So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!
Szemöldököm enyhén vonom fel, majd ráncolom és hallgatom azt, amit tanulni akar. És aminek semmi az égegyadta világon, nem látom értelmét. - Nap? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést. - Az mégis hogy segít neked idelent? - pislogok rá nagyokat. - Ha a helyedbe lennék, akkor már ezeket tanulnám meg: szép napot, shiennel fénye ragyogjon rád, nincsenek ártó szándékaim, éhes vagyok, szomjas vagyok, eltévedtem, bajban vagyok - sorolom azokat, amelyek valóban a segítségére lehetnek. Legalább is nekem ezek segítenének. Emlékszem még az első kézzel-lábbal való kommunikációmra az égiekkel. Bár, ott inkább sérült voltam, ezt látták is. Azt el tudtam mutogatni, hogy mi a bajom, de ennél többet nehezen értettem meg. Először. - Nem foglak cserbenhagyni - biztosítom erről, mert igazából nem tett semmit, amiért megtenném. Komiszság van a fejemben, de abban nincs semmi ártó szándék. Aztán csak figyelmesen hallgatom, hogy miként vélekedik az isteneikről. Hallgatom, egy-két részét nem értem, de a szövegkörnyezetből megpróbálok rájönni, hogy mit is mondhat. Csűri-csavarja a szavakat, szépen és nem feltétlen rögtön esik le, amit ki szeretne fejezni. - Mh, szóval ne kérdezzek rá, hogy az egyik kancellár-e ez az isten, rendben - bólintok hozzá, szám sarkába megbújik egy kósza, pofátlan vigyor, de nagy teret nem engedek most neki. Ez azért mégis valamit elárul róluk, amit már másoktól is hallottam. Az ellenállóktól. - Óóóóó - tekintek fel az égre. - Sose fognak felengedni oda - rázom meg a fejem egyszerűen. Régen letettem már erről, hogy felmehessek. Kíváncsi lennék, nagyon is, de túl sokszor hajtották már el ezen kérésem, hogy mostanra már fel se tegyem. - Időm végtelen, nem véletlenül sodort Shiennel az útadba - vigyorgok rá, és ebben most még csak nem is hazudok. Ha nem is hangoztatom vallásosságom, ebben az egyben azért tudok hinni. Hogy nem hiába találkozik két személy a másikkal. Hátahúzódom tőle, nem mászok annyira a képébe, azt viszont nehezen viselem, hogy nem kíván mellettem sétálni, így újra és újra bevárom. - Ühüüüüm, nem találkoztam még olyannal, aki élt ott - vonom meg végül a vállam, mintha az egész nem számítana, azonban látom rajta, hogy nem akar róla beszélni. A francba, pedig annyira érdekel! Na meg az izmai, hangos megjegyzésem elhagyja torkom, kérdésére visszakapom rá a tekintetem. Egy pillanatig ráncolom csak a szemöldököm. - Egye-fene - legyintek egykedvűen. - Az maradhat - adom meg neki kegyesen az engedélyt erre. - A lépcsőkig igen - bólintok felé, addig megteszem. Bár vele ellentétbe én azért nem vetkőzöm neki, még akkor sem, amikor már bokáig járok a vízben, a csúszós köveken pedig egyensúlyozom, hogy ne csússzak el. Bár amúgy is pillanatokon belül derékig vizes leszek, ha másért nem, hát azért, hogy a lépcsőzetes részen pihenő kövekre ülve, a víz átmos majd rajtam. - S mit tudnak ezek a növények, amik megmentik az életed? Azon túl, hogy illatosak és szépek? - kérdezem tőle, mert ez most tényleg érdekel. Miről nem tudunk mi? Az egyik kövön viszont a víz sodrása erőssebb, gyönyörű balerina pózba vágom magam, hogy megtartsam magam, mely sikeres is. A vízesés lépcsőzetes részén pedig felkapaszkodva mászok fel, ott fent bokáig ér a víz. Egyelőre nem vágom le magam a kövekre, hanem innen nézem, hogy küzd meg az elemekkel. Amíg pedig nem rám figyel, addig félrehajtott fejjel szemlélem meg a hátsóját. - Mh… - jegyzek meg csak ennyit. - Vigyázz, a sziklák mögött vannak kiállóbb részek, élesek, vágósak! - kiáltom oda neki, még mielőtt rögtön vérét ontaná, az ott sem lévő virágokért. Ajkamra galád vigyor ül ki.
Az első tanulni kívánt szócska kiejtésekor már látom beszélgetőpartnerem arcán, hogy valami nem tetszik neki, de minimum kételyei vannak a tanulni kívánt szavakkal kapcsolatban. - Talán abban segíthet, hogy alapvető szavakról van szó, mindenki ismeri, és jobb, ha nem a tűzre mutatok, ha inni kérek. - vonom meg a vállamat, mert igazából fogalmam sincs, hogy merről és hogyan fogjam meg ezt a nyelvtanulósdit, viszont őszintén úgy érzem: érdekel a Perdaiak nyelve és szívesen elsajátítanék ezt-azt belőle. Minimum annyit, hogy ne tudjanak idelent eladni... bár magam sem tudnám, hogy mit kezdenének velem, de egy égi akár még egy jó csere tárgyát is képezheti idelent. - Igazad van, kissé távolról kezdtem, de azért ne akard, hogy rögtön szókapcsolatokat mondjak, csak mindent apránként... - gondolkodok pár másodpercet, mielőtt megszólalnék. - Mit szólnál hozzá, ha megtanítanál nekem pár szót, ami szerinted hasznos lehet idelent ahhoz, hogy boldoguljak. - tisztában vagyok vele, hogy szerezhetnék valahonnan fordító chipet, szerintem Raven gond nélkül el tudná intézni a beszerzését, de itt nem is ezt tartom lényegesnek, hanem a kapcsolatépítést Eowen-nel. - Miért érzem azt már egy ideje kedves dana, hogy te sokkal többet tudsz attól, mint amit láttatsz? - látom a hamiskás mosolyt szája szegletében, de a Kancellárral kapcsolatos visszakérdésekor válik világossá számomra, hogy nem egy átlagos perdaival sikerült összefutnom az erdő mélyén. Na, persze nem a dana kérdéskörében bizonytalanodtam el, de lassan kezdek elbizonytalanodni a vakszerencse vezette véletlen találkozásokban is. Könnyen lehet, hogy régóta figyelt már engem, az is lehet, hogy a Kutatóállomástól a nyomomban volt, de, hogy mi a szándéka, az egyelőre rejtély, viszont minél többet beszélgetünk, annál inkább azt érzem, hogy az orromnál fogva vezet. Összességében nem tudom, hogy bízhatok-e benne, ahogyan azt sem, hogy valóban a keresett virághoz vezet-e és nem csapdába, viszont a jelenlegi egészen kiszolgáltatott helyzetem nem engedi meg, hogy ne bízzak benne és ne fogadjam el a segítségét, holott az összes porcikám egyre inkább tiltakozik az ellen, hogy vele folytassam tovább az utamat. - Kössünk egyezséget... ha elvezetsz a virágig, feljuttatlak oda, ahol még sosem jártál, mit szólsz hozzá? - úgy érzem, muszáj, hogy alkut kössünk, mert csak akkor garantálhatom a megfelelő növény beszerzését, ha én is kínálok valami olyat, amit egy perdai nem tud önerejéből megtenni. - Te mutatod a virágot, én pedig a szavamat adom, hogy felviszlek. - mutatok az ég felé, de közben figyelem arcának rezdüléseit, igyekezve kiszűrni, hogy füllent-e vagy sem, mert, ha gyanúm beigazolódik és egyáltalán nem egy ártatlan helyi leányzó az idegenvezetőm, hanem egy sokat próbált szélhámos, akkor talán ez a nem mindennapi ajánlat sem fogja érdekelni. Vagy azért mert már meggyűlt a baja az égiekkel és inkább távol marad tőlük, vagy azért, mert egyszerűen már járt odafent és az előbbi csak egy üres frázis volt. - Áll az alku? - kíváncsian várom válaszát, miközben felkészítem magamat, hogy mire a mondata végére ér, emberismeretből "szintet fogok lépni". - Rendben! - válaszolom egyszerűen, egy tudomásul vevő biccentést követően, hogy az alsóm maradhat. Lehet bánja, lehet nem, de, ha azt mondja, hogy feltétlenül szükséges, hogy ledobjak magamról minden ruhát, több mint valószínű, hogy megteszem, még ha furcsának is találtam volna a kérését. Mindezt csupán csak azért, hogy a későbbiekben senki se dörgölhesse az orrom alá: Denisov nem tett meg mindent az előírt virág beszerzéséért. - Fogalmam sincs, én még csak azt sem tudtam, hogy illatosak... - nem pillantok a kísérőmre, sokkal inkább az előttem álló, egyelőre áthatolhatatlannak látszódó akadályt szuggerálom és próbálom mielőbb kitalálni a megfelelő stratégiát a támadáshoz. - Remélem a Kancellár, akinek ezeket a hozzávalókat viszem, tisztában van vele, hogy miként lehet hasznosítani. - remélem Jenkins nem csak a bolondját járatta velem ezzel a perdai kitérővel azért, hogy a magánkollekcióját Lacerta bőrrel gyarapítsa, aminek a fülei mögé a "megmentésemhez" szükséges növény virágát tűzze. Csak bólintok egy jókorát, mikor hallom, hogy utánam szól valamit, ami szólhat bármiről, mert sajnos már nem értem a közelben lévő, nagy robajjal aláhulló víz csobogása miatt. A vízesés környezetében felvert vízpára miatt a szemeimet is alig tudom nyitva tartani, ezért jobbnak látom, ha mielőbb alámerülök és bejutok a zuhatag mögé a virágért. A felkavarodott vízben semmit sem látok, de egyre csak haladok előre. akadályba nem ütközök és a levegőm is kitart, majd úgy tíz méter múlva felbukkanok a zuhogó túlsó oldalán. Körbepillantva itt sok minden lehet, de virág az egy szál sem. Sajnos az állandóan nedves és párás környezet, a barátságtalan sziklás talaj és a félhomály sem kedvez egy efféle növénynek, ezért joggal érzem azt, hogy felültettek. Mire is számítottam… dühös vagyok magamra, ahogy a vezetőmre is, aki ezóta bizonyára már messze jár a levetett dolgaimmal, a fegyveremmel és magamra hagyott félpucéran az idegenben. Nem ugyanazt az utat választom a visszatérésre, hanem inkább a sziklák között lavírozva próbálok meg kijutni a szurdokká szűkülő hasadékból, azzal a céllal, hogy lesből támadjak, ha netán még itt van és figyel. Tízperc is eltelik, mire kikeveredek és oldalirányból, a lehető leghalkabban közelíthetek felé. Fejemet kidugva a sűrű növényzetből, úgy látom, még jelen van, ami pont kapóra is jön, mert pár másodpercnyi osonást követően egy csatakiáltás után tűnök fel a susnyásból és nem titkolt szándékom, hogy belelökjem eddigi vezetőmet a vízbe. Ha sikerül a tervem, akkor bizony olyan közelségbe kerülünk egymáshoz, hogy levegőt se nagyon fog kapni, akárhogy kapálózik. - Miféle csapdába kellett volna belesétálnom a vízesés mögött, Eowen? - érdeklődök nem túl barátságosan, "igazi" égi módjára azután, hogy néhányszor teljesen megmerítettem a vízben, karomat továbbra is a nyakán tartva, de ügyelve rá, hogy ne nyeljen túl sok vizet.
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!
Elgondolkodok azon, amit mondd, majd visszaemlékszem azokra a pillanatokra, amikor én kezdtem el a nyelvüket tanulni. Miként fogtak hozzá, voltak olyanok, mint ő, hogy szavakat, létfontosságú szavakat tanítottak meg. Először, de azért, mert még annyira sem értettem a nyelvüket, mint most. - A szavakból sose fogod igazán megtanulni a nyelvünket, úgy gondolom. A szókapcsolatok még ha először bonyolultak is, pár percnyi gyakorlás után, az égi szájára áll, és ha ezeket ismered, onnantól jóval egyszerűbb tovább lépni. A szavak önmagukban nem érnek semmit - vonom meg a vállam, minthogy ez az én véleményem, de csak a sajátom. Nem feltétlen kell, hogy az övé is legyen. - De rendben, ha szavakkal szeretnéd kezdeni, akkor rendben - bólintok egyet és azon gondolkozom, hogy mik lehetnének ezek. - Egy kis türelmedet szeretném ehhez kérni. Csak hogy tényleg a megfelelőeket hozzam fel - és láthatja, hogy elsőzör találkozásunk óta, valóban elgondolkozok azon, hogy mit is mondjak neki. Azért ez nagy feladat, lássuk be. Nagy felelősség is hozzá. - Sokan csak néznek, de nem igazán látnak. Beszélnek, de nem beszélgetnek - felelem egy újabb csalfa mosollyal az ajkam szegletében. Nem, igyekszem magam nem felfedni, de ez egy olyan kérdéskör, amit egyébként bárki, egyszerűen átlátna. Egy perdaiból azt nézik ki, hogy úgysem érti meg az égiek nyelvét. Többet kotyognak ki, mint gondolnának. Az már más, hogy amúgy sokszor kevesebbnek is adom ki, amit ténylegesen megértek. Felvetésére mégis megcsillannak a szemeim. - Ki vagy te az égiek között, ki el tudná ezt intézni? - vonom össze enyhén a szemöldököm. Nem mondom, hogy nem tetszik az ötlet, de nem feltétlen akarok tilosba járni, amikor felmegyek. Nem, amíg ott úgy gondolják, hogy népem képviselem - és a népem is így gondolja. A béke egy hajszálon függ és… Aaaaaaaaaah. - Nem kívánok olyat tenni, ami a két nép közötti háborúhoz vezethet. Ha ezt tiszteletben tartva tudod tartani a szavad, akkor szavaid elegek számomra - felelem neki, egy hosszú várakozás után, mégis most leginkább szidom magam. Miért???? Miééééért vagyok ilyen? Fenébe. De szem előtt kell tartanom Elorak népét, a saját népemet. Ennek ellenére, ha szabályos keretek között fel tudok menni, ki nem hagynám a lehetőséget! Rodának egyszer már sikerült, akkor talán nekem is fog. - Szóval te csak a gyűjtögető vagy és mindenféle kérdés nélkül teljesíted? - pislogok rá nagyokat, miközben mellette sétálok, ahogy megállok, megtorpanok és már figyelem, ahogy ő megy tovább. - A sok kütyütökkel biztos - bólintok egy nagyot és akaratlan simul kezem rövidre vágott hajamra. Ők meg tudták oldani, hogy be tudjam festeni a hajam, úgy hogy tartós maradjon a színe. Szinte feszülten várom, hogy mi fog történni, mennyi ideig lesz. A vízesés mögött néha meglátom a lefolyó átlátszó kékes vízen keresztül alakját, ahogy halad. De túl sokszor veszítem el. Ajkamra galád mosoly ül ki, nem tudok uralkodni magamon. Nem bukkan fel újra. - Ajj már, simán le lehet ugrani - suttogom magamnak, hogy vajon merre lehet, de hiába fürkészem alakját, hiába szűkül tekintetem, semmit sem látok belőle. Nem hallom, ahogy közelít, nem hallom, a bokrok neszezését állatoknak tudom be. A hirtelen éles hangra felsikoltok, hátrafordulnék, de már tarol is le… A kő pedig csúszik, megcsúszok én is rajta és ahogy vagyok, a nagyobb medencét vájt üregbe csobbanok bele, sikításom elhal, bugyborékolássá válik. Majd fel és újra le, de amikor megáll, a sokadik körnél, vidáman nevetek fel. - Ugye tudod, hogy nem tudok a vízbe fulladni? - nevetem rá vidáman, harag nincs hangomban, ellenben beszélnem nehezebb. Kezem a karjára fonódik, hosszú körmeimmel csak megkarcolom bőrét - ügyelek, hogy ne vájjam bele. - Így nehéz beszélnem - zöldes tekintetem nevet, mosolyog, ahogy ajkaim is. Na jó, erre tényleg nem számítottam, mégsem esek kétségbe. Még nem eresztem ki erőmet, hogy megkedveljen, előbb próbáljuk meg anélkül, ám ha nagyon fojtogatna, akkor muszáj leszek. - Vízesés gyönyöreibe, a természet lágy ölébe, ahogy körbeölel a víztömeg, elrugaszkodsz a szikláról és eggyé válsz a vízeséssel? - csapda, hagyjuk már. - Várj! Tényleg azt hitted, hogy… - meredek rá nagy szemekkel, majd elnevetem magam, jóízűen, ám ha még tovább fojtogat, egyre rekedtebben.
Mivel közel s távol egyetlen tanítómestert sem látok, ki perdai nyelvre oktathatna, ezért különösen figyelek a lány szavaira, melyet úgy fogok fel, mint a 0. óránk kezdete. - Köszönöm, hogy egyáltalán nyitott vagy az ilyesmire. - távol álljon tőlem, hogy felülbíráljam mesterem elgondolásait, csak hát egészen új számomra ez a helyzet, de rövid úton be kell látnom, hogy nem feltétlen jutunk messzire, ha az általam megálmodott úton kezdünk haladni. Egy csöndes biccentéssel jelzem, hogy nem sietek sehová, ami így ebben a formában azért nem igaz, de van időm, főleg, hogy éppen afelé a hely felé tartunk, ahol a Jenkins által jelölt növények egyikét találhatom. Így meg aztán egy kész főnyeremény. Kellemeset a hasznossal? Nem is rossz, csak aztán legyek ám résen, ha netán csapdába vezetne a szépen csűrt csavart mondataival és csalfa mosolyával, melynek újból szemtanúja lehetek az elmélyedt gondolatait követően. - Egy katona, aki sok-sok mindent el tud intézni. - válaszolom sejtelmesen, ha már az előbb én is egy míves mondatot kaptam válasz gyanánt. - Háborúhoz? Ugyan! - hessegetem el a fegyveres konfliktus gondolatát is határozott szavaimmal, amiben nem lehetek száz százalékig biztos, de akarva akaratlanul is kibukik belőlem romlott emberi énem. - Amíg mellettem vagy, nem kell semmitől sem tartanod odafent. - na igen, nagyjából ez három és fél métert jelent, míg az első őrszemnek fel nem tűnünk, de őszintén... ilyesmin ne akadjuk már fel. A cél egyébként is szentesíti az eszközt, márpedig minden egyes lépéssel közelebb kerülök a feladatom megoldásához és valószínűleg soha az életben nem látjuk újból egymást a magát danának kiadó álnok nőszeméllyel. - Olykor gyűjtögető, ha kell távoltartó, és még sok-sok egyéb, de javarészben kérdések nélkül teszem a dolgomat. - most én vagyok az, aki vállat von, mert nem mennék bele mélyebben ennek kielemzésébe, a végén még elveszíteném a titokzatos katona álcámat. Vagy ki tudja, könnyen lehet, hogy már az eleje óta átlátott rajtam. - Na, kütyüből talán még sok is van. - legyintek egyet lemondóan, ahogyan az egy klasszikus, konkrétan a földhöz ragadt, egykori Földihez illik, kinek már a könyökén jön ki az a rengeteg, fergeteges technikai vívmány, ami az égi világban fellelhető.
A keresett virágot sehol sem találom a vízesés mögött, és gyorsan rá kell jönnöm, hogy igazából nem is találhatom, mert ilyen sziklás talajú, párás levegőjű, és inkább sötét, mint félhomályos helyen, egész biztosan nem bukkanhatok egy színpompás, minden valószínűség szerint fénykedvelő növényfajra. A gyors rádöbbenés után kelepcében érzem magamat, ám mivel nem kívánom ezüst tálcán nyújtani a svihák perdainak a lehetőséget, megpróbálom meglepni őt, mielőtt túl késő lenne. A csel sikerül, az ugrás is és máris a vízben találjuk magukat, ahol karom egyre jobban kezdi szorítani Eowen nyakát. - Vízbe talán nem, de levegőre neked is szükséged van. - válaszolom a vízbe mártásokat követően, miközben egyre erősödik a szorításom, viszont könyörgés helyett nevetését hallok, amit nem tudok hová tenni. - Hmm... - egy elnyújtott hümmentéssel eresztem el és hagyom, hogy felém forduljon, mert mégse fojthatom meg egy talán téves feltételezés miatt. - Tényleg... - összevont szemöldökkel méregetem a magát rendkívül jól érző lányt, és megrázom a fejemet. - Átejtettél, és ezt te még élvezed is. - jelentem ki magam elé, megállapítva a tényt, hogy kísérőm kiválóan érzi magát, bár ezt egyelőre én nem igazán tudom értékelni. - Most mondjam, hogy az égiek így szoktak barátkozni? - kérdezem, pár pillanattal később egy kicsit már derűsebb hangon és ábrázattal. - Biztos jól ismered annak a növénynek a helyét? - kérek némi megerősítést, és pontosítást, mert eléggé el vagyok bizonytalanodva. - Az lenne a legszerencsésebb, ha innentől fogva, mindketten mennénk, és akkor elkerülhetnénk, a "barátkozás" ilyesféle formáit. Mit szólsz hozzá? - nyújtom a kezemet, mintegy bocsánatkérőn az előbbiért, és ha elfogadja, akkor segítek kimásznia a vízből. - A vízesés mögött biztosíthatlak afelől, hogy nincs ilyen növény, amilyen nekem kell. Hol találhatok még a környéken? - érdeklődök, majd megindulok a felszerelésemért, amit a közelben hagytam a ruhám egy részével együtt.
So, don't get me wrong and definitely don't you dare put this shit on me!
Somolyogva tekintek rá, ajkaim csak egy pillanatra préselem össze. Hát persze, hogy nyitott vagyok ilyesmire, miért ne lennék? Sok időmbe telt, amíg megtanultam a nyelvüket, valamivel pedig illik viszonozni számukra. Kimérten bólintok köszönetére. Még nem tudom, hogy mennyire lesz nehéz alkat, így nem mondok olyat, hogy nincs mit. Mert lehet nagyon is lesz mit. De, hogy milyen szavak? Persze, nem rohan sehova, de attól még nincs könnyű dolgom, na de lényegtelen is. Van, ami jobban érdekel, mondjuk, hogy ki Ő. - Ühüüüüüüm – felelem végül, hitetlenkedve. Ismerem a katonákat, nem tudnak ilyeneket elintézni. Ehhez felsőbb hatalom kell. Fejem kissé hátradöntve mérem végig újra. Nem éppen úgy néz ki, mint aki ilyen hatalommal rendelkezne. Persze még én is tévedhetek, de ritkán szoktam. - Nos, hát, lássuk be elég kevés kellett legutóbb is, ehhez – vonom meg a vállam, eszembe sem jutva, hogy talán ő még nem is élt akkor, amikor az egész zajlott. Nekünk sem kellett sok, de nekik sem. A baj pedig hamar megtörtént és elég végzetes is lett, ha bárki kérdezne engem. Azóta sem igazán békéltek meg egymással. – Mint mondottam, nem kívánok a népemnek semmilyen szinten ártani – felelem újra, s bármennyire is kívánkozik fel oda, a magasba minden porcikám, sajnos van az a szint, ahol nekem is mérlegelnem kell. Van, amikor nem engedhetek a saját kívánalmaimnak, mert kötelességem mást diktál. Pocsék egy dolog, még nekem is, de nem tehetek róla. - Mint a legtöbb jó katona – bólogatok hevesen arra, hogy milyen pozícióban is dolgozik. Tovább mégsem jutunk, mert lassan megérkezünk a vízeséshez. Ő pedig hamarosan felmászik a legmagasabb sziklára és nem is jön le onnan, sőőőőt. Inkább aljas mód hátulról, oldalról közelít meg és víz alá nyom. Hiába emel fel és nyom le alá, szinte semmit sem ér, ha mindkét helyen tökéletesen tudok lélegezni. Jó, égiek nem tudják elképzelni, hogy a levegő áramlása azért nálunk nem olyan, mint náluk. Szóba is hoznám, ha nem erősödne a szorítása, a nevetésem pedig nem törne fel, ennek ellenére is. Ő pedig elereszt. Torkom köszörülöm, vékony ujjaimmal, hosszúra nőtt körmeimmel simítok végig ujjainak helyén. Végül pedig újra hangosan nevetek fel, ahogy kinézte belőlem, hogy csapdába csalnám. - Oké, lehet, hogy ismeretlenül annak tűnt, de mi perdaiak nem vagyunk ennyire rosszak – nevetek továbbra is jóízűen, egy kicsit elrugaszkodva csak a víz alján a talajtól. A mozdulat igazából fel sem tűnik, a megszokás, hogy egy pillanatig lebeghetek a vízen. - Látod kéne, hogy nézel ki – nevetem jóízűen. – Ezért még te is bevállaltad volna – bocsánatot mégsem kérek. Eszem ágába sincs. Egyszerű megjegyzésére, hogy így barátkoznak, csak hangosan nevetem el magam. Hát persze, ez nem így van. Fejemet rázom meg, leginkább, hogy nem hinném el, ha megtenné. - Tudom, hogy hol van – vigyorgok rá százkarátos vigyorommal, de nem teszem hozzá, hogy el is kísérném. – Oooh, csak nem félsz? – heccelem, de azért kezét elfogadom, hogy kihúzzon a vízből. – Bár tudod, nekem nem árt a víz, én kényelmesen elvagyok benne, akár a hal – torkomon még egy pillanatig végigsimítok, ujjai nyoma talán meglátszódnak majd. - Tudom, hogy nincs ott – lépdelek utána, cipőmért nem megyek vissza, nem érzem szükségét, a ruhám minden egyes milliméterre hozzám tapad. – Csak kíváncsi voltam, hogy fel tudsz e mászni – vonom meg a vállam, ahogy a köveken ugrálgatva megyek utána. - A vízesés másik részén van – mutatok az aprócska tóvá formált víztömeg túloldalára, ahol már az erdő is húzódik. – S arra beljebb vannak az állatok is, amiket keresel.
Tervek szerint csak pár perc erejéig hívtam félre húgit, hogy míg a többiek bepakolnak és az induláshoz az utolsó simításokat végzik, na meg ellenőrzik, hogy minden árulkodó nyomot eltüntettünk, addig mi tudunk szót váltani négyszemközt. Nem mellesleg arra is jó ez, hogy egy kicsivel elodázzam a búcsút, még ha a kommunikációs lehetőségeink javultak is, azért az nem ugyanaz, mint mikor itt van tőlem egy lépésnyire, vagy annyira sem, hogy ha akarnánk, könyökkel oldalba tudnánk bökni a másikat játékosan incselkedve egymással. Biztosan kérdésem is lesz, hogy mikor találkozunk legközelebb, de most nem ezzel indítok, ez ráér még és olyan hatása lenne, mint egy indulókávénak, amivel sosem kínálnám Raven-t. - Két fontos kérdésem lenne, húgi. Az egyik, hogy milyen filmeket adsz Eowen-nek? - Vigyorodom el, miközben zsebre vágott kezekkel sétálok mellette, többiektől éppen csak hallótávolságon kívülre sétálva. Nem titkolt szándékom, hogy ha jó filmek, megnézem én is őket, mielőtt átadnám a címzettnek, de legalábbis átmásolom, hacsak nincs valami turpisság a fájlokban, amire most kéne felhívnia a figyelmemet. Mondjuk ha rossz filmek, akkor is lehet megnézem, még az is üdítő változatosság ahhoz képest, amink van, és a dolog súlyosságát az is jelzi, hogy szinte már a kancellári listás, gyakorlatilag propaganda-jellegű filmek is kezdenek hiányozni. Ezt viszont nem hangsúlyozom nagyon, ne kockáztasson miattam többet Raven, mint eddig, pláne ostoba szórakozási lehetőségek miatt ne. - A másik meg az, hogy mennyire akadsz ki, ha azt mondom lehet csináltam valami hülyeséget? Bár végülis egyben vagy, nem követtek, nem ütöttek rajtunk most sem, szóval lehet annyira nem is nagy a gond. - Megint egy szélesebb vigyor, mert hát nem is én lennék, ha nem valami hülyeséget csinálnék, mondhatni szokás szerint. A Nagy Szentélybe való beszökésem is ilyennek köszönhető, de végtére is az is jól sült el.
*Az elválás mindig nehéz, pedig eddig nem sokszor próbáltuk el, vagy talán azért nem vagyok a mestere, de nem is akarok az lenni. Persze ha tudom, hogy el fogok esni, nem megyek tovább, és ha akkor bármit is sejtettem volna a jövőről, el sem engedem Alecet. Csak egy helló volt, meg egy viccesen cuppanós puszi, a hamar viszontlátás tudatában ahogy máskor is lenni szokott, de azóta…annyi minden változott, hogy nem elégszem meg ennyivel. Meg akarom ropogtatni a csontjait, hogy mindketten emlékezzünk a hosszú pillanatra és biztos vagyok abban, hogy ő sincs másképp. Ha nem von félre, én cincálom, csak gondoltam még levezénylem a bepakolást, Alec főztjének maradék becsomagolását…pár falat, hogy legyen min csámcsogni. A ropogtatásból egyelőre a séta valósul meg, halkan lépkedek mellette, próbálva elódázni a búcsút. Amikor hallótávolságon kívülre kerülünk, megfogom a normális kezét, ami nem rongyos és lehúzom magamhoz az egyik fa tövébe.* -Milyen filmeket? Ppppfff, hát persze romantikust, meg olyat amin látszik a régi Föld, lövöldözőset nem, de ha a kérdésed annak szól, hogy érdemes-e megnézni őket, akkor a válaszom igen, mindegyik átesett a Raven cenzúrán, és száz százalékig a kancellária által tiltott mindegyik. *Meglepett a kérdése, de csak annyiban, hogy az a filmekről szólt. Hát ki hitte volna….a válaszom igen részletes, ismerve a bátyámat, és elég mosolygós is. Főleg a vége, mert gondolom a kérdés lényege erre tért volna ki, ha nem veszem a lapot. Hát, szemetet nem adok ajándékba. Arra viszont már éberen felkapom a fejem amit ezek után mond. * -Alec! *Szemöldökeim megemelkednek és most valahogy az a vigyor ami az arcán terül szét, cseppet sem mulatságos. Inkább figyelmeztető, mint gyerekkorunkban és rendszerint mindig valamilyen kellemetlen csőbe húzás volt a vége. A reményeit és megnyugvását részletező kijelentések még gyanúsabbak és valamiért a Szabót meg a pici kütyüjét juttatja eszembe, fel is állok és biztos ami biztos alapon körbetapogatom magam, még a hajamat is.* -Mi a frászt tettél rám? Utálom amikor velem kísérletezel. Mennyire akadok ki? Majd meglátod amikor visszakapod baszki. *S az egész olyan érzés mintha a Perda összes bogara rajtam mászna. Egyre rosszabb. *
Hagyom magam a fa tövébe húzni, könnyed törökülésbe helyezkedve el, elengedve kezét, nem tulajdonítva jelentőséget annak, hogy nem a "szakadt" kezemet fogta meg, hiszen a jobbomon jött, de egyébként is örülök neki, hogy az igazit érintette, aprót szorítottam is kezén, mielőtt elengedtem volna. A romantikus filmek hallatán elfintorodom, látszik, hogy csajnak küldi Raven őket. - Bleh! Uncsiii.. de jó, azért megnézem. Csak hogy ha kérdezre róla, képben legyek. - A fedősztori, mert azért na, csak ezért nézem meg önfeláldozóan természetesen. - Abban biztos voltam, hogy nem kancellári szennyet adsz neki. Azt tudna a Városban is nézni. De ugye tudod, hogy ő az eloraki diplomata? Nem biztos, hogy ő a megfelelő személy ilyen kapcsolatok kiépítésére s nem engedélyezett listás ajándékokra. - Mint báty, kötelességem ezt elmondani - bakker, látszik, hogy voltam "apa" is - és aggódni, helyette is, mert biztos vagyok benne, hogy ő egy pillanatig sem teszi. Bezzeg mikor az én hülyeségeimről van szó, nem a sajátjairól, rögtön megváltozik a hozzáállása! Az viszont még engem is meglep, hogy hirtelen felpattan mellőlem és még végig is tapogatja magát. Én mondtam, hogy örülök, hogy egyben van, de azért ez kicsit túlzás tőle! Az én képem több, mint értetlen, az egyszer biztos és többször végigfut rajta le és vissza fel a tekintetem és próbálom kitalálni, mi az, hogy utálja, ha vele kísérletezem? Nem is szoktam! Azt hiszem... Azon viszont nagyon mosolygok, hogy rögtön vissza is akarja adni a "szívességet", pedig még azt sem tudja, miről van szó. - Már ne is haragudj, de bepoloskázni téged és nyomkövetőt tenni rád nem hülyeség lenne, hanem az év ötlete! Mégis kikkel találkozol te, hogy rögtön erre gondoltál? - Teszem fel a logikus kérdést, majd takarva mosolyom egy szusszanatnyi szünettel egybekötött fejcsóválás után folytatom. - Információra lenne szükségem valakiről, megbízható-e? - Úgy folytatom, hogy ebből aztán ki nem derül, mi volt az én hülyeségem a dologban. - És üljél már le! Igaz, hogy nem nőttél nagyra, mert kicsi, úgy értem ennél is kisebb korodban se ettél rendesen, de kezd fájni a nyakam. - Vigyorgok rá pimaszul, na meg nem akarok a szükségesnél hangosabban sem beszélni.
*Nem tudatos, hogy a „jó” kezét fogom, de örülök annak amikor megszorítja az enyémet és érzem…kellemes, meleg, puha. Most már képes vagyok különbséget tenni a kettő között. Bámulatos, hogy ha az ember tudja mire figyeljen, már látja is, érzi is. Emlékszem amikor az Orkánszigeten találkoztunk, mennyi időnek kellett eltelnie, mire megtudtam az igazságot, pedig számtalanszor nyomorgattam meg a szakadt kezét. Persze mentségemre legyen mondva, neki örültem nem csak a kezének és kesztyű volt rajta ami tovább rontotta az esélyeimet. A fa tövébe ülve aztán felvilágosítom az Eowennek adott filmekről, de nem hiszem, hogy csak ezért cincált félre. Belemegyek az „előjátékba”.* -Nem fog szólni arról, kitől kapta a filmeket. Pontosan tudom ki ő. Egyébként meg ha el is árulna, ki tudom magyarázni, nem mellesleg akkor tudnám, hogy mit érdemes neki mondani és téves infókkal is elláthatom. Szóval tekintsd ezt amolyan befektetésnek. Majd megtérül. *Bár látszólag csak Eowen kívánságát teljesítettem, ennél azért az egész jóval több. Nem szoktam mindent csak úgy csinálni, mindig mindennek célja van, ha bele tudom látni a lehetőséget. Attól még, hogy próbálom megnyugtatni felelősségteljes cselekedetem biztonságáról, jólesik, hogy aggódik. Meg imádom is amikor ezt csinálja, mert sokkal lazább mint apa vagy anya. Nem sipákol és nem fogja meg a vállaimat, hogy kirázza belőlem a lelket. Csak hanyagul odaveti a véleményét és gondolom magában rágja a körmeit. Én viszont nem vagyok a magamban körmötrágó fajta, így amikor azt mondja hülyeséget csinált, de…mégsem lehet baj, mert nem követtek, egyből DeVitto jut eszembe. Naná, hogy úgy ugrok fel, mint akibe száz perdai rovar csípett. Felmerül bennem a gondolat, hogy öregszem és azért nem vettem észre már másodszorra valamit amit ellett volna, vagy a figyelmem lankad és sürgősen dolgoznom kell rajta. Alec értetlen arckifejezése azért nyújt némi gyanút arról, hogy félreértettem valamit, de egy Delgado sosem lehet elég éber, főleg a tesójával szemben nem, akivel annak idején örökös csínytevő háborúban állt. A szavaira csak annyira nyugszom meg, hogy nem ugrálok tovább, de a bogármászós érzés továbbra is megmarad, túlságosan is elképzeltem. Még érzem az apró lábak mászkálását, kezemmel söprögetem a karjaimat felváltva. * -Valakinek már eszébe jutott. *Elhúzott szájjal, jelentőségteljesre kerekített szemekkel mondom ezt és nem tudom kiverni a fejemből DeVitto-t. * -Ebben az esetben konkrétan A Szabóval. *Emelem meg jobb kezem mutatóujját, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak az említett személynek, noha valószínűleg Alec mostanában nem fog vele találkozni. Az egész akkor vesz nagy fordulatot, amikor Alec tőlem kér valakiről információt, és persze kezd érdekes lenni a dolog. * -Váááóóó! Mesélj! *Elképedek és már előre izgatott vagyok a nyomozómunkától. Ez a lételemem, titkokat keresni ás tárni fel. Imádom a titkokat. A felszólításra visszaülök korábbi helyemre, de láthatóan nem tudok megmaradni egy helyben. Ficánkolok a fenekemen.* -Jójó, leültem. Mesélj…..és mellőzd kérlek a termetem hangsúlyos kitárgyalását. *Egészen közel húzódom hozzá, félig mellette ülve, félig szembefordulva vele, szinte az arcába nyomulva, tócsányira kerekedett szemekkel nézve. * -Na, mondd!
- Talán te tudod, hogy végülis kinek az oldalán áll? De rendben, bízom benned. - Adom be a derekamat Eowen-t illetően, mert egy kezemen sok az ujj, ha meg akarom számolni, hogy hány emberben bízom meg úgy istenigazán, s Raven az első helyen áll. Érdekes dolog ez, hiszen a legtöbb ellenálló-társamra is rábízom az életem egy-egy közös akció során, ám ez mégis másabb. Itt Eowen pontosan tudni fogja, hogy Raven-nek vannak ellenállókhoz kapcsolatai személyemben és idő kérdése, hogy rájöjjön, milyen is ez a kapcsolat. Amennyire bírom - és bejön - a perdai csaj, annyira zavaros a véleményem róla. Nem szeret perdai lenni, mégis mellettük érvelt mindig, mennyivel jobbak, de legalábbis nem furák, mint az emberek. Eloraki követ, fordító, rengeteg dolgot tudhat, ami kancellári szintről jön, s eközben nem egy ellenállóval kedélyesen elcseveg, dilibogyózik. Vajon kinek a titkait adja ki kinek vagy minden információja eladó, vagy egyik sem s pártatlan ebben az édeshármas háborúban? A szabó említésére felvonom a szemöldökömet. Hát már a szabók se olyanok, mint régen? Már bepoloskázzák a ruhákat? Vagy régen is csinálták, csak nem tudtunk róla? - Emlékeztess, hogy nála ne csináltassak ruhát, s a kezem se nála varrassam meg. - Csóválom a fejem mosolyogva, magamon is derülve, meg a hirtelen bogarassá váló húgomon, kihagyva a poént, hogy azt a fajta bogarasságot, amivel ő rendelkezik, nem fogja tudni lesöpörni magáról. Egyébként nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy besétálhatnék a Dominiumra szabászati céllal. Igencsak valószínű, hogy az én fizimiskámat szabnák át, amihez képest a "szakadt" kezem jól néz ki. - De nem tudott meg semmit, igaz? Elmondanád, ha gázban vagy, ugye? - Kérdezem még ezt az aggódó báty hangnemével és pillantásával, de nem tudom, mit tehetnék innen lentről. Mondjuk megkötözöm, elrabolom és bekötöm a száját Ravennek, nem ebben a sorrendben, de a lényege az lenne, hogy nem engedem vissza. Ám talán lehet érdemes lesz jobban körbenéznem a fekete piacon kapcsolatok után. Erre csak a Rebelliumban kerül sor, addig is információ utáni puhatolózásra húgomat kérem fel, aki láthatóan lelkesebb lett, még a bogarait is elfelejti és képes leülni is. Ez már tőle ülésnek számít, mocorgás ide vagy oda. - Jól van, jól van, mellőzöm! - Nevetek fel röviden, nem is igazán a szavain, hanem a nézésén. Régen is ilyen volt, mikor egy-egy csínyemet meséltem el neki és ő itta a szavaimat, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy miként tudná hasznosítani a hallottakat, nem egy esetben tovább is tökéletesítve. Azokat meg én hallgattam ilyen áhítattal... és türelmetlenül, hogy mondja már tovább! Őt sem várakoztatom tovább a részletekkel. - Egy botanikusba botlottam nem olyan régen az erdőben a Kis kutatóállomás környékén, váltottunk pár szót is, egész jól viselte, hogy az őrei fegyvereit ellenálló-megőrzésbe vettem s rá is fegyvert fogtam. Meglepően kedves volt, még egy szendvicset is kaptam. Kicsikét, akkorát, amekkorával egy méretedbeli kis nő lakik jól, de akkor is, maga a gesztus fura volt. Majd rá két-három hétre ismét láttam őt, ezúttal viszont ő is látta az arcomat. Azzal nyugtatom magamat, hogy Eowen is látta, s mégis életben vagy, de nem tudom, megbízható-e a csaj. Úgy korodbeli, nem ilyen kicsi, mint te, s hosszú, hullámos szőke haja van. Ja és azért gyanús főleg, mert nagyon akarta látni, milyen vagyok és első alkalommal négy őr kísérte, pedig gyalog egy órányira sem volt a kutatóállomástól, második alkalommal meg a vízesés mellett voltunk, közelről láttuk a kutatóállomást, s mégis két őr volt vele. Ehhez képest te jóval messzebbre elmész a zord perdai vadonba s csak egy kísérőt kapsz meg egy Virgin XS-t. Oké, hogy te alacsonyabb vagy, így kisebb célpontot is nyújtasz, de azért nem ennyire. - Foglalom össze neki a lényeget, jelentősen sok dolgot kifelejtve belőle nem véletlenül, hátha megúszom a kérdezősködést, és egészen jól mellőztem végig a beszéd alatt a termete hangsúlyos kitárgyalását. Emiatt láthat is komisz fényt a szemeimben, csak hogy biztosan tudja, egyik sem volt véletlen megjegyzés a részemről, ez direkt a kihívására volt válasz. - Ja, és Jasmine Montgomery a neve, az őrök is így szólították, ha nem beszélt össze velük, hogy ezt a nevet mondják. Utána tudsz nézni s mondjuk megüzenni az új kommunikációs ketyerénken, hogy ki lehet ő?
-A saját magáén. Különc. *Válaszolom csípőből Eowenre azt, amit sikerült néhány óra alatt megtudnom róla. Ez persze csak dióhéjnyi és abból is a tömörített változat. De! Nem Eowen miatt vagyunk itt, külön Zsenikétől és Bruce-tól, és mivel félrevont, gyanítom ezt a későbbiekben nem is szabad egyikőjüknek sem megtudnia. Alec lassan vezeti be azt amiért félrevont, némileg el is térülök, de csak mert a két történet között átfedések vannak. Ha DeVitto tudná, hogy rögtön ő jutott eszembe, most minden bizonnyal táncolva pörögne és csapkodná a kezeit örömében. * -A kezedet semmiképp. Nem százas a fickó, de jobb ötletei vannak mint nekem. Vagy mondjuk úgy, volt egy jobb ötlete.*Már ami a kémkedést illeti, és sajnos ez az a pont ahol kénytelen leszek mégis összefogni vele. A kérdés, hogy kivel fizettetem ki az új, spéci ruhámat. A vacsoránkra gondolva csak megrázom a fejem. A lényeg akkor a kísérlet volt, feltételezem, azt akarta megtudni hogyan működik a kütyüje, és nem ellenem szólt. * -Naná, bár úgy sem tudnál segíteni. *Nem gondolom, hogy feltrappolna egy siklóra, hogy feljusson a Dominiumra és a szakadt kezének ujjai közé szorítsa DeVitto nyakát…de persze résen lehet, mert ha én bajban vagyok, esélyes, hogy ő is. Igaz DeVitto nem tudhat arról, hogy Alec létezik és életben van, és soha nem tettem utalást rá. A Szabó egészen másfelé pislog. Alec témája azonban még ennél is érdekesebbnek tűnik, főként azért, mert bár hülyeséget csinált, annak már láthatóan nincsenek következményei. Nagy nehezen ülök le, de képtelen vagyok mozdulatlan maradni, a gondolkodáshoz járkálnom kell és ezt ő is tudja, most mégis arra kárhoztat, hogy a fenekemen üljek, és rá figyeljek, szóval fontos lehet. A téma fontossága viszont nem menti meg attól, hogy ne fogjam én a nyakát a kezeim közé, ha a termetemmel szórakozik. A történet Alec módon kerül tálalásra…de anélkül is eléggé hihetetlen, a számat tátom, szó szerint…mindaddig, míg ki nem derül, hogy a szendvics kicsike volt. Már ekkor gyanút fogok, hogy ígéretéhez híven nem mellőzi a termetemre tett célzásokat. Szóval a szájtátásból összeszűkülő szemek és penge vékonnyá préselt ajkak lesznek, bár nem szakítom félbe, várhatóan megkapja a magáét. Az a szerencséje, hogy egészen másra fókuszálok míg a csajról mesél, meg ahogyan mesél róla. Igazán részletesen taglalva – eltekintve, hogy nem olyan kicsi mint én – a külsejét, azt kell mondjam, tetszik neki. A végén az egyik szemöldököm emelkedik csak meg, aszimmetrikussá téve az arcomat és már nyúlok is a füléért, hogy annál fogva húzzam magam felé a fejét. Halkan szólok csak, de ez talán még vészjóslóbb, mintha kiabálnék. * -Alec Delgado, kísérted testvéri sorsod, ami nem egy bokánrúgásban fog kiteljesedni, ha még egyszer megjegyzést teszel a termetemre. De még mindig jobb kicsinek lenni, mint összekarmolt képűnek. Megér a csaj egy borotvált arcot? Na és milyen színűek a szemei? *Alec nem véletlenül érdeklődik utána és az érdeklődés középpontjában nem az áll, hogy elárulhatja-e valakinek, hanem az, hogy mennyire megközelíthető. További gondolkodásra azonban nem jut idő, mert benyögi a csaj nevét és bennem rögtön riadót fúj. Tudom ki a csaj, olvastam róla Jenkins mappái között és az üzenetekben is. * -Jasmine Montgomery? A Kis Virág. Nem kell utánanéznem, már megtettem. *Na persze nem vagyok sem jövőbe látó, sem gondolatolvasó. Jenkins miatt tettem, az ő érdeklődése miatt néztem utána a csajnak. De, hogy Alec pont belé ütközzön?! Ki hitte volna. Szép nő, azt nem tagadom, de szerintem semmi izgalmas nincs benne, leszámítva azt, hogy Jenkins érdeklődött iránta. * -Nem tudom mi köze van Jenkinshez, de szoros kapcsolatban vannak. Levelezgetnek egymással, azt is hallottam, hogy egymást látogatják a gyengélkedőn. Férjnél van…szóval férjnél van Alec! De persze lehet, hogy nem sokáig. Olvastam a személyes aktáját, meg az orvosit is. Valami bibi van vele és nem lehet gyereke és Jenkins írta alá az eredményeket. Nem is olyan rég. Ha tőlem kérdezed, volt köztük valami, de Jenkins feleségének fantasztikus újjászületése véget vetett ennek. Persze ettől még féltheti. Azt mondod négy őr kísérte? Óóóóúúúúú! *Az újabb adalék, amit nem találhatok meg sem Jenkins mappáiban, sem Kis Virág aktáiban, megint felpiszkálja bennem a kíváncsiságot, pedig már majdnem lemondtam róla. Háttal fordulva Alecnek dőlök és gondolkodóba esem. Persze nem lehet olyan fontos, hogy befolyásolja Jenkins Világuralmi terveit, de mindenképpen említésre méltó. Egyik lábamat átvetem a másikon, és lóbálgatom, ezzel váltva ki a járkálás hiányát. Gondolkodom.* -Fontosabb lehet mint én. Engem tényleg nem kísérgetnek annyian, mondjuk tettem is róla. Tetszik neked? Miért mutattad meg neki az arcod? Nem szokott olyan kendő lenni rajtad, mint amilyen az Orkánszigeten? *Gondolatban széttárom a karjaimat. De tényleg! Miért? És nem volt rajta? Érdekli? * -Egyébként milyen a csaj? Valami miatt felkeltette Jenkins érdeklődését annyira, hogy vigyázzon rá, meg levelezgessenek. Fent volt a Dominiumon, személyesen Jenkins várta a hangárban. Ezt a pilótáktól hallottam. Azért az nem semmi.
Eowen jellemzésén mosolygok, sok hasonlóság van közte és Raven között. A Szabó meg, egy picit megemelkedik a szemöldököm, mikor Raven először úgy fogalmaz, jobb ötletei vannak, mint neki. Azért ez nagy szó, még úgy is, ha utólag le lett redukálva ez az elismerés egy alkalomra. Ám csak egy pillantással jelzem, mennyire örülök neki, hogy húgom ilyen nem százas, dörzsölt fickókkal barátkozik. - Sosem tudhatod, meddig ér el a szakadt kezem. - Mosolyodom el sejtelmesen, ami jelen pillanatban blöff, bár rengeteg mindenkit ismerek a Rebelliumban, és e rengeteg mindenkiből biztos van legalább egy valaki, aki ismer más valakit, aki éppen kellene. Körülményes, hosszadalmas, de legalább megvan az elhatározás ezzel, hogy ezen javítsak, hogy tudjak Ravennek segíteni. Ehhez majd tudnom kell, mire van szüksége, de erről is szót fogunk ejteni, mikor majd részletezem, kinek is adtam őt el és miért egy randi erejéig. Előtte viszont elmesélem még milyen hülyeséget csináltam, bár talán nem is hülyeség, ha még nem rontott ránk a hadsereg. Ha tudnám, hogy a külsejének általánosnak szánt személyleírása is részletes taglalás, lehet nem is mondok róla semmit, csak azt, hogy nő. Beszéd közben látom, hogy minden - mérsékelten burkolt - utalás húgom alacsony termetére célba talál, az az összeszorított száj mindennél beszédesebb, s a tekintete is olyan, hogy attól minden nálam normálisabb ember menekülőre fogná, de nekem ez csak olaj a tűzre, hogy a történtek elmesélésébe még pár helyen beletűzzek efféle kedveskedést húgomnak. Viszont alig hallgatok el, máris meglesz a böjtje. Ironikus, hogy egy ilyen jelentéktelenül kicsike testrész húzása még egy méretembeli férfit is arra ösztönöz, hogy a húzás irányába dőljön, amerre a fülem fogvatartója akarja. - Jól van, jól van! Meghajolok... nagyságod előtt! Ne légy ilyen kicsinyes! - Igen, tényleg kísértem a sorsomat, vagy fül-implantátumra is hajtok. Még jó, hogy a kendőhöz nem kell a fülem, hogy megtartsa, viszont Szöszit megkérdezhetem majd, hogy vajon a félfülű ellenállóknak is van szíve? Csak válaszoljon igennel azelőtt, hogy elmeséltetné, aközben veszítettem el a fülemet, miközben utána kérdezősködtem, kémkedtem. - Tán borotvált képpel jöttem?! Kékek, mélyebb kékek, mint a tied, miért? - Pillantok fel kényelmetlen pózomban Ravenre kérdőn, nem értvén, miért fontos, hogy milyen színűek a szemei? Közben, ha eddig nem szabadulhattam, akkor most már próbálom lefejtegetni ujjait a fülemről, mielőtt teljesen kinyújtja. Szöszi igazi nevének említése viszont olyan reakciót szül, hogy megakasztja ezt a tevékenységemet, de talán Raven is annyira meglepődik, hogy elengedte a fülemet. Azt masszírozva egyenesedek vissza ültömben és látványosan vonom fel a szemöldökömet a Kis Virág említésére. - Kis Virág? Ismered őt? - Mekkora erre az esély? De hamar kiderül, hogy az ismeretség nem személyes alapú, hanem Raven mint valami jövőbe látó már lekáderezte a csajt. Hanem ami információkat elkezd sorolni, azok újra kivívják, hogy megemelkedjenek szemöldökeim. Először a Jenkins név hallatán, majd a levelezés a második, a harmadik a gyengélkedőn való látogatások. A kancellár nem érdekel miért került oda, de Szösziért egy pillanatra elfog az aggódás. A férjnél van hangsúlyozott kijelentésre egyelőre csak egy elnéző mosollyal nézek naív húgomra, de nem akarom félbeszakítani, hallgatom tovább. A nem is olyan rég aláírt orvosi akta tartalma bennem összerakja a képet, hogy egy időben lehetett azzal, mikor láttam, hogy Szöszit elviszik a kutatóállomásról minden cucc nélkül a Városba, majd hamarosan visszahozzák és le van törve. S mindez nem sokkal Mrs. Jenkins felébresztését követően. Félredobott szerető lenne? Talán azért sem lehet gyereke, mert tettek róla, hogy ne legyen, hogy a viszonyból ne születhessen egy zabigyerek, pláne a jogos feleség visszatértét követően? Szegény Szöszi... Más elől talán igen, de húgom elől nehezen rejtem el, hogy komorabb lettem a hallottaktól. Csalódott nem, de komorabb mindenképpen, annak ellenére, hogy utána könnyed stílusban folytatom, mintha mi sem történt volna. - Azt hittem, ha már kancellár nevet említesz, Castillo-t fogod, őrá panaszkodott, hogy elhalmozza munkával. Jenkins-t egy szóval sem említette. Amúgy meg, hogy férjnél van, azt minek emeled ki? Gondolod, hogy a Dominiumon tizenhét év alattiakkal volt viszonyom? Nem vagyok Castillo, hogy kislányt akarjak magamnak. - Vigyorodom el, mielőtt folytatnám. - Csak a Rebellium óta vannak férjezetlen barátnőim, és nekem elhiheted, amelyik nő ilyen lelkesen flörtöl, az nem él boldog házasságban. - Vagy jól hazudik, arról is, hogy nem tud hazudni. Elgondolkodtató. De ha viszonya volt Jenkins-szel, újabb érv amellett, hogy a férjezett mivolt nem szempont. Jenkins-t se érdekelhette, s bár másabb Jasmine, mint amilyenre emlékszem Mrs. Jenkins kapcsán, utóbbi sokkal elegánsabb és másabb alkatú, de nem földtől elrugaszkodott ötlet, hogy a kancellár egy másik szőke botanikussal pótolta a feleségét, ő is csak férfiből van természetes szükségletekkel. Csak tudnám, miért zavar. - Szemrevaló. - Vonok vállat, hogy tetszik-e. - Mellben tízből tizenegy pontot érdemel. - Teszem hozzá kaján vigyorral, mert tudom, hogy az előbbi kurta jellemzéssel úgy sem fogja beérni Raven. - És de, rajtam volt a kendőm, de végül levettem. A miért meg... - Veszek egy nagy levegőt és lassan fújom ki, hogy átgondoljam racionálisan is. Mert az egyik legerősebb mozgatórugója tettemnek az volt, hogy igen, tetszik nekem. Nem több, nem kevesebb ennél, de ezt mégsem mondhatom Ravennek, mert képes lenne már az esküvőre való ruháját megrendelni annál a körmönfont szabónál, pedig egy kis flörtölés, a vonzalom igencsak távol esik még az érzelmek kialakulásától, amelyek az esetek igen nagy hányadában sosem alakulnak ki, főleg ha rólam van szó. - Nem tudom. Akkor jó ötletnek tűnt. Kedves, ártalmatlan lánynak tűnik, bár lehet ez a fegyvere és... mind a két alkalommal tett rá elég egyértelmű megjegyzést, hogy megszökne a Városból, ha nem féltené a családját, akik hátramaradnak. Az ellenállásnak egy jó botanikus mindig jól jön, de ha nem szökne meg, akkor sem jön rosszul plusz egy barát az ellenséges határvonalak mögött. Ehhez viszont bizalom is kell. Na meg Eowen is látta már az arcomat, ő meg ki tudja, melyik kancellárral beszélget és miről, mesél-e kóbor ellenállókról, akikkel találkozgat? - Fejezem be az indoklást, de hát nem véletlenül vezettem fel ezt a beszélgetést úgy neki, hogy lehet hülyeséget csináltam. Utólag annak tűnik, nekem is, de akkor ott... valahogy Szöszi hatása alá kerültem, s ez nem a két szép kék szeme miatt van, vagy mert olyan alakja van, hogy gondolatban vagy tízszer levetkőztettem már. - Miről levelezgetnek, azt tudod? Meg... gondolod, hogy Szöszi révén tud rólam már, esetleg arról is, hogy a testvéred került elő, csak ahogy mondtad múltkor, ravasz és inkább kivár? - Teszek fel inkább én kérdést, ahelyett hogy felelnék, milyen a csaj. Jenkins. Hát nem tudom, hogy örüljek vagy se? Ha Tersonnal levelezgetne Jasmine és vele látogatnák egymást, biztosan hanyatt estem volna itt a fa alatt üldögélve, de nem érzem úgy, hogy Jenkins-szel jobban jártunk volna. Kiváltképp, hogy ő húgommal is sűrűn találkozgat, vacsorázgat. - És hova mentek? Nyolcadikra a lakosztályba? - Én is érdekesnek találom, hogy személyesen várta a hangárban Jasmine-t és nem tudom egésszé összerakni a most kapott információkat azzal, amit Szösziből láttam, megismerni véltem. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy az igazat mondja húgom, s persze vannak feltételezések bőven, de a megtudott tények is éppen eléggé elbizonytalanítóak, de valahogy mégis idegenkedem a gondolattól, hogy Szöszi kém lenne. Kényelmetlen érzés, hogy rajtam keresztül végeznék be a munkát, amivel engem bíztak meg, s ez a kényelmetlenség szülte komorság valahogy újra és újra előbukkan a tekintetemben, az arcomon.
*Azért bármeddig is ér el Alec szakadt vagy nem szakadt keze, a Dominium 8. Szintjéig biztosan nem és mostanában a baj csak onnan várható. Persze értékelem, hogy aggódik és segíteni is szeretne, de a jelenlegi helyzetét tekintve ez maximum abban merülhet ki, hogy kámforrá válik a kereső tekintetek előtt. Nem szeretném ha odáig jutnánk, de szinte érzem ahogy a kör szűkül, minél inkább előre haladunk. Persze az előrehaladás is hozhat eredményeket, melyekre vadászunk…ki ki a maga frontján. Jut eszembe, érik már egy vacsi Jenkinsszel. Nagyon belefeledkezett a feleségébe. * -Sosem tudhatod mikor csukják rá az ajtót. *Tüzelek vissza azonnal, hogy vegyen picit vissza. Nem kétlem, hogy sok ismeretsége van, de a jelenlegi ismeretségei valószínűleg kimerülnek az ellenállókban, jobb esetben a perdaiakban. A lényeg azonban ezek után következik, nem kicsit körítve a testvéri merészséggel és felelőtlenséggel ami a termetem taglalásának cseppet sem burkolt formáját illeti. Csupán a kreativitását értékelem, a tartalmat nem igazán, és szó szerint fülön csípem a bátyámat….de még akkor sem hagyja abba a piszok.* -Alec! Grrrrrrr! *Hörgök egy sort, mert komolyan mondom, hogy kihoz a sodromból, de mindezt képes egyetlen mondattal kiverni a fejemből. Sok mindenre gondoltam amiért félrehívhatott, kezdve a mi közös kis titkunktól újabbakig, de nőre nem gondoltam. Pedig nőről van szó. Először még csak a konspirátor vált át ravasz húgba és kérdezek rá olyasmire, amire férfiember csak akkor tud válaszolni, ha tényleg érdekli a nő. Ujjaim még jobban rászorulnak a fülére, amiből csak hosszas fejtegetés árán tud szabadulni, addig tátott szájjal bámulok rá cirka kettő másodpercig, majd lebuktatom.* -Te emlékszel a szemei színére! Baszki Alec te odavagy érte. Pasi csak akkor emlékszik a nő szemeinek színére, ha a bugyiján kívül más is érdekli. Nem számít ha nem borotvált képpel jöttél, ez volt a csel! *Bármit ki tudok nézni a bátyámból, azt is, hogy megborotválkozik, amikor még sem kellene az egyezségünk szerint, csak azért, hogy átverjen, és ez fordítva is igaz. Tök mindegy. A lényeg, hogy tudja milyen színű szemei vannak a csajnak. Eddig még oké is lenne, de a neve! Kis Virág, ahogy elneveztem a róla készült mappámat, nem ismeretlen a számomra, és valamikor a nevének említésekor engedem el Alec fülét meglepetésemben. Mégis mennyi volt az esély arra, hogy pont Alec, pont belé szaladjon? Naná, hogy riadót fúj bennem a számító némber. Elmondok mindent amit a csajról tudok, többet is mondanék ha jobban utánanéztem volna, de eddig nem kellett. Jenkins miatt nem, egyelőre csak pletykaalap volt, de most már élet-halál kérdése, hogy a bátyám is benne van az ügyben. Castillo nevére csak legyintek, a többire már nem, Alec is jobban kiemeli, hogy nem számít neki a férjezettség, de nem ez a lényeg.* -Castillo a főnöke, naná, hogy panaszkodik rá. Férjnél van, tehát hagyd a fenébe. Egyébként lehetne özvegy is vagy elvált. Özvegy már úgy is volt. *Arra, hogy Castillo kislányt akar magának, csak a szemöldökeimet vonom fel, reagálás arra, mennyi minden jut el az ellenállókhoz. A szemeim később kerekednek tócsányira, és nem tudom, hogy kár volt előre ennyire kerekíteni.* -Lelkesen flörtölt? Baszki! *Ez már nem lehet véletlen. Jenkins, akinek említettem az ismeretlen „halott” katonát a spéci karjával és Kis Virág aki kapcsolatban van a kancellárral és flörtöl a bátyámmal. De Alec kiváló Delgadoként tudja még fokozni. Szemet forgatok.* -Baszki! Nem akarok hallani a szexuális kisugárzásáról! Lalalalalalalalla! *Két kezemet jelzésértékűen a füleimre teszem és énekelni kezdek, ami már önmagában véve is kínzásnak számít. Viszont sajnos félbe kell szakítsam magam, mert muszáj hallanom az egész történetet, miért nem volt Alec arcán kendő, ha volt, miért vette le, és miért használta az….altestét az agya helyett? Az egész történet bűzlik nekem, de ne legyen igazam. * -Alec! Hagyd a csajt, komolyan mondom. Nem tudom mi van köztük Jenkinsszel, de pont ezért felejtsd el. *Sokat nem tudok róla, mert csak a kancellár miatt néztem utána, de amint visszamegyek a Dominiumra, beizzítom a szerveremet és alaposan Montgomery mélyére ások. A levelezés említésekor már nyúlok a pda-mért, mert azt még most meg tudom mutatni, de a szöszire felkapom a fejem. Annyi a hátradőlt láblóbálásnak. * -Szöszi? Te már becézed is? Héééé! Agy! Vedd át a parancsnokságot! *Ha nem kapcsol idejében, alaposan megkopogtatom a fejét mielőtt megnyitnám a Jenkins mappát. Aztán csak mutatom amit kikerestem és elmentettem.* -Ez egy jelentés akkorról amikor Montgomery a fennsíkon volt, meg a válasz.. Ez a kettő - meg Jenkins feleségének újjászületésekor íródott. Itt már tegeződnek. A többiről nincs kézzelfogható bizonyítékom, nekem elég volt annyi, hogy pletykáltak róluk, és tudod, nem zörög a szerszámosláda ha nem rázzák meg. *Ezek után viszont mindent megszerzek.* -Nem tudom, de megszerzem a felvételeket. De Alec….jobban teszed ha lemondasz róla. Bár én lennék a legboldogabb, ha lenne egy szép nő, aki boldoggá tesz, de érzésem szerint nem Montgomery férjes asszony és Jenkins barátnő lesz az. *Nagyot sóhajtok, ez a „sehogy sem jó ez így” érzés kerülget és utálom magam amiért le kell lomboznom a bátyámat. Imádom a régen látott jókedvű mosolyt az arcán, amit nekem kellett eltüntetnem, aminek a helyébe komorságot csaltam. Pocsékul érzem magam, de még mindig jobb így, mintha a halott bátyám teste felett állnék.*
- Erre? Soha! - Vigyorodom el felemelve fém kezemet, de értem mire céloz, ám ezzel nem tántorított el. Azzal én is tisztában vagyok, hogy a nyolcadik gyűrűszintre nem ér fel a kezem, még ha ismerek is valakit, aki ismer valakit, na annak a keze sem, de a tétlenség nyomasztó. Nem hagyhatom, hogy a csatákat egyedül vívja meg Raven, még ha tudom is, hogy képes rá, akkor is szeretnék neki segíteni, legalább valami kis jelentéktelenségben az egészhez képest. - Csúnya a hangod, igyál egy... kicsit. Áú! - Jegyzem meg a hörgésre, majd jajdulok fel, mikor erre már várhatóan csavarint is a füleimen. Lassan megkérem, hogy a másikat is vegye kezelésbe, legalább szimmetrikus maradjon a képem, de szerencsémre elenged, mielőtt végleges torzulást szenvednék. Ezt némi füldörzsöléssel ellenőrzöm is, s meglehet ennek is köszönhető, hogy belesétálok a csapdájába annak rendje és módja szerint. Először szóra nyitom a számat, hogy ellenkezzek, de végül be kell látnom, hogy igaza van, legalábbis részben. Így mikor újra nyitom a szám némi somolygó fejcsóválással az ügyes kelepce miatt, már ezzel a rész-dologgal foglalkozom, miben téved. - Jól van, oké, ezt a kört nyerted, tetszik a csaj! Szép nő, annyira, hogy a szemeimen kellene ülnöm, hogy ezt ne vegyem észre, de ez még távol áll attól, hogy oda legyek érte. Tetszik és ennyi. Szóval ne rohanj el a flancos szabódhoz koszorúslány ruháért! - Sietek ezt gyorsan leszögezni, mielőtt húgom túlgondolja és már fejben esküvőt tervez és elkezdene bombázni az ideális helyszínekkel és időpontokkal, de ezen szavaimnál is látványosabban és hatásosabban nyugtatja le a csaj nevének említése. Nocsak! Engem ez lep meg, na meg utána egy sor olyan információ, amit megtudok Jasmine-ról. A legújabb szemöldökemelést az özvegyi mivolta okozza. - Özvegy? Gyűjti a férjeket? Amúgy lesz ő elvált is, ha nem lehet gyereke, ahogy mondtad. - Vonom meg a vállamat, ennyivel ugyan engem nem beszél le a férjezett nőknek való udvarlásról, bár érzésem szerint ez is most csak azért ilyen fontos és hangsúlyozott tulajdonság, mert Jasmine-ról van szó. Ha egy ismeretlen Rose vagy Barbara lenne, lehet már azon agyalna húgom, hogyan tartsa távol a férjet, hogy nekem segítsen. - Ez még nem a kisugrázása, csak a testi adottságai, de ha az is érdekel... - Nem szükséges befejeznem, csak nagyokat vigyorgok, mikor befogja saját füleit és nekiáll énekelni, hogy ne hallja szavaimat. Bár az én füleimet fogta volna be! Ez látszik is orrfintoromból, meg ahogy én is befogom a füleimet. Jól nézhetünk ki messziről momentán. Azt viszont jól tippeltem meg, hogy milyen választ kell adnom arra, hogy milyen Jasmine. Elég volt a mellméreteinek méltatása, hogy kiverjem a biztosítékot Ravennél és ne kérdezzen többet. Ez régen is mindig bevált, mikor nem akartam a barátnőimről beszélni, s jó látni, hogy egyes csapdák még ugyanúgy működnek. Ám hogy hagyjam a csajt, ennyire hangsúlyozottan kiemelve, szinte kérlelve... Elbizonytalanít. Ennyire megcsalnának érzékeim vele kapcsolatban? Ennyire jó kémnő lenne, hogy ilyen hitelesen játssza az ártatlan szerepét? Ennél több információra van szükségem, s fülemet féltem, mikor kitérek a fejkopogtatás elől, de végeredményben mindkettőt megúszom. - Hééé, ne már! Azért lett Szöszi, mert elején még nem tudtam a nevét és ismerhetsz, nem vagyok egy hölgyem-asszonyom, kisasszony-nagysasszony típus. - Csak akkor használtam, ha a hadseregnél kellett feljebbvaló megszólításához, egyébként világ életemben kerültem az ilyesmit. Átveszem a pda-t és elkezdem átolvasni gyorsan a leveleket, amiket mutat nekem. A fennsíkhoz kapcsolódó levél ha mást nem is, azt megmutatja, hogy az ismeretség korábbi és mélyebb lehet, ha festményekről képeket küldözget, arra pedig ilyen finom s végén tréfálkozó válasz érkezik a kancellártól. Egyébként a mellékletet elnézve tényleg szépen fest Szöszi. - Ti is tegeződtök a kancellárral? - Pillantok fel az újabb két levél olvasásából Ravenre, s Jenkins levele önmagában képezhetne pletykára alapot, de Jasmine válasza rá... valahogy a megbántott nő hangja szól belőle, vagy csak azért látom bele, mert tudok a pletykáról, vagy csak azért nem akarom ezt biztosra venni, mert valamiért hinni akarok Szösziben, Szöszinek. - Nyugalom, nem akartam elvenni, nem terveztem komolyra, csak egy izgalmas futó kalandnak... - Jegyzem meg sietve - magamnak is - és próbálok egy könnyed mosolyt is varázsolni hozzá, hogy ne legyek olyan komor, ám azért látni, hogy elgondolkodtatott és elbizonytalanított mindez. Tényleg ennyire nem az lenne Szöszi, mint akinek látszott? - Viszont, nem kellene ezt kihasználnunk? - Nyújtom neki vissza a pda-t. - Tegyük fel, hogy szokás szerint igazad van most is, és Szöszi annak a Jenkinsnek a kémje, neki jelent. Ők viszont nem tudják, hogy mi erről tudunk, ez lépéselőny is lehet nekünk, nem? Megtudni valamit a kancellártól, bár nem tudom, miként lehetne feltűnésmentesen szóba hozni. Vagy pedig szándékosan rossz információt elhinteni neki. Mit gondolsz? - Kérdés, én mennyire leszek jó kém, hogy ezt végig tudjam csinálni és a fejemmel gondolkodjak Szöszi közelében. S leginkább hogy őszintének hasson a mosolyom mindezek ellenére, amit megtudtam, hogy ne kezdjen gyanakodni, mert ha Ravennek igaza van, nagyon ravasz teremtés Jasmine.
*Szemet forgatok Alec karmutogatására. Tudja mennyire nem szeretem amikor azzal kérkedik, mert nekem még mindig az jut eszembe ha ránézek, hogy a bátyám elveszítette a karját, egy testrészét, nincs. Megsebesült, fájt neki, szenvedett. S a gondolat is még fájdalmas, ha tőle távol vagyok és eszembe jut, mindig megsimizem a vállát, átölelem. Mintha ettől kevésbé lenne rossz. Ez azonban nem gátol meg abban, hogy a fülénél rángassam magamhoz közelebb amikor szándékosan provokál. Régen sem hagytam magam. Érzek némi büszkeséget amikor bevallja, hogy a cselem bevált és én nyertem. Na igen, pasi ész. Imádom amikor ilyen könnyedén lépre lehet csalni.* -Eszem bogában sincs! Ki tudja miket rakna abba a ruhába amit én nem akarok. *Ettől persze még tervezgethetek a jövőre való tekintettel, és tutira találnák megfelelő rucit is a jelenlegi ruhatáramba ami megfelel egy ellenálló esküvőhöz, mert ugye másról szó sem lehet. Ám! S itt jön a csavar a történetben, ismerem a potenciális menyasszonyt, akit azonnal leveszek a listáról. * -Te csak ne számolj azzal, hogy elvált lesz. Ülj a szemeidre bátyó! Ha jól emlékszem az első férje valamilyen balesetben halt meg. *Tényleg le akarom beszélni róla, de csak Jenkins miatt, mert ő is képben van és az nagyon nem jó. Az már biztos, hogy ezek után alaposabban a csaj után nézek, mert valahogy nem hiszem el, hogy Jenkins csupán az orvosa. Engem sem visz sehova az enyém, nemhogy a hangárban várakozzon rám amikor visszatérek a Perdáról. Még csak az kéne! A hátam közepére sem kívánom, pont elég amikor mennem kell hozzá, olyankor remélhetőleg az összes kancellár csuklik, de leginkább McG. Alec további érzékletes fejtegetéseire muszáj befognom a füleimet, de nem nagyon használ, visszhangzik a fejemben a mellméret, de legalább a bátyám is ideiglenes halláskárosodást szenved. Mindig is tudtam, hogy ha csöndet akarok, énekelnem kell. A szép szó nem használ, Alec még mindig köti magát a csjahoz, akit még becéz is, hát na aztán ez, igazán kiégeti bennem a processzoromat. * -Miért nem kérdezted meg a nevét? Tök egyszerű, baszki. Két szó. Hogy hívnak? Érted? *A etikett szabályaira vonatkozó tanításom közben már rá is kerestem a pda-mon azokra a levelekre, amiket Jenkins és a csaj váltottak. Nem, egyszerűen nem tudom a nevén nevezni. * -Francokat! Ahhoz nem vagyunk elég jó barátok. Szerintem ki is térne a kancellári hitéből ha bedobnám az ötletet. Ja meg hát Szöszi sem vagyok. Persze ha azt nézem, hogy a csaj szőke és botanikus, kísérteties hasonlóságot mutat a feleségével. *Ezen menet közben gondolkodom el és persze már ülepszik is az infó. Magamhoz képest igen rövid monológban próbálom újra lebeszélni a bátyót a csajról, remélve, hogy ez lesz az utolsó. De látom is ahogyan az arcvonásai változnak, elgondolkodik minden egyes szavamon és már nem olyan vidám. A fájó az, hogy tudom miért nem. Ha tényleg csak futó kalandnak gondolta, nem érdekelné ennyire. Tetszik neki persze, de ez nem minden. Lehet, hogy még nem kattant rá, de tutira nem csak a „tetszik” dobozba pakolta bele. Nem szerelmes, de jól érezte magát a társaságában, és pontosan tudom, hogy Alecet milyen nő vehetné le a lábáról…úgy igazán, nem csak a testi adottságaival, hanem aki az agyát is megmozgatja. * -Sajnálom Alec. *Mondom őszintén egy nagy sóhaj kíséretében, félredobva a nagy elánt amivel nekiestem. Azzal sem tud megtéveszteni, hogy az ismeretség előnyeit próbálja ecsetelni, csak pótcselekvés. Elveszem a pda-t és a fának dőlök, csak oldalról, félszemmel figyelem a tesómat, akit megint csalódni látok. * -Ha ez téged megnyugtat, tedd azt. Majd jobban utánanézek én is, aztán meglátjuk. *Hogyan lehet innen témát váltani? Felállni? *
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az a szabó egy különös fazon lehet, ha jól értem, hogy a ruhákat bepoloskázza, vagy minimum viszketőporozza, ha van még ilyen egyáltalán. De egy a lényeg: se így, se úgy nem fut Raven, hogy esküvőre készülődjön, ami jobb is, mert valóban semmi nem történt köztünk Szöszivel. Az hogy tetszik, az egy dolog. Sok más nővel osztozkodik ezen a kategórián. Még jó, hogy nem tudom, mit tervezget húgi, mert kissé elszomorítana, hogy ő ellenálló esküvőben gondolkodik. Erről viszont tudtomon kívül is hamar letesz, mikor megtudja, kiről is van szó, s nem tudok nem elvigyorodni és nemlegesen fejet rázni - már csak azért is -, hogy üljek a szemeimre. - Baleset, aha. Mint a szívbe állított tőr is szívelégtelenség, nemde? - Vigyorgok tovább, de neeem, azért az egy dolog, hogy Szöszi kém, de azért csak nem ölet meg másokat balesetnek álcázva. Hacsak nem ez a Jenkins segít neki, mert belőle könnyebb ezt kinézni, hiszen kancellár, egy se rendes. - Nem terveztem beszédbe elegyedni vele! Kirúgtak a flottától és máris elfelejtettél mindent? Ha fegyvert fogsz valakire, hogy ne mozduljon, nem állsz le érdeklődni, hogy "Bocsánat, de mi is a neved? Áh, oké, köszi, akkor kedves Jasmine, kezeket a tarkóra!" - Szemet forgatok, de a flottás résznél apró, de nem túlzottan palástolt pimasz mosoly volt a szám sarkában. Egész pontosan már nem emlékszem, hogy mikor szólítottam meg Jasmine-t, mikor lett Szöszi a neve, de arra emlékszem, hogy láthatóan nem volt oda érte, szóvá is tette. Ezt a kis diskurzust viszont elhallgatom, ahogy azt is, hogy nem olyan degradáló értelemben használom rá a Szöszit, számomra egészen más asszociációt jelent. Bele is temetkezem inkább a levelekbe a pda-ban, s arra az időre pillantok fel, míg a tegeződésre kérdezek rá. Tehát Raven túl van két vacsorán meg ki tudja még min a kancellárral, s fel sem merült a tegeződés, holott eddig rangban közelebb állt a kancellárhoz, mint a polgár Jasmine. - Akkor dobd fel a tegeződést az összes kancellárnak, nekünk csak jó, ha kitérnek a hitükből. - Vigyorodom el, majd elgondolkozom a továbbiakon. - Nem tudom, milyen a visszatért mrs. Jenkins, de ahogy előttem van a régi képe, az alapján a hasonlóságok száma megáll itt. - Oké, meg kedvesnek tűnik és jó ég tudja miért, de mindkettő vonzódik ezek szerint a kancellárhoz, de gondolom akad még szőke botanikus a Dominiumon, akire nem mozdult rá Jenkins. Végülis mindegy is, mert akárhánnyal is van így, ezzel az eggyel tegeződik, s úgy tűnik, a kapcsolat megszakadt itt, mrs. Jenkins visszatérésével, ami eléggé valószínűvé teszi Raven feltételezéseit is. Elgondolkodva nyújtom vissza a pda-t, s ha már úgy tűnik, kémnő Jasmine, akkor megpróbálhatnánk hasznunkra fordítani a helyzetet. Részben az is motivál, hogy találkozzak vele újra, most már más szemmel is nézve őt, próbálván keresni az árulkodó jeleket, ugyanakkor azt is tudom, hogy nem szabad most elmondanom húgomnak, hogy egyébként is megbeszéltem már Szöszivel egy találkozót. Hogy el tud/fog jönni, az már egy másik kérdés. Húgom sajnálatára csak elmosolyodom, amolyan oda se neki, csak egy nő, lesz másik vállvonással. Hanem, amivel folytatja arra még nekem is villan a szemem, s míg ő hátradől, én némileg előre, felé fordulva. - Ha ez megnyugtat engem, tegyem? Ha így gondolod, Raven, akkor cseszd meg a sajnálatodat is! S nem, nem a csajról van most szó, hanem rólad és rólam. Próbálnék segíteni, hogy ne egyedül kelljen megvívnod a harcot a Kancellária ellen, de te valamiért mindent egymagad akarsz elintézni. Tisztában vagyok vele, hogy innen lentről keveset tudok segíteni, mégsem tudok a majd egyszer talán bekövetkező visszatérésemig csak ülni és vedelni meg csajozni, s várni a füttyre, mikor szólsz, hogy mehetek! Úgyhogy igen, engem megnyugtatna, ha bármi kis információmorzsához hozzá tudnék jutni, ami segíthetné a magányos harcodat! - Nem példa nélküli, hogy keményebb hangon szólunk egymáshoz, még ha nem is gyakori és igazán nyomós ok is kell hozzá. Ez most egy ilyen, s nem csak Raven szavai dühítettek, hanem saját tétlenségem, céltalanságom is, mely a Dominiumon nem zavart, itt lenn a Perdán viszont már igen. Lehet öregszem. Komolyan, haragosan villanó sötét szemeimet aztán lehunyom, ahogy kifújom a levegőt orromon át. Ismerhet, nem vagyok haragtartó típus, főleg vele szemben nem. Pláne értelmetlen vitában nem, mert ez valamennyire az. Nem akar jobban belevonni Raven, talán tényleg nem is tud, de ez engem nem boldogít. Megrázom a fejem kicsit, nem is tudom mire, majd elfordulva a fától, de nem Raventől dőlök hátra a fűbe, mindkét karomat a fejem alá téve és így nézve a lombkorona lassú mozgását a szélben. - Mi legyen a te randiddal, húgi? - Pillantok rá, bár nem biztos, hogy az előző témát ilyen könnyen el fogjuk engedni, mint ahogy én gyorsan kiadtam magamból a haragomat - s keserűségemet - vele.
-Nem. Tényleg baleset volt. Valami siklóval vagy felderítővel egy küldetésen. *Jobban utánanéztem volna ha tudom, hogy kelleni fog majd egyszer az infó. De azt hiszem most már nem is olyan érdekes, amúgy is meghalt a pasi és nem hiszem, hogy a csajnak lett volna hozzá köze. Akkoriban még nem volt Jenkins csaja, első férj volt ergo még alig felnőtt, és kezdő botanikusként minden bizonnyal inkább mérget választott volna ha nem tetszik neki a kirendelt férj. Lám, a mostani is meg van még. Arról van némi fogalom- és egyetértés zavarunk, hogy mikor és hogyan kell megérdeklődni mások nevét.* -Mivel kaptál tőle szendvicset és teázgattatok, feltételezem volt elég időd megkérdezni a nevét azután is, hogy fegyvert fogtál rá. *Csak röviden mutatok rá a tényekre, másrészt ismerem a bátyámat, kizárt, hogy csak úgy otthagyott volna egy csajt név nélkül. A flottás részt ignorálom, amúgy meg kurvára nem érdekel. Egyrészt flottásként sem voltam soha igazi katona és nem is akartam az lenni, másrészt vannak előnyei. Alec szemforgatására egy megjátszottan unatkozó arckifejezést vágok. A korábban elmentett levelek a teljesség igénye nélkül villannak fel Alec előtt én meg nézem a reakcióit, már csak azért is hogy rájöjjek, mennyire van oda a csajért. Ami a Jenkinsszel való tegeződést illeti, azt hiszem soha nem is jutott eszembe. Másokkal sem tegeződöm, igen kivételes alkalom kell ahhoz, hogy valakivel ez megtörténjen, még Malinorral is sokáig magázódtam és Denisovval még mindig, de ő egészen más. Vele valahogy jólesik és mókás is úgy elküldeni a frászba a golyózápor közepette. * -Kitérnek majd anélkül is hidd el. *Az én vigyorom sokkal szélesebb, már-már körbeér a fejemen. Alec tudhatja jól, hogy ez már fenyegetés számba megy nálam, meg elég ha öt percet töltenek velem amikor rossz kedvem van…persze ennek meg van a hátránya is, úgy hívják fogda. * -Hát ha nem is fekszenek össze, elég bizalmas kapcsolatban vannak. Majd kipuhatolom, úgy is találkozóm lesz Jenkinsszel, csak még ő nem tud róla. Majd pedzegetem neki. *Igen, még arra is megvehető vagyok, hogy mélyebbre ássak Alec kedvéért, hátha még sem úgy van a dolog ahogy mi gondoljuk, bár a közeli kapcsolat akkor is áll. Tényleg sajnálom, mert hiába vonja meg a vállát, tudom, hogy a csalódás nem csak a felszínt karcolgatja. Amiért nem akarom, hogy Alec a csajjal kémkedjen Jenkins után, annak meg van az oka. Mégpedig az, hogy jobbnak találom ha megtartja a távolságot tőle, de nemet sem akarok mondani, inkább ráhagyom, gondolja végig. Hagynám, de ő nem hagyja. Tényleg a jó szándék vezérelt és Alec helyzete amúgy sem rózsás, alapból veszélyben van, nem kellene erre még szándékosan többet pakolni, de úgy érzem nem is ez a lényege a kifakadásának. A hosszú és szenvedélyes monológból kiderül, mindketten jócskán apánkra hasonlítunk. Eltátom a számat míg beszél. Nem poénból. Megdöbbent Alec kifakadása ami tele van keserűséggel, segíteni akarással és a tehetetlenség érzésével. Annyi érzelmet zúdít rám, hogy ez az amitől a torkomra forrnak a szavak. Na meg a keménység amivel kvázi nekem esik. Volt már rá példa, de tudom, hogy legyen bármilyen kemény és haragos, nem az utálat szól belőle, épp ellenkezőleg. Azt is tudom, hogy hamar elmúlik. Felhúzom a térdeimet és ráfektetem az állam, onnan nézem ahogy lehunyja a szemeit és kifújja a levegőt. A szívem zakatol és érzem ahogy a fejem búbjáig forróság önt el a szégyentől. Igen, szégyellem magam, mert rájövök, hogy úgy viselkedtem a bátyámmal, mint egy tehetetlen és gyengeelméjű gyerekkel. És kurvára igaza van amiért lekap a tíz körmömről. Annyira nem tudok most hirtelen mit mondani, hogy hosszú csend telepszik kettőnk közé. Csak a helyzetváltoztatása töri meg, nem sokkal később a már megbékéltnek tűnő hangja amivel a randimra célozgat. Na hát tuti, hogy most nem arról fogok vele csevegni. Marháéra nem érdekel ki akar velem randizni és miért, sokkal fontosabb, hogy ne ilyen hangulatban váljunk el egymástól. * -Megértelek és igazad van. Másrészt viszont pont nem Jenkins felé kellene nyomozgatnod. Nem egy kancellár felé. Az egész…nyomozgatásom túl szerteágazó, minden lépésemhez öt másik kapcsolódik. És igen, innen lentről nem sokat tudsz tenni, de ezért ne engem hibáztass. Azt sem mondtam, hogy csak ülj ölbe tett kezekkel és rám várj. Több lehetőségünk lesz most, hogy már meg van a közvetlen kapcsolat, csak adj egy kis időt, hogy összeszedjem azokat a dolgokat, amikben segíteni tudnál. Alec te eddig sem a fenekeden ültél, rengeteg kapcsolatod van és ha segíteni akarsz, akkor kérdezd őket. A Kancellária és főleg Terson, meg van győződve arról, hogy az aquilloni szabotázsakciót az ellenállók művelték, de én tudom, hogy nem. El kell terelnünk a figyelmüket rólatok és amíg azokkal a zsoldosokkal foglalkoznak, dolgozhatunk a te visszatéréseden. Nem véletlen, hogy könnyedén átadtam Tersonnak azokat a koordinátákat. Kell, hogy bízzon bennem valamennyire, hogy számítson a szavam neki. A randidra meg nagyon nyomós okot mondj. *Vállalhatatlanul halkan beszélek, de most nem is az a célom, hogy bármilyen módon Alec fejére olvassam az iménti kifakadást. Meggyőzni akarom arról, hogy nem tehetetlen, hogy igenis tud segíteni, csak nem úgy ahogy ő gondolta, és nem akarok mindent én elintézni egyedül. Na ez meg a másik.* -Egyébként nem egyedül vívom a harcom a kancellária ellen, csak azok akikkel vívom, többé kevésbé nem tudnak róla. Kivéve persze Denisovot. Meg Sammyt.
- Na ezért lettem hadtápos... - Jegyzem meg tűnődve, mert hát lássuk be, minimalizálható így az efféle balesetek esélye. Igaz, árnyoldala, hogy meglehetősen könnyen pótolható a személyem, aminek most iszom a levét. - Igen, addigra már tudtam a nevét, de a Szöszi jobban tetszik. És bosszantotta őt. - Vigyorodom el a végén, de aztán legyintek egyet, mert végülis tök mindegy, hogy mikor tudtam meg az igazi nevét és hogy becézem őt. Ha csak egy egyszerű botanikus lenne, talán számítana... így, hogy gyanúsan Jenkins ágyasa vagy valami hasonló lehet vagy lehetett, nos, már mindeggyé teszi. Inkább mosolygok a fenyegetésnek is beillő ígéreten, hogy a kancellárok így is ki fognak térni a hitükből. Hát ennek a teljes Rebellium szurkol, meg úgy vélem még jó sokan a Városban és a Dominiumon. - Csak óvatosan, nehogy gyanakodjon, hogy tudod kivel találkozgat a kém-Szöszi. - Intem óva őt, nagyjából feleslegesen, mert Raven óvatos és egyébként ha nem lenne az, nem most kezdene el okos és csodás bátyjára hallgatni, ha eddigi évek alatt nem tette. De nekem jól esik elmondani, a báty-törvénykönyvben is benne van, mint kötelességem, s ennek szeretek is eleget tenni. Mondhatnánk, hogy időszakosan egy fejmosás is elő van irányozva, de nem ez az, ami kiváltja belőlem a keserű és kemény szavakat, amelyekkel illetem őt. Nem sűrűn fordul elő közöttünk ilyen, s a legfurább benne az, hogy mikor a végére érek, akkor sem érzem, hogy igazságtalan lettem volna vele. Szar ügy, hogy az sem boldogít, hogy kivételesen akkor most igazam van. S szar ügy az is, hogy Raven az egyetlen, akivel titkolózás nélkül őszintén beszélhetek, erre most csend telepszik közénk. Cefetül rossz érzés, pláne, hogy a haragom is már tovaszállt, így maradt a kényelmetlen érzet a mellkasban, ami kiterjed az egész testre annyira, hogy helyzetváltoztatást eszközölök, s hátradőlök, nem mintha ez segítene. Témát is váltanék, mert a helyzetre nagyon nincs megoldás, míg én kirekesztettként élem az életem, de a témaváltás nem jön be. A lombok mozgását és a rajtuk átszűrődő fény-árnyékok váltakozását nézem, de figyelek, ez látni abból is, mikor rosszallóan pillantok Ravenre annál a mondatnál, hogy ne őt hibáztassam, amiért én lentről nem sokat tehetek. Erről szó sem volt. Legalábbis nem ezt akartam mondani neki. A továbbiakat viszont már felé fordítva fejem és tekintetem hallgatom végig, nem szólva közbe, ami a Delgado-temperamentumot ismerve kisebb csodának tudható be. - Akkor várok, csak azt ne mondd, hogy az ellenállóknál lépjek feljebb a ranglétrán! Mert nem tudok róla, hogy bármi közünk lenne az Aquillon-hoz. Az én szintemen semmit nem tudni arról a holdról. - A Dominiumig eljutni is épp elég, nem hogy onnan tovább. Minthogy a propaganda elhallgatta, így arról sem tudunk, hogy volt ott bármi gond, pláne szabotázs, nem csak egy CQL-bányászati akció, amiben a pár haláleset bányabalesetből is fakadhat. - Miféle zsoldosok szabotáltak mit? Honnan tudod? - Kérdezek rá, mert a koordinátákat említette már, de ez a rész kimaradt, és érzésem szerint összefüggésben van azzal, hogy Raven már nem flottás, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy zsoldosokat említett húgom. Ez ebben a megfogalmazásban feltételezi, hogy valaki felbérelte őket, nem feltétlenül saját indíttatásból fogtak össze a Dominiumon páran, s nem lejöttek a Perdára ellenállónak állni, hanem ott fenn előkészíteni és kivitelezni egy merényletet. - A Terson-nal való kapcsolatod miatt kérdezek rá: a koordináták valamelyikén hagyjunk a hadseregnek valami csapdát? - Ahogy Sky-jal akkor sem, úgy most sem beszélek arról, hogy valamelyik koordináta valóságos-e vagy sem, erről jobb, ha minél kevesebbet tud Raven. De egy hamis koordináta helyén is lehet csapdát előkészíteni, kérdés, hogy ez mennyire segíti elő vagy hátráltatja azt a bizalmat, amire vágyik húgom a hadügyi kancellártól. - Miért, ki az, aki még benne van a csapatodban és nem tud róla? - A korábban elhangzottakra nem reagálok, de nem sértődésből, hanem kár a szóért. Talán majd akad nekem is valami tennivaló. Másnem addig még jobban felderítem a Perdát és lesz egy csomó búvóhely a tarsolyomban, ha rosszra fordulnának a dolgok. Na meg eldöntöm, mi legyen kém-Szöszivel. - Ami meg a randidat illeti, Carlisle Clermont-tal lesz, titánpilóta, de tervező is, épp egy titánt készít. Gondolom nem kell mondanom, milyen haderőt jelent akárcsak egyetlen titán is. Szerintem tudnátok miről beszélni, kinek mire lehet szüksége, egyébként meg jófej és jó humora van, jól szórakoznál. Ja, és ha vinnél valami randi-ajándékot megismerkedésetek alkalmából, imádja a szigszalagokat. - Jelenik meg most először a hosszú csendünket követően egy Alec-es mosoly a képemen.
*Azért ha helyzet van, egy hadtáposnak sem fenékig fehérjepuding az élete, de kivételesen nem vitatkozom a bátyámmal. A botanikus csaj első férje nem az a téma ami érdemes erre. Elgondolkodtató a tény, hogy tényleg mennyire kicsi a világunk, hogy Alecet olyan messzire sodorta, mégis pont azzal a csajjal jön össze, aki Jenkinsszel kavar. Már ha kavar, frász se tudja, de közelebbi kapcsolatban vannak egymással, mint én Jenkinsszel. Már a neki írt válaszok hangulata is közvetlenebb, még ha a tegeződést nem is számítom bele. * -Furcsa udvarlási szokásaid vannak. *Húzom el a számat mielőtt vigyorogva ingatnám a fejem. Alec és az ő becézései, és mert bosszantotta a csajszit, hogy Szöszinek hívja. Mondjuk engem is fojtogatásra ösztönözne, ha leszőkéznének. Ezek után azonban igen sok okom van arra, hogy utánanézzek a botanikusnak és most már engem is érdekel, főleg azok után, hogy Jenkins felesége feltámadt halottaiból. Természetesen nem csak ennek nézek utána, lesz bőven ami fejfájást okoz majd a nyolcadik gyűrűszinten lakóknak. Hogy legyek óvatos, nos erre az ajánlatra nagy szemeket meresztek, pont olyanokat mint amikor Alec néhány évvel ezelőtt hasonlóan óvatosságra intett a flotta férfi öltözőjének látogatása kapcsán. Aztán mi lett belőle? Minden szolgálatban lévő katona egy napig viszketett. Oké, Jenkinst nem lehet összehasonlítani a kadétokkal, de sokat tudóan elmosolyodom. * -Alec, egy szem bátyám, mikor voltam én óvatlan? Amúgy, azt sem fogja tudni, hogy a te szöszid találkozgat valakivel. Csak nem képzeled, hogy belefutok ilyen amatőr hibába? *A vigyor után viszont láthat egy hálás és boldog pillantást is, amilyet csak ő szokott kapni és már régen nem néztem így. Szeretem amikor félt, és azt sem mondom, hogy feleslegesen, mert féltsen csak, hisz szeret és én is ugyanezt teszem vele. Nem ezért nem vontam bele a dolgaimba, hanem mert eddig nem volt itt, nem volt velem és nem volt elérhető közelségben. Most, hogy a kapcsolat közvetlen lesz, már egészen más a felállás, bár a dominiumi dolgokban nem tud segíteni…azt hittem magától is rájön, hogy minden másban igenis rá fogok támaszkodni. Pont erre volt szükségem, egy biztos kapcsolatra az ellenállóknál, akinek esze is van és megbízható. Kifakadásából úgy tűnik, picit belefáradt ebbe a létbe és teljes szívemből megértem. Magamat is hibáztatom azért, mert csak most találtam rá, túl sok idő telt el…túl sok az a két és fél év. Nekem is van saját monológom, ez a nap már csak ilyen, és észre is veszem a rosszalló tekintetét, ez az egyetlen mozdulat amit megejt míg beszélek…de nem véletlenül mondtam. Benne van a lelkiismeret furdalásom, két és fél év hibái, hiányai. Viszont most már megint együtt vagyunk, még ha egymástól távol is…lesz mit csinálnia. * -Én tudom, csak azt nem, kinek van köze hozzá és miért. *Mármint azt tudom, hogy zsoldosok, csak azt nem, ki fizeti őket. Nem először keresztezik az utamat, utunkat. * -Az aquilloni küldetést szabotálták. Az ellenállók, már bocsi bátyó, de nem tudtak volna olyan közel férkőzni a flottához. Más katonák személyazonosságát vették fel, és a holdon olyasmi volt, amit értelemszerűen nem lehetett lehetőségük odavinni, és a ti embereitek is találkoztak már velük. A konvoj támadásánál. Akkor azt hitte mindenki, hogy Hammond százados halálával vége lesz mindennek, de ő is csak egy kis pont volt. *Régen volt, és utána a hosszú csend arra engedett következtetni, hogy tényleg Hammond keverte a szart, de újra feltűntek. Persze mindez nem zárja ki azt, hogy az ellenállók közé is beépültek. A kérdésre először vállat vonok. Nem tudom, hogy milyen fényt vetne rám, elvégre én adtam Tersonnak a koordinátákat, de…* -Végül is hagyhattok, én csak átadtam neki azt amit találtam. Nem vállalok felelősséget a tartalomért. Azért már viszont igen, amit ezek után fogok megszerezni és remélem, hogy a nyomok egyetlen apró része sem fog hozzátok vezetni. *Csak azért, hogy Tersonnak tényleg ne legyen oka azt feltételezni, hogy az ellenállóknak is közük van a sorozatos szabotázs akciókhoz. Mert nem csak ez az egy volt, de jelentősen a legnagyobb. * -Mindenki más a „ne öld meg” listán. S most kezdem kiépíteni a perdai vonalat is. *Erről még el kell mondanom néhány dolgot Alecnek, de az a randi amit rám tukmál, nem nagyon tetszik. Már csak azért sem, mert randinak hívja. A szavaiból azonban egészen másra asszociálok.* -Nagyon remélem, hogy jól fogok szórakozni, különben megfojtalak. Egyébként így már nem is randi, hanem üzleti megbeszélés. *Az utolsó mondat és Alec vigyora nosztalgikus hangulatot kelt bennem. Az én szám is felfelé kunkorodik.* -Miért érzem úgy, hogy ez szívatás lesz? Egyébként ha már titánok kerültek szóba, van a kocsiban öt CQL tároló, kisméretű. Azt el kellene vinned az eloraki kikötőbe Hergathoz. Ledumáltam vele, fizetség az asztalán található összes holmiért. Sikló és titán alkatrészek. Fogalma sincs miket szedett össze. Csak hivatkozz rám és Eowenre. Carlisle Clermont…utánanézek a pasinak, de mással már ne akarj összehozni, oké? Ajánld magadat legközelebb. *Bájos, eszem a májad vigyort eresztek meg felé, és ha elaludtak a reflexei, még sikerül is orron pöccintenem. *
Szélesen vigyorgok arra, hogy furcsák az udvarlási szokásaim és inkább egy másik alkalommal mondom el, hogy én meg a Vadember becenevet kaptam. Ami amúgy tetszik. Kimondottan tetszik, szerintem használni is fogom. - Ööö, mindig, csak kurva mázlista vagy! - Vágom ki magam, csak hogy piszkáljam kicsit Raven-t. Tudom, hogy óvatos, és ahogy előadja a dolgokat, attól tűnik az egész olyannak, hogy az a kopasznak is hajmeresztő lenne. De távolról ez ügyben sem tehetek mást, minthogy előlépek apu kettőpontnullává, s ellátom féltő aggódásommal és kéretlen jótanácsaimmal, hogy aztán mosolyogva sütkérezzek abban a szerető, hálás pillantásban. Ebben annyiban el is merülök, hogy el is felejtem kijavítani, hogy nem az én Szöszim. Nagyon hiányzik, mármint Raven pillantása. Nem feltétlen ez a hálás pillantás, hanem akármilyen pillantás. Inkább nézzem rám egy évig úgy, hogy ölni tudna tekintetével, de lássam minden nap. Kiakadásom, kifakadásom ennek is köszönhető, tényleg kissé belefáradtam, s amennyire szabadságot ad ez az életforma, annyira érzem úgy, hogy sok mindenről lemaradok. Sok mindenkiről lemaradok. Azt is nehéz volt elfogadni és feldolgozni, hogy pici, pimasz fruska húgomat két év elteltével még mindig pici, pimasz ifjú nőként lássam viszont. Valahol mélyen rettegek attól, hogy ez a mostani kapcsolat is megszakad egyszer, s az évek csak kiesnek majd, s nem lehetek vele, lemaradok élete fontos dolgairól, nem leszek ott, ahogy szüleink megöregszenek... és megrémiszt, hogy egyedül maradok idelenn egy titkot cipelve és senkiben sem bízhatok meg és senkihez sem kötődöm igazán. Mi értelme? Bár ráförmedtem Ravenre, inkább segítségkérés volt ez, hogy foglaljon le valahogy, amivel a napok gyorsan telhetnek, míg újra nem találkozunk. Egy kis nyomozás, unalmasnak tűnik, de ez is valami, aztán még kiderülhet, hogy izgalmas szálakhoz vezet. Figyelemmel hallgatom hát, hogy mi volt az Aquillon-on, elismerően hümmögök, mert elég összetett a történet. Arra csak nagylelkűen legyintek, hogy az ellenállóknak nem tudnak a flottához ilyen közel férkőzni, hiszen igaz. Az is épp elég szervezést igényelt, hogy azt az egy siklót el tudjuk téríteni, amin Jenkins kancellár utazott McGrover menyasszonyával. Egyelőre igaz, hogy a flottához hozzáférni csak úgy lehet, ha van belső emberünk, de beszivárogni... Mondjuk ezt eddig a hadseregre is igaznak tartottam ismerve a biztonsági protokollokat. - A Hammond-os balhéra emlékszem, sok cuccot zsákmányoltak-tunk, valami fülest sikerült szerezni és úgy lecsapni a konvojra, a Hammond okozta zűrzavart kihasználva. De Hammond nem velünk volt, mi sem vele. Ha nem is függ össze a kettő, az aquillon-inál a miért: két indíték lehet, vagy a Kancellária ellen szólt az egész, vaaagy konkrétan egy valamiért. Mi volt a holdon? Mindkét esetben vagy komoly, tieddel vetekedő informatikai tudás kell, hogy a személyazonosító részeket meg tudják ugrani, vagy valaki belülről segítette őket, talán magasabb szintről, hogy tudta, miként lehet a szkennereket és a többit nos... észrevétlen inaktiválni a megfelelő pillanatokban. - Találgatok, mert ez valóban nem több puszta ötletelésnél, főleg, hogy nem ismerem a pontos részleteket. - Majd kérdezősködök, s ha úgy van, akkor igyekszem nyomeltakarítani, amennyire innen lentről ez lehet. Terson köszöntő-ajándékára is lesz gondom. - Kacsintok egyet azzal a komiszfajta mosollyal, ami gyerekként is jellemzett, mintha én is viszketőporral támadnám meg a hadászati kancellár kiváló katonáit, akiket az őrpontokhoz küld. A teljesség igénye miatt majd próbálok csapdát kieszközölni Carternél úgy, hogy hamis és igazi őrpontnál is legyen, amennyiben Carter rábólint, hogy feladjunk igazi őrpontot is. A perdai vonal említésére felvonom érdeklődve a szemöldökömet, de mielőtt többet tudhatnék meg, a randi témáját vesézzük ki. - Ha olyan randi lesz, hogy azért meg akarsz fojtani, kérlek, várd meg, hogy előtte én fojtsam meg Carlisle-t. Amúgy ő azt hiszi randi, szóval olyan üzleti megbeszélésre számíts, ahol lehet sokat bókolnak neked. - Vigyorodom el, de persze nem tudom, hogy Carlisle-nak milyen nők az esetei. Sky-ból kiindulva a sötét hajúak biztosan - bár hajszín szerint én sem válogatok -, és értékeli, ha egy nőnek van humora, na abból hiány nem lesz Raven-nél, mi több, Carlisle felkötheti a titán-gatyáját. - Szívatás, igen! Sky-t úgy hívtam ide, hogy egyik este már nagyon nem voltam szomjas, ő meg sehol és ki tudja mikor tér vissza, én meg nem szobrozhatok az ajtaja előtt, szóval egy aznap megismert taggal betörtem hozzá és lenyúltam a ruháit, cipőit és fegyvereit. Egyébként szerintem ez utóbbi érintette őt igazán érzékenyen. Na de előtte Carlisle műhelyébe törtem be, heccből, s lenyúltam a félkész titánkart. Mikor másnap elkapott, hogy adjam vissza, hosszú-hosszú percekig tudtam szívatni azzal, hogy a titánkar kettétört véletlenül, de megjavítottam, szigszalaggal körbetekertem. - Mesélem el röviden a szigszalag sztoriját, miért is kell pont azt hoznia Ravennek, és remélem, benne lesz a mókában. - Hergat, eloraki kikötő. Szerintem viszem Carlisle-t is, ő jobban átlátja, mi hasznos onnan és mi tényleg kuka. - Elismerően bólogatok, hogy ez remek kapcsolat. - Amúgy mi a fenének kell egy perdainak CQL-tároló? - Teszem fel érzésem szerint a nap kérdését, mert erre sehogysem találom a választ, pedig lehet prózaian egyszerű. - Jól van, jól van! Ha találkozom álmaid hegynyi pasijával, aki utánad akarna érdeklődni, majd megmondom neki, hogy bocs, öreg, kopj le! - Nevetek fel kaján gonoszsággal, még az orrpöccintést is bevállalom, amire szerintem most szolgáltam rá igazán. - Ugye tudod mivel honoráltam régen ezt? - Vigyorgok és fel-felemelgetem a szemöldökeimet, baljóslatúan közelítve mindkét kezemmel Raven feje felé, mint valami lassított felvétel.
* Nem veszem magamra a piszkálódását, nyelvet öltök. A bátyámmal amúgy sem lehet felnőtt és komoly beszélgetéseket folytatni, a vitákat is kiszámolással döntöm el ezek után, amivel nem értek egyet, arra meg kinyújtom a nyelvem. Én, mint aki csak mázlista…pppffff! Nem mondom előfordul néha, de azt a sors szerető oldalának veszem, épp jó kedve van, de azért nagyban rajtam is múlik. Meg hát, nem szoktam nagyon túllépni a határaimon, még időben vissza tudok lépni és bármit teszek nem helyrehozhatatlan. Az első találkozásunk az Orkán szigeten nagyjából a viszontlátás örömeivel telt el, ezen már sokkal több dolgot kell megbeszélnünk, már tervezünk, és dolgozunk a közeli és távoli jövőn, érthető ha belefutunk néhány egyet nem értésbe, vagy megnyílik a lelki csap és kiszalad rajta valami. Hosszú időn át kellett nélkülöznünk egymást, a különbség annyi volt, hogy Alec még ellenállóként is hamarabb értesült volna arról, ha én bajba kerülök vagy meghalok, mint fordítva, másrészt nagyobb biztonságban voltam mint ő. Ergo engem azért fényévekkel jobban kerülgetett a frász, hogy mi van vele, de benne a bizonytalan lét miatt több feszültség gyülemlett fel. Szóval van miből egymás fejére borítani a kakit, de ez nem is igazán arról szól, amit szavakba öntünk, hanem csupán kiborítottuk a lelki szemetesünket. Érezhetően jobb a hangulat utána, és Alec is rájön majd, hogy az igazi munka majd csak ezután fog kezdődni, lehet, hogy ki sem fog látszani belőle. S pont azért, hogy megalapozzam a munkát, mondom el az észrevételeimet múltból és jelenből. Mindez persze nem fogja amnesztiával a Városba hozni, de közben azon is dolgozunk és ki tudja hol futnak majd össze a szálak. * -Hát ez az, ennek fogok utána nézni, és még sok minden másnak is, ahhoz szereztem hozzáférési jogokat Tersontól. Még a kamerafelvételeket is megnézhetem, és nem kell külön engedélyt kérnem ahhoz, hogy lejöjjek a Perdára. Az meg tuti, valaki segíti belülről azokat akik ott a szart keverték. Még ha van is egy informatikusuk, aki elintézi a rendszert, mindenképp kell belső ember. Ami pedig az egész akciót illeti, elég nagyszabású volt, hogy egy nagyobb eszű felettesre gondoljak, semmint egy kis csoport önálló akciójára. Ez csak az első lépés volt. Azt jó lenne tudni, kitől származott a füles, mert bár régen volt, szorosan kapcsolódik a jelen eseményeihez. * Logikusan hoztam össze mindezt, rétegenként megvizsgálva az egyes történéseket. Persze még nem jutottam sokra, de amint végignézem a végignézhető dolgokat, többet tudok majd. Addig Alec is utánanézhet néhánynak és majd infót cserélünk. Most már simán lehet. Terson köszöntő ajándékára cinkosan mosolygok vissza Alec kacsintására. Kár, hogy nem láthatom az arcát amikor hírt kap róla, de úgy is többször felkeresem majd, és arról is meg vagyok győződve, hogy ő fog keresni engem, hogy számonkérjen. Reményei, hogy soha többé nem kell velem beszélgetnie, akkor fog romba dőlni. Az én világom viszont előbb esik szét, konkrétan akkor amikor Alec közli az eladásom részleteit, és azok egyre rosszabbak, ahogy jobban belemerülünk.* -Oké, az utolsó szó jogán megfojthatod. *Egyelőre ennyi engedményt teszek, de arra már eltátom a számat, hogy a haverja bókolni fog nekem. Na arra kíváncsi vagyok és már kezd összeállni bennem a terv, hogyan fogadom. Ehhez plusz segítség Alec szívatása, melyhez kerek történet is társul. Rezignáltan hallgatom mindaddig, míg elő nem adja hogyan csórta el Sky ruháit. Ennél a pontnál csak elhúzom a szám és szemet forgatok, a fegyvereknél azonban a homlokomra csapok és abba temetem az arcom. Alec nem normális. Ahogy elnéztem a csajt, jobban érdeklik a fegyverek, mint a bugyik. Ujjaim közül lesek ki, újabb betörésről hallok, már a leendő randipartnereméről. * -Te nagyon unatkozhattál baszki! *S végül azért az én arcomra is kiül a vigyor, ahogy lassan elképzelem a pasit – még arc nélkül – hogyan kapkodja a levegőt és tépi a haját a szigszalaggal megjavított titánkarra. * -Fertőtlenítőt is vigyél. Hergath nem tisztaságmániás, és ne menj hozzá közel, mert botja is van, meg szájszaga is. Viszont ha jó üzletet szimatol, eldobja a botját és a pult alá veti magát. *Mesélek most én sztorit arról, amit átéltem. * -Az asztalról mindent vigyetek el, jó nagy asztal, és benne van az alkuban. *Hogy mire kell Hergathnak a CQL tároló, fogalmam sincs, nekem sem árulta el. Vállat vonok tájékozatlanságom okán.* -Nekem is csak ennyit mondott. *Utalok a vállvonogatásra és hozzácsapok még egy sejtelmes tekintetet mosollyal. Megjegyzem az én mosolyomban legalább vannak fogak. A későbbi jövőbeli randik leszervezését azonban előre tisztázom. Ne legyen! Különben…és sikerül orrba pöckölnöm Alecot, amire már előre tudom hogyan fog reagálni. * -Meg ne próbáld Alec Delgado! *S emelem én is a kezeimet, hogy ráfogjak a csuklóira, de persze akkor sem tudnám megakadályozni, ha mindkét keze a régi lenne. * -Ha a hajamhoz nyúlsz, sikítok! *Utolsó figyelmeztetés. Aztán jöhet Bruce lélekszakadva, hogy mi történt velem. *
Tényleg meglep, hogy Terson ennyi engedményt adott Ravennek, s az is, hogy ez csak nekem gyanús? Nem, apának is tuti az lenne, anya szívét meg kíméljük inkább. Ám nem szólok, pillantásomban minden benne van, amit elmondanék és amit Raven figyelmen kívül hagyna. Spóroljunk egy kört! - Nem mondtad, mi volt a holdon, vagy te sem tudod? A korlátlan perdai jelenléted csak a Városra korlátozódik? - Ez utóbbit nem minden hátsó szándék nélkül kérdezem, s e szándékot ő is gyorsan kitalálhatja. - Oké, nyomozok a füles adója után, hátha kiderül. Végülis nem volt olyan régen... - Dörzsölöm meg erős borostás államat elgondolkodva picit, hogy kinél lenne érdemes kezdeni a kört, úgy, hogy ne legyek gyanús. Végtére is ha Kancellária ellen való akció volt ez, mindegy ki fejéből pattant ki, de a Rebelliumban szimpatizálhatnak vele, így nem akarják majd annyira, hogy a forrás lebukjon. Azon vigyorgok, hogy utolsó szó jogán fojtogathatok. Dicső halál s vannak emlékezetes utolsó szavak az emberi történelemben, hát ez sem lesz rossz azok mellé. A ruha- s csizmalopás gondoltam, hogy érzékenyen érinti majd Raven-t, otthon is gyűlölte ha poénból apró családi kabinunkban elrejtettem egyiket-másikat. - Szabad estém volt! Mit csináljak, aludjak? - Tárom szét karjaimat mintegy ártatlanul, hogy nem is tehettem mást, mint poénból belopózok társaim szobáiba, műhelyébe s elhozok ezt-azt. Ez teljesen evidens! Az én vigyorom akkor lesz bizonytalan, mikor Raven a kézfertőtlenítőt említi, s egy hosszú pillanatig úgy méregetem, mint aki számít rá, hogy a másik csak szívatni akarja. De nem. Bakker! - Természetes életmód természetes szagokkal és kosszal. Fasza! Búfelejtőben fogunk fürdeni Carlisle-lal előtte s utána is. Akit én rád szabadítok, az legalább ismeri a fürdő fogalmát. Ugye nem női név ez a Hergath? - Ha már randik kerültek szóba, tisztázzuk ezt is. Az egész női nemből ki lehet ábrándulni egy ennyire ápolatlan példány esetén. Bizonyára ez fordítva is így van. Eowen-t meg megkérdezem, lesz-e kísérőnk vagy hogy tudunk bejutni kíséret nélkül, pláne hogy sok mindent cipelhetünk. A Cql-tárolók perdai felhasználása úgy tűnik rejtély marad, de ez nem a mi gondunk már. Talán jobb nem is tudni. A további randik szabályait lefektetjük (Első számú szabály: ne legyen. Kettes számú szabály: lásd első szabályt.), melynek végén a pecsétet rá részben az én orrbapöckölésem adja, részben pedig az tenné hivatalossá, hogy jól összeborzolom a haját, amire emlékszik Raven is. A csuklóelkapást könnyedén szerelem le, de szavaira pillanatra megtorpanok. - Oké, haj tabu! - S azzal a lendülettel csapok le irányt váltva kezeimmel, előbbre lendülve, hogy oldalát érjem alapos testvéri csikizésben részesítve. Persze a sikításra számítok így is, be is húzom a nyakamat, mintha ez kicsit is enyhítene a várható halláskárosodásomon.
*Hogy mi volt a holdon? Sok szar. Röviden. * -A holdon a szokásos, vadállatok, csúszós jég, ilyesmi. A lényeg a Condoron történt, egy rajmester meghalt, mert látott valamit amit nem kellene, megjegyzem az ő pda-ján voltak a táboraitok koordinátái és olyan névlista ami ellenállókat takar. Na azt nem adtam oda Tersonnak. Schultz sok mindenki után nyomozott a saját szakállára, csak ügyetlenebb volt mint én. Az ottani kutatóállomás kiürült, viszont Simon hadnagyék találtak valamit egy ládában, aminek a falán még a lézerszkennerem sem tudott áthatolni. Bármi is volt, fontos lehetett és azt nem legálisan vitték oda, és gondolom ti sem csentetek el egy siklót egy kis aquilloni utazáshoz. Az egyik szabotőr pedig majdnem megölte McG-t. Ja, és felraktak egy időzített bombát is a Condorra, biztos ami biztos. Nem is lehetett hatástalanítani ott helyben, csak időt tudtunk nyerni. *Itt veszek egy nagy levegőt és nem azért, mert elfogyott, hanem mert majdnem elárultam magam. Hát nem kell tudnia Alecnek, hogy három centire voltam a bombától amikor kiiktattuk a vezérlőpanelt. Elmosolyodom, aztán folytatom és végül újabb munkát adok a bátyámnak azzal, hogy keresse meg ki adta le a drótot nekik a konvojról. Ezek után ízelítőt kapok Alec ellenálló életéről, mely elég sajátos de tekintve, hogy legalább 50 %-ban egy vérből valók vagyunk, teljességgel megértem. Én is szoktam unatkozni, olyankor kabint árnyékolok, asztalt lopok a menzáról, pasikat csalok csellel magamhoz, hogy jót beszélgessünk és kancellárok rendszereit csapolom meg. * -A világért se! Persze neked korlátozottak a lehetőségeid, de tedd feljebb a mércét. Legközelebb Cartertől lopj. Vagy vigyél neki valamit ami felbosszantja. *Régi szép idők. Sikító hangmodul helyett már kém chipeket ajándékozok. Azért remélem Alec is talál valami használhatót azok között a cuccok között, amikre megalkudtam Hergath-al, első látásra is kincsnek látszott és ha a haverja oda van a titánokért, ott helyben fog elcsöppenni a nyála. * -Ha csak a fogalmát ismeri, az nem elég. Nem, pasinak pasi. *Megnyugtatom a bátyámat Hergath férfi mivoltáról, de körülbelül ennyiben ki is merül a jellemzése mint férfi. A szó pedig potyogtatja a könnyeit. Azért remélem, akit Alec szabaít rám, hogy maradjak az ő megfogalmazásánál, legalább nem büdös és fogat is szokott mosni, bár ez már több mint a fogalommal ismerkedni. Abban viszont már nem reménykedem, hogy az ideálom, mert Alec rögtön azzal kezdte volna. Biztos valami nyeszlett pasi, ha már ennyire hallgat róla. Ezt már meg sem kérdezem, kezdetét veszi a testvérháború, melyben én állok nyerésre Alec utolsó szaváig, aztán fordul a kocka, meg én is. Már az is gyanús volt, hogy olyan könnyedén beleegyezett, hogy nem nyúl a hajamhoz, a következő mozdulat kísértetiesen ismerős és már hajolnék el tőle, épp csak annyira, hogy ne érjen el a keze, de akkor a másik csíp belém. A csiklandozó érzés végighullámzik rajtam, elvesztem az egyensúlyom, jobb híján a felsőjébe kapaszkodom, de esélyes, hogy így magammal rántom. * -NEEE ALEC NEHE CSIHINÁHÁLD HAHAHAGYD AHABBAHA VÍÍÍÍÍÍÍ! *Tekergőzöm jobbra-balra, hogy ki tudjak siklani a kezei közül de közben azon is vagyok, hogy ha még nem estünk el, kigáncsoljam. Egyik lábamat beakasztom az övébe a térdhajlatánál és magam felé rántom a lábam. Ha csak picit veszíti el az egyensúlyát, az én kezem máris az ő derekánál van, hogy visszacsikizzem. Harsogó nevetés rázza fel a környéket.*
Én már ott felvonom a szemöldökömet, hogy az Aquillon-on vannak vadállatok. Hát nem pusztult ki ott minden? De mint kiderül rögtön, ez annyira nem is lényeges, hogy több szó nincs is rá pazarolva, pedig ha valaki, hát Raven érzékletesen - eltúlozva - tud leírni egy vadállatot. Megjegyzem ennek a Schultz néhai rajmesternek a nevét, utánakérdezek, hogy juthatott hozzá a koordinátákhoz és a névlistához. - A névlista nálad van? - Nem árthat ezt is tudni, kik vannak rajta, hátha olyanok is, akik eddig hivatalosan eltűntek vagy meghaltak, nem olyan oszlopos élvonalbeli tagok, mint Carter. Saját nevem miatt nem aggódom, Raven tutira ezzel kezdte volna, ha az enyémet is ott találja a listán. - Vajon ez a rajmester kinek az oldalán állt, hogy nem adta tovább az infót? Ha valósak az adatok, ugyancsak szép csillogó vállveregetést kapott volna érte. Vagy már nem volt ideje megmutatni? - Ha indulás előtt nem volt még nála és nem csak időhiány miatt nem mutatta meg, akkor az információkat a Condoron szerezte. Kérdés, kitől és milyen célból? Arra csak somolyogva rázom meg a fejemet, hogy nem mi jártunk az Aquillon-on. Csavaros Carter esze, de ha szerezne egy siklót, nem hiszem, hogy dugi-akármiket rakosgatna az Aquillonra vele. Hangosan ciccentek, hogy nem sikerült McGrovert megölni ott. Túl szép is lett volna, ha ilyen "hamar" és "könnyen" véget ér. A bomba említésére kicsit felvonom a szemöldököm mosolyogva, hogy aztán megcsóváljam a fejem. Érzékeltem a majdnem elszólást, nem is Raven lenne, ha nem lett volna ott. Hogy nem akadok ki, az két dolognak köszönhető: egyrészt Raven jelenléte azt jelenti, hogy nem robbantak fel, másrészt ha egy űrben járó hajón bomba van, nagyjából tökmindegy mennyire van hozzá közel az ember, ha azon a hajón van. Ha biztos, ami biztos bomba volt, akkor nem kis pukk-ra tették oda, hogy sántítva, de beevickélhessen még a hangárok egyikére a Condor. Mindenesetre belemerülünk ezzel a konspirációkba és a nyomozási szálak lehetőségébe, ami valahol engem is jobb kedvre derít, nem érzem olyan haszontalannak magam. Na meg a vidámabb témák is újra terítékre kerülnek. - Carter-től lopjak? Hmmm... neeem, már tudom is, mit teszek a főhadiszállásán. - Vigyorodom el komiszul, de egyelőre nem avatom be húgit, hogy mivel készülök a fővezérnek. Ha kinyír érte, majd az lesz az utolsó kívánságom, hogy meséljék el a húgomnak, miért kellett meghalnom. Utolsó kárörömöm az lehet, hogy Raven lehet lesüvöltené érte Carter haját, mármint ha még lenne neki. Arra meg most én forgatok szemet, hogy beleköt Raven a megfogalmazásomba. De most inkább nem veszem védelmembe Carlisle-t, hogy rendszeresen látogatja a fürdő tavunkat, igaz, az esetek egy részében kukkolási célból, bár ezt ő nem így fogalmazta meg, de kizárt, hogy csak hallgatózzon. Természetesen nem említettem Carlisle izmait. Egyrészt rögtön előítéletesen - mostaninál is jobban - találkozna vele Raven, másrészt magam is tudom, hogy szegény barátom csak akkor lenne megfelelő e téren húgomnak, ha elkészülne a titánnal és magára öltené azt. Na, akkor már elég nagy darab lenne! Hagyom is a témát elsikkadni, egyébként se azért hozom össze nekik a "randit", mert hő vágyam, hogy megfektesse Ravent. A téma már csak azért is elsikkad, mert orrba leszek pöckölve, ami persze nem marad megtorlás nélkül és lecsapok húgomra egy kiadós csiklandozás kíséretében. - Hogy mondod? Ne hagyjam abba? - Értem félre direkt nagy mosollyal. Legalább nem sikít - nagyon -, viszont gáncsol, amit kicsit hagyok is, csak arra ügyelek, ne essek rá, inkább erősebb karommal tompítom esésünket, hogy ott folytassam, ahol abbamaradt az imént. A nevetésbe az én hangom is belevegyül, mikor Raven a legjobb védekezés a támadás elvén visszacsikiz. Egy darabig nevetve harcolunk így egymással - s ha Sky meg Bruce errefelé néznek a nagy nevetésre, bizton megállapítják, hogy a nem normálisság családi vonás -, hogy aztán kifulladva pihegjünk egymás mellett a fűben feküdve a hátunkon. A szám még mindig fülig ér, annak ellenére, hogy a sok nevetéstől már az arcom is fáj. De ez jó volt, és rohadtul hiányzott már, mint az ölelése is! Vagy csak a hangja. Még a sikítása is, basszus! Tudom, hogy most az elválás fájó része jön, de elhalasztom a búcsúzó szavakat. Azt majd el tudom mondani ott is, amikor a kocsi mellett állunk. Most csak még mindig mosolyogva ülök, majd állok fel és lehajolva nem szakadt kezemet nyújtom húgomnak, hogy felsegítsem őt a földről és visszatérjünk a többiekhez...
//Köszönöm a játékot, Húgi, imádtam, mint mindig //
//