- Íz nélkül is, természetesen. Meg sütés nélkül is meg lehet enni a húst, csak megbetegszel. Meg úgy minden perdai vadállatot alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt még lecsapnál az ízletes részeire. Sosem tudhatod, hogy nem-e beteg állatból szeretnél fogyasztani. Nálunk az a szokás, hogy beteg állatból nem fogyasztunk, inkább feláldozzuk az Isteneknek. - végső soron kezdem megkedvelni Ravent, ami azt illeti ma még sikított itt nekem. Ez nagyon becsülendő, s mindenképpen meg fogom ajándékozni valamivel, ha a kaland végéig így marad. Mikor kijelenti nekem, hogy ő nem tud főzni, akkor meglepődök. - Quorsa nők nem főznek a férjeiknek? Érdekesek vagytok! - próbálom elképzelni, hogy itt perdán milyen morcosok lennének a férfiak, ha az asszonyaik nem főznének rájuk. Mindenkinek megvan a feladata a családban. S akár ha olyan család, akkor cserélődhetnek a szerepeik. Pl a férfi marad otthon, s foglalkozik a gyerekkel, s a nő pedig megy vadászni. Utána meg nem értem, hogy mit szeretne közölni velem az édes utazótársam. Ráhagyom a dolgot, miközben fejtem ki a saját véleményem. - Én 100 fajta perdai receptet ismerek, s általában eszek, ha a vadonban vagyok. Aleccel meg ne hozakodj elő, most rólad van szó. Ha szeretnéd, akár ma megmutathatok egy könnyű ételt. - nem akarom magam túlságosan rá erőltetni magam, mert még megutál, vagy elsikítja magát. Az meg egy nagyon ütős kártyája Ravennek, s tökéletesen tudja használni a megfelelő helyzetekben. - Van egy nagyon büdős állat, vele ne találkozz. Öklendezni fogsz a közelében. - adok neki egy ilyen tippet, ráadásul adok neki egy gyógynövényes kencét, hogy ne találják meg a vadállatok a vadonban. Fogalmam sincs, hogy mit fog tervezni vele, sőt az már nem az én dolgom. Végül eszembe jut a kalandunk, s Vharan, akit annyira megnézett magának Raven. S gondolok egyet, hogy megosztom vele azt, amit lehet tudni a perdai férfiakról. - Értem! Szóval neked nagyon tetszik. Közös kalandkor feltűnt nekem. - mondom neki, miközben a közvetlenségem mélyítem egy vállára pakolt kezemmel. Fontos dolgokról beszélgetünk, s örülök, hogy meghallgat a nő. Ha már itt tartunk, akkor áttérek a gyerek témára. Sikerül egy választ kicsikarnom belőle, mármint a fenekét, de utána Raven meglepődik a mell érintésemtől. Utána meg elmagyarázom neki, hogy nálunk miképpen megy, s inkább számítson hasonlóra. Nah erre teljesen kiakad nekem. Jön a híres baszki tőle, meg sok más érdekes halandzsa. - Most menekülsz! Menekülsz a helyzet elől! Minden Quorsa ilyen nyuszi, gyereknemzés terén! Akkor megérdemlitek, hogy kihaljatok, a saját butaságotok miatt. Buta buta Quorsák! Itt teszik Perdán a menőt, bajt okoznak! Baszki! Bassszki! - nézek rá tök mérgesen rá. Eltávolodok tőle egy időre, csak úgy eregetem magamból a haragot. Nem tudom, hogy miért ilyenek ők? Meg kellene ragadniuk az alkalmat. Öt perc után minden további nélkül lépek oda Ravenhez, elkapom az egyik kezét, s rápakolom az én perdai telt kebleimre. Hadd érezze a keze alatt. - Én fogok szülni 5 gyereket! Te családod kihal, míg az enyém boldogságban fog élni. - s ha már kijelölte az irányt, akkor otthagyom újra, s előtte vágom az utat.
*Elhúzom a szám arra, hogy nyersen egyek húst. Hát ki a franc akarhatja ezt? Az még véres cafat. Beteg állatot sem akarok enni, de eddig erre nem gondoltam, mondjuk nem is én vadásztam le azt amit megettem. A tesómban bízom, a többi meg rendes perdaitól való volt, legalábbis Jenkins vacsorája után sem lett bajom, és amit én rendeltem is csupán az édes szósz különleges és szokatlan alapanyaga miatt vált nem kívánatossá. Csak bólintok, hogy megérettem, de jobban meglepi az, amit ezek után közlök vele. Nekem tök természetes, hogy nem főzök, időm sem lenne rá, konyhám sincs, meg úgy egyébként minek? Úgy is ehetetlen lenne. Majd ha Alec-et rehabilitálom, megtanulok tőle főzni. * -Van aki igen. Aki ráér. Kaja mindig van, sok nagy közkonyha van, olyan mint Shiennel asztalai, csak a kaja szarabb. *Elhúzom a szám az utolsó mondatnál, de ettől még nem leszek konyhatündér az biztos. Tywi azonban másképp gondolja, nem is értem miért akar engem megtéríteni, nem lennék jó perdainak se, anyának se. Már itt borul az egész. El is tátom a számat arra, hogy mennyiféleképpen tud elkészíteni egy kaját, s persze ha tudnám, hogy mit hoz a jövő, nem fényezném a bátyámat. * -Köszi, inkább enném mint csinálnám. *Nem, nem akarok megtanulni főzni, kényelmesebb nekem ha mások etetnek és addig jó, amíg csak kajával és nem hülyeséggel. Remélhetőleg a főzési témát is lezárjuk ennél a pontnál, nem sérteném meg így a kirándulásunk előtt azzal, hogy erőszakosabban utasítom vissza. A kencét azt bezzeg nem, a magamévá teszem, nagy szükségem van rá, főleg ha büdös állatok akarnának megenni. Az egy fokkal rosszabb, mintha jó illatú állat aznapi menüjére kerülnék rá. Még szenvedjek is mielőtt meghalok? Na neeem! Annak viszont örülök, hogy Vharan is szóba kerül, felcsillannak a szemeim, nem véletlenül. Ő már közelít az álompasihoz, lehet ha látnám pucéran, el is érné a magasra tett lécet. * -Ja, nagyon dögös. Szép nagy izmai vannak, mindenhol. *Vágyakozó sóhajomból kiderülhet, hogy a mindenhol melyik testrészére korlátozódik, sajna nem sokáig időzünk Vharan mellett, mert Tywinek vesszőbogája a gyereknemzés, terhesség, nevelés és szülés, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ja és persze a szoptatás. Erről való komoly véleményét tettleg is kinyilvánítja, mikor ráfog a cicimre. És baszki ez még csak a kezdet. Tywi is kifakad, azt hiszem barátnők leszünk, ha így folytatja. Tátom a számat, a szemeim tócsányira kerekednek, mikor azzal vádol, hogy a kihalás szélére sodrom a népemet, mert én egyedül nem akarok gyereket. A végét jó tanítványként baszkival zárja, de még milyen baszkival. Elnevetem magam, fura ezt egy perdai szájából hallani, és büszke vagyok magamra. Ezzel az elánnal talán tovább jutunk a város faláig és azon túl, én mosolyogva, kuncogva lépkedek, ő meg tőlem távolabb duzzogva. Nem komoly, megbékél majd, persze érteni akkor sem fogja. Különös menetelésünket pár perc után azzal szakítja félbe, hogy megáll előttem és a kezemre fog. Eskü, fogalmam sincs mi a terve, de még csak találgatni sem tudok, mikor a kezem már az ő cicijén van. Mindkét szemöldököm a homlokomra ugrik meglepetésemben. Poénnak veszem az egészet, és megnyomkodom.* -Töff-töff. *Hát erre sem fogadtam volna Jack bárjában, hogy az első leszbikus élményem egy perdai csajjal lesz. Elnevetem magam.* -Ne izgulj, az én családom sem fog kihalni, majd Alec csinál sok gyereket. *Erre akár mérget is vehet, azon csodálkozom, hogy azzal a szoknyavadász életmóddal, amire az ellenállóknál szokott rá a nagy szabadság kiélésében, még egy nősem lett terhes. De ami késik, nem múlik, mondák a nagy bölcsek, és minden bizonnyal igazuk is lesz. Tywi mókás még durcásan is, igyekszem vele lépést tartani, s egy ideig csendben haladunk átlépve végre a város határán a kikötők felé. Menet közben fejtem le magamról a hátitáskát és veszem elő a termoszomat, hogy erre a nagy izgalomra igyak egy nagy kortyot. Közben figyelem a környezetünket és azt is, hogy mennyire vagyunk távol Elorak kapujától. Mindent lejegyzek a pda-ba, és elmentem. A folyó felé menet remélhetőleg nem történik semmi, ennyire közel a városhoz, csaknem merészkednek a vadállatok.*
Itt vagyok Ravennel, akit el kell kisérnem és épségben vissza kell hoznom. A közösen eltöltött idővel, talán mondhatom azt, hogy van kellemes oldala, azon kívül, hogy vészhelyzetben úgy sikítozik, mint egy vészjelzést leadó perdai madár. S milyen jó hasonlat rá? Raven-t ennek a madárnak képzelem, aki a többitől távol röpköd a saját elképzelései szerint. Próbálom megtudni, hogy a Quorsák miként élnek, étkeznek az ő helyükön, s kapok rá egy tőle megszokott igen csak érdekes és tanulságos választ, ráadásul egy újabb szót, amit én sosem csempésznék a saját beszélgetéseim közé. - Mi az a szarabb? Abból készítik a Quorsát az ételt? - nem tudom a jelentését, s remélhetőleg kapok választ. Mindenesetre magamban ízlelgetem ezt a quorsa szót, hogy mélyen beépüljön a baszki mellé. Még magamban próbálgatom, sőt újabb kérdést teszek fel neki. - Quorsák gyakran használják a szarabb szót? Mármint beszédben a szarabbat? - nézek rá komolyan, mert számomra ez komoly fejtörést okoz, s nem használnám helytelenül. Végezetül belenyugszom abba a kijelentésébe, hogy szívesen enné mint csinálná. Egyet sóhajtok, mint valami tudomásul vétel. Mivel a beszélgetésünk kezd ellaposodni, így a képbe hozom a perdai vezetőnket Vharant, s annak kinézetét, s egyes tagjának lehetséges méretével hozakodok elő. Teli találat! Szóval Raven nagyon rá van gerjedve az egykori vezetőnkre, Vharanra. Látszik rajta, ahogyan beszél róla, hogy nagyon mély benyomást tett számára a férfi. Vágyakozik érte? Nem merem ezt megkockáztatni teljesen. De ami ezután történik a beszédünkben, az felháborító. Hogy lehet Raven ennyire buta Quorsa? Mi lesz a népével? Nem tudom épp ésszel felfogni, hogy nem akar gyereket, s annyira felfoghatatlan számomra, hogy bizony kibukik az ajkaim közül, mint valami perdai női áldás. - Akkor szeretkezz Vharannal – hát ott hagyom egy kisebb időre, hogy kitisztuljon a fejem, s eszembe jut, ha esetleg megmutatom neki, hogy mekkora a mellem, akkor biztosan megváltozik a véleménye. Meglepem őt a mozdulattal, de úgy tűnik, hogy ő viccesnek találja a helyzetet. - Hasonló méretűek a melleink, hasonló az alakunk – biztonság kedvéért még ránézek, csak azután folytatom. - Úgy hiszem, hogy a te istened aki alkotott, annak szintén hasonló szándékkal teremtett. - bököm ki neki, de ő megint Aleccel hozakodik elő. Legszívesebben ordítanék, mint egy sebzett Errator, de cserébe megjön a másik jozanabb felem. Egszerűen magamhoz ölelem erősen. - Megint csak Alec! Ez rólad szól Raven! Nem teheted meg! Baszki! - s ezután jön nekem a durcás kifejezést, mert nem tudom megérteni Raven-t, hogy ilyen könnyűszerrel utasítja el az anyaságot. Érzésem szerint, csak fél az ilyen fajta kihívásoktól. Eszembe ötlik, mikor először találkoztunk, milyen körülmények között. Csakben haladok, amerre ő irányít. Belőlem egy árva szót sem fog kicsikarni a mai nap folyamán.
*Tywike igen mókás amikor nem ért valamit, és lássuk be, sok olyan dolog van amit nem érthet, csak mert perdai. A fordító meg nem foglalkozik azzal, hogy egy-egy szónak több jelentése is lehet, szó szerint fordít, érzelmek és a szövegkörnyezetre való tekintet nélkül. Ebből aztán derűs helyzetek adódnak. A szarabb kaja az egyik ilyen nevetést kiváltó ok, és már abból rájöhet, hogy valami nem kerek, hogy a könnyem is majd` kicsordul. * -A szar az szar, kedves Tywinna! Ha valami nem jó, akkor szar, és ami sokkal rosszabb, az szarabb mindennél. *Magyarázom a saját felfogásomból a lényeget, ami nem biztos, hogy sokat segít. * -A szarból viszont nem készítünk kaját, az csak jelző…egy másik szó arra, hogy nem jó. Nos, akivel sok rossz dolog történik, minden bizonnyal gyakran használja. Én nem annyira, nálam ez a baszki, sokkal több mindenre lehet használni. A szar az csak rossz, a baszki lehet jó is, attól függ, hogy mondod ki. *Első tanítványom, büszke is vagyok rá. Úgy érzem nekem is meg kell tanulnom perdaiul, hogy minél több szót belevigyek a nyelvükbe ha másokkal is találkozom. A végén még az Emlékek Őre is megemlékezik rólam, milyen nagy lenne már! A nyelvtanulást kicsit félre téve Vharanról ejtünk szót és mindez elkanyarodik valahogy a népességnövelésig, utóbbiról haározott véleményem és akaratom van, de elmagyarázni nem igazán tudom Tywinek a lényeget. Ő meg kifakad, a perdaiak szaporodásának zászlóvívője. * -Szeretkeznék én, de nem akarja baszki! Most tényleg, szerinted miért nem? Mert ember vagyok? Ez diszkrimináció! *Kiabálom utána, mert otthagy és nagy dérrel-dúrral elszelel. Persze utána megyek, a város falain kívül nem szívesen maradok egyedül, bár nem tévednék el, de a vadak nagyobb számban való feltűnése egyenesen arányos a várostól távolodó léptek számával. A mell fogdosás lényegét nem igazán értem, ezért poénnak veszem, de végül kiderül, hogy nem az. Tywi tényleg gyerekcsinálásra akar rábeszélni, legfőbb kötelességemnek kiáltja ki. Eskü, beajánlom McG-nél propagandistának. * -Attól, hogy egyforma a mellünk, még nem lennék ugyanolyan jó anyának. *Úgy érzem ez a téma kezd véresen komoly lenni.* -Lehet, hogy testileg annak alkotott, de agyilag és érzelmileg nem. *Hülye istenek…valamikor régen imádták őket, oylannyira, hogy több is volt belőlük, de valahol csak egy. Már az erről szóló történelmet sem tudtam követni. Itt legalább biztosan csak kettő van. * -De megtehetem! Sok más nő van aki szül helyettem. Ehhh! Te sem csinálsz szívesen valamit, amit rád erőszakolnak, nem? Vagy igen? *Szaladok utána, nehogy a fordító hangjáról lemaradjon, ha beérem és hagyja magát, belékarolok. Megenyhülve kérdezek aztán.* -Oké, ha megígérem, hogy szülök legalább két gyereket, akkor megnyugszol? *Pppfff! Ha ezen múlik a barátságunk. Persze eszem bogában sincs gyereket szülni, legalábbis belátható időn belül, nem passzióból mentem hozzá Bruce-hoz és nem valamiféle őrült jó kedvemből kerülök mindenféle testi kapcsolatot, ami az ilyen Vharan féle pasik közelében igen csak frusztrál, de Vharan perdai, és mint olyan, nem vagyunk egymással kompatibilisek fogamzás terén. Mi ez ha nem isteni jel? *
Kedves Raven sipítós barátnőmmel beszélgetek, ami szerintem kezd olyan lenni, mint egy sziklafal. Hirtelen függőleges és veszélyes. Miért? Mert énnekem elég kifordított még a látásmódom a quorsákkal kapcsolatban. Vannak dolgok, amit elsőre megértek, de vannak olyanok, amiket úgy érzem, hogy idővel sem fogok megérteni. - Tudom, hogy mi az a szar, varázslatos testű Raven – próbálom őt másolni e tekintetben, mert érdekes beszédmód a részéről. Engem nem így neveltek a szüleim, s már nem léteznek, hogy a körmömre nézzenek, ha valami nem jó. Meglepett arcot vágok a magyarázatánál, mert ez így nekem teljesen felfoghatatlan. Itt jönnek ki a nyelvi különbségek, s abból fakadó hátrányok. - Nekünk a szar az a szar. Egy jelentése van, sőt sok ilyen szavunk van azt hiszem, de ezt inkább a bölcsek tudják. Ők sokkal több szót ismernek, mint mi. Szóval nálad az baszki, nézd baszki de rosszul áll a hajad? - próbálok próba mondatot mondani, de még meglátom, hogy mennyire fogja azt siker koronázni. Közben azon gondolkozom, hogy én tudok-e perdaiul káromkodni, vagy ilyen szavakat ismerek-e. Annyira nem találok, s nem jönnek az ajkaimra a szavak, hogy kissé mérgemben ezt találom neki káromkodni. - Qi amid o gugis le Perla koda, baszki ( Csókold meg a hátsóm te Perla dagadék, baszki) – várom a hatást, hiszen most jelenleg nagyon kitettem magamért. S a baszki miért jött az ajkaimra? Mert tény és való, hogy ennek a szónak a kiejtése, amolyan plusz erőt ad. Quorsák egy mágikus szava, amit Raven barátnőm elég gyakran ejt ki az ajkain, s fűszerezi vele a beszélgetés ízét. S én kezdjem egyre jobban érezni ennek a szónak a használatát. - Hát azért baszki, mert visítasz, mint egy újszülött molaf! Perdai férfiak nem szeretik a visítós nőket, de a felajzó nyögőket igen. - avatom be itt a perdai titkok tárházába kedves Ravent. - Másik tény, hogy perdai pasik nem adják be könnyen a derekukat. Neked kell feltörni a rajta levő Errator csontpáncélt! Vharanhoz a kulcs az idő! Nem pedig, hogy nyakadba ugrok te laflova lovag! - hát itt pattan el mindkettőnkben valami, mert a további dolgaink, nem éppenséggel a barátság jegyében nevezhető. Én szeretném, ha ő nem mondana le a gyereknemzésről csak olyan kézmozdulattal. Prookohog kötelessége a saját népét gyarapítani. - Csak be vagy szarva baszki! - szinte őrjöngve kiáltom neki, hátha ezzel észhez tér. Nem úgy tűnik számomra, hogy meg akarja magát gondolni a hülyeségében, s nem tudom, hogy hová fog fajulni a beszélgetésünk, de nem érdekel. - Persze, most meg más nőkben bízol! S nem magadban! S én szívesen segítek, ha gyerekcsinálást most egy perdai pasi erőltetné, akkor megtenném. 5 gyereket hoznék világra! Sok nálunk a halálozás Raven! S gyereket felnevelni, idő! Bárki gyorsan meghalhat ha nem figyel oda, de felnövéshez idő kell - fújtatok mint egy Hoiho. Előre megyek, de ő beér engem és belém karol. Ránézek villogó szemekkel, hogy baszki, mit a feokray hátsóját akar tőlem? - Nem! Nem értem, miért ilyen egy quorsa nő?! - ez túl sok nekem, s jobb ha békén hagy, kibelezem a tőrömmel. Nincs barátság, jelenleg.
*Kissé belebonyolódunk a szarba, szerencsére…igazából szó szerint, de még sem. A szar helyzetből Tywike engem jellemző szava rángat ki, mindkét szemöldököm a homlokomra ugrik, érzésem szerint menne még feljebb is, ha nem lenne hajam. Varázslatos testű vagyok. Érdekes egy nőtől ilyet hallani, nem különben hízelgő. Fülig szalad a szám, Tywi igen temperamentumos nőszemély, alaposan belelovallja magát a témába. Már éppen mondanám, hogy lépjünk tovább, mert a végén még tényleg szarban találjuk magunkat és nem csak szóban, hanem csizmában is, de olyat mond pergő perdai nyelven, amibe majdnem beletörik a fordító chipem hangmodulátora. Mindez a baszkival a végén….szegényt majdnem leköpöm úgy elkezdek nevetni. Hangosan és könnycsorgatón. Dagadék lettem. Ezzel eldicsekszem Alecnak ha legközelebb azért akar kajával megtömni, mert túl sovány vagyok és lassan már nem is látszom. Hogy is volt ez? * -Perla koda? *Figyelem a fordítót és tényleg! Ezt megjegyzem. Sőt! Az egész mondatot megjegyzem, külön-külön is használható,leginkább a perdai nyelvet nem beszélő felsőbb vezetéssel szemben. Míg Tywinna igen élénk érdeklődéssel a baszkit gyakorolja, el is kanyarodunk Vharanhoz, nem kicsit a gyerekcsináláshoz. A kettő együtt szerencsére nem jöhet össze tekintve, hogy a perdaiak nem kompatibilisek az emberekkel, és talán ez is egy kicsit hozzátett ahhoz, hogy a Nagy Perdai Pasi igencsak érdekel. De eddig nem igazán tanúsított érdeklődést felém, én arra gondoltam, hogy ember vagyok, vagy ahogy ők mondják quorsa, ami a fordító szabados értékrendszerével mérve sem hízelgő annyira mint a varázslatos test. Joggal merül fel bennem a kérdés, ha ilyen testem van egy nő szemeivel nézve, akkor a perdai vadásznak miért nem jó. Mint kiderül, nem a testemben van a hiba, hanem a torkomban. Tócsányira meresztem a szemeimet és veszek egy nagy levegőt.* -Ahaaaa! Ühühmmm! *Bólogatok hozzá és mint a kisgyerek akinek újat mondtak mélyen elgondolkodom a dolgon. Tényleg ennyi lenne, vagy Tywi szórakozik velem? Ki kell próbálnom. * -Szóval ha legközelebb találkozom Vharannal és köszönés helyett nyögdécselek neki, akkor szeretkezik velem? Ki hitte volna! *Mégsem ennyi. Baszki! * -Idő?! Mégis mennyi? *Pppfff….szóval udvaroljam körbe míg fel nem törik a páncélja és a világért se ugorjak a nyakába. Az össze perdai Istenre, elég bonyolult lelkivilága lehet ennek a pasinak. Próbálom magamban összerakni a lényeget, de tywi sem egyszerű eset, mondhatni pont annyira bájosan bonyolult a perdaiak között, mint én az emberek között. Ami a legjobban kiborítja az a családalapítástól való irtózásom, és nem tudom szép szavakkal sem meggyőzni, pedig még azt is megígérem neki, hogy belátható időn belül teherbe esek…csak még azt nem tudom kitől. * -Mert mi nem akkor szülünk amikor akarunk, amikor megtaláljuk életünk párját, hanem amikor a kancellária azt mondja. S ki tudja kivel adnak össze baszki! Ha nem esel szerelembe 16 évesen, amikor még alig vagy felnőtt, akkor azzal fekszel akivel azt mondják, hogy fekszel. Érted? Hát ezért nem fekszem. BASZKI! *S most én hagyom ott őt, nagy elánnal és mérgesen lépek ki mellőle, cipelve a táskámat még jó darabon mielőtt letenném és ráülnék. Innom kell. Felizgatott ez a csaj. Azt hiszem a számra kötöm a termoszt és hátradőlök.*
Érdekes, egyben nem várt fordulatot hoz, a mi beszélgetésünk. Olyan témákról beszélünk, ami szerintem, az én meglátásom szerint, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy-egy faj fennmaradásához elegendőek, bár nem fogalmazom meg, ilyen finoman. S ennek mi a következő fejezete? Hogy a baszki mellett megtanulok egy új szóhasználatot Raventől, történetesen a szar szó miatt. Nem mondok le olyan könnyedén arról, hogy Ravent elengedjem a karmaim közül. Mármint lehet, hogy sokat nem tudok a fajtájáról, ám szükségét érzem, hogy észhez térítsem. Meglepetésemre, vagyis nem, sajnos nem vesz túlságosan komolyan, s ez annak tudható be, hogy kinevet. Jó, próbáltam most perdaiúl káromkodni valamit, de úgy tűnik a nyelvünk és a lényünk nélkülözik az ilyen fajta megnyilvánulást. Ha ő meglepődött, akkor én jobban. Vagy legalábbis az én neveltetésemben nem volt helye hasonló szóhasználatnak, ezt így a szüleim belém nevelték. Így jött létre a mostani Tywinna szörnyeteg, aki jelenleg megmutatja a sötétebbik oldalát. - Igen, Perla koda - erősítem meg, jól tagoltan, hogy felfogja az emberi buksijával a szót. Fogalmam sincs, hogy milyen szándékai vannak ezután, de engem cseppet sem érdekel. Elkanyarodunk Vharanhoz, s a gyerekcsinálás témaköréhez, ami qoursa és perdaiak között nem lehetséges, viszont én nem tudom kiverni a fejemből az a Ssvensont. Sőt annyira rémképeket képzelek be magamnak, hogy megszólalok hát. - Aha! S az emberek okosai, mint az a Svenson volt, nem találnak ki hasonló okosságot a két nép között? Mármint quorsa és perdai keveréket, korcsot hozzanak létre? S akkor utána te szintén másképp fogod értékelni az egészet. Ha az a Svenson képes volt rá, akkor több okos, többre megy. - állítom az én véleményem. De nincs itt megállás, mert rögtön zúdítom rá a következő olyan dolgot, amit én vélek a saját szemszögemből, ráadásul elég furán és nehézkesen megfogalmazva. Úgy látom, hogy újat mondtam neki, s próbálja feldolgozni ezt a tényt. - Leginkább ne sikíts akármi rossz történik veled! S a nyögés igen, az tud vágykeltő lenni. De ha nem hanggal akarsz rá hatni, akkor pakold ki jobban a melleid. Hidd el a perdai pasik szintén megnézik a formás formákat. - magyarázom, amolyan tapasztalatból. Engem a városokban elég sok szem figyelemmel kísér, s elég sokáig. Utána meg itt értetlenkedik az időm! Hihetetlen egy qoursa, szerintem csapnivaló tanuló volt! - Ide figyelj, édes….- nem tudom befejezni, mert megered Ravennek a nyelve, mint egyes perdai madarak. Elég jó párhuzamot tudok húzni a kettő között, s ami a legijesztőbb, hogy van olyan jó. Most nekem kell felkötni a nadrágom, hogy felfogjam ezt a Kancás témát! Azt felfogom, hogy őket kényszerítik a párosodásra, s nem akárkivel tehetik, hanem a Kanca nyerítése a fő. Micsoda? A kancák beleszólnak ebbe! Nem elég, hogy börtön van, de azt sem találhatják meg, akit igazán szerethetnek? Hát ez döbbenet! Sőt! Dühőssé válok, egyben nagyon tudom sajnálni az én Raven-öm. Úgy kezd körvonalazódni, hogy miért tesz keresztbe a Kancáknak. Előre trappol a drágalátos barátnőm, mert bizony jól felmérgesítettem. Ám ebben a szent pillanatban magamhoz szeretném nyomorgatni, s az a gond, hogy amit Tywi a fejébe vesz, az úgy lesz. Utána osonok, s hátulról egyszerűen magamhoz ölelem jó erősen. - Bocsáss meg! Nem hittem volna, hogy a Kancák nálatok ennyire beleszólnak a ti életetekbe. Nem hittem volna, hogy nem elég, hogy kalitkában érezhetitek magatokat, akkor még ráadásul meg sem találhatjátok életetek párját. Ahol nem érzed jól magad, onnan meg kell szökni. - fogalmam sincs, honnan jött ajkaimra ezen szavak. Lassan elengedem őt, de nem hagyom faképnél. - Bocsáss meg a Perla kodásért. - szomorú vagyok, s hihetetlen nekem a quorsák világa. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy eddig miért nem lépnek ellene? Ők a többség nem? Vagy mi az akadálya? Nem merem belelovalni magam, inkább ha újra elindulunk, akkor én követem Ravent. Végig ügyelek a testi épségére. Sőt szerintem ő annyira nem ismeri a perdai táj apró jeleit, hogy próbálom arra terelni az irányt. Elmagyarázom neki, hogy mit figyeljen egy tájban, egy erdőben, ami esetleg gyanús lehet. Sok évnyi tapasztalat szunnyad bennem, ami most ezen érzelmi vihar hatására feltör, mint egy gejzír. Próbálok neki minél hasznosabb tudást adni az itteni létről, a túlélésről. Szóval egész út során próbálom inkább terelni Vharanról a témát, mert úgy vélem szomorú lehet. S a szövegelésem ott ér véget, mikor újra a városban vagyunk. Akkor félre vonulva megölelem őt, megpuszilom a homlokát. - Ég veled Raven. S vigyázz gyönyörű és vonzó női alakod vonalára, Shiennel fénye és Shaz or áldása legyen rajtad! - köszönök el tőle hivatalosan, s tüstént eltűnök, mert én mindig csinálok valamit.
*Kacsintok Tywire, mert látom, hogy furcsán érzi magát attól, hogy én nevetek, pedig igazából nem rajta. Vagyis rajta nevetek, de nem gúnyolódásból, egyszerűen csak tetszik a kis csaj a fura szóhasználataival, a paprikás hangulatával, ahogy kifakad és mérges. Mondhatnám, hogy cuki, de talán még arra is megharagudna, így inkább megtartom magamnak. Viszont képes vagyok magamon is nevetni, mikor dagadéknak nevez, azért kíváncsi vagyok milyen lehet az az ember vagy perdai, aki az ő szemszögéből nézve sovány, lehet az már nem is él, vagy tényleg csak csont és bőr, a kifejezés szoros értelmében véve. Ezen átugorva maradunk a testnél, bár csak a peremén érintjük a téma lényegét, de már Svensson nevétől is a hideg ráz, meg a majdnem jéggé fagyásé…önkéntelenül is megmozgatom szegény, sokat megélt lábujjaimat. Szerencsére már csak múlt időben beszélhetünk róla. * -Nagyon remélem, hogy nem lesz még egy Svensson. *S gondolatban még azt is hozzáteszem, hogy más sem próbálkozik effélével…és valamiért Jenkins jut eszembe, aki a genetika legmélyebb bugyraiban tevékenykedik, és megtehetné, hogy egy lombikban összelögyböli a két faj génjeit, a legelőnyösebb tulajdonságokat kiemelve. Az a pasi többszörösen méregkeverő. A komoly téma után még komolyabb jön, némi könnyítéssel fel leszek világosítva hogyan közelítsek a NPP-hez, vagyis Vharanhoz, bólogatok lelkesen bár nem igazán értem mitől lesz jó, ha élből nyögéssel indítok.* -Semmi sikítás…nyögés…aaahh, aaaahhhhh…..így jó lepfpf…hukkk! *a nyögés szimulálása után már rákérdeznék a minőségre, de Tywi belém fojtja a szót, amit némi nyállal le is tüdőzök. Köhögés helyett a csuklás jön rám. A tanács úgy ér, mint időjárás változás a Viharszigeten, majd lenézek a melleimre, melyek egyenként a fél tenyeremben elférnek. Picit feljebb emelem mindkettőt és tanácstalanul nézek Tywire.* -Ezeken mit pakoljak ki, pontosan melyik részét értetted? *Elnézem Tywiét, visszaidézem a fogásukat és arra jutok, hogy hasonló hatáshoz nekem legalább még kettő kellene. Marad a nyögdécselés. Lemondóan sóhajtok, mielőtt belém kötne a családalapítási terveivel, melyek rám korlátozódnak, nem elég neki ha a bátyám viszi tovább a Delgado nevet és géneket. Értem én, hogy nem érti mi folyik normális, demokratikus élet helyett a csapból is, ezért elmondom neki, de a téma már önmagában véve is felbosszant és agylobot kapok tőle, szóval most én fakadok ki aztán odébb is megyek lehiggadni. Indulnék is arra amerre becéloztam az irányt, de mielőtt a táskáért nyúlnék tywi letámad. Szó szerint, a nyakamba ugrik hátulról, majdnem felborulunk. Az egészben az a jó, hogy a hülye szövegével képes megint megnevettetni, az a kanca mindent üt. * -Jól van már…engedj el….nem bántottál meg, csak…felbosszantottam magam. *S azután már vigyorgok is. Kellemes magamat elviselni, mert le tudom magamról rázni, viszonylag gyorsan azt ha valami bánt, vagy el sem jut odáig a téma. * -Nincs miért bocsánatot kérned…a perlak oda meg amúgy is tetszett, vicces volt….menjünk, mert sosem érünk sem oda, sem vissza. *Megveregetem a vállát, majd veszem a táskát, amiben a műszereim vannak és elindulok. Egy ideig szótlanul, nem azért mert megbántott volna, csak inkább kilépek és igyekszem, hogy minél előbb odaérjünk a célomhoz. Ott aztán elmesélem neki, hogy miért nem lépek le, noha lenne hova, a bátyámhoz, és jól is élnénk egymás mellett, de a szüleink ott maradnának a Dominiumon és miattunk bántanák őket. Ezen egy ideig eldiskurálunk aztán ő jön, én meg tanulok, sok új dolgot, amit később hasznosíthatok. A tanulás sosem esett nehezemre, és szerencsére olyan az agyam, mint a szivacs. El is megy az idő a perdai lét gyorstalpaló tanfolyamával, amiből szerintem sikeresen fogok vizsgázni legközelebb…hacsak nem jön egy éhes állat. Észrevétlenül jutunk vissza Elorakba, ott ahol elhagytuk a várost és újabb lehetőséget pipálhatok ki, mellyel kicselezhetem az őröket, és találkozhatok a bátyámmal anélkül, hogy lebuktatnám, vagy még néhány katonát kellene elkábítania. Egészében véve élveztem az egész napot a csajjal, fura de aranyos és vicces. * -Remélem még látjuk egymást, mindent köszönök! ….ó, hát persze, a varázslatos testem. Ha találkozol Vharannal, mondd el neki is. Csak a melleimről ne beszélj. Inkább majd nyögök. *Nevetek fel és nem kínomban. * -Rajtad is, meg legyen veled és fényesedjék, meg minden. Szia! *Mire kiejtem az utolsó szót, már csak Tywi hátának beszélek. Úgy érzem van még mit javítanom a lelépéseim hatásán. A pda-ra nézek, hogy megtudjam mennyi időm van még a városba visszainduló konvoj indulásáig, de még egy Búfelejtőre sincs időm. Rohannom kell és mivel Tywi magamra hagyott, kísérő híján még oda is kell találnom a kapuhoz. Baszki! Rohannom kell.*
//Ha még visszanézel, köszönöm a játékot, hihetetlenül élveztem, nagyon vicces volt és szórakoztató minden perce! //
Hosszabban elnyúlt a beszélgetés Rodával, mint gondoltam volna reggeli indulásomkor, s bőven elhangzott sok olyan - nem csak Saskiáról -, amin tudok gondolkodni a Városig és utána onnan fel a Dominiumig. Előbbi utazás most azért is alkalmas lesz rá, mert nem kell figyelnem a járműre, nem bogával megyek vissza és így csak utas leszek, ami nekem kiválóan megfelel. Ismerős megbízhatósága számomra ideális, és ugyan érdekes volt boga-háton, de csak kényelmesebbek a járműveink. Meg szélcsendesebbek. Kezd a szél is feltámadni... Ráadásul meglepetésemre némi izomláz is jelentkezett combjaimnál, bizonyára a furcsa, szorító tartás miatt, hogy ne essek le az állatról. Nem vészes, mozgásban nem korlátoz, csak érzem és szokatlan. Hogy tereljem a gondolataimat már Roda szavait veszem elő magamban, míg Katja-val együtt kilépünk Elorak kapuján és a közeli mezőn várakozó jármű felé tartunk. A Városba tartó konvoj már elindult vissza, alig negyed órája sincs, hogy az utolsó tudóst vagy szabad napját töltő polgárt vagy katonát magával vitte, pedig kicsit késve is indultak, hiszen még vártak valakit leltár szerint. Ám a biztonság úgy kívánta meg, hogy a meglévőkkel elinduljanak vissza, a késő meg majd felveszi a kapcsolatot... vagy a perdaiak visszaszállítják, ha nem kívánatos a jelenléte a településükön vagy pedig szállást foglal másnapig-harmadnapig, míg nem jön újabb konvoj erre. Hogy ezért a Városban előveszik-e majd, gondja baja, legyen pontos máskor. A jelentést leadták, hogy ki hiányzik majd visszatértükkor, ám én erről mit sem tudok, hiszen nem az én problémám a lemaradó polgárok megkeresése. - Ismételje, kérem! - Fordulok Katja felé, aki viszont jelentett nekem valamit, de én már a gondolataimba merültem, oda se figyelve léptem át a nagyobb fűcsomókat elkerülve egy-egy botlást. - A konvoj szokatlanul nagy vad-mozgást jelentett előttünk, uram. Valószínűleg elhaladnak, mire odaérünk. Előre menjek felderíteni? - Nem szükséges, majd megállunk, ha mégis keresztezik az utunkat. - A jelentést úgy is pontosíttatja Katja, hogy mire is számítsunk, merre és mikor látták és mekkorát, ezt a részt ráhagyom. A motort is felrakja a kocsi megfelelő részére és a sofőr mellé ül be előre - miután én is beszálltam a járműbe -, én hátulra szándékozok, az utasrész ajtaját nyitom ki éppen.
*Ahogy Elorakba való első bevonulásom látványosra sikeredett, úgy a mostani távozásom sem kisebb szenzációt vált ki a perdaiakból, mivel egyedül, egy nagy fémládát cipelve, hajlobogva és perdai kísérő nélkül loholok végig a városon. Esélyes, hogy már lekéstem a Városba visszainduló konvojt, de ha meg sem próbálok elérni a kapuig, akkor sosem tudom meg. Annyira azért nem esem kétségbe, legfeljebb itt alszom…bár tök egyedül, emberi társaság nélkül mókás lesz felbolygatni Elorak csendes, hétköznapi estéjét, de ennyi áldozatot képes vagyok meghozni. Késedelmemet meg majd ráfogom a perdai kísérőre, úgy sem tudják ki volt az és még hihető is, hiszen az itteniek soha nem sietnek sehova, számukra az idő egészen más fogalom mint nekünk. A város kapujánál kisebb ribillió lobban fel távozásom viharossága miatt, de meg sem kell torpannom, mert a közeli mezőn, ahol általában a kísérő őrök és a kocsik szoktak várakozni, még látok egyet. Furcsállom, hogy csak egy, de nem gondolkodom el rajta és az első pillanatokban még észre sem veszem, hogy az éppen beszállni kívánó milyen felöltőt visel, ráadásul egy katona félig ki is takarja a látványt. * -HÉÉÉ! VÁRJANAK! ITT NE HAGYJANAK! *Kiáltom, hátha nem vettek észre, de lépteim sebességén nem változtatok, már így is bőven megfutottam a határaimat. Simon hadnagy kiképzésén nem szaladtam ennyit. Megérkezve, lecövekelve pár lépésnyire a kocsitól, teszem le a fémládát, vagy bőröndöt ha úgy tetszik és fújom ki magam.* -Baszki, végigszaladtam az egész városon. *de még ezt is sikerül egyben kimondanom, csak előtte meg utána lihegek…s akkor nézek fel a kocsi mellett álló őrre és a….kancellárra. * -Ó, baszki! De jó, hogy itt van Jenkins kancellár. *Derülök fel egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt, s terül szét a vigyor az arcomon. Mi a fenét keres itt ilyenkor? Nem is jött a konvojjal, mikor ért ide, hogyan? Gyanús ez nekem. S pont ezért igyekszem felpakolni a ládámat és magamat is a kocsira, meg sem várva, hogy erre engedélyt kapjak. Fogom is a ládát, szomjazom rendesen és lépek a kocsi nyitott ajtajához. Elvégre ez csak egy kocsi, van benne bőven hely, másrészt rám várt. Rendesek na. *
A jármű ajtaja már ki is nyílt, mikor megüti a fülemet a kiáltást. Nos, elismerésre méltó mindenképpen, hogy az ex-tizedes elérte, ezer közül is megismerjem a hangját. Némileg felvont szemöldököm így nem annak szól, hogy ugyan ki kiált utánunk, hanem annak, hogy a konvojról lemaradt utas ezek szerint Raven Moor. Nem kérdezem még magamtól sem, hogy mit csinált itt, hogyan késhette le? Érzésem szerint, ahogy ideér, öt percen belül úgy is megtudom majd cirka negyven mondatos körmondatban, maximum három levegővétellel, de csak mert futnia kellett előtte. Egyébként szűk kettő levegővétel is elégséges lenne. És az sem merül fel kérdésként, hogy a kocsiba akar ülni a nő, ez a feltett szándéka, noha minden józan gondolkodású ember inkább gyalogolna vissza a Városba, minthogy egy kancellárral legyen ilyen kis légtérben összezárva. - Még tehetünk úgy, mintha nem hallottuk volna meg, uram. - Ne kísértsen, Katja. - Szám sarkába apró mosoly jelenik meg a mindig élénk és kissé szókimondó testőröm szavaira, miközben Moor is jól láthatja, hogy mind a ketten felé fordultunk, őt figyeljük. - Elvisszük? - Mármint a bőröndöt? Természetesen nem hagyjuk itt. - Megbocsásson uram, de Önnek nincs szüksége kísértésre. - Elmosolyodom újfent a szavain, bár ezúttal inkább csak a tekintetemben csillan meg némi derű. - Hátra üljek én is, uram? - Tudja, hogy nem szükséges. - A testőr aprót biccent és ekkor érkezik meg a planetológus is a járműhöz. Egyikünk sem lép oda hozzá, hogy a bőröndöt átvegye vagy bármi egyéb módon segítse a nőt, csak nyugodtan nézzük, ahogy tüdeje újabb és újabb adag levegőért kap. De amit a beszéléshez használ, az külön generátorról működhet. - Láthatóan nem elég gyorsan. A konvoj negyed órája elment. - Jegyzem meg minden köszönést - és sajnálatot - mellőzve és találkozik tekintetünk, ahogy felpillant. Hát kettőnk közül ő derült fel jobban, ami nekem nem jelent sok jót. - Feltételezem, meg fogja osztani velem, miért is olyan jó? - Mármint neki, mert biztosan nem rám gondolt. Az ajtó felé igyekvését nem lehet félreérteni, mondjuk alapból érdekelt volna, hogyan oldja meg, ha én is ott állok az útban, de így hogy még jobban el legyen torlaszolva a járás, kinyújtom egyik karomat, előtte megfogva a jármű ajtókeretét Moor-nak mell-magasságban, megállásra késztetve. Utána engedem csak el, másik kezemet nyújtva neki eddigre, hogy abba téve sajátját segítsem a járműbe. Apró jelzés, hogy esetleg meg kellett volna várnia, hogy magam ajánljam fel a csatlakozását.
*Nem igazán érdekel, hogy miről beszélgetnek, már észrevettek, ezt látom, szóval ha most nélkülem mennek el…a karma majd elvégzi a piszkos munkát. Rajtam kívül, az összes ötödiktől lefelé lakó ember visszafordulna, én viszont minden alkalmat megragadok, hogy egy kancellárral legyek egy légtérben, és csak McG kivétel alóla, mert őt biztosan megfojtanám az út alatt. A mosolyomon mit sem csorbít a késedelmemre tett megjegyzés, épp csak szemet forgatok de az is az indokaim hátterének szól.* -Feltartottak. Ezek a perdaiak soha nem sietnek sehova, nincs időérzékük. *Ennyit a magyarázkodásról, nem fogom túlzásba vinni, másrészt már kiszáradt a szám, hogy fogom így Jenkins kancellárt szórakoztatni? * -Remek társasága lesz mindkettőnknek hazafelé. *S ekkor fordulok csak a testőr felé, akit ha nincs rajta sisak még fel is ismerhetek és a nevén szólítva köszönthetem, ha nem, akkor is látom, hogy valamelyik csaj az. Öt ujjamat lebegtetem meg fel, meg a szokásos vigyoromat. * -Hellóka (Katja) testőr csajszi! *S már emelem is a ládát, hogy felszálljak a kocsira, de meg kell torpanjak Jenkins karja előtt, ami akár egy sorompó, egyenesen elém zárul. Na persze, a protokoll meg az összes hülye kancellárral szembeni udvariassági szirszar. Szemöldökeim megemelkednek, majd csekkolva a jelzést, hagyom, hogy a felismerés mélyen kiüljön az arcomra. * -Ááá, jaaa, persze. Eeeelnézést. *Mosolyodom el újból, de ha nem is ajándékot, meglepetést kapok. A felém nyújtott kéz emlékeztet arra, hogy Jenkins imádja ha úrinőt játszom a társaságában. Felnézek rá, belemosolygok a szemeibe s közben oda sem nézve, kezemet a tőlem telhető legnagyobb kecsességgel ejtem az övébe. * -Milyen kedves, köszönöm. *Egy pillanat alatt váltok át úrinőbe, így sem a hangomban, sem a mimikában nem jelenik meg gúnyosság, vagy bármilyen más negatív felhang, vonás. Hosszan tartom a kezem a kezében, míg a ládát felemelem a kocsi padlójáig – mert senki nem töri össze magát, hogy segítsen – majd lecsattantva azt beljebb tolom. Csak ezután lépek fel és be, s foglalom el a helyemet a legbiztonságosabb részen, a sofőr mögötti ülésen. Azonnal Jenkins felé fordulok, még talán elcsípve a pillanatot ahogy ő is beszáll, s le nem veszem róla a tekintetem. * -Mi járatban volt Elorakban? Munka, szórakozás? Mikor érkezett? Mert nem azzal a konvojjal, amelyikkel én. Csak nem megint kísértette a sorsát és siklóval jött? *Rengeteg kérdést teszek fel, látszólag kifújva magam, minden légzésbeli nehézség nélkül. Amint elindulunk, lehajolok a ládához, hogy kinyitva azt, kivehessem belőle a termoszomat, amiben maradt még pár korty a Búfelejtőmből. Szerencsésebben alakult a napom, mint számítottam rá és nem kellett annyi lélekerősítő. Bár a togitáknál erősen elgondolkodtam. Előzékenyen Jenkins felé nyújtom a termoszt, hogy még azelőtt kínáljam meg, hogy beleinnék. Sokadjára. *
- Szívesen megismerném azt a perdait, aki még Önbe is bele tudja fojtani a szót, hogy nem tudta kibeszélni magát a feltartóztató helyzetből. - Jegyzem meg enyhe gúnnyal, majd csak somolygok a bókba bújtatott öndicséretén. Tény, valóban szórakoztató, de azért örülök, hogy nem egy siklóval fogunk utazni. A testőr sisakjába belátni, így felismerhetőek Katja vonásai, éppen csak megvillanó lila tincse a füle mögé tűzve, s ahhoz passzolni látszó rúzs az ajkain, melyek az üdvözlésre féloldalas mosolyba húzódnak, de ennyi válasszal be kell érnie Raven Moornak. Egyébként is már sietne beülni a járműbe, de megakadályozom ebben egy hosszabb pillanat erejéig. A felé nyújtott kezet egy másodpercnyi lemaradással fogadja el szemeim előtt alakulva át a futástól kipirult arcú, kicsit ziláltabb hajú úrinővé. Pedig erre nem volt szükség, illendően anélkül is viselkedhetne, de kétségtelenül szórakoztat bámulatos átalakulása és hogy kicsit kényelmetlenebb szerepbe kényszerítettem. Akkor is, ha csak addig tart, míg beülünk. - Ez csak természetes. - Azért annyira én se udvariaskodom, hogy azt mondjam, örülök, hogy segítségére lehetek s elvihetem. Vagy hogy besegítsem a bőröndjét is. Akkor sem, ha ehhez hosszabban kell fognom a kezét, pedig ujjai finom érintése azért nem éppen büszke emlékeket idéz fel. De nincs most ármányos szósz, így nem kerül megnézésre se a feneke, se más egyebe, míg beül. Csak mikor már a választott üléshez ér, s elegendő távolságra van, akkor lépek fel a járműbe én is fejemet lehajtva s a planetológus melletti helyet foglalom el, de a felöltőm se érte még az ülést, már kapok fél tucat bemelegítő kérdést. - Egyszerre munka és szórakozás: kirobbantani egy háborút és túladni a felesleges Halálcsók-készletemen. - Igazítom meg a felöltőmet, mialatt elindul a jármű a testőrrel is a fedélzetén, és bár nem fogja elhinni Moor amit mondtam, akár még igaz is lehetne az alapján, ahogy a szavakat kiejtem. A többire, ha akarnék se tudnék felelni, mert máris előkerül és kínálja nekem a termoszát, aminek felpattintott zárja után érezhető a Búfelejtő illata. - Lassan meg fogok bántódni, hogy a jelenlétemben mindig innia kell. Ha gondolja, kitehetem itt. Miattam ne forduljon alkoholizmusba. - Egy kézmozdulattal jelzem csak, hogy elhárítom a kínálást, s pillantásomból kitűnik, mennyire nem értek egyet azzal, hogy már megint iszik. Nagyjából annyira fog célt érni ez várhatóan, mint mikor egy apa néz hasonló szigorral lázadó csemetéjére.
-Azt nem mondtam, hogy belém fojtotta a szót. Másrészt szükségem volt rá, nem hagyhattam ott. Épp csak…andalgott mint aki alszik. *Egy mosollyal söpröm le a hangjából kicsendülő gúnyt magamról. Azért ugye ő sem gondolta, hogy egy perdai kifog rajtam beszélőkében? Jenkins sem fog, számára hosszú út áll előttünk, én biztosan élvezni fogom. Ezt hivatott a testőrnek szánt vigyorom is mutatni, akit talán a jelenlétemmel száműztem a hátsó ülésről. Katja, akinek humora is van és sokkal lazább mint a másik csaj, most csak egy félmosolyra méltat, bezzeg amikor a bogán ültem, mennyivel jobb kedve volt. A kocsiba való beszállás némi zökkenőbe ütközik, de hamar túl vagyunk rajta midőn engedek Jenkins rangjának, a felismerésnek és átmegyek úrinőbe. Már nem olyan fárasztó mint első alkalommal, azóta muszáj volt többször is ebbe a bőrbe bújnom, lassan már élvezni is fogom. Már csak azért is. Most azonban nincs miért az legyek, épp csak megvillantom ezt az oldalamat, de mikor már a fenekem az ülést simogatja, újra önmagam vagyok. Kérdések özönét zúdítom rá még mielőtt kényelembe helyezhetné magát, a válasz a tőle megszokott humorba csomagolt, ám komolyan előadott. Mosolyom tovább szélesedik, majd előzékenyen rábólintok a hallottakra. * -Á, értem, csak a szokásos. *Aztán elkaccantom magam. Azért Jenkinsnek nem kell a szomszédba menni iróniáért. Bár nem tudom melyik kancellár a szomszédja, erős a gyanúm, hogy nem találna. * -Csak úgy sziporkázik ma! Biztosan minden terve sikerült. *Értékelem a fanyar humort, meg a feketét is. Hitetlenkedve billentem oldalra a fejem miközben a termoszomat szedem elő, hogy lekortyoljam a jól megérdemelt lazító italomat, de előbb Jenkinsnek kínálom oda. Ha már kancellár, egye fene, ihat elsőnek. A kézmozdulat elég egyértelmű, nem kell győzködnie, vállat vonok azzal a „nekem mindegy” mozdulattal ami még nem udvariatlan de barátok között kifejezetten kötelező, s elkezdem lecsavarni a termosz tetejét. Aggódása megható, alig ér a szám a termoszhoz, elmosolyodom, így nem iszom még bele, Jenkins felé fordulok…láthatóan nem a társasága az ami ivásra sarkall, bár erre már ő is rájöhetett volna. * -Nem mindig iszom a jelenlétében, számos helyzetet fel tudnék most sorolni. Maga miatt meg pláne nem leszek alkoholista, egyébként ne aggódjon. Senkiért sem. *Beleiszok végre a Búfelejtőbe, és nem Jenkins aggódó szavai, vagy épp feddő tekintete miatt lesz belőle csupán két kisebb korty. Csak az íze kedvéért iszom. * -Kifejezetten kedvelem a társaságát, szóval maradok. Meséljen, kit intézett ma el? Aztán majd én mesélek, kíváncsi vagyok melyikünk napja volt izgalmasabb. Erős a gyanúm, hogy nem tud überelni, de magáé az elsőbbség, ha már kancellár. *Lezárom a termoszt, de nem teszem el, két kezem közé fogva tartom a combjaimon, picit féloldalasan elmozdulok, hogy Jenkinsszel valamennyire szemben lehessek. Nem is figyelem merre megyünk, mit látni az ablakokból, várakozó mosolyomat felvéve nézem a kancellárt. *
*Egyre gyakoribb vendég vagyok Elorakban, bár a perdaiak legnagyobb boldogságára, nem sok vizet zavarok. Az egész hercehurca arra kell csupán, hogy lerázzam a testőrséget, amit állandóan kirendelnek mellém. Nem is értem miért, fogalmuk sincs mit csinálok egész nap, vagy akár napokig amikor éppen úgy tartja kedvem. Azt hiszik, ennyire szeretnek a perdaiak...pedig, olyan örömmel integetnek nekem a város mársik kapujánál, hogy a szájuk majd` körbe nem éri a fejüket. Minderre Alec miatt van szükség, hogy ne kelljen több őrt elaltatnia, szóval még a katonákat is védem, senkinek egy szava sem lehet. A mai nap is a többihez hasonlóan érkeztem Elorakba, kocsiból kiszáll...őröktől érzékeny búcsú, integetés, puszi dobás, miegymás, majd széles mosollyal köszöntöm a perdai kapuőrséget. Aztán várok, hogy valaki magával vigyen. Legutóbb a kíséretemre rendelt perdai fickó, szólás nélkül a másik kapuhoz kísért, majd anélkül, hogy váltottunk volna pár szót, el is köszönt tőlem. Hát nem bájos? Csak azért nem beszélgetttünk, mert alig bírtam kapkodni a lábaimat utána. Ma nem készültem túl nagy sétára, több napos "itt vendégeskedésre" ezért csak egy kisebb hátitáska van nálam és a másik még kisebb, a mindennapokra rendszerresített, amit ferdén a vállamra akasztva hordok. Az a fontosabb. A hideg időre készülve rendesen felöltöztem, meleg kabát és vastag zokni! A többi ruhámon kívül természetesen. Egy, számomra még ismeretlen perdai férfi közeledik felém, úgy látom az arcán, hogy már hallott rólam..majd megáll előttem és elkezd karattyolni. Tanulom a perdai nyelvet, egyelőre azonban a pda-mra feltett program segít, amit azonmód elő is veszek, s a végét még elcsípem a mondatának, amit a fordító lefordít és félhangosan közli a lényeget. az én szavaimat ugyanúgy lefordítja perdai nyelve, kissé gépiesen, darabosan. Úgy hangzott, hogy: "siessünk, dolgom van." Már éppen rábólintanék, hogy részemről is így gondoltam, amikor meglátom a kaputól nem messze, a főtér felé igyekvő Vharant. Széles mosoly kanyarodik az arcomra, elkalmi kísérőm még talán a szemeimben felvillanó fényeket is látja, sokkal többre azonban nincs ideje. * -Köszi! Már mehetsz is a dolgodra. Ott az én kísérőm. Szupi lesz, hidd el, na ő aztán biztos nem hagy engem garázdálkodni a városban. *Bólogatok nagy elánnal, annak ellenére, hogy a perdai pasi nem nagyon hisz nekem. Elnéz Vharan felé, s mivel elindultam én is, igyekszik utánam, hogy megnézze mi lesz ennek a vége. Borzasztó, hogy ennyire nem bíznak bennem. Vharan felé integetek, hogy magamra vonjam a figyelmét, ám a hangomat minden bizonnyal előbb meghallja.* -Hello Vharan! Hogy vagy? Van egy jó hírem! Képzeld, ma te leszel a kísérőm a városban, egész nap! *A két utolsó szót jobb kezem lendítésével kísérem, amivel egyszerre mutatom Elorak egészét és az egész nap idejét is. Azért vagyok ilyen biztos magamban, mert engem nem lehet lerázni, mindig mindenre vannak érveim, Vharan is beadja a derekát. Előbb vagy utóbb. Bájosan mosolygok rá, épp csak nem pillogok a szemeimmel, de a Tywinna által emléegetett nyögdécselést még mellőzöm. *
Ideje volt eljönnie Faeserinből. Talán ez lesz az első település, ahol nem csak már megtűrik, hanem el is fogadták, néhány még szívből örülnek is majd az érkezésének. No, az apja továbbra sem, a vén íjkészítő továbbra is mogorva, és a falut korábban fenyegető lény eltűntetéséről is csak annyi volt a megjegyezni valója: „Ez a kötelességed.” Édesanyja viszont nagyon büszke volt rá, Raor-ral talán életre való barátságot kötött, és Alec is megköszönte a gyógyítói segítséget neki és a többieknek. Cadarba készül, állítólag van ott egy jó kovács, akitől egy lándzsát szeretne, de úgy, hogy akár háromfelé is lehessen szedni, a könnyebb tárolás miatt. Ezen felül, nem lenne baj, ha a szent kő erejét is belefoglalná, sőt ez fontos ismérve lenne a készülő fegyvernek. De előbb Elorakba fog menni, hiába kerülő, mert Athardnak elviszi a dolkat, amiket ígért, és a legfinomabb lasaőrleményt ott tudja beszerezni. Ehhez, visz helyből bőröket és még vadászni is fog, szárított húsokkal szeretne fizetni. A bogáját felszerszámozza, megeteti, a helyiek is jól bántak vele a közös istállóban. Perlo hálás, Nichi pedig felpuffadva nyöszög a vállán. - Nem kellett volna ennyit zabálnod – azóta sem tudja, hogy honnan szereztek ennyi Phenslevelet, de igyekezett ő is cserélni értük, hogy több legyen, mint elegendő. – Majd én lefogyasztalak dagikám – mosolyodik el, de a kis tündérnek még egy csúfos pukkanásra sem futja. Csak fekszik a barátja vállán, és csendesen emészt. Perlo valami nevetésszerűt ad ki magából, ha egy boga egyáltalán képes ilyenre, de Vharan érti őt. Felmászik a lény hátára és immár hármasban indulnak neki a melegebb éghajlat felé. Az út több hétig tart, közben semmi olyan nem történik, ami számára említhető lenne. A szokásos rutinokat végzi el: ellenőrzi a csapdáit, megújítja őket és örül, ha van friss préda. Levadászik pár hexa-t és kikészíti a bőreiket, a húsaikat pedig kiszárítja, a felesleget elteszi. Mire megérkezik Elorakba, már Perlo is megérzi a többletsúlyt, az utolsó mérföldeket már gyalogosan teszi meg a remete. Természetesen rendbe jön Nichi is a koplalásnak és a normálisan adagolt ételnek köszönhetően, így ő már előrébb jár, ahogy szokott. Felderíti a terepet, mire a város széléhez ér. Megfizeti az istálló díját néhány fűszerrel, és a hátára véve az eladni valót, elindul a piac felé, hogy cserélhessen neki kellő dolgokra. Egészen jó kedve van, mert habár bírja ő is a hideget, hiszen ott nőtt fel, egészen megszokta már a meleg jótékony hatását. Ez a jókedv egészen addig tart, amíg meglátja Sokbeszédet, aki már messziről furcsán jelez neki, a quorsák ezt integetésnek hívják, itt nem dívik igazán. Mivel ismeri a másik temperamentumát, megáll és maga mellé teszi az árut, amíg a nő és egy perdai be nem éri. - Shiennel ragyogjon rátok – köszönti mindkettőt, a perdainak az öklét a mellkasához üti, és finoman bólint. – Eddig minden rendben volt – közli minden szarkazmust mellőzve a fekete hajúval. Vharan a másik perdaira néz, majd vissza Ravenre. - Miért kéne téged elkísérnem? Úgy látom már van valaki, aki segítségedre lehet – néz újból a perdaira kérdően. Nem tudja, hogy éppen ez hogyan viszonyul hozzá, a nevéből már rájöhetett kivel van dolga. Emelett furcsa, ahogy a gép az ő nyelvükön szólal meg minden egyes Sokbeszéd quorsa nyelv után. – Szörnyű ez a gépezet, megtanulhatnál perdaiul – néz a lány szemeibe, és várja, hogy mit mond a helyi őrszem. Mert minden bizonnyal az.
*Engem nem lehet nem észrevenni, így ha Vharan inkább elmenekülne, sem tehetné meg. Tűsarkak nélkül remekül tudok futni és a lábujjaim is meggyógyultak már, legalábbis annyira igen, hogy most épp nem jelzik a hideg időt. A Nagy Perdai gyanútlanul bevár minket, bár laposan pislog a kísérőmül kirendelt őrre, a cuccait leteszi, ami azt jelenti, hogy van még időm meggyőzni és nem kell rohangálnom utána. A köszöntésre észbe kapok és hasonlóan döngetem a mellkasom, nem kevesebb vigyorral.* -Jaaa! Tényleg, Shiennel ragyogjon rád is! *Lelkes vagyok és nem különben tiszteletteljes, nehogy már ezen múljon. A mögöttem megálló perdai is dönget, olyannyira, hogy még hallom is szavai előtt. Helyettem is válaszol aztán Vharan kérdésére.* -Sha`zor adjon erőt! Látom jól egymásra találtatok, nem is alkalmatlankodom. Vigyázz rá Remete, gyorsan szedi a lábait. *Mivel a fordító is hallja, szinte azonnal én is megértem mit mond és büszkén elmosolyodom a híremet keltő szavakra, sőt még halk kuncogás is kaparja a torkomat. Azt viszont nem látom, hogy a kísérőm arcán is vigyor ül és már hátrál is, igyekezve lemondani a mai napi elfoglaltságáról. S mikor Vharan a fordítógépemet emlegeti, már sarkon is fordul s eltűnik a Nagy Perdai szemei elől. Nem csak én szedem gyorsan a lábaimat. * -Látod, már nincs. Veled meg biztosan sokkal szórakoztatóbb lenne bejárni a várost. Nnnaaaa?! Ugye veled mehetek? *Nézek rá szépen kikerekített szemekkel, esdeklőn. Ilyet is tudok, nem probléma. Célom eléréséhez azt is felhasználom, hogy Vharan szerint nem tudok perdaiul.* -Szeretnék, csak nem volt alkalmas nyelvtanárom. Megtaníthatnál a nyelvedre. Itt az egész nap előttünk…szinte az egész, és gyorsan tanulok. Mit szólsz? *Fejemet kissé előrenyújtom és oldalra hajtom, billentem, hogy hatásosabb legyen a kérlelés és Vharan is ráharapjon az ötletemre. Hátha szeretne büszke lenni magára amiért megtanított egy embert a perdai nyelvre. *
Továbbra sem érti a quorsák gondolkozásmódját. Nem volt ugyan sok mintavételi lehetősége – ami azt illetti, nem is igen szeretne velük sokat találkozni, de ez igaz a honfitársaira is -, de ha Sokbeszéd nem kirívó eset, akkor valami nagy baj lehet. Biztos benne, hogy ő nem ért ahhoz, hogy a vészhozók népe repülő eszközöket gyártson, de mivel bizonyította a bátorságát és kitartását, elnyert tőle némi tiszteletet. Csak emiatt várja meg, hogy pontosan mit akarhat a másik tőle azon felül, hogy ismerős arcot láthat a másikban. Sokbeszédnek „eszébe jut” a köszönés, ami egészen furcsa reakciót vált ki belőle: vihar gyűlik a szemei felett. - Tudom, hogy ezzel udvarias szeretnél lenni, de a te, vagy a géped szavai üresek, ha isteneinket említed. Ne használd – zárja rövidre, de mégsem küldi el egyiket sem Nebelre herendelt vadászni. Bár rövid időn belül rájön, hogy jobb lett volna, ha nem fogja vissza magát a helyivel kapcsolatban, amikor rálassáza Sokbeszédet. – Ilyenkor jó vagyok, igaz, feokray fattya?! – letörölné a képéről a vigyorát a másiknak, de az bölcsebb annál, hogy leálljon vele vitatkozni. Főleg úgy, hogy Vharan nem szereti sokáig húzni a vitákat, akár egy betörött orr is pontot tehet az vita végére. A lány kuncogása csak egy elégedetlen, de beletörődő sóhajtást hoz ki belőle. - Gyere – válaszol a kérdésáradatra, majd felveszi a batyuját és az állatbőröket. – Nem ismerem a nyelvedet, hogyan taníthatnálak meg az enyémre? – néz rá furán, majd elindul az egyik irányba. – Először a piacra megyünk, ott jártál már? – kérdezi a lányt, miközben nyugodt tempóban halad a célja felé, először a fűszerárushoz fog menni, néhány lan arida-ra van szüksége. Nagyon sok mindenre jó, marugo is elkél és a matamról nem feldkezhet meg, ahogy lasa arida is nélkülözhetetlen számára. Pár fordulóval arrébb fel is tűnik a ma egészen élénk piac. Nem szeret ilyenkor jönni, inkább felkeres kisebb árusokat egyenként, de a mai nap tud ő maga sokkal több mindent eladni. Az árusok örülni szoktak az érkezésének, hiszen van, hogy néhány rund faetas bundával érkezik. Ma sajnos ők csalódottak lesznek, de azért a kikészített hexahús is elég csalogató lesz. - Mit szeretnél még látni? – pillant a lányra, ahogy közelednek, mert az alap zsivaj egyre nagyobb, ő meg nem szokta felemelni a hangját, hogy válaszhoz jusson. Egy kicsit eligazítja a vállán a bőröket, miközben fürkésző tekintete a lány arcán pihen.
*Eddig nem igazán érdekelt, hogy megkedveltessem magam egy perdaival, mindig attól függött, ő hogyan viszonyul hozzám. Eddig csak lányokkal diskuráltam és a beszélgetéseink sem hétköznapi módon indultak. Legalábbis másoknak nem hétköznapi módon, magamat ismerve nem volt semmi különös a kezdetben. Eowen előtt a Főtér porába hullottam egy bogáról, Tywinna meg a saját bogájával ijesztett meg, esélyem sem volt a perdai köszöntéssel kezdeni. Vharan más, egyrészt pasi, másrészt elég komor és magának való, gondoltam jól veszi ki magát, ha megpróbálok kedves és tisztelettudó lenni, már amennyire telik tőlem. Hát, nem jött be. A franc se érti a perdaiakat, látom ám, hogy a hegyi viharok gyúlnak a szemeiben, be is húzom a nyakam a vállaim közé mielőtt még megszólalna, meglepetésemre nem kiabál, ami sokkal fenyegetőbb. Na baszki! * -Oké, oké, bocsika! Akkor hello! Üdv, megint én. *S intek a kezemmel egy rövidet, ha már maradnom kell az emberek köszöntési formái mellett. Istenek nevét a szádra ne vedd! Meglesz. A kísérőm meg szépen lead Vharannak, amit mosolygósan fogadok és veszek tudomásul, a fordító azonban megküzd Vharan szavaival. Próbálom utána mondani azon imádkozva, hogy ne Isten neve legyen, a franc se tudja hány van belőlük, eddig kettőt számoltam, de úgy tűnik ideje többet is megtudni a perdaiakról. Annál is inkább, mert ezek után javarészt az ő segédletükkel fogok a bátyámmal találkozni. * -Fokr…fekro…fek…ó, baszki, beletörik a nyelvem, olyan mint Morgi neve. *az orrom alatt halkan próbálgatom, de csak nem oylan, mint Vharan kiejtése, azt hiszem meggyűlik a bajom még a perdai nyelvvel. Erről eszembe jut Vharan nyelve, az is perdai, azzal szívesen bajlódnék, bár a fenekével is beérem, meg a szép nagy mellkasával. Vharan hangsúlyából ítélve mégis arra a következtetésre jutok, hogy ez valami szitok szó lehet, még inkább szeretném megtanulni. Előbb azonban rátukmálom magam. Hogy a szép nézésem, vagy inkább csak a „hamarabb szabadulok” elve döntött-e Vharan fejében, sosem tudom meg, de int, hogy menjek vele. Fülig engedem a mosolyt és még a két tenyeremet is összeütöm. * -Köszi…hát ahogy a többiek is megtanulták. Lassan de biztosan. Rámutatsz valamire és mondod a nevét, a fordítóm majd megmondja mi az az én nyelvemen és megtanulom. *Kissé döcögős lesz, de majd belejövök. Más is megtanulta, példának okáért Alec, csak nem fog lepipálni nyelvtanulásban. * -A bátyám is megtanulta, egész jól elbeszélgettetek, neki még fordítója sincs. A piacon még nem jártam, csak Hergathnál a kikötőnél. *A piac, ahol üzletelni lehet, sok árus van, nem csak egy büdös szájú, botos perdai, akinek a boltjában úgy kell állni, hogy semmihez ne érjek hozzá, mert istentudja milyen foltok vannak az asztalon. Örömmel és lelkes léptekkel indulok meg Vharan mellett, egész furán nézhetünk ki, a válláig érhetek maximum, vagy még addig sem. Kitörik a nyakam ha közelről fel akarok nézni rá, de sebaj, a feneke közelebb van. Egy lépéssel le is maradok és megszemlélem, most jobban látszik és Svensson dögei sem hozzák rám a frászt, hogy azzal foglalkozzak. Jó feneke van, csak kicsit trottyos rajta a nadrág, de ez a nadrág hibája. A kérdésre felkapom a fejem és egy kis ugrással behozom a lemaradásomat.* -Nem tudom. Mit érdemes? Mivel üzletelsz a piacon? Mi az amire egy perdainak szüksége van? Szívesen vásárolnék én is, de kétlem, hogy olyat tudnék hozni. Szeretek alkudozni, az mókás. *Kicsit hangosabban beszélek, mert közben be is értünk a forgatagba, és a perdaiak nagy hanggal vannak, bár az én szavaimat nem fogja megérteni, de ez önkéntelen, a fordítót is megemelem amikor észbe kapok. Engem nem zavar a sok beszéd, rá is mosolygok Vharanra amikor rám néz, majdnem úgy mint az a sikító lóizé, amelyik arcon nyalt. Kétlem, hogy Vharan arcon akar nyalni.* -Mit nézel rajtam?
Vharan, csak bólint a bocsánatkérésre, amit egészen furcsán fordít neki a fordító, de végül megérti. Azt is tudja, hogy ennél jobban megfogalmazott bocsánatkérés nem a lány sajátja, és kezdi elfogadni, hogy Raven ilyen. Persze az tetszik neki benne, hogy a másik mennyire optimista még a legperdait próbálóbb helyzetekben is, de ő már nem tud ebben az irányban megváltoznia. Neki csak szokás szerint el kell fogadnia, hogy vannak ilyen és olyan quorsák, ők sem mind ugyanolyan. Ezt eddig is sejtette, de azért a bajkeverő szépségekhez be tudja sorolni a lányt. A perdaival már más a helyzet, aki gyakorlatilag finoman utal rá, hogy nem szeretik itt és ennek ez az ára. Nyilvánvaló, hogy ez csak egy olyan dobás, ami mindig tizenegy és bármikor nyerhet vele a sirevető. Sajnos nem tud rádobni, így gyorsan eldől ez a mentális ütközet: Raven Vharan társaságát élvezheti innentől. Így hát elindulnak a piac felé, ahol a lány Vharantól akar perdaiul tanulni, és egy elég furcsa módszerrel szeretné ezt megtenni. - Nézzük meg, vhorelas – ejti ki a saját nyelvén az égieknél megfelelő bódé szót az egyik árus, fából eszkábált kalibájára. Egy egyszerű fa állványon keresztbe van fektetve egy jól megmunkált pult rész, amin a fa edényeket és ehhez szükséges eszközöket tárolja az eladó. Egy halféle jelölés van körbe a vastag pult peremébe vájva, minden oldalon. – Az ott az árus családjának jelképe, minden család rendelkezik egy ilyennel, amikor elnyeri Shiennel és Shaz’or tiszteletét – magyarázza, és ami a legfurcsább, hogy az ő hangjában mennyire tiszteletteljesen hangzik a két isten neve, pedig sem hangsúlyt, sem pedig a kiejtése módját nem változtatja meg, de Raven így érezheti, ha fogékony erre. - Alec megtanulta, nem tudom, hogy hogyan. De a testőrnő tökéletesen beszélte a nyelvünket, már-már akcentus nélkül… ami egyébként túl tiszta és nem lehet beazonosítani, hogy melyik vidékről származik a tudása – elmélkedik egy kicsit magában. A lila tincsű nő, akár prédikációt is vezethetne, annyira érthető volt a beszéde, mondjuk a Caernaroniak morgó nyelvjárásához képest, legalábbis a remete meglátása szerint. - Hergathnál? Nem csodálkozom – apró mosolyt ereszt a lány felé, amikor is valahonnan előtűnik a rózsaszín tündér Vharan táskájából. – Jó reggelt – üdvözli Vharan Nichit, majd a zsebébe nyúlva egy phens levelet nyom Raven kezébe. – Ha nem szeretnéd, hogy egész nap a cipődtől akarjon megszabadítani, akkor etesd meg – mondja és már előre szórakoztatónak találja majd a jelenetet. Nichi azonnal a remete vállán terem és szuggerálni kezdi a lány kezét, aki közben lemarad tőle, pár lépéssel. Azt azonban elfelejti elárulni, hogy Nichi eléggé ragaszkodó típus, főleg a phens levélre, így nem szereti, ha etetik. Inkább elvonul és jóízűen eleszegeti egymagában, mindentől védve a gyomrát telítő édes levelet. Nem tudja, hogy emiatt marad-e Raven, vagy sem, de hamarosan visszacsatlakozik hozzá. Hamarosan a pár vhorelas száma megsűrűsödik, és a piac szélén Vharan városnézési kérdéseivel találja szembe magát az égi lány. - Én vándorlok, így nagyon sok minden olyat tudok hozni, ami itt nincs onnan, ahol Shiennel fénye kevésbé melegít. Vannak olyan vízi lények, ahol csak bizonyos helyeken élnek, és legaláb olyan finom a húsuk, mint lyellanak, ami meg ott nincs. Vagy például Faeserinben vadásszák a faetast és a bundája nagyon-nagyon értékes, mivel csak ott él. Itt van, aki állatokat tenyészt, van aki növényeket, így mindenkinek megvan a feladta és saját portékája, ami gazdát cserélhet. És igen, az alku elég fontos lehet – fejezi be a rövid ismertetőt. – Például a delorist az ünnepek előtt ki szokták fogni és otthoni tárolókban él, amíg vége az ünnepnek, aztán visszaengedik az élőhelyükre. Nos, van aki azzal is foglalkozik, hogy a házakból elviszi ezeket némi ellenértékként, és így mindenki jól jár – pillant a lányra, majd végigméri őt. Furcsállja, de valahogy szimpatikus neki még akkor is, ha néha (sokszor) az agyára tud menni a pergő nyelvével. - Egyébként megtaláltam a Raven itteni megfelelőjét, Sokbeszéd – ami egyáltalán nem hangzik Ravennek, itt is egyfajta jelentés-összetételként jelenik meg a lány képernyőjén. – Nyelv változtató lettem – hörög egyet röviden felfelé ívelő hanghordozással, ami az itteni nevetés visszafogottabb fajtája. Nichi közben már így-vagy úgy megszerzi a phens levelet, hogy ez mennyire gyors, vagy nem, csak a lányon múlik. Ott csücsül Vharan vállán, majd végignyúlik a hexabőrőn és onnan figyel teli gyomorral, nem háborgatva egyiküket sem. A lány kérdése kizökkenti a mustrálásból, és mintha elnézéskérő arcvonások jelennek meg az orcáján. - Hogy vannak a lábujjaid? – tér ki mégis a kérdés elől, meg nem is. Ez igazán nem jutott eddig eszébe, de, most végiggondolva logikus, hogy rákérdez. Pár hét eltelt már, és nem látszik rajta, hogy nem lenne jól, vagy esetleg a quorsák gyógyítási módszerei is megfelelőek voltak a lábujjak helyreállításában. – Kicsit csodálkozom, hogy túlélted a Nebelt, de ez inkább erényednek veszem, mint bántani akarnálak vele – igen, Vharan nem egyszerű perdai és a gondolkodása is kusza lehet bárkinek, nem csak az idegeneknek. Ezek után pedig elindul a két fejszés vhorelashoz, ahol az állatbőröket és a szárított hexat szándékozik eladni.
sire - egyszerű kockajáték két sirefából készült kockával, ahol a 11-es viszi a tétet. Két egymás utáni 11 pedig mindent visz, vége a partinak.
*Végre elindulunk, sikerült kicsikarnom, hogy magával vigyen és a másik kísérő meg eltűnjön. Vele sem volt bajom, rendes fazonnak tűnt, de momentán nem akartam tőle semmit. Tipegek hát Vharan mellett és felkészülök arra, hogy ma perdai nyelvet tanulok. A nyelvérzékemet tekintve sokkal jobban megy a káromkodás, mint új és nyelvtörős szavak megjegyzése, lásd: Morgi nevét sem tudom megjegyezni. Ennek ellenére optimistán tekintek a mai nap elébe és igyekszem nem lemaradni Vharantól. Máris hallom az első szót amit árus standnak fordít a gépem és Vharan egy fából készült bódéra mutat, amiből több is van itt a piacon. Értem én, próbálom is mondani nem sok sikerrel. * -Vóóralesz. *Legfeljebb majd elismételjük, de előbb még elmondja mit is jelent igazán, meg az a karcolás minden oldalon. Nézem, nézem, de csak nem jön össze a jel meg a pulton látott dolgok. Ráncolom is a homlokomat rendesen, de mikor kimondja az Isteneik nevét, arra odakapom a fejem. Egy röpke pillanatra eltűnnek a homlokráncok és csodálkozó fejet vágok. * -De szépen mondtad! Szóval mindenkinek ott a jele, értem. De hogy jön az edényekhez a hal. Az ott egy hal, nem? Az meg edény. *Mutatok a jelre határozottan, majd a portékára is, képekben mindig jó voltam, ment az négy évesen is már. Perdaiul is megtanulok beszélni, ha a fene is Búfelejtőt iszik, akkor is, pláne, hogy a bátyám ebben legalább megelőzött, szóval fel kell zárkóznom sürgősen. Katját én is hallottam perdaiul beszélni, először mikor idehozott Elorakba túsznak, bár fogalmam sem volt, hogy a kiejtése vérprofi, ezért is nézek tócsányira kerekedett szemekkel Vharanra. * -Tééényleg? Nahát! Biztosan jó a nyelvérzéke….na persze Jenkins testőre, milyen lenne ha nem profi? Kell is neki biztosan…tutira sok perdai között fordult már meg, aztán ki tudja mit üzletelt velük Jenkinsnek. *A Jenkinszes részt már az orrom alatt morgom magamnak, persze a fordító sürgén fordít, Vharan sem menekül meg a gondolataimtól. El is raktározom magamnak az infót, Katja többször fordult meg a perdaiak között mint kellett volna és mindig ő van Jenkinsszel a Perdán. Hergath emlegetésénél – remélem csuklik az öreg annyira, hogy eldobja a botját – Vharan olyat tesz, amit eddig még nem láttam tőle. Mosolyog. Baszki, de helyes, még a fenekénél is jobb. Ezen csodálkozásomat azonban nem tudom sem közölni vele, sem pedig megörökíteni….feneket, mosolyt egyaránt nem, mert állatias dolog tolakodik a látóterembe. Kicsi ugyan, de mozog és állat. Meg is torpanok és tátott szájjal, elfehéredve bámulom a pasi vállára mászó izét. Észre sem veszem és a levél a kezemben van, csak akkor eszmélek amikor Vharant fordítja a gép, miszerint meg kell etetnem a rosszszágot ha nem akarom, hogy megegye a lábam. * -Hogy miiii? Etessem meg? Nyújtsam oda a kezemet a szájához? Önként? *Hörrenek fel mély hangon, szemeim továbbra is tócsányiak, és hátrálok egy lépést. Többet nem enged a mögöttem kolbászoló perdai járókelő tömeg. S látom ám, hogy a lény a kezemet, vagy az abban lévő levelet fixírozza, momentán nálam a kettő ugyanaz. Szemöldökeim megemelkednek, majd köztes megoldásként és, hogy remek vadászösztönnel éljek, elhajítom a levelet Vharantól jobbra, én meg besorolok a másik oldalára, a lehetőséghez képet a lénytől legtávolabb. Szemmel tartom, nehogy rám ugorjon és már nem is törleszkedem annyira Vharanhoz. Ki hitte volna, hogy ez a szép szál legény ilyen aljas stratégiához folyamodik. Hallatlan! Ő közben mondja is már a magáét, fél füllel hallgatom csak, mert a másik szemem a gyilkos állaton függ. Sajna azok közül amit felsorol, semmit nem tudok hozni a perdaiaknak, ahhoz nekem is vadásznom kellene az erdőben, állatokra, egyedül. Egyik sem megy, sem külön-külön sem egyszerre. Bármennyire is félek tőlük, nincs szívem akár egynek is ártani…csak legyenek tőlem inél távolabb. Oké, az aquilloni rusnya dög más, őt nem számítjuk a perdai lények közé. * -Hát úgy látom nekem nem lesz semmim amivel alkudhatok. És azt az izét miért veszik ki a tóból ha utána visszaengedik? Deolisz..dreliosz…delszo…francba. Mond még egyszer! Fog ez menni…*Próbálom, de csak nem olyan, mint amikor Vharan kiejtette a szép mosolygós száján. Aztán a Szép Nagy Perdai mond valamit, mert jár a szája, de egészen mást, mint amire számítok. Ezek után tőle nem számítok semmire és nem fog meglepetés érni, viszont mielőtt ezt elhatároztam volna, átesünk a heveny névadó ünnepségen. Eltátom a szám, ahogy a fordító szó szerint fordít, ajkaim lassan de biztosan nyúlnak felfelé, hogy arcvonásaimat a szemeim felé tolva, összeszedjék ifjú korom miatt még csak kialakulóban lévő nevetőráncokat. Mielőtt büszkén elnevetném magam, Vharan alaposan odapörköl a humor segge alá. Az a büszke kijelentés, a szóhasználat, majd a horkantó nevetés, ami nem is tüdőből hanem inkább gyomorból indul, átverekszi magát a vastag hangszálakon és némi levegőtöbblettel az orrán távozik, valami csodálatos. A morci remete nevet! Mivel már úgy is a nevetés küszöbén álltam, hát jobban berúgom az ajtaját és hasonlóval ajándékozom meg Vharant. Szívből nevetek és nem túl nőiesen horkantok hozzá, megjegyzem nem szándékosan. Mármint a horkantás nem szándékos, csak úgy jön és mint egy náthás boga fejezi be. Addigra a könnyem csorog.* -Sokbeszéd.Ez jó, nagyon jó. Azt hiszem most büszke vagyok magamra. Egy ember akit perdai nevezett el. Ebből még remek filmcím is lehetne, ha csinálnánk filmeket. *A könnyektől harmatos tekintetemmel azért figyelem az állatot is, szerencsére jól etettem, mert nem akar megtámadni, de a nevetésemre felkapja a fejét. Rögtön elhallgatok. Annál is inkább, mert Vharan eszményien tud nézni, épp csak nem tudom miért bámul. Nem vagyok szívbajos sem tapintatos, hát megkérdezem. A válasz okoz némi zavart az erőben, ugyanis fogalmam sincs hogy jönnek az arcom bámulásához a lábujjaim. * -Kösz, jól. *Perdai megfelelője hasonlóan rövid és tömör. * -Nagyon jól. *Egészítem ki, hogy legalább egy félig összetett mondatnak tűnjön, bár kétlem, hogy a perdaiakat érdekelné. Büszkeségemet tovább dagasztja azzal, hogy megdicsér. Igen, én annak veszem, másrészt meg is tudom magyarázni. Mit nem? * -Hát még én hogy csodálkoztam, gondolhatod, de hát a Delgado vér nem válik vízzé, és egy lányban sem hígul fel, szóval láthattad, hogy Alec milyen szívós. Testvérek vagyunk. Én vagyok az ő kedvenc és egyetlen kicsi húga, ő meg az én imádott bátyám. *Volt pár tréfás de igaz megjegyzésem, de a végén azért mindez komollyá vált, érezhetően hiszen ha Vharannak van hozzá füle és nem csak szép formájú hanem hall is vele, akkor az ő Shiennel és Sha`zor emlegetéséhez hasonló az is amikor a bátyámról beszélek. * -Egyébként szoktatok káromkodni? Tudod olyan beszéd ami csúnya és az öregek szemei szikrákat szórnak amikor mondod. De azért mondod, mert mérges vagy és jólesik kiadni magadból. Az a fekrova szarság is káromkodás volt? Megtanítasz perdaiul káromkodni? Cserébe én is téged, mondhatod majd amikor mérges vagy, hogy baszki. Vagy csessze meg. Ezek a legszebbek. *S mosolyogva bólogatok hozzá, hogy kedvet kapjon. Azért kíváncsi vagyok Vharan szájából hogy hangzik a baszki. Tywinna nagyon mókás volt, majdnem úgy kiabálta mint én. *
Magukra maradtak végül, de Vharan még megjegyezte a képét a perdainak, biztos, ami biztos. Majd valamikor visszaadja, vagy visszakéri a „szivességet” tőle, és erre akár ifera gyökeret is ehet. Lassan eltűnik a városban már a sziluettje is, és elfogadja a sorsot, amit Shiennel ma rá osztott. Nem küldi el a lányt, sőt, még megpróbál magához képest normálisan is hozzáállni az egészhez. Biztos benne, hogy Athard most nagyon jót mulatna rajta, ő pedig szívesen letörölné a képéről a vigyort. De a fiú nincs itt nagy bánatára, akkor talán Raven is jobban szórakozhatna, mint vele. - Vho-re-las – próbálkozik meg újra, amikor Sokbeszéd nyelve beletörik a furcsa hanghordozásba. Még elmondja egyszer, de ma már biztos nem fogja kimondani még egyszer. Inkább áttér a helyi jellegzetességekre, már ami a Perdát illeti. Nem érti, hogy mitől mondta volna szebben, amit mondott, de bólint hozzá, hogy rendben, köszöni a bókot. - A hal csak a családot jelenti, mindenki tudja, ha ezt a faragott képet látja, hogy kikről van szó. Az is lehet, hogy korábban halászatból éltek, ezt tőlük kellene megtudakolni – fejezi be a kulturális körbevezetést a vhorelasból. Ő sem tudja pontosan, hogy egy halászcsalád miért árul edényeket, a házasságok sok irányba elvihetnek egy-egy famíliát. Ekkor felveti Ravennek, hogy a testőrnő talán jobb célpont lenne tanulás szempontjából, hiszen ő mindkettőjük beszédét ismeri, vele nem lesz sokkal beljebb. Emellett úgy érzi roppant gyorsan kiszárad majd a nyelve, hiszen beszélni nem szokott ennyit egyszerre soha sem. - Miért érezné ő jobban az ízeket? Nem a beszédről van szó? – vonja fel a szemöldökét hirtelen, hiszen a perdán csak egy nyelvet beszélnek, így a nyelvérzék maximum a dolgok ízéről szólhat, nem pedig a különböző nyelvekhez való könnyebb tanulási hajlamhoz. – Jenkinnek hívják a vezért, aki barlangnál volt a repülő masinával? – kérdez vissza, de inkább csak azért, hogy megbizonyosodjon az igazáról. Nem emlékszik, hogy bemutkoztak volna, persze a testőrnő akár említhette is a nevét, ezzel nemigen volt elfoglalva. A túlélésre és arra kellett koncentrálnia, hogy Alecet ne vonják felelősségre a régmúltja miatt, amit Vharan nem ismert. Amit pedig az emberből megismert az pont elég nemes volt ahhoz, hogy a védelmükbe vegye. Hergath már egy másik boga. Az ő hírneve elég kétes, és bár Vharan nincs oda azért, hogy ilyen gyorsan elkezdett az égiekkel üzletelni, meg tudja érteni, az ő helyzetébe. Talán eléri majd a hőn áhított célját, ha komolyabb kereskedő válik belőle. Azért megmosolyogtatja őt már a név felemlegetése, amit Nichi megjelenése old fel, a mosoly pedig eltűnik, mintha kiradírozták volna és visszatérnek a komor Vharan-féle arcvonások, némi szemöldök felvonással. Most ő nem érti, hogy mit nem ért Raven. - Erre gondoltam – morfondírozik hangosan, majd hagyja, hogy Nichi ételhez jusson. Nem nézi a jelenetet, egy perdai tündér megetetése nem egy komolyan vehető feladat. A körülöttük sétálók viszont odapillantanak és furcsállják a quorsa viselkedését. Némelyik még oda is szólja, de meglátják Vharant és inkább összeforrasztják az arcukat. Mások nem törődnek Ravennel, csak Nichire mosolyognak, aki végül megszerzi a phens levelet magának. Ritka vendég egy városban egy perdai tündér. A beszédet azonban nem hagyja abba, és elmondja, hogy ő éppen mivel fog kereskedni. Habár egyelőre nem említi a bwi’ensat, amiből nagyjából egy tucat lapul a zsákjában, és amiért fontos dolgokat remél. - A lábbelidért sokat kaphatnál, vagy a ruhádért. Az égiek ruházata ritka és nem megy könnyen tönkre – javítja ki a lányt, mert tudja, hogy sok mindent megérne itt sokaknak egy ilyen. Ha más nem továbbadnák, számukra fontosabb dolgokért. Még az is lehet, hogy körbejárná a várost, mire megállapodna valamelyik családnál. - De-l-or-i-s, visszaengedik – ezen nincs mit igazán magyarázni, a szent hal nem játék. Ő is csak meggondolatlan volt, amikor elfogyasztott egyet-kettőt belőlük. De az már egy olyan régi történet, hogy pontosan ő sem emlékszik mindenre, ami akkor történt. Csak a hatása volt tartós, azóta is ennek súlyát nyögi sok helyen. Hogy mindenki jobban érezze magát – mert valójában tudja ő jól magáról, hogy nem könnyű perdai – elmondja a Ravennek a névadását, aki nem kis öniróniával rendelkezhet, mert hangosan kacagni kezd, miután elmondja neki a Raven-Sokbeszéd nyelvi párhuzamot. Ezt pedig még egy ritkán hallható nevetéssel is megtoldja, mert bár nem a nevettetés nagy beavatottja, ez most kifejezetten tetszik neki, bármennyire is jogosnak tartja. Főleg úgy, hogy a társaságában lévő, szójáték célpontja sem sértődik meg rajta. A horkantásra felkapja a pillantását Vharan, és elraktározza magában, hogy később adjon ezzel kapcsolatban tanácsot Ravennek. - Mi az a „film”? – kérdez vissza bizonytalanul, hiszen ezt a fordítógép egyszerűen nem fordítja le neki, csak kimondja ugyanúgy, ahogy a lány. Nyilvánvaló, hogy az ő világukról szinte semmit sem tud, csak azt, hogy a fegyvereik elég eltérőek, de legalább annyira hatékonyak, mint az övéik. Viszont praktikusabbak, mert kevesebb helyet foglalnak. Még az is lehet, hogy megpróbál majd beszerezni egyet belőlük valahogy, ha más nem Raven talán majd segít neki. De ez most nem annyira fontos, mert eszébe jut a Nebel és a lány lábujjai. A válaszokra csak bólint, elégedett azzal, hogy nem fagytak szét Sokbeszéd lábai, kár lenne értük. A maga módján tetszik neki a lány, de ezen már többször elgondolkodott. Bár törékenynek és fecsegőnek mutatja magát, akit egy kisebb szél felkap, nagyon ügyesen palástolja a rejtett képességeit. Vharan tudja, hogy sokkal több van a külső felszín alatt, hiszen ő is hasonló álarcokat hord, nem fitogtatva ki az erényeit. Ő csak alkalmazkodik, így senki sem zaklatja igazán sem a városokban, sem a vadonban. Azonban ha kell, megmutatja, hogy kicsoda Vharan, a remete, sokak meglepetésére. - Delgado? Ő kicsoda? Az apátok? – kérdezi, hiszen ő nem tudja, hogy a quorsák több névvel rendelkeznek és eddig mindig csak egyet-egyet hallott tőlük. – Igen, észrevettem a kapcsolatot – hogy is ne vette volna észre, amikor olyan szúrósan nézett rá legutóbb Raven, de nyilvánvalóan akkor már rájött magától is, hogy van közöttük valamiféle kapcsolat. Azt ugyan nem merte volna mondani, hogy testvére – tűz és víz a két égi számára -, de az összhangot meglátta. - Káro…? – kérdez vissza, de aztán befejezi és végighallgatja a magyarázatot és rögtön bólint. Már hogyne lennének szitokszavaik, vagy akár mondásaik. Aztán kicsit hitetlenkedve rázza a sörényét, ahogy rájön, hogy a gépies hang fordításában pontosan mire is megy ki a játék. - Fe-ok-ra-y – helyesbíti ki a lányt. – Egy egészen nagy mocsári lény, akinek gombák nőnek a hátán, és nem tudhatod, hogy rajta, vagy éppen a talajon lépkedsz. Az ő házasságon kívüli gyermekének hívtam a hímet, basszki – horkan fel egy pillanatra, reméli, hogy megfelelően választotta ki a hangnemet és a hanghordozást, amibe bekevert a géphang is, Raven mondata után. – Nem foglak ilyenekre tanítani, liffat – mondja, amit talán úgy lehetne lefordítani, hogy a rohadna le a fél arcod, amit hexacsonttal vernek. A hexak elhagyatott csontjaira sokszor költöznek olyan baktériumok, amiknek rohasztó hatási vannak a perdán élők bőrére, legyen az állat, vagy őslakos. Ezek zölden jelennek meg a csont felületén, legtöbbször nedvességgel telt helyeken, és igyekeznek ezeket eltávolítani a perdaiak, ha szükségük lenne a csontra. Végül megérkeznek az egyik lan gyökeret áruló fejszés bódéhoz, és leteszi a bőröket, meg a csomagjait. Nichi leugrik az áru közé, és megszaglássza azt, majd láthatóan olyan fejet vág, ami nem tetszik neki és pukizik egyet a szájával, majd elszelel. - Shiennel fénye ragyogjon rád, Orlan – bólint a fejével Vharan, a férfi pedig széles mosollyal és hasonlóan válaszol nekik. – Shaz’or vigyázza a lépted és a quorsáét is – egy kicsit bólint Raven felé is, de láthatóan kényelmetlen neki a szituáció. Vharan némi szárított húst és egy bőrt tesz le a pult valószínűleg erre való részére. Orlan felméri az árut, megnézi a bőrt, megszagolja a húst, felcsillannak a szemei és elmosolyodik. Aztán elég szép adag lan gyökeret tesz le, ami valószínűleg a nagy részét elfoglalja majd Vharan táskájának. Orlan mellé tesz még pár kisebb növényfélét, amire Vharan tiszteletteljesen bólint. - Köszönöm, hogy meglátogattatok, Remete – mondja Orlan búcsúzóul, Vharan pedig bólint mellé. Úgy látszik ez nem Sokbeszéd népe, vagy a remetével tesznek kivételt. – Shiennel legyen veled, Orlan – búcsúzik, felveszi az árukat a hátára, majd elindul beljebb a piac felé. A célja ugyan ismeretlen, de a léptei határozottak, így minden bizonnyal újra venni fog valamit.
-Vho-re-las…vho-re-las….-Látod?! Megy ez. Vho-re-las…Vho-re-las.*Addig ismételgetem amíg magától nem megy és nem áll rá a nyelvem. Mire végzek, már majdnem elfelejteném, hogy mit is jelent, de a fordító közben is szorgosan ismételgeti nekem a fordítást. Fülig ér a szám a sikertől, csak azután halványul, hogy felvetek egy számomra érthetetlen dolgot, a válaszból pedig sajátosan kikövetkeztetem a lényeget.* -Á, értem. Mégis van másik nevetek. Az edényárusok a Halász család, ez a családnevük. Neked mi a jeled? *Fordulok továbbra is kíváncsi mosollyal Vharan felé, hogy megtudjam a másik nevét. Szóval mégis van a perdaiaknak, csak titkolják, vagy nem beszélnek róla, elég az is ha mások látják. S vajon magukon hordják? Gyorsan végig is nézek Vharanon, de nem fedezek fel semmit. Egyelőre. Aztán ha mégis van, úgy is megtudom. Katja nyelvtudása meglepetés számomra, de azért nem akarok tőle tanulni, nem hiszem, hogy lenne hozzám türelme, meg ideje sem, ha állandóan Jenkinst kísérgeti, meg a feleségét. Láttam már a Dominiumon, sosincs egyedül az a nő, pedig szívesen elbeszélgetnék vele, de erős a gyanúm, hogy távoltartási parancs van érvényben ellenem. Vharan azonban ad nevetnivalót nem keveset, de tényleg, nagyon cuki ahogy félreérti a szó szerinti fordítást.* -De a beszédről van szó, jól érzi a nyelveteket, nem azt ami a szádban van, hanem azt amit beszélsz. Van hozzá érzéke, tehetséges. *Remélhetőleg ennél jobban nem kell magyaráznom, bár a sok beszéddel nincs gondom, akár ötven körmondatban is el tudom magyarázni, de félő, hogy akkor sosem végzünk. Vharan az orrom alatti többi morgást is kifüleli, de hiába minden fordítás, se így se úgy nem jó Jenkins neve. Megmosolyogtat ahogy ő próbálkozik.* -Jenkins…pici hangot lehagytál a végéről, de ja, ő az, Jenkins a siklóról, a repülő masináról. *S mutatom is két ujjal, hogy mekkorát, tényleg csak kicsit, épp csak nem érnek össze az ujjaim. Hát kész vagyok tőle, de komolyan, le sem lehet törölni a vigyort az arcomról, de Vharanén is megjelenik valami szösszenet, amitől rögtön elfelejtem megköszönni, hogy segített a bátyámnak. Ami késik nem múlik, lesz még rá alkalom, egyelőre kiélvezem a néhány pillanatnyi mosolygást. Több úgy sem jut, mert állatias élményben lesz részem, s nem elég, hogy elém tolakodik, még etessem is meg. Láthatóan Vharan nem értesült a perdai állat iszonyomról, értetlen arccal erősít meg abban, hogy mire gondolt, ergo csekély kételyem sem lehet, hogy jól értettem. Franc fogja a kezét odanyújtani, így inkább eldobom a levelet, amilyen messzire csak lehet, szerezze meg ha akarja, dolgozzon meg érte. Én addig az ellenkező oldalra sorolok és ügyet sem vetek a többi bámészkodó vagy rosszallóan néző perdaira. Némi elégedettséggel konstatálom, hogy Vharan mellett sétálva engem sem szólnak meg semmiért, jobb testőrt el sem tudnék képzelni. Mivel szeretek alkudozni és üzletelni, jószerivel mást sem csinálok ha valamit nagyon meg akarok szerezni a Dominiumon, kissé elkeseredem azon, hogy itt a perdai piacon nem lesz rá lehetőségem. Hergath más, ő olyan dolgokkal üzletel amit az itteni nép nem igazán szeret. Vharan azonban emlékeztet arra az esetre, amikor a bátyám nadrágot kért tőlem Eowennek, és én még megtoldottam egy csizmával is, amit kitörő örömmel fogadott. Nem láttam sajnos, Alec mesélt róla, hát nem mondom derűs egy szitu lehetett.* -Á, szóval hozzak ruhát. Remek, nem probléma. Összeszedek párat legközelebbre. Elkísérsz? Még rendelést is felvehetek, kinek milyen méret kell. Haláli! Én leszek az eloraki szabó! DeVitto el fog sárgulni az irigységtől. *Hihetetlenül jó kedvem kerekedik és már tervezem magamban, mit és hogyan fogok lecsempészni a Dominiumról, legfeljebb majd azt mondom, hogy két hétig maradok azért kell annyi cucc, és akár meg is látogathatnám a bátyámat, lenne időm elmenni a Rebelliumba. Csodás! Azonban ebből az ismertetőből újabb nyelvtörő feladvány érkezik Vharan részéről, amit megint többször el kell ismételnem, mire sikerül rendesen kimondani. * -De-l-or-i-s….visszaengedik. Delllorris…delorisdelorisdeloris.Ennek sokkal dallamosabb a neve. A hal neveDeloris! *Az én nevem meg Sokbeszéd. Igazán büszke lehetek magamra, már nem egy perlak oda vagyok…bár a kodát, dagadékot akkor sem értettem Tywinnától, de mindegy. A Sokbeszéd sokkal jobban tetszik és illik is hozzám, nem mintha a fura de aranyos csajszi megbántott volna. A nevetés kitör belőlem, mint Denisovon a heveny apasági vágy és nem finomkodom. Egyszerűen jólesik nevetni, pláne, hogy Vharan is röhög, legalábbis furcsán veszi a levegőt és érdekes hangok jönnek ki a torkán. Mire erőt veszek a könnyeimen, és forgatókönyv íróvá avanzsálnám magam, újabb kérdést kapok. * -Film. Kitalálnak egy történetet, és sok ember akiknek ez a munkájuk, eljátsszák. Ezt mind megörökítik egy ilyen…izén, na mindjárt megmutatom, szóval ilyen filmet nézünk, hogy szórakozzunk. *Előveszem a pda-t és Vharan felé fordítom, videóra veszem ahogy néz előre vagy rám, ahogy lépked. Csupán néhány másodperc, aztán az orra elé dugom, hogy lássa magát. Aztán ki tudja hogy viseli, lehet azt hiszi, hogy elloptam a lelkét. Azért igyekszem megnyugtatni majd, hogy semmi ilyen nem történt, nehogy már itt agyvérzést kapjon szegény. Pedig egész jól sikerült a Vharan film. Nem sokkal később szóba kerülnek a lábujjaim, azokról meg Alec…ezt azért majd elmondom neki kissé kifordítva. * -Delgado….a mi halas nevünk. A családunk neve. Csak jele nincs, de mi használjuk, nekünk két nevünk van. Az egyik a családunk neve, a másik amit születésünkkor kapunk. *Meghagyom abban a hitben ha esetleg kombinálna, hogy én is Delgado vagyok, a franc se fogja elárulni, hogy van egy férjem. Még a nyögdécselésig sem jutottunk el. Azt nem mondom, hogy a káromkodás ennek a bevezetője, de valahol csak el kell kezdeni, lassan és észrevétlenül jussunk el a lényegig. Másrészt meg kíváncsi vagyok, ez a legalapvetőbb emberi tulajdonság az érzelmek kifejezésére, főleg nálam, szóval igen, érdekel, hogy a perdaiak káromkodnak-e és ha igen, hogyan. Vharan minden felszínen hagyott és érdektelennek látszó tulajdonsága ellenére elég érzelmes pasas és szenvedélyes is. Ezt abból a picinke hozzászólásból szűrtem le amit annak a perdainak mondott, aki itt hagyott minket egymásnak. Nem értettem egy szót sem a fordító meg olykor felszínesen tolmácsol, gyanítom sok kifejezés még nincs elmentve, de _ahogyan_ mondta már megér néhány nyögdécselést. A kérésemre adott reakcióra megemelkednek a szemöldökeim, majd úgy nézek fel rá, mint akit a napon hagytak. Az a hajrázás…és a lényeg majd csak ezután jön. A gombák emlegetésénél elhúzom a szám, ha tudtam volna miről fog beszélni, biztosan nem akarom hallani, és elképzelni sem, de gyanútlanul belesétálok a csapdába. Egy lény aminek a hátán gombák nőnek…hát baszki! Valakit annak nevezni tényleg sértő, szóval úgy veszem, hogy Vharan először nem örült nekem, de most már igen. Hiába, a megnyerő személyiségem, na. A végéig kitart a fintorom, de a baszkijára tócsányira kerekednek a szemeim, ajkaim is elnyílnak a meglepetéstől, aztán elnevetem magam. * -Irtó cuki vagy amikor baszkizol, meg kell zabálni! Mondd még egyszer! *Fülig ér a szám, azt hiszem Vharan rávert egy nagy testhosszal Tywinna baszkizására, vagy csak azért érzem így, mert érthető módon a pasihoz húzok. Nem is veszem komolyan amikor elutasítja a perdai káromkodásra való tanításomat. Elhűlten mosolyogva kérdezek vissza, csak a miheztartás végett.* -Miért nem? És mi az aliffat? Fe-ok-ra-y. Feokrayfeokray…*Megy ez mint az ágybaszarás. Néznek is rám a perdaiak akik elmennek mellettünk, tisztes távolságban, de annyira nem tudnak eltávolodni, hogy ne hallják ahogyan káromkodni tanulok. S persze nem is fogom feladni, ha Vharan nem akar tanítani, majd kicsalogatok belőle párat és azokat jegyzem meg. Többet ésszel, ugye…Amúgy sem marad sok idő a különböző perdai káromkodások kitárgyalására, mert megérkezünk Vharan első céljához és szemtanúja lehetek egy valódi perdai üzletelésnek. Épp csak annyira ugrok hátra Vharan testének takarásába, hogy az apró szörnyűséges vadállat ne érhessen el, bár ahogy elnézem kukucskálva, nem velem foglalkozik, hanem a pultra kitett portékával. Azt hiszem először a togitán nevettem el magam, ez az apróság a második olyan perdai állat, ami kivívja a derűmet. Ahogy feneket csinál a szájából és rottyant egyet, kész röhej, csilingelő kacajt hallatok, az árus viszont picit rosszallóan vagy értetlenül – ki tudja ezt a perdaiak mimikájából? – néz rám, és bocsánatkérőn vagyok kénytelen tovább mosolyogni. A derű azonban megmarad és az állattól való tisztes távolságom is. A fordító azonban lelkesen tolmácsol és észre semv eszem, hogy kibújok Vharan takarásából. * -Á, a quorsa én vagyok. Raven a nevem, te meg Orlan vagy? Jól hallottam? A te lépteidet is vigyázzák az Istenek. Nem mondom ki a nevüket, mert Vharan megtiltotta, de azért kívánni még lehet….azt nem tiltotta meg és tényleg szívből jön. *nem tagadva meg magam, nem maradok csendben, és Vharant egy szúrós pillantással illetem amikor a tiltásáról beszélek a másik perdainak. Aztán csak csillogó szemekkel és derűsen, izgatottan nézem végig az árucserét s még én is beleszagolok a levegőbe, bár ebből a távolságból semmit nem érzek. Önkéntelen. Azt látom, hogy húst ad, de azt nem tudom miért cserébe, de biztosan jó üzlet. Mindketten elégedett képet vágnak. Nem tart sokáig, nem is alkudoznak és Vharan még plusz ajándékot is kap. Mosolyogva integetek az árusnak mikor Vharan ellép a bódétól és megpróbálok felzárkózni hozzá, természetesen a kis állattól távolabbi oldalán. * -Most hova megyünk? Jó üzletet kötöttél? Láttam kaptál ajándékot is, Orlan nagyon kedves volt veled. Biztosan mindenki szeret…majdnem mindenki. Aki nem, az is tisztel. Látszik rajtuk. Szóval mit kaptál a húsért? Mi az? Gondolom zöldség, bár nem zöld. Finom? Ha végeztél a vásárlással, azután hova mész? *Megyek vele. Ezt még nem közlöm vele, nehogy frászt kapjon, de az a célom, hogy az egész napot vele töltöm, ha már sikerült elcsípnem. Hátha még egyszer mondja azt, hogy baszki, annyira szexi…*
//
