*Megemelem a szemöldökömet Morison mókás megjegyzésére, de attól még haragszom rá amiért nem ad nekem sajtot. De nem baj, eljön még az én időm és lesz sajtom, így vagy úgy. Ha nem került volna szóba, eszembe sem jutna vágyakozni a sajtért, de mostantól zsarolási alap lesz. Valamivel nekem is kell üzletelnem. Fosterrel viszont még zsarolva sem kötnék üzletet, tenyérbe mászó képe van, arról nem is szólva, hogy még csak nem is tud rendesen és szórakoztatón visszavágni. Megjátszottan zavarodott képére csak nézek, majd kérdőn a csontkovács felé fordulok, a szavak meg csak repkednek ide-oda, emelkedik a szemöldököm, végül a széles vigyorra csak a szám elé teszem a kezem és eljátszok egy ásítást. Millsre viszont már figyelek, mert érdekel, hogy játssza le Tersonnal a magánakcióját, de mint kiderül, minden a szeme előtt fog történni. Nocsakra ráncolom a homlokomat, és nem Mills bátorságát avagy vakmerőségét forgatom a fejemben, hanem Terson félrenézését. Vajon mi érdeke fűződik a kancellárnak ahhoz, hogy Scarr ilyen módon legyen elintézve…avagy vajon kire lesz kenve később a szerencsétlenül járt akármilyen bűnökkel terhelt pasi halála? Gondolataimból Foster ismételt sértegető próbálkozása rángat ki, amit mosolyogva fogadok és válaszolok meg. Ha esetleg gúnyos visszavágása csak megjátszott lenne, kap egy szemvillanást a banyás vigyorgás mellé, hogy tudja, komolyan gondoltam. Egyszer úgy is ki kell próbálnom, bár ez a fajta kínzási módszer inkább McG stílusa, tőlem legfeljebb annyit kaphat, amit Dr. Jones már megismert a saját bőrén. Nekem az a fontos, hogy ép bőrrel megússzam majd az akciót és mély bizalmat fektetek a két oldalamon ülő pasikba. Dr. Jones csak bárgyún vigyorog, Morison viszont sajátosan adja tudtomra, hogy nem vagyok egyéb, mint egy az öt közül, vagy négy mert Foster nem jön velünk. * -Remek. Azért remélem nem így szoktál udvarolni. *Félmosolyba húzott szájjal fordulok el tőle s állok fel, sietve visszapakolva a táskámba az asztalra kirakott termoszt. * -Morison….helló Mills, ha már leráztuk magunkról a rangjelzéseket, bár nekem nem is volt, de mindegy, a szándék a fontos. *Millsre már szélesebb vigyort áldozok, és integetek is neki, Dr. Jones-hoz viszont oda is hajolok és az arcára cuppantok egy puszit. Foster meg kap amit kap.* -Forduljon fel Foster! *De azt is csikorgó vicsorgással. Sarkon fordulok és ellibbenek a kijárat felé.*
Morison távozáskor elejtett megjegyzése a legkevésbé sincs ínyemre, de nem tetszésemet inkább hangtalanul magamban tartom, mintsem emlékeztessem arra az aprócska, ámde nem elhanyagolható tényre, hogyha annak idején az ügyét a "nagykönyvben" leírtak szerint viszem végig, akkor most rangja sem lenne, amin megszólíthattam volna. - Viszlát, Morison _Zászlós_! - búcsúzik a férfi biccentését látva a technikus, némiképp hangosabban és az eddiginél is szemtelenebb módon, nem felejtve el a megfelelő helyen megnyomni a mondatát. - Pff... - a pilóta távozása után szánakozó ábrázattal a képén rázza meg fejét és hüvelykujját többször is csuklóból rázva meg, a távozó fickó után mutat. - remélem jól meggondolta Mr. Sajttolvaj szerepét ebben a küldetésben, Százados... mert én az első Morison - mini aszteroida találkozónál nagy összegben a kavics győzelmére fogadnék... - bólogat maga elé, majd kapcsol - úgy értem persze nem akkor, mikor maguk is a fedélzeten vannak, csak tudja... - felemelt balom mutatóujjával jelzem Foster-nek, hogy jó lenne, ha a következő néhány másodpercben takaréklángra venné vissza a folyton járó bagólesőjét. - Morison Zászlós a lehető legjobb választás volt erre a feladatra. Nála nem sok képzettebb pilótát ismerek. - nem mondom, hogy tévedhetetlen vagyok, de az elmúlt évek az eredményeim alapján úgy gondolom engem igazolnak, na és azt, hogy van szimatom az ilyesmihez. - Láthatóan egyetlen porcikája sem kívánja ezt a rizikót, ami ezzel a magánakcióval együtt jár... és hát valljuk be, ezért nem lehet elítélni, mert, ha normálisak lennénk, mi is hasonlóan viszonyulnánk egy potenciálisan életveszélyes feladathoz. - Dr. Jones egyik pillanatról a másikra kiszélesedő vigyora engem is egy halovány mosolyra késztet, majd hozzáteszem: - Van egy olyan érzésem, hogy éles helyzetben sem fog minket cserben hagyni. - pillantok a rosszallóan, fejét csóváló szemüveges társam felé, aki az első adandó alkalommal magához ragadja a szót: - Megérzések, Uram? Ettől azért racionálisabbnak ismerem magát. - tisztában vagyok vele, hogy az infó guru már a találkozónk legeleje óta egyszerre kételkedik a pilótánk rátermettségében és megbízhatóságában, de most kénytelen kételyek között maradni a bevetés órájáig. - Ha szeretné, megbeszélhető egy nem hivatalos rangkiosztás, Moor. Mondjuk, a Tizedeshez például mit szólna? - kérdésem költői és tudom, hogy tudja, hogy mire utalok, ahogyan azt is, hogy ismerem a múltbeli tevékenységét, vele együtt pedig a részleteket, ami idáig vezetett, ahol most is van. - Pihenjen egyet, mert hamarosan újból hallani fog felőlem. Egyébként pedig köszönöm, hogy itt van velünk. - bajusz nélküli ábrázatom mosolyával búcsúzom tőle, amit remélem jól az emlékeibe vés, mert nem lesz túl sok ehhez hasonló alkalom a jövőben. - Csak maga után tündérke, csak maga után! - fakad ki mellettem Foster, de hát mit is várhatunk akkor, ha olajat löttyintenek a tűzre. - Mit nem merészel ez a nőszemély... hallotta ezt Dr. Jones? - háborodik fel a hallottakon a "sértett fél", mire a nagydarab fickó egy "mégis mire számítottál" képet vágva még csak most ocsúdik fel a puszi elcsattanása után. Miután a vendégeink a távozás útjára léptek, mi sem maradunk tovább, hiszen rengeteg dolgunk van még, melyek között első helyen szerepel a tervek gyakorlatba történő átültetése.
//Köszönöm mindkettőtöknek a játékot, és ne felejtsetek végrendelkezni, mielőtt küldetésre indultok Mills oldalán. //
Sok időt fektettem ebbe a nyomozásba. Nem csak azért, mert McGroover kért erre, hanem azért is, mert tudni akartam. Ha igaz, amit William hisz, és Raven tényleg az ellenállás tagja, akkor van remény. Ha jól játszom ki a lapjaimat, akkor kiszabadulhatok ebből az ördögi körből. Így hát amint volt szabad percem, átnéztem a nyilvántartásokat, a naplókat, a kamerafelvételeket, mindent. Hiányzó fegyver, hiányzó jelentések, programhibák. Mintha a nő körül egy állandó számítógépes vihar lebegne, amely pont akkor csapja le az áramot, amikor valami történik, vagy eltűnik. Bizonyító értéke van? Nincs. De gyanúsnak elég gyanús ahhoz, hogy egy próbát tegyek. Nem sokat használunk ma már a PDA-n kívül más adathordozót, de most vettem egy chipet, aztán a régi filmek közül is. A rendszerről lecsatlakozva szerkeszteni kezdtem. A Terminátor film közepére helyeztem egy üzenetet a másik 5 film jeleneteinek szövegét összevágva. A másik öt filmet is feltettem a chipre vágatlanul, csak a Terminátor volt végül megszerkesztve. Miután végeztem, felöltöztem, és mielőtt elindultam, rákerestem Raven PDA jelére. Jack Pokla bár. Hát persze, imádja a helyet. Fogtam a cuccaim és már indultam is.
A bárba érve azonnal őt keresem a tekintetemmel. Amint meg van, oda sétálok hozzá, és kedvesen rámosolygok. - Raven! Szia! Jól vagy? Hallottam, volt valami baleseted. Semmi komoly, remélem. - teszem kezem a vállára megszólításkor, aztán elveszem, ha rám figyel. Ha van hely, az asztalához ülök, vagy ha a pultnál lebzsel, akkor mellé csüccsenek. - Láttad az interjút Glóriával? Micsoda nőszemély! - sóhajtok fel drámaian, aztán a koktél listát kezdem bújni. - Mit is mondtál, mit szoktál te itt inni? - kérdezem, enyhe fintorral emlékezve a legutóbbi részeges estémre. Akkor eléggé görbe lett a nyomvonalam...
*Nem készültem ma Madinára, ez az igazság, még sem ért váratlanul a felbukkanása, és a véletlenekben sem hiszek. Végül is csak előrehozta azt amit már úgy is terveztem, csak kicsit elakadtam Bruce halála miatt. Jenkinsnek igaza volt, nem szabad elhagynunk magunkat, mert elszalad mellettünk az élet, az ellenségek meg leparkolnak, de szükségem volt arra, hogy elengedjem és megtanuljak nélküle élni. Az életem része volt akkor is, ha kényszer szülte, de mi a legjobbat hoztuk ki belőle úgy, hogy a szerelemnek nem volt alapja. Szerintem pont így volt tartós és abszolút őszinte, bizalmas a kapcsolatunk. Hiányzott, és a halálával egy csomó más változás is beköszöntött az életembe. Voltak jó dolgok és rosszak is….bár a költözést már megszoktam, az utóbbi időben elég sűrűn volt benne részem. A kabin az kabin, egy hely ahol az ember személyes holmijai vannak és ahova minden nap visszatérhet, hogy aludjon. Minden mást magamnál tartok, ami fontos az meg a kuckóban van. Az egyetlen hely ami nem változott Bruce halálával. Még Jack Pokla is más volt ha úgy vesszük…és lám, Madina is becsorgott ma. Nem igazán találkoztunk az első, nem teljesen véletlen kontakt óta, én nem kerestem. Mondhatni elkerültem hacsak tehettem, de távolról figyeltem, főleg azután, hogy rám robbant a labor. Jenkinsszel megdumáltuk, hogy nagy esély van arra, hogy Madina volt a főszereplője és a háttérben minden bizonnyal McG állt, ehhez gyűjtöttem bizonyítékokat, akár megalapozott volt, akár csak egy gyanú. Madina érintése a vállamon akkor ér, amikor épp töltök magamnak az elém tolt üvegből. Kínálás nélkül hajtom le a pohár italt, orrom alatt elmormogva az újabb változást. * -Ezt rád, Bruce! *Az elsőt mindig rá iszom, vagyis ez azt jelenti, hogy nem régóta vagyok itt, csak elbeszélgetem az időt Jack-kel hátul, a titkos szeszfőzdéjében. Csak azután fordulok Madina felé immár mosolyogva, hogy a Búfelejtő lecsorgott a torkomon. Hangommal egyszerre koppan a pohár alja a pult tetején. Szeretek a pultnál ülni, mostanában főleg és nem igazán van kihez odaülnöm. Sammy beszerelmesedett, Hartley-t a tavasz beköszöntével leette a fene a Perdára, Denisov megint kavar valahol míg rám nem talál, hogy belerángasson egy öngyilkos küldetésbe, a többiek meg nem isznak. * -Dehogy, semmi komoly. Halhatatlan vagyok. *Kezemmel integetek, azzal váltom ki a köszönést, de már kattant is bennem a kapcsoló, átváltottam gyanakvó szűrőre. Érdekes, hogy egyből ezt említette, és én voltam az első akihez idejött és érdekes, hogy idejött. Madina tetszését nem nagyon nyerte el Jack Pokla.* -Rafinált és törtető. Bírom a csajt. *Szándékosan mondok ellen, már csak azért is, mert ezek szerint megizzasztotta Madinát. * -Búfelejtőt. *S most tolom elé az eddig kezemben lévő üveget, de még mindig nem engedem el. Vigyázok rá, ha kér, én töltök csak poharat kell szerezzen. Elég egy intés Jacknek, még ha úgy is tűnik, hogy másfelé néz, az egyik szemével ránk figyel. * -Mi járatban itt? Gyümölcslevet a teázóban osztogatnak. * Na ez egy nyelvnyújtós mondat volt, nem véletlenül. Semmi nincs véletlenül, ahogy az én megjegyzésem sem, rámutatva arra, hogy legutóbb egészen más benyomást tett rám, de az ő ittléte sem az. Azonban csak a hangsúly és a szavak megválasztása az ami hajaz a nyelvnyújtásra, fizikailag nem teszem meg, helyette talányosan elmosolyodom.*
Raven - természetesen - iszik, mikor rá találok. Remélem nem részeg annyira, hogy ne fogja fel, a jelenlétem, vagy hogy egyáltalán beszélek hozzá. Amikor oda érek, leteszi az üres poharat, olyan hangosan koppan, hogy egy pillanatra azt hittem, eltörik, de jobban bírja, mint amilyennek tűnik. Legyintget, megnyugtat, aztán rám néz. Glóriát magasztalja, mire egy kis mosoly jelenik meg az arcomon. - Azt hiszem, ebben hasonlítotok. - mondom leülve, majd amikor elém tolja az üveget, elveszem, megnézem, megszagolom, aztán vállat vonva elveszem a poharát és töltök magamnak 4 centet belőle. - Hiszed vagy sem, de hozzád jöttem. Gondolom nem hagyod, hogy a baleseted kizökkentsen a kerékvágásból, szóval hoztam neked valamit. Ajándék, a pihenős estékre. - veszem elő a táskámból a chipet, miközben direkt utalgatok mindenre, amire történt, és arra, amit csinál. Átcsúsztatom neki a pulton a tárgyat, aztán lehajtom az italt. Nem is köhintek, kicsit megköszörülök rá a torkom. - Szereted az akciót ugye? Annak a típusnak tűnsz. A terminátort ajánlom. A közepe felé lesz igazán ütős a film. A többi se rossz, de az a legjobb. - mondom, megpaskolva Raven vállát, aztán mint aki jól tette dolgát, az órámon pötyögve fizetek italért, össze is csukom a táskám, és felkelek a székről, hogy tovább menjek a dolgomra, haza, hogy pontosabbak legyünk.
*Madina nem nagyon ismerhetett meg, ha azt nézzük, mennyire távol állunk egymástól. Az, hogy egyetlen találkozásból majdnem konkrét képet fest rólam két szóban, alaposabb ismeretekre ad gyanút. Hát persze nem véletlen, hiszen Jenkins is megmondta, hogy a csaj McG embere, és nem kezdő. Másrészt pedig olyan motiváló alany van a kancellár kezében, képletesen persze, mert igazából Jenkins egyik fagyos ágyikójában pihen, hogy Madina bármire képes érte. A bármire pedig egy robbanó kőben materializálódott. Konkrét bizonyítékom nincs, remekül eltüntette valaki a nyomait, de pont ez adott a kezembe bizonyosságot. Ezek alapján ugyan nem tudom a prostituált törvény kezére adni, de a magaméra igen. * -Köszönöm a bókot! *Vidoran, vadul mosolyogva mondok köszönetet, valóban bók ez, főleg ha azt is hozzáveszem, hogy Madina engem ugyanúgy csíp, mint én Gloriát….nem vagyunk pedig ivócimborák és nem szoktunk együtt shoppingolni, merőben más az ízlésünk, jóllehet DeVittonál összetalálkozhattunk volna, Gloriának telik a Dominium sztárszabójára. Ami végül feldobja a szemöldökeimet a homlokomra, az az egyébként rám jellemző pofátlanság, amivel kikapja a kezemből az üveget és a poharamat is elcsaklizza. Nem tátogok a meglepetéstől, rezignáltan szemlélem, igaz az első pillanatban volt egy önkéntelen megmozdulásom az üveg visszaszerzésére, de végül is nem vagyok irigy. Másrészt, amíg itt issza, addig Jack-ét issza és azt nem nekem kell kifizetnem. A saját termoszomért közelharcot vívtam volna, ha nem én kínálom meg öribariból. Az ajándékra felkapom a fejem, Bruce-t feledve rákönyökölök a pultra és fejemet a tenyerembe hatjva nézek fel Madinára. Arcomon feszült kíváncsiság ver tanyát. Mégis mi a francot akarhat tőlem, ráadásul ajándékot is hozott.* -Nahááát! Csak nem egy másik robbanó követ? *Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá, amúgy sem az én stílusom segg alatt keverni a paklit. Közben előkerül valami, egy normál adathordozónál kisebb chip. Olyasmi, mint amilyet én rejtettem el Jenkinsnél és Castillonál. Nem nyúlok a chipért, csak röpkén szemügyre veszem, konstatálom, hogy a pulton van és felém csúsztatja. Inkább az üveget és a poharamat veszem vissza, mivel gyorsan érdektelenné vált Madina számára. Töltök magamnak még egyet és lehajtom, nyelés közben bólogatok, mosolygok. Picit összeszűkülő szemekkel hallgatom a filmajánlót. Mi a picsa? Terminátor? Ez valami utalás akart lenni, vagy csupán abban van valami utalás, vagy az egész csak egy hecc része? * -Höööhhhh! *Hangot adok a hökkenésnek amit a vállon veregetés meglehetősen magabiztos és felsőbbrendűsége vált ki belőlem. Madina elfordul, de nem hagyhatom ennyiben, kérdéseim vannak és válaszokat akarok, még mielőtt rákattanok egy retro filmre. Lehuppanok a bárszék tetejéről, ezzel rögvest eldobva magamtól a viszonylagos egyenlőséget magasság tekintetében. Elkapom Madina karját, hogy legalább felém forduljon.* -Héé! Miért nem nézzük meg együtt? Egyébként mi franc ez a fene nagy barátozás? Most így hirtelen? Kicsit elkéstél a beteglátogatással. *Nem számonkérőn szólok hozzá, hanem vigyorogva, ha már barátkozunk, meg filmezünk, együtt iszunk – és hogy lehajtotta már Jack búfelejtőjét?! Köhögés nélkül. Edzett? – azért ez már valami. *
Nem játszom meg magam annyira, mint mikor először találkoztunk. Azt akarom, hogy oka legyen megnézni a filmet, és ha konkrétabban üzenem, hogy van benne látnivaló, talán gyorsabbá válik az ügyem. Persze tudom, hogy a tűzzel játszom, de őszintén szólva nem látok más kiutat ebből a labirintusból. Igyekszem úgy megválogatni a szavaimat, hogyha esetleg, valamilyen úton módon valaki füle épp a mi beszélgetésünket élvezné, akkor se legyen könnyű dolga a gyanúsítgatásokkal. Raven köszönömje elszáll a fülem mellett, mert nem akarom a Glóriás témát taglalni. Helyette iszok, és látom, ahogy meglepődik. Csak nem gondolta komolyan, amikor azt mondtam, hogy nem bírom? Amikor féltékenyen visszaveszi az üvegét és poharát, felvezetem a chipet. A kérdése olyan egyenes, hogy az már fáj. Biztosra veszem tehát, hogy nincsenek kéretlen fülek a közelben: ő biztos tudná, ez az ő fészke. - Paranoiás lettél? - kérdezek vissza nyugodtan, oda csúsztatva a chipet, bár nem várok választ egyáltalán. Helyette megpaskolom a vállát és már indulok is. Indulnék, de Raven köhintés közben elkapja a kezem és újabb kérdésekkel bombáz. Ugyan azzal a fásult pillantással illetem, mint Jenkinst, mikor játszani akart velem az ébredőben. - Sajnos nem érek rá, randevúm lesz, a beosztásom pedig kevés szabadidőt enged. Egyedül kell megnézned. - mondom utóbbi mondatot nyomatékosan, komoly, mély pillantással nézve a szemébe. - Vagy valami jó barátoddal... - teszem hozzá a chip felé bökve fejemmel, aztán az órámra pillantok a bal csuklómon. 45 percem van még. - Jó szórakozást hozzá. - vetek egy pillantást Ravenre, jelezve, hogy lezártam a témát, és indulnék tovább ismét. Persze sejtem, hogy ismét és újabb kérdései lesznek, hogy nem hagyja ennyiben, de ha így tesz, akkor jobb, ha szedi a lábait, ugyan is senki kedvéért nem fogok elkésni a mai találkáról.
*Madina okoz némi meglepetést és nem az ajándékra gondolok, de gyorsan túlteszem magam rajta. Elvégre bérgyilkos, vagy mi a szösz… a szösz az egy kicsi, fehér puha valami…..és bátor is, nem véletlenül, azért tudja minden következmény nélkül elvenni az üveget és a poharamat. * -Csak kíváncsi. *Messze vagyok én még Jenkins paranoiájától, de azért azt sem mondom, hogy nem lettem óvatosabb. A kancellár rendesen felrázott amikor Bruce halála után felkeresett, már csak azzal is, hogy egyáltalán megjelent. Hogy őszinte legyek, vártam tőle valamilyen reakciót, de kimerült a részvét üzenetben. A távozni akaró Madinát elkapom, a chipet a pulton hagyva, ám Jack eléggé szemfüles – leginkább szemes – ahhoz, hogy egy tiszta poharat ráfordítson az apró adathordozóra. Míg alkudozom, addig biztonságban van, hiszen Jack szemei külön-külön is figyelnek rá. Madina rezignáltan pislog rám, mintha csak egy apró kis bogarat látna a kabátján, de nem veszem magamra. * -Randevú?! Azta! Akkor nem McG szervezte le, ugye? *Sikerül őszintén örülnöm a programjának, jóllehet hidegen hagy, hogy épp szexelni készül. * -Jó baráttal? Nem igazán segítettél most, de egye fene. *Hagyom annyiban, de őt magára nem és mikor elindul a tüntető óranézést követően, tipegek utána gyorsan szedve a lábaimat. Egészen az ajtóig kísérem.* -Köszi. Egyébként mire számítasz, mi lesz ha megnézem, vagy megnézzük a nagyon jó barátommal. Talizunk megint? Megdumcsizzuk? Vagy olyat látok ami miatt máris azt teszem amit akarod, hogy tegyek? Tudod mit? Lássuk csak kivel nézzem meg és hol? Esetleg az első szinten. Az jó hely. *Annyira igyekszem megelőzni, hogy picit szembe fordulhassak vele, hogy lássam a reakcióját amikor az Alvók helyét emlegetem, hogy megbotlok a saját lábamban. Szerencsére már gyakorlott vagyok és nem esek hasra, nem töröm ki a bokámat, épp csak csetlek-botlok két lépésnyit, míg vissza nem nyerem a kezdeti pozíciót. A figyelmemen ez nem ront semennyit sem, szemeim Madinán függenek.*
Raven szavai nem állnak összhangban a tetteivel. Azt mondja kíváncsi, de még is annyira tart attól a nyomorult chiptől, hogy a pulton hagyja. Szerencsénkre Jack ügyel rá, látom miként teszi rá a poharat, mielőtt még elindulnék. Raven azonban nem hagy messzire menni, a kérdései, és döbbenete irritál, de még nem idegesítem fel magam rajta. - Tudom, meglepő, de van saját akaratom, és vágyaim. - válaszolok a kancelláros kérdésre. Aztán jelzem neki, hogy egy jóbaráttal - feltételezhetően JL-essel - kéne megnéznie a filmet, de elsőre teszi a hülyét majdnem pofára is esik hozzá, ahogy kapkod, aztán pedig olyat mond, amire nem számítok. Megkapja hát ugyan azt a jeges tekintetet, mint Jenkins. Legszívesebben megütném, de aztán rájövök, hogy amit érzek, az nem düh, hanem mérhetetlen csalódás. - Azt hiszem, félre ismertelek, Raven. Tárgytalan az egész. - fordulok meg az ajtóban. Határozott léptekkel megyek a pulthoz, és félre téve a poharat a markomba fogom a chipet. A legkevésbé sincs kedvem ezt az üzentet Jenkins bármely pincsijének oda adni, és azt sem akarom, hogy tudjon arról, mi van ebben benne. Kár egyébként. Raven igen ígéretes szövetségesnek tűnt ebben az egészben, de úgy tűnik, nem bízhatok rá olyan dolgokat, mint amire gondoltam. Ő is két felé játszhat, de nekem most nem erre van szükségem. Minden szó nélkül sétálok aztán újra kifelé, és azon gondolkodom, ki lehetne a következő ember a listán, aki segíteni tudna nekem, most, hogy Raven megbízhatatlanná vált a szememben. Mindenesetre igyekszem arra törekedni, hogy ezek az események ne vetítsenek árnyékot a mai napra. Ha jókedvű vagyok, Lucassal is jobban alakulhat ez a nap, és ő is fontos része lenne ennek az egésznek.
*Madina kijelentése a randevújával kapcsolatban, csak annyira lep meg, hogy van élete a bérgyilkosságon kívül is. Nem sértődöm meg, hogy nem csak velem foglalkozik. Akkor is mehetett volna randira, amikor megbuherálta azt a követ, beljebb lennénk. Nyugodt lélekkel indulok utána, mert tudom, hogy Jack nem hagyja másnak elvenni, még csak ránézni sem azt ami az enyém. Azt ugyan nem tudom mit művel vele, de biztosa vagyok benne, hogy mikor visszafordulok a pult felé, még mindig ott lesz. Sajnálatos módon az igyekezetemet kissé komolytalanná teszi a vétlen megbotlás, de a lényeg az, Madina mit szól Jenkins nevéhez. Nem ő az egyetlen barátom, szépen is néznék ki, másrészt kettőnk között barátságról még nem eshet szó, csupán szárnypróbálgatás ez a részünkről, de egész jól haladunk annak ellenére, hogy egyikünk sem bízik maradéktalanul a másikban. A bizalom csupán kényszer megoldás. Egyenlőre. Madina jéghideg pillantása úgy pattan le rólam és a mosolyomról, mint szaros bogár a városi étterem teraszának üvegablakáról. * -Nahát, nahát! Hagyjuk ki a kancellárt? *Érdeklődöm tőle a nyilvánvalót, legalább erre is választ kaptam. Tipegek utána, tudom, hogy a chipért megy, mi másért? Ám a kíváncsiság már beette magát a vágyaim legmélyebb bugyrába, nem hagyhatom, hogy üres maradjon az a hely amit Madina kapirgált ki benne az első percekben. Intek Jack-nek, közben megfogom Madina karját és próbálom magam felé fordítani, hogy lefoglaljam az ajtó és a pult közötti rövid kis úton, legalább egy pillanatra. * -Héé! Nem rá gondoltál oké. Akkor más barátra. Nem probléma, úgy is csak vicceltem. Kinézed belőlem, hogy Jenkins a barátom? *Őszintén tudok kérdezni, akárhogy is, de Jack kap fél másodpercet arra, hogy cselekedjen. Sosem tudom mikor merre néz, de bízom benne, ő sem a barátom, nem tárgyalom meg vele a szerelmi életem, nem sírom el a bánatomat a vállán, de az egyik legjobb felvásárlója vagyok, másrészt a Búfelejtőn kívül más kapcsolatunk is van. Ő, tudtán kívül a JL egyik legjobb információs sztrádája. Ha Madina látja is mit tesz Jack a chippel, remélhetőleg nem olyan gyors, hogy tegyen is ellene. Jack egy mozdulattal elhúzza a poharat maga felé, hogy a chip kiessen alóla a pult alá, majd betesz helyette egy perditet. Jelzésértékű. * -Szóval mi lesz ha megnézem a filmet? Talizunk újra? Majd én kereslek, költöznöm kell, de még nem tudom hova. *Bruce halála miatt nem maradhatok a katonai szálláson, de jobbat akarok a harmadik szintnél, kérdés, hogy meddig tart jóvá hagyni a tudósok szálláshelyére beadott kérelmemet. Ha Madina a perditet szerezte meg és nincs oka nagyon sietni, még megjegyzem neki az érmére intve a fejemmel.* -Tartsd meg, még jól jöhet.
Jenkins kancellár nem szó szerinti szóba hozatala rohadtul böki a csőrömet. Kezdve azzal, hogy ezt megint egyfajta fenyegetésnek fogom fel, azokból pedig már nagyon elegem van. Ideges vagyok, de nem hagyom az arcomra kiülni, csak a szemem csillogása változik vészessé. Elindulok vissza a pulthoz, miután meggondolom magam, de Raven pont addig húzza az időt, hogy Jack el tudja tenni a chipet. Megtorpanok ennek látványára, és ha ma este nem lenne programom, holnap bizonyára betört koponyával cipelnék ezt a nyomorult kaméleont az orvosiba. Minthogy azonban más dolgom van, nem élek a lehetőséggel. Közben Raven csipogása se kerüli el a fülemet, noha a tekintetem egy ideig a pultoson tartom. Amikor felteszi a kérdést, hogy kinézem-e belőle, rá tekintek, de nem válaszolok. A kirakott perditre meg se rezzenek, nem veszem el, de jól megjegyzem magamnak. Helyette én fogom meg a karját, és behúzom a mosdóba, ha kell, erőt használva hozzá. Szeretnék négyszemközt beszélni vele, és ez azért érezhető. Ott, ha van valaki, egy határozott "Kifelé!"-vel takarítom ki onnan, hogy aztán Ravent a falhoz lökhessem. Nem vagyok (túl) durva. Még fájni sem fájhat neki, nem hogy meglátszódjon. Visszafogom magam, pedig legszívesebben komolyságot vernék az állandóan össze-vissza pofázó szájára. - Tisztázzunk valamit. Egyikünk sem most jött le a szélvédőről, és tudod, hogy mi az, amire szükségem van. Ha bármelyikőjüknek csak utalást teszel arra, hogy létezik egyáltalán a chip, a következő ajándék nem pihenni fog küldeni pár hétre, ebben biztos lehetsz, és nem fog kelleni hozzá se engedély, se semmi. - mondom halálosan komolyan, míg a szemeimet Ravenen tartom, egy lépés távolságból. Ha ismét fenyegetést kapok a lányom miatt, amiért kvázi segítséget kérek egy JL tagtól, akkor nem fogom fű alatt megpróbálni kijuttatni őt innen. Akkor át fogok menni abba a hidegvérű harcikutyába, aminek kiképeztek... még ha most próbálok jobb életet is élni. Fáradt vagyok, de nem kétségbe esett.
*Költői kérdésre, költőim pillantást kapok Madinától, miután Jack biztonságba helyezte számomra a chipet. Sok ötletem van arra, hogy mit fog erre lépni a csaj, kezdve azon, hogy ott helyben felken a pultra, azzal végezve, hogy szimplán átugrik a pulton Jack-hez és megkeresi a chipet, de ennél sokkal megfontoltabb, ha azt ugyan lehet megfontoltnak tekinteni, hogy karon ragad egy tűsarkakon egyensúlyozó nőt. Még a perditre sem reagált, pedig az jelzésértékű volt Jack részéről, amit kifejezetten értékelek tőle, pedig nem számítottam rá. Ez a Jack olvas a gondolatokban, olyan mint Jenkins, csak szebbek a szemei. Madinával harcolni halott ügy, és szeretném ha én még élő maradnék azután is, hogy kijöttünk a mosdóból, merthogy arra cipel, én meg hát hagyom magam, bár elég nehéz botladozás nélkül tartani vele a tempót. * -Húúú de sürgős lett valakinek! *Csipogom szándékosan túlharsogva a Pokolban hallatszó zenét, ami elég vad a helyhez illően. Csupa szívet dobogtató dob és mély basszus dübörög kíséretként. A mosdóban aztán Madina fokozza az élvezetet és a feszültséget, ráripakodik az ott éppen a pasikat kitárgyaló két szőkeségre, akik ránézésre is a flotta legalján helyezkednek el, valószínűleg csak a pasik miatt jelentkeztek katonának és a legközelebbi küldetés után ki lesznek penderítve onnan, mint jómagam. A két szőkeség tócsányira kerekíti a szemeit, én bájosan mosolygok rájuk Madina kezén lógva és még integetek is, alig észrevehetően jelezve a fejemmel, hogy inkább menjenek. Miután magunkra maradunk, azonnal berobban a tudatomba a deja vu. * -Nahát Cromwell kapitány reinkarnációja! *Nyögök fel ahogy a falhoz nyekkenek, és igen, pont olyan érzésem van amikor Cromwell taszított a falhoz, csak ő nem volt ilyen finom. Madinának egészen más a mondanivalója, de valahol a harag hasonló. Megint sikerült valakit kihoznom a béketűréséből, újabb pontot könyvelhetek el a halálomhoz vezető út kövei közé. Vajon miért kísértem a sorsomat? Kérdezhetné a bátyám, de ő egészen más szavakkal tenné, Jenkins meg…nos, lehet, hogy ő meg tőlem eltanulva szemet forgatna. A lényeg azonban az, hogy Madina minderre hogyan reagált, nekem ez a fontos és most már tudom, melyik irányba induljak el. A komoly szavak és a hangja érezteti velem azt, hogy most nagyon visszafogja magát, ergo kellek neki. Nagyon. Korábbi csicsergésemnek és szófosásomnak nyoma sincs amikor megszólalok, a tekintetét állom, sajátom ugyanúgy fúródik az övébe, mint az a jeges fény az enyémbe. Kék szilánkok csapódnak egymáshoz. * -Szóval te voltál. Hát most örülhetsz, hogy nem sikerült. Egyébként meg csak tudni akartam, hogyan viszonyulsz Jenkinshez. Tudom, meg is kérdezhettem volna, de az olyan snassz. A chipről meg…* Nem mondom mi lesz, mutatom. Számon „elhúzom” a zárat és eldobom a láthatatlan kulcsot. Ezt legalább el lehet mutogatni, az elektronikus zárral ellentétben.* -Most akkor megyek filmezni….csak előbb pisilek, mert az előbb, majdnem becsurgott. *Bájos mosolyt villantok és lépek is el tőle, ha hagy elmenni, vagy ő megy ki előbb a mosdóból. Mindegy is hogyan alakul, remélhetőleg nem leszek gazdagabb egy pofonnal, hogy a fal adja a másikat, de a mosoly ott kukucskál a szám sarkában. Madina állást foglalt az imént, és úgy tűnik irányt változtatott. Ez nekünk jó!*
Nem sokan tudnak annyira felhúzni pusztán szavakkal, mint Raven. Az egy dolog, hogy idegesítő stílusa van, de mellé olyan bicskanyitogatóan tud utalgatni, hogy még én is elvesztem tőle a türelmemet. A hidegvéremet nem, de a türelmemet igen. Berángatom a mosdóba, ahonnan két csajt küldök ki, elsőre bizonytalanok, de aztán nem kötekednek. Ravent a falhoz tolva tiszta vizet öntök a pohárba: én is tudom, hogy micsoda, ő is tudja, hogy mi vagyok. Csak én végre szeretnék erről a kurva helyről megpattanni a lányommal együtt. Ha pedig ezt fegyegetik azzal, mint ahogy ő emlegette Jenkinst, akkor képes vagyok kikelni magamból. A lányomért bármit és mindent. Amikor azt mondja, "örülhetek, hogy nem sikerült", kis híján elnevetem magamat. - Ha azt hiszed ez csak szerencse kérdése volt, tévedsz. McGroover csak figyelmeztetésnek szánta. De a következő már nem az lesz. Lehetőleg addig nézd meg a filmet, mielőtt még erre kérne. Rohadt nehéz lenne megmagyaráznom, miért is maradtál életben, én pedig nem szeretek magyarázkodni. - morgom oda neki, mintegy amolyan "békejobbot"nyújtva, figyelmeztetve. Azt kénytelen vagyok elhinni, hogy hallgatni fog a chipről. Sajnos kénytelen vagyok bele fektetni a bizalmamat, még akkor is, ha egyébként nem érdemelte ki. Arra nem is reagálok inkább, hogy így akarta megtudni a véleményem Jenkinsről. Megkapta rá a választ. Elengedem, amikor mosdóra akar menni, én pedig elindulok kifelé. - További szép napot. - vetem oda még mindig kicsit mérgesen, aztán ha hagy végre elmenni, akkor távozom, hogy időben haza érjek.
*Madina nem kicsit elszánt és ezt nem is titkolja. Jelzésértékű ahogyan a falhoz nyom és ott is tart. A tanúk sürgősen más dolog után néznek és kislisszolnak a mosdóból, csak egy kis integetéssel tudatom velük, hogy jól vagyok. Remélem nem jelentik, bár azt hiszem, nekik nagyobb bajuk lenne abból, hogy Jacknél vannak. Oké, nem illegális a flotta tagjainak Jack-hez járni, de nem is nézik jó szemmel, hiszen ez a hely titkos alkohol elosztó és mivel titkos, mindenki tud róla a Dominiumon. Hogy a kancellária miért hagyja békén, tiszta sor. Jack kordában tartja a többi szeszcsempészt. Sajnálatos módon nem készülök fel arra, amit Madina mond nekem, a pda-m bekapcsolatlan marad, csak én vagyok tanúja annak, hogy kimondja; McG volt a megbízó. Persze tudtuk ezt már Jenkinsszel mindketten, csak bizonyíték kellett volna rá. Sebaj, majd lesz máshogy. A lényeg azonban már a kezemben van, még ha nem is fizikailag. Madina _nem_akar_megölni_ . Akkor sem ha McG parancsolja neki. Micsoda megkönnyebbülés és a történtek remek végkifejlete. Végre felfogta, hogy az az út nem járható, bármennyire is kecsegető volt, vagy tűnt mértéktelen hatalomnak. * -Oké, rendben. *Mondom ezt úgy, hogy tényleg komoly vagyok és úgy is nézek a szemeibe. Nincs stikli, nincs humor, semmi tréfálkozás. * -Bízhatsz bennem. Megnézem és nem szólok róla senkinek. *Szar ügy, mármint neki. Senkiben nem bízhat, bennem sem bízik, csak muszáj. Én vagyok a kisebbik rossz. Amikor elenged sem folyok le a falról, nem kell pisilnem, csak úgy mondtam, bár a lelkiállapotomat tekintve tényleg már be kellett volna csurrannia, de kinőttem már abból a korból. * -Neked is szépet! *Válaszolom már a hátának és aztán….veszek egy nagy levegőt. Sokszor nem mérem fel az ellenfeleimet, bár eddig is sikerült kioldalaznom a pocsék helyzetekből, de meddig tarthat a sikersorozatom? Szarban vagyok az kétségtelen, de még nem ér nyakamig a kulimász. Még? Nem is fog, baszki! Várok még pár percet, hogy a torkomban lévő szívem a helyére csússzon, majd visszamegyek Jack-hez, a chipért nyúlok és már ott sem vagyok.* -Köszi Jack, jövök neked eggyel. -Kettővel te kis törpe! *Megemelt kezem kinyújtott középsőujjával integetek neki, de már csak a hátamat láthatja ahogy kilépek a csehóvól, aztán irány az alsó szint, kedvenc helyeim egyike, mely remélhetőleg kellően néptelen és nyugodt. Hát, a jövő kifürkészése nem midig volt az erősségem.*
//Köszönöm a játékot, remek volt és remélem a következő is épp ennyire lesz élvezetes. //
*A tűzvölgyi kaland után nem tudtam kellőképpen lábadozni, mert Denisovval megint bajba keveredtünk. Nem meglepő, vele mindig belenyúlunk olyasmibe amibe nem kellene, de momentán ebben az esetben nem mi kerestük a bajt, megtalált magától. Utána pedig pihenésképp és mert a perdaiak Shiennel ünnepe kiváló alkalom volt arra, hogy a bátyámat meglepjem apánkkal, meg figyelmeztetnem is kellett a tesómat arra, hogy az arca némiképp ismertebb lett a kelleténél, leutaztam a Perdára. Ebből kifolyólag nem volt időm feltölteni a készleteimet, így mikor visszatértem, már kissé megnyugodva, az első – na jó, a második – utam Jackhez vezetett. Tywinnával még nem építettem ki a megfelelő Nedves álmok hálózatomat, maradt hát a jól bevált és kedvelt Búfelejtő, ami egyébként sokkal humánusabb ha arról van szó, hogy az ember lánya azért maradjon észnél is ha lehet. Szégyen és gyalázat de be kellett vallanom, hogy van az a perdai ital, amit még én sem bírok. Nagy elánnal rongyoltam be Jack-hez és ugyanazzal a lendülettel már mentem is hátra a titkos kis szeszfőzdéjébe, ami a bár hátsó traktusában kapott helyet egy eldugott lyukban. Egy szellőző mellett volt a bejárat, ami nem látszott ajtónak, inkább csak beugró volt a közönségtől is takarva, ami mögött rejtezett a szoba. Lyuk, kabin, és mivel pont a szellőző mellett volt, még azt is megoldotta, hogy a szagok és mindenféle lepárló gázok elvezetődjenek. Ott bonyolította az üzleteit másokkal és velem. Hátitáskámban a három termosszal léptem ki, mint aki csak kicsit el akart vonulni a világ elől, majd ültem fel az egyik magasított székre a pultnál. Jack olykor beugrott kiszolgálni, és én is jobban szerettem a humán erőforrást a pult mögött, de most lemondtam róla. Kaptam is kérésre egy Búfelejtőt pohárban és azt szopogattam élvezettel. Úgy cuppantam rá a pohárra, mint éhes gyerek az anyja csecsére, lassan ittam, hogy tovább tartson. Közben elnézegettem a földi idő szerinti délután nagyközönségét, mert hát a nap fénye ide nem ér be, lévén ezen a helyen még az űrre néző ablakok is csak a képzelet szüleményei, sőt, még a Perdát távolról mutató képernyők sincsenek, mint egyes kabinokban. Szerettem ezt a helyet, megfelelő hangulatot adott, a sötétség a félhomállyal romantikázott, az érthetetlen zsongás pedig gépi zenével karöltve hullámzott a nagy teremben. A robotkarok halkan szisszentek minden egyes mozdulatuknál, a poharak koppantak a pulton, mások nevetgéltek. Ideális hely arra, hogy az ember lánya kikapcsolódjon és a jövőbeli terveit szövögesse. A bal karomon már nem volt rajta a kemény és merev rögzítő, de a fekete, csatos ujjnélküli kesztyűm még takart egy kötést, ami rugalmas volt ugyan de tartotta a gyógyulásban lévő karomat. Szerencse, hogy jobb kezes vagyok, különben megszívtam volna. Hála a perdai Isteneknek – manapság már megengedem magamnak azt a luxust, hogy higgyek bennük – a munkámban nem akadályozott a sérülés, az ujjaimmal nem volt semmi baj, azokkal vígan pötyöghettem a pda-n gondtalanul. Miután elfogyott a piám, a pultra koppintottam a poharat és intettem a karnak, hogy hozzon még egyet. De persze szeme nem lévén ügyet sem vetett rám. Na ezért jó ha Jack a pult mögött áll, mert ő a százfelé néző szemeivel könnyebben kiszúrta volna, hogy még szomjas vagyok. * -Még egyet ebből. *Toltam előrébb a poharat és a hangra már érzékenyen reagáló robotkar szisszenve mozdult, majd újratöltött. Biztonsági okokból inkább elvetem tőle az üveget, amiben a csodálatos nedű volt és a magamévá tettem. Ilyet is lehet, de akkor az egész üveget felszámlázzák. Sebaj, majd lenyúlok innen onnan némi apró kreditet. Fülig ért a szám, és az ajkaimhoz emeltem a poharat. * -Szia. Te az enyém és én a tied. A halál sem választ el minket egymástól. *Ez volt az én pohárköszöntőm magamnak, majd belekortyoltam az italba. Ma ilyen lassú napom van, mindent a legutolsó másodpercig kiélvezek. Közben tervezgettem kihez menjek, mit intézzek el. Jenkinshez is be kellene kukkantanom, régen vittem neki menza kaját és bár kancellári minőségű kávét ihatok Terson jóvoltából, azért a társaság nem mindegy. Jenkinsnél van hab is. Igen, fel kellene keresnem az öregfiút, meg persze kíváncsi vagyok hogyan küzd meg az apasággal. Pelenkákkal. Kakival. Sok kakival. Mert ezek a mini szörnyek sokat és büdöset kakilnak. Oké, én is voltam ilyen mini szörny, de nem magamat tettem tisztába. Kissé elkalandoztam, de hát ez a nap már csak ilyen, rám tört a szentimentalizmus. *
* Johnny eléggé hosszadalmas és bonyolult időszakot élt át az útobbi időszakban, még csak nem rég sikerült felvennie a fonalat az új helyzettel, de már fenyegető üzenetek sorát kapta a kommunikátorán. Kedvesen és udvariasan próbálják rávenni, hogy mihamarabbi házasság kötésre, de őt nem ilyen anyagból faragtál. Ellenállni aligha tudna egy egész rendszer ellen egyedül, de mindent elfog követni, hogy mihamarabb megszabadulhasson ezektől a féleszűektől. Az utóbbi napjai kiképzéssel teltek, miszerint alkalmazkodnia kell az újdonsült egységével a szigorúan titkos megbízására. Természetesen az egészet unalmasnak és fárasztónak vélte, így nem is tanúsított nagyobb figyelmet, de feladatát attól függetlenül elvégezte. Noha a sok plecsninek hála, amit hosszadalmas pihenője alatt elért, az ember arra gondolna, hogy megkönnyíti az életét, de valahogy mégis pont ennek az ellenkezője következett be. ~ Az elvárás az egekben, de amúgy még egy hátvakarást sem. ~ Valahol úgy érzi, hogy le kell vezetnie azt a sok felesleges energiát, amit a kiképzések alatt egyáltalán nem tudott levezetni, hisz a parancs osztogatásban nem-igen lehet elfáradni. Már hamarabb is meglátogatta volna kikapcsolódás miatt a helyet, de valahogy nem jutott el idáig. Jack pokláról csak húzott szájjal beszélnek a felettesek, mégis idejük egy részét ott töltik, ez pedig bőszen az álszentségre utal. Az állomáson egyedül ezen a helyen lehet olyan italt kapni, ami valamit is felejteni tudna. Az üzlet helység gyorsan helyet is foglal a pultnál, hogy a robot karok közelébe lehessen. Mellette egy fekete üstökű lány foglal helyet, aki már rutinból, vagy éppen tapasztalatból az üveget kikapta a robotkar szorításából. * - Kérek egy Silverhandet... * Mondja lesújtó tekintette a karoknak, de valahogy mégsem történik semmi. * - Állíts össze 60 milliliter tequilát, 1 cent narancsal ,és tegyél bele egy kanál mézet. Tegyél bele egy chili paprikát, és kérek hozzá egy pofa sört. * A rendelés után hátradőlve várja, hogy a karik elkezdjenek mozogni, de valahogy a csoda nem következik be. Így egy mélyebb sóhajjal csak annyit mond, hogy '' Tequila ''. Ezután a karok bőszen egy üveget hoznak elő a poros polcról, amit a lánytól tapasztalt ügyességgel magához is vesz, mielőtt még egy löttyöt is mellé locsolna. Csalódottan a lányhoz fordul, majd tekintetét keresi. * - Ne haragudj szépségem, nem akarlak zavarni, de megmutatnád, hogy ez a szar, hogy működik? * Sóhajából az utolsó reményt is veszni hallani, de talán az ismeretlen varázsa megmentheti az megfáradt Illidary-t. * - Milyen italok vannak itt? Lehet keverni? Ha igen, azt pedig miképp? Mert már a hivatalból, és a gépekből is elegem van. * PDa-ját az asztalra teszi, ha a lány rátekint elolvashatja, hogy a családügyi hivatal levele. *
*Lassú és élvezetes iszogatásom közepette elmerengtem azon, hogyan kellene megtenni a következő lépést és persze merre. Jenkins mindig is fukarkodott az információkkal, csak az eredményt várta el, s széttárt karjaim sem hatották meg. A kancellárok meg soha nem fognak elfogyni, az a baj, hogy ha egy elhull, jön helyette másik. Fancsali képet vágtam a gondolatra, de további merengésemet félbeszakította egy fura pasi. Kissé zilált volt, de az is lehet, hogy a stylistja állandóan részeg, vagy alapból ilyen. Ez nem derült ki az első és a második pillantásra sem, viszont ami még érdekes volt, hogy a bal karja szakasztott mása lehetett volna a bátyáménak, csak nem volt rajta szintetikus bőr. Szóval az olcsóbbik fajta volt, de attól persze még pöpec és a legjobb technológia. Nocsak! Manapság már úgy osztogatják az implant karokat, mint az étkezdében a fehérje trutyit? Ráérősen, lustán iszogattam tovább, de fél szememet le nem vettem róla. Nem is maradtam ki a mosolyogtató jelenetből, amiből tisztán levettem, hogy most van itt először és az is lehet, hogy nem sokkal ébredés után van. Alsó ajkam beharapva, nevetésemet visszagyömöszölve a torkom alá követtem az eseményeket. A robotkarok persze a bennük lévő hang felismerőkkel csak azt a rendelést tudták továbbítani, ami Jack bárjában az ital listán rajta volt. A Silverhand nem volt rajta, sem narancs, sem a méz. Bár jól hangzott a koktél, kivéve a chili paprikát, amiről némi fogalmam azért volt, de csak mert imádtam a régi földi dolgokról olvasni. Archívum kukac voltam ez tény, ideje volt ezt bővíteni a koktélok világába is. A pofa sörnél már nem bírtam tovább, kuncogtam egy sort amit belefojtottam a poharamba. Éreztem rögvest, hogy a mellém letelepedő pasi engem néz. Erre már ki voltak hegyezve az érzékeim, és felé fordultam kérdő tekintettel. Kérdőn és tök ártatlanul bámultam rá, és a feltörni készülő széles vigyort egy csücsörítésbe szorítottam.* -Nem haragszom. Nem zavarsz. Kérned kell és kapsz. *Gyorsan elhadartam a kérdéseire a válaszokat. Ezzel persze nem lesz beljebb. * -Ha keverni akarod, jobb ha megvárod Jack-et, ő bármit kikever neked abból, ami van. A karok csak az itallapot ismerik. Azt inkább ne idd meg ha jót akarsz magadnak. Az nem tequila, csak a neve az. *Szélesre engedtem a mosolyt az arcomon, majd felé toltam a Búfelejtős üveget, közben nem tudtam kihagyni a kedvező alkalmat és a pda-ra néztem amit kettőnk közé tolt. Ha pda-t tolnak elém, nincs az az isten ami el tudná fordítani a tekintetem. Az általam leginkább utált és gyűlölt hivatal levele volt.* -Baszki! Neked tényleg erre van szükséged. *Ha nem vett el még az üveget, akkor még jobban elé tolom, ha elvette, akkor csak rámutatok. * -Az első pohárra a vendégem vagy. Nem mellesleg engem sem hagynak békén, bár most van egy kis lélegzetvételnyi időm, de aztán megint rám szállnak. De most komolyan! Mi vagyok én, szülőgép? Tenyészkanca? Hát nem? Az ember szüljön akkor amikor akar, meg persze attól akitől akar. De csak feleslegesen tépem számat, valahányszor rávilágítok a rendszer hibáira. Ha nem köteleznék, már régen teleszülték volna az egész Perdát. Mindenki boldog lenne! Egészségedre. *Nagy elánnal, és hadonászva mondom a magamét, teljesen beleélve magam az ellen propaganda szövegbe, amivel hiába kilincselek. Aztán magamnak is töltök még amint visszakaptam az üvegemet, és a poharamat az övéhez koccintottam, mert poharat azt kapott az üvege mellé, azt kérni sem kellett. *
* Az üveget csak azután veszi át, hogy a hála jelét mutatja a lánynak. * - Köszönöm szépségem. * Kacsint a lányra, miközben napszemüvegét homlokára húzza. Szimplán egy poharat elvéve gyorsan meg is tölti, nem vacakol a tartalmával. Gyorsan le is húzza, majd elégedetten hátradől a bárpultnál. * - Ahh, máris jobb. Úgy érzem, hogy jó barátom lesz ez a jack... Mennyibe is kerül az üveg tartalma? * Ha a lány megosztja vele az árát, akkor szó nélkül ki is fizeti számára, hogy utána tölthessen belőle egy újabb kőrt. *
- Nem mintha annyira ragaszkodnék a sok szarsághoz, de úgy látszik feleslegesen követnek. * A pda-t gyorsan ugyanazzal a mozdulattal elteszi, hogy ne is zavarja őt. * - Egész életemben szoptam a hülyeségeikkel kapcsolatban, de most már azt is elakarják dönteni, hogy kit vigyek az ágyamba. * Johnny mindig is szabad embernek tartotta magát, és ameddig nem korlátozták a jogait, addig nem is nagyon zavartatta magát a Kancellárok hisztijei miatt. Az ismeretlen leányzónak ugyanolyan problémái vannak, így kivételesen türelmesen hallgatja meg. * - Egyetértek veled, ezzel a faszsággal meg aligha. Ilyen testet ami neked van, bűn lenne tenyészetre használni. * Kacsint rá az alpári stílusú megnyílvánulása után. De Johnny nem tehet róla, ő mindig elmondja azt, ami a szívében rejtőzik. * - Már bocs, de ami a szívemen, az a számon. * Rántja meg a vállait, hogy utána egy újabb kört fogyasszon el a tequilából. * - Nincs véletlenül egy szál cigid? Ölni tudnék egy szál cigiért... * Gyorsan észbe kap, hogy egy ilyen fontos személynek, nem mutatkozott be, így ki egyenesedve a lány felé nyújtja jobb kezét. * - Ohh, elnézést. Ilyen fontos személynek azért muszáj bemutatkoznom. Hisz aki ezt a szart tudja kezelni, az számomra legalább Kancellár szintű hatalommal bír. Illidary Manteqru hadnagy vagyok. Ha minden igaz a speciális alakulatoktól. * A lány bemutatkozása után elhangzik azért a szájából egy '' Örvendek '' is. * - Én vagyok az-az idióta akit akkor küldenek, ha nagy szarban vannak és meg kellene oldaniuk a problémát. * Minek kerteljen a lánynak? Szimpatikus számára, hogy ilyen lazán leállt vele beszélgetni, és mellesleg szereti a csinos nőket is, így nyíltan válaszol neki, még ha nem is kérdezte. * - Mellesleg megjegyzem, hogy én nem fogom hagyni, hogy ezek a seggfejek szarakodjanak velem. Szóval honnan is van ez a tequila és honnan tudok még szerezni többet? * Az üvegből egy újabbat tölt magának, és ha a másik fél is igényli, akkor neki is. *
*Óóóóó! Szépségem, meg kacsintás. Csak így ismeretlenül. Kicsit Alec ellenálló haverjára emlékeztet ez a vidám közvetlenség, de Carlitonak valahogy jobban áll. Vagy csak mert a bátyám barátja és kaptam tőle egy fémvirágot, máris kedvelem. Végül is az az igazság, hogy igen, irtó jó fej pasi, de nem az esetem. Eltekintve az implantkartól, a mellettem ülő sem az. Túl nyüzüge az én imádott ideálomhoz képest, de lehet másnak bejön a szöveg is, meg a szálkásra gyúrt testalkat. Persze attól még lehet jó fej, ne ítéljünk elsőre. Mondta anyám és élből leírta Jenkinst. Ami viszont az italhoz való viszonyulását illeti, szimpatikus. Úgy hajtja le az égető, nem csak alkohol tartalmában hanem ízében is erős italt, mint én. Ideje felvilágosítanom.* -Ez az üveg háromszorosa annak, amit egyébként kapnál. *Közelebb hajolok hozzá és igyekszem a harsogó gépzene mellett elsuttogni a titkot. * -Perdai csempészáru. Ne hangoztasd hivatalos berkekben, ha holnap is szeretnél belőle inni. Te még új vagy ugye? *Az ilyen fokú tájékozatlanságból csak egy dologra tudok gondolni, hogy nem rég még édes álmát aludta. Ha hozzáveszem a kötelezően előírt rehabilitációt, akkor pár hónapja lehet jelen a Dominium életében, és nem rég szabadult ki a „fogságból”. Ezt az elméletemet viszont átírja a pda-ra vetett pillantásból megtudott tény, hogy már a CsH is kivetette rá a hálóját. Akkor kicsivel több, mint két éve. Mégis hol volt ez a pasi két évig, hogy csak most jutott el Jack bárjába? * -Üdv a klubban. *Vigyorgok rá mindentudóan. Úgy tűnik még mindig nincs tisztában a törvényekkel. Bele is lendülök a saját magam problémájába és annak ecsetelésébe, hogy milyen faszság már gyereklányként férjhez menni és gyereket szülni. Kicsit tátva marad a szám a válaszra, nem tudom, hogy vigyorogjak mint egy bedrogozott tőgyike, vagy háborodjak fel. De persze mikor érdekelte a hablelkemet az udvarlás? * -Tényleg? *Legyintek is a mentegetőzésre.* -Bármikor áradozhatsz a habtestemről. *A szám a fülemig ér, a vad vigyorgás mindig is hozzám tartozott, most sincs kivétel, de nem vesz le a lábamról vele. Újra töltök magamnak és lehajtom a két kortynyi italt. Szerencsére már lenyeltem, amikor megint olyanról beszél, ami nincs a Dominiumon, de még a Városban sem. El is tátom a számat – megint – és cirka három másodpercig csak kapkodom a levegőt, mint fuldokló ember a perdai folyóban.* -Hogy micsodám? Oké, hallottam már róla, vagyis csak olvastam, hogy régen a Földön az emberek ezzel a büdös, ótvaros izével rombolták az egészségüket és a vonzó külsejüket, de, hogy itt is még azért áhítozzon valaki, baszki! Nincs. Itt nem is lehet nyílt lángot használni, persze lent a Perdán már más a helyzet és talán….hiánypótlásként, talán Hergath, bár neki is csak bódító füstjei vannak, ami azt illeti ő már a saját testszagával is képes ölni, de a szaglószervet mindenképp taccsra teszi, nem, cigi nincs. *Kissé el is kalandoztam és nem csak gondolatban, mert mindent hangosan ki is mondtam, és eszembe jutott a hiánygazdaság is, korántsem azért, mert kreditszűkében voltam. Mire eljutok idáig, már az orom előtt van a keze, én meg felpillantok és fáziskéséssel el is jut a tudatomig, hogy bemutatkozott. * -Hadnagy. *Számomra a lényeg csapódik le, persze azt, hogy katona, eddig is sejtettem. A kancellária szintű hatalmat nem hangoztatom, bár van belőle jócskán, de nem elég. Ahhoz nem, hogy soha ne kerüljek többé a fogdára. Ba. * -Örvendek! *Nyúlik is el a szám mindkét irányba és kezemet röviden az övébe ejtem, picit meg is szorítom a miheztartás végett.* -Raven Moor, planetológus, geológus, Perda szakértő, őslakosbarát, ügyeletes liftszerelő és városromboló. *A végére, mikor már a kezemet is visszahúztam, még jobban vigyorba húzom az ajkaimat. Hogy ő ebből mit fog érteni, az a nagy kérdés, de majd felvilágosítom az összes címem és titulusom eredetéről. A nagyját ki is hagytam pedig. Arra viszont, hogy a nagy szarra őt küldik, már megemelkednek a szemöldökeim.* -Ó, tényleg? Azt hittem erre már van emberük. *Igen, Denisov el-eltűnő alakja és Mills rettentő bajusza kandikál ki az emlékeimből. Régi szép idők, hogy hiányzik az nekem. Fel is sóhajtok és a sóhajomban benne van minden világfájdalmam, azonban már az üzletre kell figyelnem, mert ha már ilyen jól beindítottam a hadnagynál is a Búfelejtő reklámozását, akkor illik beszélni is róla. A tequilának nevezett üveget félre is tolom, és az orra elé teszem a Búfelejtőset.. * -Azt az izét felejtsd el. _Ez_ Búfelejtő, nem mellesleg én neveztem el amikor Jack kikísérletezte. Perdai gyümikből van, meg fűszernövényekből, szóval egészséges. Szerezni? Tőlem. Tudod én vagyok az elosztó. *Inkább én bukjak le, ha esetleg a hadnagynak nagy a szája, semmint Jack és azzal el is lenne vágva az utánpótlás. * -Szóval IlliMoni hadnagy, tőlem kell beszerezned. Egyébként bármit megszerzek jó kreditért. *A pultra könyöklök, természetesen felé fordulva és az arcába mosolygok azzal az üzenettel, hogy én vagyok az ő embere.*
* Tekintete felcsillan a lány szavára, újra végig nézve rajta, úgy érzi, hogy igazán jó barátságot fog ápolni vele. * - Ohoh... Kezd olyan érzésem lenni, hogy a beszerződ utáni második legjobb barátod leszek. * Jegyzi meg felé, majd egy újabb pohár tartalmat gurít le a torkán. Valahol elgondolkozik rajta, hogy honnan is szerezhette, de amíg ő kap belőle, magasról leszarja. Érdemlegesnek ítéli a lány kapcsolatait, ahogyan a tudását is. ~ Aki tudja, hogy honnan lehet igazi piát találni, az rossz ember nem lehet. ~ Állapítja meg, majd megemeli újra töltött poharát. * Csin-Csin... * Ha a másik fél hajlandó, akkor koccint vele. * - Ennél frissebb már csak úgy lehetnék, hogy ha valaki éppen most szült volna újra. * Húzza le a tequilára emlékeztető italt. Szeme nem rezdül, ahogyan a reakciója sem változik. Elgondolkozóan tovább üldögél, hogy mégis most, hogy a francba fogja túlélni a krimó utáni életet. * - Se tequila, se cigi.... Hogy a picsába lehet így élni ezen az állomáson?
* Kezébe vesz egy szívószálat, majd úgy kezd vele bánni, mintha éppen dohányozna. ~ Legalább az ingert valahogy legyűrjem. ~ * - Egy planetológus, aki csempész... Nem rossz.. Nem rossz.... * Hamuzik képzeletben.... * - Adok neked egy olyan tanácsot, amiért évekig hálás leszel nekem. Mit szólsz? * Néz a lányra érdeklődve, de kezeit kényelmesen újra az üveg köré fűzi, hogy mihamarabb tölthessen. Az üveg eléggé gyorsan fogy, mégis zavartalanul fogyasztja Johnny. * - Tudsz nekem ebből máris egy rekesszel szerezni? Meg egyre meghívlak. * Dől hátra, majd még gyorsan észbe kap. * - Van olyan, ami közelebb áll a tequilához vagy éppen a whiskyhez? * Sóhajt fel a hadnagy csalódottan, valahol elégedetlen az ébredésével, de a helyzet nem az ő malmára hajtja a vizet. Megpróbálja még jobban kényelembe helyezni magát, de erre már nem-igen van lehetőség. * - Remélem tudjátok legális cuccnak álcázni a csempész árukat, mert nem rég hallottam, hogy egy szőrnyeteget felébresztettek. * PDA-ját újra előveszi, majd kikeresi Syndra Pernelis adatlapját, majd a lány felé ledobja. A legtöbb szöveg titkosítva van, nagy része a jelentésnek titkosítva, ahogyan a személyes adatai is. De nagy betűkkel feltüntetve az elején, hogy '' Pernelis ''. * - Ezt a nőt kerüld el, ha jót akarsz magadnak. * Tesz egy megjegyzést, majd kinagyítja a nő falfehér képét, a rideg ábrázatával. * - Ez a hárpia hamarabb csukat le, mielőtt kimondod, hogy csempész áru.
-Azért óvatosan azzal a barátkozással. *Emelem meg a mutatóujjamat picit az orra elé nevetve. Az egy dolog, hogy a barátom akar lenni, na de én akarok-e az ő barátja lenni? Kettőn áll a vásár és a barátaikat legalább megválaszthatjuk, ha a házastársunkat és a rokonainkat ugye nem. Persze a rokonaimat senkivel nem cserélném el, Bruce-t sem cseréltem volna el, ő volt az ideális férj a számomra, most meg csak Jenkins segítségével szurkoltam ki magamnak egy kis időt, de az idő mint olyan, gyorsabban repül, mint ahogy Jenkins siklója zuhan. Azt az ital legurítást nézve már várom mikor koppan a feje, mert ha eddig csak lőrét ivott amit a kancellária engedélyez, akkor a hosszú alvás után a Búfelejtő gyorsa fejbe tudja kólintani az ember fiát. Persze az is lehet, hogy roppant nagy híre volt annak idején a Földön ivászatban és az előélete segíti őt. Ám ha arra gondolok, hogy katona, ezt azért nem hiszem. Koccintok is vele, a soha nem hallott köszöntéssel, biztos földi ez is, kezet foghatna Denisovval. * -Csin-csin. *A poharak halkan koccannak, IlliMan meg válaszol a kérdésemre, bár a felfedezésemmel ellentétben. Friss hús, oké, de csak itt Jack poklában, egyébként ha a CsH már zaklatja, akkor annyira nem is. Azért elmosolyodom a kifejezésén, de aztán el kell ámulnom, mert olyat kér tőlem, ami nincs és nem csak nincs, annak sem a lehetősége, sem pedig a kívánalma nem létezik igazán a Dominiumon. Egyszerűen elfelejtették az emberek, mert aki itt született a Dominiumon, nem is tud arról, hogy valaha létezett ilyesmi. Az alkohol imádatát és annak idegeket ellazító hatását még azok hozták magukkal, akik ébren felszálltak a Domira, az valahogy azért csak elterjedt, bár a kancellária bőszen tiltotta, hígíttatta. Cigaretta viszont sosem volt, mert az már ugye nyílt lángnak számít és olyat csak megfelelő biztosítással, megfelelő helyeken lehet használni, szigorúan karbantartás és javítás céljából. A fém szívószál furán áll a kezében és az is fura amit csinál vele, érdeklődéssel figyelem a mozdulatait.* -Vannak más dolgok amik feldobnak, de úgy látom neked nem is az a retkes bűzrúd érdekel, hanem a vele járó megszokott mozdulatok. Csak kényszermozgás. *Rögtön ki is elemeztem akár egy jó pszichiáter és rásütöttem a bélyeget. A bemutatkozásommal sikert könyvelhetek el, nehogy már nekem ne legyen olyan hosszú címem mint egyes kancellároknak, akik előszeretettel vésik fel minden levelük végére az egyre hosszabbodó titulusokat. * -Ja, tényleg nem rossz. *Elég kifizetődő de az ember lánya azzal főz amilye van, és ha a munkásságához szükséges némi drága eszköz, akkor kénytelen más utat bejárni, főleg ha szinte rendszerességgel csappantják meg a számláját. * -Ó, nocsak, tényleg? *Szemöldökeim felpattannak a homlokomra és tócsányira kerekedett szemekkel nézek a pasira, midőn máris tanáccsal akar szolgálni. A tanács azonban nem hangzik el, helyette megint a tequilának csúfolt ital üvegét markolja és tölt, majd mutatja meg nekem. Elveszem az üveget és megint arrébb tolom, helyébe a magamét teszem amiben a jóféle ital van.* -Az nem jó, felejtsd el, ez a tuti. Az csak egy lőre amit a kancellária engedélyez, ez meg itt a Búfelejtő. Ebből kaphatsz, de azt ajánlom ne vegyél belőle túl sokat egyszerre. Egyrészt kevés az utánpótlás és lassacskán is megy, tekintve a menetrendszerinti járatok ellenőrzéseit. Másodszor figyelik a kifizetéseidet, ha sok kreditet szívsz le a számládról, gyanúba keveredsz. Csak egy-két üveggel mindig, nem többet. *Igyekszem a helyi viszonyokról felvilágosítani, meg megvédeni a saját szállítmányaimat, mert ha ő most beletenyerel, akkor nekem nem marad. Utána viszont kénytelen vagyok szemet forgatni és teszem azt elég látványosan, hogy még a Pokol félhomályában is jól látható legyen, Elégedetlenségem a hülye nevű ital üldözésének szól.* -Jaj szakadj már le arról a tequiláról, meg a másikról is. Itt nincsen olyan ital, ami a Földön volt, máshoz kell hozzászoknod, de a hatás ugyanaz, hidd el. De van még ennél erősebb is, ha azt kívánod, de még nincs kiépítve a hálózatom. *Tywinna Nedves Álom-jára gondolok és el kell mosolyodjak az emlékeken, mikor én kóstoltam először. Egészen érdekes hatása van, legalábbis rám az volt. Hullámzó. Amíg ül az ember, addig észre sem veszi mit művel vele, csak itatja magát, aztán amikor feláll két pohár után, akkor beüt a szédülés és a vihogás, majd megint leülepszik a dolog, hogy később váratlanul újra lecsapjon. Illi meg azon aggódik, hogyan álcázom a cuccot, mintha amatőr lennék. Meg is sértődöm egy picit, persze nem teljes lélekből, csak azért, hogy kapjon már a fejéhez. Felhúzom az orrom és megemelem picit a fejem is, bár ettől nem lettem magasabb. * -Ne nézz már amatőrnek hadnagy! Nem egy szörnyeteggel végeztem már. *Azok persze nem a szállítmányokat ellenőrizték, közük nem volt hozzá, legfeljebb közvetetten, mikor véget ért a megpróbáltatás, jól leittam magam. Amikor a pda-ja után matat még nem tudom, de pillanatokkal később már jön is a korábban beígért tanács, legalábbis gondolom, hogy ez az. Meg is nézem az illető lapját és el is határozom, hogy jobban utána nézek. Azt hiszem rendszeresen kellene követnem az ébresztéseket, mert lassan már mindennaposak lesznek és csak pislogunk amikor ránk szabadul a vész. * -Csempész áru. *Széles vigyor terül szét az arcomon, miután kimondtam és nem történt semmi. Természetesen nem ilyen könnyelműen fogom fel, de ha már ennyitől bepisilnék a bugyimba, nem is kellene csempészettel foglalkoznom. * -Azért kösz, hogy szóltál. És miért is szóltál? *Nem árt ha tudom az indítékait, másrészt ha nem mond semmit, abból is tudni fogok valamit. Meg kell ismernem ezt a pasit, érdekes, furcsa és már ez a két tulajdonsága arra ösztönöz, hogy Szörnyella mellett őt is átvilágítsam. Lehajtom az italomat, majd lehuppanok a székről és a lábaimhoz tett táskáért nyúlok, melyekben a termoszok vannak. * -Mennem kell, de összefuthatnánk még valamikor. Ha akarod, megmutatom a jó helyeket. Ha pedig a Perádra mész, csak engem keress. Ja! Mit is csinálsz egyébként? Mik azok a szar ügyek amikor téged hívnak? *Emlékszem még mit mondott és nem is fogom elfelejteni. Ezért is nem indulok el annak ellenére, hogy azt mondtam, mennem kell. *
* Szavait hallva a szemöldöke megindul felfelé, de mosolyban tőr ki. * - Nem árt soha a bizalmatlankodás szépségem. * Johnny mindig is jól bírta az alkoholt, így zavartalanul folytatja a fogyasztását, még ha sokáig is tartott a krimó nincs rá hatással. Mikor befeküdt abba a borzalomba, még azelőtt is egy kellemes whiskyvel zárta az élete szakaszát. A koccintásra ugyanúgy emeli a rövidjét, és ugyanazzal a lendülettel gurítja le a tartalmát. A kritika az mindig is egy fontos dolog volt a világban, hisz az ember egyedfejlődése sokszor azon múlott, de valahogy nála ez nem alakult ki. Könnyed vállrántással tudatja a másikkal a megállapítása utáni választ. * - Próbálhatsz elemezgetni így, de hidd el nekem. Nem csak a gesztus az ami hiányzik. Azt szokták mondani, hogy a munkán kívül eléggé könnyen kielemezhető vagyok. Ameddig van alkohol és bagó... Addig boldog vagyok. De megoldom majd én a saját problémám. Addig nem nyugszom míg nem találok valami érdemleges növényt erre. Nagyon problémás a hold élővilága? Sok mindent olvastam, de az ember a saját szemével bizonyosodik meg a legjobban róla. * Érdeklődik a lánytól, de a bemutatkozás csak egy újabb szemrángást okoz nála. * - Engem csak hívj Johnynak és hagyjuk a sok felesleges titulust. * A bölcs tanács felajánlása felkelti a másik fél érdeklődését, de végül mégis az alkohol kerül szóba. Nem fogja megállítani a lányt benne, ameddig az ő malmára hajtják ezzel a vizet. Egy sóhajt hallat a válaszára. * - Akkor mit szólnál ha abból a különlegesből adnál heti legalább két üveggel? * Az üveget újra magához véve tölt belőle, de természetesen csak a minőség ellenőrzése érdekében. A poharat az orrához emelve próbálja eltalálni a növényeket. * - Gondolom csak Perdai növényekből van, mert az illata egyáltalán nem ismerős. Mellesleg nem érdekel, hogy mimet figyelik, a munkámat elvégzem, azután pedig hagyjanak békén. * Zavartan mereszti a tekintetét Ravenre, ahogy a szent itala múlandóságáról beszél. Táskájában elkezd kotorászni zavartalanul, majd két katonai kulacsot vesz elő belőle. * - Akkor mit szólnál egy új alkuhoz? * Mosolyogva érdeklődik Ravennél róla, majd a két üveget a nő elé tolja. Mindkettő kulacs fél literes, amit vissza kapott a felszerelésével együtt, de mivel tartott a megfelelő feltételek miatt, eddig elzárta őket az ébredés óta. * - Ezekhez hasonló piát tudtok alkotni? * Ha a nő kinyitja az üvegeket, akkor érezheti az intenzív szesz illatát, az egyikben füstös whisky van, ameddig a másikban szimpla desztillált vodka. ~ Ha tudtam volna, hogy ilyen pocsék a helyzet, akkor eltettem volna a tequilából is. ~ Csalódottan mered a két kulacsra. Szinte biztos benne, hogy soha többé nem érezheti a kedvenc italai ízét, de abban is biztos, hogy ha lehetősége lesz rá, megpróbál segíteni a másik félnek az alkotásban. Ha megkóstolja a másik, azt akkor figyelemmel követi, és szeméből nem tudja eltávolítani a csillogást. * - Oké... Oké.... * Emeli megadásra mind kettő kezét, majd mosolyogva vissza húzza maga felé a PDA-t. A kötekvésre az arcán mosoly terül szét, majd ha befejezte a lány az italok ellenőrzését, akkor vissza húzza maga elé, és a táskájába süllyeszti. * - Ezeket elteszem az esküvőmre, úgy érzem.... Hogy miért? * Újra rámered Ravenre, de tekintetéből értetlenség csillan. * - Okos lánynak tűnsz, tényleg el kell magyaráznom?... * Sóhajt fel, majd tekintetét a lányra veti. * - Most tudtam meg, hogy van egy dögös csempész... Szerinted megérné elveszítenem néhány hét alatt? * Raven felpattan, amire Johnny csak meglepetten bámul rá. * - Még is csak? Én nem vagyok semmi jónak elrontója... Ha nem valami titkos megbízásod van éppen, akkor most is szívesen elkísérlek. Hát... * Az utolsó kortyot magává téve elcsúsztatja a poharat maga elől. * - Amivel a fejesek megbíznak.
*Abban egyetértünk, hogy ne árt a körmére nézni az új ismeretségnek, és én is ezt fogom tenni, mihelyst magam leszek. Persze azért egy-két dolgot már most elárulok, de ezekkel nem tud fogdára küldeni. Letagadom. Az ő szava az enyém mellett, amúgy meg ha jól tudom, Jack bárjában valamiért soha nem működik semmi, így ha lenne nála lehallgató eszköz, az is csütörtököt mondana. Eszembe is jut amikor kirakja közszemlére a pda-ját, de meg van már hozzá a szemem, hogy tudjam, az az eszköz most nem játszik. Szüntelen figyelem, ez már zsigerből megy, az olyan ember aki állandóan tilosban jár, mint én, már akaratlanul is beindítja a szondáját. Ezért is csapok le a mozdulataira, miután tudatta velem a hiányolt és itt a Dominiumon, de még a Városban sem talált régi rossz szokásához szükséges füstölgő micsoda létét. * .Á, szóval most félig boldog vagy. Értem én. *Vágok a szavába ahogy szoktam, de nem zavartatja magát, ahogy én sem szoktam. * -Eléggé, bár nekem nem a növényekkel gyűlt meg a bajom, hanem az állatállománnyal. Valamiért mindig megtalálnak. Borrrrrzasztóóóóan félelmetesek. *Szükségét érzem annak, hogy jól kihangsúlyozzam a véleményemet, bár a menetrendszerű sikítás minden bizonnyal ékesebben beszélne mindennél. Ennél szerényebben mutatkozom be, és hallva az ő kacifántos nevét, elkeresztelem hadnagynak. Nem tetszik neki. Nem is értem, én oda voltam a tizedes megszólításért. Denisov még a mai napig így szólít, pedig már leszereltek a flottától. Polgár lettem szégyen szemre, de ez csak azért izgat, mert nem ülhetek többé az Impériumra, holott jó hosszú ideig az otthonom volt. Bruce emléke is javarészt odaköt. Viszont imádom a Perdát, sok lehetőséget nyújt, és ez főleg azóta fontos, hogy megtaláltam a bátyámat. Elégedetlenségén fülig nyújtom a számat, de játékosan meg is fenyegetem az ujjammal. * -Nem árt a bizalmatlankodás szépségem! *Szavait kellő bájjal ismétlem el.* -Örülj, hogy nem magázlak. Nálam ez már megtiszteltetés, hadnagy maradsz vagy Manteqru, esetleg adhatok neked egy nevet de ahhoz jobban kell ismerjelek. *Hát kurvára nem érdekel ha tovább rángatja a szemeit, ha ezen össze akar veszni velem, nem kap több Búfelejtőt. * -Cserébe hívhatsz Tizedesnek, bár már leszereltek, de oda vagyok a Tizedes megszólításért. Szeretem na. *Vonom meg a vállam mosolyogva, forgatva a pulton a poharamat, akár egy szégyenlős kislány. Ez természetesen tiszta színjáték, nem vagyok sem kislány, sem szégyenlős. Most, hogy így „barátságot” kötöttünk, el is mondom neki, mi hibádzik a baromi nagy rendelésében. Nem vagyok még veterán, de azért tudom a menetrendet és nem szeretném ha a sok piálásával borítaná az üzletemet. * -Rendben, ennyi még menni fog. Szólok pár szót az érdekedben Jacknél. *Az ajánlat elfogadható, rá is bólintok és már azt is tudom mennyit veszek le magamnak közvetítői díjként. Elégedetten mosolygok, ő meg magához ragadja az üveget, beleszagolgat a kitöltött italba és rögtön tudja, hogy számára még ismeretlen. * -Naná, másból nem nagyon tudnál piét készíteni. Ami itt a Domin van az nem alkalmas rendes italhoz. *arra viszont, hogy nem érdekli mijét figyelik, felhorkantok.* -Hééé! Azért nem árt nem a figyelem középpontjában lenni, főleg ha tilosban jársz, márpedig a feketén üzletelés, főleg jó minőségű piával, épp elég figyelmet gerjeszt. Ha téged figyelnek és gyanúba keveredsz, engem is magaddal rántasz, a hátam közepére sem kívánok egy ellenőrzést. *Szigorúan nézek rá, hogy érezze, ez most komoly dolog. Ha őt előveszik, engem is, és akkor fuccs az új üzletnek, pedig még be sem indult. Ezt ecsetelem amikor megint a táskájában matat, fura, mert észre sem vettem, hogy van neki, nagyon a pda-ra fókuszáltam. Az előkapott kis butykosok katonai cuccok, de eléggé avíttak. Tutira a földről hozta, nekem meg tócsányira kerekednek a szemeim a csodálattól. Először a butykosokat kezdem el forgatni a kezeimben, nem is a bennük lévő pia érdekel. Meg is szagolom mindkettőt, szemeimben csodálat. * -Ezek földi cuccok ugye? Hmmmm, érzem az illatukon. Ránézésre is sokat érnek. *Pia is van bennük. Földi pia. Elámulok.* -Onnan hoztad? Megengedték? És még nem romlottak meg? Mióta is? Baszkiii! *Úgy szorítom magamhoz mindkét kulacsot, mint egy ereklyét, mint azt a koponyát amit Bruce-szal találtunk a föld alatti járatban és magammal hoztam onnan Bruce legnagyobb ellenkezése ellenére. Hogy tudta utálni….gondolatban elmorzsolok egy könnycseppet, de most nem engedek a gyásznak. Az egyik kulacsot kinyitom és óvatosan beleszagolok, elfintorodom, belekóstolok. Csak a nyelvem hegyét dugom bele. Jó erős, kissé fűszeres, füstös a jellege. * -Miből van? Nem árt tudni, hogy hozzá hasonlót keressünk. Egyébként miért nem jó neked az ami van? *Érdeklődöm finnyásan és sértetten. Aztán belekóstolok a másikba. Az meg ízetlen, csak a puszta ereje van, majd valami fémes szag fánszorog át a számból az orromba. Lezárom és nem is adom vissza, magamhoz ölelem mindkettőt, akár egy nő a gyerekeit. Én nem, nem ölelek gyereket, még csak az kéne. Közben kiderül egy s más. Infót kapok egy szörnyetegről, akit még nem intéztem el. Oké, meglesz az is. A magyarázat, hogy miért szólt nekem erről, érthető, eléggé egyértelmű. Vigyorgok, hogy a piának mekkora hatalma van, baszki, ezt elmondom majd Jenkinsnek. Azt hiszem kávéban kellene utaznom még, valami sokkal jobb kávéban, mint amilyen a kancellároknak van és azzal sakkban tartani Jenkinst, meg a többi kávéimádó kancellárt. Ezek kávén élnek jobbára mind. Én is szeretem a kávét és mondhatom, hogy ínyenc vagyok ezen a téren, nem hiába kértem és kaptam meg legnagyobb örömömre Tersontól a jogot a kancellári kávéra. Nyolcas szintű nedű. De azért a búfelejtőt nem tudja überelni, halálom előtt utolsó kívánságnak nem kávét kérnék hanem piát. Ez azért sokat jelent. * -Igazad van, vigyázz is rám, mint a szemed fényére. *Nehezen de visszaadom a flaskákat, és a saját holmimat kapkodom össze, indulásra készen. * -Hát…gyere. *Adom meg az engedélyt a követésre, kíséretre, már csak azért is, hogy szokjuk egymás társaságát. Ha beválik és lesz olyan mint Malinor, akkor megtartom mint kísérőt a Perdára. Ezért is érdeklődöm arról, hogy milyen rázós ügyekkel szokták megbízni. Érdekel, tudjam már kire bízom magam meg a piámat. Az ajtó felé menet csak picit torpanok meg, míg az előszedett pda-mon magamhoz rendelem Szmötyit. * -Na és mivel bíztak meg legutoljára a fejesek? És a fejesek azok milyen magas szinten vannak? Nyolcadik vagy ötödik? *Már tudjam, hogy kivel húzok ujjat, ha és amennyiben. Mire kiérünk a Pokol elé a széles és világos folyosóra, Szmötyi épp befordul a kanyarban és vidáman csipogva száguld felénk. A kis sárga takarítórobot aztán farolva lefékez a lábaimnál. Ezt is én tanítottam neki. * -Helló Szmötyi! *Integetek neki miközben elteszem a pda-t és könnyedén, megingás nélkül lépek fel a tetejére a csizmám orbitális sarkaival. * -Vásárolni megyek. *Közlöm nemes egyszerűséggel, de azt nem, hogy hova és mit. Majd meglátja, addig meg beszélgetünk.*
//
// 
remek volt és remélem a következő is épp ennyire lesz élvezetes. 
//
