*Sajna nincs annyi időm, hogy úgy igazán körülnézzek idebent és ahogy észrevettem, máskor sem lenne alkalmam rá. Mindig van itt valaki, észrevétlenül bejutni még csak-csak menne, de az ajtótól tovább már nem. Pedig tudom, hogy itt van az a rejtett terem, biztosan nem egy szimpla lekódolt ajtó nyílik oda…az ajtó sem látszik. De Jenkins szavait alapul véve, létezik. Egyszer úgy is kihúzom belőle, türelmes és kitartó vagyok. A vicces megjegyzésére, hasonlóképp felelek és naná, hogy önző vagyok, ha ez azt jelenti, hogy nem akarok az ő rabja lenni. Kaccantva bólintok, megint két kapszula között, hogy lásson. Tervemnek megfelelően aztán az irányítópult mögé veszem be magam némi incselkedésre, de jenkinst nem lehet kizökkenteni, semmi jelét nem látom az arcán annak, hogy megijedt volna, s később látom is miért nem. Az egész kacifántosabb mint egy sikló műszerfala, ember legyen a talpán aki kiismeri magát rajta. Tersonról szólva…szegény, ha tudná, miket mondok róla, minden bizonnyal lemondana az aznapi kávéadagjáról a hirtelen felkúszó vérnyomása miatt, ráadásul valótlant állítok róla, mert tudom, hogy van humorérzéke, csak nem nekem tartogatja. Másrészt úgy eldugta a kancellári évei közben, hogy már nehezen találja. * -Az kérem nagy kihívás lenne a technikai személyzetnek, tekintve, hogy milyen bonyolult és sokszínű szókincset kellene applikálni. De hajrá! *Ha már rólam mintáznák ugye, nem szabad kihagyni egyetlen fontos és jellemző részletet sem. Jenkins pulthoz való csalogatása sajnos a beszélgetésünk végét jelenti, borzalmasan tud ilyen téren témát váltani, és igen lelombozó, hogy csak eddig maradhattam, de legalább végre bejutottam, szóval a kis sikereket is értékelni kell. Fel is sorolom az összes, általam hitt lehetőséget az öt ujjára, és azt hiszem még meg is lepődöm azon, hogy felnevet. * -Ez azért ravasz csapda, mert ha nem felel rá, máris megfelelt. Köszönöm! *Csak gondolatban nyújtok nyelvet, mondhatom, hogy pontosan tudom mire gondolt és abban biztos is lehet. Ami a pda-mat illeti, Jenkinsnek nem tetszik az ötletem az önként átnyújtásról, s ha őszinte akarok lenni magammal, akkor én is jobban élvezem ha kérethetem magam, ennek megfelelően válaszolok egy hosszabb bólintással.* -Á, értem! Nos, jó, akkor ezek után majd jobban odafigyelek arra, hogy hova teszem és hogyan nyújtom át, kezdve ott, hogy erősen vonakodni fogok átadni. Megjegyzem, a mainál többet már úgy sem tehetnek vele. *Érzésem szerint nincs annyi ötletük, mint nekem és ehhez mérten is fogom átnézni a pda-t, amint lelépek innen. A lazán pultra való támaszkodásomra mintha villanna picit a szeme, hát legalább tudom mivel lehet felkavarni a piciny lelkét. A vártnál talán gyorsabban is engedem el, veszem el a kezem és húzom ki magam, nem titkolt szándékossággal. * -Annyi kávét még Terson kancellár sem képes meginni. Más dolgom van, meg kell szerveznem a kancellária megbuktatásának akciótervét. *Százkarátos vigyorral közlöm ezt, mert bár nem most fogom ezt tenni, nem mondtam hülyeséget. * -Milyen szépen mondta a kancellár nevét…nem törtem be, látja? A biankó kredit kártyát a lakosztályomba kérem, és eltekintek a kísérő virágtól. Köszönöm. *Nem tudom nem észrevenni a kijelzőn felvillanó kérését, így mikor elindulunk, ergo Jenkins ellép a paneltől, menet közben bepötyögök valamit a bal oldali panelen. Kíváncsi vagyok mi történik, nem gondolom, hogy pont eltalálom a kódot és valami kulcs is kell hozzá, szóval maximum egy riasztást tudok elképzelni, amit ha Jenkinsnek kell feloldania, addig én elslisszolhatok a bejáratig, tanúbizonyságot téve arról, hogy pontosan feltérképeztem az egész helyet, meg amúgy is látni az ajtót. Odakint, a zsenikével folytatott párbeszédet követően aztán találkozom is a pda-mat rabul ejtő Szépszeművel. Míg Jenkins előzékenyen megszabadít a fehér köpenytől, Andrejjel szemezek vadul, mosolyogva, kacsintgatva rá. Átvéve a pda-t meg sem nézem, egyből elteszem, még a szemeimet sem véve le Jenkins infós zsenijéről. * -Ja, peeersze, víruskeresést. Tudja megoldom azt rendszeresen, szükségtelen volt. Tudja, az, hogy belenyúlt a gépembe, számomra olyan, mintha a bugyimba nyúlt volna. Kész erőszak! *Picit megemelem az egyik szemöldökömet, mielőtt elfordulnék tőle és Jenkinsnek szentelném a búcsúzásra szánt idő figyelmét. * -Köszönöm, viszont kívánom. Sok sikert a titkos dolgaihoz. S mivel nem adott nekem semmit, az ígért meglepetés a távozásomkor, feltételezem a pda-n van. *Meg sem várom, hogy bólintson, újra integetek neki egy kézzel, öt ujjal, majd sarkon fordulok és minden különösebb, ajtót terhelő inzultus nélkül távozom. Nem a kuckómba vezet az első utam, bár viszket a tenyerem és az összes ujjam, a gerincemen versenyt futó ingerenciával együtt hagyom a fenébe, mert ha Jenkins esetleg megnézné a kamera felvételeket rólam, tudná hova megyek. A pda-t meg nem merem még használni, míg nem tudom m a francot rakott rá a Szépszemű, ergo a kamerákat sem tudom kiiktatni. Csak estefelé indulok el, miután Bruce pda-jára, a tudta nélkül feltett programmal, már könnyebben mozgok és remélhetőleg Jenkiins sem kíváncsi arra, merre járok. Az első amit teszek, hogy egy adathordozóra átmásolok minden mappát, majd az egész pda-n átrágom magam. Hamar megtalálom az „ajándékot” de tovább keresek, az utolsó apró kis fájlig, a gyökérkönyvtáron keresztül mindent megnézek. Arra is rájövök, hogy bár láthatóan minden mappát megnyitott, ez csak csel, ahogy az is egyértelmű számomra, hogy mindent le is másolt. Csak egy valami van, ami megijeszt. Az a mappa, amit szinte képtelenség megnyitni, amit csak külső adathordozóról lehet, de aki ilyen programot ír, annak bár sok gondot okoz, nem lehetetlen. Azon vannak a bátyámmal korábban kijelölt kapcsolatba lépéseink helyei megjelölve, minden keresési előzményem, amivel egyre közelebb jutottam hozzá. Műhold képek. Csak remélni tudom, hogy ha meg is nyitják, nem értik az összefüggéseket. Végül visszatérek ahhoz, amit Andrejtől kaptam ajándékba. Mivel egyetlen mappához kapcsolódik, azt az egyet törlöm az adathordozóról ahova átmásoltam mindent, aztán a pda-ról is törlök mindent, kivéve azt az egyet, és részletesen megvizsgálom, hogyan épült fel, mi a gyenge pontja, és bár soha nem csinálok ilyet, a tapadó fájlt részleteiben kimásolom egy felhőbe. Végül megnyitom, mert úgy sem tehetek mást, és kíváncsi is vagyok. Tudom, hogy később már nem lesz lehetőségem letörölni, csak nem értem miért. Miért kell, hogy végleg rajtamaradjon a pda-n, ez sajnos nincs benne a fájlban, ez csak Jenkins agyában van. Sokáig gondolkodtam, hogy mit tegyek, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom magam. Nem is a fájlra vagyok kíváncsi, hogy mit tartalmaz, hanem arra, hogy Jenkinsnek mi a terve mindezzel. Azt tudom, hogy nem ellenem szól, számtalanszor lett volna lehetősége félreállítani az útból, és még mindig szóba áll velem. Másrészt, minden saját mappámat, melyek fontosak, bebiztosítottam. Így már csak ezzel kell foglalkoznom. A felvételen látható Castillo kancellár igen mókás csurom vizesen, bosszúsan, ahogy cuppogva caplat a folyosón, de gondolom nem ez volt a lényeg, a legnagyobb szomorúságomra, nem is tehetem ki közszemlére, mert azzal lebuknék. Francba! A lényeg ezután jön, és jelszó híján megpróbálom feltörni a kódot, de megizzaszt. Andrej nagyon jó! Az apámhoz mégsem vihetem, hogy „légyszí törd fel a kódot amit Jenkins kancellár infósa készített külön az én számomra” mert szegény már nincs hajszála ami megőszülhetne. Az egész beszélgetésünket lepergetem magamban, mindent ami szóba került, jobbára csak a JL ellen küldött bérgyilkos és McG rokonáról volt szó a sok mókás, egymást ugratáson kívül. Jenkins ezekről beszélt. Azért kíváncsi vagyok arra, ha soha nem akartam volna az Alvókhoz bemenni, vagy nem lett volna ilyen alkalom, nem jelenek meg pofátlanul bejelentés nélkül…hogyan oldotta volna meg? Mert akarta, egy ilyen program elkészítése nem öt perc, még Andrejnek sem. Jenkins készült arra, hogy ezt odaadja nekem, hogy megmutassa Callaghan lányát, hogy elárulja ki ő és miért fontos. A Castillon derülő vigyorom és a nevetés már rég elhalt, a kuckómban néma csend, csak a légzésem hallatszik, és csak én hallom ahogy a fogaskerekek csikorognak az agyamban. Mivel nem szándékozom még három órát azzal tölteni, hogy feltörjem Andrej kódját, megpróbálkozom Callaghan nevével, vagy a lányáéval. Együtt a keresztnévvel és külön is csak a családnévvel. Az egyik megfelelőnek bizonyul….nem azért jegyeztem meg a nevét, mert Jenkins mondta, és ezt ő is tudta jól. Nem volt véletlen, hogy szükségtelenül kiemelte. Elég körülményesen adta a tudtomra, és persze arra vár, hogy sikerül-e megtalálnom, feltörnöm, megnyitnom, hogy egyáltalán megteszem-e. Nos, nem fogom elárulni neki. Szereznem kell egy másik pda-t, amit használni tudok. Addig ez talonba kerül, azzal a részletes leírással együtt, ami Madina eredeti adatait tartalmazza. Mondjuk nem gondoltam, hogy egy logisztikai asszisztenst fog McG a JL után küldeni, azért jó tudni, miben jó a csaj és miben lehet megkerülni. Az egészet kimásolom egy újabb adathordozóra, végül az egész mappát törlöm a pda-ról, majd a Vérszívós mappa kivételével, amit ugye korábban már letöröltem az első adathordozóról, minden mást visszamásolok a pda-ra. Ideiglenes megoldásként elég lesz. Legszívesebben küldenék egy üzit Szépszeműnek, hogy elismerjem a tehetségét, de már csak azért sem. Higgyék azt, hogy teret engedve a paranoiámnak, simán letöröltem a fájlt. Meglátjuk mit ügyködnek a pda-n a távolból. Már csak egy figyelő software-t kell rátelepíteni és megvagyok. Mindez reggelig eltartott, a folyosói kijelzőn hajnalt jelez az óra. Remek. *
//Megizzasztottál a végére, de élveztem! Köszönöm az újabb lehetőséget! //
Végighallgatom a nőt, majd elmosolyodom a végén. - Félreértett. Nem fenyegettem, csak vázoltam a helyzetet, hogy miért nem célszerű maradnia jelenlegi... munkaadójánál. - Keresek egy nagyjából megfelelő szót, hogy mi is McGrover. A gazda szó túl megalázó lenne Callaghan szemszögéből, még ha tulajdonként is tekint kancellártársam a nőre, ráadásul rám és a köttetendő üzletre is rossz fényt vetne, mert a logika szerint akkor én lennék az új gazda. Megengedem magamnak a hízelgést, hogy ne így tekintsek önnön magamra. Mindenesetre ez nem volt fenyegetés, vagy ha igen, legfeljebb McGrovernek, hogy nem kívánok eleget tenni majd a kérésének, amikor megjelenik vele. Bár erősen kétlem, hogy valaha is beváltaná az engem csendben követő nőnek tett ígéretét. Mindig lesz egy de, egy ha, húzná az időt, mert megteheti és meg is teszi. Az Alvók helyét csendben érjük el, ahogy kértem tőle, s örülök, hogy legalább ennyiben együttműködő a nő, még ha esetleg nem is fogunk megegyezni. Testőr nincs velem és ha előtte megyek, nyugodtan fordítok hátat neki, ahogy odabent a vizsgálóban sem nyugtalankodtam. Vagy mert nem számítok merényletre, vagy e számomra kedvezőtlen laposztásra is van tervem. Vagy mind a kettő. Az Alvók előterét egy nagy üvegajtó választja el a hibernálókapszulák ezreitől és a középen magasodó irányítópulttól. Az előtérben szekrények találhatóak és az egyikből előveszek egy fehér köpenyt. Nagyon látogatók nem járnak erre, így gyakorlatilag csak orvosi köpenyek vannak. Úgy nyújtom felé, hogy bele tudjon bújni, felsegítve rá illem szerint, mert mégiscsak egy nő és mindannyian a megmaradt emberiség tagjai vagyunk, következésképpen a megmaradt civilizáció sorsa is rajtunk múlik, abba pedig jelentéktelennek ható apróságok is beletartoznak, mint az udvariasság. - Vegye fel, kérem. Kifejezetten hideg nincs, de hűvösebb van, mint amit megszokhatott Dominium többi részén. - Bemehetünk enélkül is, ha nem fogadja el, de alapvetően felajánlottam. Semmi szükség, hogy direkt hagyjam, hogy esetleg dideregjen. Magam is felveszek egyet, megszokásból. Akárhogy is, a tenyér-nyomat azonosítása után az ajtó szisszenve nyílik is előttünk és beléphetünk az Alvókhoz, ahol pár szóval küldöm ki az irányítópultnál lévő orvost, mert az Alvók soha sincsenek egyedül hagyva. Most én látom el a felügyeletüket, míg itt vagyunk, és kéretlen fülekre nincs szükség. A távozó orvos csak lopva vet pillantást a nőre, de ez is elég, hogy a saját lábában, vagy ki tudja miben, de aprót botolva nagyobbat lépjen, de az elesést elkerüli. Csak egy röpke pillantást pazarolok erre, majd fordulok is Callaghan-hez. - Erre kövessen, kérem. Ha nem muszáj, feleslegesen nem mozgatjuk a kapszulákat, hogy kiemeltessem ide lentre. - Szólok a nőhöz, miközben a kiküldött orvos és maradék méltósága után halkan szisszenve záródik az ajtó, és mi elindulunk egy lépcsősoron felfelé, három sornyi végeláthatatlannak tűnő kapszulák mellett haladva el. - A hibernálás során a sejtekből kivonjuk a vizet és a feladatra kifejlesztett folyadékeleggyel pótoljuk, ami a bőrszínre minimálisan hatással van, köznyelven szólva némileg betegesebb árnyalata van. Ne aggódjon, teljesen természetes jelenség. Hacsak nem csapták össze a vizsgálatokat, mint Hartley zászlós felesége esetén, akkor a lánya egészséges. - Az ötödik sor mellett elhaladva kanyarodunk be a kis folyosóra, ami az állva tárolt kapszulák előtt vezet. Céltudatosan haladok s ugyan vannak jelölések, hogy mettől merre hányas számjelzésű kapszulákat keressük, láthatóan nekem nem kell megnéznem, hogy melyik is a kérdéses. Vagy megjegyezhettem vagy készülhettem rá, hogy a nő látni kívánja személyesen is a lányát. Egy üres kapszulahely mellett - itt volt Madina kapszulája - állunk meg, de már pár lépésről is láthatta Callaghan, hogy megérkezünk a kapszula üvegtetején át kiszúrva a lánya arcát. A kapszulához kapcsolódó kijelző érintésemre felvillan, kiírja a bent lévő személy nevét, életkorát, foglalkozását vagy tanulmányait, néhány adatot a hibernálással kapcsolatban és még egy sor orvosi lista, aminek a fele sem érthető egy laikus számára, de minden zölden világít, ami valami ősi közmegegyezés szerint rosszat nem jelenthet. Némi csend után - ha látom, hogy a nő igényelte ezt - szólalok csak meg, kezeim hátam mögött, egyik kezem a másik csuklóra fog rá, mint oly gyakran látni engem így. - Az Ön vagy Önök szorult helyzete McGrovernek köszönhető. Amíg a lánya hibernálva van, vele fogja zsarolni, annak ellenére is, hogy mint jeleztem előbb, nem sok ráhatása van. Ha felébresztem őt, akkor már lenne ráhatása és higgye el, mindig emlékeztetni fogja Önt erre. Bármit is ígért vagy ígér, valójában sosem fogja Önt elengedni, sem pedig a lányát a karmai közül. Egyetlen kattintás a pda-ján szétzilálhat egy boldog családot. Így valóban úgy tűnhet, hogy a jelenlegi felállás Önnek a legkedvezőbb, amiben Ön itt kint áll, a lánya pedig odabent marad. Amennyiben ilyen életet akar választani, hogy a hátralevő időben nem fog szerepelni benne a lánya. Amit én ajánlok lehetőséget, abban McGrover kancellár elveszíti teljes hatalmát és Önnek ebben kellene segítenie. Ha ez teljesül, kívánsága szerint felébresztem az Ön lányát és elválnak útjaink, élheti tovább polgári életét... vagy amit gondolna. - Maradhat logisztikai referens, vagy majd elválik, mikor oda jutunk, ha egyáltalán eljutunk oda, ha rábólint a nő az ajánlatra. Lehet annak is örülnék, ha továbbra is nekem dolgozna, de inkább meggyőződésből tegye, az olyanok nehezebben eltéríthetőek. - A fenyegetés része most jön, bár én inkább ígéretnek mondanám: ha nemet mond nekem, nem ajánlom, hogy újra keresztezze az utamat vagy a terveimet, beleértve ebbe holmi kövekbe rejtett robbanóanyagot is.
Nem mondtam, hogy fenyegetne, csupán arra világítottam rá, hogy amit kínálni tud, épp olyan mértékű, mint amit William kínál. Még is inkább csendben maradok, mert elindulunk, és egyébként is erre kér. Átsétálunk egyik helyről a másikra, és mielőtt belépnénk az óriási terembe, ahol a cryopodok sorakoznak, a kancellár felém tart egy köpenyt. Biccentve bújok bele, mert bár a hideget kibírnám, nem akarok feltűnést kelteni. Amikor belépünk a helyszínre, kiküldi a bent ülő orvost, akinek épp annyira esik ki a szeme, hogy közben a saját lábába botlik el. Kicsit értetlenül állok a dolog előtt, mert ez már a sokadik és kicsit kezdem úgy érezni, hogy ez egy fricska a sorstól, vagy valami jel - remélhetőleg jó. Míg haladunk, Jenkinst követem és hallgatom a magyarázatát, hogy hogyan is fagyasztják le a testet. - A lecsapolt vért és vizet, amely a szervezethez tartozik tárolják, vagy donoroktól adnak ugyan olyan típusút? Mennyi idő kiolvasztani egy alvót? - kérdezősködök. Ha már bele kezdett egy témába, miért ne bővítheném a tudásomat? Ezeket a részleteket úgy sem közölték velem ébresztés után. A szívem egyre hevesebben és hevesebben dobog, ahogy haladunk, és amikor meglátom az üres podot, már sejtem, hogy megérkeztünk. Biztos csak akkor vagyok, amikor oda érve meglátom a mellettelévőben a lányomat is, és én halkan felsóhajtok. Nem teszek hirtelen mozdulatokat, figyelem a szürkésfehér arcot, ahogy nyugodtan alszik. A kancellár érintésére felvillanó panelt figyelem, úgy tűnik, hogy minden "életfunkció" normális, legalább is amennyit én érthetek ehhez, meg az ábrázoláshoz. Felemelve a kezemet oda teszem azt a hideg üvegre, gondolatban megsimítom a puha arcot és a füle mögé tűröm a hosszú barna haját. Közben Jenkins szavai nem kerülik el a fülemet és figyelmemet, de a tekintetem nem fordítom el a lányomról. A vázolástól elkezdve az "ígéretig" végig hallgatok mindent. Azt, hogy a segítségemért cserébe kapnék szabadságot a lányommal együtt, miután Williamet elbuktattuk. Legszívesebben keserűen körbe nevetném, de már erre sincs lelki erőm, hogy negatívan nevessek a sorsomon. Ez már sokadik alkalom. Leengedve a kezemet oldalt fordulok a kapszulának, hogy szembe lehessek Jenkinssel és a kissé gúnyos, kissé hitetlen szemeimet az övébe mélyesszem. - Tudja hányszor hallottam már ezt? Olvasta az aktámat? - kérdezem, és kicsit közelebb hajolok hozzá, bár nem fenyegetésként, csupán hogy érezze, nem félek tőle. - Az ígéretével kitörölheti a seggét, kancellár úr. Elegem van a maga fajtájából, és ebből az egész szarviharból, amibe belekevertek engem, és a lányom. Ha azt szeretné, hogy magának dolgozzak McGroover helyet, adjon valami biztosítékot. Ha nem tud adni, akkor pedig ne pocsékoljuk egymás idejét. - térek a tárgyra mindenféle mellébeszélés nélkül.
- Csak a vizet vonjuk ki, annak a pótlása így könnyebb is, mintha a vért is kivonnánk. A hibernációs eljárás kezdetén voltak ez utóbbira is kísérletek, de túlzottan bonyolult volt és rizikós is, a hatékonysága sem tökéletes. - Felelek a kérdésére ki nem mondva a sejthetőt, hogy a kísérletek hány halálos áldozattal jártak. Könnyedén váltottam ilyen magyarázásba a korábbi teljesen más jellegű témánk után, mintha mi sem történt volna. A kérdései nem zavarnak, igazság szerint örülök is neki. Nem mert a válaszok ismeretével villogni akarok, szégyen is lenne, ha nem tudnám a választ. Inkább a kérdések milyensége apró részleteket adnak a személyhez, aki felteszi őket. Lehet sosem lesz jelentőségük ezeknek a részleteknek, lehet lesz. Mindenesetre mindenképp jobb, mintha némán jönne csak velem. - Órák, kettő, kettő és fél, attól függően, hogy kell-e a szívet újraindítani vagy sem, illetve lehet hosszabb, ha találunk valami problémát a testben, amelyet még félhibernált állapotban azonnal műteni kell. A leggyorsabb valaha elvégzett ébresztés, szükséghelyzet miatt, mindössze negyven perc volt, de a páciens mindössze két héttel élte túl az ébresztését. - Mesélem el ezt is, míg oda nem érünk lánya kapszulájához. Figyelmem így jobban Ms. Callaghan-é lesz, magán érezheti a pillantásomat, miközben röviden tájékoztatom arról, hogy a lánya bőrének betegesen sápadt-szürkés árnyalata természetes, ne aggódjon. Ha eltekint más kapszula-lakókra, akkor láthatja, hogy ők is mind ilyenek. Hagyom, hogy a kapszulához érjen, a kijelzőn nyugtázom a felvillanó figyelmeztetést, mely Madina meleg keze nyomát érzékelte és felhívta a figyelmet egy esetleges problémára. Érzékeny rendszer, hiszen azonnal szólnia kell, ha megsérül, reped valamelyik kapszula, hiába van dupla üvegük. Ez esetben viszont jeleztem a rendszernek, hogy nem kell vészjelzésbe fognia. Hagyok hát pár másodpercet kettejüknek, mielőtt belekezdenék abba, amiért ide hoztam. Láthatta a lányát, és értheti már azt is, hogy miért van valójában csak az én kezemben ő, és nem McGrover-ében, így hát semmi értelme neki engedelmeskednie. Mikor szembe fordul velem, látom, hogy nem lesz olyan egyszerű ez. Pedig szerintem jó ajánlatot kapott. Velem van vagy kimarad, a lányáért cserébe. Biccentek egyet arra, hogy olvastam az aktáját, az igazit. Hogyne tettem volna, különben nem tudnám, miért kell pont ő kancellártársamnak. Szemöldökeim kicsit megemelkednek a szóhasználatra, habár kétségem sincs afelől, hogy még így is egy cizellált formáját kaptam annak, amire valójában gondolt a nő. Szemem villan rá figyelmeztetően, de betudom ez egyszer a stílusát feldúlt állapotának. Nyilván fel is kavarta a lánya látványa és kiszolgáltatott helyzetük. A végén viszont felnevetek röviden és karba fonom a kezeimet magam előtt. - Milyen figyelmes, hogy én jelölhetek ki biztosítékot, nem Ön nevezi meg! Ez jó, köszönöm! Kérhette volna a feleségem vagy a remélhetőleg hamarosan megszülető lányomat is biztosítéknak, vagy azt a személyt, akire az imént utaltam, de ezek szerint nem figyelt, hogy élve kell nekem valamire, ezért lesz szíves mellőzni a kőbe rejtett bombáit, ám akkor én választok: legyen Jasmine Benedict, jó barát... Hmmm, azt hiszem, az egyetlen is. - Húzom el kicsit a számat, de a gúnyos mosoly még így is ott van a szám sarkában, láthatóan nem zavar, hogy nincsenek barátaim nagy számban, habár Jasmine elvesztését tényleg sajnálnám. - Hozzácsaphatjuk Nikolai Denisov-ot is, ne mondja, hogy fukarkodom. - Denisov elvesztése csak bosszantana, mert az ő hiánya nem váltaná be úgy a hozzá fűzött reményeimet. - Ha nem tartom a szavam, miszerint elengedem Önt a szolgálataimból és felébresztem a lányát, miután félreállítottuk az útból McGrover kancellárt, úgy ezt a két személyt megölheti. Így megfelelő? - Kérdezek vissza derűsen, sejtvén, hogy nem fogja elfogadni, szóval kíváncsi leszek, mit tartana megfelelő biztosítéknak.
Válaszokat kapok a kérdéseimre, ez pedig elővetíti előttem a folyamatnak a milyenségét és hosszát. Most már el tudom képzelni, hogy megy, mert sokra - semmire - azért nem emlékszem az ébresztésből. Nyilván érdekes is lenne végig élni azt, ahogy kiolvad a testem, és visszavezetik belém a vizet. Ez persze akkor is fontos infó, ha épp menni készülnénk, mert azt jelenti, hogy ezt bele kell kalkulálni. Meg egy orvost, legalább. A fejemben lassan kezd kialakulni egy háló, egy terv, azok lehetséges változata, a szükséges dolgok, a variálható dolgok. Mire a gondolat végére érek, már a lányomnál állunk, és éppen arról győzködnek, hogy jobb Jenkinsnek, Will alatt vágni a fát, mint fordítva. A legironikusabb az, hogy orvos létére, amikor biztosítékot kérek, rögtön az erőszak jut az eszébe. Nevetségesnek tartom a magam részéről, hogy szerinte én ebben látom a megoldást, de nem baj, felhomályosítom őt. - Látja ezért is utálom a maga fajtáját, mert a biztosítékról azonnal valaki halála jut eszébe. Komolyan azt gondolja, hogy majd elhiszem, hogy lesz szíves tartani a szavát és majd hagyja, hogy fejbe loccsantsam valakijét, ha pórázra akar kötni? Ez egy álomvilágban is nehezen lenne hihető. Arról nem is beszélve, hogyha a hozzátartozóival akarnám fenyegetni magát, akkor nyilvánvalóan nem kérdezném róla. - felelem még mindig feszülten, de nyugalommal nézve a gunyoros mosolyt és a védekező testtartást. - Félre ne értsen, McGroovert legalább annyira, ha nem jobban utálom, mint az összes többi rohadékot, akik úgy játszanak itt a hajón mások életével, mint régen a gyerekek a G.I. Joe-kkal. Szívesen eltenném az útból, de továbbra sem sikerült meggyőznie arról, hogy magával nem fogok ugyan úgy pórul járni, mint azzal a seggfejjel, vagy hogy nem lesz a hajamra kenve az egész, és leszek kivégezve a végén a szálak elvarrása végett. Tehát. Tud ajánlani bármit, ami garantálni tudja azt, amire szükségem van, vagy sem? - teszem fel újra a kérdést, és remélem, hogy azzal, hogy tisztáztam, nem fenyegetésekre vágyom - az egyébként is meg lehetne nekem -, talán kicsit jobban elengedi a fantáziáját. Nyilván nekem az lenne a legideálisabb, és azzal tudna a legjobban meggyőzni, ha azon nyomban, mindenféle papírozás, satöbbi nélkül kiolvasztaná a lányomat, és elrejtené a perdán. Ezzel meglehetne venni. Ennyi vér azonban nincs ezeknek a pucájában, arról nem is beszélve, hogy ezzel pont hogy elveszti felettem az irányítást, és kénytelen lenne bízni abban, hogy nem fordítok hátat azonnal magam is. Márpedig, megértem, hogyha úgy látja, hogy ennek igen nagy a kockázata: ez tényleg így van.
Nem orvos létemre jut eszembe az erőszak biztosíték címén, hanem kancellárként. Ez beszédesen sokat elmond a "gyerekszobámról", milyen körülmények között nőttem fel, hogy ezt tanultam. Családtagok, barátok, az érzelmi kötelék a legjobb biztosíték, mert hatékony. Ha nem teljesítem az óhaját majd, miszerint ébresszem fel a lányát, azért cserébe ő elrabolhatja a megnevezett személyeket és velük gyakorolhat nyomást. Vagyis gyakorolhatna, mert valamiért ő nem látja ebben a potenciált. - Gondoltam gyors halált alkudok ki nekik, ennyivel tartozom feléjük, de nyilván nem érdemes megölni őket, mert utána nem lenne biztosítéka, ugye, ellenben én elég bosszús lennék, ami Önnek nem jó. - Jegyzem meg, figyelmen kívül hagyva, hogy ő mit hisz el rólam és mit nem. Ez olyan, mint a régiek hite valami istenségben vagy a perdaiaké a saját isteneikben: kár vitázni róla, meggyőzhetetlenek. Ugyanakkor a probléma még adott, ezt kell megoldani. De vajon ki az a G.I. Joe? Mindegy, nem fontos. - Nos... - Kezdek bele, egy hosszú pillanatig méregetve őt, legfőképpen a szemein keresztül próbálva a lelke mélyére látni, mintha ez lehetséges lenne. Nem látja a lényeget viszont Callaghan. Ez van, ha az ember próbál demokratikusan tárgyalni. Azt hiszik, mindent lehet. - Úgy vélem, nem érti az egészet. Ön nem hisz nekem és nem bízik bennem, hogy tartom a szavam és nem árulom el, hogy a végén magával vitessem el a "balhét", ahogy mondani szokás. Nekem ugyanúgy kockázat, hogy nem játszik ki engem vagy gondolja meg magát a végén, ezért előre nem fizethetek, tehát a bizalom dolgát mellőzhetjük is a képletből, hiszen ha lenne megfelelő biztosíték, amit el tudna fogadni ezen kívül, azt már közölte volna. A helyzet az, hogy nincs választása valójában, csupán próbálom megadni a lehetőségét annak, hogy belássa, önszántából megéri hozzám csatlakozni. Ha McGrover-rel marad, a lányát vagy soha nem látja viszont vagy örökké féltheti, mert vele fenyegetik majd. Már ha egyáltalán fel lenne ébresztve, ebben a kérdésben megkerülhetetlen leszek, mint tudja. Tehát Önnek igazából én kellek. Kénytelen lesz hinni nekem. Bízni bennem. Menni fog? - Vonom fel a szemöldökeimet kicsit, enyhe gunyoros mosollyal a szám sarkában.
Hát persze. Rögtön gondoltam, hogy manapság már nem divat írásba adni az ígéretünket. Minek is, régen se vették figyelembe, de ezek szerint ma már legalább nem is tesznek úgy, mintha számítana. Esküszöm, próbálok valamilyen közös nevezőt találni Jenkinssel, mert a lányomat a legnagyobb biztonságban akarom tudni, de még ő is épp olyan tanácstalan, mint én. Patt helyzet. Egyikünk sem bízik, de ő van most nyeregben, így kénytelen vagyok meghajlítani a szálfa hátamat. A lányomra tekintek, mintha tőle, belőle merítenék erőt és ihletet ahhoz, hogy lepaktáljak egy másik ördöggel, és reméljem, hogy még időben megszabadulok tőlük, mielőtt ők ültetnek két pad közé. - Oké. - mondom végül kisvártatva a kérdésére, felemelve a saját jeges tekintetem a másik határozott, fagyosba. - De nem fogom azt csinálni, mint amit ennek a szemétládának, és csicska módon minden munkát elvállalni, ami épp eszébe jut. Ha fegyvert akar, akkor használjon akként. Adja ki a parancsot és hagyjon dolgozni. Ha azt akarja, hogy merénylet áldozata legyen, elintézem, csak adjon időt. - egyébként is élvezettel takarítanám el Williamst a Dominiumról, csak éppen az őreitől nehéz megszabadulni, akiket szinte a seggében hord. Persze, erre is lehet megoldást találni, csak épp jó terv és kivitelezés kell hozzá. Ha pedig van egy jó hátszelem is, akkor még könnyebb lesz a dolgom. - A többi seggfejjel van terve? Az nyilvánvaló, hogy McGroovert korai nyugdíjba akarja küldeni, de a többiek? - másokkal még nem akasztottam bajszot, talán nem is tudnak rólam. De ismerem már a hataloméhséget, és ha egy hatalommal rendelkező ember el tudja érni, hogy totális uralkodó legyen, akkor így, vagy úgy, de ki fogja magának harcolni. Így emelkedtek trónra régen a fáraók, császárok, királyok, lelkivezetők. Ma sem várok többet egy ilyen alaktól.
Kulcsfontosságúnak érzem, hogy a velem szemben álló nőt magam mellé állítsam, legalább ebben az ügyben. Jobb és könnyebb helyzetem lesz, ha nem kell még rajta is átküzdenem magam, ezért is emelem ki, hogy ha a lánya miatt van McGrover-rel, akkor a rossz oldalon áll. Ami neki kell, azt én tudom megadni neki és feszültséggel teli - bár mindenki roppant higgadtnak mutatja magát eközben - másodpercek elteltével végül bele fog egyezni. Ezt már tudom akkor, mikor a lányára pillant ott az alvókapszulában. Nem véletlenül szerveztem ide a találkát, tettünk ide egy kirándulást. Érintésnyi közelség, mégsem elérhető. Tudom, milyen érzés és azt is, mi mindent lennénk képesek megtenni annak, aki ezt megadja. Én is eladósodtam. Callaghan is rá fog bólintani. Szemeimben nem, csak szám egyik sarkában jelenik meg egy hűvös apró mosolynyi rándulás az elégedett fajtából, mikor egyetlen szóval beleegyezik. Vártam azt a "de"-t, néhány feltételt, fenyegetést, végig is hallgatom. Nem kér teljesíthetetlent, ezt szeretem. - Rendben. Magam is időt kérnék, mielőtt a feladatot végrehajtanánk. - Szándékosan fogalmazok többesszámban. - McGrover bebiztosította magát, hogy ha vele valami történne, akkor huszonhárom közvetlen embere végrehajt egy parancslistát, mellyel ismeretlen számú és kilétű családot tesznek tönkre a Családügyi Hivatalon keresztül, valamint ölnek meg embereket és tüntetnek el bizonyítékokat. Ha egy is nem teljesíti a parancsot, a saját és családja életével fizet, ez egy körbezáródó láncolat, félelemből mindenki cselekedni fog. Egy részükért nem kár, a többi felesleges gyilkosság lenne. A megfelelő pontokon ezt a láncolatot meg kell szakítani, utólag ők szolgáltatnak adatot kancellártársam bűneire... és viszik el a balhét. - Mosolyodom el hidegen. Semmi kedvem nekem belebukni William félreállításába - még ha néha úgy is gondolom, hogy megérné még így is -, s egyben jelezni akartam új segítségem felé, hogy ez egy átgondoltabb hadművelet kell, hogy legyen, a bizonyítékok mások ellen kell, hogy szóljanak. - Addig tegyen úgy, mintha mi nem beszéltünk volna. - Zárom le a témát, és a mosolyt is. Részemről megbeszéltnek tekintem az ügyet, de a nőnek még van kérdése, felvonom a szemöldökeimet is enyhén, kérdőn, mert az első választott szó még nem konkretizálta, kikre is gondol. De a második kérdés már kisegít és megvillantom rá a rám oly' jellemző féloldalas, ravasz, nyugtalanító mosolyt, ami már önmagában felér egy válasszal. - McGrover-rel ellentétben nekem hosszú távú terveim voltak mindig is. Előbb legyünk túl az első lépésen, ébresszük fel aztán a lányát, utána majd eldönti, ms. Callaghan, hogy önszántából is csatlakozik-e hozzám? Most nem kell erre válaszolnia, még nem ismeri és nem érti a tervet. Van más kérdése?
Köszönöm az újabb lehetőséget! 
//
