Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 3:40 pm


Today at 8:39 am


Yesterday at 11:31 pm


Yesterday at 9:55 pm

Yesterday at 9:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 1 rejtett és 3 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Aideen és Roda otthona
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Aideen és Roda otthona Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 23, 2019 6:48 pm
Következő oldal

Sarokház
 







A ház Elorak szélén található, közel az erdőkhöz vezető ösvényhez és a Gyógyítók házához. Sarokház, két lépcsősor fogja közre, alsó szintje egyetlen teljes tér, így a mindkét oldalra nyíló ablakokon keresztül át lehet látni az egyik lépcsősorról a másikra, már ha nincsenek összehúzva a függönyök és kifejezetten arra kíváncsi az arra sétáló, hogy mi folyik a másik oldalon. A belső tér hangulata kellemes, meleg érzést kelt, a föld színei a dominánsak, a barna és a zöld árnyalatai keverednek a sivatag homok színével. A tűzhely közelében gyógyfüvek száradnak a mennyezetbe erősített akasztókon, különös illattal árasztva el a helyiséget az év minden napján. Kevés bútor található itt, épp annyi amennyire szüksége van, és ez jellemző az emeleten berendezett szobákra. A lépcsőtől egy kisebb térből nyílik két szoba, egymással szemben helyezkednek el, és csupán a belső berendezés különbözteti meg egymástól. Láthatóan az egyik szoba egy gyógyítóé, míg a másik inkább egy kalandvágyó vadászéra hasonlít.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 23, 2019 7:13 pm
Következő oldal
Ember és perdai


A menekülés






*Miután szerencsésen kijutottunk a quorsák városából és elértük Elorakot, már csak arra vágytam, hogy elmerüljek a tó vizében. Hogy lebegjek, fáradt tagjaimat és gondolataimat pihentetve. Rhywent elengedve azonban a húgomra is gondolnom kellett, meg akartam nézni a sérülését, hogy mennyire sikerült meggyógyítanom. Kétségeim voltak azzal a méreggel szemben, ami az egész karomat lezsibbasztotta, érzéketlenné tette. Az égieknek túl sok ilyen szerük van, hiszen a folyónál olyasmit kaptam, ami egyetlen pillanat alatt kiütött. Sok mindenről kell elbeszélgetnem azzal a kancellárral, akinek ígéretet tettem és aki elraboltatott majd talán…szabadon engedett. Nem tudom mit gondoljak róla, a katonája segítsége nélkül is minden bizonnyal valahogy kijutottunk volna a városból, talán meg sem sérülünk, hiszen biztosan nem arra mentünk volna amerre…a toronyban még égiek voltak mielőtt elindultunk volna. Mégis maga a segítség léte elgondolkodtatott. Aideen azonnal ledobta magát és vízszintesen elnyújtózott, én azonban tálért és gyógyvízért mentem, ezzel is időt lopva magamnak. *
-Megnézném a sérülésed…mennyire sikerült meggyógyítanom? Az a méreg bennem, nem tudom milyen hatással volt a képességemre. *A tállal és egy kendővel Aideen mellé telepszem és várom, hogy levegye a nadrágját. Egyszerűbb lenne ha ruhát hordana, de persze nem kívánhatom, hogy abban szelje át az erdőt. Amilyen helyeken jár…*
-Ha mindent rendben találok, elmehetnénk úszni. Szükségem van rá, hogy ellazuljak és átgondoljam mi is történt ma. Mennyi ideig voltam távol? *Még azt sem tudom, hogy az az égi szer milyen sokáig tartott az eszméletlenség sötét és tudattalan vermében. Nem kétlem, hogy sokáig, idő kellett ahhoz, hogy felfedezzék az eltűnésem és annak is vegyék, ne csak szimplán egy hosszabb távolmaradásnak. S aztán meg is kellett keresniük. Erről jut eszembe a tarisznyám amit a parton hagytam.*
-Megtaláltad a tarisznyámat? *Előbb tisztázzuk azt, hogyan találtak rám, addig kitalálom mit mondjak el Aideennek. Mert persze ő eléggé forrófejű, nem hiányzik, hogy valami őrültséget csináljon annak hallatán, amit a kancellárral beszéltem és amit megtudtam róla. *






Perda – A Városban ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Aideen és Roda otthona Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 23, 2019 9:52 pm
Következő oldal


Roda & Aideen
Jó érzés végre ismét itthon lenni, így némileg fáradtan szusszanva dőlök el az ágyon, miközben szemeim is lehunyom néhány hosszúnak tűnő másodpercre. Ez az esemény sok mindent megváltoztat... Bár a quorsák békét színlelnek, minden egyes tettükkel aláássák azt, mi pedig nem hihetünk nekik. Roda nem önszántukból ment velük, mivel kijutni se tudott volna, meglőtték, én pedig ha nem indulok a keresésésre, ki tudja, hogy mi mindent tettek volna vele. Talán már Ő sem élne. De nem, erre nem szabad még csak gondolnom se, Őt nem veszíthetem el úgy, mint a szüleinket! A harag érzem, hogy egyre jobban lángol bennem és ahhoz, hogy némileg lenyugodjak, beszélnünk kell. El kell mondania mindent arról, ami történt.
- Jól vagyok! - vágom rá szinte azonnal, és bár tény, hogy nem hozta úgy rendbe a lábam, mint ahogy azt máskor tette volna, mégis képes voltam futni vele és végig bírni, gyakorlatilag pihenés nélkül. De ahogy mellém ér a tállal és a kendővel, halkan szusszantok, majd végül kioldom az övem és nemsokára leveszem a nadrágomat, amit most magam mellé fektetek az ágyra. A jobb combomnál ért a lövés, de csak súrolt, így a golyó nincs benne és a gyógyítás is elállította a vérzést, de azért még nem szép látvány. Mégis, számomra apróság...
- Látod? Nincs gond... - nem baj, ha nem tud mindig teljesen meggyógyítani. A sérüléseim idővel amúgy is elmúlnak. Az viszont nem tetszik, hogy az úszással jönnekem, a helyett, hogy mesélne, így szemöldököm összébb szalad, miközben felkönyökölök. Ha akarja, bekötheti a lábamat vagy tehet rá gyógyfüveket, bánom is én, de közben válaszoljon a kérdéseimre.
- Egy napig. Miért érzem úgy, hogy nem akarsz beszélni róla? Roda, a testvéred vagyok! Ki másnak mondhatnád el őszintén, azt, amit átéltél, ha nem a tulajdon vérednek? - hangom némileg halkabbá válik a kezdetleges temperamentumhoz képest, és most én hagyom figyelmen kívül a lubickolást. Ráér még, előtte ezt tisztázzuk, utána esetleg hajlandó leszek vele tartani. Vagyis... mindenképpen vele tartok, mert most néhány napig nem fogom szem elől téveszteni, nehogy ismét baja legyen. A tarisznyát érintő kérdésre viszont csak fejemmel intek a lépcső mellett lévő fogas felé, amelyen ott lóg. Hazahoztam, jól láthatja.
- Annak a segítségével derítettük ki, hogy a quorsák városában vagy. - kezemmel végül kezéhez érek és lágyan rászorítok.
- Aggódtam érted nővérem! - bár szavakból csak ennyi hagyja el ajkam, tekintetem mindennél többet üzen. Belegondolni se tudok, hogy mi lenne velem nélküle, és rendkívül megijedtem, hogy mi van akkor, ha későn érek oda... ha elveszítem. Érte bármivel hajlandó vagyok szembeszállni, és olykor bizony akár ész nélkül cselekedve. Ennél erősebb kötelék ki se alakulhatott volna közöttünk, mint amit érzek. Bár oly nagyon különbözőek vagyunk mi ketten, mégis, mintha Roda a másik felem lenne. Nélküle én senki vagyok.

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 25, 2019 5:04 pm
Következő oldal
Testvérek


Aideen és Roda






*A húgom ingerült válaszából sejtem, hogy mit érezhet. Tudom mennyire fáj neki még most is a szüleink elvesztése és hiánya, a seb sosem gyógyul be igazán és az égiek tesznek is arról, hogy ne felejtsük el. Egy kicsit elszégyellem magam, amiért próbálok még egy kis időt nyerni magamnak, hogy kitaláljam, hogyan tálaljam a történteket anélkül, hogy a szavamat szegném. *
-Sajnálom Aideen. Tudom mennyire aggódtál értem. *Én viszont most aggódom, mert nem tudom milyen sérülést szenvedett. Bár a vérzés elég könnyen elállt az érintésem nyomán, még érhet minket meglepetés hacsak arra a két szerre gondolok, melyekkel én találkoztam testközelből. Csak egy halvány mosolyt csal ki belőlem a már ismert, dacos válasz, miután lefejtette magáról a nadrágot. Muszáj azonban elfoglalnom magam azzal, hogy ellátom őt, mert az megnyugtat engem is. Míg ő beszél, gondosan lemosom a sérülés környékét, megszabadítom bőrét az odaragadt vértől, szárazra törlöm, végül rásimítom a tenyerem, hogy a seb maradékát is eltüntessem. *
-A Danának is őszintén el kell mondanom, de igazad van. Te vagy az első. Csak éppen nem tudom magam sem mi történt. Nem értem. *Pontosítok a végére, mert a történtekkel tisztában vagyok, de nem értem mi miért történt. Főleg a kancellárról nem tudom mit gondoljak. Köt a szavam és ez fáj a legjobban, de lassan rájövök a megfelelő szavakra. A tarisznyámat látva azonban előbb bólintok, majd a húgomra tekintve felé hajolok, hogy átöleljem.*
-Tudom Aideen és köszönöm. Én is féltem, hogy nem látlak többé. *Elengedem őt, majd hátrébb húzódva az ágy másik végébe kucorodom. *
-Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek. Okom van rá, hogy ezt kérjem tőled, különben megint háború lesz az égiek és a népünk között. Bár nem tetszik, hogy itt vannak, azt sem szeretném ha még többen meghalnának közülünk egy véres háborúban. *Komolyan nézek rá, bár minden elvem ellen való az amit tettem, mégis ez tűnt a legjobb megoldásnak. Hogy mit mondok majd a Danának, még nem tudom, de Aideen megérdemli, hogy tudja az igazságot, legalábbis egy részét. Ha a szavát adja, folytatom.*
-A folyópartról vittek el. Sok katona volt, olyan páncélban, mint az aki segített nekünk. Elkábítottak, ezért nem tudom mennyi idő telt el. Aztán jött egy…férfi, egy égi férfi, aki olyan gyógyító mint én. Azt mondta a vérem kell neki, mert sok betegséget nem tudnak meggyógyítani amit tőlünk kaptak el és válaszokat szeretne. Nem tudtam mit akar még, ezért alkut kötöttem vele. Adtam a véremből és azt hiszem el akart engedni, de elment mielőtt mondhatta volna. Talán vissza akart jönni értem, nem tudom, de addigra már sikerült kiszabadulnom abból a raktárból ahova vittek, és aztán jöttetek ti. *S persze most én jövök, hogy fejmosásban részesítsem a húgomat, mert az ami történt nem történt volna meg vele, sem Rhywennel, ha más módszerhez folyamodnak. *
-És neked mégis hogyan jutott eszedbe, hogy belopakodtok az égiek városába, ahol annyi égi katona van fegyverekkel? Bajod esett, és örülök, hogy nem komolyabb. Tényleg Aideen? Ketten az egész quorsa város ellen? *Bár itt van velem és láthatóan már semmi baja, azért próbálok szigorú tekintetet kölcsönözni a szemeinek, hogy legalább egy kis lelkiismeret furdalása legyen. Én is elveszíthettem volna őt amikor értem jött.*







Perda – OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Aideen és Roda otthona Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 25, 2019 7:34 pm
Következő oldal


Roda & Aideen
Nem ellenkezem Roda kérésével szemben. Már megszoktam, hogy ellátja a sérüléseimet, így bár jelzem, hogy jól vagyok, mégis hagyom, hogy megnézze a sebem, majd letörölje és végül teljesen el is tüntesse azt. Akkor nem marad nyom... annál jobb. Nem irigylem azt, amit tud, mi ketten mindig is két pólus maradunk... ellentétesek, de egymás nélkül elveszettek.
- Akkor kezdj el mesélni és majd együtt megértjük. - biztatom, mert ebből nem engedek. Nekem el kell mondania mindent, mert tudja jól, hogy az nélkül nem nyugszom meg, és Ő se akarhatja, hogy meggondolatlanul esetleg visszatérjek a quorsákhoz. A tarisznyáját viszont megtalálhatja, hazahoztam és felakasztottam a helyére. A segítségemre volt abban, hogy ráleljek mert... hiányzott és rendkívül aggódtam érte. Az ölelése nem lep meg, így elmosolyodom, majd viszonzom azt, erősen ölelve magamhoz Rodát, és csak némi idő elteltével engedem. Feljebb húzom kicsit lábaimat, hogy odaférjen az ágy másik oldalába, majd végül kifejezéstelenné váló arccal fürkészem szép vonásait.
- Azt én se szeretném, de a titkokat se... - kezdek bele, végül biccentek. - De rendben van, megígérem neked. - az esküm pedig nem szegem meg. Nehezemre esik nem közbevágni, amikor végül ráveszi magát, hogy elkezdje a történetet, de sikerül csendben maradnom, feszült figyelmem miatt pedig én magam is felülök közben. Tehát elkapták, majd elvitték, és a vérét vették... A mocskos kezükkel hozzá mertek érni és vért mertek venni tőle. Jobbom ökölbe szorul, tekintetem kissé elsötétedik, de... visszafogom magam.
- Azt hiszed, hogy el akart engedni, de mégse tette, csak elment? Majd megpróbáltál megszökni, és mégis üldözőbe vettek? Nem tűnik úgy, mintha őszinte lett volna hozzád, és nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, hogy adtál neki a véredből. - a betegségekhez nem értek túl mélyen, soha se érdekelt a gyógyítói szakma, én harcos vagyok, de Roda más.
- Milyen különös, hogy pont egy gyógyítót ejtettek fogságba. Nem gondolod, hogy ez túlságosan is véletlen egybeesésnek tűnik? - célzok arra, hogy figyelhették. Hiszen gyógymódra volt szükségük a betegségeikkel szemben, Roda pedig akár még segíthetne is nekik. Talán meg is próbált. Velem nem sokra mentek volna - a véremen kívül -, de vele? Kész főnyeremény lehetett a számukra.
- Lehet, hogy alkut ajánlott, de soha se volt választásod. Téged akart! - tévedhetek. Hát persze, hogy tévedhetek, de nem hiszem, hogy így lenne. Nővérem kérdőre vonása viszont nem hat meg, mindig is túl makacs voltam ehhez. A szüleimnél se éreztem kellemetlenül magam, amikor leszólták egy-egy elvetemült tettemet. Nem igazán lettem óvatosabb az évek alatt.
- Először is, a nővéremet elrabolták, így nem volt kérdés, hogy megkeresselek, főleg, amikor megtudtam, hogy biztosan Ők a hibásak, bár amúgy is rájuk gyanakodtam. - végül hátrébb dőlök, majd megvonogatom vállaimat.
- De nem lett komolyabb bajom és ki mondta, hogy csak ketten voltunk? - ajkam lassan mosolyra húzódik, most jön csak az izgalmas rész. - A Danát is felkerestem, hogy segítsen, így egy kis csapattal együtt indultunk a kiszabadításodra. A Dana pár perdaival a főkapun mentek be, elvonva a figyelmüket, mi pedig Rhywennel belopóztunk érted. Tökéletesen kiterveltünk mindent és látod? Itt vagy! - mutatok is rá két kezemmel. Ezen mondjuk lehet, hogy meglepődik, hogy még a Danát is mozgósítottam és nem is mondott nemet nekem. Bár a béke a célunk, a gyógyítónkat senki se hagyja csak úgy elrabolni, sőt... egyetlen perdait se foghatnak el.
- De ha nem jöttek volna, akkor akár egyedül is érted mentem volna. De ezt tudhatnád. - végül kicsit fészkelődöm, majd fejem Roda ölébe hajtom, lábaimat felhúzom és a hajamat kezdem el matatni, mint kislány koromban.
- Tudhatnád, hogy engem nem kell féltened. Mindent túlélek. - édes, játékos kacsintás.
- Na és... milyen volt az a quorsa gyógyító? - hümmögök is kicsit a kérdés után. Tényleg érdekel. Ha Ő kötött alkut Rodával, és el is tudta volna engedni, akkor bizonyára nagy hatalma van az emberek felett. Ott a gyógyítók lennének a vezetők? Nem igazán vagyok tisztában a rendszerükkel.

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 8:42 pm
Következő oldal
Testvérek


Aideen és Roda





*Sok mindent kell magamban tisztázni ahhoz, hogy kielégítsem Aideen kíváncsiságát, mely természetes, hiszen rólam van szó és aggódott értem, és megtartsam Callum Jenkins titkát is. A szavamat adtam. Valamiért még akkor is bíztam benne, amikor a foglya voltam…vagy ahogy ő mondta, inkább ő az enyém. Akaratlanul is olyasmit adott a kezembe, amivel megfordíthatnám a két nép kapcsolatát, s talán még azt is elérném idővel, hogy más otthont keressenek maguknak. Mindehhez kellett, hogy elfoglaljam magam azzal, hogy még halvány nyomát is eltüntetem Aideen sérülésének. Miután a húgom szavát veszem, hogy ő is titokban tartja azt amit majd mondok neki, belekezdek. Időnként szünetet tartok és válaszolok Aideen kérdéseire.*
-Valójában nem önként adtam a vérem. Másra figyeltem. Mire eszméltem, már nála volt egy kis fiolában. *Ám nem ez volt a lényeg igazán, és a húgom sok mindent nem lát még tisztán.* -Véletlen, hogy engem vittek el. Nem tudták ki vagyok. Ezt biztosan tudom. *Noha az a páncélos nő, aki a csapatukat vezette, értette a nyelvünket, nem nagyon erőltette meg magát, hogy szóljon hozzám, de a kancellár későbbi szavaiból tudom, hogy neki mindegy volt kit visznek neki. Ugyan azt nem nagyon értettem, hogy mit akar a véremből megvizsgálni és hogyan, bár elmondta, de elég lett volna neki akár Aideen vére is. *-Azt hiszem a képességeinket akarta vizsgálni. Úgy hiszi, ezért hatnak rájuk másképp a mi betegségeink. *Homlokráncolva mondom mindezt, remélem tényleg sikerült a lényeget kihámoznom Callum Jenkins szavaiból…azokból a szavakból, melyet a szerkezete továbbított nekem. Ám a neheze csak most jön, és nagyon figyelnem kell, hogy ne mondjak semmi olyasmit, amiből Aideen akárcsak egy pillanatra is megérzi, hogy valamit elhallgatok előtte. *
-Az alkut én ajánlottam a szabadságomért. Úgy érzem, valamit titkol a saját népe előtt is és bajban van és ha bajban van, olyasmit is megtenne ezért, amit különben ellenezne. A lekötelezettem lett Aideen és ezt az előnyt nem szabad kiadnunk a kezünkből. *Most, hogy így átgondolom a történteket, biztosan tudom, hogy el akart engedni. Talán azért hagyott ott bezárva abba a raktárba, mert úgy akart kivinni a városukból, ahogy bevitt. Mindezt pedig igazolja az amit a húgom mond el arról, hogyan szervezték meg a kiszabadításomat. *
-Nem csak ketten voltatok? Hanem? *Tágra nyílt tekintettel nézem azt a lányt aki nem rég még a bokrok között bujkált, hogy megijesszen, most pedig egy felnőtt, büszke nőt látok, aki képes volt ennyi mindent megszervezni. *
-A Dana is ott volt? Tökéletesen? Mégis megsérültél. Azért nem ment az olyan simán. *Féltem őt, de most egy kicsit büszke is vagyok rá. Ám kell egy kis fejmosás, hogy legközelebb ne jusson eszébe másodmagával belopózni a quorsák városába. Főleg nem egyedül.*
-Még csak ne is gondolj rá. Egyedül. Kizárt Aideen, nem akarlak elveszíteni. *Nem tudok rá haragudni és nem tudom tovább szapulni a felelőtlen tette miatt, ami tulajdonképpen nem is volt felelőtlen. Most nem. Felnőtt, érett gondolkodásra vall, hogy bevonta a Danát is és nem rohant fejjel a falnak. Attól azonban nem félek, hogy a jó útra tért. Elhelyezkedem, hogy kényelmesen odaférjen az ölembe és a haját simogatom. Megnyugtat a jelenléte, a kislányos megnyilvánulás ahogy odabújik hozzám. *
-Pont azért féltelek, mert ismerlek. *Nevetek fel halkan a kacsintására és szavaira, aztán elnézek felette, gondolataimat ismét a gyógyító kancellár foglalja el.*
-Sok mindent éreztem felőle. Okos, eltökélt, kitartó…és kétségbeesett. Bocsánatot kért tőlem, amiért akaratom ellenére oda vittek hozzá. Őszinte volt. Fogunk még találkozni….mit mondott a Dana amikor hozzá fordultál miattam? Dühös volt? Vagy kíváncsi? *Érdekelne, mert holnap minden bizonnyal magához hívat és nem mindegy hogy mit mondok neki.*







Perda – OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Aideen és Roda otthona Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 28, 2019 7:55 am
Következő oldal


Roda & Aideen
Természetesen minden érdekel azzal kapcsolatban, ami történt, és nem hagyom, hogy csak úgy más témák felé terelje a szót Roda. Meg is lep maga a próbálkozás, de most nem teszem szóvá, ahogy a megesketésére se számítok, de legyen hát. Meséljen végre, és legyen őszinte, hiszen a testvére vagyok... érte még a tűzbe is belemennék.
- Szóval nem önként adtad... Miért nem vagyok meglepődve? - morgolódom tovább, de azért képes vagyok elhallgatni és csak néha megszólalni. Fogalmam sincs, hogy miként akarják megvizsgálni a vérünket, de azt legalább megtudom, hogy mit várnak tőle. Ők soha se lesznek olyanok, mint mi, akkor se, hogyha minden perdai véréből szereznek maguknak...
- Meglehet, hogy ez így is van, de szerintem irigyek is ránk, mert Ő bennük nincs semmi különleges. - még a vízben is oly könnyedén megfulladnak. Gyenge lények, ez tisztán látszik, bár tény, hogy intelligensek. Vajon milyen lehet odafent, a csillagok között? Valószínűleg soha se tudom meg, de azért érdekelne... Őket is talán hasonlóan érdekli mindaz, amit mi tudunk. Ez megbocsájtható lenne, ha képes lennék nem negatívan állni hozzájuk legalább egy percre.
- Azért ne éld bele magad nagyon Roda. - a lekötelezettje... Nem érzem ezt én olyan biztosan. Szerintem igen is Őt akarták elkapni, de hiába mondanám, valamiért nem hisz nekem. Mintha az a férfi hatással lett volna rá. Persze, Ő is gyógyító, egy másik népé, akitől akár Roda is tanulhatna, de én nem szeretném, ha találkozna vele. Veszélyes.
- Remélem nem akarsz máskor is beszélni vele... - csak ennyit mondok, majd ez után rám terelődik a szó. Bár leszidna, ez már rég nem működik. Nem vagyok gyerek, ideje észrevennie.
- A Dana valószínűleg később távozott, de igen, ott volt. Természetes, hogy Ő is segíteni akart neked. A sérülésem pedig semmi. Csak egy karcolás volt, de te ahogy régen is, azonnal mindent rendbe akarsz tenni rajtam, mintha néhány sebhely gondot jelentene. - megcsóválom fejemet is, nekem nem számít, hogyha látható sérülése lesz rajtam. Abban viszont reménykedem, hogy a diplomáciai csapat is sikert aratott és nem történt baj... De ez hamarosan úgyis kiderül. Bár azt a quorsák nem kockáztatnák meg, mert ha a Danának baja esik vagy Ő tűnik el, ismét háború lesz.
- Engem nem olyan egyszerű eltenni láb alól. - és ezek voltak a záró szavaim. Hiába von kérdőre, nem fogok tovább magyarázkodni. Tettem, amit tennem kellett. Most inkább elhelyezkedem az ölében, majd jólesően hagyom, hogy cirógasson. Persze ezt a jelenetet senki más nem láthatná meg, de most csak ketten vagyunk itt, így lehetek a húga, akit a nővére szeretget, mert nagyon is szükségem van olykor erre, bármilyen kemény is vagyok.
- A féltés néha jó, de azért nem kell túlzásokba esned. - mosolyodom el, majd kérdezek rá a gyógyítóra. Vajon milyen volt? Úgy érzem, hogy érdekli Rodát... Engem is érdekelne egy olyan quorsa, aki erős és remek harcos, bár ahogy láttam őket, csak a fegyverükkel kemények, az nélkül...
- Nem örülök neki, hogy máskor is találkoztok. De ha ismét el mer rabolni, vagy akár csak a hajad szála meggörbül. - felemelem ujjam és fenyegetőzve rázom azt meg párszor. Akkor ismét útnak indulok és nem lesz senki, aki megállíthatna.
- Nem értette, hogy miért raboltak el, de tudta a kötelességét és hogy segítenie kell. Meg egyébként is kedvel téged. - vállaimat megvonom, bár tudom, hogy ez csak másodlagos.
- Tényleg úszni akartál ez az egész után? - jut eszembe korábbi megjegyzése. Nem fáradt el eléggé és pihenne le inkább? Biztosra veszem, hogy azt csak azért mondta, hogy megússza ezt a beszélgetést, de tévedhetek.

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 01, 2019 5:48 pm
Következő oldal
Testvérek


Aideen és Roda






*Elég csak ránéznem a húgomra és tudom, hogy maradt még benne bőven kérdés, akár a történtekkel kapcsolatban, akár azzal, hogy a szavát vettem. Most nem szól emiatt, azt hiszem kíváncsibb, mint amennyire értetlen. Igyekszem mindent átadni, amit a szavam megszegése nélkül lehet, és magamban mélyen elnyomni azt a szűnni nem akaró rossz érzést, mert a húgommal teszem ezt. Az egyetlen lénnyel a világunkban, akiben feltétel nélkül megbízok, akit imádok és akiért az életemet is feláldoznám, és elég lenne ha csak a boldogsága lenne a tét. Aideen morgolódására halványan elmosolyodom, nem tudok nem haragudni rá, mert hiába dühös és hiába buzog benne a bosszúvágy, annyira édesen teszi, ahogy más nem képes rá. Vagy csupán elfogult vagyok, de kivel legyek elfogult ha nem a saját véremmel. Próbálom neki elmagyarázni azt amit nekem mondott az égiek kancellára a vérünkről, a betegségekről és arról, milyen segítség lehet ez neki. Ugyan én sem értem igazán, de ha másért nem is, ezért mindenképpen találkoznék még egyszer vele. Shane gyógyítójuk egészen mást mutatott nekem, de gondolom mással is foglalkozik. *
-Talán igen. Furcsa népség. De a gyengeségeik ellenére erősek. Túlélők. Ne érts félre, nem irigylem őket ezért és nem is csodálom. Csak…nem becsülöm le őket. *Azzal óriási hibát követnék el, de nem részletezem, mert Aideen minden bizonnyal pontosan tudja miről beszélek.  Ehelyett arról próbálom meggyőzni, hogy egy újabb találkozás fontos lehet a népünk számára. Ha a kancellárban nem is, a saját megérzéseimben bízom, és láttam a múltját is, azt is tudom milyen titkot őriz. *
-Rendben. Óvatos leszek vele. *A húgomra hagyom az aggodalmaskodást, tegye ha jól esik neki, ha ez megnyugtatja.* -A következő találkozásunk teljes mértékben hivatalos lesz. Úgy hiszem nem kockáztatna meg egy újabb bonyodalmat. *Már ezt is nehéz lesz kimagyaráznia, vagy volt, ha a Dana valóban megjelent miattam az égiek városának kapujában. Szívesen megnéztem volna az őrök arcát, amikor megtudták a kilétét és azt próbálták meg kitalálni, hogyan ne mondjanak neki ellen. *
-Valószínűleg annak köszönhetjük, hogy nem sérültünk meg komolyabban, hogy a figyelmüket a kapura irányították. A Dana igen meggyőző tud lenni. *Elmosolyodom, mert bár mindennek ellenére még mindig feszült vagyok attól, hogy Aideen veszélybe sodorta magát, Dana Rhe említése eszembe juttatja a saját tapasztalataimat vele kapcsolatban. Erős a gyanúm, hogy Elorakban nincs olyan perdai, akinek ne lenne legalább egy ilyen a tarsolyában. *
-A húgom vagy, persze, hogy egy sebhely is fontos, de fontosabb, hogy ne legyen. *Emlékszem arra, hányszor próbáltam eltüntetni a sárüléseit a szüleink elől, mikor Aideen még kicsi volt és én is gyakorlatlan. Ő olyan volt akár…a vihar. Végigsöpört Cadaron és már akkor sem vigyázott magára, amit eltervezett, annak neki is látott, mindegy volt neki mibe kerül. A szülein nagyon szerettek minket, de olykor-olykor meg is büntettek, de csak azért, hogy megtanuljuk mit szabad és mit nem. Nem igazi büntetések voltak ezek, inkább emlékeztetők, de persze Aideen már akkor sem…akart emlékezni. A bőréről el tudtam tüntetni a nyomokat, de a ruhájáról nem. *
-Nagyon remélem, hogy igazad van…túlzásba estem? *Kérdezek vissza mosolyogva, miközben ő elhelyezkedik félig az ágyon, félig az ölemben. A húgommal kapcsolatban sosem lehet túlzásba esni. Belebabrálok a hajába, ahogy régen is tettem. A kancellár témája megmarad, de a hangulat kezd kellemes lenni. Megnyugtató…és ezen az sem változtat, hogy a vehemenciája ismét nevetésre kényszerít. A fenyegetőzése mókás, főleg így, az ágyon fekve, mutatóujját emelve az arcom elé.*
-Tudok vigyázni magamra, elvégre a te nővéred vagyok. *S bármilyen viccesen is hangzik, a valóság ez. Nem ő az én húgom, hanem én vagyok az ő nővére. Aideen mindig is feltűnőbb volt, különlegesebb, fékezhetetlen s pont ezért, mindig ő áll a középpontban, amit nem bánok. Sosem irigykednék senkire, rá meg aztán végképp nem. Örülök ha boldog és szomorú vagyok ha bánat éri. Úgy hiszem, a beszélgetésnek vége és foglalkozhatunk magunkkal, de tévedek. A kancellárról beszélni nekem is érdekes, hiszen nem gondoltam még át mindent vele kapcsolatban, ezt a csendes magányomra tartogattam. A Danáról azonban nem tudtam volna, ha Aideen nem említi meg. Kíváncsivá tesz a tény, hogy első szóra elindult értem, hogy viselte és vajon mit gondolhatott rólam.*
-Kedvel? Meglehet. * Nekem nem ez jutott eszembe a beszélgetéseink során. Nem gyűlöl és nem is közömbös velem. Az volt az érzésem, hogy inkább kíváncsi rám. Tudom, hogy megbízik bennem és…igen, inkább tisztel, mintsem kedvel. A kérdés visszarángat a csendes szobába, lenézek a húgomra, de közben már messze járok, valahol az egyik tó vizében. *
-Igen, tényleg. Ne mondd, hogy téged nem nyugtat meg. Vágyom a vízre, arra, hogy körbeöleljen. Biztonságban érzem magam olyankor, ez pedig megnyugtatja a háborgó lelkem. A testemről nem is beszélve. Csak lebegni a víz felszínén vagy éppen a mélyben, lefeküdni a tó fenekére és nézni, ahogy a verigo-k, az iriolák uszonyai fodrozódnak felettem, vagy azt figyelni, ahogy a lyellák cikáznak, a testük fényei szinte vonalakat húznak a vízben, olyan gyorsak. *A végén már a mennyezetet nézem…de nem látom. Lelki szemeim előtt halak úszkálnak felettem, testem pedig megnyugodva lebeg a vízben. *










Perda – OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊


A hozzászólást Roda összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 08, 2019 7:22 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Aideen és Roda otthona Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 07, 2019 8:11 am
Következő oldal


Roda & Aideen
A quorsákhoz való hozzáállásom okkal ilyen. A szüleink miattuk haltak meg! Nem szabadott volna a Perdára jönniük, ez a mi otthonunk, és bár a hold nagy, mégse örülök neki, hogy osztozunk rajta. De Roda is nagyon jól ismeri a gondolataimat, és bár le nem becsülöm őket, nem tartom őket sokra.
- Lebecsülni hiba lenne őket. - biccentek rá. Akkor akár meg is kezdhetnénk az utunkat szüleink után, mert biztos, hogy hamar elérne minket a vég, bármennyire is szeretnének ránk vigyázni az Isteneink. Annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy nővérem fog még találkozni azzal a különös gyógyítóval. Ide jöhetett volna, itt is a segítségét kérhette volna, erre elrabolta és nekünk kellett érte mennünk. Mi lett volna, ha minden rosszul sül el? Ha elveszítettünk volna valakit miatta a mieink közül? Ezekbe Roda miért nem gondol bele? Mi történt? Érzem, hogy bőven van még titkolnivalója, de ne értem az okát. Nem bízna már bennem? Egyetlen találkozás megváltoztatná? Nem... erről bizonyára nincs szó.
- Az első találkozást is így kellett volna megejtenie. - jegyzem meg, de mást nem mondok. A Dana is veszélybe került miatta, ideje lenne mérlegelnie, de adok neki időt. Még csak most ért haza, és bízom benne, hogy nem nekem kell felnyitnom a szemét, mert az vérrel fog járni. Az ellenségeink vérével. Miattam nem kell aggódnia, mint már mondtam, és ha megsérülök, majd meggyógyul. A hegeimet is büszkén viselem... viselném, ha lennének, de hála nővéremnek, mindig meggyógyultam.
- Mint mindig. - mosolyodom el végül, majd befekszem Roda ölébe. Ideje kicsit lazítanunk a beszélgetésünkön, de azért még egy figyelmeztetés elhangzik tőlem. Az a gyógyító jobb, ha vigyáz! És ha jön, távolról igaz, de figyelni fogom... Nem bízok benne!
- A nővérem vagy, de nem mindig tudsz vigyázni magadra. - javítom ki. Most se tudott ugyebár. Na de ideje szépen lassan tovább lépnünk, elengedni a nehéz témákat és élvezni azt, hogy végre ismét itthon van, velem, teljes biztonságban. Valóban úszni szeretne? Mint látom és hallom, igen, így elmosolyodom, majd lassan felkelek és a nadrágomért nyúlok. Ha ez a kívánsága, vele tartok. Most egyébként se fogom elengedni egyedül sehová se egy darabig. Tényleg megijedtem, hogy elveszíthetem...
- Ez esetben menjünk. Rám is jó hatással van. - jól érzi. A lábbelimet is felveszem a nadrág után, de a fegyvereimet nem hagyom itt. Bár fáradt vagyok a mai mozgalmas nap után és amióta eltűnt se pihentem, eszem ágában sincs a házban maradni, nélküle. Majd később kipihenem magam, most inkább kiélvezném, hogy Rodával lehetek.

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 8:54 am
Következő oldal
Testvérek


Aideen és Roda





*Abban legalább egyetértünk, hogy az égieket lebecsülni veszélyes és nem is teszem, főleg nem úgy, hogy egy újbóli találkozásra készülök. Másrészt viszont hiszek abban, hogy ez a találkozás sorsdöntő lehet, mind a népünknek, mind pedig az égieknek. Tudom, hogy Aideen aggódik miattam és nem ok nélkül, de egyelőre nem mondhatok neki többet. El fogom mondani mindazt ami a raktárban történt, minden egyes szót felidézek neki, és bízom benne, hogy meg fogja érteni, nem tehettem másként. Most fél, hogy elveszít engem is ahogy a szüleinket, ugyanúgy a quorsák miatt, de ez nem történhet meg újra az életében, és erről gondoskodom.*
-Igen, valóban, de tudod az égiek mindent azonnal akarnak. Talán ezt szokták meg és nehezen fogadják el, hogy itt velünk szemben várakozniuk kell. Félre ne érts, nem mentegetni akarom őket, inkább csak megérteni. Megbánta a tettét és hiszem, hogy őszintén. *Nem bízom az égiekben, de a kancellár szavában igen. Ha nem láttam volna a múltját, a kísérteteit, a fájdalmait és a szerelmét, minden bizonnyal másképp viseltetnék iránta, és nem nézném el neki azt amit velem tett. Ám így egészen más a helyzet és bár nem vagyok diplomata, nincs érzékem a tárgyalásokhoz, ez a találkozás és mindaz ami hozzátartozik, még előny lehet számunkra velük szemben. Mosolygós és magabiztos válaszára elnevetem magam, könnyedén, óvatosan és gondoskodón túrok bele a hajába, nézem ahogy a lágy tincsek kifolynak az ujjaim közül. A húgomnál ellentmondásosabb teremtmény nincs a Perdán. Vad és szenvedélyes, erős és magabiztos, mégis néha olyan még mint egy gyermek, kíváncsi, szemtelen…szép és nőies. Talán kinevetne ha meghallaná miket gondolok róla, de a húgom én pedig a nővére vagyok, jogom van ilyen gondolatokhoz. *
-Szerencse, hogy itt vagy nekem te, aki mindig megvédsz. Mihez kezdenék nélküled. *Részemről ironikus megjegyzés, mellyel talán le is zárhatom az elrablásom és a kancellárral való újabb találkozásom körüli témát. Elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg és nagy szükségem lenne az emlegetett fürdőre, hogy a víz körülöleljen és kimosson belőlem minden fáradtságot. Remélem, hogy Aideen is velem tart, az ő közelségére ugyanúgy szükségem van most és hiszem, hogy ez kölcsönös és nem azért akar majd velem jönni, hogy ne hagyjon egyedül. *
-Tudom, hogy jól fog esni. *Biztatom még egy kicsit, de látva, hogy ő már készülődik, magam is összeszedelőzködöm. A tőröm ugyan ott maradt az égieknél, de remélem nem lesz rá szükségem. Aideen különben is alaposan felszerelkezik, amit halvány mosollyal kísérek. Mikor kilépünk a házunk ajtaján, magunk mögött hagyjuk a kancellárt, az izgalmakat, és mindent ami idáig vezetett.*

//Köszike húgi, irtóra élveztem! Szercsi Ölelés //





Perda – OtthonAktuális viselet
◊ credit by ◊

Vissza az elejére Go down

Kancellária


Aideen és Roda otthona Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
65

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 8:55 am
Következő oldal
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Aideen és Roda otthona Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 5:39 pm
Következő oldal


Roda & Aideen
Most én voltam az, aki egy napra eltűnt szó nélkül, bár értem bizonyára Roda nem aggódott. Nem ez volt az első ilyen alkalom és nem is az utolsó, de sajnálatos módon sikeresen bajba kerültem, és még egy quorsa segítségére is rászorultam. Gyűlöleletes érzés, de már nagyjából túllendültem rajta, nem úgy, mint a sérülésen. Nem zavar, ha megsérülök, ahogy a sebhelyek se, de az már igen, egy egy égi tett rendbe és... hagyott nyomot rajtam. A hátamat nem látom, így fogalmam sincs, hogy miként is kötözött be, de egyelőre nem piszkáltam a kötést, meghagyom azt nővéremnek.
Magabiztosan, gyors léptekkel haladok végig Elorakon, egy pillanatra se mutatva sérülés jelét, se pedig fájdalomét, pedig azért még rendesen sajog mindenem, de az a grodrak is megkapta a magáét, többé már nem árthat senkinek sem. A célom a házunk, és remélem, hogy a nővéremet is ott találom majd, mivel mindenképpen meg kell néznie. Sejtem, hogy nem fogom megúszni a beszélgetést Max-el kapcsolatban sem, de én se fogok semmit se titkolni előtte. Még néhány forduló, majd a házunkhoz érve pillantom meg Rodát előtte, így körbepillantok, és nagyon remélem, hogy nem vár senkit se.
- Beszélhetnénk? - tekintetem komoly, akár csak hangsúlyom, miközben szemeibe pillantok. Kezem lágyan vállára csúszik a kérdés közben, majd fejemmel intek az otthonunk felé. Nem szeretném, ha bárki fül vagy szemtanuja lenne annak, amit mesélek majd, és amit mutatok, így ha nővérem követ, becsukom majd mögötte az ajtót és kissé idegesen kezdek el fel-alá mászkálni. A francba is, hogyan kezdjek bele?
- Este történt egy kis baleset és szeretném, ha megvizsgálnál... - pedig nem látszik rajtam, bár az adrenalin is dolgozik bennem, így tudom elnyomni a fájdalmat, amelyet a hátamnál érzek. A Grodrak csúnyán végigmart rajtam, testemen pedig több zúzódás is található az esés miatt. Azok nem érdekelnek, inkább azzal foglalkoznék, ami a hátamat takaró kötés alatt van. Összevarrta a sérülésemet egy ember, de én ebből semmit se tudok, csak érzem, hogy valami húzódik... Olyan érzés, amilyet eddig még soha se éreztem. Billogot hagyott rajtam, és bár megmentett, ezt nem tudom elfogadni. Kicsit mintha kétségbe lennék esve.

Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Gyógyító

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Bridget Regan


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 9:30 pm
Következő oldal
Testvérek


Aideen & Roda





*Korábban is mindig aggódtam a húgomért, de azóta, hogy az égiek csapdájába kerültem és ő megsérült a kiszabadításomkor, ez az érzés bennem is elmélyült. Neki nem mutatom ki, legalábbis mikor végre hazatér, nem látja rajtam a megkönnyebbülést, de attól még féltem. Sokszor eltűnik szó nélkül és akár éjszakára is kimarad, de azokat az éjszakákat ébren töltöm, ahogy a legutóbbit is. A Gyógyítók házából hazatérve kerestem jelét annak, hogy megérkezett-e már, de minden úgy volt ahogy hagytam, és nem hazudhattam tovább magamnak, hogy Aideen jól van, hogy nem kell aggódnom, hisz tud magára vigyázni. Nem rajta múlik, már nem. Elindultam hát, hogy megkeressem, időt nem vesztegetve arra, hogy átöltözzem. A barna ruhám felett az oly sokszor viselt fehér felsőruhát viseltem, kezemben a tarisznyám, melybe Aideen otthonhagyott fegyvereinek egyikét tetem az égieknél maradt tőröm helyett. Kész voltam arra is, hogy elhagyjam a várost, ha tudom, hogy merre indult. Ő azonban soha, senkinek nem jelentette be, hogy merre megy és meddig marad, míg tőlem ezt elvárták.  Ha…vagy amikor megtalálom, ezt fogom kérni tőle én is. Éppen elfordulnék az ajtótól, hogy a főkapu felé induljak, amikor megpillantom a húgomat. Kissé csapzott, de általában így tér haza ha sokáig elmarad a nagy kémkedésében, így nem fogok gyanút. Mikor hozzám lép azonnal átölelem, muszáj éreznem, hogy valóságos és nem csak a képzeletem szülte illékony látomás. *
-Aideen! Hála Shaz`ornak, hogy hazajöttél. Túl sokáig maradtál. *Nem mondom, hogy aggódtam, legutóbb is a fejemre olvasta, hogy már nem gyerek…de nekem akkor is a húgom, és csak ő maradt. A kérdése és annak hangsúlya már sejteti velem, hogy történt valami, de még midig nem gyanakszom, hiszen a saját lábán tért vissza, láthatóan nincs baja, ezért csak bólintok és visszaindulok az ajtóhoz, hogy a házba lépjünk. Odabent ledobom a tarisznyát és figyelem ahogy le és fel járkál zavartan, keresve a szavakat. *
-Mondd már mi történt?! *Általában türelmes vagyok,  de most csupán annyira telik tőlem, hogy a hangom nem emelem fel, továbbra is a tőlem megszokott halk és megnyugtató hangon kérem őt. Sok mindent el tudtam volna képzelni, de azt nem, hogy megsérül annyira, hogy rám van szüksége. Mostanában, mióta…felnőtt. A szemeim aggódón kerekednek ki, és azonnal hozzálépek, kezemet a vállára téve. *
-Hol? Hol sérültél meg? Miért? *Kérdezem őt s közben már terelem is ahhoz az ágyhoz amin a kiszabadulásom után pihentünk meg. Úgy tűnik ennek a bútornak mostanság már csak ez jutott, a vallomások kanapéja. Leülök a sarkába, hogy neki minél több helye maradjon, és várom, hogy láthassam a sérülését. Biztosan nem apróság, ha Aideen hozzám fordul.*
-Hol történt és hogyan? *Tudnom kell a gyógyításhoz, másrészt valóban érdekel, hogy merre járt és az elbeszéléséből talán ez is kiderül. Első pillanatban valamilyen álltatámadásra gondolok, és remélhetőleg nem tévedek nagyot.*





Perda – Otthon ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Aideen

Perdai

Aideen és Roda otthona Tenor

Karakterlapom :

Születési idő :
2391 (25 éves)

Tartózkodási hely :
Perda

Reagok száma :
29

Avatar alanyom :
Ivana Baquero

☽ :
Aideen és Roda otthona Tumblr_oyiabmOTBs1r1guvio1_250


Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 10, 2019 8:31 pm
Következő oldal


Roda & Aideen
Odafigyelek lépteimre és testmozgásomra is, hogy még csak véletlenül se legyen árulkodó senki számára se sérülésem, de amikor nővérem ölelését megérzem, testem megfeszül és egy halk szisszenést nem tudok elnyomni. Érzékeny még a sérülés, túlságosan is, és bár arcom is eltorzul, ezt nem láthatja. Gyorsan visszaölelem, majd ez után kibontakozom kezei közül.
- Nem terveztem eddig ellenni, sajnálom, ha aggódtál. - most nem kezdek el fennakadni azon, hogy azt mondja, sokáig elmaradtam, mivel jelenleg jogosnak érzem. No de ideje beszélnünk. Alig várom, hogy bejussunk a házunkba és végre kizárjunk mindenkit, mégse jönnek a szavak, ezért is kezdek el mászkálni, de ahogy Roda elém lép és keze a vállamra kerül, szemeibe nézek és próbálok megnyugodni. A jelenléte valamelyest segít, de nem eléggé... még nem.
- Egy grodrak megtámadt az este... - kezdek bele, de Ő már tovább kérdezget és hamarosan azon kapom magam, hogy ismét azon a bizonyos ágyon ücsörgöm, ahol nem is olyan régen ellátott a testvérem. Testem megfeszül, miközben lassan elkezdem kibontani felső ruházatomat és ahogy lekerül rólam, láthat rajtam egy fehér kötést is, mely nem a mi anyagunkból készült.
- A hátamat végigszántotta. - elég mély és súlyos sérülés, sok vért veszítettem és meglehet, hogyha Max nincs, akkor otthagyom a fogam. Ezt persze neki nem igazán akartam beismerni, ennél büszkébb vagyok, Ő pedig mégis csak egy quorsa, de... valóban megmentette az életemet.
- A grodrak állt nyerésre, amikor megjelent egy quorsa és leterítette. - nem mondom ki direkt azt, hogy "segített", tényleg bántja a büszkeségem. Végül lassan a fehér kötést is elkezdem kibontani, amiben talán már a nővérem is segíteni fog, ha pedig lekerül rólam az átvérzett anyag, megláthatja a hátamon húzódó hosszú karmolásnyomot. Mély volt és veszélyes, de ami igazán furcsa lehet rajta, az a varrás... egy emberi kéz műve.
- Elájultam, az a quorsa meg magával vitt és amikor felébredtem, már rajtam volt ez a kötés. - röviden mondom csak el, mert egyelőre nem megy hosszabban. Roda is össze tudja rakni a képet, hogy nem én vettem le a felső ruházatomat ahhoz, hogy be tudjon kötözni, hanem az az ember tette... az a férfi, ez pedig igazán szégyenletes.
- Mit csinált a hátammal? - gyógyítani akart, segíteni rajtam, de ezt milyen eszközzel tette meg? Tudnom kell! Most nem akarok heget magam után, nem akarom a kéznyomát viselni egy quorsának.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Aideen és Roda otthona Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Aideen és Roda otthona
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa :: Otthonok-
Ugrás: