A 7. gyűrűszint szint legnagyobb részét kitevő egységről beszélhetünk. Ez nem csoda, hiszen közel tizenkilencezer ember ellátásáról van szó. A Földről hozott növények jó részét meg tudják termeszteni, de már egy külön részleget kapott a Perda ehető növényvilága is. Mivel minden növénynek különböző természeti viszonyok kellenek, ezért több részre van osztva az üvegház is. Egy külön labor is található itt, ahol a tudósok a lehető leggyorsabb és legnagyobb terméshozamot próbálják kikísérletezni. Van egy külön része, melyet az emberek is látogathatnak. Ennek a neve a Kert. A Földről hozott dísznövények esztétikusan elrendezve és egy apró mesterséges tó is (ami nem más, mint egy medence), körülötte kisebb padokkal. Persze ezt is csak kevesen tudják látogatni, de a csalafinta lámpáknak hála olyan érzete van az embernek, mintha a Földön a ragyogó napsütésben pihenhetnének. Ezért is lehet, hogy az felébredt Alvók egyik kedvenc helye.
A perdai utazás véleményem szerint jót tett kettőnknek is, de leginkább Saskiának: megadta számára azt a megerősítést, hogy készen áll visszatérni a munkájába. Persze nemcsak egészsége és gyásza hátráltatta ebben, hanem a hiányzó emlékek is. A tanulmányait tekintve gyorsan pótolt, és ami hiányzik is, majd a közeli gyászra fogjuk, hogy még nehezebb kicsit koncentrálni. Sokat beszélgettünk az elmúlt bő egy hónapban, nemcsak kettőnkről és általános témákról, munkájáról vagy az enyémről, hanem az aktuális kancellári politikai viszonyokról és persze a régebbiekről. Egyetlen apró mozzanatot hagytam ki, mely átszőtte minden tettemet mióta csak kancellárrá neveztek ki, de ez egy olyan "apróság", amelyet ráér megtudni. Elég információt kellett így is megjegyeznie - és bámulatos, hogy milyen sokat sikerült -, hogy miről kell hallgatnia vagy hazudnia, azzal nem zavarnám össze most. Még várok vele pár hónapot vagy ha visszatérnek addig az emlékei, akkor a probléma úgy is megoldódott. Ezt tudom halasztani, de a munkába való visszatérését nem. Nem is akadályoznám, és valószínűleg visszatartani se tudnám, főleg nem a lakosztályba zárni. Ahogy Clarának is igaza volt, hosszú ideig nem is jó fenntartani azt a helyzetet, de igyekeztünk az elmúlt másfél hónapban is meg-megjelenni itt-ott együtt, vagy Saskia éppen Clarával, és bizonyosan feltűnést keltettünk a három napos városi kiruccanásunkkal is. Ennyi időt még gond nélkül rá lehet fogni a meggyengült egészség törékenységére és persze a lelki sebek gyógyulására, hogy az emberek ne gyanakodjanak és ne pletykáljanak, legalábbis többet, mint szoktak. Az egyetlen, ami miatt nem örvendek a mai napnak, az Dorian. Előzékeny ajánlkozása, hogy segít Saskiának visszarázódni egyszerre jelent pozitívumot is és veszélyt is. Korábbi beszélgetéseinkben Saskiának kendőzetlenül mutattam be a szakmai szempontból feletteseként dolgozó kancellárt, leginkább úgy jellemezve, hogy közel olyan rosszindulatú, mint William, csak nem olyan kártékony, de javára írandó, hogy Saskia felé mindig tisztelettel fordult. Na meg legalább ért valamihez tisztességesen, mert biológiai, botanikai és orvosi szakmai munkásságában nagyítóval kellene keresni a hibát, ezt én sem vitatom el tőle. Ma is itt lesz, hiszen Saskia megüzente neki, hogy készen áll visszatérni a munkába, de valószínűleg indulás előtt akkor is elmondtam volna neki mindazt, amit mondtam, ha nem lenne lebeszélve a találkozás Dorian-nal. Lágyan simítom meg Saskia arcát, állánál ott tartva egy ideig ujjaimat, míg halkan intézem a szavaimat hozzá, de határozottan, hogy ha kell, az én erőmből merítsen magának is. - Ne feledd, te Saskia McCart Jenkins vagy. A feladatot kioszthatja neked, de nem rángathat kénye-kedve szerint, még akkor sem, ha ő is kancellár. Ha ezzel vagy veled kapcsolatban bármi mással problémája van, próbálja meg megbeszélni velem... ha meri! - Hunyorgok rá Saskiára sejtelmes mosollyal a végén, mielőtt kilépnénk a lakosztályból, hogy a lifthez és onnan a megfelelő szinten az Üvegházhoz menjünk, karomat kínálva fel neki régi szokásunk szerint. Ugyan az ülésteremben Dorian által felvázolt büntetésnek volt egy igen csábító pozitív oldala, amire kétlem, hogy gondolt kancellártársam, de ettől még nem felejtettem el az ötlete mögöttes üzenetét. És nem is fogom feledni neki a későbbiekben sem. Öltözetem az ülésteremben látott megszokott darabok: fekete elegáns, sarat nem látott cipő, fekete nadrág és ing, hozzá az elmaradhatatlan felöltőm. Mellőzöm azt a kevés zöldet is, ami korábban megvolt a ruházatomban. Ugyan letelt a gyász első hónapja és az öltözési etikett szerint megengedhetném magamnak, hogy a néhai zöld szegélyeket felváltó feketéket most már szürkére cseréljem, mégsem élek ezzel a lehetőséggel. Szokás szerint velünk tart az egyik testőröm is, de teljes páncélzata és sisakja miatt nem állapítható meg egykönnyen, melyikük is van most velünk.
Eljött ez a nap is. Talán a munkába állásommal zárhatunk le egy fejezetet Callummal és kezdhetünk egy újat. Mérföldkő. Egy újabb állomás, ahol meg kell felelnem, ami figyelmet kíván és a mai első nap kivételével, Callum nem lesz mellettem. Ezért is nagy váltás számomra, az eddigi kirándulásunk, sétáink, beszélgetéseink nem csak egymás, vagy inkább az ő megismerését szolgálták, hanem felkészítettek erre a napra is. Clarával is beszéltünk erről, és bár egy kicsit féltem, egyszerre vártam is, hogy újra visszarázódjam a régi kerékvágásba; ami csak másnak jelent régit, nekem nagyon is új. Clara azonban azzal biztatott, hogy sokáig nem halogathatom és szükségem is van rá ahhoz, hogy újabb lépést tegyek meg az emlékeim visszaszerzése felé. A perdai kirándulásunk minden tekintetben csodálatos volt, élveztem a szabad levegőt, a friss zöld illatát, a virágokét…érzésem szerint sokkal jobban mint Callum, de hősiesen mellettem maradt. Arra is rájöttem, hogy a tanulmányaim terén nem sok mindenről maradtam le, amit megtanultam, az megmaradt, csupán a perdai növények azok, melyekből fel kell készülnöm, de nem lehet árulóm ha nem ismerem őket. Ez azért megnyugvással töltött el, főleg azért, mert Doriannal fogok találkozni, aki régről ismer és Callum elmondása szerint, bár sosem bántott korábban, éles szemei és kiváló megfigyelő képessége van. Vigyáznom kell arra mit mondok és amit kifelejtek azt hogyan palástolom. Nem lesz minden izgalomtól mentes a mai nap, ahogy minden elkövetkezendő, munkával töltött nap sem. Bármennyire is jól éreztem magam az elmúlt egy hónapban, tovább nem halogathatom és nem is akarom. Nem tudom hogyan lehetséges, hogy hiányzik valami, amire nem emlékszem, de így van és ha Callum még mindig ellene lenne, meg kellene győznöm a magam igazáról. Hogy Clara érdeme-e vagy megint a gondolataimban olvasott, nem tudom, de mellettem áll és támogat ebben a döntésemben is. Az elmúlt másfél hónapban egyre közelebb kerültem hozzá, de már az első randink előtt tudtam, hogy szükségtelen az udvarlás, mert tulajdonképpen a nap minden percében, amikor velem van, udvarol. Azonban nem szerettem volna semmi jónak elrontója lenni, és élveztem ezeket az együttléteket. A gondoskodása viszont most, hogy induláshoz készülünk, egy kicsit más színezetet vesz fel, érezhető a különbség de nem ijesztő. Sok mindent megtanultam mióta hazatértem, Callum nem kímélt információk terén és Clara is sokat mesélt azokról az emberekről, akiket ismernem kellene, és arról, milyen volt a kapcsolatom velük a múltban. Egy röpke pillanatra hunyom le a szemeimet mikor az arcomhoz és, önkéntelenül emelve fejemet ujjának gyengéd noszogatására s nézek aztán szemeibe mikor megszólal. Nem tagadom, jólesik a féltése de egyben meg is mosolyogtat, talán nem veszem annyira komolyan a veszélyt, mint ő.* -Korábban is ilyen gondoskodó voltál, vagy csak a mostani helyzetnek szól a féltésed? Rendben kancellár úr, igyekszem nem elfelejteni. Saskia McCart Jenkins vagyok, botanikus és Callum Jenkins kancellár felesége és ne merjen senki bántani. *Mosolyom hasonló az övéhez, cseppnyi gúny sincs benne, inkább játékos piszkálódás, noha most legszívesebben megölelném a szavaiért, de csak a felém nyújtott karjába kapaszkodom, mikor kilépünk az ajtón. A fekete szín még maradt, egyrészt nem kell annyit válogatnom, másrészt míg Callum nem jut el addig a gyászában, hogy picit finomítson a viseletén, én sem teszem. A gyászomat nem a ruhám színe határozza meg, hanem az amit a szívemben és a lelkemben viselek, és ott örökké gyászolni fogok, ahogy Callum is. Csupán nőiességemet kiemelendő, egy szürke virág díszíti a finom anyagból készült pulóverem. A folyosón, az ajtó előtt várakozó testőr felé biccentek, alakjából ítélve Jade az, aminek kifejezetten örülök, bár semmit nem látok belőle a páncél miatt. Nem mintha Andrej vagy Katja nem lenne kedves velem és nem végezné el maradéktalanul és profi mód a munkáját, de Jade…az Jade. Kedvelem, nagyon is. * -Üdvözlöm Jade, örülök, hogy velünk tart. *Mosolygok rá, noha viszonzást nem kaphatok, nem láthatom, de tudom, hogy jólesik neki. Az első naptól kezdve különös tisztelettel viseltetett irántam, pedig úgy éreztem nem érdemeltem ki. Még nem. Régen talán igen, igyekszem megfelelni ennek. Callumba karolva, izgatottan haladok a lift felé, hogy végül eljussunk a botanikai laborba, a kertbe melyet már láttam a randinkon, de most nem szórakozni megyünk oda. *
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
Csak úgy folynak ki a napok a kezemből, eleve Martha halála, Elizabeth eljegyzése, William ügyei, Callum kedvese újra köztünk, a drága Saskia... na meg persze a munka, amiben csak kevés élvezetem van mostanság, mert az ellenszerek fejlesztése nem halad, a kertben kétszer volt rendszerhiba (ha tudnám te vagy Callum... hah) és az Elizabeth-tel közös kísérlet is gyerekcipőben még, lehet évek mire jutunk valamire, bár én bízom új jegyesem tehetségében, ez nem vitás. De addig is, most hogy egy ennyire értékes munkatársat kaptam vissza, mint Saskia, azt kell mondjam némiképp fellélegezhetek. Nem csak kancellár társam gyászol, hanem én magam is hordom a feketét, így teljesen fekete megjelenésem noha nem üt el az átlagtól, de nem is voltam én ilyen komor holló soha. Persze így a Jenkins házaspárral együtt nem keltünk valami vidám benyomást külső szemlélőknek, az is biztos. Én magam már hamarabb lejöttem a kertbe, meg akartam metszeni az egyik beteges cserjét. Valaki nem megfelelően gondozta és tessék... nem akarom tovaterjedjen a többi növényre is esetlegesen, tehát elbíbelődöm vele míg meg nem hallom a közelgő lépteket. Ahogy felegyenesedem leveszem a fekete kesztyűim és közelebb lépek. -Örülök, hogy újra látlak Saskia! Gyönyörű vagy ma is. - Veszel el a kezét, ha hagyja, hogy megcsókoljam azt (bár az ajkam nem ér a kezéhez persze). -Callum, végre hagyod, hogy elraboljam a feleséged, ideje volt! Ha tudnád mennyire vágyok ismét vele dolgozni, de Te fukarkodsz mint mindig! - Csóválom a fejem, de természetesen tudom miért nem jött eddig a nő, én magam is pihenőt írtam neki elő, lévén a teste megsínylette a hibernációt. Meg sok egyéb mást is... -Velünk tartasz legalább egy darabon? Tudom hogy vissza kívánod adni hogy csak úgy besétáltam a boncolásodra. - Sejtem már rég elfelejtette, inkább csak Saskia felé kedveskedem ennyivel, időt adva neki visszarázódni. Nem volt soha titok hogy szeretem ahogy dolgozik, szerettem vele közös projektet vinni még régen, de annyi dolgom van, hogy félő ilyenre nem igen lesz lehetőségem, maximum ha elfogadja, hogy segítsem a felzárkózását. Amit úgy gondolok Saskia talán el is fogadna, de Callum érthető okokból nem biztos ilyen örömmel fogadna. Noha nem tudtam elérni hogy a rangja ne öröklődhessen, de gondolom a gesztust nem felejtette. Más kérdés Saskia ellen nincs kifogásom, ahogy az ellen se szüljön ennek a nőcsábásznak egy kölyköt. Ahh, még mindig fáj hogy azokkal az ostoba nőcskékkel került kapcsolatba, mikor itt van ez az értelmes szép is... bár tény, én csak a tudós nőket tartom valamire és ezt kevesen tudják, talán épp csak a feleségeim. Azaz már csak Violet és talán Elizabeth.
- Is-is. - Ingatom picit a fejem, mert mindkettő részben van igazság. Gondoskodónak tartom magam - már azokkal, akik fontosak számomra, s ez éveken át csak Saskiát jelentette -, de a mostani helyzet másabb. Régen pontosan tudta kancellár lányaként, hogy hol vannak azok a finom, nem éles, nem kimondott határok, de sok mindent elfelejtett, köztük ezt is, és a gyorstalpaló felzárkóztatása e téren talán nem tudott betölteni minden űrt. Vagy mégis és tényleg túlzásba viszem az aggódást. - Úgy-úgy! - Mosolygok a megnevezésén meg azon, ahogy a többit előadja, s pár apró bólogatással meg újabb két egyforma kis szóval nyugtázom, hogy mindent tökéletesen értett, mehetünk is. A velünk tartó testőr egy főhajtással - ami sisakban inkább határozott biccentés - reagál Saskia szavaira. Akkor is így tenne, ha nem ő lenne Jade, de Saskia jól tudja, kit rejt a páncél. Az ő kíséretében jutunk el a lifthez, majd a botanikai laborhoz, elhaladva a kert mellett, mely szintén kellemes emlékeket ébreszt. Bennem többet is, mint Saskiában, de végre van újra egy közös is, s ennek kifejezetten örülök. Ezt még az sem tompítja, hogy Dorian - aki már itt várt ránk - gyászviselete önkéntelenül is eszembe juttatja saját veszteségünket. Kőszívűség vagy sem, de érzésem szerint ez inkább csak a társadalom által elvárt külsőség kancellártársamnál, hogy mégse legyen olyan nagy a felhördülés, hogy már meg is van Martha utódja, s ráadásul milyen szemtelenül fiatal utódja. Nem is az öltözete az, ami meglep, hanem, hogy Dorian maga bíbelődik egy növénnyel. Tele van meglepetésekkel ennyi év után is, ott van például az a múltkor kiderült rajzolgatás dolog is. - Dorian. - Biccentek és hozzá kézfogásra nyújtom én is a kezemet, miután köszöntötte illő mód feleségemet. - Örömmel hallom, hogy visszavártad. Ami engem illet, én még fukarkodtam volna jó ideig, de már Saskia is nagyon visszavágyott szeretett munkájához. - Mosolyodom el haloványan, főleg, mikor szavaim közben a megnevezettre pillantok. Nincs is hazugság a szavaimban, ha akartam volna, se tudtam volna visszatartani már őt, s bár tény és való, hogy szívem szerint egész nap magam mellett tartanám be nem telve még jó egy hónap elteltével sem a látványával és közelségével, de azt is tudom, hogy a virágok éppúgy gyógyírt jelenthetnek majd Saskia lelkének, mint amennyi gyógyírt jelent a Clarától és tőlem kapott támogatás. Arról nem is beszélve, hogy Clara szerint is jó, ha visszatér a régi napi rutin legalább nagyjából, ehhez pedig megkerülhetetlen is a munka, amit régen élvezett Saskia, s úgy gondoljuk, most is így lesz. Az ajánlatot természetes, hogy elfogadom, így legalább nem hagyom itt rögtön a "mély vízben" a feleségemet. Vagy túlaggódom megint. Sebaj, ez legyen Saskia legnagyobb problémája... Dorian-nak meg a legkisebb, hogy itt maradok éles figyelmemmel. - Szívesen veletek tartok egy darabon, ugyanakkor minden növény érdekében inkább nem veszem át a szerepedet, mint te a boncoláson tetted. - Ezen már szélesebben mosolyodom nem nagyon rejtve el az eddig is tudottat: a botanikához se érzékem, se tudásom nincs. Ráadásul a boncolás is inkább Dorian felségterülete volt, ahova oktatás miatt én is bementem, de egészen más kanyart vett a történet ott, több szempontból lett tanulságos Miss Shirley-nek, mint azt előtte bármelyikünk is gondolta volna. - És egy ideig a testőr is veletek fog maradni egész nap, biztonsági okokból. - Tájékoztatom a háttérben várakozó páncélos alakra vonatkozóan.
Callum válaszából adódóan sikerült a lényegre tapintanom. Abból ahogyan az elmúlt időben viselkedett velem szemben, kétségem sem lehetett afelől, hogy régen is ilyen volt, de ez a helyzet most más, nem csak az amnézia miatt, hanem mert most nagyon is élesben tesztelünk. Eddig sikerült elkerülni a nagyon személyes találkozásokat, a hosszabb csevegéseket, a másokkal kettesben maradást, de nem halogathatjuk tovább. A leckét is felmondom, amire Callum elégedett tanár módjára bólogat, a helyzet komolyságát ekképp sikerül lazítani. Nincs más hátra, mint elindulni és izgatottságomat, félelmeimet mi sem bizonyítja jobban, minthogy egész úton nem szólok egy szót sem, csak Callumba kapaszkodom, az egyetlen biztos pontba az életemben. A Kert látványa és az új emlékeim, némileg enyhítik félelmeimet, vagy inkább magabiztosságot kölcsönöznek és Doriant megpillantva már őszinte örömmel tudok mosolyogni. Azért be kell vallanom, minden hátulütője ellenére vártam a találkozást, hacsak nem azért, hogy próbára tegyem magam. A kezem nyújtom, tekintetemmel követem a mozdulatot s mikor újra felnéz, már a szemeibe nézhetek.* -Dorian. Részemről az öröm. Köszönöm, kedves tőled. *Továbbra is mosolyogva hallgatom a férfias csipkelődést kettejük között és már anélkül suhan át rajtam az újabb érzelemhullám, hogy ennek jelét adnám. Ezek szerint régebben is hódoltak a társalgás ilyetén formájának, melynek tanúja lehettem. * -Callum jól mondja, nem szükséges elrabolnod. *Viszonzom a pillantását a saját szavaimnál mikor őt említem, a mondat vége azonban már Dorian-é. Eddig csak otthon hódolhattam a szenvedélyemnek és munkámnak, két és fél éves távolmaradásomat igencsak megsínylette a korábbi virágállomány, melynek csupán egyetlen példánya maradt, mely most már régi fényében virulhat a sötétben világító ajándék virág és még két új társaságában. Mindez azonban már nem elégít ki igazán, és Clarával is megegyeztünk abban, újra munkába állásom sokat segíthet az emlékeim visszaszerzésében. Callum és Dorian között tovább folyik a társalgás, melyhez nem igazán tudok hozzászólni, lévén a történet nem ismerős számomra, annak azonban örülök, hogy nem kell azonnal elválnunk. Hálásan tekintek Dorianra a felajánlott lehetőségért, a róla hallottakból ítélve, nem pusztán udvarias gesztus a részéről.* -Nem is jó belekontárkodni más munkájába. Sosem unjátok meg egymás piszkálását, ugye? *Mind Callum és Dorian mosolya, mind a hangszín arról árulkodik, hogy sportot űznek ebből, jóllehet Callum alapos jellemzést adott kancellártársáról, egykori munkatársamról, az apró és személyesebb részleteket kihagyta. Jade testőri jelenléte azonban kissé halványít a mosolyomon. Kedvelem a nőt, nem is vele van bajom, hanem az állandó kíséret tényével. Tudom, hogy a biztonságomat hivatott őrizni, ám frusztráló érzés már csak arra gondolni is, hogy mindig valaki figyel. Ám ahogy korábban sem tettem, úgy most sem, főleg Dorian jelenlétében nem fogok vitatkozni Callummal. *
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
Számomra Saskia mit sem változott avagy fakult régi ragyogása, noha pontosan tudom a kiesett idő a munkáján is meg fog látszani, de csak eleinte. Bár ha képes lesz teherbe esni akkor megint elvesztem, de addig is ki fogom használni hogy van, egyértelmű. Ha lehet a közelben tartom, az is biztos... Szerencsére ezzel valószínű Callumnak se okozok fejtörést. -Ez az én szerencsém hölgyem! - Szusszanok, nagyon körülményes lenne a tényleges munkaügybeni elrablása, Callum a nehéz ellenfelek táborát erősíti ugyebár. -Meg is értem, ez a környezet nyugtatja az ember idegeit, a négy fal között úgy érzi sehova sem halad... - Magyarázom biccentve Callumnak miután elengedtem a kezét. Számomra a botanika mindig is inkább hobbi volt, az orvostudomány és az idegen fajok pedig a munkám. Más kérdés hogy a hobbim is olyan komolyan veszem mint a hivatásom, tehát sokan nem érzékelik a különbséget csak én. Callum szerencsére marad, akartam Tőle kérdezni az esküvőm miatt és egyben Saskiát is hivatalosan elhívni vele együtt, de nem akarok rögtön erre térni, emiatt is jó ha sétál még velünk. Bár az utolsó pillanatig még meggondolhatom magam hogy öreg barátom kérjem fel a szerepre, de bármennyit is gondolkodom mindig nála lyukadok ki. -Áh, ezért hálásak leszünk mind, beleértve a növényeket is. - Biccentek, a hangom oldottabb, a szemöldököm is felszalad, hogy ritkán hallani valamit elismer, főleg hogy mi a gyengéje. Majd ha meg akarom félemlíteni a növényeim (vagy elborzasztani a munkatársaim) akkor Callum kezébe adok egy ásót, hogy csak tessék. Örök kedvenc B terv. -Kevés partner akad a szellemességre, nem titok hogy Veletek bármikor szívesen eldiskurálok. Veled hölgyem különösen, kedvelem a tanulmányaid könnyed természetét is. - Ezt már régebben is mondtam neki, bár csak szerénykedett, de akartam tudja értékelem. Ritkán dicsérek de annak is oka van, most épp valóban vissza kívánom csábítani, hogy lelkesen lásson majd a munkának. -Semmi gond, az enyém a túloldalon van... - Mióta kétszer is eláztam valahogy jobbnak látom kéznél tartani az egyikük, bár furcsállnám ha pont itt érne atrocitás engem. Saskia más lapra tartozik, persze. -És hogy érzed, sikerült az elmúlt hetek alatt bepótolni a kiesett időt? Callum néha csak a lényegről felejt el beszélni míg fecseg. - Apró félmosolyom elárulja a tényt, szerintem imád terelni és mellébeszélni, de hát a megszokások, tudom én! Ha nincs ellenvetés el is indulok beljebb ösztönözve őket a sétára.
Elnézek Dorian válla felett a botanikai labor és növényei felé, mikor azt mondja, hogy ez a hely nyugtatja az idegeket. - Talán igazad van, odalent a Perdán se érződik, hogy állna az idő. - Még akkor se, ha nem olyan kalandosan deríti fel a helyet az ember, ahogy én teszem, pedig egy jóval nyugisabb szemszög is megfelelő lenne nekem. De talán visszatérőben a szerencsém Saskiával, mert mióta ő újra velem van, egy sikló sem akar rakoncátlankodni alattam-alattunk. A végén kiderül, hogy tényleg Rafael keze volt benne? - Tehát felmentést kapok otthon locsolásból? - Sandítok Saskiára mosolyogva, mikor azt mondja, hogy nem jó belekontárkodni más munkájába, de pillantásomban és hangsúlyomban ott van, hogy igazából eszem ágában sincs menekülni közös feladatunk elől, amit nem is feladatként élek meg, hanem programként. Dorianra csak derűsen villan vissza a tekintetem, más körülmények között biztosan odadobtam volna a kérdés, hogy mennyire hálás? Hanem Saskia kérdése bár kancellártársamnak nem lesz feltűnő, nekem igen. Helyes, az emberismerete, helyzetfelismerése nem hagyta cserben, jól érzékeli, hogy máskor is piszkálódtunk. - Ez kölcsönös. Ugratni csak az arra érdemeseket lehet. - Akik értik a tréfát és elmésen vissza tudnak vágni. Hiába tudós ember Fuller is, mintha genetikailag hiányozna belőle a humor és ez nagy szó, ha már én is így vélem. Dorian nincs híján a humornak, még ha sokszor saját szakterületére, főleg a botanikára is korlátozódik le, de értékelem szó szerinti favicceit is. Feltűnő, hogy Dorian milyen kedvezően nyilatkozik Saskiáról, reményeim szerint nem csak személyes jelenlétem miatt, mert attól tartok, ha Jasmine állna mellettem akár Saskia rangjában, inkább nem mondana Dorian semmit, hogy ha már rosszat nem szólhat, jót se kelljen. Az más kérdés, hogy Jasmine-t nem is választottam volna, így a hipotetikus kérdés még gondolatként is hamar tovaszáll. - Hatékony onnan? - Tűnődöm el fennhangon, mikor a saját testőrét említi Dorian. Meglepő egyébként, ritkán látni vele, és büszke lennék, ha tudnám, hogy az én kis csínyem az oka. Más kérdés, hogy hamar találna valami indás növényt a nyakam köré. - Minden lényeges, amit mondok. - Somolyodom el ál-szerényen, hiszen nagyjából így van. A terelésben is ott a lényeg, az, amit el akarok rejteni. Miközben megindulok velük beljebb, Saskiára csak lopva odapillantok kérdőn, minden rendben van-e és úgy egyáltalán miként érzi magát, hogy közelebb kerülhet az itteni növényekhez és ezáltal a munkájához?
Jóllehet korábban már találkoztunk futólag Doriannal, mégis tartottam ettől a találkozástól, épp annyira, mint amennyire vártam. Az első percek könnyedsége azonban aggodalmaim nagy részét elsöprik, köszönhetően Dorian közvetlenségének és kivételes, szinte alig észrevehető humorának. Az érzéshullám állandósulni látszik, mely jól mutatja, hogy korábban is mondhatni felhőtlen és kedélyes volt a viszonyunk. Ennek ellenére még mindig úgy érzem, vakon botorkálok, de igyekszem követni azokat a nyomokat, melyeket az érzelmeim szórnak el előttem. Dorian találó megjegyzésére, mely ugyan nem nekem szól, de egyet tudok érteni vele, bólintok. A Kert látványa valóban nyugtató, ezt már első alkalommal is felfedeztem, meglehet a társaság és a program egészen más volt. A virágok gondozásáról eszembe jut az első otthon töltött estém, amikor először együtt locsoltuk meg a virágokat Callummal, amiből közös programot is csináltunk. Apróság ugyan, én mégis szeretem.* -Neeem! *A sandításra és komolytalan próbálkozásra Callum felé is fordulok, orrnyergemet is meggyűrve mosolygok rá, elvetve a lehetőségét annak, hogy bármikor is felmentést adjak neki a locsolás alól. A társalgás a kerthez hasonlóan nyugtatja feszült idegeimet, de úgy érzem nem most lesz amikor teljes mértékben, végleg megnyugszom annak ellenére, hogy szóba hozza a tanulmányaimat. Az utóbbi időben, tulajdonképpen már Clara első látogatása óta, igyekszem felzárkózni…magamból. Minden jegyzetemet, tanulmányomat elolvastam, s nem is a tartalmára voltam igazán kíváncsi, hanem arra, hogyan foglalkoztam a rám rótt feladatokkal. Mi volt fontosabb, mit helyeztem előtérbe, hogyan rendeztem az egyes pontokat. Úgy érzem, nem kell palástolnom meglepődésemet a dicséretre, amit Doriantól kaptam, azt meg végképp nem, hogy nagyon is jólesik.* -Szívből remélem, hogy hamarosan újabb könnyed tanulmánnyal örvendeztetlek meg. *Bizonyára nem mostanában lesz, de valószínűleg, ha beleásom magam valamibe, akkor addig nem szabadulok tőle, míg minden részletét fel nem tárom. S már nagyon várom, hogy valódi, értékelhető munkát végezzek, mert bár szeretek az otthoni kedvenc virágaimmal foglalkozni, nem elégít ki igazán. Szerencsére az engem védő testőr kérdése cseppet sem okoz zavart, így ezen könnyedén átlendülünk és újra rám terelődik a szó. * -Igyekeztem felzárkózni, de érthető okokból a perdai növényekről nincsenek ismereteim. Örülnék ha ebben segítenél. Meglehetősen érdekel mennyire különböznek a földiektől, mind küllemükben, mind hatásukban, s a különbségek milyen életkörülményekre vezetnek vissza. *Valóban érdekel és már a tervek is körvonalazódtak bennem arra nézve, hogy milyen területre koncentrálok majd, nem különben szem előtt tartva Callum kérését, mellyel neki segíthetek. Ám annak, hogy a perdai növényeket jelöltem meg elsődleges célul, más oka is van. Ha új dolgokkal foglalkozom, kevesebb az esélye annak, hogy elfelejtett emlékbe botlom és jobb ha Dorian is ezen a vonalon marad velem. * -Kérlek nézd el Callumnak, ő mást tart lényegesnek. *Szavaimmal próbálom az amúgy komolytalan helyzetből menteni, de egyúttal igazat is mondok. Dorian hamarabb rájönne miről beszél Callum, ha tudná, mit tart lényegesnek. Elmosolyodom azon, milyen jól sikerült kiismernem az elmúlt egy hónapban, persze ehhez hozzájárult az is, hogy a kapcsolatunk is egyre szorosabb. Beljebb indulva, meg is érzem mikor rám néz és kérdő pillantására csupán egy megnyugtató mosollyal felelek. Szeretem amikor egy pillantásból is megértjük egymást.*
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
-Meglehet, de ez mégiscsak közelebb van az irodához... - Könnyed mosoly és csak magamban fújok a holdra, én nem szeretem annak változékony időjárását, a természetből fakadó kiszámíthatatlanságát. Meghagyom Callumnak, ha megint lezuhan valami vigasztalja, például hogy az eső is veri. Látva otthon is locsolkodnak inkább nem folyok bele, bizonyára ki mire lelkesedik, meg hát gyereket akarnak, nem ragozom. Bár... -Csak szigorúan hölgyem, valakinek meg kell nevelnie, nélküled elburjánzott rajta minden vadhajtás. - Kezdve akikkel az idejét tölti, nem csak a nők, a férfiak is... bár velük reményeim szerint nem hál... Csak amiatt nem gondolom elpuhult, mert William ellen milyen szépen fellépett. Bár nem volt nehéz dolga, de attól még kedvemre volt. -Én is hölgyem, én is, mostanság nem aranyozzák be a napjaim amiket olvasok. De majd bővebben kifejtem, nem untatnám ezzel Callumot. - Nem titok, hallhatná, más kérdés mennyire értené vagy kötné le. Jó eséllyel semennyire, egyelőre pedig még nem akarom elüldözni. -Természetesen. Bátorkodtam lemásolni a saját jegyzeteim a témában, hogy hamar képbe kerülj és mihamarabb magabiztosan válogass a kutatásaidhoz belőlük. Majd átküldöm ha végeztünk. - Apróbb átszervezést kellett csak végrehajtanom a jegyzeteim között, hogy Saskia gondolatvilágához igazodjon. Ismerem annyira a munkásságát, hogy ez számomra ne okozzon gondot. -Ugye! Callum ráadásul a vicceim is érti, érthetetlen. - Legyintek könnyedén az említettnek, hiszen valóban kevesekkel bocsátkozom könnyed vitába, pusztán az élvezetért. A java ember nem érti ami nem csak szánalmas de fárasztó is. Talán ezért sem kívánom öreg barátom halálát csupán azt ne legyen utóda. Aztán ki tudja, ha lányuk lesz nekem meg fiam még a végén emiatt is megbocsájtok, lányokat nekik! Sokat. Főleg ha olyan tehetségesek mint Saskia, akkor pláne nem lenne ellenvetésem, igazán. -Persze, nem várok itt támadást vagy abuzálást, egyéb ok miatt tartom magamhoz viszonylag közel. - Amit természetesen nem kötök a fitos orrára, de lehet megnyugtatja Saskia környékén két testőr is lődörög. Ám ha engem kérdez a megfázáson kívül más itt nem érheti... -Ó hát hogyne, én pedig hiszek abban William barátunk őszintén és tisztán szerelmes! - Mosolygok Callumra, hogy szakad a mennyezet. -Elkényezteted... remélem tudsz róla. - Szalad fel a szemöldököm Saskia szavaira, még hogy mást tart lényegesnek... akkor csak nekem fecserészik ez a lelketlen? Megeshet, rajtam kívül keveseket zavar az üres csevej. Bár azért Callum sokszor megkímél magához mérten, tudom én. Látom ám össze-össze néznek, nocsak de aggodalmas valaki, nem fogom leterhelni a hölgyet. Annyira... csak fokozatosan, bár tény, szeretek sok munkát adni. -Callum, ha már a kedves Saskiával egyetemben vagyunk kihasználnám az alkalmat. - Fogok bele, mert azért nem akarom hogy órákig lődörögjünk a kertben. -Mint tudott eljegyeztem Miss Shirleyt. Az előző két esküvőmön a bátyám volt a tanúm, de mivel sajnálatos mód már nincs köztünk Ő sem, megtisztelnél azzal, hogy ott állsz velem az oltárnál? Valamint egyben drága hölgyem, emeled az est fényét azzal, hogy elkíséred férjed az alkalomra? - Fordulok feléjük megállva a sétában, érdeklődve nézve rájuk. Végtére is mondhat nemet, bár igencsak kínos lenne tekintve valóban nem találtam más alkalmasat helyette... avagy megkérem Rafaelt mert úgy sem tud nemet mondani, de bizonyosan unnám az esküvőm mellette, lévén fárasztani szokott engem az az ember ha soha nem is mondom neki. Nem szeretem az erkölcscsőszöket. No meg Elizabeth is örülne nekik véleményem szerint.
- Le kellene ide hoznod az irodádat. Vagy egy kertet fentre. - Jegyzem meg mosolyogva Dorian válaszára, és egy pillanatra tényleg felvetődik bennem a kérdés, hogy amilyen luxusban élünk mi odafenn, ráadásul a területre vetítve meglehetősen alacsony népsűrűséggel, hogyhogy nem terveztek az eleink oda kertet? Már csak a nagyzolás miatt is. Saskiának is tetszene, de egyelőre be kell érnie a lakosztályunkban lévő, szép lassan növekvő példányszámú növényeinkkel és azok locsolásával, amit játékosan és kellően komolytalanul próbálok elsunnyogni, hogy aztán széles mosollyal vegyem tudomásul orr-ráncolós mosollyal mért vereségemet. Nincs mit tenni, locsolok hát továbbra is majd vele, Saskia meg legalább kimozdul otthonról, ahogy minden nap lejön ide dolgozni. A rutin, a szokás ad majd némi magabiztosságot a többi szinthez is. - Vadhajtás? Hát nem természetes velejárói egy növénynek? - Ütöm el tréfával a dolgot, mert érzem, hogy valamivel kóstolgatni akar Dorian, csak per pillanat nem tudom, hogy mivel. Eszembe sem jut, hogy ő több nővel is közelebbi viszonyt feltételezett rólam. - Nem untattok, még hasznomra is válna, ha tudom, e téren hova kell a kutatás súlyát helyezni, de ha mégis nagyobb lélegzetvételű a téma, akkor valóban nem akarom a távozásommal félbeszakítani a gondolatmeneteket és így inkább majd később hallgatnám meg egy rövidebb összefoglalóját. - Nem titok, hogy nem maradok egész napra, sőt, még egy órára sem, csak pár percre, már csak a Dorian felé mutatott kötelező udvariassági körök lefutása miatt is. Elvégre, civilizált nép vagyunk. Csak mert nem feledem neki az ülésen elhangzott javaslata mögött megbújó szándékot, attól még nem fogunk itt pisztolyt rántani. Az efféle próbálkozások egyébként sem olyan ritkák, legfeljebb csak az, hogy ennyire érzékeny témát érintett nálam. - Botanika terén mivel foglalkozol most? - Kérdezek Doriantól, mert az orvosi-biológiai részt tudom, hiszen sok tekintetben összefügg kettőnk területe, ami meg nem, arról másnem Miss Shirley-től értesülök, hogy milyen projektre vette kölcsön a tanoncomat. S lám, igazam lett a nem is olyan régen az irodámban megfogalmazódott gyanúm kapcsán: mást is akart a lánytól Dorian, de a gyanú másik fele - a nemrég elhunyt második Mrs. Castillo-t érintő gyanú - még igazolásra vár. - Tényleg érthetetlen. - A jegyzetküldésbe nem szóltam bele, nincs miért, de a viccei értését már nem tudtam szó nélkül hagyni, főleg, ha magas labdát kínál, amit mosolyogva csapok le, míg haladunk Saskiával vele tovább a növények között. Kíváncsi lennék arra az egyéb okra, amiért a testőrt közel tartja, de hacsak nem a ruháját kéri el róla, ha megint elázna itt, akkor nem tudom, mi egyéb ok lehet. Egyelőre hagyom is, csak aprót biccentek, hogy értem, a mennyezetszakadós szavakon meg mosolygok. - Micsoda kegyetlenség! Mármint velünk szemben, hiszen hány szint szakad mindjárt a nyakunkba! Egyébként meglehet csak a te jelenlétedben beszélek annyit, mert tudom, hogy így nem figyelsz a lényegre. - Villantok ravasz, szemtelen mosolyt és pillantást Dorianra, ami meglehet tényleg elülteti a bogarat a fülébe, hogy mennyiszer nem figyelt. Saskiára pillantok aztán derűsen. - Tehát szigorúan nevelsz és metszegetsz, de közben el is kényeztetsz. Nem tudom, hogyan csinálod, de tetszik! - Előbb még vadhajtások voltak rajtam, amit ő szigorúan visszanyirbál már csak a visszatérésével is, most meg kiderült, hogy el vagyok kényeztetve. Tényleg jó dolgom van, na meg talán Dorian szerelmes, hogy már néha nem tudja, miket mond. Próbálom észrevétlen kihasználni a lehetőséget egy lopott pillantással való kérdezéssel Saskiától, hogy minden rendben van-e és egy finom mosoly elegendő válaszként, szavak sem kellenek. Van, ami nem változik, hála az égnek! Ám e meghitt pillantással túl sok időt tölthettünk el, mert Dorian megszólítására ocsúdok és megállva fordulok felé, mikor alkalom kihasználásról beszél. Tippem szerint most leszünk meghívva az esküvőre, de a folytatás elég hamar rávilágít arra, hogy itt annál többről van szó. Arra nem is reagálok, hogy eljegyezte Miss Shirley-t. Az ara fiatalsága és a még le sem telt gyászidő elég csámcsogni valót adott a népnek ahhoz, hogy Dorian eljegyzési bejelentése dobogóssá tegye őt az elmúlt időszak kancellári botrányai között. Igazán nem bánom, mert egyrészt kicsit elviszi rólunk a figyelmet, másrészt úgy láttam Miss Shirley-n, hogy miután túljutott az első sokkhatáson, nincs ellenére ez az egész. Mindenesetre túl tehetséges ahhoz, hogy hagyjam majd a második Castillo-feleség gyanított sorsára jutni. A kérés mindenesetre meglep, ezt egy pillanatra enyhén megemelkedő szemöldököm is jelzi, hogy aztán hamar rendezzem vonásaimat és elmosolyodjak, leginkább azon a bájos kétszínűségen, ami minket kancellárokat jellemez. Azután az indítvány után tanúnak felkérni... Egyébként valahol tetszetős pofátlanságra vall. És roppant érdekes, hogy a báty után én következem nála a sorban, erről nem is tudom hirtelen, hogy mit gondoljak, de mosolyomon nem látszódnak ezek a gondolatok, az a mosoly kedves és udvarias. - Nem tagadom, megleptél a felkéréssel. Megtisztelő, hogy rám gondoltál és örömmel fogadom el a felkérést. Vagy mondhatom, hogy fogadjuk? - Pillantok Saskiára, hiszen nem csak Dorian örülne, ha ott állna mellettem kísérőként. Válasza után fordul tekintetem és figyelmem újra kancellártársam felé. - Mikorra tervezitek az esküvőt? - Mondhatni, mit kell tudnunk? Hiszen a hivatalos bejelentésben nem volt kitűzve a dátum, se a helyszín, csak a tény, hogy megtörtént az eljegyzés.
Rövid kis párbeszédükből, melyet a kertről, irodáról és a holdról folytattak, arra a következtetésre jutok, hogy Dorian nincs elragadtatva a természet lágy ölétől. Callumot sem szerencséltette a perdai világ, de kedvesen ráfogta arra, hogy nem voltam vele. A gondolat megmosolyogtat, annál is inkább, mert bár most felmentést próbál kieszközölni egyre növekvő számú virágaink locsolása alól, úgy vettem észre, hogy nincs ellenére. Valószínűleg nagyobb súlyt helyez az együtt töltött időre, mint magára a tevékenységre, de én is így vagyok vele. Játékos szigorúságomra Dorian meglepő válasszal készült, noha inkább a gyorsan kialakult csipkelődésnek tudom be, halványan érzem a célzást is, csak még azt nem tudom mire próbál célozni, mely inkább Callumot érinti. * -A vadon élő növények a legnemesebbek. *Bólintok Callum megjegyzésére, kérdésére, ezzel is melléállva Doriannel szemben. Talán csak ártatlan megjegyzés volt a részéről és ha később nem hangzik el újból valami hasonló, ennél is maradok. Addig azonban nem feszegetem, felesleges boncolgatása lenne annak amiben nem vagyok biztos, mégis szükségét éreztem, hogy némi eleganciával lezárjam. Sokkal jobban érdekel és érint a munkám iránya, már csak azért is, mert Callummal össze kell hangolnunk az egyes területeket, és szeretném Doriant egy bizonyos irányba terelni. Noha tisztában vagyok az utolsó kutatási munkáimmal, kezdésnek jobb lenne a biztosabb terep…amiről nem is lehetnek emlékeim. * -Sajnálattal hallom, ugyanakkor nem hiszem, hogy nincs más remek szakember, talán csak túl nagyok az elvárásaid. *Úgy érzem Dorian maximalista és ezt mindenkitől elvárja, ami persze nem baj, de nem mindenki szereti ha állandóan ott lihegnek a nyakában a követelésekkel. Másrészt ezzel a mosolygós és tréfás megjegyzéssel szeretném egy kicsit enyhíteni a majdan rám nehezedő nyomást, hogy tudja, kezdetben ne várjon tőlem túl sok mindent. Dorian vadhajtásait is meg kellene nyirbálni. * -Kedves tőled, igyekszem mindent alaposan áttanulmányozni, azonban Callumnak is szüksége lesz az eredményeinkre. A Kancellária által ráruházott feladatköre nagymértékben kapcsolódik az általam választotthoz, így mondhatni együtt fogunk dolgozni. *Egyelőre nem fejtem ki részletesen, de ebből Dorian már valamennyire képbe kerülhet. Időm nagy részében, reményeim szerint a Perdához leszek kötve és természetesen maximálisan igyekszünk ezt összehangolni Callum kötelezettségeivel. A Kancellária döntése végleges, ha változtatnának rajta csak azért, mert büntetés jellegét ezáltal elveszítette, az olyan lenne mintha levágnák a saját karjukat, de azt sem tagadom, hogy mindaz a felhajtás amit Callum és a házasságunk körül kavartak, még mindig rosszul esik. Másrészt pedig, jó ha addig fektetem le az alapokat, míg Callum jelen van. Az ő kérdésére a válasz engem is érdekel, kíváncsian fordulok Dorian felé, már csak az imént említett okok miatt is. Ahogy arra is kíváncsi vagyok, mivégre tart maga mellett testőrt ha nem számít támadásra. Az egyéb okok mindig a legizgalmasabbak, ám erre nem kérdezek rá konkrétan és azon is csak derűsen mosolygok, hogy van valaki, aki érti Dorian vicceit. Emlékeim nincsenek róla, de bízom abban, hogy én is ebbe a kicsiny körbe tartozom. Callum célzásaiban már a kezdetektől könnyedén olvastam, valahogy ez sosem okozott problémát, csak arra tudok gondolni, hogy bár nem emlékszem rá, érzelmileg ráhangolódni sosem felejtettem el. Dorian ebből a szempontból jelentős hátránnyal indult. * -Igen, tudom és remélem, túlzásba is viszem. *Nevetek fel könnyedén és őszintén úgy is gondolom, ahogy mondtam. Callumra minden téren ráfér a kényeztetés, és ez láthatóan nincs ellenére.* -Megfelelő körültekintéssel és kellő derűvel. *Adom meg a választ Callumnak, bár kétlem, hogy ez eddig titok lett volna a számára. A beszélgetés könnyed mivolta és a témák megválasztása, idegességem maradékát is felemészti, így őszintén meg tudom nyugtatni Callumot kérdő pillantása után. Nem tagadom, tetszik ez a fajta néma csevegés amit csak mi ketten értünk, noha Dorian is észreveheti, a lényege rejtve marad előtte. Nekem viszont jobban kell figyelnem mindenre, így nem feledkezem bele a hosszú pillanatba mint Callum, a felkérés mégis váratlanul ér. Persze tudtam már az eljegyzésről, a Dominium olyan hely, ahol a titkokra hamarabb fény derül, mint minden egyébre, Dorian pedig nem is igyekezett nagyon ennek elhallgatásában, az idő rövidsége az ami felkelti az érdeklődésemet, Callum tanúnak való felkérése nem különben. Kiváló érzékkel erről hallgatok és az örömködésre helyezem a hangsúlyt. * -Örömöd a miénk is, megtisztelsz azzal, hogy megosztod velünk. *Callum felé fordulva már neki is válaszolok.* -Természetesen, örömmel elfogadjuk a meghívást. *Abban azért kételkedem, hogy mindez Doriant boldoggá teszi, nem valószínű, hogy fülig szerelmes, de már csak az udvariasság kedvéért higgyük el neki.*
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
-Maximum én jöhetnék le öreg barátom, az irodám páratartalma igencsak alacsony ahogy az UV sugárzás is gyatra napfény híján. Ellenben itt nem lehetnék magam vagy csak utasításra... egyszer már elmorfondíroztam ezen bevallom bűnöm. - Ezt az egyet és csak mert jó napom van. Ellenben legalább tudja nincs egyedül ezzel a gondolattal egyikük se ha eszükbe jutott. Azt viszont látom mit össze locsolkodhatnak a lakosztályukban, arra gondolni sem akarok esetlegesen ez csak valami allegória. -De, a gyomlálás sem véletlen lett kitalálva. - Mondok csak ennyit Callumnak a vadhajtásra, végtére is nekem meggyőződésem tisztában van a félrelépéseivel. Nevezzük azoknak őket, bármi is történt. -Micsoda romantikus megfogalmazás hölgyem... - Többet nem is mondok, mert Saskia elfogult, szerelmes, mindig is ilyen volt, talán emiatt sem tűnik fel másabb lenne. -Semmi sem kizárt. - Forgatok szemet arra Saskiának hogy túl nagyok lennének az elvárásaim. Minden bizonnyal, de akkor is botrányos, hogy nem ambiciózusak az emberek eléggé. -Hm. Ez esetben megmondom Saskiának szerintem Téged mi érdekelne és akkor össze tudja foglalni Neked, megfelel úgy hölgyem? Az is tanulásod javára lesz. - Méregetem Callumot egy pillanatra, lehet tényleg megártott neki hogy kétszer is lezuhant? Ettől független sem mérgező sem ehető növényről nem fog tőlem hallani, maximum ártalmatlan szépekről, tegyünk Saskia kedvére is. Vagy inkább az övére... De Saskia is kifejti a Perda érdekelné főleg, hogy Callum sokat kényszerül majd utazni oda. Logikus, én is úgy számoltam lenn lesz, azért is akarom bevonni magam mellé, akkor nekem ritkán kell lejárnom... -Jelenleg gyógynövényeket kutatok. Kellenek az ellenszerek és a Városban élőknek is egyszerűbb kinevelik maguknak a gyógynövényeket minthogy innen küldjek gyógyszert. - Tömören ezzel foglalatoskodom, bővebben majd egyszer belemegyek neki ha érdekli, de lehet elég ha Saskiának elmondom, Ő úgy is tudni fog róla, be kívánom vonni. Lévén nem tartom magam humoros embernek kivételesen egyetértünk Callummal különös hogy is képes nevetni a vicceimen, ekképp kijelentése egyértelmű, mondanám ízlésficamos, de Saskia miatt mégsem jelentem ki. -Aham. Rafináltságod nem ismer határokat Callum, avagy túl magányos voltál, hogy engem választottál azt csökkenteni a borús napokon. - Ha csak engem "tisztelt" meg a fecsegésével, ki tudja? Végtére is tudja szeretem a kivonatolt beszélgetést. De hogy elkényeztetné Őt Saskia jaj, irgalmas, nem tudom mivé lenne tőle Callum. -Ez a női praktika barátom, ezért vetted el. - Nem, nem beszélek össze vissza, avagy nem gondolnám, a nők furcsa egyensúlyokra képesek, ha igazán figyelmesek. Nálam Violet volt ilyen, Martha nem. Elizabeth esetén még majd elválik. Ha már nála tartunk... ellenség-barátom tanúvá tétele nekem egyértelmű ha neki nem is, valamint annál jobban lett megnevelve és jóval mérsékeltebben kicsinyes mint William hogy komoly kárt tegyen az esküvőn, tehát egészen közel is lehet. Ha valami bosszút tervez úgy is utolér, tisztában vagyok ezzel. Az örömömről nem beszélek, lévén kevés örömöm van eddig az egészben, inkább csak a logika vezet, de ezt persze nem hangoztatom. -Igazán örvendetes hír, köszönöm, akkor így intézem a továbbiakat. Késő őszre, úgy hiszem. De ezt még át kell beszélnem Miss Shirleyvel. - Nem titok ez. Lefoglaltam magamnak a bátyja ne tudjon keresztbe szervezni nekem, lévén lehet talált volna véletlen valami Elizabeth számára kedvesebb jelöltet, ami nagyban megnehezítette volna az elfogadásomat a nő szemében. Tehát sejthetik elsőként fognak ezután értesülni, lévén hivatalosan is már Callum a tanúm. -Miss Shirley is örülni fog ha megtudja megtiszteltek minket. Ellenben Saskia azt hiszem Neked is kedvezni fog a hír kis esküvő lesz, nem lesz tömeg. Viszont... virágok terén lehet kikérném a véleményed. Miss Shirley hasonlóan romantikus lelkület mint Te, amennyiben megtennéd kisegítenél, leköteleznél. - Nem kell sok, dekorálásnak szánom, úgy is vélhetően a perdán lesz ha Elizabethből indulok ki ugye. De Saskia véleményem szerint jobban eltalálná az ízlését mint én... ez persze munkától független elfoglaltság így nem várhatom el segítsen, de reményeim szerint nem lesz elutasító még Callum kedvéért se.
- Épp meg akartam jegyezni. - Teszem hozzá kis mosollyal Dorian szavaihoz, hogy ahogy felsorolja a kert és irodája pro és kontra érveit, nagyon úgy tűnt, hogy nem először játszott el a gondolattal. Azt viszont már nem teszem hozzá, hogy szerintem az is közrejátszik döntésében, hogy azt hiszi, ha leköltözne ide az irodájával a végén még nem vennék elég komolyan. - Szerencsére van egy saját botanikusom. - Mosolyodom el újra, mikor gyomlálásról és vadhajtásokról esik szó, s bár jól követem Dorian botanikusi humorát általában, most mégsem áll össze a kép, mire gondolhat, csak a sejtelem van meg, hogy valamiért piszkálna. Saját botanikus alatt természetesen a feleségemet értettem, akire szavaim közben mintegy nyomatékosításként rá is pillantottam. Abba nem szólok bele, mennyire nagyok az elvárásai Doriannak, pedig mondhatnám, hogy tudna róla Jasmine mesélni, ugyanakkor nem vagyok a saját magam ellensége, Saskiáé meg pláne nem, hogy ezzel vele szemben is nagyobb elvárást támasszon Dorian már csak bosszúból is. Nem tartok attól, hogy ne ugorná meg a még magasabbra rakott lécet, csupán nem szeretnék féltékeny lenni a növényeire, melyek a végén többet látnák őt, mint én. Így is meg kell majd küzdenem a figyelméért a fél Perdával, és csak azért a felével, mert nagy részét víz és sivatag borítja, ahol minimális a növényzet. Ettől függetlenül a közös munkát várom már, s már lelki szemeim előtt látom, hogyan lopom ki őt időnként ebédre... szigorúan munkaebédre, persze! Azt hiszem, a Doriannak küldeni akart ajándékkosarat Fuller nyerte meg. - Tudod mi érdekel? Ezzel bizonyosan szereztél magadnak most pár irigyet! - Nem tudom viszont megállni, hogy ezt ne szúrjam közbe meglehetősen rosszul palástolt elégedett, szélesebb mosollyal. - Mi is erre helyeznénk a kutatás hangsúlyát első körben. - Azért nem volt nehéz dolga most kancellártársamnak, hogy rájöjjön, mi is érdekel. Fuller felvetése eléggé jól behatárolta, milyen irányba célszerű haladni... még ha szükségszerűen lesznek is vadhajtásaim, de erre ráérnek később rájönni és megnyirbálni, ha tudják. - Inkább maradnék az első lehetőségnél. - Felelem ravasz kis mosollyal arra, hogy inkább lennék rafinált, mint olyan magányos és céltalan, hogy Doriannak való hosszú szövegeléssel próbáljam elűzni az unalmamat. De szeretnék ennyire ráérni, komolyan. Bár a magány részt kihagynám belőle, igaz, ebben jelentősen javultak a kilátásaim Saskia visszatértével, aki nem túloz a szavaival, tényleg elkényeztet. - Remélem, ezt én is elmondhatom. - Mosolygok rá, csak gondolatban téve hozzá, hogy a féltést és aggódást azt egész biztosan túlzásba viszem, de remélem a kényeztetés is felkerül erre a listára. Meg a derű és humor, mert abban sem szűkölködünk szerintem, ahogy erre feleségem is rávilágít. - Hmmm, többek között... - Hunyorgok rá Saskiára hamiskás mosollyal, de Dorian szavaira felelek, hogy ezért vettem el őt - és ragaszkodtam hozzá annyira, hogy a halálába ne tudjak beletörődni -, csak szavaim végén pillantok vissza kancellártársamra és ezzel el is értünk az esküvő témájához, amelyben meglepő módon nekem is fontos rész jut, pedig a vendéglistán való szereplésem is meglepett volna. Valahol arcátlanság, de hát kancellárok vagyunk. Nem is utasítom el se a meghívást, se a felkérést, s örömömre szolgál, hogy Saskia is velem tartana. Tippem szerint belül annak drukkol, hogy a Perdán legyen az esküvő. Nekem meg eszembe jutott egy ötlet az eseménnyel kapcsolatban, de majd akkor adom elő Saskiának, mikor elköszönni fogok és egy pillanatra kettesben leszünk. Addig is inkább az esküvő részleteire kérdezek rá Dorian-nál. - Én hogy készüljek? Szánsz-e valami feladatot nekem, mint tanúnak? - Érdeklődöm meg ezt is az esküvő időpontján kívül, hiszen lehet csak elég a szignóm, de ha valami tósztbeszédet is szeretne Dorian esetleg, arra nem árt felkészülni, noha a rögtönzéssel se lenne bajom. Persze azt is megértem, ha a kancellártársam nem akar az esküvőjén izgulni, vajon mit fogok mondani. A virágdekorálásban való felkérés nem kellene, hogy meglepjen, hiszen a saját lakosztályunk a példa rá, mennyire van érzéke ehhez Saskiának. Mindenesetre nem ellenzem, hogy összeismerkedjenek jobban Miss Shirley-vel, nem csak azért, mert kancellárfeleség lesz és az ismeretség elkerülhetetlen, hanem mert kedves, őszinte lánynak találtam eddig Dorian választottját. A késő ősz meg sokára van még így a nyár közepén járva, addigra lehet Saskia is visszanyeri emlékeit és még emiatt sem kell aggódni. Magamat ismerve öniróniával bevallhatom, hogy úgy találok majd mást, ami miatt aggódhatok. - Ha már az előbb úgy is az került szóba, hogy én miért vettem el Saskiát, akkor én most visszakérdeznék: miért pont Miss Shirley? Bevallom, a bejelentés meglepett, de Saskiának is segítene szerintem, ha tőled is hallana egy jellemzést a menyasszonyodról, én nem ismerem olyan közelről. - Túl nagy titkot ezzel nem árultam el, vélhetően nem én voltam az egyetlen, akinek a hírt olvasva feljebb szaladtak a szemöldökei. De kíváncsi vagyok, mit felel, annál is inkább, mert gyanús a múltkor nálam hagyott vérminta genetikai teszteltetése és annak kedvező eredményét követő gyors eljegyzési bejelentés a gyászidőszakhoz képest. A kérdésemet persze ártatlan kíváncsiságba csomagolom, na meg abba, hogy ez a virágkötészeti munkát segítené elő.
Talán ha az elmúlt két és fél év történéseivel mind tisztában lennék, jobban megérteném viszolygásukat, mely maximum a dominiumi kertet teszi elviselhetővé számukra, főleg Dorian esetében aki mint tudjuk többek között botanikus is. Engem annál inkább kezd érdekelni a hold, s a kis kirándulásunk Callummal csak még jobban megerősítette ezt a vágyamat. Ha Callumot nem kötné munkájának nagy része a Dominiumhoz, minden bizonnyal megkísérelném meggyőzni őt arról, hogy költözzünk le a Perdára, így azonban még ötlet szintjén sem vetettem fel. Az irodai munkát rájuk hagyom, ellenben Dorian vadhajtásai hosszabbra nyúlnak mint érzésem szerint kellene, és Callum sem rajong értük, vagy csak kivételesen nem tudja követni Dorian botanikus viccét. Az én elegáns lezárásomat Callum frappáns végszava követi, melyért külön is hálás vagyok de a rám vetült mosoly előnyt élvez, de ezzel együtt Dorian megjegyzése is derűt vált ki belőlem, már csak azért is, mert ezzel együtt letudjuk a valamire célozni akaró témát. Dorianre sok minden ráfogható még e mellett, a túl nagy elvárásaival sem nyúltam mellé, melyet nem az ambícióim valótlan hiánya miatt szeretnék majd a közel jövőben megnyirbálni, mint inkább saját magam védelmében. Ez viszont nem jelenti azt, hogy kevésbé lennék szorgalmas, sőt! Már épp válaszolnék egy egyszerű mondattal Dorian ajánlatára, de Callum megelőz egy váratlan de annál tréfásabb megjegyzéssel, így az én válaszomból kifogta a szelet. * -Természetesen megfelel. Köszönöm a segítséged. *S nem mondom, hogy ezen a téren, Callum szavaival élve, én több irigyet szerezhetek magamnak mint Dorian, még úgy is, hogy híján vagyok az emlékeimnek s ezzel a tudás egy része is elveszett. Noha nem lehet nyolc évnyi házasságot egyetlen hónap alatt bepótolni, mi igyekszünk meglépni a lehetetlent. Callumnak már van benne gyakorlata. * -Így van, nem csak Callum új feladatköre miatt érdekelnek jobban a gyógynövények. A szépség várhat, jelenleg a lakosztályunkra helyezem a hangsúlyt szépség tekintetében, a hasznosság sokkal fontosabb. *Mosolyogva egészítem ki Callum szavait, de azt már elhallgatom, hogy ez irányú terveink sokkal pontosabbak, esetemben azonban szükség van Dorian jóváhagyására is. A továbbiakat betudom férfi évődésnek, amivel időnként elszórakoztatják egymást, Dorian szavaiból kiderül, hogy ebből a szempontból Callum nagyon is „elkényeztette” de kétlem, hogy azért, mert magányos volt. Azokat a perceket senkivel nem osztotta meg. * -Teljes mértékben, igen. *Mosolyom, válaszom közben csak Callumé, felé fordulva néhány hosszabb pillanatra a tekintetébe feledkezem. A kényeztetése ellensúlyozza a korábban túlzottnak érzett aggódását, amit azóta megértéssel viselek. Az, hogy a házasságunk az én női praktikáimon alapszik, meglehetősen vicces és ebben Dorian humorának nincs része. Halk kuncogás csiklandozza a torkomat mikor Callummal egymásra nézünk, csak ő válaszol…sejtelmes szavain én viszont jól mulatok. Ha Dorian ismerné a női praktikámat, ami Callum karjaiba sodort, valószínűleg megdöbbenne a merészségemen, s aztán hetekig hallgathatná Callum a szarkasztikus megjegyzéseket. Ezzel el is jutottunk Dorian esküvőjéhez, melyről eddig csak hivatalosan tudtam, most azonban meghívást is kapunk rá, s noha nem érzem, hogy őszinte boldogságon és szerelmen nyugodna az alapja, örömmel veszek részt rajta. Mint kiderül, késő őszre tervezik, tehát lesz elég idő felkészülni, ez már csak azért is fontos, mert romantikus énem miatt, Dorian engem kér meg, hogy segítsek a díszítésben. Tudva, hogy a dominiumi esküvők jelentős része csupán aláírásból áll, ez a nagy készülődés úgy érzem Miss Shirley kedvére való, a kérdés csupán az, hogy Dorian részéről ez mennyiben érzelmi, illetve praktikus engedékenység. * -Örömmel segítek. Felkeresem Miss Shirley-t, hogy megbeszéljük a részleteket. *Legalább közelebbről is megismerem a leendő kancellárnét. Egy könnyed beszélgetés, teázás kellőképpen oldja a hangulatot. Másrészt a jövőre való tekintettel sem elhanyagolható a közelebbi megismerkedésünk. Ennek megalapozásában Callum is segítségemre van, noha neki, érzésem szerint egészen más a célja a feltett kérdéssel. * -Ó, igen. Kérlek mesélj róla, segítene megismernem az ízlését. Egy esküvő nagy izgalommal és idegeskedéssel jár, talán ebben is tudnék neki segíteni, ha általad már tudnám mi az, ami megnyugtatja, eltereli a figyelmét. *A sajátomra nem emlékszem, csak Clara elbeszéléséből tudom, hogy mennyire igaz rám is amit mondtam. S mindez még akkor is látszott rajtam, amikor Callum harmadszor is megkérte a kezem, pedig már nem igazán volt jelentősége. Épp ezért szavaim teljesen őszinték, már csak Miss Shirley miatt is boldogságot kívánok nekik.*
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
-Rád is fért... - Jegyzem meg apró gonosz mosollyal Callumnak, nyesegesse csak meg a felesége. Ha túlnyesi se lesz baj, megvárjuk míg rendbe jön. Talán. -Jut eszembe Callum... amint alkalmasint lesz öt perced szeretnéd veled pár orvosi dolgot megvitatni. - Ha már arról beszélünk lemennek a perdára emez meg a bennszülötekkel akar trécselni. Meg hát Saskia meg a Perda... szóval lenne pár meglátásom hozzájuk, de inkább csak Callumnak, nem akarom felizgatni Saskiát. Teljesen biztos vagyok benne hogy Callum jobban tálalja majd neki a gondolataim mint én magam, szóval öreg barátom érezheti neki szánom majd a szavaim és nem kettejüknek. Persze bizonyos vagyok abban is, Callum már mindent átgondolt, de ettől független szeretném én is vázolni neki aggodalmaim. Ezekből persze semmi sem látszik rajtam, a hangom is csak a szokásos komoly, nem gondolnám bármi aggodalomra adna okot nekik. -Jaj ne is mondd, számomra is kellemetlen elismerni a tényt, még a végén feltételezni fogod figyelek Rád. - Csóválom a fejem, nem tudok szelektíven figyelni, tehát hajdan Sasia által főleg megjegyeztem az elejtett félmondatokat, bár azóta lehet változott az ízlése, mi tagadás. De jobb lenne ha nem épp ezért irigyelnének mert tudom mi tetszik öreg barátomnak is mi nem, hanem inkább a munkateljesítményem kapcsán vagy hasonló... szörnyű. Saskiának biccentek, ha belejön a perdai növényekbe majd bővíti a kis gyűjteményt végtére is Ő ismeri jobban Callumot. Nekem legalább is szent meggyőződésem. -Remek, ebben reménykedtem, mert így akkor Saskiát se terhelem le jobban mint akartam. - Ez se titok, ha mást akart volna magának akkor pluszban kapta volna amire nekem van szükségem. De magam is úgy gondoltam meg akarnak előzni még egy ilyen... kellemetlen helyzetet. //Na most hirtelen nem tudom mennyire titok még beteg voltál Saskia és azért lettél fagyi, de ha megtartottátok magatoknak a miérteket akkor a végét nem gondolja xD// - Nem tudom elégszer hangsúlyozni mennyire örülök a jelenlétednek Saskia. Egészen bizonyos haladást fogunk elérni, hogy újra köztünk vagy. - Egy kis nyomás nem árt, egészen kicsinyke, de lett még egy jó szakemberem, aki ismeri is mik az elvárásaim, így valóban kevésbé borús a hangulatom ha a gyógyszerekre gondolok. -Sejtettem, kérdés mi az igazság... - Piszkálom kicsit, mert attól Ő szeretné ne a magány miatt fecserésszen nekem még lehet emiatt volt. Reméljük nem fojtja meg Saskiát a hirtelen támadt lelkesedésével majd. Rám is rám férne némi lelkesedés de nem az a fajta vagyok, szerintem az esküvőm hűen tükrözi ezt. Persze ha Callum lesz a tanúm eleve nem lesz unalmas, van egy olyan sejtésem... -Megköszönöm. Bizonyosan vannak elképzelései már, Neked hamarabb el is mondja. - Elvégre nő és könnyen barátkozó fajta, én nekem igazából mindegy, nem foglalkoztat a díszítés. Callum a beszéd miatt nem lep meg, csak elfelejtettem mondani neki nem szükséges. -Őszintén szólva nem kívánlak ilyen dolgokkal terhelni, a jelenlétetek nekem tökéletesen elég, lesz kihez szólnom. - Már Elizabethen kívül persze, a családjával csak a kötelező köröket kívánom lefutni majd, nem többet. De jól sejti noha tudom nincs olyan pofátlan Miss Shirley estéjét tönkretegye (engem kevésbé izgat az esküvő) ám ha nem beszél nem is kell aggódni mi lesz a szöveg tárgya. Tudom tudna burkolt sértést kellemkedve előadni, nagyon jó benne, de megkímélném magam ettől. A bátyámnak sem engedtem beszéljen, nem lesz furcsa ha most is elmarad ez a kis... szokás. Ahh, aztán még kérdezi is miért... mintha nem tudná. Legalább is sejtené, de megvannak a magam válaszai. -Mert hosszú idő óta nem találtam senkivel sem közös hangot. William rendszere a sok rossz ellenében is nálam eddig jól működött, de nem akartam reszkírozni. Túl fiatal és Martha... nos. Én nem bántam tudtam mondani neki egy nevet. Bár azt hittem lesz még némi időnk, de... sajnos nekem nem volt olyan szerencsém, mint Neked öreg barátom. - Nézek rá egy pillanatra neheztelve, de gyorsan rendezem vonásaim. Igazából természetesen nem azért neheztelek mert meggyógyult Saskia és visszaélt a jogkörével, (bár tény ha nem Saskiáról lenne szó lehet én is akadékosabb lettem volna, szerintem a kevesek egyike vagyok aki őszintén örül vele a tény miatt), inkább azért felhozta a hajóra azt az idegent és bevitte az Alvókhoz. Persze logikus miért tette, kár is lenne szidni érte, noha belőlem kiölte a bátyám az effajta elragadtatásokat meglátásom szerint. A lényeg hogy megtanultam őszintén hasson az a kevés érzelem amit alkalomadtán hagyok átfutni az arcomon. No meg ezzel jelzem is, számomra ez kényes téma, ha nincs is takargatni valóm. De ha kettesben leszünk vannak még terveim, hogy oszlassam a gyanúját és adjak neki más miatt aggodalmat. -Visszatérve Miss Shirleyre, nekem is főleg benyomásaim vannak róla, de kedves, illemtudó, őszinte és empatikus személy, romantikusnak mondanám és olyannak akit hasonlóan hozzád kedves Saskia elvarázsol a Perda, az élővilág gazdagsága és színessége. Valamint intelligens és ambiciózus, számomra ez is fontos. - Azt hozzá sem teszem csinos, adja magát. De tény túlzás azt mondani ismerem a jegyesem, elég ha a lényeget tudom róla: formázható, udvarias és szerintem meg fog birkózni azzal, kancellár feleség lesz. Martha esetén voltak kellemetlen tapasztalataim is. Saskiának is válaszolva aztán így folytatom. -Úgy gondolom ha megosztod vele a saját tapasztalataid kellően megnyugszik, legalább is rájön nem tud semmit sem elrontani. Félek tőlem hallva nem hiszi el, de hacsak nem más nevét írja aláírásnak gond nem lehet. - Ormótlan csíny lenne, de a magam higgadtságával próbálom nyugtatni, valamint... ez érezhető Elizabethnek kedveskedés nem magamnak, nem terveztem háromszor nősülni még fiatalon, de ennek végeredményben így kellett lennie.
- Csak ne nyesésről legyen akkor is szó! - Sóhajtom már-már színpadiasan arra, hogy öt percig szóval tartana, amit amúgy nem bánok. Kíváncsi vagyok mi az, amit első körben nem tudhat Saskia, mert szerintem sejtheti Dorian, hogy a feleségem jóval több mindenbe van beavatva, mint az elsőre látszik. Vagy ha nem sejti, nos, annál jobb. - Figyelmes tőled, köszönjük. - Biccentek is hozzá, hogy nem akarja leterhelni Saskiát jobban. Az ok, melyik betegség miatt, gyakorlatilag mindegy is: a mindenki által tudott terhességi toxémia vagy a valóság: a Brevius. Nem is ezek okozták a lábadozás gondjait, hanem a hibernáció is megviseli a szervezetet, na meg a császármetszés és az utána következő veszteség feldolgozása. Mind közül ez az utóbbi volt a legrosszabb, a legnehezebb és másfél hónap kevés rá, hogy azt mondhassam, túl van rajta... vagy akár én, bármennyire is nem mutatom ki, főleg nem Dorian előtt. Annak mindenesetre örülök és büszkeséggel tölt el, hogy ennyire számít újra Saskia munkájára, hogy már a haladást is előre megjósolja. Persze ez terhet is ró a vállaira, de nem féltem a feleségemet, csak arra kell ügyelnem, egyen-aludjon eleget... bagoly mondja verébnek esete lesz. Áttérve az esküvő ügyére elfojtom a mosolyomat és udvarias, megértő érdeklődővé alakítom kárörvendő szórakozásomat, hogy nem akarja, hogy beszédet mondjak. Pedig még lehet rendes is lettem volna, kizárólag a menyasszonyra való tekintettel, aki nálam is tanuló. - Hogyne! Így igazán könnyű dolgom lesz. - Bólintok rá persze, hiszen eszemben sincs erősködni, annyira azért nem vágytam beszédet tartani, még akkor sem, ha ténylegesen semmi nem tarthatott volna vissza, hogy kicsit piszkáljam Doriant. Mondhatni most pótolom, mert rákérdezek, miért éppen Miss Shirley-re esett a választás, mert hát lássuk be, mindenkit meglepett azzal, hogy lányaival egyidős menyasszonyt választott, ilyen közel a gyászidő kezdetéhez, nemhogy a végéhez. És Saskia rögtön kapcsol, saját kérdésével is megtámogatja az enyémet, esélye sem lehet így Doriannak figyelmen kívül hagynia a kérdésemet. - Martha tudott Miss Shirley-ről? - Ez nekem is új, már ha igaz egyáltalán. Nem nézek Saskiára, de örülök, hogy a búcsúja idején neki nem jutott eszébe - s nem volt ereje - megkérdezni, kinéztem-e már az utódját? Azt hiszem, akkor nem csak fájt volna a tette, hanem haragudtam is volna. - Bár tudtuk volna hamarabb, hogy Martha állapota ilyen hirtelen és gyorsan leromlik, talán a perdai gyógyító tudott volna segíteni neki is. De miért nem említetted korábban, hogy ennyire beteg? Saskia ébresztése előtt alig két héttel voltál az irodámban és beszéltünk Martha-ról is. - Dorian neheztelő nézése és odaszúrni akaró szavai leperegnek, mint a falra hányt buzogánymag, inkább visszaszúrok én is, mert hát kancellártársam nem mondta, hogy gond van. Igaz, annak idején én sem hirdettem, okkal mondjuk. Egy fertőzés természetes, előfordul, de egy fertőző kór, egy potenciális járvány ha kiderül, az már politikai ügy is, nem tisztán tudományos dolog. Nem véletlen nem tudja még most sem senki. Martha-t mindenesetre sajnálom, kedves nő volt, s valamiért nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Dorian valójában nem sokban különbözik Williamtől, csak okosabban intézi az ügyeit - ez a legnyugtalanítóbb - és ért is valamihez. Nem is egy tudományághoz. De nem tudom, miért gondolja, hogy kényelmetlenül fogom magam érezni, mert őket megkerülve kerestem megoldást a feleségemnek, ha a hatalmi visszaéléstől sem rettentem vissza. Hagyom a témát tovább folyni Miss Shirley-re, akiről olyan szép védőbeszédet hallunk, mintha én mondanám, ha el akarnám venni. Ennyit én is tudtam a gyakornokomról és amit nem, azt könnyű hozzákölteni már csak úgy ránézésre is. Persze ettől még nem fogok belekötni a szavaiba, csak megjegyeztem az információt, hogy itt szó sincs mélyebb ismeretségről. - Úgy a szűk körű esküvő valóban nyugtatja majd, véletlenül se rossz név kerüljön oda. - Mosolyodom el. Szegény Dorian vagy egy hónapig keringene William Családügyi Hivatalának bürokratikus rendszerében, mire orvosolni tudná, kivéve ha eszébe jut egyenesen a társvezetőt megkeresni. Vele eddig nincsenek gondok, sokkal olajozottabban is működik a hivatal. A végén még ez okozza a vesztét, hogy túl jól végzi a dolgát William-hez képest. - Ha nincs több kérdés az esküvővel kapcsolatban, amondó vagyok, keressük meg a régi munkaállomásodat... Megvan még vagy új helyet kap? - Pillantok előbb Saskiára könnyed mosoly kíséretében, majd Dorianra, hiszen nem elvárható, hogy több mint két évig őrizgessen egy helyet egy halottnak hitt személynek, s nem is azért kérdezem, mert ha új hely lenne, azért bármi harag lenne köztünk. Ha a régi is lesz a nyertes, abból sem lesz gond, tudtam én is hol van az, így el tudtam magyarázni Saskiának is, hogy odataláljon, ha én valamiért ma nem tarthattam volna vele. Fő az óvatosság és előrelátás. Út közben - vagy odaérve a helyre, ahol Saskia felfedezheti régi/új szűkebb munkakörnyezetét - talán Dorian is megtalálja az alkalmat, hogy szóba hozza azt, amiről öt percben akart beszélni velem.
Valószínűleg Dorian egészen mást ért nyesegetés alatt mint mi ketten, azzal viszont egyet tudok érteni, hogy ráfért már a társaságom. Hacsak azt nézzük, hogy naponta legalább egyszer biztosan eszik és többet pihen, mert kihasznál minden időt arra, hogy együtt lehessünk, már megérte. Én pedig, egy hosszú, álomtalan alvásból ébredve ismét élvezhetem az életet, amit Callum édesít meg. Látom rajta a változást, minden egyes nappal kisimultabbak a vonásai, és a csillogás is visszatért a tekintetébe, mely az első napokban vastag, szürke fátyol mögött volt sejthető. Kissé elmerengek az új emlékeim között, míg a nyesegetős téma még kitart, és láthatóan élvezik annak minden változatát felemlegetni. Szelíden mosolygok, jobbára Doriant figyelve, hogy ne csak szavaiból ismerjem meg – újra – hanem a gesztusaiból is tudjak később következtetni. Az egyik gyenge láncszem a vele való munka, noha nem lesz ott állandóan a sarkamban, eleinte minden bizonnyal sokat beszélgetünk, értekezünk az eddig elért eredményekről és felemlegeti a kutatásaimat is. Ez az egyik oka annak, hogy számomra minden tekintetben ismeretlen területet választottam, és örömmel hallom, hogy ebben támogatásra lelek. * -Mert tervezted? Dorian, ambícióim még mindig megfelelnek az elvárásaidnak, amint belelendültem a munkába, visszatérek a régi kutatásaimhoz is. *Mosolyogva teszem hozzá Callum köszönetéhez kísérőül, mert bár én is hálás vagyok, hogy nem akar leterhelni idő előtt, finoman jelzem, hogy ennek meglétét majd én határozom meg. * -Köszönöm a megelőlegezett bizalmad, igazán jólesik. *S tényleg jólesik, azon felül, hogy a fogadtatás is kellemes, de ennek tudatában sem lazulhat a figyelmem, mert az végzetes lehet. Van azonban valami, amiről nem nagyon maradtam le és ez Dorian közelgő esküvője. Callum elbeszélésből tudok és itt-ott felcsipegetett információkból hellyel-közzel képben vagyok, mégsem tudok túllépni a meglepettségen, ami a gyors eljegyzést és Miss Shirley életkorát illeti. Talán inkább a kettő együtt, ami felettébb felkelti az érdeklődésemet és Callumét is, de a mi házasságunk is hasonlóan indult és most eltekintek attól a ténytől, hogy Dorian idősebb Callumnál. Csak remélni tudom, hogy valamennyi érzelem is kering a háttérben, ami megmagyarázza a sietséget és megalapozza a házasságukat.* -Szívesen segítek, megtisztelő feladat és minden bizonnyal még élvezni is fogom. Női dolgok. *Adok magyarázatot, talán feleslegesen arra, hogy még nekem is jót fog tenni Miss Shirley terelgetése, és ha még Clarát is bevonnám, teljes lenne a kép. Azon finoman elmosolyodom, hogy rajtunk kívül nem lesz kihez szóljon a saját esküvőjén, s úgy hiszem, mindez csupán a lány kedvéért van, nem tartom valószínűnek, hogy egy ilyen esemény kapcsán Dorian reflektorfénybe szeretne kerülni. Hogy miért mégis Miss Shirley-t választotta, Callumot jobban érdekli mint engem, az viszont engem is meglep, hogy Martha tudott Dorian választásáról…vagy inkább az, hogy a terveiről. Mintha már várta volna a felesége halálát, szervezte az új életét. Callum visszakérdez, én csupán zavartan nézek Dorianre. Vajon korábban kinéztem volna ezt belőle? Ha emlékeznék rá, is meglepne a tette? S nem hagy nyugodni a gondolat, főleg mikor Callum megemlíti, hogy az ébresztésem előtt is járt nála és Martharól szó sem esett. Érzem a finom odaszúrást is, de már túl vagyok azon, hogy ilyenek miatt lelkiismeret furdalásom legyen, pláne azok után, hogy tudom, ki mit rótt volna ránk büntetésképp. Elnéző mosollyal arcomon maradok szótlan, ezzel is ignorálva Dorian fricskáját. Miss Shirley-re visszatérve a rövid de annál lenyűgözőbb leírásából arra következtetek, hogy korábbi reménykedésemet elsiettem. Mind szép és jó amit leendő feleségéről hallunk, de csupán tények.* -Csupa kellemes tulajdonság, biztosan remekül megértjük majd egymást. *Kiváló érzékkel átlépek Miss Shirley ambíciójának említésén, ami szerintem Dorian gondolataiban az első helyre került, és maximálisan Miss Shirley támogatására fogok koncentrálni a jövőben. * -Nos, azt biztosan el tudom érni nála, már csak a te kedvedért is. *Válaszolok mosolyogva arra a kívánságára, hogy a megfelelő nevet írja alá kettejük házassági szerződésére. Nem tudom komolyan gondolta-e vagy csupán tréfának szánta, de kicsit oldja a hangulatot, amit Martha betegségének és halálának körülményei feszesebbé tettek, s alkalmat ad arra is, hogy Callum véget vessen a témának. Magam is kérdőn tekintek Dorianre, noha van saját véleményem is ezzel kapcsolatban.* -Rendben, indulhat a munka…Valószínűleg már megkapta valaki más, megértem, nem okoz gondot. *Callum felé fordulva előveszem a lelkes, de sajnálkozó mosolyomat, tekintve, hogy nemsokára el kell válnunk egymástól, Dorian pedig megértőt kap, hiszen a helyzetemet tekintve nem tartom valószínűnek, hogy érinthetetlen emlékhellyé nyilvánította, hacsak nem tette szabaddá ismét a számomra. Odatalálok ha mégis. *
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
-Igyekszem nem túl éles lenni veled, látva kényeskedsz. - Apró mosolyszerű szájrándulás Callumnak, de inkább csak rá akarom tukmálni az aggodalmaim ha véletlen baj lenne az arcába mondhassam: én szóltam. -Ó, sok tervem van, mióta tudom újra köztünk vagy. Örömmel hallom, bár jeleznem kell feléd a javát átvette valaki más, lévén... nem tudtam érdemesebb lenne várnom. De attól nem tartok nem találsz magadnak újat avagy valami pluszt a régiek mellé. - Logikusan szétosztottam a félbemaradt munkáit Saskiának, amivel haladgattak is, volt aki egészen bravúrosan megfelelt és haladt tovább a kijelölt úton, tehát lehet én inkább újak felé terelném de majd meglátja. Átolvassa a fejleményeket és dönt. Addig is a munkáról szépen átevezek az esküvőre, ahol szerencsémre(?) Callum lesz a tanú és még a beszédet sem erőlteti. Mondhatnám ez egy szép nap, de nem vagyok naiv. -Igen, ezért vagyok én alkalmatlan. - Válaszolom Saskiának, mert a női dolgokhoz vajmi keveset értek. A lányaimmal sem mindig könnyű. -Igen, bár... nem tudom meg is jegyezte-e... Az utóbbi időben sok dolog kiesett neki, nem mindig értettem pontosan mire is gondol, de gondolom tudtad. - Mondom nehéz sóhajjal, de nem hazudok. A gyógyszerkeverék amit adtam hosszútávon sajnos a memóriájára is kihatott, ezzel nem számoltam, de végső soron mindegy is volt. A lényeg hogy teljesen felszívódott mindig és alattomosan, hosszú évek alatt építette le Marthat, nem hiába tiszta a boncolási jegyzőkönyv. Azaz látszik több ponton is betegeskedett a teste, de ennek számtalan oka lehet, ez a lényeg benne. Az hogy Callum tudta-e Martha kezdett szenilis lenni, nos... szerintem nem tudta, de nem lennék meglepődve ha mégis. A labor erősen titkolta a feleségemre való tekintettel, ahogy én se beszéltem erről mostanáig. Én nem tartom a halottról vagy jót vagy semmit elvet. -Meg volt a magam oka miért nem hozzád fordultam és mert... sajnálom Saskia hogy ezt mondom de mindennek ára van. Az hogy Saskia jól van valahol szerencse is. Nem ismerjük a képességeiket és hogy mivel jár avagy meddig tart. Én orvos vagyok, elhiheted kerestem a gyógyszert, de... abban sem voltam biztos a végére.. mindegy. És egyértelmű Te sem ingyen kaptad ezt a szolgáltatást öreg barátom, az hogy nem kérdeztem rá a tanács előtt és más se, mondhatni a szerencséd. - Ezzel megint nem Saskiát akarom riogatni, de Callum se mondhatja teljesen biztosra, hogy ez a "varázslat" innentől örökre szól. Avagy ne lenne más szövődménye. Akármi. Én nem hiszek a mágiában, vagy nevezzük bárminek a perdaiak erejét tehát cseppet sem fura ódzkodom ettől a megoldástól. Az meg teljesen más kérdés Martha hamarabb is meghalhatott volna, később is, ennyire nem tudtam én sem kiszámolni, nem is akartam végül is. Saskiának örülök, a módszernek azonban nem. Emiatt sem értem miért hiszi hogy egyáltalán felmerült volna bennem megkeressem hogy a feleségemhez érjen az a holdlakó. Persze kitaláltam más indokokat is csak a biztonság kedvéért. Az is hatalmas szerencse nem terjesztett el valami kórt a hajón, de ebbe bele sem fogok... Miss Shirley már mondhatni kellemesebb téma, egyetértően bóogatok Saskiával, hogy jól meglesznek. Efelől nekem nincs kétségem, sokkal szívesebben adnám Saskia társaságába mint William felesége közelébe, több okból is. A többieket meg sem említem... Esetleg Rafael lánya szóba jöhet, de ennyi. -Sajnos a régi nincs már meg, de szerintem tetszeni fog az új is. - Az eszközökön lett némi fejlesztés, ha nem is minden de kettőn, valamint úgy is mászkálnia kell továbbra is ha a műszereket és eszközöket használja majd. Amikor megmutatom neki az asztalt (meg Callumnak is ha keresné majd a nejét) akkor hagyom nézelődni a nőt és félrevonom Callumot. -Callum, csak hallgass meg, tudom, hogy már átgondoltad a dolgokat de ki akarom fejezni aggodalmaim... - Ha mondana is valamit feltartom a kezem, hogy felesleges, nem kell nyugtatgatnia vagy közölni túlreagálom. Lehetséges túl, de ez mellékes. -Tudom hogy Te elég ellenálló vagy, nem egyszer jártál a perdán és szerintem több perdaival is érintkeztél mint én, de... Saskiát is vinni akarod, akinek gyenge az immunrendszere. Nem akarlak elválasztani tőle, de annyit kérnék, hogy tégy meg minden óvintézkedést, hogy kerüld a testi kontaktust a perdaiakkal, alaposan fertőtlenítsd magad ha hazamész, az legyen az első és ne legyenek köztes állomások a két hely között. Saskia borzasztó könnyen lebetegedhet, ha nem figyelsz oda. Ha pedig lebetegszik akkor a laborban fertőzni fog, a következő járványra pedig mint Te is tudod még mindig nem vagyunk teljesen felkészülve. Hovatovább a perdán is a feleséged még jó ideig ne engedd mászkálni, a város falain kívül semmiképp, de Neked sem tanácsolom az Ő érdekében. - Tudom, túlgondolom, de most egy kicsit jobb a lelkemnek, komolyan. -Ami pedig Marthat illeti... először azt hittem a Te kezed van a dologban de látva Saskiát és még pár tényezőt végiggondolva arra a konklúzióra jutottam mégsem Te voltál. Ha pedig így van, akkor nem akarom Saskiának baja legyen. Bár bizonyítékom nincs arra hogy a feleségemmel csinált bárki is bármit, de nem ismerek a perdán minden növényt a perdaiak viselt dolgait még annyira sem. És Wiliamre se gyanakszom, bár mióta említetted hogy volt nála valami szer... de nem gondolnám. Avagy valaki segíti, mert ehhez nem gondolkodik ennyire előre. Vagy csak elhiteti nem, már nem tudom. A lényeg... Saskia még mindig nincs teljesen jól, könnyű célpont. Valamint teljesen tökéletesen egyértelművé tetted a világnak, hogy a világ ott pusztulhat meg ahol akar, a lényeg Saskia veled legyen. Ezt gondold át, ahogy azt is hogy fogsz vigyázni a feleségedre. És félreértés ne essék, nem érted teszem, hanem érte. Tényleg sokat remélek tőle, de ehhez az kell vigyázz rá meg magadra is. Főleg a Perdán. - Látszik egyáltalán nem tetszik hogy lemennek, de elfogadtam. Valamint ezzel amit elmondtam két lehetőség áll előtte meglátásom szerint: hisz nekem, vagy nem hisz és azt hiszi fenyegetem, esetleg a kettő keveréke, ami az igazság maga. Elvégre nem fenyegetem, a figyelmeztetés pedig nem magamra vonatkozik, mert én nem akarok ártani a feleségének, de teljesen biztos vagyok benne, hogy mások annál inkább. Azzal sem túloztam szerintem hogy céltáblát tett a neje hátára, miszerint "ha Jenkins kancellárnak akarsz ártani elég nekem". Én okkal szeparálódom el a családtagjaimtól, vagy akik fontosak nekem. Callum pedig tudom nem tehetett mást, de a tényeken ez nem változtat. De szerintem eddig is rájött kedvelem a nejét, neki nem ártanék, végső soron a gyerekeiknek sem, én csak a jogaikat vettem volna el, teljesen humánus vagyok, csak nem látja be.
- Te is kényeztetsz, nagyszerű! - Húzódik szám szélesebb mosolyba Dorian szavaira, s ez szelídül lágyabbá, mikor Saskiával való beszélgetésüket figyelem. Noha szívem szerint csak a feleségemet nézném, sajnos, Dorian-ra is figyelnem kell, már csak biztonsági okokból is, vajon nincs-e hátsó szándéka, amit el akarna most rejteni előlünk. Időben kellene észrevennem. Mégis, vele kapcsolatban nem találok semmi furcsát, ellenben Martha említése és a szövegkörnyezet, amiben említésre került furcsa, ugyanakkor Dorian válasza rá... Nem véletlenül kancellár, csak arra nem válaszolt, amire a kérdés irányult. Senki nem kérdezte, hogy vajon Martha felfogta-e, emlékezett-e, mert ez részletkérdés. A megdöbbentő az, hogy szóba kerülhetett előtte Miss Shirley vagy bármely más utód, pedig alapvetően Dorian nem szorulna rá az újraházasodásra, ha nem tenné gyerekeinél is túl magasra a mércét. A szenilitás említése meglepő, de azért ez sem tudja velem feledtetni, hogy Dorian nem igazán adott választ a kérdésre, de egyelőre ezt nem firtatom tovább. Majd Saskiának otthon megemlítem, ő hogy látja, de talán csak nekem furcsa, Dorian és Martha házassága bizonyosan másabb volt, mint amilyen a miénk. - Nem, idén nem is találkoztam Martha-val, ha tavaly jelentkeztek is ezek a tünetek, nem tűnt fel, mikor pár szót váltottunk. - Csóválom meg a fejemet sajnálkozva, egyébként ezt egészen őszintén is tudom tenni. Egyébként kár a nőért, kedves volt, kissé szürke kisegér, ám nagyon értelmes és jó meglátásai voltak a fordító chipek kidolgozásában is, mint nyelvész. Martha témáját el is engedném, ha nem lenne kancellártársam szurkálódása, amire azért figyelmeztetően visszavágok, csak hogy jelezzük egymásnak, hol vannak még mindig a határok. Állandó kóstolgatás az életünk, s ebbe beletartozik az is, hogy szóba kerül a perdai gyógyító. Pedig szerintem ő is szívesen elbeszélgetne Rodával, még ha nem is Martha egészségi állapotáról. Azzal nem tudok vitatkozni, hogy nem tudom, meddig hat Roda gyógyítása, talán ezt még maga Roda sem, ezt a lehetőséget már akkor is számításba vettem, igaz, a Breviusba való visszaesés csak újabb fertőződéssel lehetne, de a mindenki által tudott terhességi toxémiára ez persze nem igaz, így érthető, hogy Dorian ezzel példálózik. Akárhogy is, úgy voltam vele, ha csak pár évet nyertem is Saskiának, akkor is megérte. Ahogy lemondtam volna a fiam javára is az én életemről, csak Roda nem fogadta el, mert még perdai gyógyír sem létezett a fiam számára. De ezt persze nem tudja a Kancellária, se más, s nem is szándékozom elmondani. - Nem szerencse, hogy nem kérdeztetek rá, csak ismertek annyira, hogy tudjátok, végül úgy is nekem kedvezőbb feltételeket alkudok ki. - Somolyodom el a rám jellemző ravasz mosollyal. - A szerencse inkább az, hogy a perdaiak minden külső hasonlóság ellenére nem úgy gondolkodnak belül, mint mi. Tisztességesebben alkudnak például. Saskia gyógyításának ára egyébként a segítségem mint orvos és nem mint kancellár. Roda szülei valami emberi betegséget kaptak el és úgy tűnik, arra a képességük nem hat eléggé, így ők meghaltak. Megígértem, hogy segítek kideríteni, mit kaphattak el és miként úszhatná meg a többi perdai. Rodának is van még élő rokona, őket féltheti. Azt Roda is tudja, hogy nem biztos, hogy sikerrel fogunk járni, ugyanakkor ez jó lehetőség nekünk, hogy... úgymond legálisan vizsgálhassuk a perdaiak vérét. - Ez így persze hazugság, de mint minden jó hazugság ez is tartalmaz igazságot. A perdai gyógyító szüleit illetően nem hazudtam, és ez irányú segítségemet magam ajánlottam fel legutóbbi találkozásunkkor, ugyanakkor Roda nem nevezte meg az árát Saskia gyógyításának. Még nem. Ezt viszont túlzottan kártékony lenne hangoztatni, így inkább a kedélyek lenyugtatására és kétségek eloszlatására kitaláltam ezt a sztorit, amiben benne van a rám jellemző logika is a hitelesség kedvéért: biztosra vett gyógyításért cserébe nem ajánlottam biztosra vett gyógyítást. Van annyi eszem, hogy én is felmérjem, nem garantált, hogy találunk bármi megoldást a számukra. És van annyi eszem, hogy a legálisan szerzett vérminta lehetőségét meglobogtassam Dorian előtt, hogy inkább ez foglalja le a gondolatait, ne az, hogy én mennyire adósodtam el. Talán le is köti, mert innen olyan sok szó nem esik, míg el nem érjük Saskia új munkaállomását, addig is viszonozom Saskia mosolyát, melynek szomorúsága a közelgő elválásnak szól, még ha minden ilyen kis elválásban benne van az ígéret, hogy otthon újra találkozunk, és ez örömöt csempész az ilyen helyzetekbe. - Oh, ez remek új eszköz! Nincs fél éves fejlesztés sem. Emlékszem, erre Raphael is nagyon büszke volt. - Csak mert felismerem az eszközöket, még nem lettem botanikus, csak tudom nagyjából melyik mire való, de ez munkavégzéshez kevés lenne - főleg, ha viráglocsolásra is még tanítani kell. Így egy újítást is felismerek a munkaállomásánál, amit néhány másiknál is látok, és ahogy Saskiát ismerem, biztosan hatékonynak is fogja találni. Hagyjuk is felfedezni, feltűnő diszkrétséggel maradva le kicsit, ahol már hallótávolságon kívül vagyunk, de látótávolságon még bőven belül és elengedve ugye ehhez Saskiát kezeimet szokás szerint hátul fogom össze: egyik kezemmel fogva meg a másik csuklómat. Nem kívánom félbeszakítani Dorian-t, minthogy nem is tudom, mi az, amit meg kellene hallgatnom, így csak szemöldökeim egyszerre mozdulnak feljebb kíváncsian, hogy folytassa csak. Felettébb érdekel, min aggódik Dorian, ami ráadásul velem kapcsolatos, de nehéz aztán visszatartani a mosolyomat, hogy nyomát se lássa mennyire szórakoztat, hogy ezek szerint körökkel le van maradva a terveimhez képest. Nem szakítom félbe továbbra sem, komolyan végighallgatom az aggódását, figyelmeztetését, fenyegetését, annyiszor sulykolja, hogy vigyázzak, mintha egy nehéz felfogású gyakornoka lennék. Csak akkor szólalok meg, mikor úgy látom, hogy a mondandója végére ért. - Meghat az aggódásod, igazi barát vagy. - Csak kancellárok tudják ezt úgy kimondani, hogy a másik szinte el is higgye, így van... szinte már magunk is. - De nem kell aggódnod, egyszer már majdnem elveszítettem a feleségemet, még egyszer nem akarom. - Nézek az új munkaállomásánál nézelődő Saskiára szavaim közben, egy hosszú pillanatra felejtve csak rajta tekintetem, de beszédben egy pillanatra sem akadok meg, majd visszanézek Dorianra. - Magam is élénken emlékszem rá, hogy a járványok idején a szükséges üléseken mi csak virtuálisan vettünk részt, annyi teendőnk volt nekünk is, meg mindkettőnk részlegének. Elhiheted, nem hiányzik se úgy, hogy mi hurcoljunk be valamit, se úgy, hogy más. Roda után is mindent fertőtlenítettünk, a Városban sem lesz ez másként. - Tudom én is, hogy Saskia egészsége törékenyebb, az enyémhez képest mindenképpen, de én sem élek örökké, az idő előrehaladtával nekem is romlanak majd ezek a most még jól remek mutatóim. Azt most viszont nem közlöm Dorian-nal, hogy az előző pár napban lenn voltunk a Városban, s elmentünk Elorakba is Rodához Saskia kérésére, ahogy azt se mondom, hogy ez az utolsó látogatásunk lett volna. Mert nem az volt. Ennyire ismerhet minket Dorian, nem véletlenül érzi úgy, hogy lelkemre kell beszélnie. Vajon tényleg csak Saskia és a járványok az oka, vagy ezzel akarná terelni a figyelmem, hogy ő fertőzi meg egyszer újra a feleségem? Egyébként annak idején gyanakodtam rá is, de mázlijára elsők között tudtam kizárni. - Martha pedig... Semmi értelme nem lett volna valamivel megmérgeznem őt. Ha ellened fordulok Dorian, azt nem a családtagjaidon keresztül fogom elérni. Én már csak ilyen romantikus vagyok. - Mosolyodom el gúnyosan. Más kérdés, hogy járulékos veszteségek lehetnek, s ugyan mind szörnyetegek vagyunk, olyannak mégse tartom magam, mint amilyen William. Ő nem lenne ilyen gátlásos. Szavaim közben mint mindig, kancellártársam figyeltem, nem szándékosan fürkészően, de magamban azért ki van élezve minden érzékszervem, hogy ha csak rezdül is valami nonverbális jel a mérgezés ötletére, arra fel tudjak figyelni. Még mindig gyanús nekem Dorian, és ha igazam van, ügyes húzás másokat fennen vádolni, szinte védekezésre kényszeríteni. Hogy a lényeg az lenne, hogy Saskia velem legyen, azt viszont rosszul látja Dorian. Nem ez a lényeg, ez csak örvendetes pozitívum, amiért nem lehetek elég hálás... sorsnak, istennek... hihet ilyenben egy tudós? Nem véletlenül fogalmaztam úgy egyszer Jasmine-nak is, hogy a számomra kikövezett út a sötétségbe vész. Saskia ebbe hozott fényt, újra. De tudom, hogy célkereszt van rajta, mindig is volt, most csak több lett azzal, hogy az emberek rádöbbentek a felfedezésre: nekem is van szívem. Ezért is kapott a testőrség külön parancsokat, melyből Saskia csak annyit érzékel, hogy egy mindig kíséri őt. Míg más lépésekben óvatlanabbnak tűnünk, de oka van annak is. - Értem nem is teszed? Összetöröd a tanúd szívét. - Mosolygok aztán a végén szélesebben, már csak azért is, hogy ha Saskia felénk nézne, azt lássa, hogy minden rendben van. - Mindenesetre köszönöm a szavaid, s megnyugodhatsz: úgy tűnik, egyformán vigyázunk a feleségeinkre és egymás feleségeire is. - Ezt most vagy elhiszi, vagy azt hiszi, visszakapta a fenyegetést Miss Shirley-re. Odabízom a döntést, mennyire tart humánusnak... és korábbi szavaim szerinti romantikusnak.
Nem gondolltam, hogy minden régi munkám félbemaradt ott ahol hagytam. Az élet nélkülem is haladt tovább és a kutatások nem várhattak. Úgy, hogy csupán a saját jegyzeteimből tudom hol tartottam annak idején, azt pedig nem mi lett volna az én eredményem, nem is hiányzik…nem érint kellemetlenül, hogy más folytatta talán nem az én elképzeléseim szerint. Azt nem mondom, hogy nem fogom nyomon követni a régi munkám, de egyelőre az újak felé fordul majd a figyelmem. Egy bólintással veszem tudomásul és legfeljebb majd később beszélünk róla érdemben. Az esküvő felvetése lehetne kissé könnyedebb a korábbi csipkelődéseik után, ám ezzel együtt jár Martha betegsége és korai halála. Csupán Callumnak megmagyarázhatatlan, nekem nincs okom arra, hogy gyanakodjak, annak ellenére, hogy Dorian még felesége életében kiválasztotta a leendő újabb Mrs. Castillo-t és erről Martha is tudott. Bele sem merek gondolni milyen érzés lehetett, mennyire elfogyhatott a reménye, ha képes volt rábólintani tudva, hogy meg fog halni. Rossz érzés és nem csak kívülállóként…egy rövid pillanatra a lelkem is belesajdul, de a rám rótt feladat elsöpri a különösen fájó deja vu-t. Röviden és megértően mosolyodom el Dorian önkritikájára, amit valószínűleg ritkán lehet tőle hallani. Mindez azonban nem fedi el a téma további komorságát, mely említés szintjén hozzám is eljut. Dorian nem tud annyit mint én, még a fáradtságot sem vette, hogy utána kérdezzen. Bámulatos felépülésem – legyen az bármelyik betegségből – mindenki mást jobban érdekelne, mint őt. Feltételezem a gyógyító személye, származása az oka annak, hogy nem érdekli…ám mindez felvet némi gondolatot arról, hogy egyáltalán nem szerette Marthát, s azért készült már az újabb esküvőre. Callum még a bizonytalant is vállalta értem, nem érdekelte, hogy egy idegen segítségét kell kérnie, nem érdekelte az „ár” ahogy Dorian fogalmazott…pedig még csak nem is tudjuk mi lesz az. * -És remek lehetőség arra, hogy a két nép valamennyire is közeledjen egymáshoz. A béke törékeny, te is tudod Dorian. *Meg sem rezdülök arra amit Callum mesél az értem fizetett ellenszolgáltatásról. Úgy hiszem, ha csekély esélye lett volna annak, hogy titokban intézi még ezt is, megtette volna, de kellett a magyarázat, hogy mégis életben vagyok és bármi is volt a bajom, meggyógyultam. Ha nem is hisznek a perdaiak „mágiájában” vagy veszélyesnek ítélik, még mindig jobban elhiszik ezt, minthogy Callum két és fél éves kutatása sikerrel járt. Csak én tudom, hogy mindez végső kétségbeesés eredménye, mely kedvező fordulatot vett. Gondolatban is áttérek Miss Shirleyvel való találkozásom témájára, míg el nem érünk az új munkaasztalomig, mely minden lehetséges műszerrel fel van szerelve. * -Minden bizonnyal. *Fordulok Dorian felé hálás és elégedett mosollyal. Korábbi szavai megerősítenek abban, hogy mindez a tudásomnak szól és nem a státuszomnak. Könnyű így elkezdeni a munkát. Amúgy is szükségem volt a mindennapos rutinra, hogy legyen állandóság az életemben, egyfajta rend amihez alkalmazkodom. Minden ezen túl már csak Callumé. Nem is figyelek arra mennyire vonulnak el, birtokba veszem a helyem és megismerkedem addig mindazzal, amiről kényszerű pihenőm miatt lemaradtam. Ha fontos, Callum úgy is elmond majd mindent, legkésőbb este a vacsoránál megtudom. Néha azért szívesen feléjük pillantanék, hogy megpihentessem a tekintetem Callumon, érdekesnek találom mennyire másképp viselkedik másokkal szemben, és izgalmas is. Visszafogom magam, nehogy Dorian azt gondolja, kíváncsi vagyok és látszólag nagyon belemerülök az új fejlesztések tanulmányozásába, vagy éppenséggel rámosolygok valakire, aki engem figyel érdeklődve, már ha van rajtunk kívül más aki dolgozik. *
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
-Félreértettél... - Nézek rá kikerekedett szemekkel, de végül csak félmosolyra húzodik ajkam. Az hogy mérsékelten szurkodom nem jelenti kényeztetésnek kéne venni... vagy csak nem tudok róla hogy neki már ez is annak számítana, hm. Ami a feleségem illeti nem kívánok belemenni direktben mennyire hektikus volt a végén az egészsége, inkább félmondatokat ejtek el, jobban járunk. Persze pontosan tudom, hogy Callum nem ezt kérdezte, de ha azt válaszolom igen, megkérdezte (tényleg néha kérdezett furcsákat, akár erre is ráhúzhatom, ha nagyon akarom) durvábban hangzana mint kitérni inkább arra nem volt már önmaga. Ami részben igaz, volt vele gondom otthon is a háztartás miatt. -Igyekeztem korlátozni a... másokkal való kontaktusait. Csak Te mindig mindent megtudsz, azt hittem tudtál róla csak diszkréten nem kritizálsz érte. Igaz megértem Saskia jobban lefoglalt. - Néha olyanokra jön rá amiken csak lesek, bár olyanokkal is szóba elegyed, hogy nem kéne csodálkoznom már semmin. Tehát nem tudott Martha állapotáról, ez még jobb is így, hisz akkor érezheti jóval több mindenről nem tud. Ez az érzés pedig hasznos lesz még nekem, ha kialakul benne. Ellenben úgy fest sajnálja valahol a dolgot. Valahol én is, egyszerűbb lett volna ha eleve jól alakulnak a dolgaim a házassággal, de nem volt szerencsém. Valahol neki sincs, tegyük hozzá, ez ilyen kancellár karma lehet. Már ha hinnék ilyesmiben persze... //Martha botanikus volt, a nyelvész feleségem Violet volt, ő még él, dolgozik szorgosan ő "csak" meddő, azért kellett elválnom // A perdai gyógyítóban pedig nem bízom és csodálkozom Callum valahol ezt teszi. Kivételesen kívánom neki legyen igaza, Saskia értékes személy, tudós, kevesek egyike akit kedvelek is. Mivel az igazi betegség okokat én sem tudom (a mai leletei teljesen tiszták) így inkább csak aggodalmasnak tűnök a szemében, tudom. -Tény Saskia, pont ezért nem szerencsés ilyen komoly segítséget fél vállról venni, mint említettem. - Nem kritizálom ez lehetőség, épp csak ki tudja mivel járt ez a kis magánakció az emberekre egészében nézve. -Nem erről beszéltem. A döntésed mindenkire kihatással van. Én csak remélem nem mész túl messzire. - Mert a perdaiak ezért bizonyosan akartak valamit, kérdés mi az. Egyelőre úgy sejtem személyes dolog volt Callumtól avagy személyesen tőle szívesség, remélem így van. Ingyen nem csinálta a nő, ebben szinte biztos vagyok. De hanyagolom a témát, ahogy Ő is tette Marthaval, jobban járunk. Aztán mégis kifejti, persze az hogy nekem mond valamit nem jelenti úgy is van, tegyük hozzá. -Igen, túl jó is. Bár ez nem a Te szakterületed, gondolom nem osztottad meg vele ezt az apróságot... - Emelkedik meg a szemöldököm, hogy most a perdai vagy ostoba vagy elképzelése sincs hogy is megy ez nálunk. Ha ők képességből gyógyítanak csak akkor persze lehetséges ez így működik és még hátba is veregetem elvetemült kancellártársam. Ha valóban csak ennyi volt az alku rá eső része (amit nem tudok elhinni, túl szkeptikus vagyok) akkor tényleg megérte Saskia kapcsán. Már ha nem betegszik le újra a nő... -Igen, okkal, nagy hasznát vesszük. - Bólogatok már később Rafaelre, meg az új eszközre amit Saskiának mutogatunk Callummal mielőtt félrehívnám. Belátom túlgondolom, de azt hiszem én vagyok az egyetlen ezen a nyomorult hajón aki komolyan veszi a fertőzések okozta fenyegetést. Mert persze ha gond lesz nekem kell megoldani, talán azért... Arra nem mondok semmit igazi barát lennék, mert mindketten tudjuk ennek semmi köze hozzá. -Tudod kellemetlenül érint ha nem látom csak olvasom minden rendben van... - Ezt viszont talán mindenki másnál jobban tudja, jobb híján neki panaszkodtam nem tartják be elég komolyan az előírásokat az emberek és nem lehetek mindenhol hogy magam ellenőrizzem és tény és való az az időszak éveket dobott rajtam korilag. Egy élet kevés lenne bepótolni a kiesett alvási óráim számát, ami felgyűlt abban az időszakban. Egyáltalán nem tetszik hogy már most sűrűn keveredünk, hogy nincs mindenre oltás, gyógyszer, egyszerűen felelőtlenség ha engem kérdeznek, de persze senki sem kérdez, avagy ha előadom azt mondják nem lesz gond. Ha nem lennék lekötve az újranősülésemmel, lehet becsípődést okozna nálam ez, így szerencsém van. -Igen, én is erre jutottam. - Saskia miatt valóban, mert ha neki ennyit számít a felesége ahhoz valóban borzasztóan meg kell gyűlölnie hogy a családom kéne féltsem tőle. Ennyire pedig tudtommal nem vagyunk rosszban, és nem is akarok. Tisztelem annyira, hogy ne lépjek túl határokat vele. Persze kérdés Ő hogy áll ehhez, de ez most éppenséggel mellékes. Nekem fontosabb hogy ne legyen káosz újra és Saskia kivételesen nekem is fontos, ha messze nem úgy mint Callumnak, természetesen. -Azt már összetörtem párszor, ha mást mondok inkább meglepődsz. - Horkanok, mert sajnos hazudnék, ha örülnék hirtelen kiesne Callum a munkafolyamatokból. Okkal a lehetséges utódját célzom aki örökölné a hatalmát, nem pedig Őt. Williammel is vannak gondok, egyelőre ez is sok. -Rendben. Csak ennyit akartam. - Lássa nem nyúzom tovább, bár érezheti cseppet sem nyugtatott meg. Nem Miss Shirley miatt, kétlem bármit akarna vele vagy tőle, inkább azért hogy óvatos marad a Perdán... szerintem a többi kancellár a büntetésével az Ő malmára hajtotta a vizet, ami külön bosszantó, de nincs mit tenni. Egyelőre én hagyom Őt, látnom kéne miért is kell vigyáznom, aztán majd kitalálok valamit. Inkább visszatérek Saskiához, finoman jelezve Callumtól a magam részéről elbúcsúztam, maradnék a hölggyel kettesben. -Elnézésed kérem, már teljesen a Tied minden figyelmem. Akartam mondani, ha bármilyen orvosi dologban kérnél plusz vizsgálatot, megcselekszem Neked, bár minden lényeges megvolt, inkább csak szeretném tudd, engem továbbra is megkérhetsz, ez nem változott. Callum nagyon bizakodó a gyógyulásod kapcsán, én azért aggódom hogy le vagy még gyengülve. Legalább vitaminokat szedhetnél pluszban. - Ezek tények, semmi haszna nem lenne ha kiesne betegség miatt újra miután visszajött. Ez a gyógyító Callumnak lassan valami guru lesz ami idegesít, én maradnék annál amit értek és tudok. Az a biztos, minden más csak lehetőség, tele ingovánnyal. -Nos, mint említettem kihasználnám elkíséred Callumot a holdra. Van már lenn egy csapatom, akik mintákat gyűjtenek az erdős területekről, amik tőlünk messzebb fekszenek. Szeretném ha Te is dolgoznál az onnan kapott mintákon, teljes körű teszteléseket csinálnál. Valamint a tanulmányaid is hasznosak lennének amiket közben vezetsz, valamint hasznos lenne ha főleg az idegrendszerre való hatásokat is kutatnád. Sok kritikus betegséggyanú ellen hasznos lenne ha találnál valamit. Nem kimondottan a szakterületed, de Rád merem bízni. Tervezek a sivatagi növények kapcsán is egy mintagyűjtést, de az még szervezés alatt áll. Mit gondolsz? - Nem kizárt van más meglátása is ami hasznos lehet, vele lehet normálisan diskurálni, tehát látszik szívesen vitatok meg vele hosszabban is témákat, bár ha átterelődik valami személyesre sem fog zavarni. Rég beszélgettünk, de ismer annyira a munka számomra elsődleges, nem hiába vágtam a közepébe.
//Ha valami nem kerek bocs, sokat beszéltek hozzám ^^'//
Hogy ne volna kényeztetés a mérsékelt szurkálódás? Arra szinte oda se kell figyelni. Arra mindenesetre csak éppen-mosollyal biccentek, hogy Saskia jobban lefoglalt. Ez való igaz, így van, a mosoly is csak az udvariasság kedvéért, az éppen jellege meg Martha miatt, aki már-már keveredik bennem meglepő módon Violet-tel, de hát nem csoda, William feleségeit is alig győzi nyomon követni az ember, és most Dorian próbálja beérni őt e téren. //oops XD// Saskia megerősítő szavai egyértelműsítik, hogy Dorian véleményével magára maradt a túlerővel szemben, még ha ez nem is győzte meg őt arról, hogy nincs igaza. Saskia szavainak mindenesetre örülök, hiszen olyan határozottan szól, mint régen is tette. Keveset, finoman, lágyan, de határozottan formálva véleményt. - Sajnos jövendőmondók nem vagyunk, így bármit is lépünk kellő körültekintéssel és óvatossággal, csak utólag tudjuk meg, mi volt a jó döntés. Ám ne aggódj, Dorian, elégszer átgondoltam, és én is inkább az előnyeit látom ennek a helyzetnek, hátrány aligha van, az is inkább a perdaiak oldalán jelentkezik. - Jobbnak is látom megosztani vele, mi volt az alku rám eső része - állítólag -, amit vagy elhisz Dorian vagy nem, de mást úgy sem tehet, hacsak nem veszi rá magát, hogy ne tekintse méltóságán alulinak felkeresni Rodát, hogy utánam nyomozzon. A vérminta elemzése nem csak az én területem, erre finoman elmosolyodom, hiszen genetikai szempontból igen, de sok más szempontból Dorianhoz is tartozik. - Az ő orvoslásuk teljesen eltér a mienkétől, ha fel is osztható részekre, ki mivel foglalkozhat, az legfeljebb úgy, hogy valaki jobban ért a sebekhez, míg mások mondjuk a bábasághoz. De ennek intézményesített keretet tudtommal nem adtak. - Futólag említettem a mienkét míg itt volt Roda és a laborban körbevezettem, de ahogy elnéztem őt, az érdeklődése sem volt meg igazán ehhez, talán úgy vélte, túlbonyolítunk mindent. Hogy a vérmintát ki ellenőrzi, ha ki is kötné Roda, ellenőrizni úgy sem tudná, így ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam különösebben. Míg Saskia érdeklődve fedezi fel munkaállomását máris otthonosan mozogva, addig én Doriannal a háttérben maradva váltok pár szót, leginkább ő velem, de hamar elejét veszem aggódásának, már csak azért is, mert azt hiszi, hogy kockáztatnám akár Saskia életét, akár hanyagul végezném orvosi munkámat mindenki más életét kockáztatva. Roda segítsége tagadhatatlan, de ettől még nem feledkeztem meg az előírásainkról és arról, hogy a perdai gyógyító sem mindenható. Ez utóbbit nagyon is érzem, mert ha a ruhatáramba vissza is térne az a kevéske zöld szín, attól még a szívemben nem akar múlni a gyász. A bennem élő tudós sem engedi, hogy ennyire vakon bízzak Rodában vagy bármely más perdai gyógyítóban, ám ma nagyvonalú kedvemben vagyok, így átlépek elegánsan az apró sértettség felett, hogy ebben Dorian kételkedett. - Elköszönök Saskiától, váltva vele néhány szót négyszemközt még, ha nem haragszol, azután nem tartalak fel titeket a munkában és engem is vár már a sajátom. - Biccentek Dorian-nak, mikor azt mondja, csak ennyit akart nekem mondani, s ha hagyja, magam mögött hagyva őt odalépek Saskiához, egyik kezemet gyengéden a hátára téve, halkan szólalva meg, szavaimat valóban csak neki szánva. - Mennem kell, sajnos. Majd próbáld meg nem megenni Dorian-t. - Sejtem, hogy néhány nekem célzott szurkálódást akkor akar majd bevinni, mikor nem vagyok itt, jó botanikus módjára, a kételkedés magvait akarná elültetni. Mivel mások is vannak itt, szám éppen csak elmosolyodik, inkább tekintetem az, ami csibészen villan Saskiára, hogy aztán árnyalatokkal legyen komorabb a tekintetem, illően a fekete viseletünkhöz. - Az esküvőn gondolkodtam. Nem illő arra feketében menni, így, ha nincs ellenedre és ha előbb nem döntünk úgy, akkor... talán akkor elkezdhetnénk levenni a gyászruhát. Nem muszáj, ha nem szeretnéd még, de gondold át! - Nem tudom, Saskia hogy van ezzel, ám majd kiderül, nem kell most válaszolnia azonnal, hacsak nincs máris meg a válasza rá. Addig még hónapok vannak, ha csakugyan késő ősszel lesz az esküvő, nekem is lesz idő szokni a gondolatot, hogy tovább kell lépni... valahogy. Majd kicsit derűsebben folytatom. - De akárhogy is lesz, szeretnélek meglepni aznapra való ruhával, ha rám bízod a választást? - Pillantok rá kérdőn. Erre sem muszáj most választ adnia, de azért kíváncsi vagyok az első reakcióra, mennyire esik kétségbe ismerve a saját ruhatáram fantáziadús választékosságát, amit a Perdán pár napja némi kritikával is illetett. De jó lehetőségnek látom kedveskedni Saskiának, na meg ha már annyira ajánlva lett s nyilván nem ok nélkül, ideje lesz felkeresnem azt a csodaszabó deVitto-t. - Érezd jól magad! Este találkozunk! - Köszönök aztán el kis mosollyal, míg eddig hátán nyugvó kezem a karjához fut, és azon végighaladva lefelé lágy, de diszkrét simítással az ujjainknál váljon el egy apró szorítást követően. Nem kívánok jó munkát vagy kitartást hozzá, hiszen Saskia azzal foglalkozhat, amivel szeret. Szavaim végén közelebb hajolok, félreérthetetlenül nem az ajkaihoz, és egy puszit adok arcára, ahogy azt régen is láthatták tőlünk, mikor ezért vagy azért de különváltak útjaink aznapra. - Minden jót, Dorian! - Fordulok aztán a férfi felé, udvarias, könnyed mosollyal biccentve felé, ahogy szoktunk, hogy aztán távozzak a botanikai laborból. Kifelé menet csak tekintetem villan a testőr felé, habár úgy is tudom, hogy tudja a dolgát. Este majd elmesélem Saskiának, miket mondott Dorian, és úgy hiszem, ő is hasonlóan fog tenni, s ha kicsit kicsinyesebb lennék, szegény kancellártársam ezzel azt kockáztatná, hogy tényleg megsértődöm rá.
//Köszönöm a játékot, én itt magatokra hagylak titeket! Élmény volt, mint mindig //
Nagyon nehezen tartom vissza a nevetésem Callum újabb, mókás szurkálódására, amivel Doriant sújtja. Kellemes társaság ők ketten egyszerre, elég lenne csak hallgatnom őket. Sőt! Talán csak akkor bontakoznak csak ki igazán. Még így is megrándul ajkaim szeglete, hogy mosolyra fakadjak, de nem teljesedik ki végül. Erre nem, de arra már igen, hogy Callumot jobban lefoglaltam mintsem kellett volna. Van lelkiismeret furdalásom e téren, de azt nem osztom meg akárkivel és Dorian nem tartozik azok közé, akik betekintést nyerhetnek a legmélyebb érzéseim közé. Roda személyével kapcsolatban megértem az aggályait, ha neki lennék én is aggódnék és nem csak az „ár” miatt, hanem azért is, mennyire tartós, ha egyáltalán az. Nekem azonban nem adatott meg az aggodalom luxusa, hinnem kell benne és hálás vagyok amiért segített, még ha mindez nem várt mellékhatásokkal is járt. * -Hidd el Dorian, nem vesszük félvállról. Pont mi nem. *Nem hiszem, hogy ettől megnyugszik, a kételkedés csírája továbbra is ott marad benne és tudom, elég egyetlen rossz lépés, hogy szárba szökkenjen. A döntés mindenkire hatással van, most már valóban, hiszen a felszínen olyan alku köttetett, ami mindkét fél számára előnyös, és mindezt a Callumra szabott feladat, munka csak tovább erősítette. Matthew segítségével minden szál egy kézben futott össze, csak ezt nem mindenki látja át. Remélem azzal, hogy a munkaállomásomhoz értünk, mindez a feledés homályába süllyed, egy időre mindenképp, és elmélyedek Rafael legújabb fejlesztésének tanulmányozásában, míg Callum és Dorian félrevonulnak. Csupán az tart vissza attól, hogy időnként feléjük nézzek, hogy türelmes vagyok és tudom, hogy nincs tétje annak, hogy most vagy este szerzek arról tudomást, miről beszélgetnek. Bármennyire is merülök el a műszerek tanulmányozásában, fel sem kell pillantanom ahhoz, hogy tudjam, Callum közeledik hozzám. Mosolyogva tekintek fel rá, noha épp búcsúzunk és fájni fog a hiánya, mert jelenlétét még a rövid távollétei ellenére is már megszoktam. Most kevesebb jut belőle nekem, de annál édesebb lesz a viszontlátás. Kezem azonnal a karjára simul ahogy egészen közel ér hozzám, megjegyzésére elmosolyodom…arra amit Dorianról mond.* -Igyekezni fogok, ne aggódj. *Tréfásan hangzik, de mindketten tudjuk mire értettem, és annak semmi köze sincs ahhoz, hogy szembeszállnék Doriannel miatta. Elég ha csak egymás szemeibe nézünk, tudjuk mire gondolt a másik még akkor is, ha a szavaink nem azt mondták. Komorabbá váló arcvonásai azonban figyelmeztetnek, az aggodalom most kúszik fel bennem, rosszabbra számítok mint amit kapok. Az elmúlt hetek alatt mindig ott volt bennem a félelem, hogy egyszer történik valami rossz, nagyon rossz, hiszen a sors nem osztogatja csak úgy a boldogságot és volt belőle részünk mostanában. Annak ellenére, hogy Ewan Noah körül jártak a gondolataink, hogy nem feledtük őt el, hogy a veszteség okozta fájdalom még mindig lobog a lelkünkben, az egymásra találás kicsit háttérbe szorította. Mosolyomnak halvány nyoma sem marad, és ujjaim szorosabban kulcsolódnak Callum karjára és vennem kell egy nagy levegőt mielőtt válaszolok.* -Igazad van…nem illik oda a fekete. Átgondolom, rendben? De…úgy is közösen döntjük el. *Csak egyetlen röpke pillanatra villan fel egy keserédes mosoly amivel Callumot próbálom biztatni, vagy megnyugtatni afelől, hogy a kérése, az ötlete bár mélyen érint, nem kelt bennem rossz érzést irányában. Callum azonban ahogy mindig, most is képes egyetlen mondattal, mosollyal elsöpörni a fájó hangulatot. Nem is maga az ajándék ruha lelkesít fel, inkább a szándék és az igyekezet.* -Örömel Callum. Bátran engedd el a fantáziád. *A közeli búcsú előtti évődés a válasz kíváncsi fürkészésére. Tudom miért néz így rám, de nem hiszem, hogy ez lenne az édes bosszú a részéről, amiért kritizálni mertem a ruhatárát. Soha nem tenném, ha nem lenne szükség a közeljövőben megsűrűsödő perdai látogatások miatt, szeretem a könnyed eleganciáját, a tiszteletet parancsoló felöltőit, a makulátlan megjelenését. Csak a praktikummal voltak gondjaim, s bízom annyira az ízlésében, hogy tudom, majd a legjobbat választja, hiszen már kaptam tőle új ruhát, és azt választottam a régi saját ellenében. De erre talán már nem emlékszik, vagy fájó gondolni rá. * -Már most hiányzol. *Halkan, csak neki szólón válaszolok már akkor amikor hozzám hajol és egy sóhajjal nyomom el azt a kellemes borzongást, amit kezének simítása vált ki belőlem. Ujjaim megszorítják az övéit mielőtt elengedném és mosolyogva fogadom, viszonzom a mindenki számára publikus puszit. Próbálom nem túl hosszan nézni távolodó alakját és ebben Dorian is a segítségemre van. Felé fordulva mosolyodom el.* -És az én figyelmem a tiéd. *Csak röviden szakítom félbe, hogy jelezzem, valóban csak rá figyelek, de nem tudom palástolni a meglepettségemet, s szemöldökeim enyhén megemelkednek.* -Dorian. Értékelem az aggodalmadat, de Callum a férjem és orvos. Feltételezed, hogy kevésbé körültekintő velem mint a betegeivel? *Tényleg kedves tőle, hogy így aggódik, de egyben kissé bántó is Callummal szemben. Bár leheletfinom, azt meg kell hagyni. Talán Callum erről beszélt az imént. S mintha csak szeretné, hogy elfelejtsem mindezt, annyi munkát sorol fel, ami két embernek is sok lenne, kiváltképp, hogy egy része nem is az én szakterületem. * -Természetesen. Amint felvettem a fonalat hozzálátok, de mit szeretnél, melyikkel kezdjem? Hatékonyabb lenne ha nem egyszerre kezdenék bele mindenbe, hanem egymásra építve fűzném össze az egyes szakterületeket. Így könnyebben nyomon tudnám követni az átfedéseket. *Nem lehetetlen, bár rengeteg munka, főleg úgy, hogy nagyon is fel kell zárkóznom, de ha belemerülök, tudom, hogy repülni fog az idő. * -Megmutatnád mit tud a legújabb fejlesztésű gép? Minden bizonnyal magamtól is rájönnék, de gyorsabban haladunk ha nem kell találgatom. *Az már világos, hogy Dorian mániája a munka és nem ismer sem időt sem embert ha arról van szó. De ha gyorsabban haladhatunk, akkor elégedett lesz. *
Nem fogják igazán megismerni önmagukat, se az emberi kapcsolataik erejét, amíg próbára nem teszik azokat a viszontagságok. Ez a tudás igazi, fájdalmak árán megszerzett kincs - értékesebb minden bizonyítványnál.
//Oopsz bizony Amúgy csak három feleség, semmi az <3//
-Reméljük így is marad. - Tudom csak én vagyok ennyire szkeptikus a holdlakókkal, de túl keveset tudunk róluk és mi túl könnyen engedjük be őket a területeinkre, most Callum a hajóra magára... De jól sejti öreg barátom nem igen fogok felkerekedni a Perdára hogy ezt a gyógyító szukát megkeressem, ergo meghallgatom mit hazudik nekem össze a feltételekről és próbálok abból okoskodni. Ha véletlen és kivételesen nem hazudna az lenne a legjobb, mert a feltételek amiket kötött valóban örvendetesek lennének. -Remélem. Minden esetre rendszeres időközönként vizsgáltasd ki magad. - Ezt Saskiának címzem, biztonsági és elővigyázatossági okokból, nem kell nekem lennie, lehet bármelyik jó doktor, csak lássuk valóban nem esik vissza vagy nem történik vele semmi... egyéb. -Igen, gondoltam... - Már arra értem hogy a perdaiak nem tudják mi külön specializálódunk és vannak szakterületeink így joggal gondolhatja Callum az átfogó orvos a hajón nem én, bár a látszat ellenében engem ez nem zavar. Callum legalább annyira jó orvos mint én, épp csak nem bízom a perdaiakban és inkább nem faggatom tovább. Vannak egyéb módjai is az információ gyűjtésnek, majd élek azokkal, bár azok körülményesek, nem tagadom. Minden esetre Saskia is segít majd a fertőzések és vírusok ellen reményeim szerint, egyszerre egy gonddal kell törődnöm és meglátásom szerint jobb lenne újra ezzel foglalkoznom... Callum nem adott sok választást, ahogy a többi kancellár sem. Amikor pedig félrehívom Callumot próbálom hangsúlyozni neki legyen elővigyázatos több okból is, mert néha meglátásom szerint nagyon könnyed és laza tud lenni, most pedig amúgy is mámorban úszik Saskia miatt. Nem sajnálom tőle, csak nem akarom gond adódjon. Úgy reagál ahogy gondoltam fog: jelzi túlaggódom. Inkább ez minthogy utólag közöljem én megmondtam. -Ahogy óhajtod. - Hagyom kettesben őket, addig ellenőrzöm a kommunikátorom majd csak akkor csatlakozom újra a hölgyhöz ha Callum távozott, miután én magam is biccentettem felé elköszönésképp.
//Majd még úgy is elkaplak, tudod ^^
-Én csak azt mondom más a szakterületünk és Ő személyesen érintett. A mi szakmánkban az nem mindig előnyös és mivel én kevésbé bízom abban a nőben mint Callum lehet olyan tesztet is csinálnék amit Ő feleslegesnek tartana. Ki tudja mit adott vagy okozott azzal hogy megpiszkálta a szervezeted. Semmit sem tudunk hogy működik a gyógyításuk. Ő jelenleg mindent rózsaszínben lát, hogy legalább Téged visszakapott. Nem azt mondom nem olyan jó mint én, csak azt hogy másképp látjuk a dolgokat. És kettőnk közül én vagyok a paranoiásabb. - Én baktériumokkal és vírusokkal is foglalkozom, azzal Callum nem igazán, ahogy én meg a genetikával és mérgekkel, utóbbi hasznos most. Az meg hogy paranoiásabb vagyok pontosan tudja, egyszer Ő maga cukkolt vele, bár arról nem tudok ne tudná. De látszik én rájuk hagyom, de mint lehetőség nem árt ha tadja élhet vele. Ami a munkákat illeti nos... Saskia mint olyan számomra nagyon fontos személy, nem hiába sorolok ennyi mindent, szeretném ha mindenbe belefolyna újra, mint régen. -Amelyik a legszimpatikusabb. Rád bízom teljesen hogyan kívánod felépíteni a feladataid, tudom hogy ezzel nem lesz problémád. - Régen is nagyon gyorsan és logikusan átlátta a dolgokat, nem hiába kedvelem ennyire. -Hogyne, mutatom. - Terelem a géphez és mutatom miben tér el a régebbi verzióktól, hogyan használja, mik a határai a gépnek és átlagosan mennyit dolgozik egy-egy mintával. Ezt elég részletesen magyarázom számára, mert tudom magában összerakja, de ha felmerül kérdése akkor megválaszolom. Ha épp kissé jobban elmerül a próbálgatásban (hoztam neki egy teszt mintát, amin kipróbálhatja, semeddig nem tartott), pihenésképp könnyedebb témák felé terelem. -Úgy látom köztetek semmi sem változott. Jó látni hogy bizonyos dolgok nem változnak noha úgy tűnt fognak. - Jegyzem meg, csevegésképpen, egy enyhe mosolyt is megejtve felé, mert akiket kedvelek azokat néha megtisztelem ilyesmivel.
A 7. gyűrűszint szint legnagyobb részét kitevő egységről beszélhetünk. Ez nem csoda, hiszen közel tizenkilencezer ember ellátásáról van szó. A Földről hozott növények jó részét meg tudják termeszteni, de már egy külön részleget kapott a Perda ehető növényvilága is.
//
//
//
Amúgy csak három feleség, semmi az <3//
^^