- Ez úgy hangzott, mintha Anya üzente volna. - Fintorgok ráncolva az orrnyeregnél a bőrömet, ahogy tettem ezt jó tíz meg húsz éve is. - Ööö... melyik volt a legelső? Elmondanád újra? - Húzom az agyát kicsit a felsorolása után, alig leplezett mosollyal. Amúgy egyet kell értenem mindegyik lehetőséggel, amit említett és ebből a középső kettő fáj a legjobban: felnőtt, s nekem ez a kimaradás miatt hirtelen ugrás, szokni kell még mindig. Valamint megváltoztak a dolgok. Csak még nem tudom, hogy ennek örüljek-e? Greymare hadnagynak alapvetően örülök, mármint hogy szerelmes és bejött neki az élet, gonosz szavaim inkább irigységből fakadtak, de minthogy tudtommal egyszer sem tett keresztbe nekem vagy a húgomnak a hadnagy, sőt vigyázott is Ravenre, nincs okom rosszat kívánni neki gondolatban sem. Aminek viszont még örülni tudok, az Raven állatokkal való találkozásainak leírása, bár nem egynél némi túlzást érzek. - Inkább a drágalátos kancellárodtól kérdezném meg. Én aztán oda nem megyek egy grodrakhoz! Egyet pörköltem meg egyszer a képén, s két hónapra rá megtalált az Istenek kapujánál. Ezek bosszúálló dögök, szóval remélem nem idegesítettétek fel. Egyébként meg ha a hoiho-knak bejön a sikításod, akkor oroszlánmadár közelében ne tedd, mert ő is összetéveszt velük. - Vonom fel a szemöldökeimet a végén vigyorogva, egyelőre még mindig túlzásként kezelve a sztorit, de biztos volt autóbalesetük, talán valami eltévedt kamasz-thiter döntötte őket fel, a többi meg... Na jó, ha igaz az egész, akkor sem lehetett nagy veszélyben, elvégre egy kancellárral volt, márpedig ha valakiért kiküldenek keresőcsapatot átfésülni rendesen az egész Perdát, az biztos egy kancellár. Másnem a kollégái csak azért megkerestetnék, hogy meggyőződjenek, biztosan meghalt-e, indulhat-e a hatalmi harc, kinek a kapcsolata töltse be a megüresedett széket. - Iszonyú kelletlenül ugyan, de felírok egy fél piros pontot Jenkins kancellárnak, amiért nem vetett az oroszlánmadár elé téged. - Dünnyögöm, de ebben is inkább a húgom féltése van. Bele kell törődnöm, hogy nem lehetek mindig vele, hogy vigyázzak rá... és hogy talán tényleg felnőtt és tud magára vigyázni, még ha olyan hajmeresztő ötletekkel is jön, mint hogy újabb adag szintetikus bőrjavító cuccot szerez be nekem, természetesen tök illegálisan. - Ugyan! Még elpirulok! Hát mire való egy tesó? - Felelek úgy, mintha tényleg nagy testvéri szeretetnek adtam volna bizonyítékát, s nem pedig csak feltételeztem, hogy nem tudja jobban elbarmolni a bőrt rajtam, mint eddig volt. Természetesen távol állok a pirulástól, nem is tudom, sikerült-e valaha is nekem olyan. Nekem nem. Bezzeg Szöszi sokat szokott pirulni... Gyorsan kapcsolok inkább fejben és Raven-t ölelem át, megköszönve neki az egészet, amit értem tesz. Felelőtlen, vakmerő, könnyelmű és még sorolhatnám, de érzem, mennyire szeret és azért van ez az egész. Nincs más hátra, mint tényleg vigyáznom kell magamra. Ha én jól vagyok, húgom sem fog veszélyes helyzetekbe kerülni miattam. Talál magának majd más módot és okot rá, de legalább az én részemmel csökkenne a teher a törékenynek látszó vállain. Hogy mennyit kibír az is mutatja, hogy egy robbantásról is könnyedén beszél és elengedve őt az ölelésből a szemeit fürkészem, vajon tényleg így gondolja vagy előttem is most egy olyan álarcot mutat, amit mások előtt is szokott, hogy erősnek tűnjön? - Eléggé ki lehettek bukva Anyáék. - Jegyzem meg halkan, de nem a pda elvételre gondolok, azon Raven bukhatott csak ki, hanem azért mondtam, mert hát engem is egy robbantásban "veszítettek el", s utána Raven kerül ilyenbe, ráadásul ez sem tűnik természetes balesetnek. Nem mintha az jobb lenne, az Apát viselné meg jobban, feltépve a behegedt sebeket, amik édesanyám után maradtak. - Ööö hogy jön ide Terson? Ő robbantotta fel a követ vagy tudja, hogy ki volt? Azt inkább nem kérdezem meg, kitől van VIP belépőd oda fentre... a miértet meg pláne nem. - Sóhajtok egy nagyot, majd én húzom most magamhoz a hátizsákomat. Sejtem, hogy nem véletlenül adagolja az információkat, mert nagyon rejtélyes, sok dolgot elhallgat és alkoholon kívül egy valami lehet még, ami tudhatja oldani a nyelvét... - Viszont ha nem öl meg, akkor utána meséld már el, milyen a kaja odafenn! Jobb-e ennél, amit hoztam! Lásd, milyen magabiztos vagyok, a Puccosétterem puccosszakácsának puccoskajájával szembeszállok egy főzelékkel. De! Mielőtt fintorogsz, ez nem olyan ízetlen, csak címkéjében látott zöldséget, bizarr állagú trutyi, mint az ételautomatáknál! - Veszek elő két kis hőtartó ételtárolót, egy-egy adag lesz bennük, egyiket Raven felé is nyújtom. A fedelét levéve - azon van praktikusan a kanál is rögzítve, hogy ne hagyja el az ember - egy fakósárga színű sűrű, egynemű krémes állagú főzeléket talál, össze-vissza vonalakban zöldes olajjal lelocsolva mellőzve minden tervszerűséget és barna, ropogósnak tűnő kis falatok úsznak a tetején. Hát, most már csak langyos-meleg, de az illata még mindig jó. - Prodián pirított krendo, azaz perdai dió van rajta, de meglocsoltam az olajgumó olajával is, az a szép zöld lötty a tetején az. Tök jó ízt ad neki. Maga a főzelék lan gyökér, de van benne méregnyelv is, kicsit pikánssá teszi. Gyakran eszünk ilyent, mert elég laktató és ilyen hidegben jól fel is melegít. Na meg mert van is miből, nyáron marha sokat ültettünk lan gyökeret...
*Elmosolyodom azon, hogy anyához hasonlít, nem ő az első aki ezt megtette. Örülök neki, hogy legalább valamiben hasonlítok rá, nem csak a szemeim és a hajam az övé. * -Mióta szabad vagy. *Vállamat megvonva válaszolok, bár erős a gyanúm, hogy csak költői kérdés volt. Igazából mindegyik verzió megállja a helyét, sajnálom, hogy olyan sokat kihagyott az életemből, de akkor biztosan nem úgy alakultak volna a dolgok, ha mellettem van. Csak két pillanatig sorba veszem a legrázósabbakat. Nem tudok választani melyik kerüljön az első helyre. Simon hadnaggyal sokkal könnyedebb akcióim voltak, szava nem lehet rá, és az is igaz, hogy amikor vele voltam, nem igazán sérültem meg, kivétel talán amikor a Orkánszigeten voltunk és megtámadott egy csapat tűz okádó sárkány meg a mamájuk. Az állatokkal azóta sem vagyok jóban, és lehet, hogy pont annyi állatos sztorim van, mint ahány rázós akcióm és néhol még keresztezik is egymást. Ezekben általában Denisov keze van. * -Váááóóóó! Tényleg? Na ezt jó tudni. Nem idegesítettük fel, szépen eloldalgott a zsákmányával. Szegény. * Lebiggyesztem az alsó ajkam, mert tényleg sajnáltam azt a kölyköt, még meg is akartam menteni, persze csak úgy, hogy Jenkins megy oda hozzá és ápolja. Elvégre ő az orvos. * -Kétszer nem sikítok. Befogtam a számat. *Persze már az első is végzetes lehet, feltételezem erre akart Alec utalni. A bátyám nem hisz nekem, épp elégszer láttam már a kételkedő pillantásait kiskoromban, hogy tudjam, csak testvéri szeretetből mutatja, hogy minden oké, de valójában nagy hantásnak tart. Hát lelke rajta. * -Megsérült. Nem volt éppen virágos kedve. A testőre meg szétlőtte a táskámat amiben a lézerszkenner volt. Egyébként vele akart lelövetni. Jenkins a tiszta munka híve. *Kegyetlenül elveszem azt a fél piros pontot a kancellártól, már csak azért is, mert eldobta a termoszomat és kereshettem a susnyásban. Arra persze nem gondolt, hogy a lézer szkennerrel keresem meg. Hahaha! Még nem panaszkodott ugyan, hogy fáj a feje, csak Tersonnak okoztam fejfájást, meg anyának és apának, most pedig a bátyám van soron, ha már kihagyott két véet és be akarta pótolni, minden mással együtt kell. * -Jóban-rosszban. *Nem hiszem, hogy érti, de arra utalok, hogy akkor is mosolyogjon amikor legközelebb a kezébe nyomom a második csomagot. Egyelőre csak egyet sikerült elhasználnom és az nem elég, hogy minden sérülést eltüntessen, arra viszont igen, hogy ölelést kapjak. Kicsit elfészkelem magam benne, mert hiányzik olykor és sokat is gondolok rá, főleg mióta tudom, hogy él és bosszantó, hogy nem tudom megbeszélni vele a dolgaimat. Alec okos és remekül kiegészítenénk egymást a kancellária elleni harcban. A sors és az ésszerűség azonban távol sodort minket egymástól, jelenleg így jó és biztonságos, nem különben hatékony. Miután végeztem és már nem áll fenn a veszélye annak, hogy Alec elkapja a kezét ijedtében, elmondom, hogy merénylet áldozata lettem. Természetesen kihagyok minden olyan részt, amitől egy testvér kiakad. Nem említem a gyanúmat, azt sem, hogy az agyrázkódás mennyire megviselt, már csak azért is, mert le lettem tiltva a Búfelejtőről és a pda-mról. Szenvedtem persze a hányingertől és a szédüléstől, meg attól, hogy azt hittem Jenkins meg akar mérgezni. De azt hiszem, ha azt említeném meg Alecnak, hogy a kancellár meglátogatott és úgy érzem szintet lépett a barátságunk, vagy ő fojt meg, vagy bezár valahova mert önveszélyesnek nyilvánít. * -Apa a szokásos, nem mutatta ki, de belül rágta a száját, anya meg elemében volt, mert ő ápolhatott, szegény Wright nővérrel együtt. *Kicsit megszalad a szám, de gyorsan elterelem a témát Tersonra, nem mintha a vele való találkozás nagyobb életbiztosítás lenne Alec szemében. * -Nem, dehogy. Terson nem ártana nekem. ~Még.~ Nem vagy kíváncsi rá? Tényleg? Pedig zseniálisan szereztem. *Meglepődöm, sőt mi több, egészen elképedek, a szemeim tócsányira kerekednek és a számat is eltátom. Aljas húzás ez tőle, hogy nem kíváncsi rá, így most hogyan dicsekedjek el vele? Karba fonom a kezeimet és kihúzom magam, ez nálam a sértődés jele és lapos pillantással nézem ahogyan a táskájáért nyúl. Nagyon remélem, hogy még egy üveg piát vesz elő. * -Miért ölne meg a Panoráma étterem kellős közepén egy kisestélyibe bújt hölgyet? *Kérdezem megemelt fél szemöldökkel kísérve és ravaszul bevezetve az egész történetet, hogy muszáj legyen rákérdezni. Közben persze a másik fél szememet le nem veszem a táskáról és a kezéről, mert Alec csalni szokott. Most is azt teszi, nem piát vesz elő hanem kaját. * -Főzelék? Az meg mi a szar? Olyan izé amivel anya etetett minket? *Elhúzom a szám, hiába mondja, hogy ne tegyem. Már a főzelék szótól is hideg futkos a hátamon, attól meg egyenesen jégkockák gördülnek le a gerincem mentén, hogy a bátyám ajánlja vigyorogva, mintha ő főzte volna. Ha kiderül, hogy tényleg ő csinálta, magamhoz nyúlok. A dobozt úgy nézem, mintha bomba lenne, el is húzódom hátra egy kicsit, nehogy képen találjon. Főzelékbomba baszki! Egy hétig fogok bűzleni tőle….várjunk csak! * -Ennek a szarnak jó illata van. *Jegyzem meg meglepődve és lelki füleimmel hallom ahogyan anyánk felhördül, az asztalra csap, látom ahogy apa megfogja a megugró kanalat és behúzza a nyakát anya szemeiből lövellő villámok elől. * -Sokkal jobban hangzik, mint amilyennek kinéz. Tudod ilyet szoktam hányni újév első napján. *Szólok közbe egy bocsánatkérő pillantással karöltve, mert hát Alec olyan kis lelkesen meséli hogy csinálta, és baszki tényleg ő főzhette, hogy menten elájulok. Az első pillanat amikor a nyálam a tokomon akad az, amikor kiderül, hogy lan gyökérből van. * -Höhö…*Nyögök fel, már-már fulladozva a visszatartott röhögéstől, ám amikor arról beszél, hogy nyáron sok lan gyökeret ültettek, felvisítok.* VVVVVÍÍÍÍÍÍHHHHHHHHÍÍÍÍÍÍÍÍ! *És csak visítok és röhögök egyszerre vagy felváltva, attól függően hogy sikerül levegőt vennem. Annyira nevetek, hogy a könnyeim csorognak és eldőlök. Fetrengek, ráadásul ott, ahol Vharannal lan gyökeret ültettünk. Marha sokat.*
Az időmeghatározásra sóhajtva bólintok egyet. Vissza kell térnem, akkor Hugi kevésbé lesz felelőtlen. Aha, jah, persze, ezt még én is érzem, hogy ez nem így működik. Amit viszont megtehetek, hogy vigyázok magamra, és minden gondot elhallgatok előle, így nem sodorja magát plusz bajba. Igen, ez egyelőre jó tervnek tűnik. - Inkább a mini-hoiho, mint te. - Vonom meg a vállamat. Engem nem rendít meg annyira az ilyesmi, biztosan, mert sokat láttam már hasonlót és értem a vadon törvényeit, összefüggéseit, na meg mert ezek csak állatok, nem is az én saját kis állatkáim, akik társakká lesznek idővel. Szükséges rossz, hogy megeszik így a ragadozók a kicsinyeket. Ha egy perdai vagy ember gyerekről lenne szó, amellett már én sem tudnék ilyen közönyösen elmenni. Amellett sem, hogy húgom lehet tényleg valamiféle bajba kerülhetett már megint és már megint Jenkins kancellár közelében, ráadásul egy rossz kedvű kancellár még rosszabb, mint egy sima kancellár, szerintem. - Ééés... te nem sérültél meg? Csak a kancellár? És megint mit csináltál, hogy le akart lövetni? Tudom, tudom, nem teszi meg, mert ott a terv vagy mi a fasz, de attól még lehet egyszer meggondolja magát és lelövet tényleg. Ne bízz a kancellárokban, se a terveikben, főleg, ha részese is vagy annak és nem is árulja el, hogy mi. - Csak nem bírom ki, hogy ne kapjon egy kisebb hegyi-beszédet, már csak azért is, mert érzésem szerint anyáék erről sokat nem tudnak, következésképpen egy csomó fülrágást ellóg Raven. A lézerszkennerre nem reagálok amúgy, inkább azt lője. - Jóban-rosszban! - Bólogatok mosolyogva és igen, gyanútlanul, hogy húgom csak nem fog felhagyni a próbálkozással. Sebaj, nekem is megvan már a tervem, már csak tartanom kell magamat hozzá. Már csak azért is, mert mint kiderül, Raven így is bajba kerül, valami kő robbant fel, ahogy kiveszem, nem véletlenül, ergo ez robbantás. Minthogy láthatóan egyben van, anyáék felől érdeklődök, mert hát másodjára megélni, hogy a gyerekük csaknem oda lesz egy ilyen miatt... Bólogatok a válaszokra, hasonló reakcióra számítottam, de szerintem volt pityergés anya részéről otthon a kabinban. - Szegény Wright nővér? Anya az agyára ment a túlzott aggódással, mi? - Nevetek fel, mert simán kinézem belőle. - De amúgy... jól vagy? Mindened a sajátod például? - De szomorú, hogy erre rá kell kérdezni. Főleg, hogy azt is kinézem belőle, elsunnyogná és talán az előbb elhasznált készlet a sajátja. - Nem, nem vagyok kíváncsi rá, mert bátorításnak veszed, hogy máskor is ilyeneket csinálj, mert szerintem biztosan kockáztattál valamit érte. - Somolyodom el, miközben előszedem az ételtárolókat. A somolygás igazából annak szól, hogy húgom bátorítás nélkül is el fogja mesélni, legfeljebb nem most azonnal, hanem még pár percig évődünk, megjátszottan duzzogunk és utána mondja majd, mint mindig, mikor ezt játsszuk el, hogy nem érdekel, mit akar elújságolni a másik. Közben persze de, érdekel is, csak előre tartok a választól. - Meeert megteheti? - Kérdezek vissza arra, miért ölné meg őt ott Terson kancellár. - De indulás előtt lőj már egy fotót magadról, kérlek. Sosem láttalak még kisestélyiben, se közepesben, se nagyban. Vagy ez a hölgy méretétől függ, hogy kicsi, közepes vagy nagy? - Én ezt tök ártatlanul akartam megkérdezni, mintha nem tudnám - ennyivel azért tisztában vagyok a női ruhák terén, még ha egy barátnőm se volt estélyis típus -, de nem tudom a vigyoromat eléggé visszagyűrni, az kikívánkozik a képemre elárulva engem, hogy direkt cukkolom a tesót. Aztán jön az engesztelés vagy figyelemelterelés: kaja! Méghozzá főzelék, ami remek emlékeket ébreszt benne. - Névre igen, de jobb, ez igazi, nem valami porból készült hulladék. - Erősítem meg a megállapítását és rögtön magyarázni kezdem, miből is van az étel, és ahogy vártam, Raven húzódozik, így ha ő nem, én nyitom ki a dobozkát és pillanatokon belül az illat elér hozzá. - Na, itt a lehetőség, hogy egyél egy jó ízű szart! - Vigyorodom el, majd elnevetem magam, mikor Raven hajlandó közelebbről is megvizsgálni a főzeléket. - Te is? Én is. Hányás-tesók vagyunk! - Nevetek fel, véletlenül sem sértődve meg a szavakon, pedig szerintem ilyen szépen tálaltat én még soha nem hánytam. De nem hagyom, hogy erre koncentráljon Raven, folytatom az összetevők elmesélését, a lan gyökér szó valamiért tetszik neki, de nem kérdezek rá. Vagy azon nevetgél magában, hogy én készítettem a főzeléket, nem tudom, nem akaszt meg, folytatom... mígnem kitör húgomból a röhögés és visítás. Nehéz lenne megmondani, melyik előbb. Visszapörgetem párszor magamban mit mondtam, de nem jövök rá. Csak valami a lan gyökérrel lesz meg az ültetéssel, mert elején és a végén nevetett, de nem értem. Márpedig annyira röhög jelenleg, hogy a főzeléket ki kell menteni a kezéből, mielőtt azzal borul rá a szőrmés fekhelyre. - Most mi van? Nehéz úgy elképzelni engem, hogy lan gyökeret ültetek? Pedig ha tudnád, milyen ügyes meg szorgalmas voltam! Egyébként jó társasággal nagyon is jó móka! Olyan formás női fenekeket láttam közben hozzá, húúú! Maga az ültetés amúgy kellemesen átmozgat, legalábbis eleinte, de azért hosszú távon mindig úgy mozdulni unalmas lesz meg fárasztó, délutánra már igyekeztünk variálni. Láttad volna azokat a lehetetlen pózokat! ...Oké, most komolyan, mi a fene bajod van neked?! - Kérdezek rá vigyorogva, mert Raven harsány jó kedve ragadós, de ettől még tök értetlen vagyok. Mi vicceset mondhattam? Ráadásul ennyire vicceset.
*Elégtétellel tölt el, hogy Alec nem tud többet érvelni és csak egy sóhajtásra futja, de elfojtom az elégedett mosolyt…vagy legalábbis elpercelem későbbre, amikor mellettem, az én életem mellett dönt a kölyök lóizével szemben. Mondjuk ezt el is vártam tőle, de egészen más hallani, mint „csak” tudni. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondta volna, hogy: „szeretlek húgi!” Ezzel együtt a sokadik Jenkinses kalandomat vesézzük ki, bár én már hagynám a fenébe, Alec mindenre kíváncsi. * -Egyszer úgy is rájövök és előbb, mint ahogy megtörténik. Egyébként megsérültem. Elharaptam a nyelvem, ami külön azért volt jó, mert amikor Jenkins megkért, hogy mutassam meg, legálisan ráölthettem a nyelvem. Kifejezetten élveztem, és ezt ő is tudta. Ja meg persze minden tagom fájt, a fejemet is beütöttem. Kocsivalütött lettem. Jenkins meg a szokásos vesszőhoihojával jött, ne igyak alkoholt. De nem ezért akart lelövetni. Igazáááából nem is engem akart, hanem a pda-mat és a termoszomat, ami ha úgy vesszük, majdnem ugyanaz, hiszen mindkettő a kezemben volt, csak azért, hogy ne világítsak a szemébe. Borzasztóan hepciás egy pali. *Elhúzom a számat az utolsó szavaknál, csak azért, hogy nagyobb nyomatékot adjak a jellemzésemnek, jóllehet rögtön utána el is mosolyodom. * -Rosszul mondtam. A pda a nadrágzsebemben volt, azért nem azt lőtte ki, hanem a termoszt, pechemre ott volt a táskában, amiben a lézerszkenner is. Szétlőtte a kis anyaszomorító. *Erre már visszatér az akkori sértődött hangulatom, a felháborodásom és úgy is adok hangot az emlékek keltette átoknak.* -Hogy jöjjön rá a hígfosás amikor tüsszent. *Aztán mintha mi sem történt volna, ismét mosolygok a bátyámra, jóban-rosszban. Éppen az utóbbiban gázolunk nyakig merülve, hiszen csak úgy a semmiből bedobtam a robbantásos merényletet, melynek részleteit hézagosan adtam elő, inkább arra helyezve a hangsúlyt, hgy tök jól vagyok, nem lett semmi bajom. S valóban megúsztam egy kis agyrázkódással és jó pár nap kényszerpihenővel. Szó szerint kényszerrel. * -Nem igazán. Anya vigasztalta és biztosította afelől, hogy nem lesz semmi bajom. Jenkins ugyanis rá bízott, Wright nővérre és megfenyegette, ha bajom esik, őt vonja felelősségre. Gondolhatod, hogy szemmel voltam tartva. *Szemet is forgatok arra milyen borzalmaknak voltam kitéve, de legalább a pda-mat visszakaptam. Apró diadal, nekem mégis óriási engedmény. Alec aggódó kérdésére először úgy nézek rá, mintha előttem öltözött volna női ruhába. * -Hülye vagy Alec. Persze, hogy mindenem valódi. Csak a fejemet ütöttem be az asztal sarkába. *Még ciccentek is a végén egyet, pedig jogos a kérdés, ha azt vesszük, a mi családunkban a robbantás már szinte megszokott, de szerencsére nem mindig jár végtagvesztéssel. * -Nem kell bátorítás, anélkül is teszek ilyet máskor is. Egyáltalán nem kockáztattam, kiérdemeltem. Jenkinstől kértem amikor eltévedtünk az erdőben, és olyan szépen néztem rá, hogy egészen a szívéig meghatódott és megajándékozott vele. A szülinapomra. Mondjuk gonosz egy ajándék, mert csak egyszer használhatom fel a születésem hónapjában, deee okéééé, megelégszem ennyivel. *S már emelem is fel a kezeimet, s húzom be a nyakam, mielőtt Alec megint a fejemre olvasná a felelőtlenségemet. Pedig ha tudná! * -De nem teszi. Nincs rá oka. Sosem adok rá okot. *Mondom ezt magabiztosan, mert így van. Tersonnak szemben sokkal óvatosabb vagyok, messzebb vannak felállítva tőle a határok, amiket nem lépek át, sőt! Terveim között szerepel, hogy egy egészen más oldalamat mutatva neki, ne akarjon kiszaladni a világból amikor legközelebb találkozunk. A bátyám hosszú távolléte a dominiumi civilizációtól akkor mutatkozik meg, amikor rákérdez a női kisestélyi fogalmára. Az arcát nézve most ugyan engem cikiz, de tényleg halvány lila fogalma sincs róla.* -Az alkalomtól és a helytől függ. A Panoráma étterem luxus hely, osztályon felüli, és vacsorára megyek oda. Hosszas tervezést igényel, hogy pont akkor legyek ott, pont olyan időpontban, amikor Terson is. De ezek után majd minden ilyen találkozom előtt csinálok egy képet magamról, hogy tudd, kivel találkozom, mikor és hol és milyen ruhában. *Édes a bosszú, mert szándékosan mondtam el, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, mindezt abszolút rezignált arccal adom elő. Ő meg azzal próbálja elterelni a figyelmemet, hogy közben már a táskájában matat és előhúzza a másik meglepit. Kaját hozott. Már-már lendületből rápattannék, de közli a lényeget. Főzelék. Na baszki! Másnál már elvetettem volna a rohamgránátot, de Alec érti a humoromat, mely most kissé felhős, mint az ég a Orkánsziget felett. * -Hát ezzel nem nyugtattál meg. *Még mindig fintorba húzom az orromat és a számat, gyanakodva nézem az előkerülő fura ízű izét. * -Ó, köszi, nem tudtam mi hiányzik az életemből. Jó ízű szar. Ez olyan optimista hangulatú. Milyen kedved van ma? Szar. Optimistán? Jó szar. *Lefordítom a szavait magamnak, és elveszem tőle a dobozt. Az illata jó, de nekem már ez is gyanús. A hányásra is van mit mondania, egyszerűen nem tudom kibillenteni a pozitív hangulatából. * -Már évek óta. Emlékszel amikor poénból összekevertünk mindenféle kaját és piát és megettük? Na az sem nézett így ki, viszont két napig hánytunk tőle. Szegény anya meg csak takarított, apa meg a fürdőbe ment röhögve káromkodni. *Szép emléket idézek fel a mostani közös kajálásunk megalapozására. Mielőtt azonban meg is kóstolhatnám a szép és jó ízű szart, Alec elmondja miből van, és mi mindent tettek az ellenállók azért, hogy most én ezt ehessem. A visítás és a röhögés olyan elánnal robban ki belőlem, hogy a földre küld, Alec meg az utolsó pillanatban menti meg a főztjét. Sajnos – most sajnos – Delgado, így nem tudja befogni a száját, gyanútlanul mondja tovább, és ez csak rosszabb lesz, vagyis jobb, de….nem bírom abbahagyni a röhögést. Már a könnyeim csorognak. Főleg amikor a pozitúrák változtatásával folytatja és ecseteli minél részletesebben. Én meg már levegőt sem kapok, csak mutogatok arra a helyre, ami betudható fekhelynek is, ahol mi is lan gyökeret ültettünk Vharannal. * -Nehehehem bíhíhírom! Fehejehezd behehehehe! Hahahahagyd abbahabbbaha! Lahahahan gyöhökéhér ühültehetéhés bahaszkihihihihihihih! Vhahaharahan éhés éhén…..ahazt mohondjáhák ahahaha peherdahaiahak lahan……nehem bíhírohom tohováhább! A szehex a lahangyöhökéhér ühültetehetéhés. Éhés tihi méhég….vaharihiáháltahatohok. *Próbálok felülni, de a nevetéstől egészen elgyengültek a karjaim és levegőt is alig kapok. Csak arra futja, hogy a könnyeimet törölgessem, persze elkenem a szemfestéket. *
Amikor azt mondja, hogy megsérült, már érzem, hogyan kezd emelkedni a vérnyomásom, ami hirtelen billen vissza normálra, mikor kiderül, csak elharapta a nyelvét. Azért ezen nevetek, mert hát vélhetően folyton dumált és/vagy sikított, ezért sikerült így járnia, de szerencsére ezt a nevetést rá tudom fogni arra, hogy Raven a nyelvét nyújthatta egy kancellárra, ráadásul engedéllyel. - Semmi gond, lököttebb nem lettél! - Hízelgek neki. - Nem mert támogatni akarom erkölcsrendészeti hobbijában, de sérülésre tényleg nem jó az alkohol. Viszont legalább fertőtlenít! - Vigyorodom el, mert hát ezt gyakran emlegetjük az italoknál, hogy fertőtlenít. Akkor is, ha amúgy a gyógyuláshoz legkevésbé sem kell belső fertőtlenítés. - Fúj, le vele! Hát nem volt gyerekszobája ott a tágas nyolcadik gyűrűszinten? - Háborodok fel Ravennel együtt, mikor kiderül, hogy a majdnem lelövetés oka a szembe világítás volt. Ha mi meg anyáék minden ilyen csínyért fegyvert ragadtunk volna, már rég kihalt volna a családunk. Túl ingerszegényen élnek ezek a kancellárok odafenn. - Inkább JL-szomorító. - Korrigálom a szavait vigyorogva, majd nevetek azon, amit a kancellár testőrének kíván. Hát az fantasztikus érzés lehet abban a fekete páncélzatban! Aztán kiderül szép lassan csepegtetve, hogy nem csak ezek a sérülései voltak Ravennek. Mármint ennél az esetnél igen, és bár láthatóan jól van, most is jól van, tehát ezt a második esetet is megúszta aránylag jól, de attól még komoly vérnyomás-ingadozásnak tesz ki engem. Szerencse, hogy ülök. Wright nővér esetén azt hittem, hogy Anya nyüstölte őt nulla-huszonhétben, de kiderül, hogy más a hunyó. - Megint Jenkins... - Dörmögöm nem tetszően. Eddig hidegen hagyott a kancellárok java, de ezt az ipsét kezdem megutálni. Nem csak kezdem. Szegény Wright nővér! De legalább nem Anyát fenyegette meg. Tehát Jenkinsnek olyan tervei vannak a húgommal, amihez élve kell, akár mások kárára is, de nem akarja túlzottan elidegeníteni magától, ezért nem vállalta be, hogy egy szeretett rokonnal fenyegeti meg és zsarolja meg. Legalábbis eddig. Húgomnak nagy szíve van, nem hagyta volna, hogy Wright nővérnek baja essen miatta és ezt a kancellár pontosan tudta. Nem túlzottan tetszik, hogy ennyire tudja, mit fog lépni Raven, hogy fog ő elébe kerülni így egy lépéssel? Ráaádsul túl fontos dologhoz kell Raven, ami nem tudom, hogy most jó-e vagy sem? Nem merek testvérem terveire rákérdezni, egyébként is jobban érdekel, hogy minden rendben van-e a húgomnál, nem csak úgy tűnik? Próbálom lazán, de tudhatja Raven, miért kérdezem és mennyire komoly vagyok, még ha szerinte hülye is mellé. - Á-há! Fejimplantátum! Tudtam, hogy nem csak fodrásznál voltál! - Vigyorodok el színes hajtincseire pillantva, de megnyugodva, hogy Raven tényleg teljesen jól van, már tudok viccelődni. Hiszek neki, hogy az igazat mondja. - Soha gonoszabb ajándékot, Hugi! - Mosolygok rá, s képzelem, mennyire hatódott meg egy kancellár. Képesek ilyenre? Aligha. De az ajándék nem rossz, mármint ott ehet fenn ingyen, ahova más csak vágyakozik egész életében, ez a kancellárnak semmibe sem fáj, s ha nem akar vele találkozni, tudja, melyik hónapban ne menjen abba az étterembe. - Naaa, és tőlem mit kérsz szülinapodra? - Kérdezek rá erre, próbálván bízni abban, hogy Ravennek igaza lesz: nem ad rá okot és nem is találnak rá okot, amiért kinyírhatják őt. Remélem viszont, hogy tőlem nem ruhát kér - nem is bízná rám szerintem -, mert hát azokhoz nem értek, az estélyiknél lévő fogalomzavart viszont csak eltúlzom. Attól azért nem ijedek meg, hogy azt mondja, nem ez lesz az utolsó alkalom. Olyan sűrűn nem hiszem, hogy kap ilyen vacsora-meghívásokat. - Rendben, de utána küld el a képeket, hogy tudjam, jól vagy! Ja, és nem tudom apa mondta-e, de éjfélre hazaérj! - Nevetek rá, mert hát felnőtt nő, nem is otthon lakik már, meg amúgy sem tud képet küldeni. Azért ha azt az üzenetet elcsípnék és dekódolnák, na az nehezen kimagyarázható lenne, miért küld róla a JL Carternek fotót. Közben pakolom elő a kaját és kezdem el felvezetni, hogy mit is fogunk enni és ne akadjon ki, de nem azért, mert megint azt a rusnya féregkígyót vagy mit hoztam, hanem mert főzelék van nálam, ami hát a dominiumi jellegtelen pépek után nem túl szép emlékű. - Ne már! Ez tényleg jó! El vagy kényeztetve kancellári kajákkal meg kávéval, ez a te bajod! - Próbálom meggyőzni őt, hogy kóstoljon már, s hiába próbálok poénkodva felülemelkedni azon, miszerint a hányáshoz hasonlítja a főzeléket - mondjuk én ilyen szerintem szépen tálalt hányást még nem produkáltam, de biztos mert férfi vagyok, a nők hányni is elegánsan tudhatnak -, ő csak ezen a szálon mozog tovább. - Emlékszem, meg arra is, hogy aztán apát kiparancsolta a fürdőből, minket meg be, mondván, ezentúl ott fogunk lakni, hiába egy személyes kis fürdő volt. Viszont ebben nincs minden összekeverve, mert... - És itt kezdem el részletezni az összetevőket, hogy lássa végre, csupa jó dolog, amitől nem fog Elorakig hányáscsíkot húzni maga után, de ahogy haladok előre benne, elkezd röhögni, de nagyon. Valami a lan gyökérnél lehet, rátérek jobban arra, ezek szerint nem nézi ki belőlem, hogy hajlandó vagyok néha földmunkára is, pedig hát ellenállóként elég univerzálisnak kell lenni. Viszont szavaim csak olaj a tűzre, s ugyan próbálja elmagyarázni, nagyon kell koncentrálnom, hogy felfogjam a szavai értelmét. Egyáltalán a szavakat. Vharan meg éhes, ja nem, az egy és volt. Mi az a szehex? Ja, szex! A szex langyökér ültetés. Mi van? Aztán egy pillanat múlva összeáll a kép és emlékezve miket mondtam, mennyire áthallásos volt, most szabad kezembe temetve arcomat röhögök. - Felvetem majd, hogy idén orgiával kössük egybe a kertészkedést! - Ezt el kell mesélnem majd a Rebelliumban, és Szöszinek is, aki botanikus, de biztosan nem hallott még erről és hogy bele fog majd pirulni... ja, nem, neki nem mesélem már el. Ez legalább komolyít rajtam annyira, hogy abba tudjam hagyni a nevetést, ami nem tart sokáig, hiszen felnézve húgom elkent festékes képével találkozom, ami valamiért rohadt vicces és újra nevetésben török ki, ezúttal rá mutatva. Komoly kocsmai gyakorlatomnak hála a levese nem lötyög ki, enyém meg még ki sem volt bontva.
-Sajnos. *Jegyzem meg egy szájelhúzással tarkított vigyor közepén. Arra értem, hogy nem lettem lököttebb, mert nagyon hajtok rá. A mostani lökött állapotom még nem a kifejlett, de értékelem Alec aggodalmát és jókívánságát. A következő mondatából pedig a számomra előnyös lényeget szűröm le és rámutatok a lényegre, mutatóujjal is, amivel felé bökök. Szemeim tócsányira kerekednek és bólogatok is hozzá.* -Ugye?! Én is ezt mondtam neki, de nem akarta, hogy lelocsoljam a vérző sebét. *S a végén helytelenítőleg ingatom a fejem azon méltatlankodva, hogy Jenkins nem értékelte az áldozatomat, pedig Búfelejtőt sebre locsolni ahelyett, hogy a gyomrunkat és a megtépázott lelkünket gyógyítanánk vele, kibaszott nagy vétek. Tovább ecsetelem a kancellár hibáit és helytelen döntéseit, érveit és utasításait, azok okát, amire Alec majdnem csápol is, de nekem eszembe jut valami, amin régóta gondolkodtam már. Jenkins azon meséje, ami a szervízfolyosókról és az elbújásról szólt. Vigyorogva helyeselek, de a hangom kicsit csendesebb, mint azt a téma egyébként megkívánná.* -Szerintem nem. Elvégre kancellár lett belőle. *Katja amúgy remek, de nem éppen az engem babusgató humora viszont már fellobbantja bennem a tüzet és még átkot is szórok rá amiért szétlőtte a termoszomat. Mondjuk még mindig jobb, mintha a pda-t lőtte volna morzsákra, mert több időbe és munkába telt volna pótolni, mint egy termoszt. * -Az! De azért ezt ne hangozassuk. *Kérem őt vigyorogva és merőben feleslegesen, hiszen ő lenne az utolsó ember a Perdán aki közölné a kancelláriával, hogy ki áll a JL mögött. Vagy még az sem. Talán ha kihalna az emberiség, és ő maradna utolsónak, halkan megsúgná az egyik perdainak. Remek érzéssel és időzítéssel, mérnöki pontossággal csepegtetem aztán az információkat a robbantásos merényletről, melynek elszenvedője voltam. Rohadt nagy szerencsém volt, az utolsó előtti pillanatban vonta el a figyelmemet valami, amiért le is kellett hajolnom, és csak ezért nem az arcomba kaptam az áldást. Azóta hajlamos vagyok hinni a perdai Istenekben, és szemétre dobtam a karmát. Nagyobb megpróbáltatás volt gyengélkedni, mert bár az energia dúlt bennem, a testem másik fele ellenkezett és ez furcsa és ismeretlen volt a számomra. * -Mindig Jenkins. *Egészítem ki Alec mondatát, mely elégedetlen és dörmögős, mint amikor apa horkol. Csak azért viseltem el és fogadtam szót Wright nővérnek, mert megkaptam a pda-t és azzal elfoglaltam magam. Nem volt olyan könnyű a kuckómon kívül utánanézni a történteknek, de lehetetlen sem. Látom Alec arcán ugyanazt a töprengést, amit nekem okoz Jenkins terve velem kapcsolatban, nekem sem tetszik és neki sem, de a lényeg, hogy nem akar megölni, a többit pedig intézem én. Nem fogok okot adni arra, hogy akárcsak egy kisujjamat is ellövesse, vagy eltöresse, ahogy Hartley-val is tette. Sokkal nagyobb dolgokat is megtettem már és elkerültem a légzsilipet, a háttérben pedig ott volt Jenkins. Szóval már ez is gondolkodásra ad okot, de Jenkins rafinált és ez bosszant, mert nem látok át a függönyén. Egyelőre. * -Ugye? Még a színek is másképp állnak?! *Belemegyek a rövid kis játékba és megigazítom a frizurámat, mintha nem lenne tökéletes…en szélfútta, már ami kilóg a sapka alól. Eldicsekszem az ajándékommal is, amit Jenkinstől kaptam azon a csodás éjszakán amit majdnem végig együtt töltöttünk, tömény romantika közepette. Semmilyen hátsó szándékom nem volt a megemlítésével, de Alec máris lecsap rá.* -Köszi, hát ne is legyen rosszabb. *Jenkinstől kitelik valami galád tréfa, főleg ha ráérez az ízére.* -Téged. *Rövid válasz egy olyan kérdésre, amire mindig tudtam a választ mielőtt Alec „meghalt”. Most másra sem vágyom, csak arra, hogy velünk legyen biztonságban, és újra szívathassam minden reggel, felverve az ágyból, édes álomból, csakhogy érezze a törődést. S ezért is jut eszembe valami, ami mérföldekre van az eredeti kívánságtól, de mégis kicsit hajaz rá.* -Egy közös hétvégét veled a Rebelliumban. *Mindegy mibe kerül, megoldom, hogy senki ne keressen és később se tűnjön fel a hiányom. Szervezés kérdése. Még jó, hogy nem ruhát kértem tőle, mert bár bírnám az ellenálló konfekciót, azért még sem mindegy, hogy mit aggat rám, és ez a kérdéséből ki is derül. Fogalma nincs a női viseletekről, a dress code-ról meg még annyi sem. * -Hahaha! Éjfélre és kísérjen is haza valaki, mi? Terson kancellár minden bizonnyal odáig meg vissza lesz a feladattól. *Mondom ezt úgy, hogy nem feltételesen ejtem ki a szavakat, hanem úgy, mintha tényleg tervbe is vettem volna, hogy az est végén közlöm vele Alec feltételeit. A képet azért megígérem neki, hadd villogjon a szép húgával a barlanglakók között. Az öltözék az egy dolog, de a rebelliumi kajákból már van némi tapasztalatom, amit Alec képes felülírni. Legutóbb azzal az undorító és félelmetes kinézetű féreggel, most meg minden gyerek rémálmával, a főzelékkel. Hogy nem tudta az emberiség ezt a kaját egyszer s mindenkorra elfelejteni? Szerencse, hogy a tesóm nem sértődős, meg ismer is már eléggé ahhoz, hogy ne vegye a lelkére a szívvel és lélekkel együtt készített étel hányáshoz hasonlítását. Egyelőre nem kóstolom még meg, eltelek az illatával, ami tagadhatatlanul jó. * -Hát ja, főleg kávéval, amit Tersonnak köszönhetek nem is Jenkinsnek. Már csak egy saját, habot is készítő kávégépet kell szereznem, hogy ne kelljen messzire mennem ha igazi kávét akarok inni. *Aztán felidézek egy régi hányásos sztorit a mostani főzelékkel kapcsolatban, és jót nevetünk azon, mi mindenre voltunk képesek. Na ez hiányzik nekem, ezért is nem nőttem fel sok tekintetben, mert kimaradt két és fél év a bátyámmal való bohóckodásból. * -Azután egy ideig anya nem főzött olyan kaját amit össze lehet keverni, csak egyféle volt, apa meg méltatlankodott, hogy őt miért bünteti. *Ennyit a múltról, a többi már történelem, a Delgado család krónikája, a jelen azonban ennél sokkal nevettetőbb. Alec nem is tudja min nevetek, épp ezért minden egyes újabb szava amivel a főzelékkészítés és a hozzávaló termény előállításának titkába avatna be, a csendes kuncogásból röhögő görcsöt eredményez nálam. Alig kapok levegőt és közben még beszélnem is kell, hogy megmagyarázzam min nevetek. A kaját is kivette a kezemből, én már a földön fetrengek és próbálok levegőhöz jutni, de Alec kegyetlen. Akkor is poénnal dobálózik, mikor már rájött miről van szó. Az utolsó csepp levegőt is elveszi tőlem az orgiás megjegyzésével.* -NEEEEEEE! Nehem bíhírohom! *A visítva nevetés már nem megy levegő híján, jenkins minden bizonnyal elégedett lenne ha tudná, mivel kell elvenni a hangomat és a levegőmet, mert eddig meg volt győződve arról, hogy a bőrömmel cirkulálom a friss oxigént. Már csak vinnyogni tudok, és felemelem a kezemet is időt és kegyelmet kérve Alectól. Ha azt akarja, hogy megegyem a főzelékét, akkor minimum két percig csendben kell maradnia. Ez megy is mindaddig, míg fel nem ülök és Alec rám nem néz. Már örültem annak, hogy kapok levegőt és végre ehetek, mert a nevetés szörnyen gyorsan csinál az ember lányának gyomrában ürességet, de aztán Alec veszi át a nevetésben a stafétát, én meg az értetlenkedést. * -Most meg mi van? Nem mondtam semmi vicceset, meg sem szólaltam. Vagy már az is vicces? *Rám mutogat, nekem meg nem esik le. Tovább törölgetem a szememet és az arcomat ott ahol a könnyek nyomát érzem, a hideg levegő jobban csipkedi a bőröm. A festék nagyját eltüntetem, vagy legalábbis nem kenem tovább. * -Akasztják a hóhért. A nevetés ragadós, ha azt akarod, hogy egyek, hagyd abba, vagy mondd el mi a búbánatos franc az ami ennyire mulatságos. *A nevetés ragadós, és szavaim igazolást nyernek, mert anélkül, hogy tudnám min nevet, nekem is vigyorgásra áll a szám. Annyira viszont nem nevetek mint ő, és el tudom venni a kezéből a nekem szánt kaját. Már ha hagyja. *
Mosolygok a sajnosán, s azon, hogy ezek szerint célja lököttebbnek lenni. Mondjuk szerintem ne úgy próbáljon, hogy autókkal borul fel és titherek-kel meg grodrakokkal kekeckedik, de én már inkább nem mondok semmit, csak csóválom a fejemet picit. - A nyápic! - Forgatok szemet Jenkins-re, mintha nem tudnám, hogy sebre alkohol locsolni, nos, az csak a locsoló félnek hálás feladat, az elszenvedő félnek inkább vicsora van rá, semmint vigyora. - Ó, akkor már egészen fiatalon elbuktam a kancellárságot! - Csettintek a végén a nyelvemmel elégedetlenül, nem mintha ilyen ambícióim lettek volna valaha is. Alapvetően nem voltak ambícióim, nem hogy ekkorák. Amíg apa hadnagy volt, addig volt akkora kabinunk, ahol legalább húgommal együtt elszeparáltan tudtunk lenni a szüleinktől, de tekintsük ezt gyerekszobának, végülis jó móka volt! Hogy a JL-dolgot ne hangoztassam, kérni sem kell, de biztos, ami biztos mutatom, ahogy a számon elhúzom a cipzárt. Na igen, egy Delgado főleg akkor tud csendben maradni valamivel kapcsolatban, ha akar. Tekintve, hogy húgom élete a tét, nem szoktam erről senkinek sem beszélni. Ennyire berúgni sem szokásom, vagy nem vagyok olyankor nagy dumás vagy nem hiszik el. Kivéve egy esetet, de akkor szerencsére nem Ravenről meséltem Jeff-nek. Mondjuk amennyire közeli barátok Carter-rel, szerintem tud róla. Ez mondjuk felemás érzéseket szül, mert Raven szeretne elmenni a Rebelliumba, de ezzel végképp arcot adunk a JL-nek, na meg kell majd egy jó sztori, ő mit keres ott és miért távozhat szabadon, más miért nem utaztathatja oda ideiglenesen a családját, már ha meg tudja oldani a feltűnésmentes eltűnést. - Azért masnit nem kötök a fejemre, ha nem baj! - Vigyorodom el, de pillantásomban benne van egy hálás, szerető mosoly-fény is, amiért engem kér születésnapjára. Bárcsak meglephetném a Városban! Mármint úgy, hogy legálisan, nem pedig az a születésnapi meglepi, hogy jelentkezem a saját kivégzésemre. - Velem, hm? És mi lennék én ott? Aki vigyáz rád, az idegenvezető vagy bűntárs? - Kérdezek vissza s elgondolkodom azért a válaszon. Bevallom, próbáltam ezt halasztani egy kicsit, mert nem először kérdezi Raven, szóval volt időm agyalni rajta, de azt is tudom, hogy idővel kifogyok az indokokból, hiába féltem őt ettől a lépéstől. Hát, másnem ott ragad majd a Rebelliumban, Apáék viszont nem jutnak már le utána a Perdára, legalábbis amíg a Kancellária létezik. Szóval sosem jutnak le. - Májushoz mit szólsz? Tuuudom, hogy nem akkor van a születésnapod, nem felejtettem el! De most sok a hó, március-áprilisban a rengeteg esőzés meg hirtelen viharok nehezítik a közlekedést, és nem a sárba ragadva kellene elcsesznünk az időnket. Ja, és ne hozz sok motyót! Te cipeled amúgy is. És Búfelejtőt se hozz! Lesz elég a Rebelliumban, meg más is! - Kacsintok egyet hozzá, s azzal nyugtatom magam, hogy májusig csak elsikkad a dolog - nem fog úgy se -, de legalább lesz időm addig kitalálni és megtervezni, hogy a legbiztonságosabb és leggyorsabb. Az időjárással amúgy nem hazudtam, s ez fontos pont főleg akkor, ha Elorakból kell indulni. Túl messze van, az idő nagy része elmenne a motorozással... Na jó, ezen később agyalok, nem most. Most amúgy is újabb aggódnivaló köt le: Tersonnal akar vacsorázni húgom, mindezt úgy, hogy a kancellár nem tud róla. Még. Remélem, szereti a meglepetéseket. - Hát elég sok katonának dirigál, csak nem esik nehezére megoldania, hogy biztonságosan hazajuss! Mondjuk, ha kényelmes, akkor Bruce-t ugráltatja ezért... itt van egyáltalán, vagy szegény utólag tudja meg? - Kérdezek rá, mert nem tudom, hogy az Imperium épp úton van-e vagy sem. Számomra nem releváns információ, mert az egész űrhajóval nincs dolgom. - Nem volna egyszerűbb, ha egy kabint kérnél a nyolcadikra? - Vigyorodom el jól megtoldva a saját kávégép ötletét, de már meg is bánom, mert amilyen lökött Raven, szerintem képes lesz valakinek felvetni majd. Nem mintha sikerülne elérnie, ahhoz oda kellene születni eleve a nyolcadikra vagy minimum beházasodni, ezek egyike sem opció nála. - Haha, emlékszem, apa sűrűn sunnyogott el a kaja-automatákhoz! Nekünk bezzeg semmit sem hozott! Hát milyen apa az ilyen?! - Nevetgélek az emléken, de a büntink jogos volt, és be nem vallottuk volna - még most sem -, de mi sem akartunk utána egy darabig semmit sem összekeverve enni. Nekem legalábbis nagyon is jó volt, hogy a lehető legegyszerűbb kajákat kaptam, még ha az főzelék is volt. Az az algás vacak nem hasonlítható ehhez, amit most hoztam, de próbáljam meg erről Raven-t meggyőzni! Húzódozása a kajától röhögőgörcsbe fordul át, véleményem szerint a kertészkedésem megemlítésére, s mint kiderül, nem is lőttem ezzel a tippel mellé, csak nem úgy értve, ahogy gondoltam. Enyhén szólva is pikáns színezete lett mindannak, amit meséltem, s mikor már én is nevetek, magamban megfogadom, hogy elmondom a Rebelliumban ezt a többieknek, de kicsit visszább vesz a nevetésemből, mikor eszembe jut, kinek nem mondhatom el. Ez hála húgomnak nem feltűnő, mert könnyesre nevette magát és megdörzsölve szemeit elkeni a sminkjét, ezáltal pedig elég viccesen néz ki, nevetésemre és mutogatásomra pedig csak ront a helyzeten. - Most már tényleg kell neked fej-implantátum! - Hahotázva kelek fel letéve a tálkát és lépek ki Vharan kuckójából, hogy egy kis marék havat felvegyek a kezembe. Nagy a kísértés, hogy húgom képébe nyomjam, de megállom, mert az enyémbe a főzelék repülne aztán. - Ezzel mosd le, szerintem az egészet, ez menthetetlennek néz ki! Menthetetlenül vicces is! - Kuncogok tovább, s ha elfogadja Raven a havat, akkor azzal nagyjából rendbe tudja magát hozni, mert ha van mibe megtörölnie a képét, szemeit. Ha nem fogadja el, akkor repül vissza a hóba, megrázom a kezemet és a ráolvadt vizet elegánsan a nadrágom oldalába törlöm. Úgy is csak víz. - Jó étvágyat, Hugi! És nem kell szégyellned magad, nyugodtan kimondhatod: a főzelék jó. A főzelék finom. Nyami! - Kuncogás miatt nehéz utánozni anya stílusát, ahogy kiskorunkban próbált minket meggyőzni a dominiumi főzelék előnyeiről. Sajnos, ezt hiába mondogatja az ember, nem lesz tőle semmi sem finomabb, de remélem, amit én hoztam a mantrázás nélkül is jó lesz. Főleg, ha végre Raven hajlandó megkóstolni. Hogy megnyugtassam, kinyitom a saját adagomat és a kanállal egy nagyot merítek belőle a számba, látható élvezettel a képemen, mely nyomokban sem hasonlít azokhoz a fintorokhoz, amiket gyerekként vágtunk. Rá is játszva, egymást túllicitálva.
*Nyápic hát, rá is bólintok, bár Jenkins több és jobb érvet is felsorolt, miért is ne pazaroljam a Búfelejtőt a sebére, meg miért ne a torkomat locsoljam vele, jó érzés egy kicsit úgy beszélni róla, és szidni, hogy nincs itt. Alec által említett gyerekszobáról sok minden jut eszembe, köztük az is amit Jenkins mesélt a gyerekkoráról, kivételes alkalom volt, értékeltem. Ebből is tudom, hogy nagyon nem volt neki, legalábbis olyan meleg és szerető, mint a miénk, nem. Nos, legfeljebb volt külön szobája, mert kancellár gyerek volt, de abban nem volt semmi köszönet, ha szeretett elbújni a szervizfolyosókon. Bennem a kalandvágy dúlt már akkor is és ez abból is látszott, mennyivel lelkesebben adtam elő. * -Mi már a születésünk előtt buktuk a kancellárságot, bátyó! *Hááát, nem gyerekszoba meglétének a kérdése, kiből lesz kancellár, de ez még fog változni a reményeim szerint. Annak viszont nagyon örülök, hogy egy olyan családban nőhettem fel, melyben a szeretet és a megbecsülés mindennapos volt. Sosem cserélném el mással azokat az éveket, még azokat sem amikor a bátyámmal szívtuk egymás vérét, mert imádtam őt, felkészített az életre, szorosabbá tette a kapcsolatunkat, és tudom, hogy rá mindig számíthatok, és ez kölcsönös. Most is ahogyan bezárja a száját egy mozdulattal, elmosolyodom. Sokszor csináltuk ezt korábban, csak nem volt ekkora tétje, mégis komolyan vettük ha anyáék előtt titkolózni kellett. Más kérdés, hogy anya előtt nem lehetett sokáig titkolni semmit, apa szerinte erre külön szenzorai voltak. A születésnapomat meg sem említettem volna, ha nincs Jenkins meg az ő ajándéka, az emlegetett gyerekszobából sem fakadt volna ki a téma, de csak szóba került a kancellártól kapott ajándékom. Nem is ez a lényeg, hiszen az már meg van, hanem a tesómtól várható az, ami izgatja a fantáziámat, noha soha nem kérnék tőle semmit. Szeretem az őrült meglepetéseit, és akkor sem keserednék el, ha semmit sem kapnék, nem az ajándék a lényeg, főleg most nem, inkább a kézzel nem fogható dolgok, mint például a személye. Hogy vele lehetek és röhöghetek az idióta viccein, vagy....elmehetek vele a Rebelliumba. * -Deeee, lécci pirosat! * Nyaggatom, ha már megemlítette, jól áll a sötét hajához és szemeihez a piros, hát még ha azzal lenne felkötve az álla, hogy a feje búbján legyen a hatalmas masni. Fülig is ér a szám ennek gondolatára, és még nem gyanakszom semmire. Beleélem magam abba, hogy hamarosan ott lófrálhatok a barlangokban, ahol az ellenállás meghúzta magát, és Alec kérdése csak olaj a tűzre. * -Idegenvezető. Rám nem kell vigyázni, és nem akarok semmit sem lerombolni vagy ellopni, inkább vinnék, hisz tudod? Micsoda kérdés? *Vonom meg a vállam és még vigyorgok, ám amikor a májust említi, összevonom a szemöldökeimet és a vigyorgás ezzel arányosan olvad le az arcomról. Már gyanítom, hogy valamiért halogatja ezt a látogatást, csak nem tudom miért. * -Azt ugye tudod, hogy remek időjárás előrejelzésünk van? *Érdeklődöm első körben erről, de nem ez a lényege a kérdésemnek. Tudnia kell, hogy tudom, min töri a fejét. * -Meg azt is, hogy ha nem is simán, de megtaláltalak minden segítség nélkül. Egy hegyi barlangot nem okoz annyi nehézségbe. *Szóval ha nagyon meg akartam volna kerülni a bátyámat, már régen megtehettem volna. Ahogyan őt megtaláltam, úgy az ellenállók rejtekhelyét is sikerülne és még csak a kancellária által küldött keresőosztagokat zavaró rádióhullámok sem lennének akadály. Egészen más stratégiám van, más szemem mindenhez, az egész Perdát más szemmel látom, mint bárki más. Alecra kacsintok és megvonom a vállam, hagyom egyelőre, de jobb lenne ha a születésnapomra valótekintettel, inkább őszintén elmondaná mi a jó büdös francért húzza az időt. A Tersonnal való vacsim marad meg a témahalmazból, meg a dress code, Alec hozzá nem értése, végül kibújik belőle az aggódó nagy testvér, amin elmosolyodom, mert irtó aranyos, de azon már nevetnem kell, hogy mindeközben apát játszik. * -Szerintem Tersont marhára nem fogja érdekelni, hogy biztonságban hazaértem-e. Ahogy őt ismerem, magában számolja majd a perceket, mikor ér véget az este, és úgy fog kilépni az étteremből, mintha egy szoros ruhát vett volna le cirka negyvennyolc órás viselés után. *Bár ahogy elnézem a keményre vasaltatott gallérjait, kifejezetten imádja az abroncs ruhákat. Terson mindig makulátlan, mintha a ruhájával együtt vasalnák.* -Bruce utólag tudja meg, az Imperium több hónapos útra ment. Azért örülök is egy kicsit annak, hogy nekem már nem kell mennem, mert bár hiányzik, de képzeld mennyi idő menne pocsékba, amit a dominiumon kihasználhatnék. *Mint ahogy ki is használok és már nem csak a Domin, sok időt töltök a Perdán is. Nem sokára jön a tavasz és újra neki lendülhetek. A továbbképzésem következő szakaszához pedig remek hely lesz a Tűzvölgy. Ezt azonban még Alec előtt is eltitkolom, mert a végén elrabol és lekötöz a Rebelliumban. Mondjuk akkor legalább már ott lennék és kiszabadulni nem nagy kunszt. Ott viszont biztosan nem lenne saját kávégépem, míg a Domin még van rá esélyem. * -De sokkal egyszerűbb volna, viszont kétlem, hogy oda sikerülne, legfeljebb a hetediken tudnék szerezni helyet, de akkor messze lennék a JL kuckótól. Azért volt jó, hogy Bruce miatt az ötödiken kaptunk szállást, mert ott van a főhadiszállás. *Szép is lenne ha át kellene cuccolnom máshova, hirtelen azt sem tudnám hova. A hely kiváló minden szempontból. Marad a saját kávégép megszerzésének terve, addig is ezt a főzeléket kellene megennem valahogy. Illatra jó, de az étkezdei csúszplájznak is csak abban van az ereje. Majdnem a gyerekkori ellenkezésemet vágom le Alecnak, szerencsére ő érti a tréfát, nem úgy, mint anya. Bár mentségére legyen mondva, neki nem csak szöveget vágtunk le, hanem alaposan próbára tettük a türelmét, már ezért külön lehet imádni. Visszagondolva jogos és elég frappáns volt a büntetésünk. Apától is.* -Csendes bosszúálló. *Jegyzem meg mélyebb hangon, jelentőségteljes pillantással, mint aki most fejtett meg egy évezredes nagy titkot, ami ráadásul egyszerre bosszantja és tölti el csodálattal. Meg kell hagyni, apától szokatlan de remek húzás volt. Nem gondoltam volna, hogy épp ez a téma fordul át egy olyanba, amitől most röhögő görcsöt kapok. A főzelék és történetei még hagyján, de ahogyan Alec előadta hogyan került mindaz a trutyi a dobozba, amit az orrom alá dugott és még cifrázta is, na hát totál bepisilés. Majdnem. Épp csak sikerül elkerülni, de a földön fetrengek a nevetéstől és sűrű levegőkapkodás közepette próbálom elmondani a bátyámnak miért visítok. Mikor sikerül egy kicsit visszább venni, fordul a helyzet. Alec röhög rajtam, és én nem tudom miért. * -Mosméééé? *Kiáltok utána, mikor kilép a kunyhóból és csak értetlenül nézek a kezében tartott hóra, mikor visszajön. Picit hátrálok is ültömben, csúszok tőle távolabb, mert tudom mit képes csinálni egy rosszéletű bátty a húgával amikor hó van a kezében. Élénken él még az emlékezetemben a találkozásunk első perce. Fel is emelem a kezem magam elé, először védekező állásban, utána meg a mutatóujjammal fenyegetem meg.* -Meg ne próbáld! *Nézek rá szigorúan nem is sejtve, hogy ez most mennyire vicces lehet. * -Mi van? *Húzom a számat és az orromat is fintorba, és félve, vigyázva nyúlok az elém tolt hókupacért, ugrásra és dobásra készen. Előbbi azért, hogy ha Alec mégis arra vetemedne, hogy képen mosson a hóval, ne tudja megtenni, utóbbi azért, ha sikerülne neki, akkor az első kezem ügyébe eső tárgyat repítsem a képébe. Gyanúra az ad okot, hogy nem csinál semmi gyanúsat, eltekintve a testvéri kárörvendő vigyortól. Beletelik néhány másodpercbe, mire összerakva a mozaikkockákat, rájövök mire is akart utalni azzal, hogy mossam le. * -Ááááóóóóóó! *Szemöldökeim megemelkednek a felismeréstől, aztán elveszem Alectől a havat, majd sűrű és furcsa hanghatások közepette, ami a hideg miatt tör elő belőlem, egy zsebkendő – mert nekem olyanom is van – segítségével, lemosom a sminkem. Valamennyi azért marad, de nincs elkenődve, amit a pda-mon ellenőrzök is. * -Oké, most már még szebb lettem. Takard el a szemed Alec nehogy megvakulj a szépségemtől. *Végre aztán a főzeléknek is szentelhetek kis időt, már majdnem teljesen kihűlt, mert míg fetrengtem, nyitva maradt, de meglepően finom. Belekóstolva érzem, hogy egyáltalán nem olyan az állaga, mint a domis étkezdésnek, de még csak olyan sem, mint amilyet anya készített. Hát mert az nem igazi….lan gyökérből volt. A gondolaton még elmosolyodom, de aztán a kóstolás újabb hanghatásokkal közli a bátyámnak, hogy szuper szakács. * -Hhhhmmmmmm, Alec, a főzelék jóóóóó. Nyamiiiii! *Én is leutánzom anya hangját, de tőlem sokkal őszintébbnek hat, mert hát az is. Alec főzeléke egyszerűen szuper. Neki is állok lapátolni, közben fejtem ki a véleményem további részeit. Teli szájjal emlékezve anyára.* -Meg kell mondjam Alec….most azon gondolkodom…..hogy elmondjam-e anyának…..vagy tartsam titokban……nehogy szégyenben maradjon. Tényleg jóóó, tényleg nyami! *Aztán felnézek rá és a kanállal felé bökök, amit még le is nyalok nehogy ráfröcsköljem a finom főzeléket, bár okot adna egy újabb játékhoz, de, hogy őszinte legyek, ezt a főzeléket nem párnacsatáznám szét. * -Most döntöttem el, hogy megtartalak tesónak. *Mindezt halál nagy közönnyel jelentem ki, amíg tartani tudom magam.*
Bólogatok, hogy bebuktuk ideje korán a kancellárságot. Mondjuk nem tudom, mihez kezdtem volna, ha a kiváltságosok családjába születek? Ugyanilyen link alak vált volna belőlem, vagy az elvárások embereltek volna rajtam valamennyit? Vagy épp ugyanolyan közutálatnak örvendő szörnyeteg lett volna belőlem igazodva a nyolcadik gyűrűszint atmoszférájához és lakóihoz? Ez utóbbi miatt annyira nem is sajnálom, hogy nem úszkáltunk a kreditben és a tágas otthont sem ismerjük, mert sokkal csábítóbb az, hogy ilyen húgom lehet, ilyen családom. Talán egyszer összejön az is, hogy újra tudjunk közös családi ebédeket vagy vacsorákat tartani. Amikor nem a másik jelenléte a kívánság a születésnapokra, nem az az ajándék, hogy át tud jönni bármikor. Persze, ettől még a piros masni fejre kötözése lehet meglesz. - Na jóóó! De csak mert a húgom vagy! - Vigyorodok el, engedve a nyaggatásának, ami ismerős régről és jellemzően olyankor is mindig rá tudott venni bármire. Ráadásul nem is azért, hogy már ne nyaggasson tovább, bár volt olyan is. - Hoznál, hm? Majd azért üzend meg előre, hány hordárral készüljünk vagy hogy Carlisle belehúzzon-e a titánja elkészítésébe, mert azzal könnyebb cipekedni! - Ugratom, legalábbis remélem, hogy ez tényleg megmarad vicc szintjén és nem lovasítja meg a fél Várost vagy kutatóállomást valahogyan. Szerencse, hogy húgom kicsi. A ruhája alá is korlátozott méretű és mennyiségű dolog fér el. - Ja, tudom. Akkor egyes kancellárok direkt csesznek rá vagy extrém sportolnak, hogy viharban indulnak útnak? - Legyintek rá az időjárás előrejelzésükre. - Ha lesz előre láthatóan hetekig szárazabb időszak, akkor oké, lehet előbb is, mint május, de amúgy egy-két napos eső hihetetlen dagonyát tud csinálni idelent. Nem tudsz amúgy egy kutatóállomásról indulni? Közelebb lenne... Bár onnan észrevétlen kisurranni macera. Hacsak nem hozod Denisov haverod, még fenékőrt. Na majd kitaláljuk ezt még... - Vonom meg a vállaimat egyelőre és remélem ezzel adtam gondolkodni valót húgomnak, amivel lekötheti magát egy időre és elfelejt mást, amivel szintén bajba sodorhatja magát. - Ühüm, látszik, hogy sosem jártál még a Nagy-hegységben. Majd meglátod! - Húzódik a szám mindent tudó mosolyba. Ott valóban nem nehéz barlangba futni. Konkrétan tele van lyuggatva az a hegyvonulat, végig az egész. A megfelelőt megtalálni, na az már nem olyan egyszerű, ahogy azt húgocskám elképzeli, különben már a hadsereg is ránk talált volna. S ha már hadsereg, szóba kerül a leendő vacsora-terve Terson kancellárral is, aminek a gondolatára is kiráz a hideg. Tényleg nem értem Raven-t. Én nem akarnék egy kancelárral sem együtt enni. Még a feleségeikkel sem. Meg ha van jó korban lévő formás lányuk, velük sem. Azért van az a nyúl, amire nem lövünk, ha élni akarunk, no. - Na, pont ezért fogja érdekelni a biztonságod, vagyis az, hogy hazaértél-e? Nehogy valami kanyarnál hirtelen elé kerülj elköszönés után vagy te kövesd őt hazáig. - Nevetgélek, pedig sajnos ki tudom nézni Raven-ből, hogy ez a reális veszély leselkedik miatta a kancellárra. Tehát valakivel hazakísértetni a leghatásosabb megoldása annak, hogy udvariasan megszabaduljon tőle. Kicsit nem is bánom, ha hamar le lesz rázva a húgom, de ezt neki nem mondom... - Szerencsés lélek ez a Bruce, legalább jól alszik! És én is örülök neki, önző módon, mert nem kell sok hónapot várnom, mire újra találkozunk. - Mosolygok, mert én ezt tartom szem előtt elsősorban, nem a JL érdekeit, még ha az mindenkiét is szolgálná. - Egyszerűbb lenne anyáék szintjére költöztetni... - Vonom meg a vállaimat, nem mintha tervezve lenne a költözés, meg amúgy sem értek hozzá igazából. Azt se tudom, hogyan kellene elképzelni a JL főhadiszállását? Biztosan nem úgy néz ki, ahogy lelki szemeim előtt megjelent. Mindegy is, az a lényeg, hogy jól el van rejtve, ne bukjon le Raven és minthogy sógorom nem tűnt olyan izgágának, mint húgom, ő aligha fogja magát kicsapatni a flotta kötelékéből, hogy a főhadiszállást költöztetni kelljen. Ezt a témát ejtjük is azzal, hogy előkerül a főzelék, amit hoztam, de majdnem a tálkák lesznek ejtve utána. Előbb a fintorgástól, hogy fúj, mert rossz emlékeket idéz a Dominiumról a főzelék szó és állag, utána meg azért, mert a lan gyökér ültetéssel sikerül olyan témát érintenem, amire nem számítottam. Húgom ki is fekszik, s mikor megértem, mi a röhögőgörcse oka, én is elnevetem magam, aztán azon, ahogy könnyezve elkeni a sminket az arcán ritka viccesre mázolva magát. Hozok is havat, hogy lemoshassa magáról, de engem ismerve gyanakodva néz - oké, ettől azért nagyon elégedett fejet vágok - és készülne valamit hozzám vágni, de mindketten megússzuk kivételesen a harcot. - Oda se nézek, oda se nézek! - Nevetve teszek eleget a kérésének, hogy takarjam el a szemeimet. - Kár, hogy nincsenek már olyan gépek, amelyek papírra nyomták a fotókat. Hagyhatnánk egyet itt Vharan-nak is, bár szar lenne neki utána a vadont járni megvakulva. - Vetem el az ötletemet már abban a mondatban, amiben megfogant, nem mintha lenne papírunk és olyan fényképezőnk, amivel megoldhatnánk a feladatot. - Tessék! - Nyújtom neki aztán a főzelékét, még mindig összeszorított szemekkel, s csak utána nyitom ki, hogy elvette tőlem a tálkát. Anya szavaival élve és azokat eltúlozva biztatom evésre, na meg arra, hogy ismerje csak el, azért ez nem olyan, mint a dominiumi. - Háhááá, tudtam! - Örvendezek, üres kanalamat fogva a kezem az ég felé lököm, mielőtt folytatnám az evést és hallgatom a szavait. Na, szép előrelépés a hányás emlegetése után! Jól is esnek, elégtételt is érzek. - Mentségére legyen mondva, abból a szarból ott fent, nem is lehetett volna jobbat csinálni! De maradjon még titok. Mondtad már amúgy, hogy főztem neked? Nekik is akarok majd csinálni valamit, mikor találkozunk! Másnem majd hazaviszik, gondolom a kajatárolókat nem nézik át, ha láthatóan csak kaja van benne. - Tanakodom, s aztán folytatom a lapátolást, egészen addig, míg nem mond valami szívmelengetően felháborítót. Igen, ilyen létezik testvérek között. - Na cseszd meg, legközelebb szólj már előtte, ha castingolni akarsz tesó szerepkörre! Lehet nem fogok jelentkezni! - Orr-ráncolós fintor helyettesíti most a nyelvöltést, s hogyan hogy nem, de a kajacsata elmarad azért, viszont egy kiadós beszélgetés után - el nem ismerve Ravennek, hogy ennyi idő alatt tényleg hozzá lehet itt szokni a szagokhoz, hogy fel sem tűnik, csak míg el nem távolodunk a kuckótól - vissza Elorak felé még lemozogjuk az ebédünket egy hógolyócsata képében. Természetesen most is én nyertem. Természetesen erre is másként fog emlékezni húgom... Örültem a találkozásunknak, csak az elválás szomorú megint, főleg mikor magamra maradok és újra a hiányt érzem, amit sikerült elfelejtem arra az időre, míg húgommal tölthettem az időt...
//Imádtam most is a játékot Hugi, köszi szépen! Nem csak a kari röhögött jókat Már várom is a következő találkozót, hátha ott is ennyi lesz a móka és kacagás //
*Felcsillannak a szemeim amikor rábólint a piros masnira és lelki szemeim előtt már elképzelem, hogyan is néz majd ki. Újabb röhögéshullám várható. Dobok is egy puszit a levegőbe köszönetképp. Ajándék ide, ajándék oda, de inkább oda a részemről, mert úgy érzem a bátyámnak nagyobb szüksége van bármire amit meg tudok szerezni. Nekem meg van mindenem, nem kell nagyon megerőltetnem magam ha kajához akarok jutni, nem kell földművest játszanom, vadásznom, és ha megsérülök, ha nem is exkluzív, de majdnem jó ellátásban részesülök. A válaszomtól valószínűleg megint infarktust kap de sebaj, amit megígérek, az úgy is lesz. Egyszer mindenképp. * -Nem kell semmi, majd lopok hozzájuk egy teherszállítót is, vagy egy siklót. *Legyintek és meg is vonom a vállam, mintha semmiség lenne az egész. Örülnék ha az lenne, ha adódna egy ilyen alkalom ami megszülne, mint tolvajt. A Rebelliumba való bejutásomon viszont még dolgoznom kell, mert nagyon úgy tűnik, hogy Alec valamiért szabotálni akarja, hiába vetek be minden érvet, lerázza magáról, mint én a sértést. * -A Perda nem szereti a kancellárokat, így bosszulja meg hogy le akarják igázni. Engem szeret a Perda, csak az állatai nem. *Jó, ez így nem egészen igaz, de jó érv és én még nem kerültem viharba egyszer sem, pedig legalább annyiszor jöttem már le a Dominiumról, mint a kancellárok, ha nem többször. Érzik ők is, hogy a hold pikkel rájuk és nem kockáztatnak, csak Jenkins, de neki úgy látszik több élete van. * -Jó, majd kitalálom. * Nézek rá résnyire húzott szemekkel és hiába hagyom rá az egészet, nem véletlen a megfogalmazás. Nekem kell intézkednem, vagy tényleg nekiindulok a vadonnak és megkeresem azt az ellenálló fészket, baszki! Ha megtalálom, kötök a fejemre egy piros szalagot masnival, hátha nem lőnek le kérdezés nélkül. Azért az eléggé feltűnő és sok kérdésre adna okot. Csak rövid említés szintjén dobom be az ötletet, amit a belém vetett bizalom hiánya miatt egy mondattal söpör el. Na jó, akkor majd meglátjuk. Szándékosan fojtom el a ravasz mosolyt, nehogy megint levegő után kelljen kapkodnia, s még belebonyolódnánk a lebeszélésbe. A Tersonnal való találkozásomról nem akar lebeszélni, ez érdekes, de az is lehet, hogy nem találja olyan veszélyesnek, mint a Rebelliumba való kirándulásomat, vagy jobban félti Tersont, mint engem tőle. Nos, ott van a szavaiban a válasz, ami miatt kicsit büszke leszek magamra. * -Kinézed belőlem? Nahát! *Lepődöm meg szín játszva, pedig ha Terson siet lerázni, akkor bizony levakarhatatlan leszek. Ismer már annyira, hogy izguljon emiatt, Bruce azonban tök nyugodt lehet, bár kétlem, hogy nem gondol velem kapcsolatban semmilyen őrültségre, a legutóbbi beszélgetésünk is erre utalt. Túl sűrűn mondta, hogy vigyázzak magamra. * -Ja, ki hitte volna, hogy még előnyös is lesz a leszerelésem és az Imperiumról való kitiltásom? Viszont át kell képeznem magam, de pont ezért tölthetek több időt a Perdán. *Biztosan lesz olyan alkalom is, amikor Alecnak üzenni sem lesz lehetőségem, hogy találkozzunk, mert nem fogom előre tudni mikor mehetek legközelebb, és ez a legközelebb idő rövidebb lesz, mint eddig. Alec azonban nem csak erre az előnyre mutat rá, hanem ötletet ad a saját kávégép igénylésére is, amit meg is veszek. Jenkins minden bizonnyal szívesen megajándékozna eggyel, hiszen ő is szereti a kávét és ha belengetem neki, hogy leszokom a Búfelejtőről, talán még meg is győzhető arról, hogy ezek után józanabb életet fogok élni, nem mintha ezt tervezném. De mégiscsak jobb neki egy józan és éber bábu akit rángathat. Ha már…igazán megérdemlem. Nem gondolkodtam költözésen, nincs rá okom, és elég kényelmes, hogy kilépve a kabinból, nem kell lifteznem vagy lépcsőznöm azért, hogy a kuckómba sasszézzak, de Alec elülteti a gondolatot a fejemben. Már csak azért is jó ötlet, mert visszavezet oda, amire apa tanított és kétségtelen, hogy a harmadikon észrevétlenebb lehetnék, mint a felsőbb szinteken. Erre azonban nincs szükség. * -Ha egyszer szükség lesz rá, tényleg jobb helyen lenne ott. De ez nagyon messze van, különben sem tudom mi vehetne rá arra, hogy lecseréljük a kényelmes kabinunkat egy szűkebbre. A gyereken kívül. *Na igen, az az egyetlen ok ami eszembe jut és ami indok lehetne egy másik – nagyobb – kabinra. Nem tervezem mostanában és az életemben jelen lévő két férfi egyike sem követheti el rajtam ezt a balesetet. Mindezek után végre rátérhetünk a kajára. Nem mondom, hogy éhes vagyok, mert a szemeim még nem kopognak, de az illatok, na azok azért elég rendesen felborították a gyomrom békés lelkivilágát. De közbe jön valami. Egyrészről Alec lan gyökér ültetési technikájának ecsetelése, ami könnyeket csal a szemeimbe, de nem a meghatottságtól, a másik pedig ennek hozadéka, az elkent szemfesték esete. A végén én is tudok nevetni rajta, azon is, amit Vharanról mond. Hát, nem szeretném ha így látna, szerencsére nem örökít meg, hogy aztán megmutassa neki, ha nem is papíron, hanem a pda-ján. Nem adok neki ötleteket.* -Na még szerencse. *Mondom kurtán és igyekszem minél gyorsabban eltüntetni a festékmaradványokat, hogy Alecnak se jusson eszébe pda-n megörökíteni, még ha csak azért is, hogy a Rebelliumban engem nézegessen ha nagyon hiányzom neki. Meg persze, hogy jót röhöghessen, gyanítom az őrült kézdoktorának is megmutatná. A korábban megmentés céljából elvett főzelék aztán végre a kezemben landol és megkóstolhatom. Anya hangján dicsérem, de én őszintén mondom, nem azért, hogy rábeszéljem magam. Sosem hittem volna korábban, hogy a főzelék ízleni fog. * -Azt hiszem nem mondtam, legalábbis nem emlékszem olyasmire, hogy tócsányira kerekedett volna a szemük a tudattól, hogy a Perda embert nevelt a fiúkból. *Nyújtok nyelvet neki, a kajadoboz ellenőrzésére pedig megingatom a fejem. Miért is néznék meg, hogy a kivitt uzsonnát megették-e? Annak örülnek, hogy visszamentek és nem kell esti kapuzáráskor hiányzó k elszámolniuk. A főzelék annyira jó, hogy megfogadom, megtartom őt a tesómnak, a visszavágásra viszont rá kell kontráznom.* -Agyatlan vagy! Velem csak jól jársz. Akut infarktus, légszomj, fejfájás, mi kell még? Szerencséd, hogy nem zöldségdarabokat hoztál, különben a fejedhez vágnám. A főzelék állagánál fogva nem alkalmas kajacsatára. *Nem is tudom, hogy a gondolataiban olvastam, de lehet, hogy ezek után csak főzelékkel fog meglepni, hacsak nem akar szándékosan kajacsatát kirobbantani. Viszont ha ezt igen, a hógolyó harcot nem hagyjuk ki. Az én győztes csatámmal zárjuk a találkozót, mielőtt még jól megnyomorgatnám és összepuszilnám. Amikor egyedül lépem át Elorak hátsó kapuját, mély csend telepszik rám. Nem a város van csendben és nem is a kíséretemre érkező perdai akinek be nem áll a szája, a felét sem értem annak amit mond, hanem a lelkem süllyed bele a csendbe. Máris hiányzik a bátyám. *
//Detto! Ha hinni lehet a pletykáknak, dráma lesz! De az is szeretni való veled! //
*Naná, hogy elvigyorodom Hartley elégedetlenségére, annyira aranyosan tud megsértődni, hogy meg kell zabálni. Nekem is nagyobb izgalom, ha kivárom amíg hallgatózó fülek nélkül tudok neki kitálalni és még nagyobb lesz a meglepetés. Talán csőre kellene töltenem a pda-t, hogy a kellő pillanatban levideózzam. Igen, ezt fogom tenni. Természetesen hang nélkül, hogy ha valaki valamilyen csoda folytán fel tudná törni a pda-mat – Andrejre gondolok itt elsősorban – akkor se tudja, hogy mi hangzott el. * -Én már elengedtem. *Annál is inkább, mert ha mégis megtörténik Jenkins gyerekével és hartley-val, nem fogok hinni neki, másrészt azért csak eszembe jut az a kis titok ami Jenkins és köztem van, az ami arról szól, hogy mégis a gyereke közelébe enged. Ehhez egyetlen feltételnek kell megvalósulnia, de azt egyikünk sem szeretné. Ha megtörténik, akkor nagy gáz lesz. Ami Hartley-t illeti, az ő lelkén és morális előítéletein még javítani kell és a sörben látom a megoldást a szavai alapján, de ez sem tetszik neki….persze a végén azért hagy kiskaput. Meggyőzhető. Fülig ér a szám és vetek rá egy boszorkányos pillantást abból a „na ugye”-ből. * -Jó. Oké. *Csak ennyi. Most mit fűzzek még ahhoz hozzá, hogy megint én nyertem? Hartley megvehető sörrel….és majd még hússal is, de ennek a próbája még várat magára, ahogy a bátyám ügye is. Egyelőre a Búfelejtőm védelmére kell kellnem, mert drága bonyi és édibédi barátom átmegy sárkányba. * -Francokat! Te vagy gyenge! *S a nyelvemet is nyújtom a cukkoláshoz, majd őt utánozva látványosan megforgatom én is a szemeimet. Sőt, hogy még jobban kiemeljem az utánzást és a tettetett felháborodást, a fejemet is picit mozgatom hozzá, mintha annyira akarnák szemet forgatni, amennyire már fizikailag lehetetlen. * -Ppppffff! Jenkins víz mániás. *Puffogom, hogy pont őt hozta fel, aki állandóan a vízre akar szoktatni, mintha ugyan tényleg annyit innék, mint gondolják.* -Áááóóóóó baszki! Pont úgy beszélsz mint ő! Összebeszéltetek? Nem vedelek. Neked elmondom, hogy nem szoktam állandóan inni, sokszor még vele sem, szóval nem azért iszom a társaságában, mert miatta szükségem van rá. Csak oldja a feszültséget, nem mellesleg szórakoztató az idegeire menni. Mindig iszom ha veled vagyok? Hányszor találkoztunk az elmúlt hetekben? Na ugye! *Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy tényleg nem iszom minden nap, mert nem iszom. Ha Hartley-val vagyok igen, de vele van, hogy hetekig nem találkozom, ahogy Jenkinsszel sem. S mivel mindkettejük szinte rá van gyógyulva az én ivászatomra, én még ráteszek egy lapáttal. Az viszont megnevettet amit az ördögűzésről mond, vagy szellem űzésről, démonokról, Jenkinsről….egyre megy. * -Majd kipróbálom, de kétlem, hogy használ. Lehet Jenkins körbelocsolta a házát kávéval, ami szerinte üti a Búfelejtőt, azt hiszem. Olyan mint régen a só a boszorkányok ellen. Vagy az a démonok voltak? *Elgondolkodom a régi földi hiedelmekről, de most nem jut eszembe a pontos szöveg. Ami a Dominiumon született embereket illeti, nem törvényszerű, hogy nem lesznek ellenállók, ahogy a Földön születettek sem biztos, hogy azok lesznek. Itt van példának okáért Hartley az utóbbira, míg Carter a másik tábort erősíti az egész családjával. Viszont, hogy Hartley erről nem tud, meglep és el is tátom a számat. * -Bassza meg! Hartley, te hol éltél eddig? Nem hallottad a kancelláriai hírmondót, az ellenállók követelményeit? Pedig az egész Dominium és a Város zengett tőle. Carter az ellenállók vezére, ő alapította meg a rebelliumi ellenállást, és a nagy lázadáskor szökött meg az egész családjával. Nem mellesleg a Dominiumon született. *És ezt mind sutyorogva mondom el, bár ez nem titok, mindenki tud róla, de már benne vagyok a sutyorgásban és el is felejtem, hogy úgy beszélek. Aztán szó esik az én életemről-halálomról, utóbbira vannak elképzeléseim és egészen jól alakul ennek kitárgyalása, mert Hartley lebujáz, de utána máris belecsap abba a témába, aminek kifejtését városon kívül terveztem. * -Majd odakint elmondom. *Közlöm rejtélyes mosollyal, hogy megint titkolózom, de nem kell sokáig várnia. Viszont a vízesés nem játszik, mint titok megosztó helyszín, pedig jó lett volna a mögötte lévő kis kuckó arra, hogy senki nem hallgathasson ki minket. Ilyenekkel azonban nem akarom Hartley feleségéről alkotott szép emlékeit elrontani. * -Áááá…óóóóó! Értem. Hát Sammyben lehet bízni. *Ez tény. Tényleg nem mondott semmit a temetésről, meg Hartley megemlékezéséről, de nem feddem meg érte. Jól tette. Jobb is ilyenről Hartley-tól értesülni és nem pletykaszinten. Ennek okán gyorsan indulnék is, ám előtte még meg kell enni azt amit megkezdtünk, Hartley-nak viszont elment az étvágya vagy mi, mert nem eszik. Sebaj, belém fér még a maradék, és neki is állok miközben ő meg az én meztelen talpamról álmodozik. Nehéz evés – zabálás – közben röhögni és viszont. Majdnem félre is nyelek.* -Ne röhögtess te hülye, még megfulladok….Most már tényleg az arcodra nyomom a szexi, meztelen talpam. *Lenyelem az utolsó falatot anélkül, hogy újra kellene éleszteni és már pakolok is, és adok egy kis ízelítőt abból, amit majd megosztok vele. * -Vénember. Tényleg, egyszer megígértem, hogy így foglak hívni. Jobban tetszik mint a Hartley? Jól gondold meg mit válaszolsz, a barátságunk a tét! *Emelem is fel a mutatóujjam, majd muszáj vagyok megint csak az orromalatt kuncogni Hartley döbbenetén. Anyám! Milyen arcot fog vágni, ha elmondok neki mindent. Majdnem mindent. * -Nem, a recept nem az övé. A többit majd odakint. *S mivel már összepakoltam, húzom is magammal – a sört a keze ügyében hagyom – és nem is beszélek addig, amíg át nem esünk a kötelező ellenőrzésen, meg nem kapjuk az előre bejelentett kirándulásra kiutalt kísérő őröket. Addig nincs beszéld, legalábbis bátyról, Jenkinsről, Búfelejtőről és más efféle titkos dologról. Ha Hartley mégis rákérdezne, befogom a száját. A kezemmel. Azzal a felkiáltással, hogy ne akarjon mindent egyszerre. Túl a Város kapuján a falaktól távol sétálva azon az úton, ami a vízeséstől pont az ellenkező irányba visz, már lehet beszélni, csak nem mindegy miről. A katonáknak jó a hallásuk, főleg a sisakban. Tudom én ezt. * -Olyan helyre viszlek, ahol még nem jártál és talán ott nincs tüskés ostor sem, de azért jól meg kell nézni. A világért se hagynám ki a csupasz talpam iránt érzett vad vágyad megnyilvánulását. De! Én is látni akarom a tiédet! Megmutizod? *Kezdem akkor én a témázást és merőben ártatlanra veszem a figurát, hogy a katonák ne gyanakodjanak. Erre kiváló a meztelen talp, mint szexi testrész és ha még röhögnek is rajta, jó!
Ez a nő... hát Ő nagyon olyan. Rossz, természetesen! És akkor még a felét se tudom semminek, ha szerencsém van soha nem is fogom, öreg vagyok én már ilyen izgalmakhoz! Maradok a gyerekeknél, az teljesen jó, én imádom őket, de azért nem biztos örülnének a nagyokosok ha átképezném magam dajkává... pedig! Akkor nem kéne hackerkednem senkinek, Ravennek se, hát jobb nem tudni mit halászik a zavaros vízben olykor, ejj. De oké, oké, megfontolom én is a zavarosban való úszást ha csurran-cseppen némi sör... most ki tudna erre nemet mondani?! Főleg ha kóstolta is... Hartley, gyenge vagy fiam. Ezt pedig Raven is elkönyvelte, ahh, csudába. Mondanám összekapunk a búfelejtő-sör kérdésben, de nem fedné a valóságot, ahogy az sem, hogy gyáva lenne drága barátosném, de olykor-olykor muszáj szívnom azt a drága vérét, hát egyszerűen adja magát a dolog. Lesújtó pillantást azért kap, hogy itt túlzóan forgatja a szemét-fejét, mert ÉN nem így csinálom és amúgy is jár szemtorna, mert ilyeneket beszél! Örüljön nem hegyibeszédet kap! Na! -Mert az egészséges. A földön is érték volt az ivóvíz. - Nem mindenhol volt, természetes értékesebb lett mint az arany.- Szóval a Dokinak igaza van, kivételesen. Végtére is ezért doki mondjuk... - Vonok vállat közben, esküt tett, elvileg, bár tuti gyártott bele kiskapukat, mégiscsak egy Jenkins. Erre kerekedik a szemem, hogy úgy beszélnék mint a kancellár?! Ez most sértés vagy bók? A témát tekintve bók, mert Ő okosabb, de összességében azt hiszem meg kellene sértődnöm... nehéz, nehéz... szívom is a fogam míg hallgatom a kifakadását. -Hát... naaaagyon sokszor iszod azt a szutykot ha mi találkoztunk, remélem ezzel tisztában vagy. Szerintem Ő is ezt tapasztalta... de majd egyszer eltöltesz velem egy két hetes szabadságot és nem iszol, csak vizet iszunk és soha többé nem vonom majd kétségbe az ivási szokásaid. - Kihívást maga után vonó mosolyom árulkodó, hiszek is neki meg nem is, de leginkább aggódunk érte, szerintem. Én mindenképp. Tehát vajmi könnyedséggel közlöm a részem mehet Jenkins házának falára, áldja meg vele, csak ki ne rohadjon a fal... akkor majd mondom a kis feleségének hogy nem az én ötletem volt ám, a férjére nézzen csúnyán! -Nem tudom, de szerintem rakj sót meg kávét is a búfelejtőbe és azzal locsold a falat. Menjünk biztosra, hát a kedvenc kancellárunkról van szó! A keletkező szag meg démont, boszorkát, angyalt, mindent elűz! - Nevetek, fú, durva lenne. Mondanám Jenkins had szagolja, de kis feleségét jobban kedvelem ennél. -Lehet Jenkins irodája falát kéne így felszentelni.... ahhh! - Jutok erre hangosan kimondva, ó igen, ez lesz a megoldás! -Hát... tudod... lehet, de csak lehet, hogy némiképp magamba zárkóztam és kizártam mindent... A Justice League Sarah-s akciója óta amúgy is kerülöm az ilyesmit, azt hiszem... de lehet szociálisabbnak kéne lennem... mert hallottam fél szavakból dolgokat de nem vettem a fáradtságot összetegyem... - Ki is ül az arcomra, hogy ezzel erősen lebuktattam magam, rosszul kezeltem Bruce elvesztését és azt, hogy Sammyvel is eltávolodtunk, meg úgy eleve, nem lettem sokkal jobban, de próbáltam mindenkinek ezt mondani és magam is elhinni. De most itt vagyok, úgy érzem tényleg sokat haladtam, a gyerekek jót tettek. -De most hogy mondod dereng valami... az ellenállás sosem érdekelt, kissé... elzárkóztam a dologtól, meglehet hogy véletlenül se legyek meggyanúsítva az vagyok, Jenkinst elméletben majdnem kilöktem az űrbe pár másik emberrel... szerintem nem voltam egy jó darabig népszerű. - Ütögetem ártatlan mód össze a mutató ujjaim, hogy így, hogy kimondja valóban hallottam ezt a hírt és a név is beugrott, de... mmmm... a kódok világa szimpatikusabb volt. De ez igazából mind semmi, mert mi az, hogy furcsa alkukat köt Jenkinssel?! Meg kinn elmondja?! Jó menjünk is, lassan attól fogok tartani odakinn elmondja még mindig alszom, ez csak egy szimuláció és megbuktam a vizsgán, vagy ilyesmi. Sarah miatt azonban a vízesést most kihagynám - ha illene is meglátogatnom a "sírját", majd inkább "egyedül", csak a kísérettel, jobb lesz az úgy. Samet pedig nem hibáztatom, inkább hálás vagyok megtartotta ezt kettőnk között, olyan mint az apja volt. Ritka kincs. Próbálom is könnyebb vizekre evezni a beszélgetést, így kiváló témaalap lesz a talpa meg a fű, meg a kettő - ha rajtam múlik - igen hamar bekövetkező násza. -Ahhh, de csak akkor ha előbb a fűbe nyomtad, kell az illat-harmónia, ne rontsd el a láb fétisem! - Nevetek vele, mert jó látni vidám és jó a kedve, már megérte, akkor is ha félig komolyan beszélek ám, hogy ki kell próbálnia! -Tartom továbbra is hívj Philnek, akkor is ha a Hartleyt egészen megszoktam. - Tudom tudom tudom, csak akkor hív majd így ha nagy a gebasz de naaaa... cserélhetnénk is. Philnek hív és ha gond van, leszek Vénember... tök jó csere. A bátyja miatt mondjuk nagyobb bennem a döbbenet, mert hát én ezt már tudtam él, csak azzal a lendülettel el is felejtettem, meg sok minden mást is. És már megint ez az ODAKINT! Elégedetlen és frusztrált sóhajom remélem elég ösztönző, hogy szedje a formás rövid lábait, mert én hosszúakat kezdek lépni hamarabb ott legyünk ahol lenni akarunk! Hol is van az... amúgy? De nem kezdek bele idő előtt ezen témákba, hanem elmesélem az egyik "kalandos" és "érdekfeszítő" kódvadászatom, ami több mint egy hétig tartott, annyira régi kód volt és akasztotta meg az újakat, nekem persze érdekes, de tudom a felét nem érti, akkor sem ha már olyan metaforákkal élek, mint a fiókos szekrények legalján megbúvó apró dolgok, amikre ezer és egy dolgot pakoltál és sosem keresnéd ott, mert még a másik rokonod esküvőjének idején volt utoljára dolgod arrafele és hasonló roppant lebilincselő dolgok - tehát ha emiatt esetleg befogja a szám totál megértem, máskülönben szükségtelen. -Ne is, miféle barát lennél, ha semmibe vennél egy ilyen erős vonzalmat, mint az enyém, a talpad és a fű titkos románca iránt?! - Még gesztikulálok is, hogy hova gondol, de tényleg, hova? Ez kötelező elem ma. -Áhá, lehet csak át akarsz verni, hogy elvesszek a kulináris élvezetekben hogy tapodom a füvet és elsunnyogod az egészet! Előbb neked kell átesni a fűkeresztségen, aztán megcsodálhatod az én szűzies, fedetlen lábfejemet. - Én nem foglalkozom az őrökkel, amúgy, annyira könnyen kizárok magam körül bárkit, hogy azt tanítani kéne. Persze megkapnám, mennyire idétlen és öngyilkos tudás, de na... ráfogom arra alvóként még másképp voltak bekötve az emberek!
-Itt is érték, főleg a perdaiaknak. *Kötöm a bogát a kapuhoz, persze csak elméletben, mert különben nem mennék a közelébe. De hát hiába magyarázok én Hartley-nak, megmakacsolta magát, márpedig ha ő mondja, hogy Jenkinsnek igaza van, jogos az elképedésem. Meg is teszem, tócsányira kerekedett szemekkel és tátott szájjal.* -Te most igazat adtál egy kancellárnak! *Csak finoman jelzem, hogy Jenkins mégis csak kancellár, hiába olyan bűbájos amikor kávét kínál, meg a lakosztályában fogad, meg elmorzsol egy könnycseppet egy babaváró ajándék miatt. * -A dokidnak nem mindig van igaza, példának okáért akkor sem amikor azt állítja, hogy alkoholista vagyok. *Mert ezt mondta, ha jól emlékszem szó szerint, de ha még sem úgy, egyértelmű volt, hogy mire gondol. Az is jogos, hogy megvádolom Hartley-t azzal, hogy úgy beszél, mint Jenkins, mert hát szavamra mondom, majdnem szó szerint idézi, mintha a pda-ról olvasná Jenkins összes művét. * -Alig találkozunk…hát vele is alig. *Naná, hozzá meg kell a Búfelejtő, Hartley-hoz is, de nála más okokból. De mindketten hasonlítanak egymásra abban, hogy szórakoztatóan ki tudnak akadni. Hagyom is a fenébe az egészet, mert nem tudom meggyőzni a kemény fejét, ezentúl i inni fogok ha vele leszek, hogy szórakozzak a szemforgatásán. Az viszont már komoly dolog, amit a közbeszólásaim ellenére, még odabiggyeszt a litániája végére. Mert persze igaza van, de elég ijesztő és a szívemre kapom a kezemet is a kiakadásom közepette.* -Mivaaan? Két hét? Éjjel-nappal? Mikor érsz rá te ennyire? És én? *Azért próbálom más irányba terelni az ijedtségem, nem tudom a bátyám mit szólna egy ilyen survivor-höz, de én méltán meresztem a szemeimet Hartley-ra. Vigyorog az átokfattya, és talán pontosan tudja, hogy ezzel milyen reakciót vált ki belőlem, hát meg is kapja. Csíkká húzom össze a szemeimet és fújok egyet, de….!* -Oké! Benne vagyok. *Pukkadj meg Hartley, rajtam te nem fogsz ki. Bár kétlem, hogy mindkettőnknek lenne két hét szabadsága, ráadásul ugyanabban az időben, de ha elintézi, lelke rajta. * -Két hétig boldogítalak. Intézd el. *Kíváncsi vagyok hogy megy neki, de ha sikerül, fejet hajtok előtte. Valószínűleg nem azzal fogjuk kivívni a szabadságunkat, hogy Jenkins házát körbelocsoljuk mindenféle méreggel, amit Hartley még meg is cifráz. * -Sót a kávéba? De ugye nem kell úgy meginnom, mert akkor hányni fogok. *Nekem cukorral, legalábbis egy marék édesítővel kell. * -Azzal Jenkinst is kiűzzük a házából baszki! Aztán kapunk a fejünkre. Száműznek minket a Városból. *Mondjuk nem lenne rossz, legalább a tesómmal lehetek, igazoltan és nem úgy, hogy én lógtam meg, kvázi, nem lenne belőle baja a szüleinknek. Jenkins azonban ilyet nem fog tenni velem, mert kellek neki. Ajh! Ott a liftben kellett volna kinyírnom. Hartley-t azonban másról is fel kell világosítanom, ennek folyománya pedig nem igazán szívderítő, ráadásul nem is igaz. * -A Sarah-s akció nem a JL-é volt, hanem McG akciója. Így akarta a JL-t besározni.Csak mondom, hogy tudd. Biztos forrásból értesültem róla. *Muszáj megvédenem magam, elvégre az egészet rám kente, csak nem tudta. Én pedig nem vagyok ilyen kegyetlen, másrészt, pont Hartley-val nem tettem volna ilyet soha. Egyelőre azonban nem árulom el a nagyobb titkot, ami felmentené a JL-t. Pont elég lesz neki a bátyámról beszélni, aminek a lényegét ő derítette ki, de a végső elszámolást átaludta Jenkins kanapéján. * -Hallottam róla. Mondjuk csak az Alvókat sajnáltam volna. *Még mindig szívesen kitekerném a nyakát, de az a baj, hogy nem hagyja magát. Kezd jó fej lenni, csak arról a vigyorgásról kellene leszoknia. Baszki, most meg jött nekem azzal a tudomisén mivel a bátyámmal kapcsolatban. Hát, ezt sem gondoltam volna róla, de nem csak a furcsa alkuk azok amiket kötök Jenkinsszel, hanem a gyanúim. Csak egyszer legyen időm összerakni a képet azokból a körömnyi darabokból. A lényeg, hogy nem itt fogok beszámolni neki mindenről, ahol még a falnak is füle van, meg szemei, szóval a távozást szorgalmazom….ami nem abba az irányba fog megtörténni, amit terveztem. Sebaj, mindig van B tervem és most ezt kapom elő, ez is tetszeni fog Hartley-nak, ha nem jobban, ráadásul arra talán nincs tüskés ostor. Ez a fene nagy láb fétise kiakaszt, de jó értelemben, halálra röhögöm magam rajta. * -Baszki, te elmebeteg vagy! *Röhögöm, nehogy már megsértődjön, a szónak akkor van szép és jó értelme, ha a megfelelő hangsúlyt használjuk hozzá, és nálam nincs hiány. * -Illat harmónia baszki! *Röhögöm tovább elismételve a szót amibe bele is gondolok. Elképzelem, ahogy Hartley a füves talpamat szagolgatja. Beszarás.* -Vénember! *Csakazértis tartom magam a most kitalálthoz, nehogy már ebben is neki legyen igaza. A kapuhoz és teljes mértékben kifelé menet nem vagyok hajlandó a bátyám dolgáról többet mondani, erre megsértődik – viccből – és valami kódvadászattal traktál. Engem meg persze beszippant az érdekes történet, közbe-közbe kérdezek, hogy ha olyan régi kód volt, miért nem használt hozzá régi kódfejtőt? Nekem is van, véletlenül találtam rá Bruce játékletöltése közben. Ez a jó a régi dolgokban, valahol mindig felbukkannak és jó szolgálatot tesznek. Az életben nem lehet kitörölni sehonnan. Eszembe sem jut arra gondolni, hogy a hozzáértésemmel felkeltem a gyanúját, de nem fogom vissza magam, és talán még jó ötleteket is adok neki. Ezzel ki is töltjük a falon kívülre és jó messzire távolodás idejét, de még visszatérünk a lábas dolgokhoz, mielőtt a bátyámra terelném a szót. * -Most már tényleg kíváncsi vagyok a képedre. *Haljak meg, ha nem nyomom az arcába a talpam, természetesen fű parfümmel bedörzsölve. Arra, hogy szűzies, fedetlen lábfej, mesmeg a szívemhez kapom a kezem és tócsányira kerekítem a szemeimet. Talán túltolom, de most ez a lényeg, még nyögdécselek is kibaszott erotikusan.* -Ó, aaahhhh! Ne, ne csináld ezt velem Vénember! Mindjárt bepisilek a gyönyörűségtől! *Nyilván nem fogok, de azért, na! Lassan sétálunk, aztán gyorsabbra veszem a tempót, remélhetőleg észrevétlenül. A katonák mögöttünk látótávolságban, de én szeretném ha legalább hallótávon kívülre kerülnének. Szóval sétálunk és hamarosan sötétebb lesz, bár fényes nappal van, de a fák sűrű lombozata alaposan megszűri a fényt. A sötétség azonban nem jelenti azt,h ogy az orrunkig sem látunk.* -Nézd! Ott. *Mutatok is magunk elé távolabbra, ahol felsejlik néhány fényes pötty, melyek egyre nagyobbak lesznek. Először csak egy, aztán még egy, majd egy egész seregnyi apró bokor és virág világítja meg a keskeny ösvény két oldalát. Még halovány a fényük, de éjszaka csodásan ragyognak, zöldben, kékben, lilában, némelyik még sárgában is. * -Na, itt már levehetjük a cipőnket. Csak előbb nézzünk körül. *S meg is teszem, a cipős lábammal hajtom félre a növényeket, mert a tüskés ostor elég szenya tud lenni, a talajtakaró alá bújnak el. Ahol viszont nincs, oda bátran léphetünk, így az egyik fának dőlve, lehámozom magamról a cipőt. Elég macerás a sok csat miatt, de gyorsabban megy, mint Vharannak. * -Szóval, most, hogy viszonylag távol vagyunk a drágáinktól, elmondhatom mit találtál, és mit aludtál át Jenkins kanapéján hortyogva. *Halkabban folytatom, egészen Hartley-hoz hajolva, remélhetőleg mellettem hámozza le magáról a saját cipőjét.* -A katona aki meghalt, nem halt meg, hanem a bátyám és ellenálló. *Suttogom, majd amikor a meztelen talpammal állok a füvön, ahol jó eséllyel nincs tüskés ostor, felkiáltok.* -VVÍÍÍÍ, HÁT EZ BASZKI! TÖK JÓÓÓÓ! *Vicces és csiklandós, aztán jöhet az amit megígértem és Hartley felé nyújtom a meztelen talpam, emelve a lábamat az arcához közel. * -Ne! Itt van a fű illatú talpam, élvezd! *Úgy sejtem, hogy a hírtől majd csak tátogni fog, ezért is csináltam így, meg kellett a füves cucc ahhoz, hogy eltereljem a katonák figyelmét. Csak vidulunk.*
Már várom is a következő találkozót, hátha ott is ennyi lesz a móka és kacagás 
//
Ha hinni lehet a pletykáknak, dráma lesz! 
De az is szeretni való veled! 
//
