felérnek és utánam szólnak, Csipetke pedig egy csőrkoppantós horkantással fejezi ki a véleményét, de nem mozdul utánuk, lassan bandukol mögöttünk vagy épp Tywinna bogájával játszik. Fiatal még és szemtelen.* -Mrs. Montgomery! Ne menjen tovább! Átvizsgáljuk a környéket. -Semmi gond, Tywinnát már ismerem, kedves barátnőm. Más nincs itt. *Feléjük fordulva igyekszem megnyugtatni őket, még integetek is, de eszemben sincs megállni. Barátnőm szavaira azonban odakapom a fejem és csak nézek rá homlokráncolva, hogy tényleg jól értettem-e amit mondott a fürdésről. * -Fürdeni? Hideg lenni Tywinna….az őrök nézni. *Két okom is van, hogy hitetlenkedve ellenkezzek és hirtelen nem is tudom melyik nyomósabb érv a fürdőzés ellen, akkor is ha a fiatalító. Ráérek majd nyáron fiatalodni, amikor kellemes meleg szellő fújdogál és hozok magammal fürdőruhát. Az őröket akkor is halkan említem meg, hogy talán nem értik a perdai nyelvet, de azt hiszem ők már hamarabb megtanulták, ezért óvatos vagyok. Magukban morognak amiért nem fogadok szót, s bár valóban körbejárják a helyet, látótávolságban maradnak, fegyverrel a kezükben.*
Megérkezik az én drága barátnőm Jasmine, amitől az én lelkem nem szabadabb lesz, hanem könnyebb. Érdekes, hogy egy Quorsa nőben találtam meg a tökéletes barátságot, de nem vetem meg, mint Perda egyes helyein. Szabad aratú voltam én mindig, a kezdetektől fogva. Egy szilaj és játékos állat. Évek során ez nálam nem fakult ki, ami talán annak köszönhető, hogy életem párját sem találtam meg. Mindenesetre a viszont látás ünnepe nálam mindig különös, csupán az érzéseim miatt, amit átélek. Ez a mélyről jövő boldogság, ami szétterül a testemben. Naná, hogy mikor Jasmine nevetve közelít, akkor másolom le ezt a gesztusát. Az ő tükre vagyok, s érezze jól magát. Igen! Ezt a Jasmine-t, ezt az erősődő személyiséget szeretem. Ragyogóbb most ő, mint valaha. Egyelőre okát még nem tudom, de vannak titkos módszereim rá. Kapok puszit tőle, amitől csak csilingelő nevetésbe kezdek, de ölelem őt lágyan, kettőnk közül szerintem én vagyok az izmosabb. S ha ő puszil, s örülünk egymásmásnak, akkor én megemelem őt, s nem tudom miért de körbe pörgetem a levegőben, s lerakom. Mikor kellően összeszedtem magam, akkor végre megszólalok, s viszonzom az ő mondását. - Lehet, hogy hiányoztál – kezdek bele quorsa nyelven, mert az elébb még a saját nyelvemen tettem. A szokásos lassúsággal mondom, de az a töretlen tanulni vágyással vetem be magam az egészbe. Közben a kezem elengedi őt. A bogám jelez, hogy valami érkezik, mire én gyorsan lekommunikálom vele, hogy ne aggódjon és figyeljen továbbra is. Hasznos jószág, főleg ha betanítják. Rákérdezek a barátnőmnél, hogy a kísérői, s erre megerősítést kapok. Átsuhan rajtam, hogy ez olyan rablánc dolog, mikor egy állatot kikötözöl egy tárgyhoz, csupán azért, hogy nehogy elmenjen. Én egyetlen állatomat sem kötöttem meg így. - Kijátsszuk őket – mondom neki sejtelmesen, mikor az én drága barátnőm meglepetést okoz nekem. Pislogok, mint Errator a mély veremben, ahonnan képtelenség kiugrani. Belém karol, s visz engem így ezáltal a kunyhó felé. Ha ha már ő ilyen merész, akkor odahajolok egy perdai puszira. Szembefordítom őt, s a homlokánál megpuszilom őt. Közben a karommal lágyan tartom az ő testét egy helyen. Kihasználom a helyzetet, s elkezdek dumálni. - Neked lenni gond, ha mi több nap és közösen? - teszem fel furán emberi nyelven, s édesen, mint valami kisállat, ráadásul a szemeim szintén nagyra vannak nyílva. Vitathatatlanul nem jó hír ez. Nem tartom jó ötletnek egybe sűríteni a több napot, akkor azáltal a táj varázsát öljük meg. Ha nagyon kemény akarok lenni, akkor a két őrizője hasonló hatást gyakorol. Jasmine kérdez, mire én felkacagok. - Ezen házak idővel földdel lenni egyenlővé, a természet visszafogadja magába a fát, a leveleket és az összes többi részét. S nem szokásom építeni csak úgy ilyen házikó. Csupán akkor építek, mikor itt vagy velem. - árulom el, hogy miatta csinálom. Abban reménykedek, hogy felhívom rá a figyelmet, s egy ilyen kis lak lehetőségét. Másik részről, van okom ilyet építeni az ő védelmében, s merem felfedni előtte. - Lenni állat mely éjszaka rátekeredni testedre, nem bánt, ha nem ijedsz meg. De ha kiáltasz akkor támad. Szépen gyengéden leszedhető magadról. Ez a környék, meg most tele van ilyenekkel, így kell a ház , hogy nehogy beosonjanak. - nézek rá, s még mielőtt úgy könyvelné el, hogy veszélyes a környék, akkor én megsimogatom a hátát. Nincs mitől félnie. - Szóra sem érdemes, de ha nem kell bunda, akkor aludhatunk meztelenül összebújva. Azért estére lehűl az idő. - folytatnám a beszédem, de közbeszól az egyik őr, s eszembe jutnak a csapdáim. Így vagyok velük annyira rendesek, hogy közöljem velük. - Vigyázzanak a természetes csapdáimra, gyakorlott szem könnyen észreveszi. De úgy vélem Quorsa őröknek sokat kell szemüket erősíteni. Lényeg, hogy egyes fák törzsein van egy apró pont jelölve, s amerre a pont van, ott a fa tövében van a halálos csapda. - közlöm velük, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne halálos csapdákkal körülpakolni az erdőt. Mi haladunk tovább, s közlöm vele, hogy itt az idő, hogy fürödjünk. Erre ő csupán felsorolja, hogy miért ne? - Nem a külső vízesésre gondolok, van egy eldugottabb belső vízesése is. Nemrég találtam meg. Biztosan senki sem járt még ott rajtam kívül. - próbálom őt rábeszélni a jóra, mikor még pompásabb ötletem támad. - Csinálok neked fürdőruhát! - ha már ennyire szégyenlős.
*Tywinna nem hazudtolja meg magát, eleven és jókedvű, mint mindig, ám okoz nekem meglepetést bőven. Az első amikor felkap és megpörget. Zavartan nevetek fel, ilyesmit inkább Vadembertől vártam volna, ráadásul mindig olyan törékenynek gondoltam az alkatából ítélve, mint magamat, de úgy tűnik jobban edzésben van nálam. A következő, hogy az én anyanyelvemen szólal meg, és meglepettségemet felvont szemöldökeim is jelzik, ahogy elnyíló ajkaim is.* -Tywinna! Te is tanulni én nyelvem? Te lenni…ügyes! *Az utolsó szót nem sikerül azonnal megtalálnom a nyelvi tárházamban, de végül megvan az is. Találkozásunkat csupán az engem kísérő őrök jelenléte rontja el némileg, de perdai barátnőm úgy látszik mindenre felkészült, vagy remekül tud improvizálni. Amíg nincs szükség erre a képességére, addig elindulok vele a házikó felé, de legalábbis a katonáktól távolabbra* -Ó, igen. Te lenni biztos. Lenni terv? *Nem kétlem, hogy van, de azt már igen, hogy be is jön neki. Ám ennél van sokkal meglepőbb is, amit nem valószínű, hogy el fogok tudni intézni, lévén nem készültem rá, így csupán a mai napomat jelentettem le távolmaradásra. A fejemet rázom Tywinna kérdésére, derűs mosolyom a válaszom első felének szól, míg a sajnálkozó már a magyarázatnak.* -Én szeretni Tywinna együtt lenni, de én nem maradni több nap, nem kapni…nem engedni…*És elnevetem magam. Bár nem Castillo kancellártól kértem engedélyt, hiszen most nem hivatalos minőségben és nem kutatási célból jöttem ki a Városból, így csupán a katonai biztonsági szolgálatnak tartozom beszámolással a távollétem kapcsán, de eszembe jutott a kancellár és az is, hogyan nevezte őt Tywinna annak idején. * -Őrök nem engedni, én nem szólni erről. *S mosolygok azért is, mert különös ahogyan Tywinna formálja a szavakat az én nyelvemen, mókás is egy kicsit és tetszik is, hogy igyekezett megtanulni, hogy szót értsünk. Mindezt úgy mondom, hogy sorozatos meglepetéseknek vagyok kitéve. Először a pörgetés, most meg a homlokomra adott „csak úgy” puszi, mint anyukám amikor elköszönök tőle egy-egy hosszabb kutatás, távollét előtt. Nem vagyok ellene, pusztán meg kell szoknom ezt a fajta szeretet megnyilvánulást, amire nem nagyon van példa köztünk. Tywinna házáról igazából nem tudom mit gondoljak, de az ésszerűen hangzik, hogy ezek csak amolyan ideiglenes házak, mint nálunk a sátrak, épp csak azokat lebontjuk és visszük magunkkal, persze azok nem válnak eggyé a természettel. * -Ó, érteni. Köszönöm. Lenni kedves tőled. *Bólogatok mosolyogva, míg meg nem tudom a valódi okát, akkor viszont ijedtség látható rajtam, mert a testemre tekeredő állat eléggé ijesztő, Tywinna meg úgy beszél róla, mintha teljesen természetes lenne. Mint egy apró bogár, amelyik csak bosszúságot okoz a zümmögésével. El is tátom a számat, nem túl nőies, de a ránk leselkedő veszély sem nőket kíván.* -Szerinted hogyan ne ijedjek meg, ha rátekeredik a testemre? *Nézek rá nagy szemekkel és rögvest el is felejtem a perdai nyelvet. Lehet, még sem kellene itt maradnom éjszakára, bár valószínűleg, ha akarnám sem tudnám elintézni. Tywinna viszont mintha meg sem hallotta volna az iménti érveimet, már az együtt alvásról beszél. Nem mintha lemondtam volna a bundáról, úgy emlékszem épp azt mondtam, hogy kellemesnek találom. A meztelenül való összebújás sem vonz igazán. Vele nem.* -Én tudni. Éjszaka hideg. Aludni meztelen…*Zavartan kacarászom, ha rágondolok arra a meztelen „alvásra”, még most is elpirulok.* -….én mással jobb. *Nézek rá bocsánatkérőn, mintha valóban rossz dolog lenne őt visszautasítani. Nem is meséltem még róla senkinek….vagyis anyának sem mondtam el. Kitérne a hitéből, ha megtudná, hogy egy ellenállóval voltam az Aratási ünnepen. Persze mindenki más is így tenne. Míg néhány másodpercre visszatérek gondolatban arra az éjszakára, addig Tywinna gyorsleckét ad a katonáknak, akik arcán, ahogy feléjük fordulok, azt látom, hogy hisznek is neki, meg nem is. Perdai barátnőm arca ilyenkor olyan, mint aki tréfál…mégis az embernek olyan érzése van, hogy komolyan beszél. Odahajolok hozzá egészen közel és suttogva faggatom az igazságról.* -Lenni csapda? Igazi? *S még a fejemet is oldalra hajtom, s úgy nézek rá fel, de nem jövök rá, hogy igazat mondott-e vagy hazudott, persze pusztán tréfából. Amúgy is érdekesen zajlik a beszélgetésünk, Tywinna az én nyelvemen beszél, míg én perdaiul válaszolok, és ezért gondolom, hogy csak félreértettem valamit, vagy ő mondta rosszul. A vízesésben való fürdést viszont biztosan jól értettem, szó se róla, volt már rá példa, és ismerem is a lenti vízesés titkos helyét, ahol nyugodtan le lehet vetkőzni, mert a katonák nem látnak át a zuhatagon, ám itt a vízesés forrásánál nincs ilyen, másrészt hideg van a fürdéshez. Tywinnának viszont minden révemre van megoldása. Felnevetek a sokadiknál, úgy tűnik hiába próbálkozom bármivel, ma fürödni fogok, ha a fogaim össze is koccannak a hidegtől.* -Hogyan? Mi lenni ruha? Sok nagy levél?
Észlelem az ő zavartságát, mikor pörgetem, s mint minden nőt a kíváncsiság furdal, hogy mi miatt teszi? De előtte még megvárom, hogy ő megdicsérje a nyelvi fejlődésem. Sokat gyakoroltam hozzá, sokat próbáltam hegyi quorsákkal beszélgetni, s látom talán ennek ez az eredménye. - Igen, bevallom sok hegyi emberrel beszélgettem, kérdeztem és kaptam választ. Köszönöm – kicsit zavarba jövök, hogy ennyire megdicsért, mert szóra sem érdemes. Nem hinném, hogy az ő nyelvi tudásához felérnék, vagy jelen állapotában megközelíteném. Magával ragad, ami teljesen meglep, hiszen azelőtt ilyet nem csináltuk. - Ti így raboljátok el pasitokat, vagy közelebbi hozzátartozókat? - merek rákérdezni, mert ez a fajta mozdulat, nincs meg nálunk. A párok összebújva, egymásba karolva szoktak sétálni, egyértelmű jelzést adva a többi perdainak. Képtelen vagyok értelmezni, s nem vonom meg tőle a tanulás lehetőségét. - Nálunk a párok egymásba karolva, egymás hátsóján pihentetve járnak az utcán. Ezzel jelezve a többi perdainak, hogy kapcsolatuk örök és felbonthatatlan. De vannak természetesen nálunk is félősebb párok, ők csupán a derékra helyezett kézzel jelzik örök kapcsukat. Valahogy így – s kibújtatom a kezem a karjából, hogy magamhoz vonjam a derekánál fogva pár pillanatig. Szépen haladunk célunk felé, mire ő visszakérdez. - Természetesen van terv. - adom meg neki választ, miután elszomorít azzal, hogy csak a mai napra van kimenője. Ez nem jól esik, azért ettől több időt szerettem volna vele tölteni, most aztán át kell gondoljam az egészet. Mire lesz idő, s mit hagyunk meg máskorra? - Szomorú, hogy ennyire szigorúak veled szemben – nagyot sóhajtok, s bizony magamban átkozom a rossz égi quorsákat, hiszen vannak közöttük kellemesek, mint Jasmine. Mikor visszaszól, hogy az őrök nem engedni, s nem fog szólni erről, akkor határozottan válaszolok. - Nem is szabad mindenről tudniuk. - a végén mosolygok, olyan igazi dögös rossz kislányosan, akinek azért ne szabják meg, hogy mit csináljon vagy mit nem. Ez sosem fog megváltozni, ha csak úgy nem látom. - Veled érdemes kedves lenni, mert égi quorsák nem engedni téged annyira. Féltelek Jasmine – nézek felé nagy szemekkel, utána pedig jön az oktatás a házról, hogy miért is van szerepe még, s a környék ilyenkor miért veszélyes. Tekergőző kígyófajtáról beszélek, amik rátekerednek a férfire, vagy nőre. Mindaddig nem lendül támadásba, míg hirtelen el nem akarják kapni és erőszakosan lefejteni. Csak lágy mozdulattal lehet hatásos az ember. A hangos ordítás egyenesen elkerülendő. - Azt kell gondolni, hogy csupán egy kötél, amivel másokat meg lehet kötözni. Szépen lassan kell magadról lefejteni, semmi hirtelen mozdulat. Majd gyakorlunk akkor, hamarosan. - fel sem fogom különösebben, hogy nem marad itt estére, én folytatom tovább a gondolataim kifejtését. Együtt alvás, meztelenség és a hidegről van szó. Ami meglep, hogy kerek perec kimondja, hogy mással jobb neki meztelenül aludnia. Túlságosan gyorsan kapcsol az agyam, s mivel rajtam kívül a katonák vannak, akkor bájosan közlöm neki. - Akkor majd szólok valamelyik katonának. - természetesen halkan sugom oda neki, ennyi eszem van, hogy nem kürtölöm bele a világba. Utána a katonáknak szintén közlök valamit, ami fontos lehet számukra. Barátnőm oda is hajol hozzám, kissé viccesen, de nem bánom. - Igen, azok. Csapda nem gyerekjáték. - határozott vagyok, végül nagy nehezen sikerül bejutni a kunyhóba. Ott aztán felvilágosítom arról, hogy szeretném, ha fürdenénk, meg elsősorban nem a külső vízesésre gondoltam. De ennek ellenére próbál engem meggyőzni, hogy nem jó ötlet. Nyafog, mint a picike Wipite anyja tejecskéért. - Levél összekarcolná a bőröd, főleg mert most fagyott. A vízben pedig nem lenne tartása, így végül teljesen meztelenül végeznéd. - magyarázom neki, s végül odasétálok a cuccaimhoz vagyis a nagy batyumhoz, ahonnan egy finom puha sötét színű szövetet veszek elő, utána hozzá egy vágóeszközt. - Kérlek, vetkőzz meztelenre a tűz közelében, látnom kell a méreteid. - kérem halkan meg őt erre.
*Nem vagyok biztos abban, hogy jól értettem-e, de Tywinna hegyi embereket említett, és csak az ellenállókra tudok gondolni, de tőle még nem hallottam ezt a megfogalmazást. * -Hegyi emberek? Te érteni ellenállók? *Kíváncsivá tett, s ha tényleg róluk van szó, érdekelne kiket ismert meg, akiktől még a nyelvünket is tanulhatta, mert ezek szerint már nem olyan ellenséges a viszony, vagy csupán szerencséje volt olyanokkal találkozni, mint Vadember. Belekarolva indulok el, hogy ne egy helyben toporogjunk, magunk mögött hagyva a bogákat, akik azon kívül, hogy egymással foglalkoznak, azért minket is követnek. * -Nem rabolni el…pasik. Csak barát, mint köszöntés kézfogás. Séta lenni kellemes, egymás karja fogni. *Nem tudom jobban elmagyarázni szegényes perdai szókincsemmel, de remélem megérti, bár az amit ő mond elég vicces és elképzelhetetlen, még sosem láttam egymás fenekét markolászó perdaiakat, pedig mikor Elorakban voltam, egész szép kis tömeg gyűlt össze, lett volna rá alkalom. Szavai végén bólogatok csak, ezek szerint csak félős párokkal találkozhattam. Meg is mutatja, és sokkal jobban tetszik az egymás derekát ölelő kar, mint a fenekes paskolás. Inkább a terveire kérdezek rá, semmint belemenjek a perdai párok szokásaiba, jóllehet az is minden bizonnyal érdekes lenne, de kevés az időm ahhoz képest, mi mindent említett Tywinna. Kedvem lenne tovább maradni és akár több éjszakát is távol lenni a Várostól, de gyanítom nem kapok rá engedélyt, s a katonáknak is vissza kell menniük. * -Nem is tudni minden. *Nézek rá sejtelmesen mosolyogva és megint csak Vadember jut eszembe, a kettesben töltött gyönyörű éjszaka, a kalandos út, a szökésem Elorak városából. Megjegyzésére viszont muszáj tréfásan reagálnom.* -Tywinna is érdemes kedves lenni. Tywinna lenni néha ijesztő mérges. *De ezt is nevetve mondom és kellő tapasztalattal, hiszen ha katonákról van szó és az én „rabságomról” aranyosan és mérgesen összehúzza a szemöldökeit, talán észre sem vette. Féltésére csak elmosolyodom, nem meglepő. Valamiért mindenki ezzel az érzelemmel fordul felém először, mintha mindentől meg kellene óvniuk. S ezt teszi Tywinna akkor is, amikor a különös, testre tekeredő állatról beszél, én viszont nem szeretnék közelről megismerkedni vele.* -Ne gyakorol. Én nem szeretni tekergő állatba bújni. *Azért remélem nem arra célzott, hogy befog egy ilyen lényt és hagyja rám tekeredni, csak azért, hogy megtanuljak kimászni belőle. S azt is remélem, hogy ezt gyorsan elfelejti, bár a mással alvást nem azért említem, hogy eltereljem a figyelmét. Akaratlanul ejtettem ki a szavakat Vademberre gondolva, hiszen határozottan jobb vele aludni, vagy bármi mást csinálni, mint Tywinnával. A katonák említése azonban a félreértésére mutat, és kénytelen vagyok kiigazítani.* -Nem katona. Nem ők. *S intek fejemmel a minket szorgalmasan követő egyenruhásokra, majd kissé szégyenlősen és titokzatosan elmosolyodom. Közelebb hajolok hozzá, még véletlenül se hallhassák szavaimat az őrök.* -Titok. Én lenni együtt valaki. Vele lenni jó…aludni. *Meg mást is és főleg azt, de már ebbe is belepirulok. Az viszont egyből érthető, hogy nem tartok igényt egyik katonára sem. S épp ők kerülnek szóba, míg megküzdök a pirulásommal, Tywinna figyelmezteti őket a csapdákra, és szavaiból nem tudom kideríteni, hogy csak tréfált, vagy komolyan tele rakta a helyet csapdákkal. Válaszára csak egy néma és meglepett „Ó”-val reagálok, amit követ egy újabb amikor meglátom a kis kunyhót. Nos, a látvány beleég az élmény raktáramba, leginkább az apró kis koponyák, melyek úgy függnek körbe, mint nő nyakán a díszes lánc. Mindehhez a hideg vízben fürdőzés már túl sok nekem, hiába is próbálom megismerni a perdai szokásokat és a nyelvüket, azzal még korántsem leszek én is perdai. Tywinna nagy pakolászásba kezd, én meg csak ámulattal vegyes viszolygással nézek körbe, jóllehet a házikó belsejében nincsenek koponyák, a tudat, hogy kint lógnak épp elég. * -Én tréfálni…nem mondani igaz a levélruha. *Fordulok felé nevetve, ártatlan tréfa volt, különben sem tudtam elképzelni hogyan készít nekem fürdőruhát itt helyben, néhány perc alatt. A vetkőzésre már mindkét szemem nagyra kerekedik, Tywinna nem bíz semmit a véletlenre és azt sem lehet mondani rá, hogy húzná az időt.* -Vetkőzni? Most? Itt? *Csak kapkodom a levegőt, Tywinnával nem lehet lépést tartani, zavaromban el is nevetem magam. * -Te gondolni komoly a fürdő. Lenni később. Beszélni most, sok történet. Ház lenni szép és én köszönni. Tywinna kedves lenni nekem. Beszélni történet…mi nem lenni együtt. *Annyi mindent elmondanék és kérném, hogy meséljen, mi történt vele míg nem találkoztunk, merre járt, kikkel találkozott, hogyan élt. Csekély nyelvtudásom azonban nem elég hozzá. Inkább leülök az egyik szőrmével borított fekhelyre, kezemmel végigsimítok a puha bundán. Fogalmam sincs milyen állaté lehetett, de biztosan nem volt könnyű elejteni. Ki sem nézném Tywinnából. *
Azon lepődök meg, hogy Jasmine barátnőm rákérdez arra, hogy hegyi embereket mondtam? Nézek rá, s bólintok finoman, de szavakkal megtámogatom. - Igen, én ismerni sok embert. Egy sipítóst, ki tart a bogáktól. Sivatagban találkoztam egy szakállas férfivel, s mi ölni együtt Drann-t. Hegyi emberek közül én találni egy jóképű pasi, aki engem felfalni tekintet. Múltkor tudtam meg tőle, hogy van két gyereke, pedig én szerettem volna lenni neki ágytársa. Én felkapni vizet, s faképnél hagytam őt. Kicsit tapiztuk egymást, én beleülni az ölébe. - sóhajtok egyet, mert még mindig elevenen él bennem Aleccel való találkozásom. Maradnom kellett volna. - Meg, mi egymáshoz érni ajkainkkal. De embereknek miért lenni gyerek, mikor nincs asszony, vagy én nem értem? - teszem fel a kérdésem a barátnőmnek, s kíváncsian várom a válaszát. Lehet sikerül megérteni egy kicsit az embereket, s bizonyos szokásaikat. Megjegyzem magamnak ezt a belekarolást, amit Jasmine mutatott. Későbbiek folyamán biztosan fogom használni. - Érdekes szokás lehet az embereknél. Nálunk csók jelenti, hogy férfi és nő attól pillanattól egy pár. Kevés perdai csókolózik össze vissza komolytalanul. - nézek bele partnernőm szemébe, akivel úgy vélem, hogy sok mindent fogunk még megbeszélni, ezeken kívül. Arról fogunk beszélgetni, amiről szeretne. Most kapcsolok igazán, hogy mikor Jasmine kimondja, hogy nem is tudni minden és még mosolyog hozzá, akkor úgy érzem rá kell kérdeznem. - Akkor meséld el nekem! Akarom! - hangzik tőlem, sőt mosolyogva fogom meg az alkarját lágyan. Mi jó történhetett az én barátnőmmel? Miért olyan vidám? Ami teljesen váratlanul ér, mikor kijelenti, hogy mikor én mérges vagyok, akkor aranyos is és ijesztő is. Nehéz felfognom, hogy ezzel mire céloz pontosan, de a magam módján válaszolok. - Ha így gondolod, akkor biztosan. - pislogok kettőt, de végül elmosolyodok. Az viszont már különösen nem tetszik, hogy nem szeretne gyakorolni a tekergőző kígyóval. Ingatom a fejem, hogy ez nem oldás a részéről. - Pedig jobb ha megtanulod! Mindjárt befogok egyet a kedvedért, s hagyom rád tekerőzni. Utána ki kell szabadulnod. - azonban máshol járunk ezután, sokkal inkább az alváson és a hidegen. Úgy tűnik, hogy a katonák sem kellenek neki, akkor egy dolog maradt hátra. - Te találni pasi, kinek szétnyit comb és hagyni megtermékenyíteni? Mennyire erős a kapcsolatotok? - rögtön letámadom, s ezúttal elfelejtem a kígyót befogni. Ha Jasmine helyet foglalt, akkor én szorosan mellé leülök, s belenézek a szemébe. - Én majdnem aludni együtt Alec hegyi ember, úgy vélem tetszek neki. - szöknek ki a szavak könnyedén. Végül ha már barátnőm nem hozott fürdőruhát, akkor úgy gondolom, hogy készítek neki, ám ő viccelődik falevelekkel. - Nem megoldhatatlan, csak nem bírná sokáig. - ha pedig már erre terelődött a téma, akkor megkérem, hogy vetkőzzön meztelenre. Látom, ahogy levegőért kapkod, s felállok a helyemről. - Tudom, tudom. Szégyenlős vagy, ha ennyi a gond, majd én először. - ezzel lekapom magamról az összes ruhát, s visszaülök mellé. - Te jössz, s rendben akkor elkészítem neked következő alkalomra fürdőruhát. Most nem megyünk. Ne akard, hogy vetkőztesselek, rossz kislány – próbálok viccelődni vele, hiszen az embereknek különleges van.
*Tywinna kész rejtély számomra, de érdekes és izgalmas mindig valami újat megtudni róla. Most épp azt, hogy a sok „kirándulása” ellenére, igen sokakat ismer közülünk, és mindegy, hogy ellenálló vagy sem. Csak sorolja kiket ismer, bár neveket nem mond és így fogalmam sincs, hogy én ismerem-e vajon őket. Sajátosan adja elő a történeteket, amiket emberekkel élt át, néha csak pislogok rá nagy szemekkel, vagy elnyílnak ajkaim a meglepettségtől, ám a vége felé már én pirulok ő helyette. * -Tudni, nálunk nem lenni minden házasság jó. Mondani azt, legyen házasság, legyen gyerek utána elválnak. Nem szeretik másikat. Rossz élni olyan akit nem szeretni. Vagy meghalni neki feleség. *Magyarázom neki az életünk részleteit, hogy miért van az, hogy valakinek vannak gyermekei mégsem él együtt senkivel. Oly jól tudom én ezt, bár még hivatalosan Charles felesége vagyok, remélem már nem sokáig és nem is élünk együtt igazán. * -Te tetszeni ember férfi? Hegyi ember? Ő lenni ellenálló? *Az utolsó mondatot nagyon halkan mondom, hiszen az őrök ott vannak a közelünkben, de érdekel, már csak azért is, hogy hátha ismerem, és talán többet tudok róla mondani, megnyugtatni Tywinnát, hogy nem vele van a baj, mert láthatóan még mindig bántja a visszautasítás. S eszembe jut az amit Vadember mesélt Tywinnáról, hogy találkozott vele és szót ejtett rólam és neki is kalitkának nevezte a kutatóállomást. A részleteket azonban még nem rakom össze, kicsit zavaros az amit Tywinna mesélt és ahogyan ő szokott mesélni még megérteni sem könnyű. Addig is tanulok újat a perdaiakról, nem gondoltam volna, hogy pusztán egy csók már házasságot jelent náluk, úgy hittem talán van hozzá valamilyen szertartás, elvégre vallásos nép. Mesélhetnék Tywinnának a régi szokásainkról, de felesleges hiszen már nem igazán vannak esküvők, pont azt vették el ami az egészben felemelő lenne. * -Lenni jobb csók, mint szó nélkül mondani; házasok lenni. Kész. *Keserű mosolyom jelzi, hogy csókkal vagy anélkül sem minden olyan, ahogy ő azt elképzeli. S hiába vagyok boldog attól, hogy találkoztam Vademberrel és vele töltöttem életem legszebb éjszakáját, mindez csupán ennyi. Nem lehetünk együtt akárhány csókot is váltottunk, a mi kapcsolatunk tiltott és veszélyes is mindkettőnkre nézve. * -Házban mesél, őrök nem hallani. *Csak fejemmel intek az őrök felé, nem kockáztathatom meg, hogy halljanak akár egyetlen szót is. Egy kicsit még ki kell bírnia Tywinnának, hogy eláruljam milyen boldogság ért. Addig úgy is van amivel lefoglaljon, nem kis döbbenetet okozva azzal, hogy valami tekergőző állatot akar rám uszítani. S mikor nem hagy fel vele, pont úgy néz rám mint amiről az imént beszéltem. Szúrós, szigorú tekintettel, amin most nevetnem kell annak ellenére, hogy egyetlen porcikám sem kívánja a kísérletet. Valahogy nincs most kedvem megtanulni perdainak lenni, s az is valószínű, hogy nem alszom együtt Tywinnával, mert nem lesz rá lehetőségem, ő mégis egészen mást hall meg abból, amit valaki másról mondok. Szabadszájúsága és kíváncsisága újabb pírt fest az arcomra, mikor úgy ahogy van kimondja. Mindezt már szerencsére a házikóban kérdezi, és ettől a kérdéstől hirtelen el is felejtem, hogy odakint koponyák lógnak a falakon. Lángol az arcom, nem szoktam hozzá ennyire nyílt kérdésekhez, és bár hellyel-közzel a valóságot fedi, jobb szeretem körülírni a dolgokat. El is nyílnak az ajkaim és nagy szemekkel nézek perdai barátnőmre s kapkodom a levegőt. * -Nem tudni. Nem lehet együtt lenni mikor akarni. *Akadozva válaszolok és belesajdul a szívem a kegyetlen valóságba. Nem tudom mikor láthatom újra. Fellobbanó vágyakozásomból Tywinna közlékenysége rángat ki, felpillantok rá csodálkozva és kezdem összerakni a képet a hegyi emberről. * -Ő lenni akinek két gyerek? Alec? Miért majdnem ha te tetszeni neki? *Ezt viszont én nem értem. Ha tetszenek egymásnak, miért nem voltak együtt? Tywinnának nem igazán lehet ellenállni, még ha ellenálló is az ember…és ezek szerint van két gyereke de felesége nincs. Talán meghalt. Már épp belekezdenék abba a történetbe amit nem akartam odakint mondani, de szóba kerül a fürdés és hiába hoztam fel érveket ellene, Tywinnát nem lehet leállítani. Egyfelől mókás, hogy mindig talál megoldást mindenre, de fárasztó is magyarázkodni, mit miért nem szeretnék. A végén lemondóan sóhajtok, de aztán újra ellenkeznem kell.* -Ó nem! Nem lenni szégyenlős….nem kell vetkőzni…hát persze, csináld csak, én meg helyetted is zavarban érzem magam. Úgy látom nincs mit tenni….ó, az mégis maradjon, nem kell mindent….de mégis…most teljesen meztelen vagy. *Időközben átváltottam az anyanyelvemre, mert már képtelen voltam perdai nyelven tiltakozni. Végül is elnézve Tywinnát, olyan mindegy hányféle nyelven mondok nemet. Szigorúan nézek rá, még felé is bökök a levegőben, de már ha lasan is, de elkezdem lehámozni magamról a ruhákat.* -Te nagyon erőszakos vagy.
Hallgatom az én szőke barátnőmet, hogy mit tud nekem mondani magukról. Náluk hogy megy a házasság? Egyszerűen kíváncsi vagyok a részletekre! De beszélgető partnerem olyan furán adja elő az ő dolgaikat, hogy sok kérdés merül fel bennem. - Nem jó házasság? Hogyan lehet olyat? - minden perdai pasi büszke lehet az asszonyára, s legtöbbször boldogságban élnek, ha csak nem történik baleset, vagy a kettő közül valamelyiket szét nem tépi egy errator. De addig boldogok, felszabadultak, mint minden szerelmes. Erre itt Jasmine előadja, hogy náluk rossz. Hihetetlenek. - Elválnak?! Shaz’or mindenségit, baszki! - számomra ez felér egy szentségtöréssel, ez felettébb hallatlan, s elítélendő cselekedet. Igen csak szúrós tekintettel hallgatom tovább. Égi emberek felettébb akkor buták, hogy ilyen történik, s meglehetősen nagyon lenyomhatja az életkedvüket. Már ettől képes lennék puszta kézzel kettéroppantani egy rágcsáló koponyáját. - Menned kell onnan Jasmine, nem neked való hely. Perdán kell visszaszerezni életed, s a legkedvesebb pasassal leélni az életed! - szólok neki határozottan, s halkan a személyes testőrök miatt, akik úgy loholnak barátnőm után, mint zebrakutya anya után a kölkei. De én képtelen vagyok lakatot tenni a számra, így elmesélem neki, hogy tetszik egy hegyi ember. Erre ő visszakérdez, amire csak visszabólintok, hogy úgy van. Haladunk a házikó felé, mikor érzékelem Jasmine keserű mosolyát. Ez nálam egy érzelmi bombát dob le, s robban széjjel. Akaratlanul is megérintem az arcát, utána szólok. - Kár pazarolnod a keserűséget, gondolj inkább a szebb jövőre. - adom neki jó tanácsként, s hangosan sóhajtok egyet. Míg itt vagyok, addig én sem találom meg életem párját. Alec meg csupán ágyam melegítője, s éjszakáim feldobója lehet. Hallottam ám, hogy nem lehet közös gyerekünk. Jobban is tesszük, hogy leváltjuk ezt a témát, valami hasznosabbra. Mondjuk a kígyóra, ami este rátekeredhet az élőre. De barátnőmnek szemmel láthatólag nem fűlik a foga hozzá. Utána meg a szavaim nyomán pirul, pedig viszonylag távol van a tűztől. Nem tudom, hogy az emberek hogyan szokták ezt egymásnak beszélni, de mi perdaiaknál nyíltan kimondjuk. Nem takargatunk egymás elől semmit, én legalábbis biztosan. S ott vagyunk ahol a part szakad. Megint csakazt hallom Jasmine-tól, hogy ezzel az alakkal nem tud együtt lenni, mikor szeretné. - Ezért kell elmenned onnan, ahol vagy. Égi emberek számomra egyre inkább romlást jelentenek, míg hegyi emberek a szabadságot. - s rátérünk Alecre, amit nem bánok. Jó róla mesélni, s barátnőm hallhatja a nehéz sóhajom. - Igen, Alecnek lenni két gyerek. Azt nem tudom, hogy lenni neki asszony. Azért mert, mikor meghallani neki lenni két gyerek, én lenni mérges rá, hogy nem szólni nekem előtte. Alec testvére Raven. Ők lenni testvérek, ha jól vettem ki. Alec lenni jóképű, tetszik a mosolya, szabad természetűnek tűnik. Lenni neki borostája, én szeretni rajta. - nézek közben barátnőmre, hogy mennyire vagyok érthető a számára. Lassan tudok elszabadulni a gondolatoktól, s tőle. - Éreztem, ahogy beindult a testemre, mikor ráültem. - megint egy sóhaj tőlem, aztán ami ritka tőlem, hogy elszomorodok. - Lehetett volna vad nappal, de most már a múltkori miatt ezen vágyam kihunyt. S fogalmam sincs, hogy kellene megjavítani. Úgy érzem, hogy ha még egyszer találkozom vele, nem tudni hogyan beszéljek vele azok után. - végül csak továbblépek, s a fürdőruhához kellene az ő testének látványa. Jó a szemmértékem, s bízom benne. Mivel Jasmine szégyenlős, így én ledobom a ruháim, s felmérhet egy vadász nő testalkatát, nőies vonásait. - Most mondod nekem szavak, meg zavarban lenni, mintha másikat akarnánk fogdosni. Hallottam pár katonát, hogy mesélt nőkről, akik egymást simogatják. Undorítóak lehetnek, én a férfiakat szeretem. Én nem nyúlni hozzád. - adom tudomásul, s még van bátorsága szúrósan rám nézni és mutogatni. - Meglehet – vonom meg a vállam. - Mindent kapj le! Vagy letépem nah! Baszki! - vigyorodok el a káromkodás után, mert valószínűleg nem tenném tönkre. Ha pedig sikeresen levette az öltözetét, akkor közelebb megyek, s felmérem a testét egy bizonyos távolságból. - Jó rendben, a kezedet emeld a magasba, előre is meg oldalra is, meg felfelé. Utána a lábadat szeretném látni, ahogy mozog. - s mivel lehetne feldobni a beszélgetést, mint férfiakkal, s úgy vélem tovább csepegtetem barátnőmbe az önbizalmat. - Olyan szép tested van, hogy nálunk egyenlő a termékeny nővel. Ha perdai lennél, biztosan sok férfi szeretne téged megszerezni asszonynak, hogy a rituálé után beléd rakhassa nagy méretes dárdáját.
*Nem szívesen beszélek a magam házasságáról, jóllehet nem csak rossz tapasztalatom van, de egyik házassággal sem volt szerencsém, nekem nem adatott meg az ami a szüleinknek. Szeretném elkerülni a válaszadást, így csak időhúzásként megvonom a vállam, de a válás hallatára Tywinna káromkodni kezd, ez pedig pont annyira figyelemelterelő, mint amekkora meglepetést vált ki belőlem. Ráadásul az én nyelvemen mondja, ami még inkább döbbenetre ad okot. Kitől tanulhatta? El is kerekednek a szemeim, kérdőn nézek rá barátnőmre, aki még az emberek között is szabadszájúnak lenne mondható ezzel a kirohanásával.* -Tywinna! Kitől tanultad ezt a szót? *Helytelenítőleg ingatom a fejem, de mosoly játszik ajkaimon, már csak a szokatlanság miatt is, meg azért, mert bármennyire is hihetetlen, még jól is áll neki. Azokhoz a szigorú és mérges szemekhez, pont illik is, ettől persze még nem helyeslem. Az sem olyan egyszerű amit tanácsol, vagy még inkább parancsol, mert a hangsúly már-már azt sejteti, de kezdem megszokni a heves vérmérsékletét. Úgy sejtem a népe körében is megdöbbenést vált ki, mert másoktól nem hallottam ilyesmit. * -Nem lenni egyszerű. *Sajnos a mondat, elveszíti igazi lényegét a nyelvtudás hiánya miatt, és nem tudom, hogy a hangszín megválasztásával mennyire tudom érzékeltetni, hogy nem mindig olyan könnyű valamit elérni, ahogy azt elmondjuk. Szívesen elmennék, lemondanék a kényelemről és a biztonságról amit a Város falai nyújtanak, és lemondanék minden kiváltságomról ami jutott, hogy szabadon élhessek azzal akivel szeretnék, ám a családomra is gondolnom kell. Ők itt maradnak, a bátyám a családjával, nekik van veszíteni valójuk, a szüleim pedig azután, hogy eleget tettek a kötelességük egy részének, már azért dolgoznak, hogy nekünk, az unokáiknak jó legyen. Ha elmegyek, nekik teszek rosszat. Mindez visszatér azután is, hogy Tywinna mesél az ő ellenállójáról, bámulatos véletlen, hogy mindketten pont egy „hegyi emberért” vagyunk oda. Ezt a témát csak a perdai lány okításra való hajlandósága szakítja meg, amit sikeresen el tudok napolni, nem igazán vágyom arra, hogy egy tekergőző állat gúzsba kössön, merő szórakozásból. Azonban Tywinna tapintat nélküli nyíltsága nem csak az állatot felejteti el velem, hanem majdnem mindent amiről eddig beszéltünk, az arcom ég és alig tudok megszólalni mikor Vademberre kérdez rá. Leginkább az érdekli mennyire mélyedtünk el a kapcsolatunk ápolásában. Nos, a lehető legmélyebben próbáltunk elmerülni egymásban, de ez még ebben a megfogalmazásban is arcpirosítóként hat rám. * -Én nem tenni. Én család marad és nekik lenni rossz. Nem tenni meg velük. *talán egyszer majd megérti, addig csak szomorkás mosollyal mondhatok neki nemet és rázhatom a fejem és tárhatom szét a karjaimat arra, miért is nem menekülök el onnan, ahol nekem nem jó. Később már megbánom, hogy újra szóba hoztam az ő ellenállóját, mert bár sokat meg tudok róla, Tywinna nem tesz le az érzékletes bemutatásról.* -Alec, lenni neki testvére Raven. Alec jóképű, szép mosoly lenni. *Ezen elmosolyodom én is, mintha csak vadembert írta volna le a borostájával és a mosolyával, én azért hozzáteszem még gondolatban, hogy csodálatosan szép és igéző szemei vannak, de a következő mondat olyan váratlanul ér, hogy csuklani kezdek tőle. Úgy érzem kezdünk egyre jobban belemélyedni az intim zónába, másrészt fogalmam sincs mit mondhatna Tywinna Alecnak ha legközelebb találkoznak, ahogy ha nehezen is de kivettem a szavaiból, hiába indult be a testére, valami mégis visszatartotta és elutasította Tywinnát. Szegény, drága barátnőm. Pedig csupa tűz és tiszta szív, előbbiről igyekszik is engem meggyőzni amikor mindenáron vetkőztetni akar, csakhogy csinálhasson nekem fürdőruhát. A gond csak az, hogy erről már nem tudom lebeszélni, olyannyira nem, hogy ő kezd el vetkőzni. Roppant zavarban vagyok, még perdaiul is elfelejtek.* -Jól van már, vetkőzöm, látod? Tessék…azért a bugyi maradhat? Nem hiszem, hogy nagyon zavarna a méretvételben. *Egyszerűen nem akarózik levennem a bugyimat sem a melltartót, odakint járkálnak az őrök és ki tudja mikor jut eszükbe szó nélkül benézni, mert valamilyen összeesküvést sejtenek, vagy csak az ellenkezésemet hallják és meg akarnak menteni. Ezen csak tovább ront, hogy a katonák is állítólag arról beszélnek, hogy a nők szeretik egymást simogatni, még csak az kellene, hogy benyissanak és meglássanak minket meztelenül. Tywinna azonban hajthatatlan és megint káromkodik. Néha tényleg ijesztő, még akkor is ha mosolyog. * -Jó. Minden. *Csak gondolatban ismétlem el az utolsó szót, de csak lekerül rólam minden, noha nagyon kellemetlenül érzem magam míg ő mustrál. Épp elmúlt a csuklásom, de újra csuklanom kell Tywinna szavaitól, amit nem igazán lehet félreérteni, pedig nagyon szívesen félreérteném bár akkor vissza kellene kérdeznem.* -Tywinna! Nem beszélni ilyenről. Nem illeni. *S érzem ahogy az arcom megint lángba borul, pedig ő talán csak nekem akart jót, még bóknak is felfoghatnám a szavait, de a tálalás…* -Én köszönni, de nem szeretni perdai férfi. *Enyhülök meg, nehogy megbántsam és sóhajtok egy nagyot, majd úgy gondolván, hogy már több méretet is lenézett rólam, mint amennyire szükség van, a ruháimért nyúlok. Hiába a tűz, nincs azért olyan jó idő, hogy meztelenül ácsorogjak.* -Az én ellenálló ember és lenni jó nekem, nem kelleni perdai férfi. Neki lenni borosta, szép szem és….pimasz mosoly.Ismerni Tywinna. Mondani, hogy találkozni veled és beszélni rólam. Mondani, én lakni kalitka. *Ha tudnám a nevét, minden bizonnyal könnyebben emlékezne rá…csak ne kérdezzen rá, mert ha rájön, hogy még a nevét sem tudom annak, akinek….szétnyitottam a combjaimat ~te jó ég, milyen borzasztóan hangzik ez így!~ akkor azért fog lehordani engem.*
Tart a beszélgetésem az édes barátnőmmel, a minden megszokott rendben. Azonban mikor káromkodni kezdek, akkor veszem észre, hogy Jasmine-nak annyira nem jön be a dolog, sőt egyenesen kérdezi tőlem, hogy kitől tanultam. Nagyot nyelek, mint aki rosszat tett volna? Számít nekem Jasmine véleménye, ő az első számú nálam. - Raventől, ő is barátnőm. Aranyos ő is, melles, jó alkata van a gyerekcsináláshoz. - adom meg róla a múltkori információkat, amit én fedeztem fel. Remélem ebből tudni fogja, hogy kiről van szó, de ha nem, akkor majd próbálkozom körülírni. - Megint nem lenni egyszerű, már egyre utálom hallani ajkaidról ezeket vagy hozzá hasonló szavakat. - adom tudtára, hogy számomra pedig ez nem jó. Sokáig hallgatunk, s mikor megszólal, akkor én ingatom a fejem. - Én nem szeretek lenni ennyire tehetetlen, sorsom alakulásában. - végül úgy elszomorodok, mert miért kell tőle azt hallanom, hogy rossz neki, nem teheti és hasonló szavak. Ettől csupán én is szomorúvá válok, s azon agyalok jelenleg, hogy miként tudnám kiszakasztani abból a légkörből. Alecre terelődik a szó. - Úgy ahogy mondod és ahogy mondtam, úgy látom ezt megérteni tőlem. - s a barátnőm mosolyával valami életkedv visszacsöpög belém. Eez annyira elegendő, hogy a fürdőruha téma ne vesszen kárban. Úgy tűnik számomra, hogy Jasmine nem akarja ezt a fürdőruhát, mert szégyenlős egy nő előtt, s én megadom neki azt a tiszteletet, hogy én vetkőzök le először, felfedve ezzel a saját adottságaim. Talán ez indítja el benne a folyamatot, hogy elkezdi levenni a ruháit. Figyelem, hogy miként bánik az anyaggal, meg hova nyúl, főleg mikor a fehérneműi, az utolsó ruhadarabjai kerülnek le. - Az meg hogyan működik? Én szeretném felpróbálni, ha végeztem felmérés. - közlöm vele, mert igazából kíváncsi vagyok rá. Mitől jó, ha egy formás mell ebbe van? Meg miért takarják alul magukat? Furák az emberek, de miért? Elégedetten nézem őt, mikor teljesen meztelen. Mosollyal jelzem felé, hogy mennyire örülök, hogy megtette. Azonban rögtön megszeppenek, mikor arról beszél a barátnőm, hogy ne beszéljek ilyenekről. - Ez valami titok? - látom, hogy az arca lángba borul, s azt hiszem talán azért, mert akivel ő találkozott annak is nagy lenne? - Tán kivel találkoztál annak mérete lenni mint Perdai pasiké? - láthatja rajtam az elképedést, s nem hittem volna, hogy az emberé is lehet olyan. Mikor sikerül lerázni rólam a képedést, akkor ő már kezd visszaöltözni. - Így már érhető, hogy te miért nem próbál ki perdai pasi. - szólok vissza, s jómagam nem öltözök vissza, mert kellemesen érzem magam, főleg mert itt van a tűz a közelemben. Mikor pedig ő elkezdi azakat a szavakat mondani, amit én nem olyan régen, akkor felismerem benne Alecet. Oda is lépek Jasminehoz, s közlöm vele. - De hiszen az Alec! - ragadom meg barátnőmet, s a szemeim indulatosak kicsit. Ez mindent megváltoztat. Szóval Jasmine lefeküdt Aleccel? Én meg majdnem? Sokat sejtet a helyzet, s elfordulok kedvetlenül. - Nem csinálok neked fürdőruhát. - kicsit sértettnek érzem magam ebben a helyzetben. - Én meg! Én meg azt hittem a barátnőm vagy, de sokkal inkább a riválisom, vagyis nem! Nem vagy most már. - magyarázkodok, s hozzálátok a gyors öltözéshez. Mikor elkészülök, akkor megtoldom a következővel. - Legyél boldog vele, én nem segít benne soha. Ne is lássalak benneteket. - vágom be a morcit, s a tűz mellé ülve piszkálom idegesen.
*Tywinnánál mindegy kiről és milyen témában beszélgetünk, valahogy mindig belekeveredik a szexualitás egyik formájába. Mintha minden csak arról szólna, még a káromkodás forrását is úgy nevezi meg, hogy közben érzékletesen leírja. Azt hiszem meg kell szoknom ezt tőle, elég tüzes teremtés, szabad szájú és abszolút tapintatlan. Nem sokat beszélgettem más perdaiakkal, azon kevés alkalomkor mikor sikerült, igaz jobbára a perdai növényekről ejtettünk szót, de nyomát sem láttam annak a személyiségnek, amit Tywinna képvisel. Mind csendesek és szerények voltak, hozzájuk képest Tywinna barátnőm olyan mint a Viharsziget. Azt nem mondom, hogy minden reakció nélkül fogadom a válaszát, mert meglepődve emelkednek a szemöldökeim, de ez csupán a szavak megválasztásának szól, semmint az említett személynek, de nem szólok semmit hozzá. Nálam azonban jobban megérinti az amit a magam sorsáról, az emberek törvényeiről és szabályairól mondok. Nem tudok mit hozzáfűzni, elmagyarázni sem, ahhoz nem elég a jelenlegi perdai szókincsem és gyanítom, Tywinna szabadságtudata még úgy sem értené meg, ha a szájába rágnám. A lelke lázadozik mindaz ellen, amit az emberek képviselnek. Lázadnék én is, talán már nem is élnék a Városban, ha egyrészt lenne hova mennem, másrészt ha nem lenne családom akik iránt felelősséggel tartozom. Nem szólok hát, hagyom, hogy kimérgelődje magát és csak szelíden mosolygok rá, ha elérem arcát megsimogatom nem kevés köszönettel az együttérzéséért. Jobb is, hogy az ő ellenállójára terelődik a szó, látom rajta, hogy az a férfi tényleg nagyon megfogta a lényét, mert örömmel mesél róla, csak azt nem értem, miért pont egy emberhez vonzódik ennyire, s miért nem a népéből nyerte el a tetszését egy férfi. * -Perdai férfi nem lenni mint Alec? Borosta, szép mosoly, nem lenni gyerek. *Kíváncsiskodom, ha már szóba került, hátha mégis van olyan aki tetszik Tywinnának, csak nem volt még jó alkalom arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Jó eséllyel megtudom mielőtt mélyebben belebonyolódnánk a fürdőruha készítés rejtelmeibe, amihez viszont le kell vetkőznöm. Teljesen. Tywinna nem elégszik meg a felsőruházattal, és kénytelen vagyok anyaszült meztelenre vetkőzni, ami nem is zavarna, hiszen egy nő előtt vetkőzöm, ha nem itt egy kis hevenyészet kunyhó falai között, katonák közelében kellene tennem. Tywinna sem könnyíti meg, s bár eszembe sem jutott, hogy bármilyen módon közeledne hozzám, meglepve veszem tudomásul, hogy megkönnyebbülök, amikor ennek lehetőségét elveti. Teszi ezt a rá jellemző intenzitással és szavakkal. Észrevettem, hogy míg vetkőztem, ő kíváncsian figyelt, ezért akad meg a szeme a bugyin, én viszont szinte oda sem néztem rá, így nem tűnt fel, hogy ő nem viselt magán alsóneműt. Meg is lepődöm amikor rákérdez, hogyan működik, mintha valamilyen szerkezet lenne. Zavartan nevetek fel, mert fogalmam sincs hogyan és mégis mit mondjak.* -Csak felhúzni nadrág alá. Felpróbálni? Öööö….mi lenne ha én hozni neked egyet ajándék? *A bugyit azért nem, de talán a melltartót odanyújthatom neki, miután végzett a méretvétellel. De semmi nem múlik el anélkül, hogy zavarba ne hozna, és bár rétékelem, hogy kíváncsi, mert pusztán a jó szándék vezérli, azért lehetne egy kicsit…diszkrétebb, finomabb is. * -Nem lenni titok…mi nem beszélni ilyen szabadon erről. Ez lenni nekünk….magánügy, intim dolog. Nem azt mondjuk, hogy széttártam a combomat, hanem azt, hogy szeretkeztünk. *Nem tudom másképp elmagyarázni neki, mint a saját nyelvemen s remélem megérti. * -Nem lenni nekem hasonlítás. Nem látni perdai férfi….azt. *Az arcom ég, és roppant zavarban vagyok, nem szoktam én hozzá ahhoz, hogy ilyenekről beszélgessek, sosem volt barátnőm akivel kitárgyaljuk a férfiakat, ráadásul ilyen nyíltan, mellőzve minden virágnyelvet, pedig tőlem még stílusos is lenne. E helyett Vademberről kezdek el beszélni, s bár még zavarban vagyok, örömmel mesélek róla, emlékezve a gyönyörű tóparti éjszakára…s mikor Tywinna hozzám lép, még nem gyanítom, hogy ezzel ilyen lavinát indítottam el. Homlokomat ráncolva nézek rá, mint aki nem pontosan értette a szavakat, azt sem tudom, hogy jön most mindehhez Alec, Tywinna ellenálló férfija akiért úgy oda van. Mindezt a zavart tovább fokozza barátnőm hirtelen hangulatváltozása, hogy közli, nem csinál nekem fürdőruhát és én még mindig annyira zavart vagyok a kusza gondolatoktól, hogy az jut eszembe először; ezért kár volt levetkőznöm. A vihar ami leginkább egy régen látott filmben mutatott forgószélhez hasonlít, tovább tombol és lassan kezd tisztulni a kép, legalábbis arról , mit hisz Tywinna. Első szavaimmal még könnyedén veszem.* -Az nem lehet, biztosan nem. Vadember nem lehet Alec. *Tywinnát elnézve azonban egyre jobban hiszek neki, ő mindenesetre meg van győződve arról, hogy a két ember egy és ugyanaz. Leülök mellé, remélem nem húzódik el vagy pattan föl, hogy kirohanjon a kis kunyhóból. Alig merek hozzáérni, de próbálom a hátát simogatni, a tüzet piszkáló kezét elcsípni, hogy magam felé fordítsam, hogy a szemeibe nézhessek. * -Tywinna kérlek. Te figyelni. Nem lenni biztos, Alec és Vadember egy lenni. Sok szép szemű férfi lenni. Te hol találkozni vele? Te mesélni róla. *Eddig sem tett mást, de abból, hogy szépek a szemei és a mosolya, meg van borostája, még nem kellene felelőtlen következtetéseket levonni. * -Alecnak lenni kockás kendő? *Ha azt mondja igen, hát nem fogok megnyugodni, nem hiszem, hogy több ellenállónak is lenne kockás kendője, nem osztogatom amúgy is véges számú kendőimet bárkinek, mellesleg azt is ami nála van, ő vette el zálogba. De még az sem jelenti azt, hogy Tywinna Vademberért van oda. Persze ha kiderül, hogy igaza van, egészen másképp fest majd a helyzet, a szívem azért dobog hevesen, hogy ne legyen igaza, különben…*
- Nem tudom, én lenni kíváncsi Alecre. Perdai férfiak két típusa van. Hegyomlás, dagadó izmok. Míg másik, Vékony, s kellemes izmok. Egy perdai sincs elhízva, ügyelünk mindannyian szép külső, vigyázni ágybéli teljesítmény. Természetesen ritkán előfordul, sérülései miatt el van hízva, de őket ritkán látni. Féltik mutatni testük közösség, jelezni ők, hogy betegek. - szólok az én drága barátnőmnek, s itt azonban van valami érdekelni kezd, mert még csak most látom először. Az utolsó előtti ruhadarabjai, amin a testén van, arra vagyok kíváncsi. - Felhúzni nadrág alá? Érdekes, s nem harap vagy fáj? Mert ha nem, akkor én felpróbálni, mindenképpen. - adom meg neki a válaszom, s utána csak meglepődök, hogy mennyire másképp gondolkozunk a barátnőmmel. Olyan cifra szavakat használ a gyerekcsinálásra, hogy szeretkeznek. Ráadásul ami dühítő, hogy ők erről nem beszélnek szabadon? Akkor nagyon furák az égi quorsák, egyszerűen hihetetlen! - sze-ertkező? - új szó, tehát ki kell mondanom hangosan. Huh de bonyolult, úgy érzem, hogy ez a legnehezebb szó a világon, így egy sajnálom arcot mondva nyúlok hozzá szókészletemhez. - Beléd lővi élete csíráit – hajolok oda, s suttogom erotikusan Jasmine fülébe a szavakat, s még gondolkozok, hogy mit mondtak erre az öregek. Nem kell sokat gondolkoznom. - Kellemes, hangos órákat töltöttek a szabad ég alatt – szólok hozzá, s itt nem állok meg, túlságosan belejövök abba, hogy feltárjam a saját szókincsünk, amit általában mondanak a perdaiak, s cseppet sem visszafogva magukat. Nyílt utcán beszélhet róla férfi és nő, hiszen ez hozzátartozik az élethez nem? - Vagy még az utcán szokták mondani a fiatal párok, hogy meglestem azt, amiért érdemes élni. De a kifejezőbbek közül, úgy mint a széttárod a combod, abból van még ami elhangzik perdaiak szájából. Rákerülsz a méretesre – adom át itt ezen fontos információkat, hogy miként fejezzük ki magunkat. S jó diáknak szeretnék tűnni, s megfogom barátnőm két vállát. - Szeertkezelő – látható rajtam, hogy erősen próbálkozom, mert érdekesnek gondolom a szót. Utána pedig egyszerűen azt mondja, hogy nem látott még meztelen perdai férfit, s ráadásul azt mondja azt. Rögtön ingatom a fejem, hogy ez nem jó. - Azt? Ezt használjátok szót, ti quorsák a nagy méretesre? A bűvös mérő bot. A jó emlékek rúdja, Nyögések fakasztója, s ritkán de utolsó sorban vágyak fokozója. - úgy vélem elegendőt mondtam neki, s mind a fülébe a kellő tisztelettel és erotikával fűszerezve. Szívesen lennék egyen már, vagy kipróbálás szintjén, amiről olykor hallani pár tapasztaltabb falu molaf fiataltól. Azután szó, szót követ, s én pedig rosszkedvű leszek, mikor megtudom, az ő vademberéről, hogy hasonlít Alecre. Teljesen ugyanaz, s engem nagyon lehangolttá tesz. Lefeküdtek! - Én hol találkozni Vademberrel? Először küldetésen, hideg hegyekben, küzdeni nagy sárkánnyal. Utána Tűzvölgyben, ahol a bizonyos tapizás megvolt részéről, közösen. - mondom ki bátran, ami nálam nem jön be jelenleg, az a simogatás a részéről. Felállok nagy idegesen. Megfordulok, s az arcom bizony könnyes már. - Te elvenni az álmaim, most már nem kell Alec, vagy vadember! Vagy akárminek becézed! Lehet a tiéd, te álnok develor! - vágom a fejéhez. - Mind te és Alec bűnős ebben, meg a quorsák követhetetlen bilincsei, amellyel megölik a másik életét. Ne találkozzunk többet! S nem akarok egyetlen quorsával találkozni, mert mindegyik sebesült és ápolgatni kell! Viszlát álnok Develor! - toldom meg, s jól látszik, hogy elkezdek szedelőzködni. S ha nem hagy békén, még arcon is csapom. Ennyi volt Jasminenal a baráti kapcsolatom, meg Aleccel. S ha elengednek, akkor én távozom. Egy percet sem maradok itt.
*Tywinna drága perdai barátnőm igen impulzív teremtés, és bár néhány szóhasználatától még a csuklás is rám jön, én kedvelem. Ezért is érdekel, hogy miért nem talált magának a perdai férfiak között szeretni valót, annyira oda van azért az ellenállóét, de csak annyit mondott róla, hogy szép mosolya van és borostája. Ennyi elég is lenne? A bővebb kifejtés után sem leszek okosabb. * -Ha lenni egyik fele hegyomlás és dagadó izmok, nem lenni elég? Emberek sokfélék, ez izgat? *Ahogy kimondom a szót már tudom, hogy nem így kellett volna. A végén még félreért, én csak a fantáziájára értettem nem pedig szexuálisan. Előre félek mit fog válaszolni. Az alsóneműm megcsodálása csupán szerény kitérő.* -Nem fáj. Megvéd…ott lent, a…sok mindentől. *Egy kicsit felnevetek a kérdésére, mert mókás, hogy azt gondolja a bugyi viselése fáj, vagy mintha egy állat lenne, harap. Nevetésem azonban nem gúnyos, nem célom megbántani, hiszen nem ostobaság mondatta ezt vele, csupán nem látott még ilyet. S ezért nem is tudja mi a jelentősége, nem is tudom elmondani neki, hogy mitől védi a női altestet, valószínűleg nem tudja mik azok a baktériumok, melyek bárhonnan odakerülhetnek, inkább elütöm annyival, hogy sok minden van ami miatt szívesen viselünk alsóneműt. * -Használt alsónemű nem lenni egészség másnak felhúzni. Te kapni tőlem majd egyet ajándék. Rendben? *S eddig tartott a viszonylag problémamentes csevegés, ezek után hiába is próbálom rávezetni arra, hogy egy nő nem beszél az intim dolgokról, főleg nem olyan nyíltan, mint ő és vannak szebb szavak is a férfi és nő együttlétére, Tywinna nem túl fogékony rá. * -Szeretkezés. Férfi és nő szeretni egymást, együtt lenni szeretkezni. Szép szó. *Kijavítom a rosszul ejtett szónál, de azután hozzám hajol és a fülembe súg. Én meg elvörösödöm és csak kapkodom a levegőt minden egyes újabb meghatározásnál. Gyorstalpalót kapok nyelvleckéből, valószínűleg igyekszem majd elfelejteni mindet. * -Tywinna….kérni neee….*A kelemesnél még be is húz a csőbe, már majdnem bólintanék, hogy az jó és szép, de a hangossal el is ront mindent. Nem mintha bármilyen illetlen szót mondott volna, de a szavak összeválogatása…az utolsó mondatnál már a szám elé kapom a kezem. * -Tywinna! Ilyet nem illik mondani. Ilyet csak részeg férfiak mondanak, akik nem tudják kontrollálni magukat. *Egy kicsit talán még mérgesen is nézek rá, szigorúan összehúzom a szemöldökeimet és helytelenítőleg ingatom a fejem. Nem enyhülök meg a próbálkozásától, mikor megfogja a vállaimat és az arcomhoz hajolva töri bele a nyelvét a szóba. * -Szeretkezés. *Suttogom lemondóan, sosem fogja megtanulni. Őszintén remélem, hogy utólag képes leszek ezen a helyzeten nevetni. Azon is ahogyan a férfiasságra talál szinonimákat, szerinte jobbakat az enyémnél. Értem én, az „az” nem éppen a legjobb szó és bármire érthető, csak a megfelelő szövegkörnyezet hiányzik hozzá. Jobb híján elképzelem ahogy ezeket megosztom a botanikai laborban dolgozó kolléganőimmel, ami után nem marad más, mint összetört üvegcsék, fiolák, kiömlött táptalajok. Botor mód úgy hiszem, ezek a legrosszabb percek és Tywinna Alecjéről beszélgetni kész felüdülés lesz, ám bárki is keverte a lapokat, ördögi hangulatban lehetett. Először nem hiszem el, nem _akarom_elhinni, hogy Vadember és Alec ugyanaz a személy, de egyre több részlet lát napvilágot és elakad a szavam. Tywinna meg csak mondja és mondja, teljesen belelovallja magát a történet elmesélésébe, mikor és hogyan találkoztak és mit csináltak. Én meg csak próbálok fejben számolni, Vadember szavait egybevetni Tywinnáéval, észak és utána a Tűzvölgy…balsejtelem ver tanyát a lelkemben. Félek bevallani magamnak, hogy nem tévedtem még sem és bármennyire próbáltam nem komolyan venni, most fáj a felismerés. Ennél jobban már csak Tywinna könnyei fájnak. * -Én sajnálni Tywinna, én nem tudni. Nem is tudni nevét, én nem tudni, hogy ő lenni Alec, csak Vadember. Nem tudni, hogy ő veled együtt lenni. *Mintha egyetlen szavam sem érne el hozzá, feláll és elfordul én meg ott maradok a zűrzavaros gondolataimmal a nekem készített fekhelyen, ujjaimmal fehéredésig kapaszkodva a szélében. Arcom fájdalmasan megvonaglik amikor álnok develornak hív és nem tudom, hogy megérdemlem-e igazán, vagy én érdemlem-e Vadember helyett. Már semmit sem tudok. Az az éjszaka olyan szép volt és édes, Vadember…Alec, ki tudja már, őszintének tűnt, boldognak éreztem. Persze lehetséges, hogy az is volt, ha jól számoltam, Tűzvölgy még talán az aratási ünnep előtt volt. Tywinnából azonban már nem tudok ennél többet és pontosabbat kihúzni, vérig van sértve és meg is értem. Az ő fájdalma az enyém is, sajnálom őt de közben dühös vagyok magamra és Vademberre, hogy ilyen helyzetbe kerültünk miatta, és becsapva érzem magam, szomorúnak…és valahol ugyanazt az ürességet is érzem amiben Charles mellett éltem. Felnézek Tywinnára aki már menni készül és felpattanok, hogy visszatartsam, hogy beszéljük meg, ne így váljunk el egymástól, de az arcomon csattanó pofon észhez térít. Szemeimben gyűlő könnyek pedig lecsorognak égő arcomon. Kínzó lassúsággal nyúlok a hajamhoz, hogy arcomba csapódó tincseket a fülem mögé űzzem, majd Tywinna után nyúlok, ha kapok még egy pofont, akkor talán a másik arcomon csattan, de nem engedem el a karját.* -Tywinna! Kérlek, a menekülés nem megoldás! Attól nem oldódik meg semmi. Te nem akarod tudni az igazat? Nem akarod kérdőre vonni Alecot? Most meg vagy sértődve, de arra nem gondolsz, hogy nekem is fáj? Én meg rólad nem tudtam és….én is becsapva érzem magam. Kérlek. *Mint egy erős szél ami felkapja a lehullott falevelet s viszi magával egy szédítő utazásra, s végül átadja egy lágy szellőnek, ami óvatosan teszi le a csörgedező patak felszínére, hogy ringatózva tovább utazhasson. Szavaim is ezt az utat járják be, az elején még dühös vagyok, aztán sebzett, végül nagyot sóhajtva halkul el a hangom, hogy a végén már csak suttogva kérleljem. S most csak Tywinna számít, minden máson majd otthon fogok agyalni, valószínűleg a Város raktárépületei mögött, ahova nem jár senki.*
- Miért lenne elég csupán dagadó izmok és hegyomlás? Mert nem olyan változatos, mint embereknél. Mindegyik úgy néz ki, mint a tökéletes egészségű pasi. Nincs rajta túl sok felesleg, olyan egysíkú. Belül mások, de idő kell, hogy egy perdai pasi megnyíljon és elmondja az ő világát. Ha azt hiszed rögtön együtt lesztek, akkor tévedsz. Láttam már olyan párt, akik csak egy évig ismerkedtek egymással, s úgy léptek tovább. - nézek rá barátnőmre, aki utána elkezd nekem a fehérneműkről. Hallgatom a szavait, s próbálom elképzelni, hogy én olyanba vagyok. Hozna nekem ajándékba? De miért csak egyet? - Valahol elkaptam beszélgetés, hogy emberek alsóneműt naponta váltják. Vagy rosszul tudják? Hogy megy? Mert ha igen, akkor egy darab csak egy napra jó. - annyira ismeretlen számomra ez a ruhadarab, hogy naná kíváncsi vagyok rá. Most látok először ilyet, rajta. Nem kell Jasmine-ban csalódnom, mert kezdi velem megosztani, amit lehet róla tudni. - Egyet kapni? Ha te szeretnél nekem hozni. - ezután következik, hogy a beszélgetésünk nem halad semmilyen irányban, mert ő olyan szót mond nekem, ami nő és férfi között van. Ki sem bírom mondani, ehhez nekem gyakorlás kell, hogy jól menjen. Szép szó? Mi a baj a sajátjaimmal? Miért nem tudja elfogadni a mieinket? - Jó rendben – ennyivel tudom le ezt az egészet, hogy ő nem bírja a perdai kifejezéseket. Ezzel egyetemben azt hittem, hogy elfogadja őket, de szemmel láthatólag sokkal inkább elutasítja. Hogy kerülnek ide a részeg férfiak? Cseppet sem erről van szó, de annyira nem akarom elveszíteni, hogy újra mondom - Jó rendben! - szóval erről le vagyok tiltva általa, s próbáljam megtanulni azt a bonyolult szót. Indulatosan mondom ki. - Szeretkezni! - meglepődök, hogy tisztára úgy hangzott, ahogy ő ejtette ki. De a mi kis beszélgetésünk nem itt áll meg, mert előtűnik Alec újra mint téma, s mesélek is, meg minden, s Jasmine szintén. Én teljesen bizonyos vagyok benne, hogy a két személy teljesen ugyanaz. S egyszer csak robbanok érzelmileg. - Ne sajnálj semmit! Te lefeküdni vele én nem! Én veszítettem ellened! Hát így én nem állok két ember nászába, szeretkezzetek bátran! - s sok mindent vágnék a fejéhez, ha nem mardosna már belülről a keserűség érzése, ami a dühömmel együtt érkezik. Teljesen vérig van sértve, pedig nem kellene, ökölbe van mindkét kezem, s parázsló tekintettel nézem egykori barátnőm és szövetségesem. - Nekem úgyse lehet tőle gyerekem! Neked igen, légy vele ha annyira jó volt! - s csak most jövök rá, hogy Jasmine-t mennyire őrzik a katonák, meg hogy Alecnek sem könnyű beosonni olyan helyekre, ahol van egy kicsi ellenőrzés. - Egy égi quorsa és egy hegyi qoursa, a két ellentét! S szeretkeznek! Sosem lehettek boldogok! Halott az egész, ha csak el nem szöksz, vagy ő fel nem adja magát. De akkor őt fogva fogják tartani, s ki tudja miben lesz része! Nem értek azokhoz! - szóróm felé a szavaikat, s cseppet sem kívánok itt lenni, azonban Jasmine álnok develor fel akar tartani, így arcon csapom. Utánam nyúl, s nem akar elengedni, így egy sokkal erősebbet kap a másikra! - Nem! Ennyi volt a türelmem a fajtádhoz te álnok develor! Eressz! Légy boldog ahogy tudsz! Nem akarom, hogy olyan megkeseredett legyek, mint te. Nem mindig egészséges megtudni az igazságot, egy bölcs perdai ezt mondta. Nem akarom kérdőre vonni, vele már csúnyán elváltam. Most rajtad a sor! Neked mi fáj? Neked mi nem fáj? - s jön egy erősebb sírósabb rész de attól még a kezét próbálom lerázni magamról. - Egy szó mint száz! Eressz, s mostantól a fajtádat kerülöm, s perdaikkal leszek! A sajátjaimmal. - ha sikerült kiszabadulnom végre, akkor távozom. Nem akarok én az emberektől most már semmit!
*Elgondolkodtató amit Tywinna mond a perdai férfiakról, és mivel nem találkoztam túl sokkal, nem tudok ellent mondani neki. Másban viszont megkérdőjelezem, mert azzal amit mond, engem is jellemez; tévesen.* -Mi lenni veled ha mi emberek nem találni meg Perdát? Soha nem lenni neked férj? *Kérdezek rá először kicsit nevetve, de komolyan gondolva a kérdést.* -Miért lenni rossz, ha várni kell? Én nem akarni rögtön megkapni férfi. Meg kell ismerni, az sok idő. Nem lenni jó első találkozás mindjárt együtt lenni. Én tudni ezt. Te lenni türelmetlen. *A Dominium világában és törvényeivel szemben, sokan örülnének, ha lenne akár csak fél évük, vagy két-három hónapjuk arra, hogy megismerhessék egymást, mielőtt összekötik az életüket, de nekünk nem adatik meg. Tywinna azonnal akar mindent és ez nem jó, sok csalódásban lesz része és sajnálom, hogy így gondolja. Persze ha neki az ember férfiak változatossága tetszik…de a hirtelen döntésekből soha nem lesz tartós kapcsolat. Az alsóneműmmel aztán egy kicsit elhúzzuk az időt, nem tudom megmagyarázni jól, miért nem adnám oda azt ami rajtam van, de az sem jó amit ajánlok, hogy hozok neki egyet. * -Minden nap másik, igen. Egy nap, egy alsónemű, másik nap másik. Amit levenni, kimosni. Felvenni tiszta…tisztán másik nap. *Remélem így már érthető.* -Én hozni neked egy ajándék, próbálni milyen. Ha tetszeni, hozni még. Jó? *Mosolyodom el a végén, mert úgy éreztem, hogy kevesli azt az egyet, de ezen ne múljon, ha megszereti, adok még két hétre valót is. Ez a rész még mókás is, da amikor elkezdi nekem a szeretkezés és a férfiasság szinonimáit sorolni, már én is kifakadok. Nem illik, és úgy érzem ezekkel a kifejezésekkel degradálja az egésznek a szépségét, mintha arcul csapnának a Dominium házassági törvényeivel, másrészt zavarba hoz. Láthatóan csak igen kelletlenül fejezi be, de a sértődését amiért rászóltam még úgy hiszem el tudom söpörni, azonban szóba kerül Vadember és Tywinna ellenállója, és a beszélgetésünk olyan irányt vesz, ami már nem baráti. Az egész annyira képtelenség, hogy még nem hiszek benne, hogy Vadember lenne Alec, és próbálom Tywinnát is erről meggyőzni, de ő nagyon biztos a dolgában. Egyre inkább kezdem én is azt hinni és már számolom fejben, hogy melyikünkkel mikor találkozhatott és ahogy az igazság árnyai kibontják sötét fellegüket, a szívem szakad meg. Jóllehet akkor, azon az éjszakán úgy gondoltam, csak a jelennek élek és minden újabb találkozást ajándéknak tekintek, nem akartam belebonyolódni, pont azért, mert bizonytalan, kilátástalan a helyzetünk, de attól még fáj, jobban mint gondoltam. S mindez csak rosszabb lesz, mert úgy érzem ezzel Tywinna barátságát is elveszítem, minden egyes újabb keserű szavával egyre távolabb kerül. Tywinna után kapok, vissza szeretném tartani, hogy elmagyarázzam, hogy jobb belátásra bírjam, még mielőtt kimegy a kis kunyhó ajtaján és világgá nem kürtöli, de az arcomon pofon csattan, ami észhez térít. Kifakadásom azonban egyre gyengül, míg hangom teljesen el nem hal. Arcomon ég Tywinna kezének a nyoma, de a szívemben, lelkemben nagyobb seb tátong, kettő is. S akkor kapom a másik pofont. Szemeimben a veszteség könnyei égnek és csorognak le arcomon, hűsítve bőrömet.* -Nekem az fáj, hogy így ellenem fordultál. Nem akartam neked rosszat, nem tudtam, hogy vele vagy, hiszen még a nevét sem tudtam. Kérlek ne…. *A kunyhó ajtaja kinyílik és az egyik katona néz be, fegyverének csöve a perdai lányra mered.* -Kifelé perdai! Mi történt? Bántotta? *Ijedten nézek rá és a fegyverre, de jobban izgat az, hogy mennyit hallott meg abból, amit Tywinnával beszéltünk, mióta hallgatózik, mikor jött a kunyhó közelébe? Tywinnának perdaiul szólt, míg nekem a mi nyelvünkön tette fel a kérdéseit.* -Nem, nem bántott, csak félreértés. Nem értettünk egyet valamiben. *Próbálom menteni a menthetőt, de pillantása az arcomra esik és látom, hogy nem hisz nekem. * -A perdai marad, ön velem jön a Városba Mrs. Montgomery. Nincs ellenvetés. *Ellép az ajtótól, mögötte feltűnik a társa.* -De nem bántott, tényleg, csak hadd beszéljem meg vele, kérem. *Majd Tywinnára nézek, hogy igazolja a szavaim, és pillantásommal esdeklem, hogy ne szóljon többet arról, amit a Vademberről és rólam mondott.*
Volt barátnőm kérdése mosolyra fakaszt, mert nagyon jól tudja szerintem a választ, hogy mi lenne akkor, ha az emberek nem találták volna meg Perdát. Akkor nem lett volna háború, sok minden más. Ki is mosolygom a kérdése miatt, sőt dühtől fűtve válaszolok. - Akkor az lenne, hogy boldogan élne minden Perdai az emberek nélkül. Nem szenvedtünk volna az emberektől, s nem kellene osztozkodni másokkal rajta. Most viszont minden olyan fura, az emberek idejöttek a bonyolult dolgaikkal, s nehéz őket követni. Néha megijedek a dolgaitoktól, félek hozzájuk érni, mert ki tudja mivé válok tőle. S ne beszélj nekem butaságot! Lenne férjem, akivel boldogan ellennék. - szólok vissza, s talán el is nevetem magam, Nagyon távol kerültünk egymástól ezzel a nővel, s nincs már meg a kapocs. S fárasztó volt hallgatni a siránkozását. Utána meg ő oktat ki abból, hogy ő miként akar pasit fogni, s milyen lassan? - Hidd el, az idő gyorsan telik, s ha nem cselekszel, akkor vége. Türelmetlen? Lehet, én sosem voltam el a seggemen sosem. - dobom vissza a labdát, amit nekem célzott. S ettől a ponttól szerintem az egész veszett fejsze nyele. Hiába beszélgetünk azokról a fura női ruhákról, amit ő visel. Valahogy én tartok tőle, meg hogy fájdalmat fog nekem okozni. A magyarázatára csak nézek rá, s nekem ez jut eszembe. - Túlságosan bonyolult hordani, nagyon sok kell, hogy minden napra jusson egy. - nagyon nem értem, hogy az emberek miért bonyolítják meg az életüket? Ez náluk külön képesség? - Ha nekem hozni egyet, akkor mi lesz a többi nappal? Meg hogyan kell őket tisztítani? - merül fel bennem a kérdés, s úgy érzem, hogy jogosan. Végezetül pedig inkább másképp döntök. - Nem kell nekem ilyen bonyolult ajándék. - s végül elveszítem a fejem, csupán attól, mert megtudtam, hogy Jasmine, ez az álnok develor lefeküdt Aleccel. Nagyon dühössé válik, s azt sem tudom valójában, hogy mit cselekszem. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez történik velem. Oh és Jasmine még mindig nem fogja fel, hogy nem kellene a tüzem táplálni. - Ellened fordultam?! Nem! Ha írtad volna, vagy jelezted volna valamelyik jelzésünkben, hogy egy pasival vagy, akkor nem fájna ennyire ez az egész! Akkor azon nyomban lemondtam volna Alecről! Sőt seggen billentettem volna, hogy bármi rosszat tesz, s megsért, akkor neki vége, levágom neki. O persze! Ebbe akarsz takarózni? Nem tudtad a nevét? Akinek a nevét sem tudhatom meg, az meg se érdemli, hogy lefeküdjek vele. - ekkor nyílik az ajtó, s egy katona lép be, kezében fegyverrel. Határozottan lépek a katona felé, mit merészel beleszólni ebbe az egészbe? Az sem érdekel, ha lelő, az sem, ha nem. - Rohadt Quorsák! - remélem, hogy az ajtóból lelép, vagy feldöntöm. A kicsi törékeny Jasmine meg nem érdekel. Egyik fülemen be, másikon pedig ki. Ha kijutok, akkor félreállok, s hiába néz a volt barátnőm, a dühöm nem csillapodik. - Már nincs mit mondanom számodra, vigyék innen és gondoskodjanak arról, hogy ne keressen többet! - s ez sem ad megnyugvást, a belezőtörőmet előrántva nekitámadok a második katonának.
*Tywinna férfiakról alkotott nézetei annyira elterelik a figyelmemet, hogy észre sem veszem milyen kérdést teszek fel neki. A tréfálkozásra fordítom a hangsúlyt, ám egészen más sül ki belőle, erre viszont még a mosolyából sem jövök rá, csak amikor belekezd. Valahogy a hangja is más, és egyre jobban elszörnyedek a valóságtól. Ezen kívül viszont úgy gondolom igazam van, épp csak csekély szókincsemmel nem tudom elmagyarázni mire gondoltam.* -Igen, neked lenni igaz. Mi nem lennénk, ti boldog, Tywinna lenni férj és gyerekek. *Hihetetlen, hogy rövid idő alatt mennyire eltávolodtak egymástól a gondolataink és a nézeteink, pedig olyan jól alakult minden, de egyre inkább kiütköznek a különbségek és ez éket ver közénk. Szomorú vagyok amiért így alakult, mert Tywinna kedves lány és jószívű, de túlfűtött érzelemvilággal rendelkezik, mindent felnagyít és azt sem hagyja, hogy megmagyarázzam. Tény és való, hozzám türelem kell míg megválogatom a perdai szavakat és még így sem sikerül mindig maradéktalanul azt kifejeznem amit gondolok vagy amit érzek és Tywinna figyelme már régen máshol jár. Csak azért próbálkozom mert kedvelem és szeretném ha megértené a mi világunkat, és mert tudom, hogy nem minden perdai ilyen…szeszélyes. Még az alsóneművel kapcsolatban sem jutok sehova, mire átvergődöm magam a magyarázatokon, már nem kell neki. * -Nem kell sok, csak kell tisztítás. Ruha is mosni, ezt is mosni….mosni tiszta víz és….*Fogalmam sincs ők mivel mosnak és az is valószínű, hogy nincs gépük ami helyettük mos, vagy mosószerük, de még egy perdai sem volt büdös. * -Mosni mint ruha. *S érintem meg a ruháját egy pillanatra, hogy tudtára adjam miről is beszélek, ám Tywinna máris elveszítette a türelmét és az érdeklődését. Mély lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy még sem tart igényt egy bugyira sem, és valahogy az egész eddigi beszélgetést hiábavalónak érzem, mint nem is próbáltam volna magyarázni neki, elsöpör mindent egyetlen mondattal. Vademberről azonban már nem söpör el semmit, és lassan már azt sem tudom megállapítani, hogy valóban nagyon tetszik neki, vagy csupán sértve érzi magát. S az érvei sem állják meg a helyüket, úgy hiszem belegyalogoltam a lelkivilágába és a terveibe, de hát mégis honnan kellett volna tudnom, hogy….ugyanazzal a férfival találkoztunk és….még én kapom a pofont. Már nem is tudom mi fáj jobban, Tywinna vádjai, hogy meg akartam fosztani a boldogságtól, a tudat, hogy Vadember vele volt intim helyzetben, vagy a barátnőm elvesztése. * -Tywinna! Te honnan tudni Alec és Vadember ugyanaz lenni, ha én jelezni neked, én lenni férfival? Mikor mi ketten találkozni, még nem lenni együtt Vademberrel. *Nem igazán értem a gondolatmenetét, de lehet csak a nyelvi nehézségek miatt, Tywinnát az érzelmei irányítják és ha elvész bennük akkor hajlamos hadarni, én meg nem sok mindent értek belőle. Azonban már alkalmam sem nyílik arra, hogy ezt megbeszéljük, valószínűleg a katonák olyan közel voltak a kunyhóhoz, hogy hallották a beszélgetésünket, Tywinna amúgy sem egy halk beszédű lány és a hangsúlyból is hallható volt, hogy nem éppen baráti csevejt folytatunk, így egyikőjük szó nélkül ránk nyitott. Még jó, hogy felöltöztünk azóta mindketten. Ha nem lenne ilyen veszélyes a helyzet Tywinnára nézve, még fel is nevetnék a képtelen gondolaton. Perdai barátnőm azonban oléyan lépésre szánja el magát, amiből nem biztos, hogy ki tudom menteni, amikor előkerül a tőre, felsikoltok. Döbbenettől vegyes félelemmel nézek rá és a katonákra, akik közül a Tywinnához közelebb álló rögtön cselekszik is. Míg társa a fegyvert továbbra is barátnőmre tartja, ő elengedi a fegyverét, mely a szíján lóg tovább rajta s két kezével a tőrt tartó kéz felé kap. Szinte nem is látom a mozdulatot olyan gyors, ráfog Tywinna csuklójára és csavar rajta egyet s még arra is vigyáz, hogy a lány ne érinthesse meg, jóllehet ennek jelentőségét nem fogom fel. Ugyanezzel a lendülettel rántja maga felé, hogy Tywinna kikerüljön a kunyhóból, társa meg a fejéhez nyomja a fegyver csövét.* -NEEE! Ne bántsák, nem árt senkinek! Kérem! Mégis mit akarnak azzal két fegyverrel, Tywinna nem bánt senkit. Kérem, engedje el, hallja? Engedje el! Tywinna kérlek ne csináld, maradj nyugton. *Próbálok kettejük közé állni, de a fegyveres katona nemes egyszerűséggel fél karral távol tart.* -Perdai földre! Le! Nem mondom még egyszer!
- Onnan, ahogy mesélsz róla, s ugyanazt mondjuk róla. Én bízok a te szavaidban és elmesélésedben. De biztosan terveztél vele valamit, de nekem nem mondtál semmit. - szólok vissza keményen, azonban a beszélgetésünknek ezzel vége kell szakadnia, mert egyik katona bejön. Nekem ennél sem kell több, hiszen miért akar egy nyamvadt quorsa a saját otthonomban rendre utasítani? Naná, hogy ideges leszek tőle, sőt előrántom a tőrömet. Megjelenik a társa, s pontosan ezt várom, hogy ott legyenek mindketten. Megint csak utasít engem, hogy a földre le. Nem zavar az esélytelenség, mert még van egy dolog a tarsolyomban. Rögtön próbálom az elmémben formálom az illúziót, hogy ezek az ölelős kígyók mindháromra felkúszik, s belemar az arcukba, ha nincs a fejükön védelem. Ha ez elég a kiszabadulásomhoz, akkor már közelebb vagyok a győzelmemhez.
1-2 Tywi illuziója sikeres, elterelődik a figyelem 3-4 A katonák hamarabb cselekednek, mint Tywinna lekerül a földre 5-6 A helyzet miatt Tywi nem képes, illúziót készíteni, de egy baszki elhagyja az ajkait 7-8 Sikeres az illúzió, de a fegyveres katona lő ijedtségében 9-10 Jasmine vajon segít az ex barátnőjének?
Tywinna carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
*Tywi válasza elkeserít, mert abból világosan kitűnik, hogy még mindig nem értette meg, miről beszélek, hogy nem tudtam volna korábban szólni neki Vademberről, hiszen nem találkoztunk. Üzenni meg nem mertem, mert ha véletlenül más találja meg a neki szánt hangüzenetet, akkor mindannyian lebukunk. Nem kockáztathattam, sem a családom biztonságát, sem vademberét. Ennél jobban viszont nem tudom megfogalmazni a szavakat. Mégis megpróbálnám ha nem lenne ennyire feldúlva, s azon vagyok, hogy valahogy visszatartsam, hogy megnyugtassam, de fájdalmas vége lesz, mely az arcomon csattan. Igazság szerint a lelkemnek jobban fáj, mint az arcomnak, s végleg feladni látszom mikor a katonák ránk nyitnak. Arcom pirosló rózsáit sem sikerül kimagyaráznom, Tywinna pedig mint egy megvadult vad ront rá az egyik katonára. Amaz egy gyors mozdulattal szabadítja meg a tőrétől, mire Tywinna elkáromkodja magát s már a földre akarják teperni, hogy ártalmatlanná tegyék, de kiabálásom, amivel Tywinna védelmére kelek, olyasmit generál amire egyikünk sem számított. Épp a katona és Tywinna közé állok, hogy barátnőm védelmére kelljek, mikor tompa dübörgés és trappolás és éles rikoltás hangja hasít a „közelharc” dulakodása közé. Tywinna bogája, Csipetkével a nyomában száguld felénk, hogy megvédje gazdáját. Minden olyan gyorsan történik, fel sem fogom s már ott vannak, a katonák elengedik Tywinnát és a bogák felé fordulva emelik fel fegyvereiket, a veszély valós, jóllehet elkerülhető. Talán nem úgy ahogy én gondolom és cselekszem, de ösztönösen teszem. Mindkét katona fegyverére nem tudok ráfogni, így eléjük állok feltartott kezekkel…lövés dörren.*
// 1-2: A fegyverét elsütő katona még idejében el tudja kapni a fegyvert, a lövés csak figyelmeztetés, de a bogák ennek eredményeképpen mindannyiunkat elsodornak. 3-4: A lövés megsebesíti Tywinna bogáját, nem súlyos, de megállítja. 5-6: A lövés Jasmine-t találja el a vállánál, létfontosságú szervet vagy csontot nem ér, de erősen vérzik és az ereje a földre taszítja a botanikust. 7-8: Tywinnának lehetősége nyílik újabb illúziót a katonákra bocsátani, mely sikeres, így a lövés nem talál el senkit. 9-10 (0): Mindkét katona fegyvere elsül, az egyik tywinna bogáját, míg a másik Jasmine-t találja el, a fenti sérülésekkel. //
Jasmine Benedict carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
Nyamvadt katona megszabadít a tőrömtől, így csupán egy baszkival tudom csak nyugtázni az egészet. Nem gondolkozok okosan, túlságosan fűt a düh. A katonák felém fordítják a fegyvert, azonban nemsokára meghallom, hogy jön a bogám. Úgy érzem, hogy itt a katonáknak egyre kevesebb esély marad arra, hogy túléljék a mai napot. Ha a bogám becsatlakozik a közelharcba… Engem elengednek, s a bogám felé fordulnak. Jasmine meg hiába áll megvédeni az én állatom, én most már ugyanúgy ellenségnek tekintem a katonákkal együtt. S hogy a dühöm kit fog elérni, vagy mi történik ezután? Magam sem tudom!
// 1-2 Tywinna elindítja az öklét, hogy a közelebbi katona képén csattanjon. 3-4 Tywinna odalép Jasminehoz közel, hogy elindítsa a lábát a volt barátnője lába ellenség 5-6 Tywinna felkapja a tőrt, s elindítja a közelebbi katona képe felé 7-8 Tywinna elindítja a lábát, a közelebbi katona feje felé 9-10 Tywinna felkapja a tőrt, s Jasmine combja felé hajítja //
Tywinna carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
*Valószínűleg egyik katona sem számított arra, hogy eléjük állok, a két bogát pedig nem érdekelte, hogy két fegyveres katona fordul feléjük, valószínűleg nem is tudják milyen veszély fenyegeti őket, így nem is fékeznek le mikor két fegyver csöve is rájuk szegeződik. Tywinnának ez idő alatt van lehetősége felkapni a tőrét, amit a lefegyverző katona nem tett el, felelőtlensége vagy pillanatnyi figyelme, melyet a bogák tereltek el, ellene fordul a perdai lány személyében. A tőr éles koppanással pattan le a katona sisakjáról, épp csak elhibázva a szemeit, mely a feltolt plexi miatt védtelen maradt, abban a pillanatban amikor Tywinna mozgását érzékelve felé fordul. Én a lövéskor teljesen ledermedtem néhány szívdobbanásnyi időre, nem tudtam, hogy kit talált el a lövedék és még az is átfutott a gondolataim között, hogy én sebesültem meg. Önkéntelenül néztem le magamra s kezeimmel áttapogattam a testem, a ruhám, végül megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy most az egyszer szerencsém volt, hiszen engem is eltalálhatott volna, de igazság szerint nem gondolkodtam abban a pillanatban, csak a két bogát védtem. Azonban mikor megkönnyebbülve felpillantottam a katonára, láttam ahogy mögém néz és nem foglalkozva Tywinnával sarkon pördültem. Tywinna bogája némi porfelhőt kavarva fékezett le, bár nem önszántából hanem mert jobb vállrészét sebezte meg a lövedék. Ezért volt hát a fájdalmas rikoltás, aminek abban a pillanatban nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, nem ismerem még a bogák minden hangját, így megkülönböztetni sem tudom az érzelmeket gazdagon közvetítő hangokat egymástól. Látva a sérülést, odarohanok Tywinna bogájához, jóllehet nem tudom hogyan fog rám reagálni sebesülten, miközben gazdája még mindig veszélyben van. Csipetke pedig hozzám ugrik, fejét a vállamra hajtja és tol maga mögé. A Tywinnához közelebb álló, a sérülést épp csak megúszó katona most már nem hibázik, a lepattanó tőrért nyúl és elteszi, közben a fegyvert továbbra is a perdai lányra szegezi.* -Ne mozdulj, maradj ott! *Kiabál rá perdai nyelven és fenyegetően tesz felé egy lépést, ám megtartja a két kartávolságot maguk között. Én közben próbálok a sérült boga közelébe menni, ám eloldalaz tőlem és élesen felrikolt ami miatt megtorpanok és inkább Tywinna és a katonák felé fordulok. A történtek teljesen felzaklattak, esélyem sincs arra, hogy most akár egyetlen perdai szó is eszembe jusson, így a saját anyanyelvemen szólok kétségbeesetten.* -Lelőtte! Megsérült Tywinna bogája, engedje közelebb hozzá és tegye el azt a fegyvert! Ha nyugton maradtak volna, mindez nem történik meg. -Megtámadta önt, az a dolgunk, hogy megvédjük, és nem tartozom engedelmességgel önnek Mrs. Montgomery. A fegyver marad, a perdai elviheti a bogáját, maga pedig velünk jön vissza a Városba. *A hozzám közelebb álló katona válaszol, az aki megsebesítette a bogát, s a fegyverét feljebb is emeli, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, de eláll Tywinna útjából, ahogy a másik katona is, de ő kíséri a lányt egészen a bogájáig, ha Tywinna nem tesz több fenyegető mozdulatot. Az elkeseredettség úrrá lesz rajtam, az egész helyzet csak rosszabbá fordult és nem fogom tudni Tywinnát meggyőzni arról, hogy soha nem akartam neki rosszat, sem elvenni a boldogságát, hogy az egész csak félreértés volt. Azzal meg már végképp nem tudok most foglalkozni, hogy Vadember és Alec egy és ugyanaz a személy. Könnyes szemekkel nézek a perdai lányra, könyörgőn, hogy most ne tegyen semmit, csak a bogájáról gondoskodjon. Hogy mikképp tudom majd rendezni ezt az ügyet, fogalmam sincs, de biztosan nem hagyom annyiban. * -Kérni Tywinna! Ne tenni semmi rossz. Én nem akarni neked bajod esni. Te bocsátani meg nekem, találkozni újra máskor, beszélni meg. Kérni téged! *S még két kezemet is összeteszem, miközben az őr módszeresen terel maga mögé úgy, hogy még Csipetkével is meg kell küzdenie, mert akárhányszor közelebb kerül hozzám, a boga megcsipkedi. *
(10 oldalú.) :
