- Nem, mégsem rögzítem. Inkább ráveszem, hogy sűrűbben mondja nekem! - Vágok vissza rögtön, mikor valóban némi meglepetésre megismétli a szavait. Szó se róla, meg tudnám szokni. Majd a sütemény szeletelése közben meg tudom, mit ért testvéries elosztáson. - Hm, gyakorlatban én vagyok a fiatalabb testvér, de ebben nem volt tapasztalatom. Ugyanakkor a logikát követve, ha igazságtalan leszek Önnel, akkor csak testvéries vagyok? Ez így valóban jobban hangzik, és megkímélem akkor Önt is a tanítástól. - Hasonlóan évődve, gúnyolódva felelek neki, azzal meg egyet kell értenem - sajnos -, hogy sosem fogom már megtudni, mi lett volna akkor, ha bejutok a pda-jába. Ha később elszedek tőle egy másikat, talán már nem ugyanazt fogom látni rajta. Ez az (űr)hajó már elúszott. - Tehát csak egy beismerő vallomást akart hallani? - Kérdezek rá, miután elmondja a tényállást a fogdában zajlott kihallgatásról és annak a felvételéről, hogy szerinte mit csináltam és mit nem csináltam. Higgyen, amit akar, igazán jelentősége nincsen se annak, ha van felvételem, se annak, ha nincs, se annak, ha tényleg képernyővédőnek állítottam be. Bosszantó, de valóban nem vettem észre olyant, ami akkor nem tűnt volna fel, egyedül csak a pda eltevése volt nagyon óvatos. Ám nem tudtam eldönteni, hogy ez amiatt, mert valamiért fontos volt, hogy ne essen le vagy az idegméreg miatt még nem mozgott elég jól a tizedes és azért volt sokkal óvatosabb a mozdulataival, mielőtt a pda is leesik és messzebbre csúszik, mint amilyen távol volt a kancsó víz. Azon csak mosolygok, hogy oda meg vissza van tőlem, mert mindketten tudjuk, hogy ez megközelítőleg sincs így, és éppen ezért nem tudok napirendre térni az ajándék felett. Vagy túlgondolnám? Ahogy a tizedesre pillantok, nem így látom. - Először csak a szekrénybe, aztán eszébe jut, vajon az ágy tényleg olyan kényelmes, mint amilyennek látszik? - De nem hagyom, hogy megszólaljon - ezt az úrinőt játszó tizedesnél gyakran el lehet érni és ki is használom, amíg még lehet -, mert már folytatom is, pláne, hogy a kérdés csak költői volt, na meg eredendően sem volt szándékaim szerint szexuális töltete a kérdésnek, inkább csak a magánszférát sértő mivoltára hívtam fel a figyelmet. - Nem tudom, miért tulajdonít ekkora figyelmet az öltözetemnek. A liftnél felpróbálta a felöltőmet, de nem hiszem, hogy annyira megtetszett volna, hogy most a választékot nézné meg, hátha van egy rövidebb szabású Önre. Több egyforma szettem van, mindegyik fekete. Fekete az, amit éjjel viselek, fekete, amit úszáshoz viselek, fekete még a zsebkendőm is, éppolyan fekete minden, mint a lelkem. Amennyiben esetleg merényletet tervezne ellenem is, megnyugtatásul mondom, hogy a ruháimat nem kell mellém temetni, így a múltkori koporsóméretezését biztosan nem írja felül a ruhásszekrényem tartalma. De majd a végrendeletbe veszem, hogy mind Önre szálljon, így megfelel? - Marad a csipkelődő humor köztünk és tudom, hogy mi lesz a válasza rá. Még mindig jobb, mintha én is azt mondtam volna, hogy ezt már sosem fogja megtudni a tizedes. De az is látható, hogy engem nem hat meg semmi olyan pillantás, ami még egy démontigrist is megszelídítene. A démontigrisek puhányok, vagy a tizedes menjen és gyakoroljon velük többet. - És sajnos az időnkbe se fér bele. Megígértem a férjének, hogy éjfélre otthon lesz. - Kis mosoly a végére, mert ez persze hazugság, életemben nem beszéltem még Bruce Moor-ral, nemhogy ígérgessek neki. Majd visszakapja a feleségét akkor, amikor úgy gondolom. A kis felesége meg... vagy beletörődik, hogy a ruhásszekrényem látványa nélkül megy ma haza, vagy kénytelen lesz levetni az úrinő szerepét és egy magassarkús sprintet lenyomni a hálószobába, hogy feltéphesse azt a szekrényajtót.
*Micsoda vágyak! Nem valószínű, hogy beteljesülnek. Tutira nem mondom neki ezen a lakosztályon kívül még egyszer, hogy igaza van, akkor sem ha igaza van. Mégis mivel vehetne rá, hogy ezt mondjam? Ez is csak véletlen volt. Mosolygok rá, most nem mondom ki, hogy „álmodik a nyomor”. Mondjuk Jenkins nem az a tipikus nyomorban élő, de nézzük ezt átvitt értelemben. Jenkins úgy tűnik mindig megkapta amit eddig akart, el tudom képzelni, hogy kistestvérként is kiharcolta az előnyöket, holott nem neki járt volna. * -Ön már gyerekként is minden bizonnyal egy kis szörnyeteg volt. A meghatározás fordítva nem igaz, csak az ön fejében válik így legálissá, ez a fajta csűrés-csavarás jellemző, de attól még nem igazságos. *Vágom rá mosolyogva, szelíden, mintha annyit mondtam volna csak, hogy Perda felett szépen süt a nap. Azért jó látni, hogy vannak dolgok, melyek bosszantják Jenkinst és hiába palástolja oly könnyedén, pontosan tudom, hogy a pda-m körüli történések és vagy azok hiánya, bosszantják. * -Nem igazán. Inkább azt szerettem volna tudni, hogy bevallja-e mennyire élvezte a kiszolgáltatottságomat, ha az azzal jár, hogy leleplezze a felvételek meglétét. No és meg vannak még? Ha nagyon rossz kedve van, nézegeti, hogy felviduljon? *Vagy még mindig keres valamit amit soha nem fog megtalálni? Nem fogja, mert nincs hozzá szeme. Jenkins ravasz, nagyon ravasz és mindenhol bonyodalmat sejt, éppen ezért nem képes az egyszerű dolgokra figyelni. Mint amilyen az ajándékom. Látom rajta, hogy tetszik neki, de szinte hallom az agytekervényeinek csikorgását, ahogy majdnem beletörnek a fogaskerekek egymásba, hogy rájöjjön mi a csavar az egészben. De nincsen csavar, pont ez a csavar benne. Hagyom, hadd pácolódjon a levében. Témát váltok, de ez sem jó, pedig szívesen bekukkantottam volna a szekrényébe, nem mintha tervem lett volna bármilyen a ruháival kapcsolatban. Igazat mondtam, tényleg csak arra vagyok kíváncsi milyen ruhái vannak és ha van eltérő az általam – mindenki által – ismertektől, vagy inkább ismerttől, akkor a többit miért nem viseli. S ez lett volna a következő kérdésem, de Jenkins megint valami nagy horderejű tervet lát mögé. Eszébe sem jut, hogy egyszer-egyszer igazat mondok. * -Ma nem jutna eszembe ilyesmi. *Csak így, egyszerűen utalok a mai úrinő mivoltomra, és nem fogok berohanni a hálójába, hogy kicselezve felrántsam a szekrényajtót. Majd legközelebb, nincs az az isten, hogy megint úrinőként jöjjek el hozzá. Talán az a kis szünet amit a szavai közé beiktat elegendő az én egy mondatomra, ha nem, hát akkor tekinthetjük úgy, hogy ő beszélt bele az én mondandómba. S már ki is fejti a ruhatárára vonatkozó gondolatait…enyhén irodalmi stílusban. Bámulatos, hogy tud annyit beszélni mint én, a semmiről. Picit megemelem a szemöldökömet, hogy kifejezzem a csodálkozást, és egy kicsit hagyom, hogy az eredeti Raven…Raven Original kikukkantson az úrinő börtönéből.* -Szokott úszni? *Jenkins lakosztálya, a stílusa, a felszereltsége, arra enged következtetni, hogy nincs saját medencéje, ergo a wellness részlegen éli ki a mozgásigényét, s mivel még nem láttam ott, ezt akkor teszi, amikor az uszoda látogatottsága közelít a -1-hez. * -Köszönöm, igazán kedves öntől, hogy rám hagyományozza a ruháit. Megtisztelő, hogy beleír a végrendeletébe. Legalább ennyit elértem azzal, hogy szépen néztem. *De azt már nem értem el, hogy tovább maradhassak. Jenkins még a vendége kidobásában is elegáns. Nem mintha érdekelne. A pezsgőspohárért nyúlok és az ajkaimhoz emelem, pereme felett Jenkinst nézem. Mosolyogj csak, nem sokáig mosolyogsz. Én viszont igen, miután beleittam a pezsgőbe és újra kiélveztem annak vicces csipkelődését.* -Sosem beszélt Bruce-szal. Szóval kidob. Nos, rendben, de ne feledje: Jön még kancellára Moor tizedes. *Megiszom a pohárból a maradék pezsgőt és felállok, nem várom meg, hogy kitessékeljen.* -Nos, köszönöm a kellemes és többféleképpen is gyümölcsöző estét. *Nem, még nem megyek el...*
A szörnyeteg említésére röviden elnevetem magam. - Ez sajnos sosem derült ki, de valószínűleg így lett volna! - Normális ember ezen lehet megsértődött volna, de én nem így vagyok vele, valamilyen szinten hízelgőnek is találom, hogy szörnyetegnek tart és annak képzelt el gyerekként is. - Nem igazságos, csak testvéries, én is ezt mondom. - Bólogatok rá pimasz mosollyal kísérve, csak hogy kicsit hecceljem a tizedest, mint aki nem akarja érteni, holott nagyon is érti. - És várakozásainak megfelelően nyilatkoztam vagy csalódást okoztam? - Kérdezek vissza, mikor a fogdában történtek felvételei kerülnek szóba. - Nem szükséges, elég jó a vizuális memóriám. - Mosolygok rá gúnyos-kedvesen, mert valóban bármikor lelki szemeim elé tudom képzelni azt a mozgáskultúrát, ugyanakkor nem mondok semmit arról, mi lett a felvételek sorsa. Meghagyom a képzeletének, vagy járjon utána, ha tud. Láthatóan úgy is nagyon izgatja ez a tizedest, így gondolkodhat rajta, míg én a csapdát keresem az ajándékában. Igazán nem hibáztathat érte, hiszen fordított esetben ő is rögtön így tenne. Vagyis már tett is, a halszálka megakadásánál tekintete egyértelműen vádló volt, mintha én intéztem volna úgy, hogy az a szálka ott legyen, pedig itt is csak nem látta az egyszerű dolgokat a tizedes. - Áh! Legközelebb dress-code-dal kell hívnom Önt, el ne felejtsem! - Mosolyodok el, mikor finoman utal arra, hogy amúgy a nyomában futhatnék már a hálószoba felé, ha nem lenne ma úrinő. Gyanítom, ha nem így érkezik, akkor már az elején a körbesétálásakor is benézett volna oda és egész biztosan nem kért volna engedélyt, ellenben lyukat beszélt volna a hasamba, hogy meggyőzzön a ruhásszekrényem megtekintésének szükségességéről. Tényleg kelleni fog az a dress-code! Főleg, hogy még mindig nem értem, miért kell neki a szekrényem tartalmának látványa? Ha csak kíváncsi és nincs semmi mögöttes szándék, akkor se értem, de ez biztos azért lehet, mert férfiból vagyok: halvány lila fekete sejtelmem sincs arról, miért érdeklik a nőket a ruhák ennyire. Ugyanakkor valahol értem is, mert nem véletlenül látni engem mindig ugyanolyan öltözetben. - Meglepő? Igen, szoktam, jól lehet aközben is gondolkodni. - Felelem neki őszintén, még ha talán megmosolyogtató is ilyent hallani olyasvalakitől, akiről az ember feltételezné, hogy egész nap gondolkodik és ravasz, ördögi terveit szövögeti. De egyébként tényleg segít sok gondolatot letisztázni, vagy éppen valamit új szemszögből megvilágítani, hogy ez vezessen a megoldáshoz. - Gyakorolja még a szépen nézést. Próbáljon esetleg majd leckéket venni Denisovtól, ha összefutnának valahol! - Javaslom neki finom mosollyal, pontosan tudván, hogy ők össze fognak futni hamarosan az Imperiumon. Arra a kifejezésre elnevetem magam, hogy jön még kancellárra Moor tizedes és a jókedv megtartása érdekében, nem hívom fel rá a figyelmét, hogy már sokadjára nevez hazugnak egy kancellárt, függetlenül attól, hogy mennyire van igaza vele. Ajtón kívül ez már veszélyes tevékenységnek minősül. Életveszélyesnek. - Attól még megígérhetek bárkinek bármit, csak mert ő nem tud róla. - Ez az állítás is igaz, hiszen a hadnaggyal is látszólag felbontottam a szövetségünket, látszólag magára hagytam, de attól még tartani akarom magam az ígéretemhez, hogy megpróbálom megakadályozni az esküvőjét William-mel. Aztán majd kiderül, hogyan sikerül. Amikor a tizedes feláll az asztaltól, magam is így teszek és szavain elmosolyodom a rám oly jellemző féloldalas, ravasz mosollyal. - Máris távozik? Jaj de sajnálom! - Villannak meg szemeim szemtelenül nevetve rá. - Valóban kellemes volt, köszönöm, hogy eljött! És már alig várom, hogy megismételhessük! - Iróniának hangzik, pedig nem az. De akárminek is veszi a tizedes, kezéért nyúlok, mint akkor, mikor belépett a lakosztályba. - Hölgyem! - Ha odaadja kezét, akkor lehelek rá kézcsókot, melynél ugyanúgy nem érinti ajkam a kezét, mint akkor sem és ugyanúgy nincs semmilyen romantikus többletjelentése, mint akkor se volt. Minthogy nem indul még el a tizedes az ajtó felé, így én is inkább kérdezek valamit, mielőtt karomat kínálnám fel neki, hogy kikísérjem. - Szeretné, hogy a vacsora azon részét, melyek érintetlenül maradtak, Ön után küldjem? Ön rendkívül részletesen és szemléletesen tud mesélni, nem szeretném ha eközben éhen halna a férje.
*Jenkins sokat fejlődött a liftbéli énjétől a mostaniig. Nem kétlem, hogy mindez azért lehetséges, mert kettesben vagyunk, mások előtt meg kell tartsa az imidzsét, valószínűleg már le lenne szedve a fejem a helyéről, ha ilyeneket a köz füle hallatára mondtam volna. Azért jó ez a vacsi, mert – látszólag – büntetlenül társaloghatok Jenkinsszel bármiről és mondhatok neki hasonlókat. Feszegetem a határokat…közben meg tudok egyet s mást. A további szócsavarásra megfordul a fejemben a szemforgatás gondolata, de csak egy diszkrét mosollyal válaszolok az ugratásra. Tudom, hogy még nem adta fel a próbálkozást, hogy kicsaljon belőlem egy igazi, ravenes megnyilvánulást. A másik kérdésre a válasz, nos az egésszel mást értem el, mint amit ő gondol, de nem avatom be a lényegbe, így inkább csak ráhagyom, higgye azt amit hisz, addig sem kutakodik utánam.* -Kivételesen nem okozott csalódást. *Azt már tudom, hogy készült felvétel, naná, hiszen biztosra vettem, hogy a fogdában sincsenek tekintettel az ember személyiségi jogaira, de azt is tudom, hogy Jenkins letörölte a felvételeket. Nem mondta ki, az igaz, de tudok a szavai között olvasni. Ergo, ami ott történt azt nem akarja senkivel sem megosztani. * -Ó! Megtisztelő, hogy olykor gondol rám, velem álmodik, engem képzel el amikor rossz kedve van, egyszóval mindig amikor nem vagyok ott ön mellett. *Kísérem ezt egy bájos mosollyal, nem kevés ravaszsággal a szemeimben, mely az újabb poént hivatott életre kelteni. Egyébként az egész akár igaz is lehet, nem tudok olyan emberről, aki képes megmaradni Jenkins mellett anélkül, hogy a zabszemet igazgatná a farpofái között és még meg is nevetteti a kancellárt. Kivéve persze ha éppen a kezei között agonizál, mert az biztos jókedvre deríti Jenkinst. Egyébként ha nem görcsöl rá nagyon a kancellári hivatására, egész jó fej tud lenni, mint most amikor a dress code-ot emlegeti, amivel bogarat ültet a fülembe. El is kaccantom magam, csak úgy nőiesen, nem kiesve a vállalt szerepemből.* -Ön nagyon ravasz. *Simogassuk az egoját, úgy sincs neki még elég nagy…bakker. Dehogy nincs, magasan veri a Perda legnagyobb hegyének csúcsát. Egy picit ki is kukkant abból a hosszú monológból, amit a ruhásszekrényének megtagadott látogatásának céljából mond el, de persze én csupán egyetlen részletet ragadok ki belőle, nem véletlenül. * -Nem meglepő, inkább értékes információ. *Ki érdekel, hogy mire jó az úszás?! Rámosolygok és merőn a szemeibe nézek, igen, most megfenyegettem azzal, hogy elcsípem az uszodában amikor csendes, gondolkodásra való magányában pancsol. Hadd törje ki a frász minden egyes alkalomkor attól, hátha megjelenek. * -Mindig is tudtam, hogy önnek remek humora van. *Denisovot a szépen nézéssel párhuzamba vonni, olyan mint nőt ültetni a kancelláriába. Nem, nem felháborító, hanem lehetetlen. Legalábbis míg az összes jelenlegi kancellár él. Bruce-nak tett ígérete valótlan. Már csak azért is, mert ha beszélt volna vele, arról már tudnék, mert Bruce valószínűleg magánkívül rohant volna hozzám, hogy Jenkins mit ígért neki, és az semmi jót nem ígér és különben is minek akarok én vacsizni menni önként egy hóhérhoz? Az a szép ebben a helyzetben, hogy a hazugság vádját könnyű és selymes dobozba csomagolva nyújthatom át neki és ő mosolyogva veszi át. Ám mindez nem ment meg attól, hogy elegánsan ki legyek rúgva a vacsiról, minekutána már a desszerten is túl vagyunk. Nem várom, meg, hogy ő mondja ki szó szerint, inkább készülök menni. A sajnálkozást már meg sem próbálja őszintének feltüntetni, gyanítom az idegeire mentem, még így, úrinősen is, ami hízelgő. Széles mosollyal fogadom, mintha igazat mondott volna.* -Sajnos muszáj mennem. *Villantok vissza én is a szemeimmel. *-Én nem különben. *Mosolygok vissza úgy ahogy az illik és magamban már ördögi vigyorral karöltve tervezem azt a vacsorát, amire én invitáltam meg a kancellárt. Azt hiszem felejthetetlen lesz a számára. Továbbra is az etikett szabályainak betartása mellett maradva nyúl a kezemért és én oda is adom neki. *-Uram! *Kecsesen, lágyan. S érzem, hogy lassan elveszítem az eddig bilinccsel rögzített türelmemet, de nem is akarom tovább játszani az úrinőt. El is indulnék az ajtó felé, de Jenkins szavai cifra káromkodást idéznek a fejemben. Hogy volt képes ilyen precízen elrontani a kivonulásomat? Kívülről azonban nem látszik semmi az elgondolt szitkok és átkok özönéből, csak egy bájos mosoly. Az utolsó. Bájosnak utolsó…* -Igazán kedves, köszönöm, de…felesleges. *Abból főzzünk amink van. Az enyém lesz az utolsó szó, s bár a ruha még az úrinőt tükrözi, én már visszavedlettem az eredeti Raven-né* –Magam viszem el, köszi. *S már libbenek is az asztalhoz, teszem rá a búrát a halas-húsos tálcára, a karomba veszem, másik kezemmel a pezsgősüveget nyúlom le és már suhanok is az ajtóhoz, ahol megállok picit és visszafordulok Jenkins felé.* -Szép álmokat, meg minden. Köszi, isteni volt. Kinyitná az ajtót? *S már megyek is hacsak nem tartóztat azzal, hogy nem nyitja ki az ajtót. Ha mehetek, rávillantok egy széles mosolyt a kint álló nőre, majd lehetőségek előttem, chip utánam, ott sem vagyok.*
//Azt hiszem, végeztem. Döbbenet és borzasztó érzés, hogy nem az enyém az utolsó szó, de a közelgő viszontlátás öröme kompenzálja majd a letargiámat. Köszi, hogy itt lehettem, finom volt a süti! //
- Egy leheletnyit túlértékeli az életemben betöltött szerepét. - Jegyzem meg bájos mosollyal szintén, amennyiben nekem van bájos mosolyom. Nem, megközelítőleg sem ő szerepel az álmaimban, de be nem vallanám, hogy néha már szinte vágyom rá, hogy inkább álmomban is az agyamra menjen és miatta ébredjek fáradtan, minthogy ugyanazt az álmot éljem át újra és újra, aminél az ébredés az igazán elkeserítő. - Szeretem annak hinni magam. - Ütöm csak ennyivel a hízelgését, de miért van olyan érzésem, hogy készül valamire a tizedes? Mármint eszébe jutott még valami, mert egyébként szilárd meggyőződésem, hogy mindig készül valamire, és ezt úgy is tartom, ha megpróbálom levetkőzni a jó adag üldözési mániámat. - Áh, jöjjön csak! Majd megtanítom úszni. - Kedvesen gúnyos mosoly, mert értem én, miért értékes információ az úszás, mint egyik hobbim, de szerintem abban a helyzetben nem én leszek az, aki véletlenül, hangsúlyozottan véletlenül félrenyeli majd a vizet... például mert a másik keze a nyakán lesz, vagy a vállán. Milyen déja vu érzés lesz! A humoromat érintő bókra csak egy aprót biccentek köszönetképpen, de egyébként nem fűzök már hozzá többet, hiszen az este és a vacsora a végéhez közeledik, erre én hívom fel a tizedes figyelmét. Igazság szerint még maradhatott volna, de jobb kint tudni őt minél hamarabb, ha ennyire a magánszférában akar kutakodni. Így is többet nézhetett meg, mint kellett volna és mint ami másnak jutott eddig, főleg az elmúlt pár évben. A kézcsókkal hát megköszönöm társaságát, mely minden hazugság vagy túlzás nélkül tényleg szórakoztató volt, akárcsak a vállalt szerepe, hogy úrinő lesz. Mit ad ég, meg is akasztom őt a kivonulásában, de nézze el nekem: a ruha nagyon szépen kiemelte feneke szép ívét és nem akartam úgy végigkövetni finom ringását távozása közben, mint a szemből való látványt mikor bevonult ide. A válasza legalább kiválóan tereli a figyelmet és némileg felvont szemöldökkel követhetem így a feneke helyett figyelemmel, ahogy a halas-húsos tálat letakarva ugyan, de nemes egyszerűséggel magához ragadja és a pezsgőt is viszi - hála az égnek az édeset! -, hát mit ne mondjak, jelenség lesz visszafelé a kabinjába is, amit nem tudok megállni vigyorgás nélkül. - Csipeszt szerezzenek! - Kommentálom csak ennyivel a fosztogatást, és ha én küldettem volna az összecsomagolt ételt utána, akkor se hagytam volna ki a lehetőséget, hogy tegyek mellé neki egy csipeszt. Egy pillanatra meg is fordul a fejemben, hogy ő meg egy orvosi csipesz-készletet kap majd tőlem ajándékba, hiszen láthatóan nincs rendesen felszerelt háztartása asszony létére, de az ötletet olyan gyorsan el is vetem, amilyen gyorsan jött. Inkább csak a rablás miatti mosollyal lépek az ajtóhoz és érintem meg a gombot, amivel az kinyílik. - Szép álmokat, tizedes! - Köszönök el tőle egy mosollyal, a testőrnő nem reagál semmivel a széles mosolyra, amit kapott, csak én biccentek neki egyet. Ő tudja, hogy ha elment Moor tizedes az emeletről, akkor nem lesz szükséges tovább ott álldogállnia, visszatérhet a saját lakrészébe, ami az én lakosztályom mellett van. Az ajtó mindenesetre visszazárul és megfordulva körbenézek, kicsit elidőzik tekintetem az asztalon, az otthagyott süteményes tányérokon és villákon, pezsgős poharakon, odébb a pulton a vacsora korábbi fogásainak nyomaival és hallgatom a csendet, mely így is nyomasztó, hogy a tizedes nem csacsogott annyit, mint szokott. A csöndet csak halk, rövid sóhajom töri meg, majd elindulok, hogy elpakoljak és rendet tegyek, mert reggel úgy sem lesz már időm erre és a munka is vár most. De addig még valamit ellenőrzök a rendrakás után és a könyvessarokhoz lépek, ahonnan az egyik kemény kötésű kötetet emelem le. Leülve a karosszékbe kinyitom a könyvet, de olvasgatni való helyett egy kis kijelző néz szembe velem, a kamerakép most is a lakosztály központi részét veszi. Gyors mozdulatokkal tekerem az időt addig, míg a vizet kérte tőlem a tizedes és itt lassítom csak le a lejátszást. El kell ismernem, profi a mozdulat, akkor valóban nem vettem észre semmit, csak a megérzésem volt olyan, hogy valamiről terelni akarta a figyelmemet a tizedes. Felpillantva a "könyvből" a pult feletti nagy kijelzőre nézek, oda, ahova a felvétel szerint valamit tett a tizedes. Valóban van ott valami kis kerek bigyó, ami tényleg nem kelt feltűnést. Pár percnyi gondolkodás és egy tűnő félmosoly után csukom be a könyvet, majd a pda-t veszem elő, hogy egy üzenetet fogalmazzak meg, de nem a tizedes lesz a címzettje annak. És ezek után biztos, hogy a bicskát ki kell vizsgáltatnom...
// Ígérem, legközelebb tied lehet az utolsó szó... vagy nem Köszönöm, hogy majdnem szó szerint is felforgattad a lakosztályomat, és ezt a játékot is köszönöm, ami még a liftesnél is élvezetesebb lett Nemsokára jövök, finomat főzz! //
Az egyszerű zárat egy érintéssel feloldom és belépek a szobába és letelepszem a megszokott helyemre. Ugyanilyen csend van itt is persze, ebben a szobában, mint a többiben, hiszen más nem lakik itt velem, de itt valahogy mégis mélyebbnek érzem. Fekete, félig megszáradt hajamba túrok hátraigazítva, hátamat a falnak vetve, felhúzott térdekkel a földre ülök. Fekete nadrág van rajtam, de még se cipőt, se zoknit, se inget nem vettem fel, a felöltőről nem is beszélve, hiszen még van egy órám, mielőtt a Kancellária aktuális ülésére kellene mennem. Lezuhanyoztam, hajat mostam, megborotválkoztam, de ez az egy óra kevés bármi értelmes elfoglaltsághoz, bármilyen kutatásba való elmélyedéshez, de a gondolatokhoz jó. Hátha eszembe jut olyan megoldás, amire még nem gondoltam, talán egészen máshonnan kellene megközelítenem az egészet... De vajon megéri-e, mikor ennyire szorít az idő? Úgy érzem a napok lassan telnek el, mégis a hetek csak úgy rohanni látszanak, és ezzel az idő nagyon is ellenem dolgozik. De a gondolataim most minduntalan egy másik probléma körül forognak, és rendre ugyanannál a személynél lyukadok ki. Megdörzsölöm mutató és hüvelykujjammal az orrnyergemet és nyúlok is a pda-ért, de eszembe jut rögtön, hogy nincs rajtam a felöltőm, így kénytelen vagyok felállni innen és kimenni, mert a felöltőm belső zsebében hagytam a pda-t, de már visszafele elkezdem az utánajárását annak, jött-e át bármi adat Moor tizedes gépéről, pda-járól vagy akárkiéről, aki esetleg megnézhette a fájlokat az én gépemen. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül helyezte el azt a kis bigyót a gépemen és gyanakszom már a működési elvre is. Nemcsak azt látja, amit megnyitottam, hanem a többi fájlt is a mappában. Vagy minden egyes fájlt a gépen, függetlenül attól, hogy megvolt-e nyitva azóta akár csak a mappája is, vagy sem. Ez még mindig kétesélyes, és ha nem szellőztet meg újabb hírt a Justice Leauge, akkor egy darabig nem is fogom ezt megtudni. A William ellen szóló további felvételeket vagy nem szerezték meg, vagy későbbre időzítik a csapást. Szórakoztat, hogy megfigyelnek, még ha valahol sértőnek is találom a gondolatot. De vajon én megtudtam bármit is? Működött a gépre szándékosan elhelyezett mappákban rejtett kis fegyverem és én is megtudok bármit arról, aki utánam kutat?
*Hála a Jenkins kancellár gépéről átmásolt mappák izgalmas tartalmának, Raven nem vette észre mindezidáig azt, hogy az ő féltett kis kütyüjét is rendesen csapolja valaki az adatokért. Eddig szerencsére csak a pda látta kárát az akciónak, mivel a szerverhez nem jutott el, de azon is van bőven olyan információ, ami a kancellárt érdekelheti. Mivel három olyan mappát is megnyitott már, melyekben megbújt Jenkins láthatatlan kis fegyvere, a pda-n tárolt adatokat már csak a jelszavak védik. Persze ember legyen a talpán aki kitalálja, hiszen ahhoz ismernie kellene a tizedes csavaros észjárását és követhetetlen logikáját. Egy kódfeltörőnek is nagy munka, de vajon a kancellárnak van-e olyanja? Mindenesetre addig eljut, hogy láthatja a mappákat és azok megnevezéseit, némelyik nem is kódolt, simán megnézhető. A mappák nem ABC rendben vannak rendszerezve, de, hogy milyen fontossági sorrend alapján, az a nevekből nem derül ki. Kék kvarc,Akvamarin,Amfibol,Hackmanit,Képecskék,Filmecskék, Madarak,Rózsakvarc,Nagykapu.
A bekapcsolt pda-val gond nélkül tudok eljutni oda, ahova mentette az én kémprogramom az adatokat. Nem a pda-ra, és nincs is köze a gépemhez, hanem afféle "felhő"-be, ahogy régen hívták a Földön, így bárhol elérem, de nem fogja látni a gépemen keresztül a tizedes, mert nem onnan fogom megnyitni. Habár egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy vajon szívéhez kapna-e, ha meglátná a fájljait a gépemen? Már ha egyáltalán ő kémkedik utánam, mondjuk amilyen kíváncsi, biztos ráles ő is arra, mit talált nálam. De egyáltalán lássuk, én láthatok-e bármilyen fájlt vagy mappát? Nem is kell sokat várnom, azonnal betöltődik a lista, aminek a nagyja ismerős, hiszen a pda-ján a Fogdában már volt szerencsém hozzájuk. Úgy tűnik, sikerült az automatikus törlés után visszaállítani a rendszerét. - Kövecskék, képecskék, filmecskék és titkocskák... Lépjünk be a Nagykapun, ha már ilyen hívogató, még akkor is, ha hozzá inkább a Kiskapucska illene.- Dünnyögöm magamban magamnak, miközben visszatelepszem a földre, hogy a hátamat ismét a falnak vessem. Önkéntelenül is eszembe jut az a barlang a Perdán, mennyire kellemes volt annak a melege, attól a furcsa kék kőtől... Itt is van a mappakínálatban kék kő, de hacsak nem ezt vagy ehhez hasonló barlangot fedezett fel a planetológus, akkor aligha ezt a jelenséget tartalmazza. Viszont a múltkorról nem rémlik az Amfibol, a Madarak meg a Nagykapu mappa, amelyek közül most az utóbbival próbálkozom, de ha jelszót kérne hozzá a rendszer, akkor egyelőre későbbre halasztom és azokat nézem meg, amelyekhez nem kell különösebb hackelés. Ami azt illeti, kinézem a tizedesből, hogy ha vannak is titkai - hogyne lenne, minden nőnek van -, akkor azt így "védtelenül" rejti el a pda-ján, mert úgy is mindenki a jelszavazott mappákban keresné. Talán azokban nincs is semmi, csak egy biztonsági rendszer, amely töröl mindent, ahogy érzékeli az illetéktelen behatolási kísérletet. Erre gondolván arra is vetek pillantást, ha látok ilyent, hogy melyik mappa mikor lett utoljára módosítva és vajon mennyire gyakran látogatja őket?
*Jenkins kancellárnak minden bizonnyal furcsa és ismeretlen Raven Moor tizedes szöveghasználata a mappák névválasztása terén, ahogy félhangosan ejti ki a szavakat, az ő szájából úgy hangzik, mintha valamilyen gyerekmesét olvasna fel. Saját egójától eltelve természetesen olyan mappát választ, aminek a nevében benne van a „nagy” szó, de a Nagykapu megnyitása jelszóhoz van kötve, így erről egy időre le kell tennie. A jelszó nélküli mappák a Képecskék, a Filmecskék és a Madarak. A Képecskék mappában külön kis almappák vannak Bruce, Perda, DFFK, Közös, Zabálnivaló és Vérszívók megnevezésekkel. A Bruce mappában természetesen Bruce Moor zászlósról készült képek láthatók a Dominium, az Imperium folyosóinak hátterével, illetve rengeteg kép a Perda vadonjából, barlangból, csatakos vizesen, félmeztelenül, vigyorogva és mérgesen. Láthatóan mind pillanatkép, ami azt jelenti, hogy egyik sem megtervezett beállítás, hanem a pillanatnyi hangulat jellemzi. A Perda almappában Moor tizedes munkája kapcsán készült fotók láthatók a holdról, olyan helyekről ahol már járt. Ezek a helyek azonban nem biztos, hogy mind azonosak a hivatalosan bejelentett és engedélyezett, munkával kapcsolatos helyszínekkel. Sok barlangi kép található, sok Orkán szigeti, és a Város egyes lakóhelyeiről is található néhány. A DFFK almappában címkézett képek találhatók férfiak fenekeiről. Bruce-éról, Malinor hadnagyéról, Hartley fenekéről, Shane Gregor sebészéről, Denisovéról, Cromwell kapitányéról és még egy sor más, az Imperiumon szolgáló katona, tiszt és kiszolgáló személyzetis hátsójáról. Némelyik egész jól sikerült, de van amin látszik, hogy sietve készült, éppen elcsípett pillanat volt. A Közös almappában Moor tizedes és Sam Lewis főgépész felettébb jó hangulatú képei láthatók, minden bizonnyal azon kevés alkalmakkor készültek, amikor csajos estét szerveztek maguknak. A Zabálnivaló almappában a tizedes által emlegetett, Bruce jóvoltából letöltött régi földi ételek képei találhatók. A Vérszívók almappában pedig a kancellárok képei. Mindé. Néhány a fenekekéhez hasonlóan elcsípett pillanatkép a Dominium valamelyik szintjén készült távolról, de van olyan is, mely egészen közeli, de azon látszik, hogy beállított kép és valószínűleg egyes híradások alkalmával lettek leközölve az óriás kijelzőkön. Azonban vannak olyanok is, melyek igen csak nagy fantáziáról árulkodó, szerkesztett képek. Kancellárok bajusszal, szakállal, kopaszon vagy éppen rózsaszín masnival a hajukban. Vámpírfogakkal, ellenállókéhoz hasonlatos, viseltes ruhákban vagy éppenséggel egymás ruhájában. Castillo kancellár Jenkins felöltőjében, Jenkins kancellár pedig William McGrover ruhájában. Láthatóan az egész az alkotójának szórakoztatására készült. A Filmecskék mappában „Jenkins” címkével egyetlen videó található, az amelyiket a kancellár már látott, sőt még azt is tudja mikor és hol készült. Az a bizonyos felvétel a raktérben ahol üzletelt. A videó azonban nem csak egyetlen felvétel, hanem számos 1-2 másodperces részlet is van kiemelve és felnagyítva. Részeire bontva képkockánként. A Madarak mappában három almappa található a „Lakosztály”, „Informatikai rendszer” és „Iroda” címkékkel. *
A Nagykapu kapuja egyelőre zárva marad előttem, nem próbálkozom a jelszó kitalálásával, kicsit későbbre halasztom, de nem feledem. Megnézem hát, hogy mi az, amihez nem kell jelszó, így hamar kezdem a kört a Képecskék mappával. Bruce... oké, jóban, rosszban, szárazon és trutymóban. Rövid tűnődés után hitelesnek ítélem meg a képeket, bár a közös képeket hiányolom, de talán egy másik mappában lesz olyan is. Ugyan nem értem, miért pont ezt a fazont választotta a tizedes, mert ránézésre biztos nem az eszéért szereti a férfit, de hát fiatalon nem mindenki hoz megfontolt döntéseket. Na majd egyszer elbeszélgetek ezzel a Moor zászlóssal, úgy sejtem, könnyű ellenfél lesz. Azoknál a képeknél, ahol Bruce a Dominiumon vagy a Városban van lefotózva, próbálom a hátteret is figyelni, hátha van valami összefüggés, valami gyakorta előforduló helyszín, talán jelent valamit. Majd megyek is tovább a Perda mappába, egy-két kép még ismerős is, vagy mert láttam már máshol a helyszínt csak más beállításból, vagy mert szerepelt a nekem küldött jelentések valamelyikében. A barlangi képeknek nagyobb figyelmet szentelek, vajon hol készülhettek? Vajon itt is van abból a kék kövekből vagy más érdekes található itt? Eltűnődöm azon, hogy vajon planetológiai szempontból a barlangokban jobb a kutatás vagy csak tetszenek a tizedesnek ezek a képződmények? Elvégre, régen a Földön is sokan oda voltak a barlangokért, mások a tengerpartért, megint mások a hegyekért. Megnézem a Városban lévő helyszíneket is, ugyanazért, amiért a Bruce-os képeknél néztem a hátteret, na meg kíváncsian, vajon mi megörökítendőt talált ott a tizedes? Aztán jöhet a következő almappa. - DFFK? Dominiumi Földtani Feljegyzések és... oh! - A rejtélyes betűkombinációt próbálom magamban kitalálni mi lehet, de amikor megnyitom a mappát és meglátom a képeket, akkor feljebb szalad rögtön a szemöldököm, majd elvigyorodom, ahogy pörgetem át a sok képet. - Dominiumi Fokhagyma Fenekek Köre inkább. - Jót vigyorgok azon, hogy vajon Nathaniel Cromwell kapitány vajon tud-e róla, hogy alfele megörökítésre került? Fenék fétis... a liftben az enyémet is szóvá tette, hogy kedvére való, de nem nézem meg, hogy vajon bekerültem-e ebbe az elit társaságba vagy sem. - Na jó, ha itt vannak a tizedes titkai elrejtve, megtarthatja magának, nem fogok férfi ülepeket vizsgálni, még ha ruhában is vannak. Uh, már amelyik... - Inkább gyorsan be is zárom ezt a mappát mosolyogva csóválva a fejemet. A Közös mappára lavírozok át, és bár arra számítottam, hogy ebben a férjével való közös képek lesznek, helyette Lewis hadnaggyal való képek vannak. Furcsállom, hogy nem Bruce-szal, de végül nem gondolok bele semmi különösebbet egyelőre, inkább figyelem a hadnagyot a képeken. Mennyire felszabadultak mindketten! Mennyire ragyog a mosolyuk... Elgondolkodva zárom be a mappát és a Zabálnivalókra térek rá. Megkönnyebbült szusszantással fogadom, hogy nem újabb férfi testrészeket csodálhatok itt meg, hanem földi étkek vannak itt. - Lám-lám, a tizedes szívéhez a gyomrán át vezet az út? - Jegyzem meg félmosollyal és megyek a Vérszívók mappára, ahol ismét megemelkednek szemöldökeim, majd egyre jobban szélesedik a mosolyom, végül vigyor lesz belőle, megállapítva, hogy a tizedes még mennyire gyerek tud lenni. Egyik-másik képnél hangosan fel is nevetek, amit nem tudom, mikor tettem utoljára ebben a szobában. De, tudom, több mint két éve. Azóta most először sikerül a helyszínt felejtenem, hol is vagyok és nézegetem a képeket. - Ha tudná mekkora fegyver ez, indíthatna a Justice League-nél egy humorrovatot. - Komolyan feldobódom ettől a mappától, habár mikor meglátom Dorian fejét rászerkesztve az én felöltős ruhámhoz, akkor felhúzom az orrom ráncolva és fintorogva kicsit rázom a fejem. Neeem, ezt a felöltőt tudni kell viselni! Aztán meglátom magamat is, amint William öltönyét viselem, és hümmögök egyet elégedetten, hogy nem is olyan rossz. Az ellenállós viselethez képest mindenképpen, habár fogalmam sincs, hogy ezek hiteles ellenálló-öltözékek, vajon van-e erről tudomása a tizedesnek? Hol is készültek azok a barlangi képek? Utána kell néznem, és hogy egyezik-e azokkal a helyekkel, ahol hivatalosan járt a tizedes? De most előbb megnézem a többi mappát, hogy kicsit visszakomolyodjak, mert ha a mai kancellári ülésen is ezek a képek fognak az eszembe jutni, nehéz lesz megmagyarázni a többi kancellárnak, hogy nekem miért potyognak a könnyeim a nevetéstől. Filmecskékben aztán találkozom a saját nevemmel - hála az égnek itt már nem akart kicsinyítőképzőket használni a tizedes! -, most több időm van megnézni. Én persze rögtön tudom, hol és mikor készült a felvétel és azt nézem, hogy a kimentett képkockákból mennyi vehető ki, főleg az embereim kiléte mennyire azonosítható? Szerencsére aki a legjellegzetesebb közülük, az némileg háttal áll a kamerának, így nem feltűnő, de persze lehet a felvételen nincs rajta, de láthatta őt szemből a tizedes. Na meg hallható bármi is a felvételeken? - Sok sikert, tizedes! - Zárom aztán be a mappát, mert úgy ítélem meg, hogy nem hangzott el semmi olyan, ami kiindulási alap lenne, ha meg meg is találja ezt a két embert a tizedes, bízom bennük, hogy tartják a szájukat. Majd figyelmeztetem őket. Az viszont érdekes, hogy miért ez a kiemelt figyelem a tizedes részéről, hogy kutat utánam? Megnézem, hogy vajon más kancellárról is van-e "filmecske"? Na meg persze érdekel a Madarak három almappája is, ha már jelszó nélkül bejuthatok oda. Hogy függ össze a madár és ezek a helyszínnevek? Talán ez egy utalás a kémkedő bigyóra, amit nálam is elhelyezett, hogy a madárka itt is fészket rakott és dalolja innen az információkat? Na de ha igen, akkor milyen iroda és milyen informatikai rendszer esett még áldozatul?
*Bruce képeinél nem talál érdekes momentumot a kancellár, legalábbis amelyek a Dominiumon, a hajón vagy a Városban készültek, ám a barlangi képek és úgy általában a perdai vadon hátterűek érdekesek lehetnek, mivel ott nem folytak kutatások. Tábornak, más személynek nincs nyoma a képeken, még a távoli háttérben sem. A barlangban nincsenek fénylő kék kövek, ellenben koponyák és más csontok bőven. Kupacokban, mintha valamilyen temetkezési hely lenne. Más perdai képeken a barlangok csak barlangok, noha Moor tizedes sok érdekességet talált, nem biztos, hogy ez a kancellárnak feltűnik. Jobbára a barlang falai vannak a képeken, melyek a különböző kőzetek miatt más és más színben pompáznak. A pompázás kicsit túlzás, a szürke, a mélyzöld és néhol rozsdás vörös váltja egymást. Más perdai képek viszont inkább távoliak, hegyeket mutatnak a Várostól különböző irányban, a beállításokból az szűrhető le, hogy valamelyik magasabb épület tetejéről készültek. Moor tizedes minden bizonnyal roppant elégedett és boldog lenne ha látná Jenkins kancellár arcát, amikor megpillantja a DFFK mappa képeit, de erről sajnálatos módon lemarad, annál is inkább sajnálatos, mert akkor legalább tudna arról, hogy illetéktelen szemek figyelik. A Várszívók mappánál ugyanez a helyzet, de lehet, hogy még lesz alkalom arra, hogy megfigyelhesse Jenkins kancellár arcát, amint más kancellárokról készült karikatúrákat nézeget. Raven Moor tizedesnél sosem biztos semmi, vagy éppenséggel, minden biztosra vehető. A videóknál, az egyetlen felvétel teljesen részleteire van bontva, leginkább az átadás-átvétel pillanata, illetve a másik fél arca, egészen közelről. Még nem sikerült teljesen kiélesíteni a képkockákat, de láthatóan azon ügyködik a tizedes. Nem sok híja van, hogy minden kivehető legyen. Hang ugyan nincs hozzá, legalábbis a felvételeken nem hallható, de talán azt is fel lehet javítani, ez azonban még nem történt meg. Más „filmecske” nincs, de ez nem jelent semmit, legfőképpen azt nem, hogy a tizedes más iránt nem érdeklődik. A Madárka mappa Jenkinsről szól, ez azonban akkor derül ki, amikor a kancellár megnyitja a Lakosztály almappát. A saját lakosztályáról látható ott egy alaprajz, ami minden bizonnyal az irattárból lett lehívva, piros kérdőjellel megjelölve rajta annak a szobának a helye, amely zárva maradt Raven előtt. Az Iroda almappában, a kancellár irodájának alaprajza található, szintén az irattárból, illetve néhány fénykép az iroda kameráján keresztül készült pillanatképek. Az Informatikai rendszer almappában talán Jenkins kancellár számára nem érthetően olyan rajzok vannak, melyek az informatikai hálózatot mutatják. Az irodáét és a lakosztályét. *
A férjét ábrázoló képeknél a barlangosoknál látok érdekességet, a többinél semmi különleges összefüggés. Ránagyítok azokra, ahol csontokat látni, és egynéhány képet be is jelölök magamnak, hogy majd később összevessem a tizedes hivatalos kutatóútjaival, na meg a férje kiküldetési útjaival is, mert lehet csak őt kísérte. Mondjuk amilyen fejet vág néha Moor zászlós, szerintem itt inkább a felesége miatt tartózkodik, semmint fordítva. A videóknál meglepett vagyok. Nemcsak azért, mert én vagyok a felvételen és az képkockáira van szedve, a képkockák meg pixelekre, hanem azért is, mert emlékszem, legutóbb volt felvétel valami Malinorról is. Talán azt a pda törlése után nem tudta pótolni a tizedes, én meg már sosem tudom meg, hogy a férfi után is kutat vagy csak nekem szentel ekkora figyelmet? Már-már szinte zavarba jövök. Látom, hogy az után kutat, hogy mi történt ott, de ha egyáltalán ki tudja venni valaha is, csak azt látja, hogy kreditben történt kifizetés, de az összes és az oka nem látszódik. Az alakok meg... lassan eljut oda, hogy lássa, az egyik alak a páncélban valószínűleg nő és ugyan innen alig látni, de van egy lila tincs a hajában. Majd szólok neki, hogy legyen óvatos, és tartsa a száját, de egyelőre ennyiben hagyom a dolgot, pedig nagyon kíváncsi lennék a tizedes arcára és leginkább gondolataira, ha/mikor egyszer megtudja, hogy mi után is kutat valójában! Megyek is tovább a Madárka mappára és almappáira, és ugyan sejtettem, hogy ezek is kötődni fognak hozzám, nem gondoltam volna, hogy tényleg. - Madárka? Jómadár lettem. Mondjuk egy héja... vagy egy keselyű. Igen, ő biztos dögkeselyűt mondana. - Sosem foglalkoztatott a nevem jelentése, így a galamb, a béke szimbóluma lenne az utolsó madár, amit magammal kapcsolatban megemlítenék. A lakosztálynál csak az lep meg, hogy alaprajzot látok. Összevonom a szemöldökömet, mikor meglátom, hiszen a kancellárok lakhelyeinek alaprajza azért nem az az információ, ami mindenki számára elérhető, biztonsági okokból. És azt is látom, hogy ez az eredeti, nem pedig amit a tizedes felvázolt volna. Egyedül a kis kérdőjel az ő alkotása. - Csodálom, hogy a hálóba nem tett oda, ahol a szekrényem van. - Jegyzem meg magamnak, emlékezvén, hogy oda be akart pillantani, mikor nálam járt. A szoba titka miatt nem aggódom, sokat elmondana rólam, de nem olyasmi, amit fel tudna igazán használni. Az irodánál már meg se lep túlzottan, hogy szintén alaprajzot találok, csak elkönyvelem, hogy a kancellári ülés után lehet beszédem lesz az aktuális irattárossal. Viszont a kameraképek! Megnyugtató hogy a lakosztályban nincsenek, igaz, az a kamera nincs is rendszerbe kötve. Át is váltok az informatikai rendszer mappára és elgondolkodva nézem a műszaki rajzokat, aminek a javát nem értem, de biztosra veszem, hogy ebben van a kulcs arra, hogy miként szerezte meg az információkat. De miért hagyta ezeket az információkat védtelenül? Moor tizedes nem ostoba... miért csinálta akkor? Azt már tudom, kit keressek meg ahhoz, hogy megnézze ezt a rajzot, hogy valóságos-e, de egyelőre félre kell tennem. Jöjjenek hát a jelszóval levédett mappák! Gyors számolás után megállapítom, hogy hat mappa vár arra, hogy belenézzek, tehát azzal kezdem, hogy hat virtuális kis teret hozok létre nekik. Olyant, amilyenben most is vannak, de elkülönülnek egymástól és ide másolgatok be őket. Az a tervem, hogy ha elrontom a jelszót és törlődne minden, akkor ne vesszen el tényleg minden, hanem csak az adott virtuális kis térben lévő mappa, amit utána újra bemásolhatok oda és próbálkozhatok a végtelenségig. Kezdem is a sort a Kék kvarccal. - Múltkor Saskia volt. - Elmosolyodom. - Most arra gondol, hogy biztos ezzel próbálkoznék, majd arra gondol, hogy gondolom, hogy megváltoztatta, tehát nem próbálkoznék a Saskia névvel. - Bármeddig lehetne folytatni ki mire gondolt, és először a Saskia névvel próbálok belépni, mint legutóbb - állítólag, mert aztán lehet, hogy csak ugratott -, majd ha nem jött be a jelszó, viszont bevált a tervem, akkor a Kék kvarc mappa újramásolásával próbálkozom még a "McCart", "Jenkins" és "Callum" lehetőségekkel. Hátha... Nem egy kifinomult jelszófeltörés, de egyelőre szórakoztat, hogy próbálom inkább a tizedes gondolkodásmódját megfejteni.
*A barlangban készült csontos képekkel nem fog egyezést találni a kancellár Raven hivatalos kutatóútjairól készült jelentésekkel és fotókkal. Az persze nem derül ki, hogy azok a képek pusztán a véletlen művei, legalábbis ami az ottlétüket illeti. Aztán persze lehet, hogy Jenkins kancellár egynémely képeken többet lát meg mint a tizedes. Attól függ ki mit keres. A Madárka mappában nincs más, csak az amit a kancellár megnyitott és lát bennük, két alaprajz és egy hálózati leírás a számítógépes rendszerről, de ezek még így is sokatmondóak. Sajnálatos módon, a kancellár számára sajnálatos, a lezárt mappába nem jut be. Ahhoz, hogy megfejtse Moor tizedes észjárását egyrészt korábban kellene felkelnie, másrészt egészen másképp gondolkodnia. Úgy pedig ahogy a tizedes gondolkodik, nem gondolkodik senki más. Annyit ér csak el a kancellár, hogy az első próbálkozás után minden adat törlődik, minden úgy történik ahogy a fogdában egyetlen üdítő kivéetellel. Most nem jelenik meg Raven vigyorgó arca, sem egy szmájli, sem más kárörvendő kép.
- Tehát megváltoztatta a jelszót. Hogy fogok élni a mosolya nélkül... - Sóhajtok művien, de igazán nem lepődtem meg az eredményen, az lepett volna meg, ha elsőre sikerül. Ránézek az órára és megállapítom, hogy lassan indulnom kell az ülésre és addig még fel is kell öltözni, így úgy döntök, hogy parancsot állítok be a gépemnek. Eszerint szépen külön virtuális tereket hoz létre a levédett mappáknak és mindegyiknél végigpróbálja a beállított jelszavakat, sikertelenség esetén újra visszamásolja a mappát és a következő jelszóval próbálkozik egészen addig, míg el nem fogynak a beállított lehetőségek. Ezzel ellesz, amíg én visszatérek. Már csak meg kell adnom a jelszavakat, amelyeket gyorsan begépelek, ami elsőre eszembe jut, mint lehetséges opció a tizedesre gondolva. Felöltözöm szokásos megjelenést adva magamnak, megfésülködöm hátrasimítva a hajamat, és a munkával hátrahagyom a pda-ban a lakosztályban bezárva azt ide, hogy elmenjek a kancellári ülésre. A beállított jelszavak minden zárolt mappára, amit próbál a program kicsi és nagybetűs kombinációkkal is, kétszavasaknál egybeírva is: Saskia, McCart, Jenkins, Callum, Samantha, Sam, Sammy, McGrover, Fuller, Morgenstern, Evans, Castillo, Terson, Szipoly, Malinor, Denisov, Ördög, Belzebub, Vacsora, Habos süti, Vicces ital, JL, Justice League, Ellenállás, Lázadás, Fenék, Popsi, Jelentés, Szófosás. Az ülés hála az égnek elég érdekesnek bizonyult, így a háromnegyed óra alatt csak négyszer jutott eszembe az a sok kép, amit a tizedes mappájában láttam és ebből csak egyszer kellett megdolgoztatnom az önuralmamat a szék karfájára könyökölve takarva a számat, szándékosan kicsit összehúzott szemöldökkel homlokráncolva téve úgy, mintha elgondolkodnék a hallottakon és nem azon dolgozom, hogy eltakarjam a kezemmel a mosolyomat. De hát na, Evans megint azokkal a jellegzetes karmozdulataival gesztikulált, mint a látott képen is és hozzáképzelve azt a tütü-szoknyát, mintha táncolna... Visszaérve úgy sejtem, hogy sikernek könyvelhetem el, ha csak egy mappába is sikerült bejutni, nem gondolom, hogy mindnél eltaláltam volna a jelszót. Az a baj, hogy az égvilágon bármi lehet jelszó a tizedesnél. Ráadásul valószínűleg még meg is tudná indokolni. Ha sikerült valamelyiket megnyitni, akkor azt a mappát nézem meg, ha viszont kudarc, ráadásul totális kudarc, akkor a kommunikátorral üzenek a testőrkapitányomnak, annak a mosolynélküli nőnek, akit megismerhetett már a tizedes. - Szóljon Andrejnek, hogy a lakosztályban várom! - Gyaníthatóan nem kell sokáig várnom rá majd, de addig is készítek egy kávét, és éppen végzek, mikor jelez a testőrkapitányom, hogy Andrej megérkezett. Bebocsájtást nyer, kis főhajtás után a tekintete megakad a kávén. - Ilyen hosszú munkánk lesz, uram? - Elmosolyodva nyújtom felé az egyik poharat és fejemmel intek a fiatal srácnak, hogy üljön le az asztalnál az egyik székre. Testőrségem tagja ő is, habár azt nem reklámozom, hogy nem a harci tudása miatt tartom őt magam mellett. - Nézze meg ezeket a mappákat! Jelszó védi mindet, és ha nem sikerül eltalálni, akkor töröl mindent, a többi mappát is körülötte. Külön terekbe másoltam a mappákat, így ha nem talál a jelszó, akkor csak önmagát törli és vissza lehet másolni újra. Fel tudja törni? - Vázolom neki a helyzetet odaadva a pda-mat a kezébe, amit másnak úgy sem engednék meg. Hogy örülne ennek a tizedes, ha ő kaphatná meg pár percre! - A jelszavak is érdeklik, uram, vagy csak törjem fel? - Kérdez vissza oda se nézve a kávéra kortyolva belőle egyet és rám sem tekint fel, mert már bele is mélyedt a feladatba. - Ha megtudja, az jó, érdekességképpen. Kíváncsi vagyok a gondolkodására. De elsősorban most az érdekel, hogy mennyi munkánk lesz vele még. - Röviden felpillant rám, de ezt szeretem benne, hogy nem kérdez, csak tudomásul veszi a halottakat és nekiáll a mappák feltörésének, kezdve a Kék kvarccal, ha már úgy is az az első. Én meg kávémat kortyolva kíváncsian várom, mire jut?
*Moor tizedes minden bizonnyal nagyon örülne ha tudná, hogy kivételes kreativitásával és humorával, hozzájárult Jenkins kancellár szórakozásához, mely emlékezetesebbé tette a máskor oly unalmas kancellári ülést. Mindez persze nem járul hozzá ahhoz, hogy amíg távol van, a programja be tudjon törni a tizedes zárolt mappáiba. Egyik jelszó sem jó, egyik mappához sem, felül kell hát írni az eddigi stratégiát. S míg Moor tizedes egyedül próbálkozik, Jenkins kancellár segítséget hív, valószínűleg azt az embert, akire a tizedes nagyon sokat gondol. Az is lehet, hogy a mappák feltörése közben rájön a csuklás. Meglehet, hogy munka közben Andrej is felemlegeti a tizedest és rokonságát, mert eléggé meggyűlik a baja a kódolással, több lépcsős feltörésre van szükség, viszont az első mappa, a Kék kvarc próbálkozásainál megtudja a jelszót is. Sikitoloize A mappa olyan programokat tartalmaz, melyekkel könnyedén és nyom nélkül be lehet jutni a Dominium, a Város és az Imperium kameráinak irányításába. Rendszertérképek az összes létező (és hivatalos) kamera elhelyezéséről, külön program a felvételek újrajátszásához, más felvételek beillesztéséhez, illetve a kamerák kiiktatásához szükséges program található. Jenkins kancellárnak csak ennyit mondanak a programok, Andrej azonban szakértő szemekkel látja, hogy nem akármilyen programok ezek. Aprólékos, mindenre kiterjedő és remekül megírt programok és mint szakértő, felfedezheti azt az apró és nem feltűnő részletet is, amit az informatikusok virtuális ujjlenyomatnak hívnak, vagy tekinthetjük aláírásnak is.*
Andrej bele is mélyed a munkába, addig én is elkortyolgatom a kávémat, mire ő jut valamire. Legalább volt alkalmam figyelni őt, mennyire dolgoztatja meg a feladat, és szemlátomást párszor összevonta szemöldökeit, néha hümmögött is valamit, meg mordult párat, ami valószínűleg a legnyomdafestéktűrőbb megnyilvánulása lehetett a gondolatainak. - Ééés bent vagyunk! A jelszó pedig... Sí kitoló izé, ékezetek nélkül, egyben. - Jelenti be, amire nekem igencsak felszaladnak a szemöldökeim meglepetten és értetlenül. - Sí kitoló izé? - Mióta síel a tizedes és mit kell ott tologatni? Mondjuk ő se tudja, mi az, ha izé lett belőle. Andrej mögé lépve ránézek én is a jelszóra, amit egyben ékezetek nélkül látunk. - Lehet Sikító ló izé... Bár ennek sincs több értelme. Mindegy, mi van a mappában? - Majd elgondolkodok ezen a jelszón, amit vélhetően soha az életben nem találtam volna ki valóban, és lehet később se fog eszembe jutni, mi a fene lehet ez. Arra emlékszem, hogy mikor először találkoztam a tizedessel, akkor mesélt valami állatról, ami nyalogatta meg egyről, ami prüttyögött neki. Lehet a kettő ugyanaz. De hogy ló lett volna, pláne sikító és mi az izé itt, az rejtély. Inkább a mappa tartalmát tekintjük meg, amit még Andrejnek se kell kifejtenie, hogy én is lássam, mi mire lehet jó, de tény, hogy a programok zsenialitását csak ő érti és értékeli igazán. - Nem tudom, ki az, aki ennyit járkál tilosban, de csúcs ez a cucc! Nemcsak ahogy meg lettek alkotva, ahogy működnek, de a bennük lévő időzítés, vágási, ki-be kapcsolási lehetőség is. - Mennyire jól védettek ezek a programok? Mennyire lehetne belenyúlni? - Idő kell és lehet látná. Talán azt is, ha elindítjuk valamelyiket. Azért is mondtam, hogy csúcs, mert a védelmi rendszere is nagyon komoly, és ebben hasonlítanak. Mint egy digitális aláírás, ami riaszt, ha bele akarnak piszkálni vagy lenyúlni. Ha a forrással megvan még a kapcsolat, uram, akkor talán letörölni tudnánk. - Értem, egyelőre semmit se csináljunk egyikkel sem. Nézzük a következő mappát, az Akvamarint. - Döntök és ha esetleg nem sikerülne megnyitni, akkor tovább ugrunk az Amfibolra, vagy amelyikkel most könnyebben meg tud birkózni Andrej. Addig gondolkozhatok a látottakon, hogy vajon mire kell ez a tizedesnek? Hol járkálhat és miért, hogy a kameraképeket kikerülné? Nyomkövetőt kellene rá tenni, anélkül, hogy észrevenné, de ilyent maximum egy orvosi vizsgálat keretein belül lehetne. Vagy utána kellene nézni, mikor látszódik, hogy a tizedes sétál egyik folyosón, de nem érkezik meg a másikra. De ha csak ritkán használja ezt, rengeteg idő lesz kikeresni őt, még ha az arcfelismerőt is használjuk a kameraképeknél, amiről ráadásul tudom, hogy ki tud játszani. Vajon ezt ő csinálja vagy kit ismerhet, aki ennyire jó?
*Moor tizedes minden bizonnyal…először is nagyon mérges lenne ha tudná, hogy belenyúltak a privát szférájába, másodszor roppant büszkén nézné végig ahogy Andrej vért izzad, hogy feltörje a mappáit. A két dolog közül, az egyik esélyes, hogy meg is fog történni. A harmadik, talán említésre sem méltó dolog, hogy jót nevetne a jelszavának ilyen módon való kitekerésére. Egyelőre azonban Andrej és a kancellár áll nyerésre, a mappa megnyílik és Jenkins kancellár gazdagabb lehet egy kis titokkal Moor életéből. Szerencse, hogy Raven tűzfala és a programok amiket megalkotott, nem csak a sima védelmi rendszerrel vannak ellátva, hanem a saját, rá jellemző kacifántos gondolatmenetének végeredményei is megvédik. Most például attól, hogy tönkretegyék vagy töröljék a rendszerből. Az Akvamarin mappát viszonylag könnyű megnyitni, legalábbis az előzőhöz képest, a jelszó most is megjelenik: bufelejto. Ám ezen belül három almappa található, melyek közül az egyik külön védelmi rendszerrel van ellátva. Csupán számokkal vannak jelölve, ezek közül az 1-es és a 2-es számú simán megnyitható. Az 1. Az akvamarin kőzet részletes leírását tartalmazza, míg a 2. A Város térképét. Egy sima térkép az irattárból, nem kézzel rajzolt és az egész város összes épülete rajta van, a kapukkal és őrtornyokkal együtt, valamint jelölve vannak a várostól elvezető utak is. A 3-as számmal jelölt almappa azonban nem nyílik meg egyáltalán, nincs hozzá jelszó sem, és ha Andrej nagyon kutakodik, akkor rájöhet, hogy az almappa csak egy külső egységről érkező jelre nyílik meg. Vagyis a nyitókulcs egy pendrive-on, vagy más külső eszközön lehet rajta. Ha ezt annyiban hagyják és tovább lépnek a következő mappára, az Amfibol némi vért izzadás után, a Kék kvarchoz hasonlóan nyílik meg a rottyantottlableves jelszóval, és egy program jelenik meg benne – mi más? – a perdai műholdképekhez, belépéshez, böngészéshez és a kapott képek elmentéséhez. *
Andrej a döntésemnek megfelelően nem nézegeti tovább, hogy a kameraképeket buheráló programok mennyire védettek, mennyire lehetne őket felülírni, hanem továbbmegy az Akvamarinra és hamar fel is oldja. - Búfelejtő. - Ezt már ő is ismeri, mert a síeléshez meg sikító akármiknek nincs sok köze, de az italt ismeri. Függetlenül attól, hogy illegális. Vagy talán pont azért, de én se adom jelét annak, hogy ebben látnék bármi kifogásolni valót. És ezek szerint a tizedes is szeretheti az italt. - Mi köze lehet az akvamarin kőzetnek a Városhoz? - Tűnődöm el fennhangon, mert a térképet elnézve nem látok jelölést. Se azt, hogy hol lehetnek akvamarin lelőhelyek esetleg a Városon belül vagy környékén, se azt, hogy bármi más érdekes lenne jelölve. Az elvezető utak köztudottak, egyik sem valami titkos alagút. - A hármas nem nyílik. Kártyán vagy adathordozón lehet a nyitókulcsa, arra reagál. Lehet meg lehetne fejteni anélkül is a kódját, de ahhoz hosszabb idejét kérném, uram. - Rendben, haladjunk tovább. - Bólintok rá és már megyünk is az Amfibol mappára, aminél ismét megsűrűsödnek a ráncok a testőröm homlokán, és egyszer rá is pillant az enyémhez hasonló karóraszerű kütyüre, aminek kis kijelzője hideg kék fénnyel villant fel, de egyelőre nem tulajdonít jelentőséget neki. Valaki megint lepattant az első védelmi szintről, amivel a gépemet védi a külső támadástól, úgyhogy akkor kezd el foglalkozni vele, mikor elérni a hármas szintet. - Rottyantott bableves. Nem, lábleves. - Összevonja a szemöldökét és egy pillanatra kérdőn néz fel rám, de végül nem kérdez semmit. Pedig tudna mit, főleg mikor meglátjuk a mappa tartalmát, és ezek szerint nem vagyok egyedül azzal, hogy a tizedes gondolkodásmódját némileg furcsának találom. Biztosra veszem, hogy a kőzeteknek van jelentésük, nem csak úgy hasra ütésre választotta őket. Talán a kedvencei, és akkor asszociációval kötötte a mappák tartalmát hozzá, talán valami mélyebb összefüggés. A Földön annak idején hittek benne, hogy minden kőnek van jelentése, ereje, hatása. Nem hinném, hogy a tizedes is ezt vette alapul, de majd megnézem ezeknek a köveknek a jelentését, hátha. - Ez is saját program, azzal az aláírással? Később nézze majd meg, hogy a Kancellária rendszereit érintő feltörési kísérletekben volt-e hasonló mintázat, mondjuk az elmúlt egy évben? Illetve megtalálható-e a Justice Leauge üzeneteiben? Most menjünk tovább, Hackmanit következik, majd a Rózsakvarc, végül a Nagykapu! - A testőröm biccent egyet, hogy értette és felvéste ezt magában az egyre csak gyarapodó házifeladatai listájába és máris lázas gépelésbe kezd, hogy bejusson ezen mappákba. Addig is, míg jut valamire, én elgondolkodom azon, hogy mi értelme van ezeknek a mappa levédéseknek. Utánam nyomoz, kutat, ez egyértelmű, mégsem rejtegette. Egyrészt mondhatja azt bárkinek, hogy rajongás, végtére is ez nem törvénybe ütköző. Másrészt ha egy másik kancellár kobozza el a pda-ját és megtalálja a felvételeket rólam, akkor lehet még kedvezne is a tizedesnek, csak hogy többet tudhassanak meg rólam. Főleg valami olyasmit, ami igencsak megrengetné a kancellári székem biztosságát és ha a tizedes rájön s bizonyítékot is talál rá - mert a felvétel kevés lesz hozzá -, akkor bizony bármelyik kancellártársam ujjongva fog tapsolni a remek lehetőségért. Vagy a Justice Leauge. De ha az utánam való nyomozgatása csak "hobbi", amit nem is nagyon rejteget, akkor mi lehet az a tevékenység, amihez ez a sok levédett mappa és program kell... ráadásul igencsak kiváló informatikai ismeretet feltételez. Gyanakodhatnék Hartley-ra, ha nem én magam ébresztettem volna őt nemrégiben, ezek a mappák meg régebbiek. Talán a tizedes apjának... vagy a férjének van rejtett tudása.
*Andrej, bármit is gondol, azt nem mondja ki, de rendesen megküzd minden egyes levédett mappával. Az a program amire a kancellár rákérdez, magában hordozza a virtuális ujjlenyomatot, mivel már tudja mit keressen, szinte azonnal rá tud bólintani a kérdésre. A többit, a Kancellária rendszereit érintő feltörési kísérletekhez használt programok közül – ezt csak később tudja meg és közli a kancellárral, mint elvégzett házi feladatot – néhány rendelkezik az aláírással, néhány azonban nem. Ergo, nem csak a tizedes próbált bejutni a rendszerbe. A Justice League üzeneteiben azonban nem lesznek benne. A Hackmanit mappa a többihez hasonló nehézségekkel nyílik meg a hackmanit jelszóval. Ebben a mappában egy a tizedes korábbi kutatásainak helyszínéhez közeli barlangrendszer koordinátái vannak megadva, mely azonban nem szerepelt a kutatási listán. Nincs hozzá hivatalos jelentés, viszont egészen részletes leírás található a barlangról, annak beomlott bejáratáról, egy nagyobb teremhez vezető, nehezen járható járatról, és magáról a barlangteremről. Képek és néhány megjegyzés, melyet Moor tizedes írt arról, hogy mindaz amit Bruce-szal találtak, egy nagyon régi temetkezési hely lehetett, vagy rituális szentély, ahol találtak egy ékszerekkel feldíszített koponyát is. Végezetül egy lista azokról a műszerekről, melyekre szükség lehet egy későbbi feltáráshoz. A Rózsakvarc mappa védett ugyan de nem olyan nehezen törhető fel mint a többi. A jelszó: kisvirág. Jasmine Montgomery személyi aktáját és orvosi feljegyzéseit tartalmazza, valamint az összes, a Dominiumra kért utazási engedélyt és azok időpontjait. A Nagykapu jelszava: essenkiaszemed Teljes körű hozzáférést biztosít a dominiumi filmtárhoz, programot egy olyan belépéshez és letöltéshez, mely nem hagy maga után nyomot. Mindeközben, a mappák megnyitásakor, már az elsőnél, feltöltődött Jenkins kancellár rendszerébe a tizedes által csak faltörőnek nevezett program. *
Andrej válaszából kiderül, hogy a műholdfelvételek megnézéséhez a program is saját szerkesztésű azzal a digitális aláírással, ami elgondolkodtató. Nem néztem utána, hogy planetológusként a műholdakhoz milyen jogosultsági hozzáférése van a tizedesnek, de ezek szerint Fuller nem ad neki elegendőt. Vagy mi olyanban sántikálhat, amihez erre van szüksége? A Hackmanit mappa részben ismerős lesz, láttam a képet a férjéről, ami ott készült, legalábbis a háttér kísértetiesen ez, és ha jól rémlik, nem volt Moor zászlósnak túlzottan őszinte a mosolya. A leírás és képek alapján viszont nem úgy néz ki, hogy ennek köze van ellenállókhoz, a csontokról még így kép alapján is könnyedén megállapítom, hogy perdai régi temetkezési hely lehet. Ezek szerint régebben még nem a folyón, tavon elégetés divatja hódolt náluk. A műszerek neveit megjegyzem, hogy utánanézzek, mik lehetnek és mit tudhatnak, na meg mekkora reális esélye van rá a tizedesnek, hogy azt legálisan megszerezze kutatásra? A Rózsakvarc mappába már vizionálok mindent, liftek irányítására és ál-elakadására szolgáló programot is, de a tényleges tartalom meglep. Andrej felsandít rám, ezt szemem sarkából is látom, de csak egy nyugtázó bólintást láthat reakcióként. - Várható volt. - Na nem az, hogy Virágocska lesz a mappában - nahát, tőlem függetlenül is virágot lát benne a tizedes is -, hanem az, hogy észreveszik a hirtelen, előzmény nélküli sűrű találkozásainkat. Moor tizedes csak a kezdet, és őt tekintem e téren a legártalmatlanabbnak, mert előbb-utóbb a kancellártársaim is fel fognak erre figyelni. Nem ezért találkozom Jasmine-nal, de valahol az érdekem is fűződik ehhez, mert így rá fognak figyelni és azt latolgathatják, talán ő lesz-e a következő Mrs. Jenkins. Míg egy másik szőkére továbbra sem figyelnek. Azt nem értem, mire kell a tizedesnek Jasmine orvosi adatai, de biztos csak az alaposság híve. Túl sok érdekeset úgy sem fog benne találni. Hacsak nem a hármas számú mappában rejti, akkor valóban nem derített ki semmi kulcsfontosságút a tizedes rólam, mert az utolsó mappa sem tartalmaz semmi ilyenre utalót. A Nagykapu jelszavával megküzd Andrej, de röviden fel is nevet, mikor a rendszer kiírja a jelszót. Lám-lám, egyszeri engedély egy filmhez, mi? Valami ilyesmit mondott a tizedes, amikor a liftbe szorultunk, de ez alapján sokkal többet mozizik, mint az egészséges lenne. Talán ettől is vannak ilyen gondolatai, mint amiket ott is megosztott velem, a Kancellária nem véletlenül tett tiltólistára minden olyan filmet, mely túlzottan is vágyat keltene a szabad házasságra és úgy általában a szabad életre, szabad gondolkodásra. - Hacsak a hármas mappa, amit nem tudtunk megnyitni, nem rejt nagy titkot, akkor nincs nagy vész. - Jegyzem meg tűnődően, mikor Andrej hirtelen rúgja hátra a széket felpattanva az asztaltól és teszi le a pda-t, hogy az szinte fájdalmasan koppan. - De, van! Lebukhattunk. Ha megengedi, uram! - Ez igazából udvariassági kérdés, engedélykérés, mert már szinte ott is van a gépemnél, a pici konyha melletti munkapult feletti nagy kivetítőről rögtön el is tűnik a Perda hold látványa, ahogy kapcsolja be a gépemet. Úgy is tudja, hogy megadom az engedélyt, mert egyrészt ilyent indokolatlanul nem csinálna soha, másrészt én is látom, ahogy a karórája vörös színnel világít. Nemcsak felvillan, világít folyamatosan. A virtuális kivetített billentyűzet azonnal megjelenik a munkafelületen és már éppen kezdene gépelni valamit serényen Andrej, mikor megakad a szeme a bigyón, amit a kivetítőre tett ittjártakor a tizedes. - Erről Ön tudott, uram. Innen vannak az adatok, amiket a pda-n mutatott. - Nem kérdez, csak kijelent. Okos ő, nem véletlenül esett rá a választásom és azt is tudja, hogy az ő egyik programját használtam fel, azzal jöttek át az adatok csendben, észrevétlen. Andrej biztos később vért izzad majd, hogy rájöjjön hol a rés a programjában, mert egyikünk sem sejti most, hogy a Saskiának küldött kódolt üzenetek lettek feloldva és az buktatott le minket. Magam részéről nézve mondjuk hála az égnek nem annyira bukta, mint lehetett volna. Ugyanakkor azt is tudom, hogy bár Andrej nem mondta ki, mégis ott van a miért kérdése a levegőben. - Egy kis szórakozás nekem is kijár, és elegánsabb így, mint lefoglalni a pda-ját. - Vonok vállat könnyedén, az asztalnál maradva továbbra is, annak szélének támaszkodva, már-már ráülve. Láthatóan nem veszem komolyan ezt az egészet, pedig míg a tizedes nyomozása nagyon is komoly, nekem csak az, amit mondtam: szórakozás. - Persze eleinte sértett a feltételezése, hogy hagyok bármiről is nyomot. - Erre már ő is rájöhetett és elégedetlenkedik, mert most belülről próbálja a védelmet lebontani. Keresem a forrást, hova rejtette el... ez a bigyó üres... - Gépel serényen Andrej, míg én egy pillanatra elgondolkodom. - Törölje le az egész gépet! Várjon csak, mégsem! Hadd jusson be... - Andrej itt már kérdőn pillant rám, hogy megint mi járhat a fejemben, és látja, hogy a terv megvan, mert a már jól ismert ravasz mosolyommal szembesülhet. - Készítsen egy mappát, kicsit erősebb védelemmel, mint a programja volt, hogy lelkesítsük emberünket, legyen az a címe hoooogy... "Elsődleges célpont". Tegyük bele a mappákat, ezt az összes követ meg mindent, és a jelszavakat picit írja át. Lableves helyett lehet bableves, de el is gépelheti az eredeti jelszavakat. Essen csak a saját csapdájába, hadd törlődjön nála minden, meg ezen a gépen is, ha megpróbálja. Ezt a gépet pedig titkon függetlenítse a hálózattól, levelezéstől. Úgy nézzen ki, mintha ezt használnám, de hiába próbál bármit feltölteni, letölteni, elküldeni erről, nem kapcsolódik a Dominium hálózatához. - Igen, uram! - Biccent aprót Andrej, de már beszédem közben követhetetlenül gyorsan jártak az ujjai a billentyűzeten, hogy megvalósítsa a tervemet. - Ha törlődik minden, akkor tényleg minden el fog veszni a gépről. - Semmi gond, a képek megvannak külön, a többi lényegtelen, vissza tudom szerezni. - A közös fotók számítanak csak, minden más pótolható, így nyugodt szívvel áldozom be a gépemet. - Ha jól sejtem, kelleni fog egy új gép ide. - Meg egy rendszertől és hálózattól független pda, rajta a feltört mappák adataival. És az iroda kameráira is rá kell néznie, majd megmutatom, miért. Utóbbi a fontosabb, szükségem lesz rá a napokban egy felvételhez. - Értettem, uram! És kész is... elszigetelve ez a gép. - Szó szerint megjelentek az izzadtságcseppek a férfi halántékán, ahogy versenyt futott az idővel és egyben Moor tizedes programjával, így mire az teljesen feltörte a tűzfalat, addigra Andrej is végzett. Felpattintja a megfelelő panelt és kihúzza a megfelelő egységet. - Ezt elviszem akkor, máshonnan fog futni tovább, mintha. - Kiváló. Vissza tudja majd követni, hogy ki akarta a védelmet feltörni? Másnem helyileg hol lehetett a Dominiumon? - Kérdezek még rá erre, mert egy dolog, hogy a pda gazdája a tizedes, de lehet ő csak a csatorna, akin keresztül valaki más próbálkozik. Akár a Justice League.
*A mappák megnyitásával és azok tartalmával egyelőre nem tud mit kezdeni a kancellár, de a későbbiekre minden bizonnyal ad neki munkát Moor tizedes, akár a műszerek listáját nézzük, akár azokat a gondolatokat, miért is jelent olyan sokat Jasmine Montgomery személyének széles körű vizsgálata. Moor tizedes a virtuális tér másik végén is hasonlókat gondol, mint a kancellár. Eddig nincs vész, bár ő nem tudja pontosan mely aktákat sikerült megnyitni, de mindenki tudja jól, hogy a tizedes bármit képes kimagyarázni. Az egyik legféltettebb titka azonban nincs a pda-n, pont az ilyen esetek miatt. neki is van egy egészséges paranoiája, akárcsak Jenkinsnek. Az elkövetkezendő percek jeleneteit biztosan szívesen nézné annak ellenére, hogy éppen vágják alatta a fát, de a másik végen ő is serényen dolgozik. Az, hogy végül hova jut el, már más kérdés, a kancellár és Andrej azonban hozzá biztosan nem. Sem most, sem később, mivel a tizedes szervere is úgy el van barikádozva, mint egy erőd. Több szintű védelem, és a jelek is, melyek hozzávezetnének, több központi szerveren futnak végig, rengeteg elágazási lehetőséggel, mielőtt egy újabb falba ütköznének. A fal mögött pedig látszólag nincs semmi. Mindeközben a tizedes igyekezete is talán látható, attól függ, hogy Andrej ilyen gyorsan dolgozott, és felfedezik-e azt, hogy a három csali mappa eltűnt a rendszerből. Persze nem éri a kancellárt veszteség, de Moor tizedesnek nem is ez a célja. Jelenleg éppen zenét hallgat és várakozik.*
- Megpróbálom visszakeresni, uram, de egyelőre nem látom. Veszettül jól elrejti... Még csak azt sem látom, hogy melyik gyűrűszinten lehet, pedig biztosan kapcsolódik az egyik fő hálózati ponthoz. - Andrej ráncolja a homlokát, szemöldökét, orrát, nagyjából mindent, amivel bosszúságát ki tudja fejezni. Ez mondjuk nem nekem szól, hanem a túloldalon állónak, aki vagy a tizedes lesz vagy nagyon komoly segítsége van, ha Andrej se bír el vele. Persze lehet csak időt kell adni Andrejnek is, nem mehet mindent azonnal, és minthogy nekem ez inkább szórakozás, érdeklődés, így türelmesen tudok várni. Az most úgy is fontosabb, hogy a lakosztályomban a gépem újra csak az enyém legyen és az irodámban a kamerarendszer felügyeletét is biztonságosabbá kell tenni, kiváltképp ahhoz, amire készülök. Egyelőre nem fedezzük fel, hogy a három mappát elvitte a tizedes, de úgy sem számít sokat. Hisz mit fog velük kezdeni a tizedes, ha elvileg rájött, hogy ezek nem valódi információk? Vagy még nem tudja? Jobban elolvassa az egészet? Kamu szinte minden benne, zsarolásra aligha alkalmasak. A Hetes laborban, ahol a férjével a nevük szerepelt, az csak figyelmeztetést, hogy mire készül William, bár a valóságban hetes laboros vizsgálat nem lesz benne, na meg talán el se jut a vizsgálatig az ügy. Denisov kísérleteinek hamis adatokkal, de valós végkövetkeztetéssel közölt irataival tervem van, azért szerepelt ott, de kell hozzá a tizedes is. A kancellári ülések meg csak a móka kedvéért, egy betű sem igaz azokból. - Mára ennyi lesz. Tudja a feladatát, várom, hogy az irodaival mielőbb elkészüljön, aztán a lakosztály gépe. - Mutatom meg közben Andrejnek a megfelelő mappában talált tervrajzokat, és egyebeket, amelyek az iroda kameráira vonatkoznak, hogy lássa, mi a probléma. - Értettem, kancellár úr! Máris intézkedem! - Bólintok rá egyet és azzal Andrej távozik is, hogy tüstént nekiálljon a feladatnak. Kapott eleget ahhoz, hogy mielőbb nekikezdjen, ha időben akar a végére érni. Én meg magamra maradok a gondolataimmal és mindazzal, amit a tizedes pda-ján láttam. Már azon lennék, hogy utánanézzek azoknak a műszereknek, amiket a tizedes felírt, de jeleznek nekem a genetikai laborból, így felveszem a felöltőmet és már indulok is. A további kutatás későbbre marad.
//Köszönöm a játékot, érdekes, de élmény volt ilyent kijátszani Imádtam a jelszavaidat //
*Andrej válaszára és izzadtságcseppjeinek lassú csordogálására Moor tizedes minden bizonnyal büszke mosolygás közepette húzná ki magát, de erről a látványról sajnos lemarad. Hogy a többi megszerzett adattal mit kezd, az a jövő kérdése marad, további bolygatásnak nyoma sincs, azt az egyet kivéve amit még nem fedeztek fel, és egy újabb másolást, aminek a mappáját meghagyja, így még az sem derül ki, hogy az anyagot lemásolta. Mindenesetre Andrejnek lesz feladata bőven, főleg ha a tizedes nyomára akar bukkanni, mert ha Moor nem is jut be ismét a kancellár új gépébe és nem fogja tudni irányítani az iroda kameráit, elrejteni a kilétét azt bizony tudja hogyan kell. Azt viszont előre borítékolni lehet, hogy bár most elvesztett egy csatát, a háborút nem fogja befejezni, sőt! Moor tizedes imádja a kihívásokat.
//Egyenesen megrészegültem a lehetőségtől. Remélem nyújtok még izzadni valót! //
Döbbenet és borzasztó érzés, hogy nem az enyém az utolsó szó, de a közelgő viszontlátás öröme kompenzálja majd a letargiámat. 
Köszi, hogy itt lehettem, finom volt a süti! 
//
Ígérem, legközelebb tied lehet az utolsó szó... vagy nem 
Nemsokára jövök, finomat főzz! 
//
Remélem nyújtok még izzadni valót! 
//